Timár Mátyás: Gazdasági fejlődés és irányítási módszerek Magyarországon

200

Az ülésszaknak öt európai szocialista ország- , ból összesen 15 külföldi vendége volt:

Csehszlovákiából:

Tibor Heakó, a Komáromi Területi Statisztikai I gaz- gatóság vezetője,

- Vaclav Jezdik, a Karlovy Vaty-l Területi Statiszti—"

kai Igazgatóság vezetője,

Jin" Polaneclcy, az Állami Statisztikai HivataMPrága) _,

szakosztályvezetóje;

Jugoszláviából :

Ibrahim Latifíó, a Központi Statisztikai Intézet vezér- igazgatoja,

Bamm; Zimncevic, a Központi Statisztikai Intézet

technikai szerkesztője, '

Android Stoln'c. a Szerb Szövetségi Köztársaság Statisztikai Intézetének igazgatója,

Grgo Vajna-Tante, a Vajdasági Tartományi Statisz- tikai Intézet osztályvezetője,

Mihály Cseh, a Vajdasági Tartományi Statisztikai Intézet munkatársa;

Lengyelországból:

Marian Klimczyk, a Statisztikai Főhivatal Területi Főosztályának lgazgatóhelyettese,

dr. Antoni Faiferek, a Statisztikai Főhivatal Gazda- sáastatisztikai Kutató Intézete Krakkói Regionális Kirendeltségének vezetője;

a Német Demokratikus Köztársaságból:

Albert Heincze, az Erfurti Statisztikai Igazgatóság vezetője,

Dieter Noack, a Központi Statisztikai Hivatal elnök- ségének tagja;

a.,/Szovjetunióból:

Alattam!" Pavlovics Drjucsin, az Oroszországi Szocia- allsta Szövetségi Szovjet Köztársaság Központi Statiszti- kai Hivatalának első elnökhelyettese,

Szamuü [szájamba Kung/in, a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala Területi Főosztályának vezetője és

Jelena Ivanovna Szuhova, a Moszkvai Terület Stee , tisztikai Hivatalának vezetője

vettek részt az ülésszakon.

*

Az ülésszak tudományos programját _a külföldi vendégek részére a területi statisztikai szervek munkájáról szervezett tapasztalat- csere-megbeszélés, továbbá. .városnézés, szin;

házlátogatás egészítette , ki.

Az ülésszak alkalmából a Szekció kiállítást is rendezett, amely lehetővé tette a területi statisztikával kapcsolatos hazai irodalom, továbbá a területi-térgazdasági tárgyú sta—

tisztikai elemzések, kiadványok áttekintését.

A Területi Statisztikai Szekció kecskeméti ülésszakán elhangzott előadások teljes szöve- gét a Területi Statisztika 1968. évi 6. és további számaiban közli. Az ülésszak teljes anyaga ——

ideértve a hozzászólásokat és az időhiány miatt elmaradt, de bejelentett felszólalásokat is — külön kiadványban is meg fog jelenni.

MAGYAR SZAKIRODALOM

TIMÁR MÁTYÁS:

GAZDASÁGI FEJLÓDÉS És lRÁNYíTÁSI MÓDSZEREK MAGYARORSZÁGON

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1968.

238 old.

Tímár Mátyás műve a közelmúlt közgáz-_

dasági irodalmának egyik legjelentősebb al- kotása. A mű már műfajánál fogva is számos problémát vet fel — többek között statisztikai vonatkozásban is — és ez is egy indok, hogy vele (a szokásos jellegű könyvrecenziókon túlmenően behatóbban foglalkozzunk.

E problémákat legkézenfekvőbbnek látszik a könyv műfajának kérdéséből kibontani.

A szerző határozottan gazdaságpolitikai mű—

nek nevezi munkáját műve ,,Előszavában"

(9. old.). Az előszóból is kitűnik azonban már az, hogy a szerző tisztában van azzal, hogy az ilyen átfogóan nagy témájú gazdaságpolitikái elemzések, melyek egy ország közel negyed- százados fő gazdasági fejlődési trendjének tapasztalatait igyekeznek egy bizonyos fokig elméletileg is általánosítani és azt részben a szocializmus világméretű fejlődésével, részben a még szélesebb értelemben vett kapitalista környezettel való összhangjában, illetve ver- senyében bemutatni, óhatatlanul magasabb

síkra: az általános politikai tudományos irodalom szintjére emelkednek.

Természetesen nagyon messzire vezetne e könyvismertetés keretében annak a kérdésnek a taglalása, hogy a gazdaságpolitika végső tudományos kérdéseinek a gyakorlati gazda—

sági tapasztalatokkal való összevetése és elméleti általánosítása mennyiben vezet a politikai gazdaságtani elmélet egyes fő tételei- nek a felülvizsgálására. Annyi azonban kétség-

telennek látszik, hogy Tímár művének e téren

is nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk. Ami a jelen folyóirat olvasótáborának szempont- jából talán mégis közelebbi probléma, az abból adódik, hogy ma már egyetlen korszerű szinvonalon álló gazdaságpolitikai munka sem nélkülözheti a komolyan megalapozott gazdaságstatisztikái bázist, értve ezalatt nem—

csak a gazdaságstatisztikailag legreprezentati- vabb és legalapvetőbb adatok figyelembe- vételét, hanem magukat az alapvető gazdaság—

statisztíkai koncepciók kifejtését és a velük összhangban álló legkorszerűbb gazdaságsta—

tísztikai módszerek fegyvertárának felhasz—

nálását és alakítását.

A szerző nemcsak műve emlitett műfaji

problémáira, hanem már csak művének terje- delmére és arányaira tekintettel sem tért ki

SZEMLE

201

kifejezett módon ezekre a kérdésekre, bár mindenütt azokra alapoz, s emellett még a műve szempontjából legjelentősebb statisz—

tikai adatoknak egy kitűnő válogatását függelékként csatolta művéhez. Ez a ,,Függe- lék" nem is csekély terjedelmű, ha meggondol- juk, hogy ezeket a végsőkig kondenzált leg- fontosabb összefüggésekre leszűrt végtábla jellegű információkat 31 táblázat tartalmazza (203—217. old.). Úgy tűnik, szerző ily módon kívánta elkerülni azt az expoziciós problémát, amit a szöveges gondolatmenetet megszakító nagyszámú kisméretű szövegközti táblázat közlése jelent és inkább a szövegben felhasz—

nált és legmértéktartóbban alkalmazott főbb adatokra való hivatkozással fűszerezi érvelését.

E kettős megoldás még jelentősebb mérték—

ben közelítette a szóban forgó mű profilját azok felé a ,,statisztikai közgazdaságtani" műfajú tanulmányok felé, amelyek kifejezetten a ténybázis alapján és elsősorban kvantitatív és induktív módszerekkel és lehetőleg előzete- sen kialakított közgazdaságtani prekoncepciók nélkül próbálják a vizsgálat tárgyát megköze—

liteni. Timár Mátyás műve e téren módszerére nézve jelentős nemzetközi művekkel helyez—

hető egy sorba. Mindezek a megjegyzéseink már utalnak arra, hogy a statisztikus olvasó kifejezetten örült volna annak, ha a szerző a statisztikai ténybázist, továbbá a konceptuális

problémákat és azok módszertani konzekven-

ciáinak elvi tárgyalását nem rekesztette volna ki műve főszövegéből. Mindez akkor is nyeree ség lett volna, ha jellegben tanulmánya ——

általános politikai horderejénél fogva -— túl is mutat a tisztán ,,statisztikai közgazdaság—

tani művek" vizsgálódási területén.

Az általunk felvetett statisztikai problémák a mű gazdaságtörténeti vonatkozásait is érintik helyenként. Mindezzel nem akarjuk azt állítani, hogy a mű nem a statisztikai bázison épül fel, sőt azt sem, hogy számos helyen nem tartalmazná a kérdéses problematikát mind illusztrációként, mind argumentumként. Ez- zel kapesolatban említhetjük elsősorban a nemzetijövedelem-megközelítés határozott felhasználását a gazdaságtörténeti jellegű fejtegetésekben is. Ez kétségtelenül a szerző elemzésének egyik fő erőssége mind a második világháború előtti, mind a második világ—

háború utáni, ideértve az 1956 utáni problémák

vizsgálatánál is, vagyis arra az időszakra

nézve, amelyet még történelmi korszaknak minősíthetünk, Kétségtelen azonban, hogy a szerző itt sem használhatta ki az összes lehető—

ségeket, mivel ez nyilvánvalóan szétfeszitette volna könyve terjedelmét és arányait.

Igen sikeres a műben a költségvetési szemlélet alkalmazása, amely a szocialista gazdálkodás

térhódításával egyre jobban közeledik a nép—

gazdaság fontosabb szektorainak teljes makro—

ökonómiai átfogása felé.

Az ilyen és hasonló példákat —— a mű elő- nyére — hosszasan lehetne még sorolni, kü- lönösen ami a nagyvilág gazdasági fejlődésének kérdéseit illeti a III. fejezetben (91. és köv.

old.), ahol a szerző a nemzeti jövedelem fej- kvóták alapján történő nemzetközi összeha- sonlításátis bőven felhasználja. Mindez azon—

ban már messze meghaladná a recenzíó ter- jedelmét és kizárja a kérdések további rész-

letezését. '

Ehelyett a teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a szerző legnagyobb erőssége éppen válo- gatókészségében, illetve válogatni tudásában rejlik. Ez nyilvánvalóan összefügg nemcsak gyakorlati gazdaságpolitikusi mivoltával, . ha- nem hosszabb egyetemi tanári praxisával is.

A nemzetközi gazdasági szakirodalomban is ritkaság viszonylag ilyen rövid terjedelemben hasonló jellegű átfogó kritikai szintézist találni, mint amilyet az emlitett III. fejezet képvisel.

Ugyancsak a mű erényei mutatkoznak meg a Rákosi-korszak gazdaságpolitikai eredményei—

nek és hibáinak elemzésében, valamint az új gazdasági mechanizmus lényegének összefog- lalásában a IV, fejezetben (115. és köv. old.), valamint az ehhez kapcsolódó távlati fejlesztési és nagyberuházási koncepciókkal foglalkozó V. részben (165. és köv. old.).

Ezek kapcsán a szerző részletekbe menően elemzi népgazdaságunk fejlődésének erősségeit és egyes gyenge pontjait. Ehhez kapcsolódó ,,Utószavában" világosan rámutat ennek az elemző munkának komplexitására, valamint a gyakorlat és a tudomány legkülönbözőbb területein dolgozó szakemberek közötti együtt- működés még szorosabbra vonásának szük—

ségességére (200. old.). Az utószó keretében adja a végső sommázatát is annak az egész kor- szaknak, melyet műve elemez, alig több mint egy oldalon, de kristálytiszta fogalmazásban (201. és köv. old.).

Mindezek alapján e sokrétű és a legszélesebb rétegeket is érintő és ugyanakkor a tudomá—

nyos szinvonalat is magas szinten biztosító művet a legjobb megalapozásnak tartjuk minden mai —- akár gyakorlati, akár elméleti

jellegű —— közgazdasági munkához, mely népgazdaságunk fejlődési problémáival fog—

lalkozik. Sőt, az a Véleményünk, hogy a mű egyetemi viszonylatban is hézagpotló, nemcsak a szorosabb értelemben vett politikai-gazda- ságtani és gazdaságstatisztíkaí, hanem a szélesebb értelemben vett társadalomtudo- ményi és politikai jellegű tanulmányok tekin- tetében is.

Dr. Horváth Róbert