2021. július–augusztus 31
„
SMIT EDIT
Holdudvarban
1Az első leütések buszok s autódudák emlékével vegyülnek. Kattog a billentyűzet, mint a bicikliváltó. A nap zaja lassan hal el a képernyő előtt, a háttérben a gyerek beszámolója elül, mint a Holdon a hangok.
Sötét csendben fehéren világít a kijelzőn nyíló tiszta lap, teret adva a gondolatnak.
Szavak kontúrjai veszik át a nélküliség felett a hatalmat - sűrűsödő homályt szívnak magukba a beléjük vesző hangfoszlányokkal.
Megmagyarázhatatlan voltából a világom önmagát formálja az írás törvényeivel.
Még nem lesz a szöveg kulcsává a megtalált szó, csak árnya a lehetőségnek – egy téridőben.
A csend legében a szó vagyok maga: íráskor várost, munkát, álmot váltok, síkból szirt nő fölém, fenyves oldalán lak, alant egy falusi piac.
Metaforák sorába lép az iskolacsengő, míg a tanárból kétségek fölött költő ébred.
A szó vezet már engem, többé nem én hívom őt.
Belakja az utcát is, színez, saját törvényt ír egy távoli téridő-kontinuumban.
1 A szerző a szöveg megírása idején a Nemzeti Kulturális Alap alkotói támogatásában részesült.
32 tiszatáj
„
A dagerrotípia
Úgy jöttél az ajtón utánam, mint aki tudja, mi várja bent.
És most? kérdezted. Te tudod, mondtam, és kulcsra zártál bennünket.
Mélyen égtél a húsom rostjaiba akkor, ősképet világítva beléjük.
Az emeleten álltunk olyan érzéssel,
mint a kilátóban a kaptató után kicsit szédülve – nem tudni, az enyhe magasságtól-e, vagy a vágytól, hogy soha többé ne térjünk vissza a lépcső aljára.
Azóta is koptatjuk a képet,
hogy az archetípusainkat belülről lássuk.
