A természetrajz és a tantervrevisio.
R é g lezajlottak országszerte a tantervrevisionális c o n f e r e n - t i á k ; m á r a közoktatási tanács is végezni készül a m a g a m u n k á j á - val. A középiskola emberei közt tisztázódtak a nézetek e f o n t o s kérdés felől. C s a k n e m m i n d e n t a n t á r g y a t m e g r o s t á l t a k , ú j i r á n y - eszmékkel láttak el, s részben j o b b útra t e r e l t e k ; csak é p e n a ter- mészetrajz t o v á b b fejlesztéséről, t a n a n y a g á n a k helyesebb meg- választásáról n e m volt szó sehol oly m é r t é k b e n , m i n t a hogy azt e tárgy f o n t o s s á g a m e g k i v á n n á . .Sőt a székesfővárosi t a n k e r ü l e t kö- zépiskoláinak a tantervrevisio ügyében t a r t o t t értekezletén az elnöklő dr. E r ő d i Béla kijelentette, hogy «a g y m n a s i u m b a n a ter- m é s z e t r a j z r a nézve n e m m e r ü l t fel semmiféle dolog.» D e a vidéki g y m n a s i u m o k conferentiáin sem történt v a l a m i lényegesebb indít- vány e tárgy m ó d o s í t á s á r a vonatkozólag. L e g é r d e m l e g e s e b b volt az ügyben S t a u b Móricz és Mágócsy-Dietz S á n d o r n y i l a t k o z a t a a tanáregyesület m á j u s 26-iki választmányi ü l é s é n . H o g y a köz- oktatási t a n á c s m i t fog h a t á r o z n i , azt eddig csak k ö r v o n a l a i b a n i s m e r j ü k . R e m é l j ü k a jót, s mielőtt végleges d ö n t é s t ö r t é n i k , hozzá- szólunk m é g egyszer ez oly m o s t o h a e l b á n á s b a n részesült tárgy- n a k é g e t ő e n szükséges revisiójához.*
* E czikk a múlt isk. év végén érkezett, mikor a tantervrevisióra vonatkozó tanácskozások országszerte javában folytak; akkor számos, egyes tantárgyakat illető dolgozattal keresték fel folyóiratunkat, mivel azonban a Magyar Paedagogia bárom nagyobb, általános irányú tanulmányt közölt ez ügyben, nem akartuk a közoktatás más ágazatainak rovására még több tantervrevisionális czikkel árasztani el a folyóiratot. Most azonban, mikor a közoktatási tanács tárgyalása befejezéséhez közeledik, s maholnap a ta- nács plenumának, azután pedig a közoktatási kormánynak döntése vár- ható, új actualitást nyert s bizonynyal megérdemelt figyelemben fog része- sülni ez a jeles dolgozat, mely különösen az új útasitások kidolgozáséhoz számos helyes szempontot szolgáltat. A szerk.
Különös dolog m á r az, hogy vannak tanférfiak, kik a ter- mészetrajzot értéktelen lomnak, felesleges tantárgynak szeretik nézni, m i n t a melylyel semmiféle magasabb psedagogiai czélt elérni n e m lehet, mások szemére vetik e tárgynak, hogy az ifjú- ságot a materialistikus irány karjaiba sodorja, ismét mások e tárgy szabad fejlődését azzal kívánják megakadályozni s arra kí- vánják kárhoztatni, hogy m a r a d j o n meg a természetrajz a teljesen értéktelen, száraz morphologiai leírások mellett. De maga a tan- ügyi k o r m á n y sem részesíti kellő figyelemben. A hogy megalakult a mostan divó tanterv, azóta ugyan a természetrajz tananyagának tovább fejlesztéséről, módosításáról, főkép m á s irányba való tere- léséről egy miniszteri rendelet sem gondoskodott. így pl. n e m furcsa dolog-e, hogy az érettségi bizonyítványba természetrajz czímen az állattani osztályzat kerül ? Már e tény egymagában is megvitatásra méltó v o l n a ! Nem túlzás tehát, h a a felsorolt tények alapján kijelentem, hogy a természetrajz helyzetét egyáltalán létét középiskoláinkban még m a sem látom tisztázottnak. Pedig igen de igen sok o k u n k van, hogy a természetrajz tananyagát megrostál- juk, m á s irányba tereljük, szóval hathatós tovább fejlesztéséről gondoskodjunk. Hogy a természetrajznak van psedagogiai értéke, azt e helyt bővebben bizonyítani most n e m akarom, csak röviden arra kívánok utalni, hogy a természetrajz nemcsak m i n t a többi tantárgy kisebb-nagyobb mértékben az ifjúság szellemét minden irányban fejleszti, h a n e m az összes többi tárgyak felett elsősége van abban, hogy kitűnően szemléltet, t e h á t érzékeinket kiműveli, megfigyelő, leíró képességünket öregbíti, a mi viszont itélő tehet- ségünkre s önálló gondolkodásunkra h a t jótékonyan. Sőt a ter- mészetrajz e kiváló elsőségét fokozni lehet még azáltal, hogy a növendékeknek igen könnyen a d h a t u n k ónálló m u n k á k r a alkal- mat, erre pedig megint egy tárgy sem alkalmas annyira, mint épen a természetrajz. Eltekintve azonban a természetrajznak psedagogiai becsétől, két oknál fogva is fejlesztenünk, t á m o g a t n u n k kellene m i n d e n irányban e tantárgyat.
Az egyik ok, hogy a természetrajz igen sok, m o n d h a t n á m a legtöbb életpályának alapját képezi. Ilyen életpályák, pl. az állat- orvosi, a gazdászati, erdészeti, bányászati pályák, továbbá a gyógy- szerészeti, orvosi, mérnöki pályák, n e m vehetem még ki a tanítói, sőt a papi pályát sem. Igaz, hogy a középiskola n e m előkészítője semmiféle életpályának, én is ezt vallom s törhetetlenül ragaszko-
clom azon nézethez, hogy a középiskola egyik feladata az általános műveltség megadása, de viszont megkövetelem, hogy ezen általá- nos műveltség ne legyen egy ideális semmi, h a n e m legyen olyan jóféle általános műveltség, hogy csontja is veleje is legyen. Vagyis nyújtson a középiskola, specialiter a gymnasium, a természetrajzból annyi általános műveltséget, a m e n n y i a magasabb színvonalon álló akadémiai és egyetemi előadások megértéséhez okvetlenül szükséges. Előre is megjegyzem, hogy a kik azt hiszik, hogy a gymnasiumi természetrajzi tanítás a felsorolt pályák csak egyiké- nek is n y ú j t amolyan jóféle általános műveltséget, azok erős téve- désben vannak. Igenis a gymnasiumi természetrajzi t a n í t á s n e m n y ú j t elegendő alapot sem a tanításban h a s z n á l t módszernél, sem a felvett tananyagnál fogva, de még azért sem, m e r t a természet- rajz tanítása m a i n a p n e m egységes, tananyaga nincs határozottan körvonalozva. A hányféle középiskola van, annyiféle a természet- rajzi tanítás is, a m i t a többi tantárgyaknál n e m tapasztalunk, m e r t azoknak jól gondozott, jól kifejlett, töbhé-kevésbbé egészsé- ges, egységes t a n m e n e t ü k van.
Hogy milyen hibák származnak a természetrajz n e m t u d á s á - ból, pl. az egyetemen, csak a gyógyszerészeti és orvosi p á l y á k r a hivatkozom. Nem mese, h a n e m való, hogy az első éves gyógysze- részek és orvosnövendékek egy nagy százaléka a g y m n a s i u m b ó l hozott természetrajzi általános műveltség csúfjára az előadásokat meg n e m érti vagy azok szellemébe hatolni n e m képes. Az egyete- m e n nem érnek r á a g y m n a s i u m i természetrajzi tanítás h i á n y a i t pótolni, ott azt tételezik fel, hogy a hallgató a szükséges előisme- reteket, helyesebben jól kiművelt természetrajzi szellemet hoz magával, de sajnos ezen előismeretek olyanok, hogy m é g csak egy növény leírására sem képesítik az ifjút. Egy orvos legyen éles szemű, jó megfigyelő tehetségű, természetes dolog tehát, h a kívá- nom, hogy m á r csak e nagy fontosságú pálya miatt is oda kellene a természetrajz tanítását fejleszteni, hogy a .tanulónak alkalom adassék az önálló megfigyelésre, gyakorlatokra, ez pedig a termé- szetrajz másféle beosztásával elég könnyen volna keresztülvihető.
Az orvosi t u d o m á n y a természetrajzon, jelesül a zoologián épült fel. A legkitűnőbb orvosok szóval is tettel is bizonyítják, hogy az orvosnak nélkülözhetetlen a természetrajz tudása, m á r csak azért is, hogy az embernek a természetben elfoglalt helyzetét kellőkép
megértse, n e m tekintve, hogy a betegségek egész r a j a különféle állatok meg növények szülöttjei.
Eltekintve az életpályáktól, a természetrajz tanítását m á s alapokra kell fektetnünk az általános műveltségnél fogva. Mi a természetben élünk, a józan ész követelménye tehát, hogy a ter- mészet ösmerete közkincscsé váljon. Sajnos, de való, hogy a m ű - velt közönség nagyobb fele, a köznép pedig teljesen b a r b á r tudat- lanságot árul el a természetrajz tudása t e r é n ! A közönségnek nincsen természetrajzi műveltsége, de bizonyos, hogy a m a g a vesztére m o h ó n olvassa és gyönyörködik a szépirodalmat napjaink- ban annyira elárasztó veszett, hírű regényekben ! Gyümölcsösein- ket pusztítja a rovar, szőlőinket tönkre tette a phylloxera meg a penész, vetéseinknek m i n d e n esztendőben ú j meg ú j ellenségei akadnak. A k o r m á n y minden áron meg akarva menteni a köz- kincset, írat a közönség számára népszerű czikkeket, küld kor- mánybiztosokat, ad mindenféle segítséget, de sajnos, ezen óriási erőfeszítéseknek nincs meg a nagyobb szabású haszna, egyszerűen azért, m e r t úrban, földmívesben egyaránt hiányzik a szükséges természetrajzi műveltség arra, hogy képes legyen a megajánlott óvszabályokat megérteni s pontosan végrehajtani. Az okszerű gazdálkodás, az okszerű védekezés m a i n a p a természetrajzi m ű - veltséget nem nélkülözheti.
U j a b b időben jelszó lett, hogy tanítsunk egészségtant faluban, városban egyformán. De m i n d hiába, az egészségtan n e m kell a közönségnek, m e r t még a középiskolát végzett közönség lelke is hiányában lévén a természetrajzi ösmereteknek, meg n e m érti, sőt mi több, fel sem foghatja az egészségtan aranyszabályait. Már pedig régi dolog, hogy a földet elébb meg kell kapálni, munkálni, h a azt akarjuk, hogy a mag benne kikeljen. Járvány idején szinte erőszakot kell használni úrnál, szegénynél egyaránt, hogy a meg- parancsolt óvó intézkedéseket végrehajtsák, pedig, h a a közönség helyes irányban t a n u l t volna természetrajzot, ösmerné a természet titkos és n e m titkos utait, megértené az egészségtant is, s magától megtenné a szükségeseket vész idején s n e m látná az egészségügy embereiben ellenségét. Tanítsuk, fejleszszük tehát a természetrajz tanítását okszerűen, tereljük olyan irányba, hogy közkincscsé vál- hasson, mert a természetrajz nem tudása mai n a p életbevágó dolog!
Nem ringatom magam azon hitben és reményben, hogy ez
m á r most sikerüljön, hosszú évek dolga lesz a fent elősorolt bajok megszüntetése, de bizonyos dolog, hogy segítséget csak az iskola hozhat, első sorban pedig a középiskola. Miként m á r jeleztem a jelenlegi tanterv nem tesz eleget a modern természetrajz kívánal- mainak, módszerünk nem jó, de a tananyag sincs megrostálva, kellőkép megválasztva. Mindenek előtt nagy hibának tartom, hogy a g y m n a s i u m b a n eltörülték a vegytant, m á r pedig bizonyos, hogy természetrajzi tudás vegytan nélkül el nem képzelhető. Vegytan nélkül természetrajzot tanítani annyit tesz, mint házat építeni malter-vakolat nélkül. A téglarakásnak ház formája lesz ugyan, de senkinek sem fog az kelleni, lakó oda be nem fog költözködni, mivel a szél minden felől megingathatja oldalait. Tanítunk ugyan a gymnasiumban valami vegytan-félét az ásványtannal kapcsola- tosan, de mivel, mint fentebb említettem, a természetrajznak nincs szabatosan megállapított tanmenete, ez a vegytan-féle is gymna- siumok szerint változik, hol fektet rá a tanár súlyt, hol n e m ; m a j d az ásványtan nyomja el a vegytant, majd megfordítva.
A tanáregyesületi közlöny XXVII. évf. 5-ik számában az "Ás- ványtan tanításáról" irt értekezésemben kimutattam, hogy ás- • ványtan vegytani tudás nélkül lehetetlen [tantárgygyá válik, de ugyanezt kimutatták m á r többen előttem is, h á t még mennyire igaz ez, ha a növénytant s állattant a modern kívánalmaknak megfelelően akarjuk tanítani! Azért javaslatom oda irányul, hogy válaszszuk el a mostani ásványtantól a vegytant, tanítsuk azt kü- lön, még pedig előzetesen, mivel az egész természetrajznak alap- j á u l szolgál. Foglaljon helyet a IV.- osztály t a n a n y a g á b a n az ás- ványtan helyett heti három órával. Arra a kérdésre, hogy mit tanítsunk a vegytanból, az a válaszom, hogy egy jól megválasztott minimumot, annyit a mennyi az ásványoknak, m i n t vegyületek- nek megértéséhez szükséges, a mennyi a szervestestek vegyi össze- tételének,továbbá az ezekben lefolyó élettani tünemények meg- ismeréséhez mulbatlanul szükséges. Mivel a vegytan tényleg alap- ját képezi a természetrajzi tudásnak s általános műveltségnek, a n n á l is inkább helyt foglalhat a IV. osztályban, mivel köztudo- mású, hogy a IV. osztályból igen sok olyan pályára léphet az ifjú, a hol vegytani tudásra múlhatatlanul szüksége van. De a vegytant egyes jelesebb psedagogusaink is vissza kívánják a gymnasiumba.
így K á r m á n Mór 1896. évi decz. 30-án a tanáregyesület választ- mányi gyűlésén a természetrajzról szólva felemlíti, hogy a ter-
mészettudományok tanításának sikere (!) is megkívánja, hogy bizonyos i r á n y b a n pl. chemiai, physiologiai irányban tartalmilag bővítsük. Megjegyzem, hogy ezt K á r m á n csak úgy tartja keresztül- vihetőnek, h a nyolcz osztály helyett kilencz évre szabnák meg a középiskolai tanítás idejét, de keresztül vihető az anélkül is, h a a magasabb tanügyi körök belátják a vegytan, illetőleg a természet- rajz teljes revisiójának szükségét.
A mi az ásványtant illeti, tanítását az V. osztályba helyez- n é m át. Megszabadulva a vegytantól heti két órában a kitűzött t a n a n y a g elvégezhető. A III. osztályban t a n u l t physika s a IV. osz- tályban t a n u l t vegytan segítségével igen szép eredményt lehetne elérni kivált akkor, ha az ifjúnak tért engednénk az önmunkálko- dásra. Ilyen önmunkálkodás alatt értem az ásványok physikai tulaj- donságának önálló megállapítását, leírását oly módon, a hogy fentebb említett értekezésemben ismertettem s úgy, a hogy én azt tényleg használom is, sőt jelenleg m á r azon igen fontos javítással, hogy a leiró gyakorlatokat minden hónapban egyszer az egész osztálylyal egyszerre végeztetem. Megjegyzem, hogy a gyakorlatok-
hoz szükséges eszközöket a tanuló köteles magával hozni, én pusz- tán az anyagot adom hozzá. Ónálló munkálkodásnak tartom m é g , h a az ásványhatározó segítségével az ifjúnak módot nyuj- t u n k , könnyebb vegyi kísérletek ú t j á n az ásványok összetételéről meggyőződni. De az ásványtan tanítását a térkép segítségével már a nemzeti szellem erősbitésére t u d o m felhasználni. Örömmel lát- t a m a millennáris kiállításon a földtani intézet gyűjteményei s ki- adványai között, egy következő czimű nagy t é r k é p e t : A magyar korona országai területén művelésben és feltáró félben levő nemes fém, érez, vaskő és egyéb értékesíthető ásványok előfordulási he- lyei. H a z á n k ugyanis valódi kincses háza a különféle ásványok- nak s nincs E u r ó p a területén még egy ország, mely annyiféle ásványnak volna termőhelye, m i n t épen hazánk. Egész E u r ó p á b a n egyedül hazánkban terem az opál, ez t e h á t valódi magyar drágakő s a legbecsesebb aranyérczeket a világirodalom Erdélyről sylva- nitnak s Nagyágról nagyágitnak nevezte el. De ez a sok példa közül csak egy kis b e m u t a t ó legyen.
H a igaz az, hogy a földrajz tanítását nemzeti szelleművé teszszük azáltal, hogy a történelmi helyek s a szebb vidékek leírá- sára súlyt fektetünk, akkor a nemzeti szellem megerősítésére bát- r a n felhasználhatjuk az ásványtant is, kimutatva a térképen a
magyar föld ásványokban való dúsgazdagságát, hadd tanulja meg az ifjú igaz értelmét a költő szavának, hogy:
Ha a föld Isten kalapja Hazánk a bokréta rajta.
A földrajzi térképek kapcsolatban az ásványtani térképekkel valóban hazánk földjének nagybecsű megismerésére vezethetnek.
A növénytanra vonatkozó megjegyzéseim a következők.
Óráinak számát kettő helyett felemelném háromra, s elfoglalná az állattan helyét a VI. osztályban. A növénytannal kezdődnék a szerves élet ismertetése s erre alkalmasabb is az állattannál any- nyiból, hogy a gymnasiumban könnyebben kísérletezhetünk a növénynyel, mint az állattal, könnyebben lehet a növény életét megfigyelnünk az állaténál. Az élettünemények lefolyása főbb vonásaiban az állatnál és növénynél úgyis egyformák. A régi iskola a formák leírásában kereste a természetrajz tanításának megoldását, mai nap ezt túlhaladott álláspontnak tekinthetjük.
A természetrajz, specialiter a növény- és állattan tanítása, nem állhat egyes fajok leírásában, legalább n e m a felsőbb osztá- lyokban, hanem igenis abban, hogy kimutassuk a növénynek, állatnak szerepkörét a föld felületén, hogy kimutassuk a kétféle szerves világ közti sajátszerű összefüggést, nem különben azt a sajátszerű viszonyt, mely az állatok, növények és előfordulási he- lyök közt van. Ki kell m u t a t n u n k azt is, hogy a szerves lények mi módon képesek létükért harczolni, egyszóval az állat-növénytan segítségével az élettüneményekkel s azok okaival kell megismerked- nünk. Világos dolog, hogy ugyanekkor egyes fajok leírásával is foglalkozunk, de nem a régi iskola szellemében. Nem elégszünk meg többé az állat és növény többé-kevésbbé czifra leírásával, hanem tudni akarjuk annak okát is, hogy az a bizonyos állat vagy növény miért olyan, mint a minőnek látjuk. Ki kell m u t a t n u n k , hogy az állat, növény előfordulási helye s az ez által megadott külső életviszonyok milyen befolyással voltak az állat, növény belső életműködésére s viszont ez miként szabta meg a külső viszonyok- nak megfelelően, czélszerűen az állatnak, növénynek alakját, szí- nét s egyéb látható külső tulajdonságait. Nem élettelen alakokat akarunk tanítani, hanem az állat- és növénytan segítségével az életet s az élet nyilvánulásait.
Ezek után a növénytan tananyagát a következőkben foglal- n á m össze. Első sorban a plasma m u n k á j á t ismertetném, m i n t az életműködések k ú t f o r r á s á t ; m á r ekkor vegytani tudás épenséggel nélkülözhetetlen. E z u t á n az élettan főbb vonásaiban, m o n d h a t n á m mogyoróhéjban következnék, igen egyszerű s könnyen végrehajt- ható kisérletekkel. E z a növénytannak egyik legbecsesebb, de jelenleg teljesen parlagon heverő szakasza. E szakasz m á r csak azért is fontos, m e r t erősen összekapcsolja a természetrajzt a phy- sikával. Foglalkozik ugyanis a fénynyel, hővel, a föld vonzási ere- jével, villamossággal oly irányban, a hogy azt a physika n e m teszi s n e m is teheti. K i m u t a t j a az élettan, hogy a most felsorolt erők hogy h a t n a k az élőszervezetre, mennyire befolyásolják az élőszer- vezetet. Kell-e ennél szebb, tökéletesebb előiskola a VII—VIII.
osztály physikai tanításának ? Bizonyára n e m . Az élettanra szük- ségünk van különben is, egyrészt azért, m e r t becses előismeretül szolgálhatna a magasabb tanulmányok megkezdésénél, de m á s részt azért is, m e r t paedagogiailag is fontos. Nevezetesen sokkal becsesebb egyetlen egy növény életlefolyását, életműködését kö- vetnünk a csirázástól kezdve a n n a k haláláig, továbbá megfigyelni, hogy bizonyos physikai erők hogyan h a t n a k a növény életére,
m i n t h a egy csomó növény külső értelem nélküli leírásával foglal- koztatjuk tanítványainkat, miként az sajnos, jelenleg történik.
E z u t á n képezné csak tárgyát a növénytannak a morphologia, de a biologiával kapcsolatosan, előzetesen pedig az élettannal meg- világítva. Ugyanekkor a növényhatározás, m i n t önálló m u n k á l k o - dás volna elsajátítandó. Az okszerű növénygyüjtés kapcsolatosan az önálló növényhatározással magas színvonalra emelheti n e m - csak a tanítást, de a tanuló tudását is. Hogy milyen előnyöket biztosít a növényhatározás elsajátítása a tanítás menetére s a tanulóra egyaránt, kitűnik m á r onnan is, hogy a tanár gyűjtő- kirándulásokat r e n d e z h e t s a begyűjtött anyagot otthoni feladat- kép meghatároztatja, továbbá az önálló m u n k a nagybecsű ered- ményeként, rendszeres növénygyűjteményt készíttethet növen- dékeivel. Szóval, h a a tanuló megtanulja a természet önálló meg- figyelését, a sokszor emlegetett nemzeti szellem emelésére szánt kirándulások egész más külsőt k a p h a t n á n a k s egész m á s ered- ményt m u t a t h a t n á n a k fel. De ezt csak úgy érhetjük el, h a a tanítás módszerét, anyagát teljesen megváltoztatjuk s megválogatjuk. Ma a természetrajz még mindig csak a formákhoz van bilincselve, a
1 2 SCHŐBER EMIL.
f o r m a pedig m a g á b a n véve csak olyan, m i n t egy k i f u j t tojás, üres héj tartalom nélkül.
A mi az állattant illeti, az óraszámra nincs kifogásom, de tervezetem szerint a VII. osztályba kerülne, hasonlókép m i n t az ásványtan a reáliskolákban. A tananyagot itt is a n ö v é n y t a n n á l bővebben kifejtett nézetek szerint kell módosítanunk. A jelszó itt is összehasonlító boncztan, biologia és physiologia. Szükségesnek t a r t o m itt megjegyezni, hogy a budapesti t a n á r i kör 1897. évi febr. 25-én tartott ülésén K á r m á n Mór kiváló paedagogusunk hibá- n a k tartja, hogy a g y m n a s i u m b a n a chemiának alig j u t hely, s hogy a középiskolából a biologia teljesen kiszorult, a t a n a n y a g o t szerinte úgy kellene megválasztani, hogy azoknak is j u s s o n hely.
Különös becsesnek tartom itt a boncztant, mivel a boncztan is- merteti meg testünket, de megismerteti helyzetünket is a termé- szetben.
T a n í t s u n k iskoláinkban egészségtant is, de h a a természet- rajz tanítása n e m fekszik józan alapokon, h a az ifjúság szellemét n e m m u n k á l j u k m e g kellőkép a modern természetrajzi tudással, akkor az egészségtan tanára, az iskola-orvos hiába beszél fertőző betegségekről, a test ápolásáról, az egészséges lakásról és táplálko- zásról, falra borsót hány, maradandó n y o m o k a t t a n í t á s a alig fog hagyni. Egy n e m egész terjedelmében felfogott s megértett tanítás csakhamar a feledékenység karjaiba kerül. H a ellenben m e g v a n n a k a nélkülözhetetlen természetrajzi ismeretek, akkor az egészségtan is biztos alapokon épülhet fel.
A természetrajz tanítási m e n e t e nézetem szerint igen sze- rencsés alapon állapíttatott meg az egységes középiskola ügyében
1894 febr. 27-én megtartott tanácskozmányon. E tanácskozmányt a közoktatási tanácstól kiküldött bizottság t a r t o t t a meg, melyben Fináczy E r n ő dr. igazgató, egy véleményt n y ú j t o t t be a tárgyalás megkönnyítése czéljából. E vélemény szerint az első h á r o m osztály tárgyát külön földrajzi és külön természetrajzi alapvetés és szemlél- tetés képezné. A IV. osztályban chemia, az V. osztályban növény- tan, a VI. osztályban állattan, a VII. osztályban geologia és ásvány- tan volna tanítandó. E tervezetre megjegyzem, hogy csak azt a részét n e m t u d n á m elfogadni, a mely szerint a VII. osztályban volna tanítandó a geologia és az ásványtan. Egyrészt természete- sebb, h a először a földdel ismerkedünk meg, melyen a növény,
állat, ember é l ; másrészt hibás volna elválasztani két t a n é v által az egymással szorosan összefüggő chemiát és ásványtant.
A föld szilárd kérgének, a talajnak előzetes ismertetése nél- kül, nézetem szerint természetellenes növénytant, állattant taní- t a n i ; hiszen n e m is lehetne az egyes elemek körforgását, körútját, pl. a C., a N. útjait szépen, okszerűen kidomborítani.
Mindezeket figyelembe véve, helyesebbnek tartom a termé- szetrajz tárgyainak fent vázolt s o r r e n d j é t : vegytan a IV. osztály- ban, ásványtan az V. osztályban, növénytan a VI. osztályban, végül állattan a VII. osztályban. De szívesen üdvözölnék egy olyan tantervet is, melyben a tantárgyak sorozata a következő v o l n a : IV. osztályban a vegytani előismeretekkel kapcsolatos ásványtan, V. osztályban növénytan, VI. osztálybán állattan, VII. osztályban vegytan, pl. heti két órában. Ezen felosztás szerint a IV. osztály vegytani előismeretei alapul szolgálhatnának a szerves testek élet- tüneményeinek megértéséhez. A VII. osztály vegytana pedig részint összefoglalná a természetrajz h á r o m országának vegyi tünemé- nyeit s így koronáját képezné a természetrajznak, részint eleget tenne amaz általánosan érzett szükségnek és óhajnak, hogy ifjúsá- gunk érettebb korában tanuljon vegytant. E fontos tárgy nélkül a természetben lefolyó összes élettünemények érthetetlenek. Viszont nagy visszaesésnek t a r t a n á m , h a felsőbb tanügyi hatóságunk a természetrajz h á r o m ágának sorrendjét úgy szabná meg, hogy a tanítás növénytannal kezdődjék s u t á n a állattan, befejezésül vegytannal kapcsolatos ásványtan következnék. Ez esetben lehe- tetlen volna az életet s a n n a k ezerféle nyilvánulását, m i n t a ter- mészetrajz tanításának eszményi czélját okszerűen ismertetnünk, h a n e m visszasülyednénk azon korba, mely az érték nélküli mor- phologiai leírásokban kereste a természetrajz tanításának vég- czélját.
Nélkülözhetetlennek tartom tehát a revisiót s n e m csatlako- zom azokhoz, kik a természetrajz tanításának javítását szükséges- nek n e m látják. Mert csak ez úton remélhető, hogy a természet- rajz vívmányai közkincscsé válnak s megszűnnek azok a vázolt bajok, melyek úgy a közgazdaság, m i n t az egészségügy terén ná- lunk lépten-nyomon észlelhetők. Határozottan körülírt s élettanra, biologiára, továbbá a tanulók önálló munkálkodására fektetett tananyagot kérek !
Tanítsuk az életet, az élet lefolyását, tüneményeit s a n n a k
okait, ne pedig hideg f o r m á k a t , melyek, m i k é n t e m l í t e t t e m , h a s o n - lítanak a k i f u j t tojáshoz, üres, tartalom nélküli h é j a k azok és s e m m i egyebek.
(Szatmár.) S C H Ő B E K E M I L .
KLEIST HENRIK «MICHAEL KOHLHAAS»-ÁRÓL.
A m i n a p B r a h m Ottó Kleist-életrajzával * foglalkozva, e n n e k k a p c s á n m e g i n t egyszer á t l a p o z g a t t a m a h í r n e v e s n é m e t költő
oMichael Kohlhaas» czímű t ö r t é n e t i elbeszélését. S v a l a h á n y s z o r e novella kezembe kerül, m i n d i g ö n k é n y t e l e n ü l az iskola falai közé s az iskolai padok elé képzelem m a g a m a t : m i n t e g y iskolai emlékké lett r á m nézve e történet, a m i ó t a azt K á r m á n Mór t a n á c s á r a a gyakorló iskola VI. osztályában (1888-ban, s azóta az evang. gym- n a s i u m b a n is) olvastattam. í g y h á t legyen szabad a z o n a l k a l o m b ó l , hogy n e m r é g a tanárképző-intézeti gyakorló-iskola e m l é k ü n n e p é t ültük, az e művecskéhez fűződő b e n y o m á s a i m a t összefoglalnom s e helyen egy p á r szót szólanom a m a z elbeszélés paedagogiai értékéről.
A «Michael Kohlhaas» sesthetikai becséről alig szükséges a szót s z a p o r í t a n o m . E l é g r á m u t a t n o m arra, hogy oly éles k r i t i k á j ú szellemet, m i n t Heinét, e novella olvasása b á m u l a t r a r a g a d t a írója i r á n t («vor k u r z e m habe ich a u c h d e n K o h l h a a s von H e i n r i c h von Kleist gelesen,bin voll B e w u n d e r u n g f ü r denVerfasser; S t r o d t m a n n : H e i n e I, 420.); elég m e g e m l í t e n e m , hogy egy ú j a b b n é m e t iro- dalomtörténetíró, Max Koch, azt m o n d j a róla, hogy az «die gross- artigste aller d e u t s e h e r Novellen.» Aesthetikai és i r o d a l o m t ö r t é n e t i s z e m p o n t b ó l k ü l ö n b e n is elég részletesen t á r g y a l j a emez elbeszé- lést B r a h m említett könyvében (249—262 1.). Kevésbbé ismeretes, vagy legalább kevésbbé elismert a novellának paedagogiai becse.
Kleist «Kohlhaas»-át iskolai fejtegetésre a l k a l m a s s á teszi első s o r b a n m á r az a k ö r ü l m é n y is, hogy világos r a j z á t a d j a egy érdekes egyéniségnek, a m e l y n e k lélektani elemezése okulással jár- h a t . Az elbeszélés főalakja egy egyszerű b r a n d e n b u r g i lócsiszár, a kit a XVI. század története is ismer (Hans Kohlhase néven). Lelki n y u g a l m á t az a szeszélyes és j o g t a l a n b á n á s m ó d z a v a r j a föl, melyet T r o n k a várurától kénytelen elszenvedni, igazságérzete föllázad,
* Heinrich von Kleist. Von Ottó Bralim. Dritte Auflage. Berlin, 1892.
