SZÖLLŐSI ZOLTÁN
Kövek csak
Kövek csak Térdek Föl hegyoldalon Járok én lépek
Kimagasodom Virrasztó fennlét
Szenvedőn tiszta Előttem fecskék
Fekete csíkja S olvadna hó most
Fut le fénypatak Mély árnyékot mos
Kő s bokor alatt Kezemben ingem
Összegyűrt tükre Jövésem Isten
Szemét ne üsse Kövek csak Térdek
Föl hegyoldalon Járok én lépek
Kimagasodom Hegy mögött az ég
Szorosan ott áll Fényrelé pörög
Felgyorsult naptár S hallik mögöttem
Körutak malma Történelmemben
Kerék hatalma Lisztje csontomban
Lisztje kenyérben Magammal oltsam
Olthassam éhem Kövek csak Térdek
Föl hegyoldalon Járok én tépek
Kimagasodom
Nyelvemen nincs szó Fúródik égbe Feketerigó
Vaslövedéke Időm még bennem
r Villámló óra Árnyékom s testem
Két mutatója Ki várhat engem . Már közeledvén Nincs pogány bennem
S nincs már keresztény Kövek csak Térdek
Föl hegyoldalon Járok én lépek
Kimagasodom Boldog stáció
Minden botlásom Körülnyalható
Szomjúság számon Hegy mögött az ég
Szorosan ott áll Lombrelé pörög
Felgyorsult naptár Napfény szálkái
Sebzik vállamat Hagyom hát fájni
Keresztje alatt Kövek csak Térdek
Föl hegyoldalon Járok én lépek
Kimagasodom Nyelvemen nincs szó
Csapódik égbe Két sárgarigó
Rézlövedéke
6
Ne költözz el
Ne költözz el tőlem tiszta ének Ne hagyd még kihűlni nyári fészked
Helyedre ne hulljon hó
Bár megőszült már életem lombja Vagyok magát szétszóró bolond fa
Talán varjúnak való
Bár táncolni végül Lear királlyal Jobb volna dobálni magam sárral
Es végleg megbomolni Tépeti lelkem asszony-ármány Udvaron lepedőt tép az ártány
Országom rongyos holmi Mikor volt éjszaka mikor nappal Ördög állt mögöttem vagy arkangyal
Hiába hátralesni
Cserélgette helyét Nap a Holddal Mikor szólt királyi vagy bolond dal
Nem figyelt arra senki
Amim volt nagy kár volt szórnom könnyen S örömömben hullajtanom könnyem
Száraz most sírásom is Homlokomon hideg ősz ül s gőzöl Ur sarjad a vágott rózsatőről
Világgá bokrosodik
TANDORI DEZSŐ
Madárzsoké
I. Bizonyos (bizonytalan) bevezetés
„...sous les ordres" —! Majd írom ezt, ha írom — de mit jelent? Rendelkezés alatt, a lovak — a lovasok — kifutnak, laza rendben elindulnak a rajthelyhez, gesztenyefák alatt, kis csoportok, ülök padomon, nézem, akár egy másik világból, akár itt ez a bevezető egy másik világ, semmi cél, semmit sem akarok elmondani, majd el akarok, most bevezetőül én vagyok, ez inkább vagyok én, nem akarok emlékezni, nem akarok közölni, nem akarok semmit meghamisítani magam által, vagyok, rendelkezés alatt, ez a rendelkezés, rajtra készen, mintha ez volna akkor majd a rajt, most ott körözünk, a mezőny, a mezőnyben én, ki ez az „én", ló és lovasa, a lovon szemellenző, talán, mint csuklya, aki először látja, írtam másutt, elborzad, vagy nevet, talán. Tavasz közeledik, a Vérmezőn megyek majd, madár- holmiért, nincs többé N. N. Á, nincs többé Vak Pipi Néni, nincs többé, egyelőre, hogy
7
