rec.iti Budapest " 2009

i i

i i

i i

i i

MARGONAUTÁK

Írások Margócsy István 60. születésnapjára

Szerkeszt®k

Csörsz Rumen István, Hegedüs Béla, Vaderna Gábor (I. rész) Ambrus Judit, Bárány Tibor (II. rész)

Munkatárs: Teslár Ákos (II. rész)

rec.iti Budapest " 2009

[http://rec.iti.mta.hu/rec.iti

]

i i

i i

i i

i i

B

S

. . . Vörösmarty wagneri zenekara, Pet® harsonája, Arany andalító mélyheged¶je. . .

Pet® stb.

Avagy esetleges margináliák az irodalmi kultusz m¶ködésmódja kapcsán

a hatvanéves Margócsy Istvánnak

. . . így mondják Ady túlzóbb követ®i, hogy az Arany-féle költészet egyáltalán nem költészet. . .

(Babits Mihály 1910)

Az írástudatlanok (. . . ) szeretik [Adyt] Pet® vel együtt emlegetni, melléje, s®t sokszor föléje helyezni.

(Kosztolányi Dezs® 1929)

S mivel már annyiszor találkoztunk Ady el®tt is, utána is, ma is, versben, tudo- mányos m¶ben, ismeretterjeszt® vagy alkalmi cikkben e kett®sség magától értet®d®

jelenlétével, szinte észre sem vesszük, mennyire nem természetes, hogy e két név és gura irodalmi mitológiánkban és történelmi arcképcsarnokunkban szinte összen®tt, s az irodalmi közbeszédben egyiküknek megjelenése szinte generálja a másikét is, s rendkívül ritkán találkozunk (s ekkor is általában csak a legaszketikusabb tudományos szövegekben) olyan, h®seinkre vonatkozó elemzéssel, mely azegyiket vizsgálván ne al- kalmazna egy, amásikra való utalást, összehasonlítást, mely ne akarna a tisztán történeti eseményekre, találkozásokra, összefüggésekre vagy jelenségekre korlátozódó leírásnál mélyebbnek mutatkozni, s vagy a magyar irodalom egészére, esetleg különösségére óhajtana szintetizáló módon tanulságokat közvetíteni, vagy pedig az éppen felmutatott történeti-tipológiai különbségeket próbálná ilyen vagy olyan irányból, de a történeti egyszeriségnél minden esetben magasabb szempontokat alkalmazván, értékelni. Pe- t® és Arany, tudjuk, a magyar irodalom kultikus alakjai, s®t h®sei lettek, nélkülük a magyar irodalomról, kultúráról, s®t: nemzetr®l aligha lehet beszélni summázza mondandóját a súlyos témához ill® analitikus körülbeszéléssel és -tekintéssel a kul- tuszalapító Gyulai Pált idéz® Margócsy István . . . Ikerszülöttek, egymás kiegészít®i. . .

* Kosztolányi Dezs® 1929

692

i i

i i

i i

i i

cím¶ tanulmányában, amely a kezdetekt®l mindmáig (egészen pontosan Kukorelly Endréig) követi a nevezetes ikerszülöttek kultusztörténetét.

*

Bizonyos, hogy Pet® hírneve is, mely oly méltó és olyan egységes, csupa méltat- lanságon és ellenmondáson alapul írja Babits 1923-ban, tizenhárom évvel híresPet®- és Aranycím¶ esszéje után. Akkor egy apologetikus zamatú Pet® -tanulmánykötettel polemizált a Nyugatban; most születésnapi köszönt®t mond a Lipótvárosi Kaszinó- ban és az Újpesti Színházban. Akkor a zseniálcát magára ölt® nyárspolgár Pet®

mellett, vagy inkább ellenében hívta fel a gyelmet a nyárspolgári álorcát visel® zse- ni Aranyra; most a hivatalos Pet® -ünnepség kapcsán utal félhivatalos hangsúllyal Aranyra. Akkor költ®i el®döt keresett s talált Aranyban (ahogyan az akkortájt ke- letkezett versében is írja: . . . nem takart seb kell, inkább festett vérzés! ); most a hivatalos felkérésnek eleget téve nem tudja nem megemlíteni az excentrikus zseni mellett a titkos sebekkel teli nagy tépel®d®t , az arisztokrata, Hamlet-lelk¶, ha- bozó, félénk Aranyt, akinek szomszédságában bizony maga az ünnepelt, a száz éve született Pet® is megkapja a magáét: De könny¶ annak bátornak lenni, akinek se- bei oly könnyen gyógyulnak. Mint látjuk, Babits nem szabadul egykönnyen a hunyt mester Aranytól, s kiváltképp nem akkor, amikor Pet® r®l beszél akár egy számára kérdéses tanulmánykötet kapcsán 1910-ben, akár a atalon meghalt költ® születési centenáriumán 1923-ban. Margócsy szerint az 1910-es esszé Babitsa a feszített el- lentételezéseivel , noha éppen a Pet® Arany toposz kiegyensúlyozó szintetikus irodalom-felfogása ellen lépett fel , akarva, nem akarva, mégiscsak hozzájárult a két költ® mindmáig ható kett®s kultuszához. A hatás egyik kései következménye például az is, hogy Margócsy irodalomtudósi alázattal éppen e hatással foglalkozik, mintegy nem-kultikus módon ápolja a kultuszt.

Ám ha mégis megfosztjuk az istenül® Pet® t ikerszülöttét®l , a tempózó Aranytól, akkor is könnyen akad mellé valaki más. Mondjuk Ady és/vagy József At- tila hogy csak a legismertebb, ámde immár hál' istennek avíttas triumviralakzatot említsük. Vagy vegyük mondjuk Kosztolányi hírhedett 1929-es Ady-vitairatát, ahol Pet® még nem Ady el®képeként (A t¶z márciusához ill® lobogóként ), hanem ellen- pólusaként szerepel; hiszen például csak egyetlen tételt kiragadva a Kosztolányi-féle szembeállítósdiból míg Ady melldönget®, magyarkodó formában fejezi ki, hogy nyugat-európai , addig Pet® nyugat-európai formában fejezi ki, hogy magyar . Holott korábban, 1906-ban Kosztolányi még úgy vélte, hogy a legnagyobb magyar költ® Arany mellett a provinciálisabb Pet® csupán a magyaroknak legnagyobb költ®je . De hol volt még akkor az ízléstelen írástudatlanok által néger lármával szított Ady-kultusz! Dehogy volt még szükség akkoriban a holmi legelész® csorda népeknek bús szivében dekadens virágot növeszt® hortobágyi poéta ellenében

693

i i

i i

i i

i i

a romlatlan természet egészséges vadvirágára , a t®r®l metszett ellen-Adyra! Le- het, hogy a zsenikölyök Pet® re tényleg csak a poz®r Ady miatt van szükségünk?

Hogy tehát számunkra immár nincs, nem lehet Pet® Ady nélkül? Akár úgy, hogy a Pet® Ady József Attila tengelyt forgatjuk éles ideologikus és/vagy retorikus kop- jaként; akár úgy, hogy igaz írástudóként Pet® acélos kalapácsával verünk csendít®en nagyot Ady lomha üll®jére.

Mert például kockáztathatjuk meg sommásan a pályája delel®jén Pet® , Arany (és Gyulai) nemzeti klasszicizmusára hivatkozó Horváth János is csak azért lett utóbb irodalomtörténésszé, mivel korábban irodalomkritikusként nem igazán tudott mit kezdeni Ady költ®i modernségével (noha éppenséggel remek konzervatív elemz®je volt, mondhatni csodálta, ámde nem szerette).

Érdekes viszont, és egyáltalán nem véletlen, hogy a Pet® -kutató irodalomtör- ténész Margócsy meg éppenhogy úgy vált a kortárs költészet (és próza) mérvadó irodalomkritikusává, hogy közben megmaradt jelent®s irodalomtörténésznek.

694