S z e m é s z e t 112. 76—80. 1975.
Szegedi Orvostudományi Egyetem, Szemészeti Klinika (igazgató: Kakán Ágost egyetemi tanár) közleménye
Lymphocyta m ediatorok által kiváltott kísérletes cornea gyulladás
H A M M E R H E L G A és S Z I K L A I P Ä L
Az immunológia azokkal a specifikus reakciókkal foglalkozik, am elyekkel egy állat és az em ber idegen anyagoknak — az ún. antigéneknek vagy im m uno
géneknek — a szervezetbe ju tta tá s á ra válaszol. Ez az imm unreakció specifikus imm unglobulin molekulák szintézisében és/vagy specifikusan reagáló sejtek képzésében nyilvánul meg. A keringő imm unglobulinok által létrehozott v é d e tt
séget humoralis im m unitásnak, míg a specifikusan reagáló sejtek által ki
v á lto tt és a keringő ellenanyagoktól többé-kevésbé független im m unreakciókat cellularis im m unitásnak nevezzük. Az utóbbi két évtized vizsgálatai m indkét típusú im m unreakció centrum ába a lym phocytákat állíto tták.
Az emberi lym phoid rendszer felépítésére és fejlődésére vonatkozóan n a p jainkban még csak kis számú a d a tta l rendelkezünk, am elyeket főként a vele
született im m undefektusban szenvedő betegek vizsgálatakor nyertek. E zért ezekre a folyam atokra elsősorban az állatkísérletek eredm ényeiből következ
teth etü n k , és a hipotézisek helyességét csak a klinikai im m unpathologiai meg
figyelések igazolhatják.
A rendelkezésünkre álló kísérleti eredm ények nagy része a rra utal, hogy a hum oralis és a cellularis im m unreakciókban részt vevő lym phocyták eltérő sejttípushoz tartozn ak . M indkét sejttípus a haem opoetikus őssejtből származik, azonban az egyik lym phocyta típus érési folyam atai a thvm ushoz vannak kötve ezek a sejtek felelősek a cellularis im m unválaszért, míg a másik típus érése független a thvm ustól, ezek a sejtek a hum oralis an titest válasz kialakításáért felelősek (1. ábra). M adarakon és rágcsálókon végzett kísérletek során embriók
7. ábra. A lymphoid sejtek kialakulása
és újszülöttek th y m u sát eltávolítva azt találták , hogy a felnövekvő állatok képtelenek cellularis im m unreakciókra, de a n tite st képzésük alig károsodik.
Ezzel szemben a m adarak cloacához csatlakozó lym phoid szervének, a bursa F a b riciinek az eltávolítása az ellenanyag képzés elvesztését eredményezi a cellu
laris im m unfolyam atok szám ottevő károsodása nélkül. A peripheriás lym phoid szövet azon sejtjeit, am elyeknek az érése a thym ushoz van kötve, T sejteknek, míg a bursából (ill. emlősöknél a bursa aequivalensből) szárm azó lym phocytákat В sejteknek nevezzük [1, 2].
A T és В sejtek morphologiailag csaknem m egkülönböztethetetlenek, köztük a legfontosabb különbség immunológiai funkciójukban van. A sensibilizált állat В sejtjei antigén h atására aktiválódva dús endoplazm atikus reticulum m al rendelkező blastokká, m ajd plazm asejtekké diferenciálódnak, és ezek szinteti
zálják és secretálják a specifikus an titestek et, am elyek a humoralis im m unitás kialakításáért felelősek. Ezzel szemben az antigénnel a k tiv á lt T sejtek immu- nologiailag aspecifikus m ediátorokat, ún. lym phokineket secretálnak (I. tá b lázat). Ezeknek a lym phokineknek a pontos kémiai szerkezete és funkciója még nem ism ert, de nagyon valószínűnek látszik,, hogy az imm unspecifikus T sejtek ezek közvetítésével involválják a m akrophagokat és a nem im m un
kom petens lym phocytákat a cellularis túlérzékenységi reactiokba [3—5].
I . tá b lá z a t A z a k tiv á lt ly m p h o c y ta k u lt ú r á k b a n k im u ta th a tó fo n to s a b b b io ló g ia ila g a c tiv m e d ia to r o k ( 1 )
M igratio g á tló fak tor K e m o ta c tik u s fak tor L m y p h o to x in M itogen fak tor B ő r re a k tív fak tor
In terferon
P ro lifera tió t g á tló faktor H elp er faktor
T ransfer fak tor
A sensibilizált donorból szárm azó lym phocytákat in v itro körülm ények között specifikus antigén jelenlétében tenyésztve szintén létre jön a lympho- kinek szintézise. Az in v itro szinthetizált m ediatorok biológiai h a tá sá t vizsgálva azt találták , hogy a lym hokineket tartalm azó tápfolyadék tengeri m alacoknak in tra cu ta n fecskendezve a M antoux reakciónak megfelelő gyulladásos beszű- rődést v á lt ki, amely histologiailag is teljesen megfelel a késői típusú im m un
válasz szöveti képének [6, 7].
Ism eretes, hogy az utóbbi években több szemészeti megbetegedés esetében is sikerült a lencse és az uvea különböző antigénjeivel szembeni cellularis autoagressziós folyam at fennállását igazolni [8— 12]. Jelen m unkánkban azt vizsgáltuk, hogy a tengeri m alacok corneájába a d o tt lym phokinek kiváltanak-e gyulladásos elváltozást, és a kialakuló sejtes infiltráció megfelel-e annak, am it a szem késői típusú allergiás gyulladásaiban szoktunk látni? íg y szeretnénk k özvetett választ kapni arra a kérdésre, hogy a specifikus antigénnel in loco stim ulált T lym phocyták lym phokin szintézise szerepet játszhat-e a szem szöveteinek késői típusú allergiás gyulladásaiban.
Módszerek
A vizsgált gyulladásos m ediátorokat 2 M antoux pozitív személy lym phocyta k ultúráib an tis z títo tt tuberculin fehérjével indukáltuk. A kísérletek során 106/ml lym phocytát ten y észtettü n k 10 ml 10% AB R h pozitív hum an plazm át tartalm azó P arker 199-es tápo ld atb an . M indkét vizsgált személy esetében 2—2 lym phocyta k u ltú rá t készítettünk, az egyikhez a tenyésztés kezdetén 0,3 TE /m l tisz títo tt tuberculin fehérjét ad tu n k és ennek jelenlétében fo ly ta ttu k a tenyész
té st (37 °C, 24 óra), a m ásik kontrollként szolgált. A kontroll kultúrákhoz csak a tenyésztés végén ad tu k hozzá a tuberculint. Ekkor m ind a két tenyészetet leh ű tö ttü k és centrifugáltuk (1000 g, 5 perc, 4 °C). Az így nyert felülúszók te h á t egyaránt tartalm a z ták a tu b ercu lin t és a táp o ld ato t, de mivel az első k u ltú rá t az antigén jelenlétében ten y észtettü k , az még a lym phocyták által szintetizált gyulladásos m ediátorokat is ta rta lm a z ta [6, 7].
A tápo ldato k lym phokin ta rta lm á t tuberculin negatív tengeri malacokon vizsgáltuk. K ét állat szőrtelenített hátbőrébe m ind a 4 felülúszóból 0,05 m l-t ad tu n k in tracu tan. Azok a felülúszók, amelyek a tisz títo tt tuberculin fehérje jelenlétében teny észtett lym phocyta kultúrákból szárm aztak, 12 óra m úlva m ind a 2 tengeri m alacban legalább 8 x 8 mm-es erythem ás p ap u lát eredm é
nyeztek, míg a kontroll k u ltú rák felülúszója semmilyen gyulladásos reactiót sem v á lto tt ki.
E zt követően a felülúszókat lyophilizáltuk és felhasználás elő tt 2 ml desztil
lált vízben oldottuk.
A lym phokin tartalm ú táp oldato k cornea-gyulladást keltő h a tá sá t 12 db 600—800 g-os, vegyes táplálékon ta r to tt különböző nemű tengeri malacon vizs
gáltok. Az állatok szemét pantocainnal érzéstelenítettük, m ajd a limbustól 1 m m-nvire 6 óra irányáb an az állatok jobb szemének corneájába intralam ella- risan a lym phokin tartalm ú , a baléba pedig a kontroll tápoldatból fecskendez
tü n k 0,05 ml-t. H a t állatn ak az első, másik 6-nak pedig a második személy megfelelő készítm ényeit adtuk.
2. ábra. a ) A cornea metszete 16 órával a lymphokin tar
talmú tápoldat befecskende
zése után. Kifejezett oede
ma és kereksejtes infiltráciö figyelhető meg. b) Ugyana- zon állat ellenoldali szaru
hártyájának metszete, amely
be kontroll tápoldatot fecs
kendeztünk. Ä két felvétel haematoxilin-eosin festés után azonos nagyítással
készült
3. ábra. a ) A cornea met
szete 24 órával a lymphokin tartalmú Iá poldat befecsken
dezése után. Az oedema és a mononuclearis sejtes beszű- rődés csökkent, b) Ugyan
azon állat ellenoldali szaru
hártyájának metszete, amely
be kontroll tápoldatot fecs
kendeztünk. A két felvétel haematoxilin-eosin festés után azonos nagyítással
készült
Az állato k at 16. ill. 24 óra m úlva elvéreztetéssel megöltük, m ajd enucleáltuk.
A bulbust form aiinban fixáltuk, sagittálisan felm etszettük, és paraffin beágya
zás u tán sorozat m etszeteket készítettünk, am elyeket haem atoxilin-eosinnal és PÁS festéssel m egfestettünk.
Eredmények
Operációs m ikroszkóppal vizsgálva az intracornealis injectiók u tán 10 órával a tengeri m alacok azon szemének szaru h árty ája, amelybe a lym phokin t a r talm ú táp o ld a to t fecskendeztük, fokozatosan borússá vált, és ez a borússág a
16— 18 óráig fokozódott, ekkor csaknem az egész szaru h árty ára kiterjedt, m ajd lassan tisztulni kezdett. E zért az állatok első csoportját (3-at az első és 3-at a második személy lym phocyta k ultúráival o lto tta k közül) az injekció u tán 16 órával elvéreztetéssel megöltük. A histologiai feldolgozás során a jobb sze
men (ebbe a d tu k a lym phokin tartalm ú táp oldato t) az egész corneára kiterjedő oedemás fellazulást és strom alis intralam ellaris kereksejtes infiltrációt figyel
h e ttü n k meg. A beszűrődésben a lym phocyta infiltráció dom inált, de e m elett nagy mononuclearis sejteket és kisebb szám ban granulocytákat is láttu n k (2/a ábra). A kontroll táp o ld a tta l kezelt bal szemen a szurcsatorna környéki traum ás elváltozásokon kívül lényeges kóros eltérést nem észleltünk (2/b ábra).
A 24 óra m úlva elvéreztetett állatoknál m ár lényegesen csökkent a lym pho
cy ta m ediatorok által k iv álto tt gyulladásos infiltráció. E k ko r m ár csak a cor
nea peripheriás részein lá ttu n k kifejezett kereksejtes beszűrődést, a centrális területeken m ár csak kis számú sejt volt megfigyelhető, de az oedemás fellazu
lás még jelentős m értékű volt (3/a ábra). A kontroll tá p o ld a tta l kezelt ellenol
dali szemek corneájának szöveti képe megegyezett azzal, am it az injekció u tán 16 órával lá ttu n k (3/b ábra).
Megbeszélés
Mai ism ereteink szerint a T lym phocyták által létrehozott késői típusú im
m unreakciók biztosítják a különböző bakteriális-, vírusos- és gom bás-fertőzé
sekkel szembeni védekezést és a tu m o r im m unitást, ilyen folyam atok vesznek részt a graft rejectióban, a graft-versus-host reakcióban, valam int a k o n tak t al
lergia és bizonyos autoim m un folyam atok kialakításában. E reakciók során a megfelelő antigén a sensibilizált állatok T lym phocvtáinak im m unspecifikus receptoraihoz kapcsolódik. Ennek a kötődésnek a hatására a sejtek aspecifikus m ediatorokat (lym phokineket) szintetizálnak, amelyekkel az aspecifikus sejte
k e t is bevonják a gyulladásos reakcióba. íg y alakul ki a cellularis túlérzékeny
ségi reakció főleg mononuclearis sejtekből álló histologiai képe.
Bloom és Bennett vizsgálataiból ismeretes, hogy ha M antoux-pozitív tengeri m alacok lym phocytáit tis z títo tt tuberculin fehérje jelenlétében tenyésztik, akkor a táp o ld a t sejtm entes szűrlete tuberculin negatív tengeri m alacokban mononuclearis sejtekből álló gyulladásos infiltrációt v ált ki [5, 13]. Jelenlegi m unkánk azt m u tatja, hogy M antoux-pozitív em berek lym phocyta kultúráiban in vitro körülm ények között szintetizált lym phokinek tengeri malac corneába fecskendezve hasonló gyulladásos reakciót v áltanak ki, am inek jól láth a tó kli
nikai jele a cornea borússága. V izsgálataink során nem észleltünk ilyen sejtes infiltrációt, ha olyan tuberculin ta rta lm ú táp o ld a to t a d tu n k intracornealisan, amelynél a lym phocyta tenyésztés nem az antigén jelenlétében tö rté n t. Vé
lem ényünk szerint ez azt bizonyítja, hogy a cornea klinikai és histologiai elvál
tozásaiért a lym phocyta tenyészetben tuberculin által indukált m ediator a n y a
gok a felelősek. Ez a leletünk teljesen összhangban van Chandler és m tsai ész
lelésével, akik azt találták , hogy az allogén kevert lym phocyta tenyészetekben található lym phokinek intracam eralisan adva u veitist indukálnak [14].
Chandler és m tsai fenti megfigyelése és jelenlegi eredm ényeink alapján úgy gondoljuk, hogy a szem autoagressziós folyam ataiban pathogenetikai szerepe lehet a lym phocyta m ediatoroknak. E folyam atot úgy képzeljük, hogy az im m unkom petens lym phocyták a szem antigénjeivel érintkezésbe ju tv a in loco lym phokineket szintetizálnak, és ezek involválják az immunologiailag aspeci- fikus sejteket a gyulladásos reakcióba, te h á t m integy biológiai erősítőként működnek.
Ez a m echanizm us játsz h at szerepet a sym pathies ophthalm ia, a Vogt—
K oyanagi—H arad a syndrom a, a lencse ind u k álta uveitisek és számos más en
dogen uveitis kialakulásában, és m inden valószínűség szerint jelentősége van a tra n sp la n tá lt cornea esetleges immunológiai károsodásában is.
Összefoglalás
A szerzők hum an lym phocyta k u ltú rák b an tis z títo tt tuberculin fehérjével gyulladásos m ediatorokat (lym phokineket) indukáltak. A lym phokin tartalm ú táp o ld ato t tengeri m alacoknak intracornealisan fecskendezve a cornea terüle
tén klinikailag és histologiailag egy átm eneti gyulladásos reakciót figyeltek meg. E megfigyelés alapján ism ertetik elképzeléseiket a szem autoagressziós folyam atainak pathogenesisére vonatkozóan.
IR O D A L O M : I. G rea ves, M . F., O w e n , J . .7. T . and F a f f , M . C.: T and В ly m p h o c y te s . E x c e r p ta M edica, A m sterd a m 1973. — 2. B a c h , F . H . and G ood, R . A . : C lin i
cal im m u n b io lo g y . A ca d em ic P ress, N e w Y ork and L on d on 1972. — 3. P i c k , E . , B r o - s t o ff, J ., K r e s jc i, J. and T u r k , J. L .: Cell. Im m u n ol. 1, 92, 1970. — 4. R e m o ld , H . G. : T ran sp lan t. R e v . 10, 152, 1972. — 5. R e v illa r d , .7. P .: C ell-M ediated im m u n ity . K arger, B asel 1971. — 6. B lo o m , B . R . and B e n n e tt, B . : F ed. P ro c. 27, 13, 1968. — 7. D a v id , J . R .: F ed . P roc. 27, 6, 1968. — 8. H a m m e r , H .: B rit. J . O phthal. 5 5,850, 1971. — 9. W o n g ,
V . G ., A n d e r s o n , R . and O ’B r i e n , P . J . : A m . J. O phthal. 72, 960, 1971. — 10. M a r a le , G. E . , F o n t, R . L . , J o h n s o n , M . C . and A le p a , F . P . : In v e s t. O p h th alm ol. 1 0 , 770, 1971. — 11. H a m m e r , 77. und O lá h , M . : A lb rech t v. G raefes A rch. klin. ex p . O p h th a l.
1 9 2 , 339, 1974. — 12. H a m m e r , H . : B rit. J . O p h th al. 5 8 ,773, 1974. — 13. B lo o m , B . R . and B e n n e tt, В . : S cien ce 1 5 3 , 80, 1966. — 14. C h a n d le r , J . IF., H e is e , E . 11.and W e is e r , R . S . : In v e s t. O phthalm ol. 12,400, 1973.
Х а м м е р X., С и к л а и П.: Экспериментальное воспаление роговицы, вызывае
мое действием лимфоцитарных медиаторов
Авторы вызвали появление медиаторов воспаления (лимфокинов) введением очи
щ енного туберкулинового белка в к ул ьтур у человеческих лимфоцитов. При интра- корнеальном введении морским свинкам питательного раствора, содерж ащ его лим- фокин, клиническими и гистологическими методами была обн ар уж ен а преходящ ая воспалительная реакция в области роговицы. На основании этого наблюдения авторы излагаю т свои представления относительно патогенеза процесса аутоагрессии в глазу.
Н a m m e r, H . an d S z i k l a i , P . : Experimental keratitis evoked by mediators ori
ginating from lymphocytes.
L y m p h o k in es: m ed iators triggerin g in fla m m a tio n w ere in d u ced in ly m p h o c y te -c u l
tu res from tu b ercu lin -p o sitiv e h u m a n s b y a d d in g tu b ercu lin ’s p u rified p rotein . I n t r a corneal in jectio n o f th e ly m p h o k in e c o n ta in in g m ed iu m to gu n iea -p ig s ev o k ed b o th c lin ic a lly an d h isto lo g ic a lly tr a n sito r y in fla m m a tio n . T h e role o f th is p h en o m en o n is su g g ested in th e p a th o g en esis o f o p h th a ]m ological a u to -im m u n e d isea ses.
•H. H a m m e г und P . S z i k l a i : Durch Lymphozytenmediatoren ausgelöste expe
rimentelle Hornhautentzündung.
I n h u m a n en L y m p h o z y te n k u ltu r e n w urden m it gerein ig tem T u b erk u lin eiw eiss e n t zü n d lich e M ediatoren (L y m p h o k in e) in d u ziert. D ie L y m p h o k in e n th a lte n d e N ä h r lö su n g w u rd e M eersch w ein ch en in trak orn eal in jiziert, und am G eb iet der K o rn ea war k lin isch u n d h isto lo g isch ein e vorü b ergeh en d e e n tzü n d lich e R e a k tio n zu b eo b a ch ten . A u fgru n d dieser B eo b a c h tu n g w erden d ie eig en en V orstellu n gen über d ie P a th o g en ese der A u to reg ressio n sv o rg ä n g e d es-A u ges b ek a n n tg eg eb en .
S z e m é s z e t 112. 81—85. 1975.
A Sem m elw eis O rvostudom ányi E gyetem 1. S ze m k lin ik a '(ig a zg a tó : B adnót Magda egyetemi ta n á r) közleménye
Throm bosis venae centralis retinae és IgG paraproteinaem ia
V E I t E S J U D I T H , T R U X E R Z S É B E T
Az immunológiai vizsgálatok egyre inkább elterjednek a klinikum ban és egyre nagyobb te re t hódítanak a szemészetben is. Főképpen az immunológiai, im m unkém iai vizsgálatok irá n y íto ttá k a szemészek figyelm ét bizonyos szem- betegségek immunológiai hátterére.
Az imm unkém iai vizsgálatok közül elsősorban a szérumelektroforézis te tte lehetővé olyan klinikai kórkép felismerését és pathom echanism usának pon
tosabb m egközelítését m int a paraproteinaem ia.
A paraproteinek m alignusan burjánzó im m unocyta-clonok p r o d u k t u m a i .
A paraproteinek nem kóros hanem normális immunglobulinok, melyek kóros sejt-proliferatiót kísérő, erős im m unglobulin szaporulatot jelentenek. Antige- nitásuk alapján az im m unglobulinok valam elyik osztályával mindig fiziko- kémiai, immunológiai rokonságban állnak. Az IgG, IgA, IgD, IgE paraproteinek rendszerint m yeloma esetén, az IgM paraproteinek leggyakrabban W alden
strom f. m akroglobulinaem iával, ritk áb b an lym phoid leukaem iával, lympho- sarcom ával, vagy m yelom ával kapcsolatban m u ta th a tó k ki. (Petrányi 1974, Begemann— Harwerth 1974).
Már korábban is felfigyeltek a k u ta tó k arra, hogy a felsorolt belgyógyászati m egbetegedéseket g yakran kísérik szemészeti szövődmények (Waldenstrom 1944, Berneaud és mtsai 1954, Panfique és mtsa 1959, Sokolovsky 1962, Carr és mtsa 1963, Brooser és mtsa 1965, Rosen és mtsai 1968, Litxenberg és mtsa 1970, Yonechi és mtsai 1971).
U gyanakkor a szérum im m unglobulin abnorm alitások, paraproteinaem iák a la p ját képezhetik bizonyos szembetegségeknek, am elyeknek lefolyása és k i
m enetele igen súlyos lehet. Ilyen esetekben nélkülözhetetlen ism eretet ad a szemésznek a szérum immunológiai, im m unkém iai vizsgálata az aetiologia felismeréséhez. K özlem ényünkben throm bosis venae centralis retinae egy ese
téről számolunk be, m elyben IgG p araprotein jelenlétét fedtük fel.
F. B. 52 éves férfi beteget jobb szem törzs-throm bosisa m ia tt u taltá k klini
kánkra. Felvétele előtt egy héttel v e tte észre, hogy jobb szemével hom ályosan lát. E z t megelőzően szembetegsége nem volt, de jobb szemén mindig kissé gyengébb v olt látása. Anamnesiséből megemlítendő, hogy 40 éves korában szív-throm bosisa, 42 éves korában hepatitise volt. Vérnyom ása ingadozó, mely m ia tt gyógyszert szed.
Felvételkor jobb szemén látóélessége 5/2 0 + 1,0 D cyl 90°= 5/15, bal szemén 5/5. Job b szemen külsőleg ép viszonyokat találtu n k , törőközegek tiszták.
Szemfenéken a papilla elm osódott h atárú , a kilépő erek m entén valam int az egész funduson a peripheriáig követ hető csíkolt és tócsás vérzések és v a tta - tépésszerű gócok. P atta n á sig te lt vénák, igen szűk artériák, kereszteződési tü n et. M aculatájon tö b b kisebb kerek vérzés. Bal szem külsőleg ép. tisz ta tö rő közegek, szemfenéken hypertoniás értünetek. L á tó té r: jobb oldalon ép látótér- határok, nagyobb vakfolt, relatív tárg y és szín-scotoma a centrum ban. Bal oldalon ép látótér. C F F : |f/sec.
Egyéb leletek : R R : 160/110 Hgm m — 170/115 Hgmm.
Süllyedés: 120mm/ó!
8 S z e m é s z e t 81
