Az anyagköltség elemzésének néhány módszeréről

TÚÚ LÁSZLÓNÉ— PÉTERFFY TIBOR:

AZ ANYAGKÖLTSÉG ELEMZÉSÉNEK NÉHÁNY MÓDSZERERÖL

Az MDP III. kongresszusa az ipar munkájának értékelése során egyik legfontosabb feladatként jelölte meg a termékek önköltségének rendszeres, állandó csökkentését. Az ipar —— és a többi népgazdasági ág —— fejlesztése, s ezzel egyidejűleg a dolgozó nép életszínvonalának szakadatlan emelése csak az önköltség következetes csökkentése útján valósítható meg. Rákosi elvtárs erről a Ill. pártkongresszuson a következőket mondotta: ,,A dolgo- zók, elsősorban az ipari munkások anyagi életszínvonala emelésének leg—

fontosabb eszköze a jövőben is az árleszállítás lesz. Az árakat azonban csak akkor lehet leszállítani, ha előzőleg nőtt a termelékenység és csökkent az önköltség. E kérdés tehát szorosan összefügg dolgozó népünk anyagi jólété- nek további emelésével."1

Valamennyiünk számára világos, hogy a dolgozó nép életszínvonal—eme—

lésének döntő előfeltétele az önköltség csökkentése. Ennek a feladatnak megoldását mindenekelőtt az anyaggal és munkaidővel való fokozott taka—

rékosság, a vezetés módszereinek megjavítása, a jobb munkaszervezés, a fej— * lettebb munkamódszerek alkalmazása, a műszaki fejlesztési tervek mara- déktalan, pontos teljesítése útján kell biztosítanunk.

Iparvállalataink munkáját hosszú időn keresztül általában egyoldalúan, kizárólag vagy főként termelési feladataik végrehajtása szempontjából ér—

tékeltük; általában csekély, egyes esetekben pedig semmi figyelmet sem fordítottak arra, hogy a termelés mennyiségének fokozása milyen anyagi áldozatokkal járt megfelel—e a vállalat működése a gazdaságosság követel- ményeinek.

Bár jelenlegi árrendszerünk fogyatékosságai nem teszik még teljes mér—- tékben lehetővé, de az ipar fejlődése során el kell érnünk, hogy a vállalatok munkájának egyik legfontosabb mutatója a jövedelmezőség alakulása ie—

gyen. Az önálló gazdaságos elszámolás elve nyilvánvalóan csak akkor való- sul meg. ha az iparvállalat az állam által rendelkezésre bocsátott eszközök—

kel a legtakarékosabban gazdálkodik, s a lehető legnagyobb eredményt éri el. A jövedelmezőség fokozását pedig —— a termelési előírások a tervezett ter—'

mék—arányok betartása mellett ——elsősorban takarékos gazdálkodással, a ter-—

mékek önköltségének következetes csökkentésével lehet elérni. _ Az elmúlt évben az iparban bekövetkezett önköltségromlás egyik leg—-

1 A Magyar Dolgozók Pártja lll, kongresszusának rövidített jegyzőkönyve. ll, kiadás. Szikra. Buda—

pest. 1954. 46. oldy

YHWE—PÉTERFFY: AZ ANYAGKÖLTSÉG ELEMZÉSÉRÖL

525 fontosabb tényezője éppen az anyagköltség növekedése, a tervezett anyag- hányad sorozatos túllépése volt. Az anyaghányad növekedése azonban nem pusztán a vállalatok pazarlásából, gondatlan anyaggazdálkodásából szárma—

zott. Szükségképpen ebben az irányban hatott az a szemlélet, amely a válla—

latok munkájának állandó, rendszeres, bankszerű ellenőrzését csupán a béralapfelhasználás vizsgálatára korlátozta. A vállalatok a munkabérszük—

let csökkentése érdekébentöbb esetben a bérnél elérhető megtakarítás többszörösét fordították termékeikre többletanyagköltségként. Ilyen esetben a bérköltségek csökkentése pusztán látszateredmény volt, s a népgazdaság—

nak végső soron jelentős károkat okozott. Hasonlóképpen az anyaghányad növelésére ösztönözte a vállalatokat a termelési terv globális teljesítésének egyoldalú, a gazdaságosságot figyelmen kívül hagyó megkövetelése. Közis—

mertek azok a példák, amikor a tonnában megszabott tervfeladat teljesítését az anyagigényes, kevés munkaráfordítást igénylő cikkek fokozott termelé—

sével igyekeztek egyes vállalatok biztositani.

Az önköltség jelentős csökkenését az ipar elsősorban az anyagköltségek csökkentése útján érheti el. Ennél a költséghányadnál már csak arányát tekintve is legnagyobb a lehetőség célszerű és takarékos gazdálkodással az önköltség csökkentésére, hiszen például a minisztériumi ipar anyagköltségei—

nek lo/o—os csökkentése a bérköltség mintegy 3,5%—os csökkentésével azonos összeget tesz ki. Az anyagigényes iparágakban természetesen az anyagkölt—

ségekvel egyenértékű.l%—os csökkenése a bérköltség jóval naígy például az élelmiszeripargyobb százalékos csökkenésé—anyagköltségeinél elért Flo—os megtakarítás értékben kb. 70/0—05 bérköltségcsökkentésnek felel meg.

Az önköltségcsökkentés elsősorban a termelő vállalatok feladata. A gazdasági munka helyes irányítása révén azonban a felügyeletet gyakorló minisztériumok is érhetnek el eredményeket az ipar ráfordításainak csökw kentése terén.

E cikk keretében az anyagköltségek vizsgálatának néhány olyan mód—

szerét kívánjuk ismertetni, amelyek a Vállalatok önköltségi tervteljesítésé—

nek értékeléséhez nyújtanak segítséget, illetőleg magasabb szinten, iparági minisztériumi adatok elemzésénél használhatók fel.

A Vállalatok az önköltségcsökkentés terén elért eredményeiket negyed—

évenként a mérlegbeszámolókban jelentik. Az itt közölt mutatószámok: az összehasonlítható termelés tervezett önköltségcsökkentési százalékának és forintértékének teljesítése, a termelési költségek tervezett hányadának beh tartása és esetleg egyes fontosabb gyártmányok önköltségének alakulása alapján értékelik a vállalatok költséggazdálkodását. Az önköltségi terv tel-—

jesitését, illetve túlteljesítését figyelembe veszik az élüzemek kiválasztásá—

nál, továbbá a vállalati igazgatói alap és a prémium mértékének megállapí—

tásánál.

Ha a mérlégbeszámolóban szereplő költséghányadok alakulását, az ősz—u, szehasonlítható termelés önköltségének változását megvizsgáliuk és össze—- tevőire bontjuk, gyakran állapíthatjuk meg, hogy ezek a globális adatok nem tükrözik minden esetben hűen a vállalatok gazdálkodását. Ezek az ösz—

szetett mutatószámok ugyanis számos, a vállalat munkájától többé—kevésbé független tényező hatását is magukban foglalják.

Vizsgáljuk meg például egy vállalat ,,III. Termelési költségek elszámo—

lása" című

mérlegbeszámoló—mellékletén a legnagyobb költséghányad, az anyagköltségek hányadán belül a közvetlen anyagköltségek alakulását.—

TÚÚ masolasa—PÉTERFFY __

Terv Teliesités

Mega ez' a tervezett a tényleges;

ev es 1009 FW" teljes termelési 1000 Ft,—ban teljes termelési

érték %—ában érték %—á.baa

__ ! A

Közvetlen anyagköltség ... 800 72,7 900 85,7

Teljes termelési érték (folyóáron

forg. adó nélkül) ... 1 100 IODJ) 1050 100,0

A példa szerint a tervezett 72,7%—os közvetlen anyagköltSéghányaddai . "

szemben a vállalat ténylegesen 85,7%-os hányaddal dolgozott a vizsgált idő-—

szakban. Ha csak ennek az adatnak alapján kívánjuk elbírálni a vállalat munkáját, azt kell megállapítanunk, hogy a vállalat nem járt el kellő gon- dossággal az anyagok felhasználásában, a tervezettnél többet fogyasztott. Ez a következtetés azonban nem feltétlenül helytálló, mivel a tervezett anyag——

hányaddal szemben mutatkozó eltérés több tényező együttes hatására jöhet

létre. . , _

Az anyaghányad változására ható tényezők egyrészt az anyagköltségek abszolút összegének, másrészt a termelési értéknek alakulását befolyásolják.

(Példánkbanwa tervezett anyaghányadtól való eltérés értékelésénél a követ—

kező tényezők vizsgálatával foglalkozunk:

1. a tervezett (norma szerinti) fajlagos anyagfelhasználással szemben mutatkozó eltérések,

2. a tervezett anyagok helyett eltérő minőségű és áru anyagok felhasz-

nálása, * .

3. a tervezett gyártmányösszetételtől -——- választékto'l —— való eltérések.' (A tervtől való eltérést előidéző tényezők között azért nem foglalko—

zunk az árváltozások esetével —— bár ezek mind az anyagköltség, mind a ter—

melési érték nagyságát befolyásolhatják —— mivel a hatósági árváltozások hatását a tervméréskor megfelelő korrekcióval mind az anyagköltségeknél, mind a termelési értéknél egyébként is kiküszöböljük; a vállalat gazdálko- dásától függő anyagárkülönbözetek összegét pedig minden elszámolóáron könyvelő vállalat nyilvántartja, a termelési költségek elszámolásakor külön soron kimutatja, és így az értékelésnél való figyelembevételük nem okoz különösebb problémát.)

Vizsgáljuk meg részleteiben a fentiekben felsorolt tényezők hatását.

1. Régi, és sokat vitatott statisztikai probléma a fajlagos anyagfelhasz—

nálás vizsgálata. Igazgatósági vagy minisztériumi szinten teljeskörű számba—- vétel helyett jelenleg csak kiemelt termékek egyes fontosabb alapanyagai—

nak fajlagos felhasználását figyeljük meg.

Bár még jelenleg egyes területeken az anyagnormák megalapozatlansá—

gára hivatkozva valóban vitatható a magasabb szinten összesített, norma sze—

rinti anyagfelhasználási adatok felhasználhatósága, vállalatoknál a helyes és takarékos anyaggazdálkodás el sem képzelhető a normától eltérő felhasz—

nálások figyelemmel kísérése nélkül. Mindezért az anyagköltségek alakulá—

sánál, vizsgálatánál is feltétlenül szükséges a normától, illetve a tervezett fajlagos felhasználástól való eltérések részletes elemzése. (

A tervezett fajlagos anyagköltség teljesítésére, illetve a norma (terv) szerinti fajlagos felhasználással szemben szűkebbkörű esetleges túllépésre vonatkozó értékelést a következő adatok alapján végezhetjük el.

az ANYAGKÖLTSÉG ELEMZÉSÉRÖL ,

527

Ismerjük a vállalat által a tárgyidőszakban termelt gyártmányok norma szerinti és tényleges fajlagos anyagfelhasználását. A normától (tervezettől) eltérő anyagfelhasználás hatását kimutathatjuk, ha megállapítjuk a tényle- ' ges termelés közvetlen anyagköltségét a norma szerinti (tervezett) fajlagos

anyagfelhasználás alapján, a tényleges anyagárak figyelembevételével.

Tényleges termelés közvetlen anyagköltsége

Tervezett köz-

, , a no ma.

Megnevezes Mértékegység vetlen anyag— szerrinti

küméi; (te rvezett) "

anyagfelnasználás alapján a tényleges

V 1000 Ft-ban 800 820

900,

Közvetlen anyagköltség a. teljes ter-

melési érték

%-ában 72,7 78,1 85,7

! !

A norma szerinti (tervezett) anyagfelhasználástól való eltérések tehát ——

.a vállalat tényleges termelését véve alapul —— 80 000 Ft—tal (9,7%—kal) nö—

velték a közvetlen anyagköltségeket.

Természetesen ez a számítás nagyszámú gyártmányt előállító, sokfajta anyagot felhasználó vállalatnál jelentős adminisztratív munkát igényel.

Normatív kalkulációt készítő Vállalatnál azonban a fenti adatok rendelke—

zésre állnak, s nem jelent nehézséget összeállítások a viszonylag nem nagy (_gyártmányválasztékkal dolgozó vállalatoknál sem.

Operatív intézkedések megtételéhez fentieken túlmenően szükség van további részletes vizsgálatra, a jelentősebb túllépések okainak esetenkénti feltárására és kiküszöbölésére.

2. Számos iparág vállalatainál .az anyagköltség csökkenésének vagy [emelkedésének értékelésénél problémát okoz, hogy a tervben előirányzott anyagok helyett —-— mivel ilyen anyag a tárgyidőszakban nem állt a válla- lat rendelkezésére —— a gyártmány előállításához ugyancsak megfelelő más .(anyagot, vagy esetleg ugyanazt a fajta, de más minőségű anyagot használtak fel. Az árakat általában a gyártmányok önköltsége alapján állapítják meg.

A különböző áru anyagokat az ipar gyakran egyformán fel tudja használni azonos gyártmányok előállításához. Például az élelmiszeriparban a szappan—

gyártásnál, cukorkagyártásnál, szeszgyártásnál stb. gyakori az anyagok helyettesítése. A gyártmány előállításához felhasználható különböző anya—

gok gyártmányegységre eső anyagnormája ugyan különböző, de ez az arány legtöbb esetben mégis más, mint az anyagárak közötti arány. Gyakran a tervezett helyett ténylegesen felhasznált jobbminőségű anyag fajlagos fel—

vhasználásából eredő megtakarítás viszonylag kisebb jelentőségű az anyag—

költség szempontjából, mint a jobb minőségű anyag magasabb beszerzési egységára miatt jelentkező költségtöbblet. Ilyen esetben tehát előfordulhat, hogy a vállalat a fajlagos anyagfelhasználás csökkentése révén a ténylege—

sen elért anyagmegtakarítás ellenére túllépi anyagköltséghányadát. Termé—

szetesen ennek fordított esete is előfordulhat, amikor tehát a vállalat a mun- kájától független okok eredményeként mutat ki jelentős megtakarítást.

Mivel az ipar anyagszükségletét a népgazdaság rendelkezésére álló készletekből jórészt központilag biztosítják, az egyes anyagok jobb vagy

; 528 Tee LAszmwwpe're

rosszabb minőségben és a szükséges mennyiségben Való beszerzése nemesek.

a vállalattól függ (például import anyagok esetében).

Az eddig elmondottak alapján világos az, hogy a tervezettől eltérő faj—

tájú vagy minőségű anyagok felhasználása miatt kimutatott anyagköltség— "

csökkentést nem értékelhetjük minden esetben a vállalatok anyagtakaré—

kossági munkájának eredményeként. ,

Az előzőekben ismertetett példánkon vizsgáljuk meg, hogy a tervezettől eltérő anyagfajták felhasználása milyen mértékben hatott az anyagköltsé—

gek hányadának alakulására.

Az értékeléshez a tényleges termelésre vonatkozóan kiszámítjuk, hogy

—— az egyes anyagfajtáknál a tényleges anyagfelhasználást véve alapul ——

hogyan változik a közvetlen anyagköltség a felhasznált anyagfajtáknak a tervezett minőségű anyag felhasználásától való eltérése miatt.

Tényleges termelés közvetlen anyagköltsége a tényleges fajlagos felhasználás alapján

Megnevezés Mértékegység

tervezett ! tényleges anyagösszetétel szerint

1000 Ft-ban ' 796 l 900

Közvetlen anyagköltség a teljes termelési

érték százalékában ⁴ GJ (T

!

§ 85,7

A számítások alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a közvetlen anyag-—

költség 104 000 forinttal, a közvetlen anyagköltséghányad pedig 13,1%-kal magasabb a tervezettől eltérő anyagok felhasználása miatt.

3. Az iparvállalatok többsége igen sokféle terméket állít elő. A tervezés során általában még nem ismeretes teljes mélységben a gyártandó termékek köre. Igy a tényleges termelés összetétele — különösen a fogyasztási cikke-—

ket gyártó iparágakban —— a Változó igényeknek megfelelően sok esetben lényegesen más, mint a tervezett. Az egyes termékek önköltséghányada, és ezen belül közvetlen anyagköltségeinek hányada igen eltérő lehet. Ebből következik, hogy a tervezett termékösszetételtől való eltérés a tervben előirt normák betartása esetén is a közvetlen anyagköltségek hányadának jelentős csökkenését vagy növekedését eredményezheti.

Vizsgáljuk meg példánkat ebből a szempontból. A Vállalat háromféle terméket gyárt. Az egyes termékek termelt mennyisége, egységre eső köz- vetlen anyagköltsége és forgalmi adó nélküli termelői ára az alábbi volt:

Termelt mennyiség Egvségre ! Tervezett

sm;- WW sarga

Megnevezés vetlen (forgalmi ség a ter-

terv teljesítés teTVlíl-leSí' anvag— adó nélkül) melői ár tés r/M költség "A,-ában

l

A termék ... 2000 1000 50,0 200 210 95,2

B termék ... 1000 2000 200,0 100 130 76,9

0 termék ... 901,6 950,8 105,5 3323 610 54,5

AZ ANYAGKÖLTSÉG ELEMZÉSÉRÖL — 529

A vállalat tehát a legmagasabb anyaghányadú gyártmány termelési tervét nem teljesítette, míg a viszonylag alacsonyabb anyaghányadú termé- kekből jelentős túlteljesítést ért el.

A termelési arányok eltolódásának a közvetlen anyagköltségek hánya—

dára gyakorolt hatását arányeltolódási index segitségével mutathatjuk ki. A számításnál feltételezzük, hogy a vállalat mindhárom termékénél betartotta a fajlagos anyagfelhasználási norma alapján tervezett közvetlen anyag- költséget.

Tervezett ' Termelt Telnet;í termelési érték

- , " (fo yó ron forgalmi adó

mennyiségreag;ígt§áytcasgegtt kozvetlen nélkül) 1000 Ft.-ban Megnevezés

a tervezett a tényleges

1000 termelési 1000 termelési -

Ft-ban érték Ft-ban érték terv "hmm

%-ában %—ában

A termék ... 400 95,2 200 952 420 210

B termék ... 100 76,9 200 76,9 130 260

C termék ... 300 54,5 316 54,5 550 580

Öaszesen: 800 t 72,7 [ 716 ; 68,2 1100 l 1050

l

Tehát a vállalatnál a tervezett választéktól való eltérés a közvetlen anyagköltség 84 000 Ft—os csökkenését eredményezte, ami az anyagköltség—

hányadnál 6,2%—os csökkenést jelent.

Bár a költséghányad csökkenése a népgazdaság számára megtakarítást jelent, nem tekinthető a vállalat tényleges anyagmegtakarításának.

Összegezve az eddigieket megállapíthatjuk, hogy a vállalatok által je—

lentett anyagköltseghányad tervteljesitésének reális értékeléséhez szükség van az erre ható tényezők részletes, alapos vizsgálatára.

Az elmondottakon kívül természetesen az anyagköltséghányad alakulá—

sára még további tényezők is kihatnak, így ezek vizsgálatára is szükség lehet. Nem foglalkoztunk itt a termelési érték további változását előidéző olyan tényezőkkel, mint például a termékek leértékelése miatt jelentkező termeléskiesés. Azokban az iparágakban ugyanis, ahol a termékeket minő—

ségi osztályokba sorolják, természetesen valamennyi költséghányad, így a közvetlen anyagköltség—hányad alakulásánál is számításba kell venni a ter——

vezett minőségi arányoktól való eltérés következtében jelentkező termelési érték növekedést, illetve kiesést is. Ilyen esetben a tervteljesítés szintjére hozott tervezett termelési érték, illetve minőségi megoszlás és a tényleges minőségi megoszlás szerinti termelési érték különbözetének figyelembevé- telével meg lehet állapítani a tervezett minőségtől való eltérésnek a közvet—

len anyagköltség—hányadra gyakorolt hatását.

Az eddigiek során vállalati szinten foglalkoztunk a közvetlen anyag—

költségek vizsgálatával. Ismeretes azonban, hogy míg az önköltségelemzés módszerei és lehetőségei vállalati vonatkozásban elég kidolgozottak és többé—kevésbé a gyakorlatban is alkalmazzák őket, addig az igazgatósági vagy minisztériumi szinten történő önköltségelemzés módszerei jóval ke- vésbé kialakultak.

A továbbiakban két olyan Vizsgálati módszert ismertetünk, amelyek iparági vagy magasabb szinten, az anyagköltségek alakulásának elemzésénél

[530 Tüű usztasa—491?

alkalmazhatók, anélkül, hogy az egyébként is jelentett adatokon—, ki egyéb önköltségi adatok begyűjtését tennék szükségessé. , ; f

A termelési költségek alakulásának vizsgálata iparági, minisZtéri-umi vagy akár ipari szinten a Vállalatok költségadatainak és termelésének egy—, sZerű összesítése alapján történik. Statisztikai vizsgálatok keretében általa—4- ban nem foglalkoztunk eddig az egyes iparágakon belül a lényegesen eltérő költséghányaddal dolgozó Vállalatok, minisztérium, illetve ipar szinten pedig az egyes iparágak termelési arányeltolódásának a termelési költség—- hányadok, a jövedelmezőség alakulására gyakorolt hatásával. '

Vizsgáljuk meg ezt a kérdést a következő egyszerű példa segítségével:

Egy minisztériumhoz három iparág tartozik, amelyeknek anyagköltség—

hányada jelentősen eltérő. Az egyes iparágak és a minisztérium adatai két egymást követő évben az alábbiak szerint alakulnak (az évek között esetle—

gesen jelentkező árváltozások hatását a számításoknál kiküszöböltük).

Anyagköltség

millió Ft-ban ** teljes,;íggg'gsi érték indexe

Megnevezés J )

1953. 1954. 1953. 1954. 1954. év

1953. év

évben ' %-ában

l. iparág ... 900 720 30,0 30,0 100,0

II. iparág ... 3000 4464 60,0 62,0 103,3

III. iparág ... l300 1560 , 65,0 65,0 100,0

Minisztérium összesen 5200 6 744 52,0 l 56,2 108,1

A I

A minisztérium összesített adatai szerint tehát az anyaghányad 1953—

ról'1954-re 8,1%—ka1 emelkedett. Helyes értékelés esetén azonban rá kell mutatnunk arra, hogy ezt a —— változó állományú index, alapján kimutatott _

—— növekedést a II. iparág anyaghányadának kismértékű emelkedése mellett, főrészben az iparágak termelési arányainak eltolódása idézte , elő. Ha az egyes iparágak teljes termelési értékét mindkét időszakban a minisztérium teljes termeléséhez viszonyítjuk, megállapíthatjuk, hogy 1954. évben a mi—

nisztériumon belül a magas anyaghányaddal dolgozó ll. iparág termelésének aránya jelentősen növekedett, míg a legalacsonyabb anyaghányadú I. iparág

termelésének aránya csökkent az előző évhez képest:

Teljes termelési érték a

a minlsvtérium teljes

millió Ft-ban termelési értékének

Megnevezés % aiban

1953. 1954. 1953. 1954.

évben

1. iparág ... 3 000 2 400 30,0 20,0

11. iparág ... 5 000 7 200 50,0 601),

III. iparág ... . . . . ' 2 000 *2 400 20,0 20,0

Min'éazterium összesen 10 000 12 000 100,0 100,0

"AZ ANYAGKÖLTSÉG ELEMZÉSÉRÖL 531

A termelési arányok megváltozásának a minisztérium anyaghányadá—

nak alakulására gyakorolt hatását változatlan állományú index számítása , segítségével mutathatjuk ki:

Anyagköltség

millió Ft.-ban a teljes a. teljes változatni,"

, (az 1954. évi , termelési millió termelési állomány"

Megnevezes termelési érték érték Ft,-ban érték indexe

. o _ 0 _ ._._.—MM....

alapján) A, ában A, ában 1954. év

1953. év

1953. évben 1954. évben %-ában

I. iparág ... 720 30,0 720 430,0 ——

II. ipazág ... 4320 60,0 4464 62,0 ——

III. ipa ág ... 1560 65,0 1560 65,0 ——

Minisztérium őaszesen 6600 55,0 ! 6744 50,2 . 102,2

Számításunknál a termelési arányeltolódás kiküszöbölése érdekében feltételeztük, hogy az iparágak 1953. évben —— az anyagköltségek 1953. évi tényleges hányada mellett — ugyanakkora termelési értéket állítottak elő, mint 1954. évben. Az 1954. évi termelési érték alapján iparáganként kiszá—

mított anyagköltségek összesítése útján megállapíthatjuk, hogy a II. iparág ! anyagköltséghányadának tényleges változása a minisztérium anyaghányadát mindössze 2,2%-ka1, (55,0%-—ról 56,2%-ra) növelte.

_ A termelési arányok megváltozásának hatását arányeltolódási index számításával közvetlenül is kimutathatjuk, ekkor azonban azt kell feltéte- leznünk, hogy az egyes iparágak mindkét időszakban az 1953. évnek meg- felelő anyaghányaddal dolgoztak.

Anyagköltség

Arány- eltolódási

a teljes millió Ft,-ban a teljes Index

millió termelési (1953. évi termelési ""''''''

Megnevezés Ft.—ban érték anyaghányad érték , ,

%-ábau alapján) %-ában 335;- g;

%-ában

1953. évben 1954. évben .

I. iparág ... 900 30,0 720 30,0 ——

II. ípa ág ... 3000 60,0 4320 60,0 ——

III. ipawág ... 1300 65,0 1560 [65,0 —

Minisztérium összesen ' 5200 52,0 6600 55,0 ]05,8

(

A termelési arányok eltolódása tehát 5,8%—kal növelte a minisztérium anyagköltséghányadát az előző évhez képest.

Az anyagköltség változatlan állományú indexének és az arányeltolódási indexnek szorzataként megkapjuk a minisztérium anyagköltséghányadának tényleges —— változó állományú index alapján kimutatott -— emelkedését

!(102,2 . 105,8 : 108,1). -

Régóta — bár általában nem kellő alapossággal — vizsgált kérdés, hogy azonos termékeiket miért állítják elő lényegesen eltérő önköltséggel az egyes vállalatok. Iparági szinten alkalmazható második vizsgálati módsze—

^TÚÚ LÁSZLÓNÉ—PÉTERFFY" __ _

vetlen anyagköltségének vállalatok közötti összehasonlításával foglalkozik.

.Az egyes vállalatok anyagköltségadatainak szembeállításával arra a kérdésre kívánunk választ kapni, hogy milyen részletekből tevődik össze, — * elsődlegesen milyen tényező hatására jelentkezik az az eltérés, amely a meg- határozott gyártmányt termelő vállalatok közvetlen anyagköltsége között fennáll. Ez a vizsgálat, ha megfelelő alapossággal végzik, alkalmas arra, hogy az élenjáró vállalat jobb gyártási, szervezési eredményeire rámutasson, ezáltal elősegítheti a tapasztalatok kicserélését, s ennek révén a kevésbé gazdaságosan termelő vállalat munkájának megjavítását.

A vizsgálatot elsősorban olyan vállalatoknál célszerű elvégeznünk, amelyek a gyártmányt általában azonos anyagból állítják elő. A következők- ben egy pamutfonal közvetlen anyagköltségének vizsgálatát ismertetjük. A fonalat az iparágban két vállalat termeli.

A közvetlen anyagköltségek vizsgálatakor egyrészt meg kell állapíta- nunk a vállalatok fajlagos anyagfelhasználási mutatói közötti Leltéréseket, másrészt össze kell hasonlítanunk a felhasznált közvetlen anyagok beszer—

zési árait.

A két vállalat a negyedév folyamán eltérő anyagösszetétellel dolgozott, B vállalat nagyobb részben gyengébb minőségű, olcsóbb anyagból termelt.

A vállalatoknak a termékkel kapcsolatos anyagfelhasználása és összes köz- vetlen anyagköltsége a következő volt:

Felhasznált Egygégát Közvetlen

Megnevezés mennyiség anyagköltsé

(tonna) (FW tonna,) összesen (rá;)

A vállalat

a; anyag ... 240 13 330 3 199 200

g anyag ... 80 14 000 ]. 120 OCO

Összesen 320 * _ 4 319 200

B vállalat

a; anyag ... 220 13 330 2 932 600

: anyag ... 100 12 800 1 280 000

Összesen 320 —— 4 212 600

Az összes felhasználást IOOO/O—nak tekintve megállapíthatjuk az össze—

tétel megoszlását százalékban mindkét vállalatnál:

Felhasznált mennyiség az összes felhasználás "%,-ában

Megnevezés !

A vállalat B vállalat

cc anyag ... 75,0 ! 68,8

y anyag ... 25,0 ——

zanyag..._; ... -— 3l,2

; Összesen 100,0 100,0

A vizsgált időszakban A vállalat 297,6 tonna, B vállalat pedig 288 tonna fonalat állított elő. A fajlagos anyagfelhasználás szempontjából A vállalat

AZ ANYAGKÖLTSÉG ELEMZÉSÉRDL ' 533

jobb eredményt ért el. A vizsgált időszakban 3,2%—kal alacsonyabb fajlagos anyagfelhasználással dolgozott, mint B Vállalat.

A termék fajlagos anyagfelhasználása és egységre jutó közvetlen anyagköltsége a két vállalatnál a következő volt:

Fajlagos felhasználás (kg) * Közvetlen anyagköltség (Ft/tonna)

Megnevezés !

A vállalat ; B vállalat ! A vállalat ' B vállalat

* l

a: anyag ... 806,5 763,9 10 750 ] 10 183

;; anyag ... 268,8 — 3 763 ; ——

z anyag ... —— WW 347,2 —— ; 4 444

Összesen ] 10753 1111,1 14 513 § 14 627

A két vállalat termékegységre jutó közvetlen anyagköltsége között tehát 114 Ft eltérés mutatkozik:

A vállalat közvetlen anyagköltsége 14 513 Ft/tonna B vállalat közvetlen anyagköltsége _l4 627 Ft/tonnauw

különbség 114 Ft/tonna

A közvetlen anyagköltség közötti eltérés vizsgálatánál két ellentétes irányban működő tényező hatását kell egymástól elválasztanunk: a fajlagos anyagfelhasználás különbözőségének, illetve az anyagösszetétel eltérésének költségkihatásait.

Az anyagösszetétel eltérésének következményeit kimutathatjuk, ha fel—

tételezzük, hogy A vállalat ugyanolyan fajlagos anyagfelhasználással dol-—

gozott, mint B vállalat s ennek alapján számítjuk ki A vállalat közvetlen anyagköltséget, a felhasznált anyagok eredeti összetételének megíelelően.

Fajlagos felhasználás (kg) Közvetlen anyagköltség (Ft/tonna)

A vállalat. A vállalat

legnevezés (B xlfállalat B (Bf viíllalat B

faj agos al' agog

felhasználása vállalat felhasználása vállalat

alapján) alapján)

:: anyag ... ! 833,3 763,9 11 108 10 183

g anyag ... ) 277,8 —— 3 889 —-

z anyag ... —— 347,2 —— 4 444

Összesen 1 111,1 Hu,] § 14 997 ; 14 627

A vállalat közvetlen anyagköltsége

(átszámítva B vállalat fajlagos felhasználása alapján) 14 997 Ft/tonna B vállalat közvetlen anyagköltsége 14 627 Ft/tonna különbség: —— 370 Ft/tonna Az olcsóbb anyagfajta nagyobbarányú felhasználása következtében te—

hat B vállalatnál a közvetlen anyagköltség 370 F—tal alacsonyabb tonnán—

ként, mint A vállalatnál (azonos fajlagos felhasználást feltételezve). '

v.

TÚUNÉMPÉTEEFFY: AZ mumus—sss mm

B vállalat rosszabb anyagkihozatallal dolgozott, amit részben indokol a kapott anyag gyengébb minősége. Magasabb fajlagos anyagfelhasználása, 484 Ft többletráfordítást jelent A vállalat közvetlen anyagköltségéhez képest,, (azonos anyagösszetételt feltételezve):

A vállalat közvetlen anyagköltsége ' 14 513 Ft/tonna B vállalat közvetlen anyagköltsége

(átszámítva A vállalat anyagösszetétele alapján) 14997 Ft/tonna különbség: —I— 484 Ft/tonna A különbségek összevetésével megkapjuk a két vállalat közvetlen, anyagköltsége között jelentkező 114 Ft/tonna eltérést.

AnyagösSzeté—tel eltéréséből származó

különbözet —— 370 Ft/tonna

Fajlagos anyagfelhasználás eltéréséből származó

különbözet 41" 484 Ft,/tonna ___

Összesen: 114 Ft/tonna

*

Az eddig elmondottak természetesen távolról sem fogják át a közvetlen anyagköltségek elemzésének valamennyi lehetőségét. Ennek a cikknek ke—

retében csak néhány legfontosabbnak ítélt tényező vizsgálatával kívántunk foglalkozni, így nem tértünk ki külön például az 1955. évi metodikai vál—

tozások (raktárhiány, raktárselejt levonása) termelési érték csökkentő ha- tására. A felvetett tényezők vizsgálatával — az ismétlések lehető elkerülése céljából —-—- nem foglalkoztunk valamennyi számbajöhető területen, így pél—

dául az *összehasonlítható termelés önköltségcsökkentésének értékelésével kapcsolatban. Az ismertetett elemzési módszerek gyakorlati alkalmazása esetén természetesen figyelembe kell venni a speciális szakmai sajátosságo—

kat, így például vertikális vállalatoknál az eltérő anyagok felhasználásának kérdésével kapcsolatos vizsgálatot ki lehet egészíteni a kooperációs változá—

sok hatásának kimutatásával.

Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy az elemzési munka minden fontossága mellett, az önköltségcsökkentésért vívott harcnak csak egyik lé—

pését jelenti. ,

Önmagában a legtökéletesebb elemzési módszer sem eredményez ön—

költségcsökkentést, de kétségtelenül jelentősen elősegítheti az önköltség—

csökkentési munkát, ha alkalmas arra, hogy rámutasson a pazarlásokra és feltárja az önköltség csökkentésének eddig ki nem használt tartalékait.

A tárgyalt vizsgálati módszerek egyrészt a kimutatott önköltségválto—

zás összetevőire bontásával, másrészt a vállalatok, illetve iparágak közötti termelési arányváltozások gazdaságossági hatásának kimutatásával feltehe—

tően elősegítik az önköltségcsökkentés forrásainak feltárását, a termelés gazdaságosságának biztosítását, s végső soron az önköltségcsökkentés terén előttünk álló feladatok végrehajtását.