TOLNAI GYÓRG Y:
EGYETEMI OKTATÁSUNK 1949/50-BEN
A tőkés Magyarország tanügyének egyik központi kérdése az" egye—
temi oktatás ügye volt. Nem azért, hogy a magasabb kultúrát szolgálja, hanem, mert az értelmiség -—— s különösen a közigazgatási értelmiség ——
utánpótlásának kérdése politikai, hatalmi kérdés volt. Ezt az egyetemi és főiskolai ,,kultúrpolitikét" az jellemezte, hogy az akkori uralkodó osztály—
ból az uralkodó osztály számára nevelte az értehníség—et. A főiskolai hall—
gatók közül eleve kiszűrték a dolgozók —— és elsősorban a munkásosz—
tály —-— gyermekeit, és a magasabb képesítéshez kötött magasabb pozíciók betöltését az uralkodóosztály majdnem kizárólagosan saját leszármazot—
tainak biztosította.
Ennek az ískolapolitikának egyenes következménye volt, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók száma évről-évre csökkent. A csökkenés- nek nemcsak a tőkés Magyarország iskolapolitikája volt az egyetlen oka Ehhez hozzájárult az a tény is, hogy még a burzsoáziából származó értel—
miséget sem tudták teljes mértékben foglalkoztatni. Köztudomású, hogy a második Világháború előtt a diplomások ezrei voltak állás nélkül és (hol—
dog volt az, aki hosszú munkanélküliség után havi 60—80 pengős állás—
hoz juthatott az ADOB (Állástalan Diplomások Országos Bizottsága) útján.
A tőkés Magyarország ískolapolitikájának eredményeit az alábbi számok mutatják:
Főiskolai
Év hallgatók
száma
1929/30..., ... 15428 193031 ... 15 990 1931/32 ... 15 474 1932/33 ... ! ... 15 175 1933/34 ... 14 544
1934/35 ... ... 13 928
1935/36 ... 13 107 1936/37 ... 12 714 1937/38 ... 12 135 1938/39 ... 11 631
A Horthy-korszak iskolapolitikája tehát (a főiskolák elnéptelenedésé—
nek politikája volt. Tíz év alatt csaknem 25%—kal csökkent a főiskolai hallgatók száma.
Az ilyenfajta. iskolapolitika nem egyedül a magyar kapitalizmusra, hanem általában a kapitalista országokra jellemző. Ezzel szemben a Szov-
TOLNAI: EGYETEMI OKTATÁSUNK 365
jetúnióban évről-évre hatalmas növekedés mutatkozik a főiskolák hallga- tóinak számában. íme, az erre vonatkozó adatok:
Magyarország * Franciaország Szovietúnió
1933/34 ... 14 544 84 658 458 300 1938/39 ... 11 631 74 832 601 000
gyarapodás (%) v. csökkenés (——)
százalékban ... —-—20,0 ——1 1,6 —l—31,0
1 Hittudományi főiskolák adatai nélkül.
A Szovjetúnió kulturális fölénye a kapitalista országokkal szemben"
a főiskolai hallgatók alakulásának fenti adataiból is kiviláglik.
*
A felszabadulás után a népi demokrácia gyökeresen szakított a tőkés Magyarország iskolapolitikájával. Ugrásszerűen a "háborúelőttí utolsó békeévnek több mint kétszeresére emelkedett az egyetemi és főiskolai hallgatók száma:
1938/39 11631
1946,'47 ... 24 239 1947/48 ... 26 294 1948/49 ... 22 645 1949/50 ... 23 703
Az 1946/47. évi az 1938/39—hez képest csaknem 110%—os emelkedés jellemző a felszabadulást közvetlen követő iskolapolitikai helyzetre.
A régi uralkodó osztályok kulturális monopóliuma már megszűnőben volt, de még harcoltak a monopóliumért, ugyanakkor a dolgozó osztályok gyer—- mekei már nagyobb számban jutottak [be a főiskolákra. A volt uralkodó osztályok, a burzsoázia leszármazottai az egyetemeket közvetlenül a fel—
szabadulás utáni években feketéző bandák ,,fedőszervének" tették meg.
A ,,ki kit győz le" kérdés ebben az időben —— ahogy általában —— a fő- iskolai vonalon sem dőlt még el. Az ezutáni évek létszámcsökkenése a dolgozó osztályok, s élén a munkásosztály, a burzsoázia kultúr-monopó—
liumának megszüntetéséért folytatott harcának újabb fázisát mutatja.
Az 1948/49—es év a főiskolai oktatás terén is a fordulat, a dolgozók fokozott térhódításának éve volt.
Ettől az időponttól kezdve indult el a főiskolákon az egészséges fejlő—
dés, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége által lelep—
lezett ellenséges szabotázs csak részben tudott gátolni, —- és amely a dol- gozók fiai számának állandó növekedésében nyilvánul meg.
*
Az ötéves terv-törvény előírja az egyetemi és főiskolai hallgatók szá- mának emelését. A tervidőszak alatt évi átlagban 2000 mérnök és 2400 pedagógus kiképzését kell többek között biztosíta—ni. Az ötéves terv még-- követelte a főiskolai oktatás struktúrájának átszervezését, a Horthy—kor- szakban elsősőrban támogatott jogi oktatásnak .a szükséges keretek közé szorítását és vele szemben a mérnökök, pedagógusok, agronómusok, köz- gazdasági szakemberek képzésére szolgáló tanulmányi ágak előtérbeállí—
3 66 ' , ' Toma:
tását. A felszabadulás utáni első tanévektől eltekintve, ez a strukturális átalakulás folyamatos volt és az 1949/50-es tanév második felében a követ—-
kező képet nyujtotta, szemben az 1938/39—es tanév második félévével:
Egyete mi hallgatók száma
abszolút szám 0], 1949/50
Főbb tanulmányi ágak index
1938/39 1949/50' 1938/39 1949/501 1938 :: 100 II. félév II. félév , II. félév II. félév
, Mérnökök, vegyészek ... neo 6601 9.6 38,9 A 589
Agronómusok ... xosg 1836 g,! S,: 17;
Közgazdászok . . . ... 723 2156 é,: 9,4 298
Orvosok ... 1530 3463 13,2 ! s,: 226
Gyógyszerészek . . ... 166 sor x,4 az 302
Pedagógusok ... 2364 5031 se,; az,: 21 ;
Művészek ... am I 1 5: 2,7 5,0 367
Jogaszok ... 4355 2083 375 g,: 48
Összesen ... 11631 22822 100,0 100,0 196
' Külföldi hallgatók nélkül.
'
A tábla a főiskolai oktatásban bekövetkezett nagymértékű struk—
turális átalakulásra mutat. A mérnökök aránya az összlétszám 9,6%—áról , 28,9%—ára emelkedett, abszolút számban pedig csaknem hatszorosára.
A mezőgazdasági szakemberek száma több mint 30%—kal emelkedett, a közgazdászok létszáma háromszorosára, az orvosoké és pedagógusoké több mint kétszeresére, a művészeké pedig csaknem négyszeresére emel- kedett. A jogászok száma felére esett és a volt 37,5%-os arányuk 9,1—re csökkent.
A következő iskolaéVb—en a főiskolai oktatás egészséges irányú struk- turális átalakulása tovább folytatódik. A beiskolázási terv szerint az átlagosan 30%—os létszámemelkedés elsősorban a pedagógusokra, majd az agronómusokra, közgazdászokra és mérnökökre vonatkozik; az orvosok és jogászok létszáma a mai feltétlen szükséges színvonal körül marad, a többi főiskolák hallgatóinak száma kisebb mértékben emelkedik.
Főiskolai oktatásunk másik kérdése, hogy a létszámemelkedéssel és strukturális átalakulással párhuzamosan valóban bekövetkezik—e a népi demokráciának az a döntő követelménye, hogy a munkásság, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség fiai foglalják el elsősorban a főiskolai padokat. Ezt a kérdést már az 1949/50-es tanév megválaszolta, amikor a munkásság és parasztság gyermekei növekvő számmal jutottak be a fő—
ískolákba, de jelentősebb fejlődés csupán az 1949/50-es évben követke- zett be. , "*
A munkásosztály fiainak aránya, mfint a következő táblán látható, 1938/39 óta több mint hétszeresére és az elmult év óta csaknem kétszere—
sére emelkedett. A földnélküli szegényparasztság; arányának kétszeresére vvaló emelkedése nem mutatja meg az emelkedés tényleges nagyságát, hiszen a földnélküli parasztság száma a felszabadulás óta a földosztás következményeképpen nagymértékben esett. A 10 holdig terjedő föld- birtokú dolgozó parasztság gyermekeinek száma egy év alatt csaknem 40%—kal emelkedett; a dolgozó parasztok gyermekeinek aránya 1948/49—
ben 12,1%, 1949/50—ben pedig 15,1% volt. Az értelmiség gyermekeinek
EGYETEM): OKTATÁSUNK ! 367
körében jelentkező csökkenés elsősorban a régi köztisztviselők leszárma—
zottai csökkenésének tulajdonítható.
Egyetemi hallgatók száma
Megnevezés abszolút szám %
1938/391 1948/49 1949/50 1938/39 1948/49 ! 1949/50
Munkás . . . . .t ... 326' 2684 4651 2,7 11,8 20,4 Szegényparaszt,földnélküli és 1 h aluli birtokos 104 338 393 0,8 1.5 1,7
Birtokos. 1—10 holdig . -— 1477 2057 — 6.5 9,0
Birtokos, 10—25 holdig . -— 923 993 -—— 4,1 4,4
Szolgáltatási ipari dolgozó — 542 836 — 2,4 3,7
Értelmiségi, tisztviselő, alkalmazott és véderő . . —— ' 8449 7471 —— 37,3 82,7 Kisiparos alk. nélkűl ... ——- 2421 1809 -— 10,7 73
Kiskereskedő alk. nélkül ... . ... -— —— 710 —— 3,1
Egyéb munkáltató, tőkés. kulák, B-listás ... -—— 5811 3902 —— 25,7 17,1
Összesen . . . ... . ... 11 990 22 645 22 822 100, 0 ' 100,0 ! 1000
* Az 1938/39. évi adatokban a hittudományi karok adatai szerepelnek. a hittudományi
!őiskoláké viszont nem.
2 A közlekedési munkások gyermekei nélkül.
' A többi kategória nem bontható szét.
A főiskolai oktatás fejlődését az mutatja, hogy a hallgatók szociális összetétele az egymás után következő tanévekben állandóan javul. Ezt mutatják a szociális összetételre vonatkozó évfolyamok szerint összesített adatok;
, . O—lO holdas
Munkás es szolg. gazdasággal rendel- ipari dolgozó kező szegényparaszt Évfolyam
származású hallgatók a tanulólétszám
%—áb2n
I. évfolyam . . . 35,3 15,9
II. ,, 20,8 10,0
III. ,, 17,4 7,l
IV. ,, 13,3 7.4
V— ,, SA 5,3
Az 1950/51-es tanév beiskolázási tervében az egyetemekre újonnan beiratkozó hallgatók között a munkásszármazásúak 43%-ka1, a 10 holdig terjedő kisbirtokosok gyermekei pedig 23,6%-kal, összesen tehát az összes új hallgatók kéthamn—adrészével szerepelnek. A főiskolai oktatás tehát mind nagyobb százalékban a dolgozók ———* elsősorban a munkás- osztály gyermekeinek magasabb műveltséget és szakképzést nyujtó oktatássá lesz, vagyis mind nagyobb mértékben tölti be hivatását: az értel- . miség utánpótlását a munkás— és dolgozó parasztosztályokból.
*
Az egyetemek és főiskolák hallgatóinak megoszlása a szülők lakó—
helye szerint azt mutatja, hogy a hallgatók 67,2%—a városi, 32,8%-a pedig falusi lakos. Ez annyit jelent, hogy 7482 falusi 'hallgatója van főisko- láinknak.
Ha .a multban az uralkodó, vagyonos osztályhoz való tartozás volt az előfeltétele annak, hogy valaki egyetemi hallgató legyen, a falusi lakos- ság körében fokozottan ez volt a helyzet. A drága iratkozási és tandíjak—
hoz a falusi lakos egyetemi hallgatók számára az egyetemiváros magas
eltartási, internátusi költségei is járultak.
368 TOLNAI: EGYETEMX OKTATÁSUNÉ
Népi demokráciánk, amikor a szegényparasztság és általában a dol—
gozó parasztság főiskolai oktatásáról fokozatt mértékben kíván gondos-—
kodni, a város és a falu kultúr—szinvonala közötti különbség csöldcentését is szem előtt tartja. Igy a dolgozó parasztság gyermekeinek főiskolai okta—
tását az állami kollégiumok rendszere jelentékeny mértékben lehetővé teszi. Az 1949/50—es iskolaév második felében —— 1950 márciusában —— 67 főiskolai állami kollégium tevékenykedett az egyetemek és főiskolák szék- helyein. Ezek közül Budapesten 49 kollégium működött. A kollégiumok-
ban 5351 főiskolai hallgató lakott, az összes hallgatók 23,4%—a.
Jelentékeny különbség van a különböző évfolyamok között a kollé- giumi bentlakást illetően:
Kollégiumban lakik
Évfolyam
az összes
szám hallgatók
százalékáb an
I. évfolyam ... 3262 399
II. ,, ... 1060 20,8
Ill. ,, ... 561 12,5
IV. ,, ... 349 10,5
V.- ,, ... 92 8,0
Zeneművészeti Főiskola (évfolyam
nem részletezhető) ... 27 4,5
Összesen ... ; 351 ! 23,4
A kollégiumok jelentősége tehát az alacsony évfolyamoknál a leg- nagyobb, ahol a munkás— és dolgozó parasztszármazású hallgatók arány—
száma is a legmagasabb. A szegényparaszt és munkás hallgatók eltartási költségeinek egyre nagyobb részét vállalja magára a kollégiumokon és az ösztöndíjakon keresztül az állam. '
Népi demokráciánk főiskolai politikája tehát mind nagyobb eredmé—
nyeket könyvelhet el. Ezeket az eredményeket azonban csak a reakció, az osztályellenség elleni állandó harcban lehet biztosítani és továbbvinni. Az 1949/50—es tanévben a VKM—ben leleplezett szabotázs—cselekmények követ—
keztében az első félév és a második félév között a hallgatók létszámának 11,6%-a mo—rzsolódott le. (A hittudományi főiskolai lemorzsolódás ugyan—
akkor csak 4,1 %.) Az alacsonyabb és különösen az első évfolyamokon
—— ahol a munkásosztály és szegényparasztság gyermekeinek aránya a leg—
nagyobb — sok főiskolán 20 és még nagyobb százalék fölé emelkedett a lemorzsolódás. Most, amikor a munkás— és dolgozó parasztszármazású hallgatók magasabb százalékban kerülnek be a főiskolák'ba, még foko- zottabb éberségre és kitartásra van szükség a lemorzsolódás és az ellen—
séges tevékenység elleni harcban. Ebben a harcban a statisztikának is, részt kell vállalnia azzal, hogy hiteles adataival megmutatja főiskolai oktatásunk eredményeit, jelzi a hibákat és lemaradásokat.
