STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 120
GAZDASÁGSTATISZTIKA PÖSCHL, J.:
A NEMZETKÖZI KUNJUNKTÚRA HATÁSA A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI ORSZÁGOK
GAZDASÁGÁRA
(Internationale Konjunkturflaute stellt Wirtschaft der MOEL auf die Probe) – WIFO-Monatsberichte, 2003. 5. sz.
349–369. p.
Az osztrák gazdaságkutatók több elemzést ké- szítettek a piacgazdaságra áttérő kelet-közép-európai országok gazdaságának 2002. évi fejlődéséről. A szerző értékeli a cseh, a lengyel, a magyar, a szlovák és a szlovén, továbbá a horvát, a macedón és a szerb- montenegrói, illetve az orosz és ukrán gazdaság alapmutatóinak alakulását a 2001 és 2004 közötti időszakban, többek között a bruttó hazai termék vo- lumenváltozásával, a fogyasztói árak változásával, a munkaerő-felvétel munkanélküliségi mutatóval, va- lamint a fizetési mérlegnek a GDP százalékában ki- fejezett nagyságával. A cikk részletezi az említett or- szágok mellett, Bulgária és Románia, valamint a há- rom balti ország GDP-jének 2002. évi szintjét vásár- lóerő-paritáson és az egy főre jutó GDP-érték száza- lékos arányát az Európai Unió átlagához viszonyít- va. A szerző a bécsi gazdaságkutató intézet (WIIW – Wiener Institut für internationale Wirtschaftsver- gleiche) előrejelzéseit vette figyelembe.
Az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozó öt or- szág (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia) 2001-ben együttesen 2,2 százalékkal, 2002-ben 2,1 százalékkal növelte a GDP volumenét. A 2003. évi (2,5%) és 2004. évi (3,3%) ütem előrejelzései szerint a fejlődés továbbra is töretlen maradhat. (A magyar gazdaságban a GDP növekedése az előző két évben 3,8 és 3,3 százalék, az osztrák gazdaságkutatók 2003-2004. évi előrejel- zése pedig 3,7 és 4,0 százalék.)
A GDP volumene 2002-ig az 1990. évihez vi- szonyítva az Európai Unióban mintegy 27 százalék- kal, az öt csatlakozó országban együttesen 28 száza- lékkal nőtt, a bolgár és a román gazdaság (88, illetve 93 százalékos volumenindexszel) még nem érte el a 12 évvel korábbi szintet, és a három balti ország gazdaságára is 2-27 százalék közötti visszaesés jel- lemző.
Az ipari termelés volumenváltozása a 2000- 2002. évi fejlődési ütemekkel, illetve a 2003. és 2004. évre előre jelzett dinamikával jellemző az egyes országokra. A szerző grafikonokkal is értékeli a térség nyolc országának konjunktúramutatóit a hi- vatalos adatsorok alapján, például a negyedéves
GDP, az ipari termelés, és az ipar munkatermelé- kenységének alakulása alapján.
A csatlakozásra készülő öt ország ipari termelé- sének volumene az előző évihez viszonyítva 2000- ben 8,4 százalékkal, 2001-ben 3,2, 2002-ben 3,0 szá- zalékkal (a magyar iparé 18,1, 3,6 és 2,6 százalékkal) nőtt, a 2003 és 2004. közötti időszakra évi 3,7, majd 4,5 százalékos (a magyar iparban 6 és 9 százalékos) fejlődés várható. Az öt ország az 1989. évi ipari ter- melésnek mintegy 1,2-szeresét, az 1995. évinek 1,4- szeresét (a magyar ipar 1,44-szeresét, illetve 1,8- szeresét) érte el, az orosz ipar ugyanakkor 2002-ben az 1989. évi volumen 62 százalékát, az 1995. évinek 125 százalékát bocsátotta ki, és Ukrajnában (70%, 134%) hasonló tendenciák érvényesültek.
A szerző vizsgálta a térség országainak nemzet- közi versenyképességét, ezen belül például valutaár- folyam alakulásának hatásait. Az értékelt tendenciák egyik jellemzője, hogy az euróhoz viszonyított felér- tékelődés egyes országokban gyors volt. A cikk ez- zel összefüggésben országok szerint elemzi a fogyasztóiár-index, valamint a termelőiár-index vál- tozásának irányait is.
A térség nemzeti valutái jelentősen felértékelőd- tek, az euró-árfolyamokat tekintve, így az előző évi- hez képest 2001-ben, erősebb lett a lengyel (+8,5%), a cseh (+4,3%) és a magyar (+1,3%) valuta, majd 2002-ben ez folytatódott a cseh (+9,6%), a magyar (+5,3%), a szlovák (+1,4%) valuta erősödésével. A felértékelődési folyamat a 2003. évi tendenciaváltás óta leállt.
A 2000 és 2002. közötti időszakban az export és az import (euróban kifejezett) éves értéke alapján a változások mértékét országok szerint elemzi, ezen belül a 2002. évi fejlődést negyedévek szerint is. A csatlakozásra készülő öt ország 2002-ben összesen 147 milliárd euró értékben exportált és 170 milliárd euró értékben importált, eszerint a kivitelük a beho- zatal 86 százalékát fedezte (2000-ben 80, 2001-ben 82 százalékát).
A vámstatisztikák szerint az öt ország 2002. évi összes kivitele euróban kifejezve 7,8 százalékkal, összes behozatala 4,9 százalékkal (dollárra átszámít- va 13,5, illetve 10,5 százalékkal) nőtt az előző évi- hez képest. A térség országai (az orosz és az ukrán külkereskedelmet nem számítva) többet importálnak, mint exportálnak. A cseh, a horvát, a magyar és a szlovén áruforgalom deficitjét az idegenforgalom egyenlege jórészt kiegyenlíti.
A magyar export értéke 2000-ben 30, 2001-ben 11,6 százalékkal nőtt, a 2002. évi fejlődés a négy
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 121
negyedév során lassult az előző év azonos időszaká- hoz képest. A magyar import 2000-ben 32,6, 2001- ben 8 százalékkal haladta meg az előző évit. A ma- gyar kivitel 2002-ben 91 százalékban fedezte az im- port értékét. A vámstatisztikák adataival, euróban kifejezve a 2002. évi magyar export 7,2, az import 6,1 százalékkal haladta meg az előző évit.
A csatlakozásra készülő öt ország, valamint Románia és Bulgária kivitelének 56-75 százaléka irányul az EU 15 tagországába. Az EU részesedése 1999-ben érte el a legnagyobb arányt a magyar és a többi fejlettebb gazdaság kivitelében, azóta csökke- nő ez a hányad. Meghatározó a gépek, a járművek és azok alkatrészeinek aránya a térségből az EU-ba irá- nyuló exportban.
A szerző a 2002. évi adatok alapján vizsgálja Ausztria és a térség országai közötti külkereskedelmi forgalom nagyságát és összetételét árufőcsoportok szerint, továbbá az értékindexet az 1995. évi export- hoz és importhoz viszonyítva.
A térség országainak bruttó állóeszköz- felhalmozására a növekedés és a csökkenés egy- aránt jellemző. A beruházási volumenek 2002. évi éves növekedését tekintve kiemelkedő a magyar (+5,8%), a román (+8,3%), a bolgár (+9,3%) és a horvát (+10,1%) gazdaság mutatója, ehhez képest a cseh (+0,6%), a szlovák (-0,9%) beruházások az előző évi volumen környékén alakultak, a lengyel- országi beruházások pedig (a 2001. évi 8,8 száza- lékos visszaesés után) további 7,2 százalékkal csökkentek 2002-ben.
A piacgazdaságra áttérő országok 2002 végégig összesen mintegy 195 milliárd dollár értékben fo- gadtak közvetlen külföldi beruházásokat. Ennek a működő tőkének a kétharmada a 2004. évi EU- csatlakozásra készülő öt országba irányult. A szerző úgy véli, hogy a következő években felértékelődnek a bolgár és a román gazdaságba irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések.
A háztartások fogyasztásának dinamikája a vizsgált térségben 2002-ben széles sávban alakult, az előző évinél 10,2 százalékkal nagyobb volume- nű magyarországi fogyasztás a csak 1,9 százalék- kal bővülő szlovéniai között. Ezek a fejlődési üte- mek a nemzeti számla módszertanának megfelelő- ek.
Az öt vizsgált országban a munkanélküliek száma (a munkaerő-felvétel szerint) meghaladja a 4,5 milliót, ebből a lengyel gazdaságra 3,4 millió jut. Romániában és Bulgáriában egyenként 1,5 millió munkanélküli van. A csatlakozásra készülő 5+2 országban a munkanélküliek aránya 2002-ben 13,8 százalék (2001-ben 12,8 százalék) volt. A tér- ségben az átlagosnál kedvezőbb a cseh, a magyar
és a szlovén foglalkoztatási helyzet, a munkanél- küliek 6-8 százalék közötti arányával. Oroszor- szágban a munkanélküliek száma 5,7 millió, Uk- rajnában 2,2 millió.
A piacgazdaságra áttérő országokban az árszint alacsonyabb, mint az Európai Unióban. A szerző utal a statisztikailag nem kezelhető eltérésekre, az infrastruktúra minőségére, az építmények állapotára, a gazdasági szervezetek és a háztartások vagyoni helyzetére az egyes összehasonlított európai orszá- gokban.
A vásárlőerő-paritáson és a valutaárfolyamon számított 2002. évi mutatók egybevetése szerint az ukrán árszint csak egyötöde az EU átlagának, és a szlovák (38%), az orosz (36%), a román (35%), va- lamint a bolgár (27%) árarány is feltűnően kicsi. A magyar árszint az uniósnak 54 százaléka, ez közel egyező a cseh (49%) és lengyel (53%) viszony- számmal, a szlovén gazdaságban pedig 68 százalék az árarány.
Az árszintek nagy eltérésének alapvető forrása, hogy a piaci forgalomba nem kerülő javak a térség- ben viszonylag olcsók, ide értve a tömegközlekedést, a lakást, a közigazgatási és az egészségügyi szolgál- tatást. A szerző az árszint eltérésének másik lénye- ges okaként említi, hogy a térség országaiban na- gyobb arányban állítanak elő viszonylag alacsony árszintű (egyben nem csúcsminőségű) termékeket, szolgáltatásokat.
A piacgazdaságra áttérő országok költségveté- seit hosszabb időszakban deficit jellemzi, bár az államháztartás statisztikái csak korlátozottan ösz- szehasonlíthatók. A szerző elemzi a bruttó hazai termékhez viszonyított éves költségvetési hiányt és megállapítja, hogy a térség országai még távol vannak a felső korlátként előírt 3 százalékos defi- citmutató elérésétől (Szlovénia 2002-ben –2,8 szá- zalékos arányának kivételével). Az orosz és az uk- rán gazdaságban 2002-ben költségvetési többletet mutattak ki.
A központi kormányzat használja fel Magyaror- szágon a bruttó hazai terméknek 34 százalékát (Ro- mániában csak 15 százalékát). Az összes közkiadást számításba véve a 2002. évi magyar költségvetés a bruttó hazai terméknek a felét használja fel (Romá- niában 30, Bulgáriában 39, Szlovéniában 42 száza- lékát).
A befejező rész országok szerint részletezett elemzéseket közöl a lengyel, a szlovák, a szlovén, a cseh, a magyar, a bolgár, a horvát, a macedón, a ro- mán, az orosz, a szerb-montenegrói és az ukrán gaz- daságról.
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
