Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa

RÉGI MAGYAR SZAVAK MAGYARÁZÓ ADATBÁZISA

Kihalt, elfeledett és kiveszőben lévő szavak, szóalakok és szójelentések magyarázata

Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa

Kihalt, elfeledett és kiveszőben lévő szavak, szóalakok és szójelentések magyarázata

Főszerkesztő K ^ISS G ^ÁBOR

Szerkesztő

K OHÁRI A NNA – M ANDL O RSOLYA

TINTA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST

Szaktanácsadó B^ENCÉDY J^ÓZSEF

Lektor K^ICSI S^ÁNDOR A^NDRÁS

Az anyaggyűjtésben közreműködött D^OMONKOS B^ARBARA,H^EISZER G^YULA

© Kiss Gábor, 2012

© TINTA Könyvkiadó, 2012

Minden jog fenntartva.

A mű sem részleteiben, sem egészében nem reprodukálható semmilyen eljárással a jogtulajdonos előzetes engedélye nélkül.

TARTALOMJEGYZÉK

Előszó ... 6

1. A szókincs változása ... 6

2. A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisának a jellege ... 6

3. Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa célja ... 7

4. A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisában található nyelvi anyag... 7

A) A címszavak osztályozása régiségük szerint ... 7

B) A címszavak osztályozása jellegük szerint ... 8

5. A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa anyagának gyűjtéséről, összeállításáról ... 8

a) Régi magyar nyelvemlékek ... 8

b) A magyar nyelvtörténet kézikönyvei ... 9

c) Régi magyar irodalmi művek, szövegek ... 9

d) Történeti szótárak ... 9

e) Értelmező szótárak ... 9

f) Írói szótárak és műszótárak ... 9

6. A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisának szerkesztése ... 9

7. Az adatbázis szócikkeinek felépítése ... 10

Az anyaggyűjtéshez felhasznált kiadványok ... 11

1. Szótárak ... 11

2. A következő sorozatok több kötete ... 11

3. Kézikönyvek, forráskiadások ... 11

A szófajok rövidítése ... 13

A, Á ... 14

B ... 33

C ... 62

Cs ... 70

D ... 86

Dzs ... 101

E, É ... 101

F ... 122

G ... 152

Gy ... 165

H ... 169

I, Í ... 197

J ... 208

K ... 213

L ... 273

Ly ... 296

M ... 296

N ... 326

Ny ... 336

O, Ó ... 343

Ö, Ő ... 351

P ... 357

Q ... 395

R ... 395

S ... 417

Sz ... 443

T ... 474

Ty ... 509

U, Ú ... 510

Ü, Ű ... 515

V ... 517

Z ... 546

Zs ... 550

ELŐSZÓ

Magyar anyanyelvünk nemzeti kultúránk legfőbb hordozója. A Kárpát-medencében és a világon szétszórva élő magyarok legfőbb összetartó ereje. A legnagyobb hungarikum. Kötelességünk, hogy nyelvtani rendszerét újra és újra leírjuk; feladatunk, hogy szókincsét szótárakban több oldalról is ismételten számba vegyük. A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa az elmúlt korok szókincsének elemeit leltározza, ezzel megmenti azokat a teljes feledéstől, és közvetíti korunk magyarjai számára.

1. A szókincs változása

A nyelvek szókincse folytonosan változik. Egyrészről folyamatosan születnek és áramlanak be a nyelvbe új szavak (ezek a neologizmusok), másrészről a nyelv nem használatos elemei feledésbe merülnek, kihalnak, kipusztulnak (ezek az archaizmusok). Ez a folyamat nem minden korban ugyanolyan ütemű. Amikor a technika, a társadalom, az anyagi és a szellemi kultúra változása felgyorsul, a szókincs módosulása is intenzívebbé válik. Az utóbbi évszázad gyors változásai nyomot hagytak a magyar nyelvben is. Korábban közismert szavak hosszú sora került használaton kívülre és születtek helyettük azelőtt soha nem hallott szavak. Az utóbbi évtizedek új szavait a TINTA Könyvkiadó szerzői több szótárban is feldolgozták már (Kiss Gábor, Pusztai Ferenc: Új szavak, új jelentések 1997-ből [1999]; Molnár Csikós László: Divatszavak [2009]; Minya Károly: Új szavak I. [2007]).

Szókincsünk elemeinek változására a technikai, társadalmi fejlődés nem minden esetben ad magyarázatot, több esetben egy-egy szó kiveszésére nincs ésszerű felelet. Hiszen az egyház

’szent ház, templom’ szó századokig élt és a hétköznapi nyelvhasználat része volt, néhány nyelvjárásban ma is eleven, de végül a latin eredetű templom elnyomta. A szláv származású konyha mellett a szenesház az elmúlt időkig már csak nyelvjárási szinten élt tovább. Meghalt a régi verő, hogy helyet adjon az idegen kalapácsnak, a búzafő nem tudott megbirkózni a szláv kalász szóval. Ugyancsak az elmúlt évszázadok alatt polgárjogot nyert a gyertya szó a ma már régies szövétnek mellett.

Sok esetben a szókincsbeli változás első momentuma, hogy az új szó egy teljesen új típusú tárgyat jelent: a régi őrlőszerkezet, az örvény kézimalom volt, a malom viszont már vízi hajtású, sokkal fejlettebb és bonyolultabb szerkezet. A szláv szekerce, a német vagy francia bárd más formájú volt, mint a régebbi balta. A csizmaszerű lábbelire két régi szavunk is volt: a botos és a szekernye, ezek nyilván azért élhettek egymás mellett, mert más formájúak, szabásúak voltak, mint a ma is élő csizma. Hasonló okból tűnnek el nyelvünkből a cipellés és a topánka szavak a 18.

században a cipőtől elnyomva.

Mivel a társadalom, a technika fejlődésével, a mindennapi élet változásával bizonyos tevékenységek megszűnnek, egyes tárgyak használata háttérbe szorul vagy teljesen megszűnik.

Így a hozzájuk tartozó szavak feledésbe merülnek, majd kiesnek a nyelvhasználatból. Ezért egy idő után a beszélők számára idegenül csengenek, és teljesen ismeretlenné válnak. Emiatt szükséges számba venni, szótárban felsorolni és magyarázni az ilyen szavakat.

2. A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisának a jellege

A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa azokat a szavakat leltározza, melyek a magyar nyelv életében a korábbi évszázadokban többnyire széles körben használatosak voltak, de mára már ismeretlenül csengenek a magyar anyanyelvűek nagy többsége számára. Természetesen a magyar beszélők nyelvismeretük, szókincsük alapján több csoportba sorolhatók. Az idősebb nemzedék tagjainak személyes élményük van az utóbbi 4-5 évtizedben szinte teljesen eltűnt hagyományos paraszti világról. Számukra ismerősek a szakajtó, mángorló, szövőszék és iga szavak, és igen pontosan tudják, mikor, mire használták ezeket a tárgyakat. A fiatalabb nemzedék tagjainak nincs mindennapi személyes emléke ezekről a fenti szavakkal jelölt tárgyakról, hiszen ma már legfeljebb múzeumban, skanzenben találkozhatnak velük, ezért számukra legtöbbször idegenül csengenek ezek a szavak, jó, ha körülbelül sejtik, hogy mire is használták ezeket. Tehát a

„régi szó” terminus relatív a beszélők életkora szerint. Gyűjteményünk összeállításánál messzemenőleg figyelembe vettük a fiatalabb nemzedék (feltételezett) nyelv- és szóismeretét.

3. Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa célja

Fontos, hogy régi nyelvünk alapegységei, a régi szavak ne csak szépirodalmi alkotásokban és egyéb írásos művekben legyenek megtalálhatók, hanem egy, a nagyközönség számára összeállított adatbázisban minden érdeklődő utánanézhessen az általa nem vagy csak felületesen ismert szó pontos értelmének. Ezáltal érthetővé válnak a régi és mára már homályos jelentésű szavakat tartalmazó írások, képet kaphatunk nyelvünk régebbi, évszázadokkal korábbi életéről, állapotáról is.

4. A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisában található nyelvi anyag

A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa alcíme: Kihalt, elfeledett és kiveszőben lévő szavak, szóalakok és szójelentések magyarázata. A hosszú alcím arra utal, hogy az adatbázisba felvett és ott értelmezett, megmagyarázott szavak sora nem homogén, nem egységes. A következő főbb csoportokra oszthatók a szótár címszavai:

A) A címszavak osztályozása régiségük szerint

a) Kihalt szavak

Ide számíthatjuk azokat a szavakat, amelyek teljes egészében ismeretlenek napjaink beszélői számára, hiszen legtöbbször ezek a szavak már több évszázada nem élnek aktívan a magyarul beszélők ajkán. Pl.: aszó ’kiszáradt völgy’, apol ’csókol, becéz’, rér ’sógor’. Néhány esetben ezeket a szavakat megőrizték számunkra a családnevek vagy a helynevek, hiszen az Aszód településnévben benne rejlik az aszó szó.

b) Elfeledett szavak

A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa címszavai között jelentős csoportot alkotnak azok, amelyek ma már önállóan nem használatosak, de alakjuk, formájuk miatt következtethetünk korábbi jelentésükre. A régies csuszkondó szóról sejteni lehet, hogy ’korcsolya’ jelentésű, az istáp

’bot, támasz’ megőrződött az istápol ’támogat, segít’ szóban, a verő szó ’kalapács’ jelentése kikövetkeztethető ugyanúgy mint a kaszab ’mészáros’ (azaz ’kaszaboló’) szóé is.

c) Kiveszőben lévő szavak

Ide soroljuk az elmúlt évszázad paraszti gazdálkodásának olyan szavait, mint szakajtó, járom, iga.

Ezek a szavak az idősebb nemzedék számára még ismertek, a fiatalabbak esetében azonban már a passzív szókincsnek is a peremére szorultak. Ugyancsak ebbe a csoportja soroljuk a korábbi polgári világra jellemző olyan szavakat, mint komorna stb.

B) A címszavak osztályozása jellegük szerint

a) Szavak

A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa címszavainak egy része olyan szó, amely mára már minden jelentésében teljes egészében réginek minősül. Pl. a dangubál ige mindkét jelentése régies: 1. ’álldogál; dologtalanul lebzsel; lopja a napot’ 2. ’vesztegel; várakozik vmire’. A nadály

’pióca’ jelentésű szó is olyan régies szó, amelynek nincs ma használatos más jelentése. A pityke szónak ma már ugyancsak nem használatos széles körben egyik jelentése sem: 1. ’fémből, főleg rézből készült füles, lapos gomb <rendszerint férfi felsőruhán>’ 2. ’értéktelen dolog’. A vápa 5 jelentésű főnévnek sincs olyan jelentése, melyet ma használnánk: 1. ’völgy, ill. két hegy közti nyereg’ 2. ’mocsaras hely; láp’ 3. ’tócsa; pocsolya’ 4. ’árok; gödör’ 5. ’bemélyedés; mélyedés’.

b) Szójelentések

Nem jelentéktelen azoknak a címszavaknak a száma a Régi magyar szavak magyarázó adatbázisában, amelyeknek ma is van köznyelvi jelentése és használata, azonban a régi időkben volt a mai mellett mára már kihalt, régies jelentése is. Pl. az agy szónak a mai ’agyvelő’ jelentésén kívül a régiségben volt ’koponya; koponyacsont’ jelentése is. A borda szót a ma használatos

’testrész’ jelentésen kívül régen használták ’szövőszék szálak tömörítésére szolgáló eleme;

takácsborda’ jelentésben is. A koporsó szót a ma ismert ’hosszúkás láda, amelyben a holttestet eltemetik’ jelentésén kívül ’sír; sírüreg’ értelemben is használták.

A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa nem sorolja fel, nem adja meg a nyelvünkben ma is élő szavak széles körben használt mai jelentését, minden esetben a szónak csak a régies jelentését magyarázza. Így a szótárban az olvas szónál a ’számlál; számol; megszámlál’ jelentést találjuk csupán, nincs feltüntetve a ma széles körben használt ’könyvet, szöveget olvas’ értelem.

c) Szóalakok

A nyelvben évszázadok alatt sok szó hangalakja is megváltozott, módosult. Az anyaggyűjtés során a régies szóalakokat is gyűjtöttük. Így megtalálható adatbázisunkban a tere szó, amely a mai teher szónak felel meg, ugyancsak tartalmazza gyűjteményünk a gyió ’dió’ és a gyisznó ’disznó’

szavakat, megadtuk a régies ’zarándok’ jelentésű szarándok szóalakot is.

5. A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa anyagának gyűjtéséről, összeállításáról

Az adatbázis anyaga többéves és széles körű gyűjtőmunkát követően szerkesztés és egységesítés során kapta meg végső alakját. A gyűjtést a következő anyagokból, könyvekből végeztük:

a) Régi magyar nyelvemlékek

Kijegyzeteltük a legfontosabb régi magyar nyelvemlékek nyomtatott újrakiadását, sokat merítettünk ezek jegyzeteiből, szómagyarázataiból. A feldolgozott nyelvemlékek között vannak kézzel írt oklevelek, szójegyzékek és magánlevelek is.

b) A magyar nyelvtörténet kézikönyvei

A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa címszavainak egy részét a magyar nyelv történetét monografikusan feldolgozó kézikönyvekből jegyzeteltük ki. Különösen gazdag anyagot szolgáltattak Kis-Erős Ferenc és Bárczi Géza munkái, valamint a Bárczi Géza, Benkő Loránd és Berrár Jolán neveivel jegyzett tankönyv.

c) Régi magyar irodalmi művek, szövegek

Következetesen feldolgoztuk a következő öt sorozat több mint 150 kötetét: a) Téka, b) Magyar ritkaságok, c) Magyar tallózó; Magyar hírmondó, d) Magyar könyvtár, e) Magyar remekírók. A kötetek végén található szójegyzetek, magyarázó szólisták voltak forrásaink. Igyekeztünk elkerülni a fenti sorozat köteteiben található latin, ill. magyarosított latin szavak túlzott számban való felvételét, azonban ha úgy ítéltük meg, hogy a latin szó széles körben el volt terjedve, illetve az alapszókincshez tartozónak tekinthető, felvettük.

d) Történeti szótárak

Anyagunk gazdagításához hozzájárultak a magyar nyelv történeti szótárai. Különösen a következő három szótárból gyarapítottuk a címszavak számát: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, Földrajzi nevek etimológiai szótára és Régi magyar családnevek szótára. Az utóbbi kettő azért volt fontos forrásunk, mert a földrajzi nevek és a családnevek igen sok régi szót őriztek meg napjaink számára.

e) Értelmező szótárak

Három értelmező szótárt dolgoztunk fel. Ballagi Mór teljes szótárából feldolgoztuk, és adatbázisunkba beemeltük a † jellel megjelölt szavakat. Balassa József kis szótárából szintén kigyűjtöttük a † jellel jelölt szavakat, amelyek között nemcsak régi szavak, hanem régies szóalakok is nagy számban voltak. A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisának egyik legfontosabb forrása a hétkötetes A magyar nyelv értelmező szótára volt. A feldolgozása során kiírtuk a régies, táj, népi és elavult minősítéssel ellátott címszavakat és szójelentéseket. E szótár azért is volt hasznos számunkra, mert míg a legtöbb más forrásunk a régies szót csupán egyetlen szóval magyarázta, addig A magyar nyelv értelmező szótára kifejtve, egész mondattal, hosszabb definícióval világította meg pontosan egy-egy szó jelentését.

f) Írói szótárak és műszótárak

Forrásaink között szerepelnek az írói szótárak. Régies, elavult szavakat emeltünk át Petőfi Sándor, Jókai Mór és Juhász Gyula életművét feldolgozó szótárakból. Az írói szótárak átvizsgálása során az egyedi, egyszeri írói, költői szóalkotásokat, az ún. hapaxokat nem vettük fel gyűjteményünkbe.

Ugyancsak gyűjtöttünk szavakat a Toldi-szótárból és a Bánk bán-szótárból.

6. A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisának szerkesztése

Az anyaggyűjtést többlépcsős szerkesztés követte. A szerkesztés során a több forrásból is kinyert, a nyersanyagban többször is előforduló szavakat és jelentéseiket összevontuk. A szerkesztéskor mindvégig figyelembe vettük, hogy egy-egy szó természetszerűleg több – egymással lazán összefüggő – jelentéssel is bír, ezt adatbázisunkban tükröztettük, ezért egy-egy szó jelentése minden esetben új sorban kezdődik. Abban az esetben, ha egy-egy szónak (szóalaknak) két jelentése között nagyon távoli az összefüggés, illetve nem mutatható ki, akkor a két szót egymás homonimájának tekintettük, és adatbázisunkban ezt felső indexben levő számmal jeleztük.

7. Az adatbázis szócikkeinek felépítése

A szócikkek élén a vastagon szedett címszó áll, ezt követi a címszó szófaja. (Lásd az Előszó végén A szófajok rövidítése részt.) A címszó egyes jelentéseit ^ (üres káró) jel vezeti be. A szavak magyarázata néhol teljes mondatokkal, néhol szinonimákkal történik. A szinonimákat pontosvessző választja el egymástól vagy a meghatározástól.

Csúcsos zárójelben olyan értelmi kiegészítéseket adtunk meg, amelyek nem tartoznak szorosan a jelentéshez, de a szó pontos értelmezéséhez feltétlenül szükségesek. Pl.

dodonai mn  kétértelmű, homályos, rejtélyes jóslat

reterál ige ^ harcban visszavonul, hátrál

 hátrál; visszahúzódik

A kerek zárójelben feltüntetett kiegészítések odaértésével vagy oda nem értésével egyaránt értelmezhető a szócikk. Ez sokszor a két szófajú szavak szófaji elkülönítését szolgálja. Pl.

középbirtokos mn és fn ^ olyan (személy), akinek birtoka 100-tól 1000 holdig terjedt sib fn és mn  csaló, szemfényvesztő; haszontalan (személy)

A korábbi évszázadokban nem volt egységes a magyar helyesírás, ill. országrészenként más-más alakváltozata is használatos volt egy-egy szónak, ezért forrásainkban egy-egy szó gyakran többféle alakban is megtalálható volt. A többféle módon leírt és használt szavakat az adatbázisban egyetlen helyen magyarázzuk, és erre a helyre utalásokkal irányítjuk az adatbázis használóját a szavak alakváltozatától. Pl.

kristély fn lásd klistély

mellyes fn lásd melles sikoltyú fn lásd sikattyú

A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa a magyar (nyelvi) ismeretterjesztés nemes hagyományait folytató, tudományos igénnyel összeállított adatbázis, amely a magyarul beszélők legszélesebb köre számára készült. Ismeretterjesztő jellege miatt forrásmegjelölést nem tartalmaz. A benne található szavaknak aljelentésekre bontva adja meg magyarázatát. Az adatbázis címszavainak száma 19250. A címszavaknak összesen 26950 jelentését közli a gyűjtemény.

A szerkesztők szándékai szerint hatékony segédeszköz régi nyelvünk mára már nem használatos szavainak megismeréséhez, ezzel segítséget nyújt írásbeli, irodalmi örökségünk megértéséhez. A Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa hozzájárul szavainkon keresztül korábbi évszázadok nehéz és küzdelmes, de bizonyára sokszor örömteli és boldog életének felidézéséhez.

Kiss Gábor főszerkesztő

AZ ANYAGGYŰJTÉSHEZ FELHASZNÁLT KIADVÁNYOK

1. Szótárak

B^ALASSA J^ÓZSEF 1940. A magyar nyelv szótára. I–II. Budapest, Grill Károly Könyvkiadó Vállalat.

B^ALÁZS G^ÉZA –P.E^ŐRY V^ILMA –K^ISS G^ÁBOR –J.S^OLTÉSZ K^ATALIN –T.S^OMOGYI M^AGDA 1994. Jókai-szótár. I–II.

Budapest, Unikornis Kiadó.

B^ALLAGI M^ÓR (szerk.) 1873. A magyar nyelv teljes szótára. I–II. Pest, Heckenast Gusztáv. (Reprint kiadása: 1998.

Budapest, Nap Kiadó.)

B^ÁRCZI G^ÉZA – O^RSZÁGH L^ÁSZLÓ (főszerk.) 1959–1962. A magyar nyelv értelmező szótára. I–VII. Budapest, Akadémiai Kiadó.

B^EKE J^ÓZSEF 1991. Bánk bán-szótár. Kecskemét, Katona József Társaság.

B^ENKŐ L^ÁSZLÓ (szerk.)1972. Juhász Gyula költői nyelvének szótára. Budapest, Akadémiai Kiadó.

B^ENKŐ L^ORÁND (főszerk.) 1967–1984. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–IV. Budapest, Akadémiai Kiadó.

B^ERRÁR J^OLÁN – K^ÁROLY S^ÁNDOR (szerk.) 1984. Régi magyar glosszárium. Szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített szótára. Budapest, Akadémiai Kiadó.

B^ISZTRAY G^YULA – K^ERECSÉNYI D^EZSŐ (szerk.) 1942, 1948. A magyar próza könyve. I–II. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia.

B.L^ŐRINCZY É^VA (főszerk.) 1979–2010. Új magyar tájszótár. I–V. Budapest, Akadémiai Kiadó.

C^ZUCZOR G^ERGELY –F^OGARASI J^ÁNOS 1862–1874. A magyar nyelv szótára. I–VI. Budapest.

H^ORVÁTH J^ÁNOS (szerk.)1937. Magyar versek könyve. Budapest, Magyar Szemle Társaság.

K^ÁZMÉR M^IKLÓS 1993. Régi magyar családnevek szótára. XIV–XVII. század. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság.

K^ISS G^ÁBOR (főszerk.) 1998. Magyar szókincstár. Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára. Budapest, Tinta Könyvkiadó.

K^ISS L^AJOS 1988. Földrajzi nevek etimológiai szótára. I–II. Budapest, Akadémiai Kiadó.

O^RTUTAY G^YULA (főszerk.) 1977–1982. Magyar néprajzi lexikon. I–V. Budapest, Akadémiai Kiadó.

P^ÁSZTOR E^MIL 1986. Toldi-szótár. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

J. S^OLTÉSZ K^ATALIN – S^ZABÓ D^ÉNES – W^ACHA I^MRE (szerk.) 1987. Petőfi-szótár. Petőfi Sándor életművének szókészlete. Budapest, Akadémiai Kiadó.

S^ZABÓ T.A^TTILA (szerk.)1975–. Erdélyi magyar szótörténeti tár. I–XIII. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, Budapest, Akadémiai Kiadó.

S^ZARVAS G^ÁBOR – S^IMONYI Z^SIGMOND (szerk.) 1890–1893. Magyar nyelvtörténeti szótár. I–III. Budapest, Hornyányszky Viktor.

S^ZINNYEI J^ÓZSEF 1893–1901. Magyar tájszótár. I–II. Budapest.

T^ÓTFALUSI I^STVÁN 1983. Vademecum. Szokatlan szavak szótára. Budapest, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó.

T^ÓTFALUSI I^STVÁN 2008. Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Budapest, Tinta Könyvkiadó.

2. A következő sorozatok több kötete

Magyar hírmondó. Sorozatszerkesztő: Matolcsy Ildikó – Sebestyén Lajos – Szalay Károly. Budapest, Magvető Kiadó.

Magyar remekírók. Sorozatszerkesztő: Illés Endre – Illyés Gyula – Juhász Ferenc – Király István – Klaniczay Tibor – Pándi Pál – Sőtér István – Szabolcsi Miklós – Vas István. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó.

Magyar ritkaságok. Sorozatszerkesztő: Szalai Anna. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó.

Magyar tallózó. Sorozatszerkesztő: Sebestyén Lajos – Szalay Károly. Budapest, Magvető Kiadó.

Téka. Sorozatszerkesztő: Benkő Samu – Horváth Andor – Imreh Sz. István. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó.

3. Kézikönyvek, forráskiadások

B^ÁRCZI G^ÉZA 1951, 1957. A magyar szókincs eredete. Egyetemi jegyzet. Budapest, Tankönyvkiadó. (Reprint kiadása:

2001. Budapest, Tinta Könyvkiadó.)

B^ÁRCZI G^ÉZA 1975. A magyar nyelv életrajza. Budapest, Gondolat Könyvkiadó.

B^ÁRCZI G^ÉZA –B^ENKŐ L^ORÁND –B^ERRÁR J^OLÁN 1976. A magyar nyelv története. Budapest, Tankönyvkiadó.

H^EGEDŰS A^TTILA –P^APP L^AJOS 1991. Középkori leveleink 1541-ig. Régi magyar levéltár I. Budapest, Tankönyvkiadó.

K^IS-E^RŐS F^ERENC 1915. A magyar nyelv rendszeresen vizsgálva. Kalocsa, Hornyánszky Viktor – Polgári Tanítóképző Intézet.

M^OLNÁR J^ÓZSEF –S^IMON G^YÖRGYI 1976. Magyar nyelvemlékek. Budapest, Tankönyvkiadó.

Z^OLNAI G^YULA 1894. Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia.

A SZÓFAJOK RÖVIDÍTÉSE

fn főnév hsz határozószó isz indulatszó ksz kötőszó mn melléknév msz módosítószó nm névmás nu névutó szn számnév

A, Á

aba fn ◊ gyapjúfonálból szőtt, vastag szövet, posztó

abajdoc fn és mn ◊ kevert gabona, amelynek fele búza, fele rozs

◊ keverék, szemetes gabona

◊ vegyes; kevert

abajgat ige ◊ <állatot, ritkán személyt> kiabálva, kurjongatva hajszol, kerget

◊ <személyt, ritkán állatot> zaklat, nyugtalanít

◊ <tárgyat> piszkál; lökdös; minduntalan hozzányúl; macerál

◊ <személyt> kergetés, hajszolás közben üt, ver

◊ ordítva kiabál; óbégat

abajog, abajg ige ◊ kiabál; ordít; óbégat

◊ fecseg; cseveg; tereferél

◊ panaszkodik; siránkozik; kesereg

abaposztó fn ◊ rackajuh v. kecske szőréből készült festetlen, durva posztó

◊ ilyen posztóból varrt felsőruha

abárol ige ◊ <különösen zöldséget, gombát, hurkatölteléket> forró vízben puhít, fonnyaszt; abál abcúg isz ◊ <rendszerint politikai szónokkal szemben felkiáltásként a nemtetszés, visszautasítás kifejezésére:> le vele!, nem kell!

abcugol ige ◊ vmely nyilvános megmozduláson, politikai gyűlésen haragja kifejezéséül „abcúg” (le vele!, ki vele!) kiáltással ócsárol, gyaláz vkit, esetleg lehurrog, kifütyül

ábdál ige ◊ készít, nagyjából csinál meg vmit

ábécés fn ◊ az elemi iskola első osztályának tanulója; ábécét tanuló gyermek, személy ablak fn ◊ a cenzúrázott szöveg üresen maradt helye <újságban, folyóiratban>

ablakfia fn ◊ ablakkeretbe foglalt üvegtábla; ablaktábla; ablakszem

ablakkosár fn ◊ az ablakra biztonsági okból betörés, kiesés ellen fölszerelt, rendszerint kifelé öblösödő, olykor díszes vasrács

ablaklevél fn ◊ ablakszárny ablakos mn ◊ hézagos; lyukas

ablakpárna fn ◊ ablakba tett párna, amelyre rákönyökölnek ablegátus fn ◊ küldött; megbízott képviselő; követ

abnegáció fn ◊ áldozatkészség abonál ige ◊ előfizet; megrendel abonens fn ◊ vmire előfizető személy aboníroz ige ◊ bérel

abonnement fn ◊ bérlet

abora fn ◊ széna- v. takarmánytartó alkotmány, amely négy faoszlopból s rajtuk le- és felcsúsztatható könnyű fedélből áll

ábra fn ◊ emberi alak, arc rajza

abrak fn ◊ kijáró porció, étel; adag; rész

◊ kenyér; eleség; élelem

abrakadabra, ábrakadábra fn ◊ elején v. végén v. elején is, végén is egy-egy betűvel fogyó sorokban leírt, sokféle irányban olvasható, értelmetlen szócsoport, amelynek régente mágikus erőt tulajdonítottak

◊ amulett, talizmán, amelyre ilyen alakzat van felírva abrakol ige ◊ <személyt, főleg gyermeket büntetésből> üt, ver ábrakötet fn ◊ album

ábránd mn ◊ ábrándos; érzelmes ábráz fn ◊ forma; jel

◊ kép; alak

◊ ábrázat; arc

ábrázat fn ◊ forma; alak; megjelenés; külalak abriktol ige ◊ oktat; betanít; kiképez; megtanít

◊ fegyelmez; rendszabályoz; fenyít

◊ ütlegel; ver

abroncs, abrincs fn ◊ fejen v. felső karon díszként viselt fémszalag, lapos karika, pánt abronica fn ◊ vízhordó rúd

abrosz fn ◊ lepel; lepedő; ponyva

◊ térkép

abszencia fn ◊ mulasztás; távollét

abszolúte hsz ◊ korlátlan hatalommal; önkényesen abszolutus mn ◊ felmentett; mentes; felszabadított abszolvál ige ◊ katolikus pap a gyónásban feloldoz vkit acat fn lásd aszat

acatol ige lásd aszatol acci- lásd akci-

acél fn ◊ tűz csiholására való acéldarab

◊ szúró, vágó fegyver, főleg kard acélcsat fn ◊ gyűrű; karika

acélparipa fn ◊ lokomotív; mozdony; vasút acintos mn ◊ kemény; szilárd

acogat ige ◊ dorgál; korhol; fedd acqu- lásd akv-

acsa fn ◊ szitakötő

acsari mn ◊ fanyar; savanykás; fanyarkás

◊ vigyorgó; nevetgélő

acsarkodik, acsarog ige ◊ <személy> rendszerint toporzékolva, dühösen kiabál v. sír

◊ <kutya> megkötve v. kerítés mögé zárva, tehetetlen dühvel, fogát vicsorgatva ugat

ácsi mn ◊ <rendszerint mulatás közben, muzsikáló cigányokhoz:> állj!, hagyd abba!, hallgass!, csönd legyen!

ácsik fn ◊ gyermekállóka, amelyben a gyermek járni tanul; járószék

ácsingózik ige ◊ vmire vágyakozva időzik, álldogál; ácsorog és les, vár vmire acskó fn ◊ zacskó; tasak

ácsori¹ mn ◊ ácsorgó; álldogáló ácsori² mn ◊ vigyorgó; nevetgélő

◊ meggondolatlan; vigyázatlan

ácsorog ige ◊ kívánkozik, vágyódik vmi után; ácsingózik vmire ad¹, ád ige ◊ vmilyen termést hoz, anyagot, energiát szolgáltat ad² ige ◊ eljátszik; szerepel; alakít

adagium fn ◊ példabeszéd; bölcs mondás; közmondás adalék fn ◊ adomány; felajánlás; hozzájárulás

adamas, adamaskő fn ◊ gyémánt

ádázik ige ◊ dühöng; dühösködik; őrjöng; átkozódik

◊ dühít; dühősít; felingerel addenda fn ◊ kiegészítés; pótlás addigelé hsz ◊ azelőtt; korábban addiglan hsz ◊ addig; odáig; eladdig

adjusztáció fn ◊ kiigazítás; kiegészítés; pótlás adjusztál, agyusztál ige ◊ üt, ver, püföl vkit

◊ használatra, viselésre alkalmassá tesz adjutáns fn ◊ segédtiszt

◊ uralkodók, államfők mellé beosztott, rendszerint magasabb rangú tiszt; hadsegéd; szárnysegéd adminisztrál ige ◊ igazgat; irányít; vezet

adminisztrátor fn ◊ vmely birtoknak, vagyonnak, javaknak megbízott kezelője, gondnoka; jószágigazgató

◊ kormányzó; helytartó; elöljáró

adogat ige ◊ <árucikket> árusít, kicsiben ad adony fn ◊ támasz; támaszték

adorál ige ◊ csodál; imád; istenít

adóslevél fn ◊ a hitelezőnél levő magánokirat, amelyet az adós állít ki annak bizonyságául és elismeréseként, hogy tartozik neki vmivel; elismervény; kötelezvény

adóvevő fn ◊ nyerészkedő; haszonleső; spekuláns; üzér adresz, adressz fn ◊ lakáscím; levélcím; címzés

adresszál ige ◊ <postai küldeményt> megcímez, címet ír rá; címez

adta mn ◊ <szelídebb érzések, kedveskedés, sajnálkozás v. erősebb indulat, bosszankodás kifejezésére:>

semmirekellő, haszontalan <személy>

adulár fn ◊ féldrágakő

adulterium fn ◊ házasságtörés; hűtlenség; félrelépés aeroplán fn ◊ repülőgép

áer fn ◊ levegő

affabilis, affábilis mn ◊ nyájas; udvarias

◊ leereszkedő; lenéző; fölényes

affekta fn ◊ kényeskedő, pózolva szenvelgő, modorosan panaszkodó személy affektál ige ◊ színlel; tettet; mímel; alakoskodik

affér fn ◊ párbaj; csatározás; csetepaté; tusa afficiál ige ◊ meghat; megindít

affiniál ige ◊ hat; hatással van; befolyásol; érint affinitás fn ◊ rokonság; vonzódás

affirmáció fn ◊ állítás; kijelentés; nyilatkozat; vélemény affixum fn ◊ kiegészítés; tartozék; pótlék

◊ melléklet; pótkötet áfium fn ◊ csalétek; csapda

◊ mákony; ópium; kábítószer ág fn ◊ hónalj; tő; vég

◊ patak; vízfolyás; folyóág

aga fn ◊ katonai vagy más egység (pl. céh) élén álló személy; török főtiszt

◊ a szultáni udvar tisztviselője ágál ige ◊ pert folytat; perel

◊ keresetet, pert indít; perbe kezd

◊ <színdarabot> előad

◊ dicsekszik; hetvenkedik; henceg

◊ hangoskodik; lármázik; zajong agancsár fn ◊ szarvas

ágár fn ◊ fűzcserjékkel benőtt zátony agaras fn ◊ agárgondozó; agárpecér

ágas mn és fn ◊ a gémes kút kiásott része mellett a földbe erősített, felül kétágú fa, amely két ághoz erősített tengelyen mozog a kútgém; kútágas

◊ földbe ásott fagerenda, amelybe ferdén felfelé álló facövekeket ékelnek, v. kivágott fatörzs, amelyen meghagyták az ágak csonkjait rendszerint azzal a céllal, hogy edényt, tejesköcsögöt stb. akasszanak rá

◊ földbe vert hegyes rúd, amelynek kiálló ágaira a frissen lekaszált terményt, takarmányt aggatják, hogy gyorsabban száradjon

◊ oszlopokon álló épület, amelynek nincs oldala

ágasfa fn ◊ erős oszlop, amely a ház két végén kívül a mestergerendát tartja

◊ földbe erősített többágú rúd; ágas

agát fn ◊ különféle színű, rétegekből álló tömött kvarcfajta; achát ágazat fn ◊ fa, bokor ágainak összessége, szövevénye; korona

◊ agancs; szarv

◊ vmely régi v. nagy család, családfa különféle szétágazásai, ágai; család; nemzetség agazó fn ◊ kecskepásztor

ágbog fn ◊ bonyodalom; galiba; nehézség agenda, ágenda fn ◊ napirend; program

◊ elintézendő dolog, ügy; elintéznivaló; tennivaló; teendő

◊ notesz; határidőnapló

◊ szertartás; szertartáskönyv

◊ keresztelési anyakönyv

ágens fn ◊ üzleti megbízott; képviselő; ügynök; közvetítő; tisztviselő

◊ vmely politikai szervezet, csoport megfizetett embere, megbízottja; ügyvivő; politikai ügynök

◊ kém; ügynök

ágfa fn ◊ ágakból, gallyakból álló tüzelő; rőzse

agg, aggik ige ◊ <vmely anyag> térfogatában kisebb, tömörített, sűrűbb lesz; összezsugorodik;

összetöpped; összeesik; fogy

◊ öregszik; vénül; korosodik

◊ aggodalmaskodik; aggódik; nyugtalankodik aggalék fn ◊ járulék; tartozék

aggás fn ◊ aggódás; aggodalmaskodás

aggaszt ige ◊ <vmely anyagot, testet> térfogatában összezsugorít, tömöttebbé, sűrűbbé tesz; meg- v.

összetöppeszt

aggat ige ◊ zavar, feltart vkit; okvetetlenkedik; alkalmatlankodik; lábatlankodik aggatódzik ige ◊ akadékoskodik; kötekedik; kukacoskodik

aggfi fn és mn ◊ nőtlen férfi; agglegény agglant fn ◊ öregasszony; vénasszony

agglegény fn ◊ zsírban sült, lepény- v. pogácsaszerű tészta, amelyet tejjel leöntve esznek aggnő fn ◊ vénasszony; idős asszony

aggó mn ◊ aggódó; aggodalmaskodó; nyugtalankodó

aggóskodik ige ◊ aggodalmaskodik; aggódik; nyugtalankodik aggrege fn ◊ dajkamese; mesebeszéd; mendemonda

aggság fn ◊ aggodalom; gond; baj

aggszó fn ◊ hiábavaló beszéd; üres fecsegés áglál ige ◊ tákol; told-fold; összetákol

áglálódik ige ◊ akadékoskodik; kötekedik; okoskodik agler fn ◊ sátor

ágoz ige ◊ metsz; nyeseget

agrárproletár fn ◊ mezőgazdaságban bérért dolgozó, bérért v. bérbe fölfogadott <férfi>; béres agy fn ◊ koponya; koponyacsont

ágy ige ◊ gabonát a szérűn elterít

agyagsár fn ◊ vályog; téglaagyag; tapasztóagyag agyal ige ◊ agyba-főbe üt, ver; ütlegel; bántalmaz ágyal ige ◊ megveti az ágyat; ágyaz

◊ <veteményeknek> ágyást készít agyalágyult mn ◊ bénult; béna; szélütött

agyarkodik, agyarog ige ◊ <személy> vki ellen bosszút forral, dühösködik, irigykedik vkire; fenekedik agyas¹ mn ◊ nyakas; keményfejű; furfangos; ravasz

agyas² mn ◊ jól megtermett; erős; vaskos

ágyas, ágyás fn ◊ a gabona kiterítése <szérűn, azaz sima területen>, hogy a lovakkal kitapostassák a gabonaszemeket a kalászokból

ágyasház fn ◊ hálószoba; hálóhelyiség; hálóterem agyaskodik ige ◊ okoskodik; töpreng; elmélkedik

◊ kötekedik; akadékoskodik; okvetetlenkedik agyaskodó mn ◊ akaratos; makacs; önfejű; nyakas

ágyaz ige ◊ <szérűn, azaz sima területen> a gabonát kiteregeti, hogy a lovakkal kitapostassák a gabonaszemeket a kalászokból

ágybeli fn ◊ ágynemű

agydüh fn ◊ napszúrás; hőguta ágyékhártya fn ◊ rekeszizom ágynemű fn ◊ fekvőhelyfajta ágyó fn ◊ ágyú; löveg

ágysátor fn ◊ ágymennyezet; baldachin

agyszélhűdés, agyhűdés fn ◊ agyvérzés; gutaütés; szélütés ágyszerszám fn ◊ ágynemű; ágyhuzat

ágytárs fn ◊ nem hites feleség; ágyas; szerető ágytörő fn és mn ◊ házasságtörő; hűtlen

ágyúnaszád fn ◊ kisebb vitorlás hajó, amelynek csak a fedélzetén van néhány ágyú agyusztál ige lásd adjusztál

ágyútaliga, ágyútalyiga fn ◊ az ágyú hátulsó részéhez akasztható kétkerekű taliga, amelybe a vontató állatot befogják

ágyúteke fn ◊ ágyúgolyó

ahajt hsz ◊ a szóban forgó helyen v. annak tájékán; ott; amott

◊ azonnal; mindjárt

◊ azután; arra; azzal

ahán isz ◊ <hirtelen felvillanó gondolat közlését bevezető szó>

ait fn ◊ azért

áj¹ ige ◊ ás; kimélyít; felás áj², ajó fn ◊ jegy; jellegzetesség áj³, aj fn ◊ keskeny völgy; szakadék

◊ nyílás; bevágás; rovátka; köz ájajtatos mn lásd ájtatos ajak fn ◊ ivóedény széle

ajakpirosító, ajkpirosító fn ◊ pálcika v. rudacska alakú, viaszt, olajat, festéket és illatosító anyagokat tartalmazó, kemény, zsíros, könnyen kenődő és tapadó festék, amellyel a nők ajkukat pirosítják; rúzs ajanca fn ◊ rúd; kötél

ajándék, ajándok fn ◊ újszülött gyermek ajánl ige ◊ megkínál; megvendégel; kínál ajánlat¹ fn ◊ ajánlás; javaslat

◊ az a levél, amelynek írója vkinek a jóindulatát, pártfogását kéri vki számára; ajánlólevél ajánlat² fn ◊ áldozat

ajárol ige ◊ ajánlgat; kínál ájazó fn ◊ zabola; zabla ajéjt ige ◊ áhít; óhajt ajejtat fn ◊ akarat; kívánság ájer fn ◊ levegő; szellő; szél ajk fn ◊ ajak; szájszél

◊ ivóedény széle

ajkál ige ◊ örömében kiáltozik; ujjong ajkpirosító fn lásd ajakpirosító

ájnslág fn ◊ a boroshordók fertőtlenítésére használt kénlap v. kénrúd ájós fn ◊ kútmester; kútásó

ájtatos, ájajtatos mn ◊ szenteskedő; áhítatos

ajtósarok fn ◊ a szobának az a szöglete, amelyet a kinyitott ajtó szárnya eltakar ajtószegező fn ◊ retesz

ákáció fn ◊ izgágaság; akadékoskodás; kötekedés akadályos mn ◊ nehéz; vesződséges

akadék fn ◊ az, ami az utunkban van, járásunkat, könnyű mozgásunkat gátolja; akadály; torlasz

◊ tövis; tüske; szálka

◊ zavar; fennakadás

akadékos mn ◊ sok bajjal járó; nehézségeket támasztó

akadékoskodik ige ◊ <vmely akadály> a továbbjutást, célba érést gátolja, nehezíti akadékoz ige ◊ akadályoz; hátráltat

akadékvető mn ◊ akadékoskodó; okvetetlenkedő; kötekedő akar hsz ◊ akár

akasztal ige ◊ kapcsol; hozzákapcsol; hozzáilleszt

◊ öltöget; varr akasztaló fn ◊ kendő akcentus fn ◊ ékezet

akceptál ige ◊ vmely zárt körű társaságba befogad vkit

◊ elfogadja vki véleményét akcia fn ◊ részvény

akció fn ◊ széksértésért, ill. a bíróság előtt tett v. elkövetett sértő kijelentésért, magatartásért járó pénzbüntetés

◊ gyászbeszéd; búcsúztató; búcsúbeszéd akcionárius fn ◊ részvényes

akcsa, akcse fn ◊ régi aprópénz; fillér

◊ kis török ezüstpénz

akklamáció fn ◊ éljenzés; ünneplés; tetszésnyilvánítás

akkomodál ige ◊ vmihez alkalmassá, alkalmazkodóvá tesz vkit, vmit; hozzáilleszt akkorára hsz ◊ akkorra; addigra

akkordmunka fn ◊ a teljesítmény alapján fizetett munka; szakmánymunka

akkordrendszer fn ◊ <a munkabérek megállapításában> az a rendszer, amelyben a munkás keresete az általa egy időegység alatt elkészített termékek mennyiségétől v. a teljesített műveletek számától függ;

teljesítménybérezési rendszer

akkumulál ige ◊ felhalmoz; összegyűjt; tartalékot képez akla¹ fn ◊ fonal; szál

◊ szegecs; faék

akla², aklál ige ◊ tákol; összeró; toldoz-foltoz akna fn ◊ kémény

◊ sóakna; sóbánya

◊ hordólyuk

◊ a hordó dugója

akó fn ◊ országok, sőt városok szerint különféleképpen meghatározott, általában félhektónyi, azaz kb. 54 literes űrmérték

akol fn ◊ rudakból, szálfákból összerótt, a jószág, különösen juhok összetartására való kerítésféle, ill. az ezzel körülzárt hely a legelőn

◊ egyetlen tágas helyiségből álló istállószerű épület, amelyben a juhok éjjel v. a legelésre kedvezőtlen időben tartózkodnak

◊ <halászatban:> nádfalakból álló halfogó eszközzel, azaz vejszével elkerített hely akolit fn ◊ gyertyatartó

akolófa, akolópálca fn ◊ a hordó űrmértékének v. a hordóban levő folyadék mennyiségének meghatározására használt rovátkás rúd

akona fn ◊ <hordón v. öblösebb zárt edényen> száj, nyílás

◊ dugó a hordó v. más zárt edény szájának befödésére, elzárására

◊ kémény

ákovita fn ◊ égetett, rendszerint édes pálinka

◊ petróleum

akóz ige ◊ vmely hordó űrtartalmát akolófával, mérőpálcával meghatározza aktor fn ◊ színész; szereplő; színművész

◊ felperes; vádló aktrix fn ◊ színésznő

aktus, akt fn ◊ színdarab felvonása

◊ színdarab előadása

akut mn ◊ gyors; heveny; rohamos

◊ sürgős; megoldásra érett akvavitás fn ◊ pálinkafőző akvirál ige ◊ gyűjt; szerez

akvizíció fn ◊ szerzemény; préda; zsákmány ál mn ◊ álnoksággal, hamissággal teli; álnok ala fn ◊ nagyobb lovascsapat

alá hsz ◊ mélyebben fekvő területen; lenn; lejjebb

◊ délibb területen; délibb vidéken; délebbre

alabárd fn ◊ hosszú nyelű, szekerceszerű vágó- és szúrófegyver alabárdos fn és mn ◊ alabárddal felfegyverzett katona

alacsony mn ◊ aljas; alávaló; becstelen alafa fn ◊ zsold; járandóság

◊ ételadag; porció

◊ tekintély; méltóság; becsület; tisztesség alagya fn ◊ elégia

aláh ige ◊ gondol; vél

aláhajol ige ◊ <személy> lehajol

◊ <fej> lecsüng, lehajlik, lehorgasztva marad aláhajt ige ◊ lehajol

alájáró fn ◊ csak észak–déli irányban szántható terület

◊ mélyebben fekvő területre vezető út

alájegyez ige ◊ nevét v. kézjegyét vmi alá írja; aláír alajt ige ◊ gondol

alak¹ fn ◊ baba; kisbaba; apróság

◊ bábu; figura alak² fn ◊ álarc; maszk

alak³ fn ◊ keveréktakarmány; másodrendű árpa alakor fn ◊ ritka, igénytelen és hidegtűrő búzaféle

alakos fn és mn ◊ olyan személy, főként férfi, aki mások mulattatására, primitív népeknél vallásos szertartás szereplőjeként, arcát, külsejét eltorzítva embert v. állatot utánoz; figurás; komédiás

◊ olyan <személy>, aki megtévesztésül, gyakran vmely csíny v. gaztett elkövetésére más személy alakját ölti magára; álruhás; álarcos

◊ színész

◊ kétszínű; képmutató; alakoskodó

alakozik ige ◊ komédiázik; szemfényvesztéssel foglalkozik

alakvas fn ◊ megfelelő alakú homorú vas, amelybe a kovácsolandó izzó vasat verik; odor alakzat fn ◊ csábító kép, ábránd

álalak fn ◊ álöltözet; jelmez;maskara alamán fn és mn ◊ német v. németországi alamár mn ◊ tunya; lusta; lomha; rest alamázia fn ◊ pálinka

alamódi mn ◊ divatos; népszerű

alamuszi mn ◊ aluszékony természetű, tehetetlen, ügyefogyott, mamlasz <személy, főként férfi>

alán, alánus fn és mn ◊ német

alant hsz ◊ lent a mélyben; alacsonyan fekvő helyen alantas, alanti mn ◊ lent elterülő; mélyebben fekvő; lenti

◊ alacsonyabb társadalmi rétegből származó, ehhez tartozó <személy, csoport>; <a társadalmi rangsorban, tagozódásban> alacsonyan álló

alaputréra fn ◊ húsfélékből hagymával készült étel

álarcos mn ◊ olyan <személy>, aki félrevezető szándékból igazi valóját elfedve másnak mutatja, színleli magát, álarcot visel

alarm fn ◊ riadó; riasztás

◊ riadalom; rémület

alarmíroz ige ◊ <katonaságot, rendőrséget, tűzoltóságot v. más szervet> riadóval v. egyéb módon azonnali cselekvésre készültségbe helyez, v. sürgős intézkedésre utasít; riaszt

◊ felver; felébreszt

alássan hsz ◊ <főleg kérést, köszönést jelentő igével kapcsolatban, közvetlen és udvarias stílusban, a kifejezés udvarias voltának nyomósítására:> alázatosan

alászáll ige ◊ <személy, közösség> rossz anyagi körülmények közé kerül

alászolgája msz ◊ <távozáskor használt köszönési formula:> alázatos szolgája (vagyok); ajánlom magam

◊ <üzletben a kereskedőnek a vevő érkezésekor használt köszönő formulája>

alátermett mn ◊ alacsony; kicsi; apró termetű alattas, alattos mn ◊ alantas; aljas; alávaló

alattság fn ◊ hajók vontatására v. kikötésére használt vastag kötél

◊ <vitorlás hajón:> kötélzet

◊ vitorlarúd

alávaló mn ◊ alacsony hivatalban, állásban levő, alacsony beosztásban dolgozó <személy>

alba fn ◊ fehér ruha

albíró fn ◊ a bírói rangfokozat legalsó fokára kinevezett, rendszerint járásbíróságon működő első fokú bíró

◊ az a személy, aki vmely városnak, nagyobb községnek bíráját helyettesíti

album fn ◊ feljegyzésekre, kedves idézetek, versek bemásolására szánt, üres lapokból, levelekből álló, rendszerint díszesebb kötésű könyv

álcs fn ◊ ács; tetőfedő

áld ige ◊ tréfásan átkozva emleget, szidalmaz vkit, vmit

áldomás¹ fn ◊ vmely sikeres vállalkozást, befejezett munkát, győzelmet, sikert v. más örvendetes alkalmat

ünneplő lakoma, víg evés-ivás, borozás

◊ különösen adásvételt, üzletkötést, szerződést, fontos megállapodást, egyezséget, főként vásári alkut megpecsételő, szentesítő ünnepélyes v. barátságos evés-ivás, iddogálás

◊ ünnepélyes alkalommal vkire, vmire mondott felköszöntés, szerencsekívánat

◊ áldás; jótétemény; kegyelem

áldomás² fn ◊ pogány áldozat, áldozat bemutatása

áldozár, áldor fn ◊ a katolikus egyházban a felszentelt pap neve; áldozópap alejt ige ◊ vél; gondol; alít

alejtat fn ◊ szándék; akarat

alélt mn ◊ ájulás v. alvásszerű állapotot mutató <időszak, helyzet, személy>

alfabétum fn ◊ ábécé; betűrend

◊ ábécéskönyv; olvasókönyv

algimnázium fn ◊ a régi közoktatásügyi szervezetben a nyolcosztályos főgimnáziummal szemben négy- v.

hatosztályos középiskola álgyú fn ◊ ágyú; löveg alház fn ◊ földszint

alimentáció fn ◊ élelmezés; étkeztetés; ellátás alimentál ige ◊ élelmez; segélyez; táplál alimentum fn ◊ élelmiszer; táplálék

alispán fn ◊ a régi vármegye közigazgatásának feje, első választott tisztviselője alít ige ◊ vél; gondol, sejt; hisz

◊ megerősít; igazol

álivánka fn ◊ kukoricalisztből készült, aludttejjel v. különféle savanyú tejekkel kevert, sós, kapros sütemény alj¹ fn ◊ a jószág alá szórt szalma, alom

◊ alja búza; ocsú alj² fn ◊ bázis; lúg

aljadék fn ◊ a kicsépelt gabonának rostáláskor különváló szemetes alja, törmeléke; hulladék; ocsú aljas mn ◊ üledéket tartalmazó <folyadék>; zaccos

◊ sok szemetet, ocsút tartalmazó <gabona>

◊ alacsony; alant levő; mélyen fekvő

◊ alacsony színvonalú

◊ alacsony társadalmi rétegből származó, alsóbb rangú, rendű <személy, csoport>

aljaz ige ◊ az almot elkészíti; almoz

aljazás fn ◊ szálfák alatt nőtt fiatal fák csoportja

aljegyző fn ◊ <a tanácsok megalakulásáig az ún. önkormányzatokban> választott tisztviselő, aki fogalmazási munkakört látott el

◊ <bíróságokon> a bírósági jegyzőnél alacsonyabb rangú, de vele azonos munkakört betöltő tisztviselő alkalmatos mn ◊ alkalmas; megfelelő

alkalmatosság fn ◊ vmire alkalmas, használt v. kényelmet biztosító készülék, eszköz, berendezés, bútor

◊ jármű; alkalmi fuvar; kocsi

◊ utazási lehetőség; közlekedési eszköz, jármű; alkalom alkalmazik ige ◊ sötétedik; alkonyodik

alkalom¹ fn ◊ utazási lehetőség; közlekedési eszköz; jármű; alkalmatosság alkalom² fn ◊ szerződés; kötés, alku

alkáplár fn ◊ altiszt álkép fn ◊ lárva

alkímia fn ◊ középkori titokzatos tudomány; aranycsinálás alkirály fn ◊ államfő helytartója; kormányzó

alkó, alkú mn ◊ alkalmas; megfelelő alkolmaszik ige ◊ esteledik, alkonyodik alkotmány fn ◊ alkotás; teremtmény

◊ építmény; emelvény

◊ szerkezet; készítmény

alkotvány fn ◊ alkotmány; építmény

alkóv, alkova fn ◊ nagyobb szobának fülkeszerűen elkülönülő része

alkörmös fn ◊ hegyes, tojásdad levelű, fehér v. piros fürtös virágzatú kerti dísznövény, amely gyakran elvadulva tenyészik; berzseny; börzsöny

alkuda, alkuház fn ◊ tőzsde alkudik ige ◊ szegődik; munkába áll

alkusz fn ◊ kereskedelmi ügyletek közvetítésével meghatározott díj fejében hivatásszerűen foglalkozó személy

alkuszdíj fn ◊ hivatalosan megállapított jutalék, díj, amely az alkusznak az általa közvetített ügyletek után jár

alkuvás fn ◊ alkudozás; egyezkedés álladalom fn ◊ állam; birodalom

◊ helyzet; állapot

álladék fn ◊ vagyon, örökség állandó része; állomány; állag

álladzó fn ◊ a fejfedőt, főként kalapot v. sisakot az állhoz erősítő szíj v. szalag

◊ kisgyermekek álla alá kötött kendőcske

◊ a kantárhoz tartozó lánc v. szíj, amely a ló álla alatt átkapcsolva nem engedi előrecsúszni a kantárt állag fn ◊ lényeg; érdemi rész; fődolog

allakos mn ◊ jó formájú; csinos állandó mn ◊ állhatatos, kitartó, hű állapik, állapék ige ◊ megáll; megtorpan

◊ hosszabb ideig időz vhol; álldogál

◊ kitart vmi mellett

állapotos fn ◊ jómódú; gazdag; tehetős; vagyonos

állás fn ◊ állatok átmeneti, ideiglenes pihenő v. alvó helye, ill. erre alkalmas, használt hevenyészett, szellős, nyitott oldalú építmény

◊ <csárda, vendégfogadó udvarán> építmény a betérő vendégek fogatai számára

◊ <istállóban> egy-egy ló, szarvasmarha helye, melyet rendszerint korláttal különítenek el

◊ rendszerint fából készült emelvény, állvány

◊ kikötési hely; révpart állat¹ ige ◊ állít; tesz; helyez

◊ emel; épít; létesít

állat² fn ◊ teremtmény; élőlény

◊ létező dolog

◊ termet; külső

állat³ fn ◊ esemény; történet állatgyógyász fn ◊ állatorvos állatisme fn ◊ állattan

állatkör fn ◊ állatöv

állatország fn ◊ az állatok összessége; állatvilág állatos mn ◊ fontos; lényeges

allatúra fn ◊ minden (ingó v. ingatlan) vagyon, amelyet a nő hoz a házasságba a könnyebb megélhetés érdekében

állazó fn ◊ a kantárhoz tartozó lánc v. szíj, amely a ló álla alatt átkapcsolva nem engedi előrecsúszni a kantárt; álladzó

allé fn ◊ egyenes, fasorral szegélyezett út allegál ige ◊ vitat; vitatkozik

állékony mn ◊ stabil; szilárd; biztos alligáció fn ◊ ötvözet

állítás fn ◊ sorozás; újoncozás állításköteles fn ◊ sorköteles állkapca fn ◊ állkapocs alló msz lásd aló

álló fn ◊ járószék kisgyermek számára

◊ állvány gyümölcsöskertekben hernyózásra, gyümölcs leszedésére v. dohány szárítására allódium fn ◊ nemesi telek

állógallér fn ◊ <férfiviseletként> fehér vászonból készült, erősen kikeményített, lehajtott rész nélküli gallér, amit rendszerint fém- v. csontgombokkal erősítenek az inghez

◊ <női ruhán> a nyakhoz simuló, pánt formájú gallér

állogat ige ◊ <fekvő helyzetben levő tárgyakat> álló helyzetbe állítgat

◊ vhova egymás után odatesz, s ott álló helyzetben elhelyez vmit

◊ helyre állítgat vmit; megújít állókép fn ◊ szobor

állomány¹ fn ◊ vminek állandó lényege, minden megjelenési formájának az alapja; szubsztancia; lényeg állomány² fn ◊ állam

állomás fn ◊ <postakocsin való utazás útvonalán> olyan hely, ahol az utasok rendszerint megállnak, megpihennek, s ahol esetleg a lovak váltása történik

állong ige ◊ <személy> egy helyen tétlenül, ácsorogva, vesztegelve áll; álldogál

◊ <dolog> mozdulatlanul áll

állópénz fn ◊ félretett, nem kamatozó pénz allövet fn ◊ beöntés

allúzió fn ◊ célzás; utalás; példálózás állvány fn ◊ oszlop; támaszték; tartóoszlop

almanach fn ◊ rendszerint naptári részt, valamint gyakorlati tudnivalókat, adatokat, esetleg névjegyzéket tartalmazó időszaki nyomtatvány; évkönyv; zsebkönyv

almárium, almáriom, almárjom fn ◊ edény, könyv, ruha stb. tartására használt ajtós v. fiókos, polcokkal ellátott szekrény legtöbbször falra szerelve

almáros mn és fn ◊ almaárus

almás mn ◊ alma nagyságú, többé-kevésbé kerek foltokkal tarkázott <ló, ill. lószín>

◊ almaárus

almásderes mn ◊ almához hasonló kerek foltokkal tarkított, sötétszürke <ló>

almásszürke mn ◊ alma formájú foltokkal tarkázott, szürke <ló>

álmékony mn ◊ aluszékony; hétalvó; álomszuszék álmél¹ ige ◊ megrémül; megijed; megretten

álmél² ige ◊ csodálkozik; ámul; álmélkodik

almoz ige ◊ <szarvasmarha v. ló alá> friss szalmát tesz; az állatoknak fekvőhelyet készít alnem fn ◊ a nem nemesi osztály; a nép

álnolkodik¹, álnalkodik ige ◊ álnokoskodik; gonoszkodik álnolkodik² ige ◊ leselkedik; leskelődik

alod ige ◊ alszik

aló, alló msz ◊ <mielőbbi távozásra való felszólításként:> takarodj!

◊ <gyors előrehaladásra biztató szóként:> uccu!; nosza!; indulj!

alómars msz ◊ lódulj!; gyerünk!

◊ takarodj!; hordd el magad!

álombolygó fn ◊ alvajáró; holdkóros álomital fn ◊ altató; altatószer; mákony

álomlátás fn ◊ az a tény, hogy vki álmodik, álmokat lát, ill. ennek képszerű tartalma; az, amit vki álmában lát; álmodás; álom; álomkép; látomás

álomtáska mn ◊ aluszékony; aludni szerető <ember>

álorca fn ◊ álarc; maszk álorcáz ige ◊ rejt; titkol; leplez alot ige ◊ vél; gondol

alp fn ◊ alap; alapzat; talapzat alpi mn ◊ alpesi

alrend fn ◊ köznép; nép

álság fn ◊ hamisság; hazugság; ravaszság

alsóing fn ◊ fehér házivászonból készült alsószoknya; pendely alszeg fn ◊ alvég; faluvég

alszél fn ◊ déli szél

álszín fn ◊ ürügy; kifogás; mentség álszínű mn ◊ tettetett; színlelt; hamis által nu ◊ át; keresztül

általcsepegtet ige ◊ átszűr; megszűr; leszűr általgyakdos ige ◊ átdöf; átszúr

általkodik ige ◊ megszégyenül; szégyent vall; nevetségesé válik általlag nu ◊ át; keresztül

általmenő fn ◊ átló általság fn ◊ szélesség

általút fn ◊ kereszteződés; keresztút; útkereszteződés általver ige ◊ <ételt, élelmiszert> áttör, passzíroz

általvető fn ◊ olyan kettős tarisznya v. közepén átkötött zsák, amelyet úgy hordanak, hogy egyik fele elöl, másik hátul lóg, v. az állat hátán átvetik

alterál ige ◊ módosít, megváltoztat vmit

◊ <hang v. hangzat magasságát> módosítja, felemeli v. leszállítja altruista fn és mn ◊ mások javáért érdek nélkül munkálkodó; önzetlen aludtság fn ◊ öregség; aggság; vénség

alumnus fn ◊ deák; tanuló; papnövendék

◊ kegyelemből táplált; vkinek a támogatásából élő; ösztöndíjas aluputréta fn ◊ zöldséges, húsos leves

álút fn ◊ titkos, rejtett út alutó fn ◊ altató; altatószer

alvég fn ◊ <vmely településen, főként községben> rendszerint déli v. mélyebben fekvő rész; alszeg

◊ a település déli v. mélyebben fekvő részén lakók összessége alvidék fn ◊ sík, alacsony fekvésű vidék

◊ az ország déli, dél felé fekvő része alvó, alvószoba fn ◊ hálószoba alvókamra fn ◊ hálószoba ama fn ◊ alma

amábilis mn ◊ kedves; szeretett amatőr fn ◊ műgyűjtő

ámbitus fn ◊ falusi ház udvarra néző oldalán épített, fedett, oldalt nyitott v. korláttal elzárt, védett, rendszerint oszlopos tornác, széles folyosó

ámbra fn ◊ illatos, viasszerű anyag

ambulancia fn ◊ <a harctéren> mozgó kórház, ill. kötözőhely amerikáner fn ◊ nyomdai gyorssajtó

amerikánus mn ◊ amerikai

amerikás fn ◊ az Amerikai Egyesült Államokba v. Kanadába kivándorolt és onnan hosszabb tartózkodás után hazatért személy

amerikázik, amerikáz ige ◊ <dolgozó> a munkaviszonyok megjavítása végett szándékosan vontatottan végzi munkáját, hogy a csekélyebb teljesítménnyel a munkáltatót követelésének teljesítésére kényszerítse

◊ <munkás lustaságból v. más okból a munkaidő alatt> tétlenkedik; nem dolgozik; lazsál; lóg amerikázó mn ◊ dologtalan; tétlen; lógós

amhol hsz ◊ amott; ott

amica fn ◊ szövetség; házasság amicázik ige ◊ barátkozik; komázik

amice fn ◊ <leereszkedő megszólításként:> barátom

◊ <lekicsinylő, fölényeskedő v. tréfás megnevezésként:> fiatal ember amicsodás nm ◊ olyan, amilyen; akármilyen

ámolyog ige ◊ terv és cél nélkül álldogál s járkál; ácsorog; ődöng; ténfereg

◊ szédül; támolyog

amorózó fn ◊ szerelmes fiatal férfiak szerepeit alakító csinos, jó megjelenésű színész ampa fn ◊ vödör; bádogvödör; kanna

ámpolna, ampolna fn ◊ kanna; korsó

◊ bor v. víz tartására szolgáló miseedény anabaptista fn és mn ◊ újrakeresztelő analízis fn ◊ felosztás; fölosztás anar fn ◊ arany

anatéma fn ◊ egyházi átok; kiközösítés; kiátkozás anciennitás fn ◊ elsőbbség; fölény; előny

ancug fn ◊ öltözet; ruha