SZAVAK SORSA MAGYAR GONDOLATFORMÁK

MAGYAR G O N D O LA TFO RM Á K

IRTA

ZOLNAI BÉLA

B U D A P E S T , 1939

F elelős k iad ó : Zolnai Béla

D UN Á N TÚ L P É C S I EG Y ETEM I K Ö N Y V K IA D Ó ÉS N YOM DA R .-T . P É C S E T T A n y o m d á é rt fe le lő s : W essely K á ro ly ig a zg ató .

MAGYAR GONDOLATFORMÁK.

. . . ó ez a sz ó k ra ta p a d t v ak m ú lt, m ety festi fo ly to n a friss je le n t . . .

(B abits)

N yelv és nem zet v iszo n y áb an a szókincs k ia la k u lá sa a n a ­ log jelenség a fa ji összetevődéssel: v an v alam i mag, am ely m ag áb a asszim ilál idegen elem eket, m á s fa jú egyedeket, m ás szókincs tö red é k eit és az eredm ény — b árm in ő legyen is a keverődés — nem lesz más, m int az alap -m ag n ak term észetes továbbfejlődése. A tá p lá lé k b efo ly á so lh a tja az élőlényt, de lényegén nem tu d válto ztatn i.

A m a g y a r nyelvvel szem ben u g y a n a z t az első kérd ést kell fö lten n ü n k , m int a m ag y arság e th n ik u m á v a l szem ben, h a bele a k a ru n k hato ln i legbensőbb értelm ébe: h o n n an jössz és útközben m inő elem eket o lv asztottál m ag ad b a ? Ki vag y ?

I. I d e g e n e l e m e k .

N evetséges vo ln a csak a fin n -u g o r e re ­ d e tű s z a v a k a t h ird e tn i m a g y a r szó n ak . A m a g y a r n y elv re n d k ív ü l sokfélül v e tt á t és o lv a sz to tt b e id eg en szav ak a t.

(B érezik Á rp ád , A mi éd es m a­

g y a r n y e lv ü n k , 1912: 41.)

A m ag y ar nyelv n épszám lálási állap o ta az elő ttü n k többé-kevésbbé ism eretes tizen k ét-tizen ö t évszázad fo ly am án u g y an a zt a k ép e t tük rö zi, m int am it a n ép i s tru k tú ra elem ­ zéséből n y e rü n k : m inden idegen népcsoport, am ely a m a g y a r­

sággal érin tk e zett és am ely fölszívódott a m agy arság b a, n y o ­ mot h ag y o tt szavaival a m a g y a r szókincsben. A honfoglalás elő tti b o lgár-török nép ,1 m ely az alac so n y ab b k u ltú r á jú ugor-

1 Ennek a m agasm űveltségű bolgár-török népnek nyelvi h a tá s á ra von. v. ö. D eér József, Pogány m agyarság, keresztény m agyarság, 1938 : 42.

m ag y arság g al egybeolvadt, a földm űvelés, álla tte n y é sz té s szav ait h onosította m eg a m a g y a r n y elv b en és e lfo g a d ta tta ép p e n a legelőkelőbb rétegekkel a m aga szem élyneveit (Á l­

mos, Tas, Ákos, Aba). Azok a szem élynevek, am ik a ro m a n ­ tikus-nem zeti fö lb u zd u lás idején, a XIX. század elején, m int az ő sm agyarság szim bólum ai jelen tek m eg (Árpád), a fin n ­ ugor m ag y arság szókincsében m ég ism eretlenek voltak. T alá n egy nép sincs, am ely az idegenből asszim ilált n eveket oly an m agától értetődőnek, oly an b izalm asa n és m eghitten a m aga tu la jd o n á n a k ism erte volna el, m int a m ag y ar. (A b e lg ák ra is gondolhatunk, a k ik n él a fran cia-n y elv ű ség előharcosai fla- m an d -g erm án nev ű ek : M aeterlinck, Mockel, T erw agne, R odenbach.) N yelvi idegenséget nem je le n te tt soha a m a g y a r szá m á ra hőseinek, szellem i n ag y sá g ain ak , p o litik a i vezetői­

n ek asszim ilált neve: D udith, Pázm ány, Zrínyi, G vadányi, Dugonics, Rájnis, Martinovics, Kossuth, Aulich, K nezits, Klauzál, Madách, R eviczky, P ulszky, Semmelweis, M ikszáth, W ekerle, Friedrich, Eckhardt, — egészen Kleb eisbergig, a m ag y ar alfö ld lán g szív ű apostoláig, a k in e k n ev ét az alfö ld i p a ra sz t alig tu d ja k ie jte n i.2 M en jü n k végig a Vilmos császáx- úton: az ü zleteken alig v a n m a g y a r vezetéknév. S enkinek sem ju to tt eszébe, tiltak o z n i ellene. Ism eretes az a n e k d o ta a m a g y a r fiúról, a k it a p ja B erlinbe visz: csodálkozik, hogy a boltok m ind m ag y aro k (Weiss, Grün, Klein, stb.).

H a lépésről-lépésre h a la d u n k előre, a m a g y a r nyelv és stílus fölfedezésére, ezt a té n y t m ár m indenesetre itt leszö­

g ez h etjü k : a m ag y arság szám ára, a m ag y arn y elv ű ség tu d a ta előtt, az egész m a g y a r történ elem folyam án, nagyobb élet­

k eret lebegett, m int am it be lehetne zárn i egy a n y a n y e lv h a tá ra i közé. N incs még egy irodalom , am ely ily en lib erá lisan m eg n y ito tta volna sorom póit idegen sisak b an jelen tk ező b a j ­ nokok előtt. A m ag y arság ezeréve a b b a n a lelki k o n stru k c ió ­ b an él, hogy a név idegenszerűségével szem ben szín v ak , m ert leg m ag y a rab b fiai, fa jisá g á n a k , szellem iségének kifejezői g y a k ra n n em -m ag y ar n ev ű ek ; term észetesnek vette, hogy a

2 A m agyarnevű B áthoryak, B ocskayak, R ákócziak, H u n fa lv y a k , Herczeg Ferencek idegen szárm azásáról és diadalm as m ag y arság áró l szép sorok olvashatók T olnai Vilmos tollából: H a lh a ta tla n m ag y ar nyelv.

M agyar Nyelv, 1924 : 54.

m a g y a rn y e lv ű színház terv e először egy pozsonyi ném et röp- ira tb a n b u k k a n jo n föl; nem ü tk ö zö tt meg r a jta (egészen a legutóbbi nap o k illúziórom bolásáig), hogy fő v á ro sán ak c é g ­ táb lái k özött igen kevés a m a g y a r név és hogy leg n ép szerű b b ip arc ik k ei még csak meg sem k ísére lik m a g y a r re k lá m n é w e l m egjelenni a p u b lik u m előtt (Schm oll-paszta, G erb eau d , azelőtt K u g le r); m agától érte tő d ő n ek ta rto tta (és sem m i k á r á t nem is látta), hogy nyelv ét ném etnevű professzor m a g y a ­ rázza, hogy legszentebb a k a d ém iai h ag y o m án y a it délszláv nevű tito k n o k őrizze . . . M iért? M ert a ritk á b b k eletű idegen név m ajd n em nem esi csengésű, legtöbbször azt jelen ti, hogy az illető az ország vezető rétegéhez ta rto z ik és a „v u lg áris“, közkeletű, p órias névvel szem ben „országos“ jelentőségű.

M onarchiánkban g y ak o ri eset volt, hogy a honvédségnél szol­

g á lt Fleischhacker k a p itá n y , a „K. u. K. A rm ee“ tisztjé t p é ­ tiig ,H a u p tm a n n Mészáros“-n a k h ív tá k . K ö nnyen elk ép zel­

hető, hogy a n n a k id ején egy sz a tirik u s v íg já té k író a k ö v et­

kező jelen e te t viszi sz ín p a d ra :

Idő 1914 előtt. Szín: egy m ag y ar m iniszter fogadóterm e. A m inisz­

ter ném et nevű, de család jáb an a -s zk y ek és a -m esék egész sora fém ­ jelzi az előkelő szárm azást. A titk á r pesti „spieszbürger“ (dicsérő jelző!) családból szárm azik, az a n y ja oláh-örm ény nevű „dzsentri“, egyik n a g y ­ a n y ja „zipszer“ (még szebb dicsérő jelző!): szóval m indkettőről messziről érzik az indogerm án-agrár és keresztény-városi, vagyis kétségtelenül nralk o d ó -m ag y ar eredet. A titk á r a m iniszter elé teszi két aud ien ciára váró ismeretlen ú r névjegyét. Az egyik névjegyen Scham bach O livér, a m ásikon pedig Szabó János olvasható. A m ag y ar úriság, tradíció,

„egyenrangúság“ asszociációit az idegen vezetéknevű, idegen keresztnevű S cham bach O livér kelti a m iniszteri fogadóterem ben. O livért azonnal fogadja a m iniszter, tegezi, h am arosan kisül, hogy á rp á d k o ri roko­

nok . . .

A szom orú m indebben csak az, hogy a h á b o rú előtti p u b ­ likum nem is tu d ta volna, m i v a n ezen nevetni v ag y sírni való. M in d n y á ju n k n a k v an gyerm ek k o ri em lékeink k ö zö tt egy Ma jer meg egy Kropacsek nevű isk o latársu n k : ak k o r soha nem is gondoltuk, hogy nem -m ag y ar nevűek. A nker- schmidt, W indisch gr ätz, Montenouoo: érzelm i v a le u rb a n m ér­

földekkel m egelőzik Kis Péter, N agy Pál neveit. A m ag y ar nép d al szeretettel fo g a d ja Szövegébe az o ly an idegen, de rokonszenves neveket, m int Garibaldi, Majland. Perecsényi

N agy László, a tizen n y o lcad ik századi „m agyaros“ k ö ltő k egyike, m ikor népies reg én y ek et írt, a p re ro m an tik a eu ró p ai hősneveit a lk a lm a z ta : „Léta m a g y a r vitéz és Zamira p anno- niai kisasszony v iszontagságai“, „Orithia m ag y ar am azon tö rtén e te .“

Mi a ta n u lsá g ebből a n év ro m a n tik a i elem zésből? Az, hogy a m ag y arn y elv ű ség nem je le n t ö n m ag áb an nem zeti é rté k e t és hogy a m a g y a r n y elv géniusza ösztönszerűleg m agáévá teszi azt a tén y t, hogy a m ag y arság történelm i sze­

replői, a ra d i v é rta n ú i „é rtelm etlen “ v agyis épen ezért érzel­

m ileg jelentős nev ek k el b írn a k . A névm isztik a az onban — ez is kétségtelen n y elv i té n y — nem n y ú lik vissza az ugor, m ég kevésbbé a fin n -u g o r ko rra. N incs m a g y a r család, am ely nevének fin n -u g o r eredetével b ü szkélkedne. H a v an is fin n ­ ugor ered etű szavunk, am it csa lád n év n ek v ag y szem élynév­

nek h a sz n á lh a tu n k (pl. Halász): ehhez sem m i érzelem nem fűződik. N yelvileg a tö rö k ered et az, am ely „ ő s is é g e t' a d h a t a névnek, még ú ja b b , h ódoltsági fo rm á já b a n is (Hamza, Kara). E zt szintén k o n s ta tá ln u n k kell, m ert v a n n a k népek, am elyeknél a család n ev ek ro m a n tik á ja v isszan y ú lik a nem ­ zeti eth n ik u m k ia la k u lá sa előtti időkbe. P é ld á u l a fra n c iá k ­ nál. ahol a kelta-gall, te h á t p ra e -fra n c iá n a k érezhető név:

föltétlen ü l érzelm i v aleu r-re l b ír.3 A n y elv tö rtén e t elv ála szt­

h a ta tla n a szellem iség történ etétő l. E g y éb k én t az ősiség nem jelen t m indig ősi ethnikum ot. H a m a g y a r családok a rra b ü sz­

kék, hogy k u n , jász v ag y besenyő ered etű ek , te h á t „ősi"

m agyarok, a k k o r épen ezzel a tén n y el jelölik m eg m ag u k at beolvadt idegeneknek.4 Még fra p p á n s a b b n év-hasonulási és fajasszim ilációs an alógiát id ézh etü n k , a fra n c ia életből, ahol a nép és nem zet neve (,fra n c ié n 1, ,F ran c o is1) egy b eo lv ad t g er­

m án népcsoport, a fra n k o k m egjelölését k ite rje sz ti az egész gall-róm ai nép és n y elv m egjelölésére. O ly a n ez, m in th a mi m ag y aro k tu rk o k n a k v ag y já sz o k n a k neveznők m ag u n k at.

A K á rp á to k m edencéjében u ra lm á t és n y elv i felsőbbsé- gét m egalapító m agy arság tó l távol állott az a gondolat, hogy

3 Pl. Savignac, C hauliac, Cognac, B ergerac, M auriac, F ro n te n a c stb. Y. ö. W artburg, E volution et stru c tu re de la langue fran^aise, Leipz.

1934 : 14.

4 V. Ö. Csekey Istv án : A m ag y ar nem zet fogalom. Pécs, 1938.

tö rö k k el hím zett ugor nyelv ét az itt ta lá lt fö ld ra jz i v ilágra reák én y szerítse. A k ár kelta, a k á r germ án, szláv v agy tö rö k ered etű ek v o ltak az ú j h a z a geográfiai nevei, — a n y e lv tö r­

ténet m a is csak nehezen tisztázz a ezeket az a d a to k a t — az eredettel nem törő d ö tt, hanem ad o ttn ak , m agától értető d ő n ek v ette őket: m eg m arad tak ősi lén yegükben a Blatin-Balaton, a Maros, a szokatlan m ássalhangzó-torlódással kezdődő D rá­

va, a Vihorlát, az a v a r Becsnek b ü szk e v ára, a Tátra, a fekete fö ld v árat jelen tő Csongrád, a k irá ly i Vise gr ád, a Mecsek, — nevek, am ik n ek semmi k ö zü k a keleti és m ag y ar szellem iség­

hez, de am ik mégis belegy ö k ereztek a m a g y a r ny elv ereszté­

keibe, h an g z ásb an tö bbé-kevésbbé h o zzáid o m u ltak idióm ánk hangtestéhez, a n n y ira , hogy alig k ü lö n b ö zn ek tö b b i fö ld ra jz i neveinktől. Ki vo n n á kétségbe, hogy Tisza nem a legm agya- ra b b folyó? Az a tény, hogy a T iszáról ez a közfelfogás k i­

alak u lh a to tt, m u ta tja , hogy a „nem zet“ érzék e n y reagáló szervei m a m ár á rn y é k á t sem érzik a n n a k , hogy a Tisza szó nem m agyar. Ezer éve boldogan él a m a g y a r nem zet egy oly an g eográfiai m ilieuben, am elynek csak a fele m a g y a r el­

nevezésű, m int pl. Szeged, Sáros, Kékes. Ez m ás országokban is így van. F ranciao rszág o t ellepték a k e lta helynevek. N é­

m etország fővárosa a szláv ,B erlin i A R a jn a és a M ajn a szin­

tén k elta szavak. M ikor a törökök n em zetiesítették K o n stan ­ tin áp o ly görög nevét, az Jsta m b u E szóban m egint görög ered etű elnevezéshez folyam odtak. A h u n o k fejedelm e ger­

m án nevű: ,A ttilá i Az arab v erő ,C id ‘ nevében a ra b szót ( = úr) visel. Az olaszverő n ag y ném et fejedelem neve olasz:

.B arbarossa1.5

D e té rjü n k vissza a m a g y a r szókincs viszo n tag ság ain ak

— nem első és nem utolsó — sorsdöntő k o rsz a k á ra , a h o n ­ foglalás u tá n i századokra. V alóban szentistváni k é p tá ru l elénk: a m ag y ar nyelv s z é ttá rja k a p u it, fonetizm usát idegen­

szerű h an g z ato k k al, ú j szó tagkom binációkkal g a z d a g ítja , m in d e n fa jta jö v ev én y t — szlávot, ném etet, latin t, még egy- egy fra n c iá t is — befogad és m a g y a rrá nem esít, úgyhogy az ú jk o r elején, m ikor végre a v u lg áris n y elv ek irodalm i életre éb red h etn ek , a m ag y ar n y elv m á r nem az orosz síkságok p rim itív m elódiáit hangozza, han em a D u n a -T isz a -tá j és a

9 V. ö. m indezekről Riedl Frigyes, M agyar Nyelv, 1917 : 147.

K árp át-m ed en ce g az d ag ab b k u ltú rá já n és a n y u g a ti á lla m i­

ság é le th a rc á b a n tech n ik a ilag , eszközökben m egizm osodva egy k o m p lik á lta b b élet re a litá s a ira készült föl.

N ézzünk szem be az o k k al az ad a to k k a l, am ik a m a g y a r nyelv n ek ezt a h a lla tla n m eggazdagodását, asszim ilációs k é ­ pességét elénk tá rjá k . E n n ek a m eg term ékenyülésnek a n a ló ­ g iá já ra csak egyetlen p é ld á t h o z h a tu n k föl: az angolszász n y elv n ek X II—X III. századi ro m an izáció ját. D e a m a g y a r jo b b a n tu d o tt asszim ilálni. M ateriális kincse nem h u ll szét germ án és fra n c ia részre, m int az angol nyelvé, am ely e g y é b ­ k én t g azd ag ság át épen en n ek a b ő k ezű nyelvkev ered ésn ek köszönheti. N y e lv ü n k nem él k ettő s életet k étfé le géniusz között. L eg m ag y arab b , legszebb, legköltőibb, leg in k áb b h a ­ gyo m án y t lehellő sza v ain k épen azok, am ik idegenből jö tte k , m íg az ugor sz a v a k a t — ezekre még rá té rü n k — m eg tarto tta preg n án s erőkifejező rétegnek: a k é tf a jta réteg azonban laik u s előtt m a m ár nem n y ila tk o z ta tja meg belső titkos ere d e t-a rc u la tá t.

T ú lsú ly b a n v a n n a k n y e lv ü n k idegen elem ei k ö zö tt te r­

m észetesen a tót és a délszláv szavak, am ik a közép k o r fo ly a­

m án teljesen m ag y ar szem lélet hordozói lettek. E zek a szav ak nem é rin tik a m a g y a r gondolkozás lényegét. D e szinte el­

á ra s z tjá k a m ag y ar életet k o n k ré t-g y a k o rla ti k ép eik k el és az eu ró p ai élethez n élk ü lö zh etetlen v o ltu k k al. „A honfoglaló a ty á k előtt — írta S zarvas G áb o r (M agyar N yelv ő r 1881 : 161) — egy új, ism eretlen világ tá ru lt föl. A sok csudadolog között lá tta k egy je len ték tele n ap ró ság o t is. M egtudták, hogy a n n a k a neve, ,penéz‘ . . . s később m a g u k is v e re tte k p énz-t."

M agyarul és csak m a g y a ru l beszélő őseink tu d o m ásu l vették , hogy a h áz nem igen ép ü lh e t ablak n élk ü l; m e g ta n u ltá k szláv jo b b á g y a ik tó l, hogy a b ra k k a l is lehet táp lálk o zn i, főleg szol­

g á k n a k és á lla to k n a k ; ú ri m iv o ltu k b an elfo g a d ták a m ester­

em berek hasznos p ro d u k tu m a it, az abroncsot, az abroszt, az asztalt, a csöbört, a patakon, folyón ló n élk ü l is átsegítő csó­

nakot, a csészének is nevezhető h ázied én y t, a bográcsot, am i­

ben a h a la t főzik, a k ü lö n féle bútort, a s z a k á llta la n ító borot­

vát', hangszeren játszó igricekkei m u z sik á lta tta k m a g u k n a k is; bábát h ív ta k a szüléshez, akolba z á rtá k a bárányt, a b irk á t; bivalyt fo g a d ta k a h á z iá lla to k közé; m e g ta n u ltá k az t is,

hogy bajnok a neve a b a jv ív ó fé rfin a k , ak i a csatából visszatér. Á tvették őseink az ittla k ó v ag y betelepülő szláv- ságtól a babonát, a bálvány ism eretét, a nem zetközi keresztén y term inológia szám os szavát (malaszt, bérmál, szerda, csütör­

tök, angyal) és a já m b o r szentek csodáit. A m unkás világ, a robot nem a harcos nem esség foglalkozása volt és a buja­

ságra sem ö n m ag u k b an ta lá lta k p é l d á t . . . A békés fö ld m ű v e­

lés, a házi foglalkozások teré n szintén b ő v ü ltek ism ereteik.

C selédeik sürgölődtek a konyhán, h o z tá k a b o rt a pince bői, m ű v elték a bányát, ők csépeltek, ü lte tté k a babot, dinnyét, céklát, boronálták a barázdát, aszlagba r a k tá k a gabonát, á p o ltá k a g y ü m ö lcsfák a t: a berkenyét, a barackot (mely v alam ik o r m a jd nem zeti sa já tsá g a lesz a m a g y a r exotikum - nak), a cseresznyét. A borostyán még n em a népies k ö ltő k hom lokát övezte, m int a P etrovics-nevet m agától ö rö k re el- távoztató P ető fi fogja énekelni a tizen k ilen ced ik század közepén, hanem egyszerű zöld növény volt, am it a honfog­

lalók alig m é lta tta k figyelem re. Persze ezek az idegen n e m ­ zetiségű mészárosok, bodnárok, esztergályosok, kovácsok v alam iféle m ódon m egértették m a g u k a t az u ra k k a l, de am it ők beséda-nek h ív ta k , csak a 14. sz á zad b a n k ez d ett előkelő m ag y ar beszédet is jelenteni. A ddig o ly an fo rm a k ifejezés lehetett, m int ahogy mi m an ap ság tó t szóval povedálásnak nevezzük a fölösleges, értelm etlen beszédet, v ag y am ik ép p e n a spanyol hablar (beszél) ige a fra n c iá b a n hencegést jelent, a francia parlieren pedig ném etül: könnyed, gáláns csevegés.

A középkori m ag y ar ékesszólásnak első m egnyilvánulása, a tiz e n h a rm a d ik századi H a lo tti Beszéd szövege, m ikor a h í­

vekhez fordul „szerelm es barátim “ fö lkiáltással, n y ilv án p ath etik u s-k o m o ly szónak érezte a szláv ,b ra t‘ m a g y a rrá lett a la k já t. A ,barát" meg is m a ra d t ezen a költői nívón és m ikor a szó a tizenkilencedik század végén ism ét á tk e rü l n y e l­

vünkbe, m ár k ü lönböztetésül m e g ta rto tta eredeti fo rm á já t és p ejo ra tiv jelentését: bratyizni a b a rá tk o z á sn a k nem a legelő­

kelőbb nem e. A ,p ro x im u s‘ jelentőségű barát, am ely a H alotti Beszéd „ lá tjá to k feleim “ k ez d etű m o n d a tá b a n még m egvolt, k isz o ríto tta u g y a n a fél szót nyelv ü n k b ő l, de ezzel jó szol­

g álato t te tt és ny ilvánvaló szükséget is pótolt, m ert te h e r­

m en tesítette a három -jelen tésű ,fél‘ szót (m edietas, pars,

proxim us), illetőleg m eg sza b ad íto tta n y e lv ü n k e t egy fölös­

leges hom onim ától. E g y éb k é n t meg is m a ra d t a felebarátom pleo n asztik u s összetételben . . .

Még egy fra p p á n s p é ld á t id ézh e tü n k a szláv szavak k ö n n y ű asszim ilációjára. Ki gondolná, hogy a csárda, a n é­

pies m ag y arság n ak ez a ro m an tik u s szim bólum a: p e rz sá ra visszavezethető szó és csak a tizen n y o lcad ik sz á z a d b a n te r­

je d t el n álu n k , m égpedig szláv k özvetítésre, m iként a kocs­

m át is — am elyet eg y éb k én t a ném et szintén ism er, ,K ret- schem ‘ fo rm á b an — szláv nyelvből v ettü k . (Közbevetőleg, m int k u rió zu m o t m eg em líth etjü k , hogy a csárdás csak a m últ század negyvenes éveiben lett ú ri tá n c c á éspedig — b áró W enckheim Béla kezdem ényezésére.) A suba, am it irodalm i sze m lé le tü n k , szim bólum ként ak a szt a m a g y a r p a ­ raszt a la k já ra : a ra b ere d e tű k elete u ró p ai v á n d o r szó. S zláv ered etű a megye, nem zeti alk o tm á n y u n k ősi fellegvára. F a lu ­ si fa jm a g y a r lak o sság u n k között az egyik leg m agyarosabb és legkedveltebb családnév a v alam ik o r szláv Kovács. A betyár igencsak m a g y a r term ék, P etőfi legszebb alfö ld i viziói fű z ő d ­ nek hozzá és a k ü lfö ld i m a g y a rtá rg y ú reg én y ek b en n élk ü lö z­

hetetlen ex o tik u m : a szerb ,bet’a r ‘ szó a d ta a nevet egy szá­

zalékosan m a g y a r e m b ertíp u s m egjelölésére (1754). Szláv szó­

val tan yá n ak n evezzük azt a majort (német szó!), am i a tó ­ tok, ru tén e k , b u n y ev áco k , oláhok n y elv éb en viszont m ag y ar jöv ev én y : ,szalas‘.5a A puszta, m elyen u ra lk o d n a k a szelek, a viharok, a zivatarok — ez u tó b b ia k k a l Ó9 paraszt]aival eg y ü tt szláv szó; de szláv ered etije nem b ír sem m i jelentőség­

gel, m íg a m ag y ar puszta eu ró p ai fogalom m á le tt és a m a­

g y a r tá j lelkét szim bolizálja. K özbevetőleg szólva: szeren csé­

sek v a g y u n k , hogy a m a g y a r nép zivataros, him nuszos szá­

z a d a ib a n még nem m ű k ö d tek nyelvtisztogató társaság o k , m ert a k k o r most szegényebbek lennénk a zivatar szóval is; a D é l­

sziget bűvös síp ja , fö lk a p v a a szónak zengő-expresszív lehe­

tőségeit, nem zúgta volna V ö rösm arty ihletével: „H ej! ziv, ziv, ziv a ta r vagyok én, fia a z iv a ta rn a k . . . “

Ba L egújabban (M agyar Szemle 1939: 290) T am ás Lajos írt a rró l a nagy nyelvi hatásról, am it a középkori m ag y arság a D unam edence n é­

peire, északon a lengyelekre, délen az a lb á n o k ra gyakorolt, idézve a k é r­

dés irodalm át is (Miklosich, Melich, K niezsa, B rückner, Tam ás, Jo k i).

A tizen h e te d ik század m ag y arság a még nem ism erte a m a g y a r tá jn a k legjellem zőbb a ttrib ú tu m a it: a b alk án i-sz láv paprikát, az am erik ai akácot, a fra n c ia burgonyát, a tenge­

ren tú li, „ten g e ri“ kukoricát. (Ezek az u tó b b ia k nem szláv szavak, de jövevények.) E n n y i idegen m otívum m ellett is az alfö ld i tá jn a k m a g y a r a lelke, és szin tétik u s képét, külső m egjelenési fo rm áit senki sem fo g ja összetéveszteni b alk án i a la k u la to k k a l v ag y v alam i ném et élettér (Lebensraum ) fizio- g n o m iá já v a l. ..

A szláv szav ak beözönlése a r r a vall, hogy a m a g y a r a r ti ­ k uláció sem m i nehézséget nem érzett az ú j h an g k o m b in ác ió k ­ k al szem ben, illetőleg hogy k ö n n y e n á t tu d ta a la k íta n i ezeket a „ b a rá ti“ néprétegből jö tt fo n é m á k at az u g or-török szókincs analó g iáira. Egészen bizonyos, hogy a szláv nyelv h a n g z a ta it kevésbbé idegennek érezte n y e lv ü n k őrködő géniusza, m int p éld áu l az oláh sz a v a k a t, am ikből alig honosult meg egy- k ettő a k ö zé p k o rb an (ficsúr, X III. század, cimbora, XYL század). Ez is m u ta tja , hogy m íg a szláv o k k al egynek érezte m ag át a m a g y a r ú ri társa d alo m és a szláv k ifejezési fo r­

m ák k al szívesen ta rk á z ta életét, ad d ig az am ú g y is je le n té k ­ telen és később beszivárgó oláh népelem ekkel sem m i közös­

séget nem ta rto tt fönn. O láh jö v ev én y sz av ak az ú ja b b szá za­

d o k b an is alig m ertek jelen tk ez n i n y e lv ü n k k a p u in á l és m indenképen helyi, n y e lv já rá si h a sz n á la tú a k m ara d tak .

K önnyen n y elv ü n k h ö z h a so n u lta k azok a ném et h a n g ­ kom plexum ok, am ik et a k ö zé p k o rb an v e ttü n k á t: bitang, herceg, kastély, torony, lant, páncél, cél, bak, fillér, fe r­

tály, (,v ierte l4), csűr, hóhér, farsang. E zek b eo lv ad ta k népies szav ain k közé. Ki hinné, hogy a kacagány, am it oly szívesen a k a sz tu n k ő sm a g y a rja in k v á llá ra — ném et e re d e tű ? 6 A fu l­

lajtár m egfelelője az ú jfeln ém etb en : ,V o rreiter\ A kúfár.

(< ,k o u fer‘ = vevő), a frigy és a lator költői szav ak lettek . . . A selejt is szép m a g y a r szó, sem m iben sem m u ta tja egyszerű szárm azását, m ely a ,schlech t4 szóval közös. N ém et jö v ev én y ­ szav ain k szám a nem áll a rá n y b a n azzal a h atással, am ely p o litik ai és szellemi tére n N ém etországból felénk irá n y u lt- 6 V. ö. Th. Thienem ann. Die deutschen L ehnw örter der ung. Spr._

Ung. Jah rb ü ch er, 1922:95.

rengeteg m űszóval, és a céhek u g y a n a föl vidéki ném et v á ro ­ sokban a la k u lta k ki n á lu n k , de úri-nem esi n y e lv ü n k e t soha az elném etesedés veszélye nem fenyegette. Azok a m odern ném et szavak, am iket a k u ru c -la b a n c -v ilá g és a m onarchia közös k ato n a-élete — komisz, bakter, faszol, finánc, sturmol, hapták, óbester — p lá n tá lt a falu si m ag y aro k nyelvébe, vagy am ik a h az ai ném etségből te rje d te k el (eszcájg, spájz, felcser, farba), id eszám ítv a még a bécsi elegáncia (fiá k e r)és a bécsi alv ilág (strici) szav ait is: nem em elkedtek soha k ö z­

k eletű irodalm i ra n g ra és idegenszerűségük m iatt lassan ki is k ü szöbölődnek a m űvelt h aszn álatb ó l. M intha az ú ja b b ném et sz a v a k k a l szem ben v alam i ösztönszerű h u n g ariz m u s zá rk ó zo ttá ten n é a m a g y a r nyelv g én iu szát,7 am ely o ly an szívesen köszönti p é ld á u l a la tin s z a v a k a t . . .

F ra n c ia szavak, am en n y ire 1700 óta d iv ato sak lettek — nem csak n á lu n k , ném et közvetítéssel, hanem egész E u ró p á ­ ban — oly an szó rv án y o san jelen k e ztek fölvételre a régi m a ­ g y a r nyelvben. F ra n c ia telepeseink és p a p ja in k n ag y szám a ellenére is alig v an n é h á n y középkori fra n c ia szavunk, am ik közül m in t k ét jellem ző végletet, em eljü k k i Lajos-1, a dicső k irály i nevet és a bordély nem zetközi m egjelölését. A fö lv ilá­

gosod ás óta — egészen n a p ja in k ig , am ik o r az angol kezdi á t ­ venni n á lu n k is az első v ilág n y elv te k in té ly é t — a fra n c ia szó az előkelőség érzelm i asszociációit kelti. Nem érdektelen, hogy — a kozm opolita tizen n y o lca d ik század óta — a d iv a ­ tos fra n c ia sz a v a k a t (alamód, masamód) n á lu n k a ném et befolyás terjesztette. N ek ü n k is v o ltak p atrió tá in k , a k ik — m int a soviniszta N agy F rig y es — fra n c iá u l írta k , nem zeti n y elv ü k et elhanyagolva. A szav ak nem zetközi ú tja néh a m eglepően kalandos. A fra n c ia nyelv a tö rö k ,d h o lám a‘ szót két alak b a n , k é t ízben v ette á t: a tizen h a to d ik szá zad b a n közvetlenül (.dolim an'), a tizen k ilen ced ik b en ped ig a m a g y a r V.

V. ö. ezzel szemben az egyébként p u rista Bérezik Á rpád n y ila t­

kozatát: „Egy nő csodálkozva h allo tta tőlem, hogy a spenót nem m ag y ar szó. Egy m ag y ar leány azt hitte, hogy a b a k fis tősgyökeres m ag y ar szó." (A mi édes m ag y ar nyelvünk, 1912 : 45.) Jellem zők ezek az elfogu­

latlan nyilatk o zato k és eg y ú ttal an n ak is bizonyságai, hogy az idegen szavak m ennyire ártalm atlan o k .

d ern fran ciáb ó l ném et ú to n k a p tu k a zseniroz csú n y a sza­

v u n k a t, am elynek fra n c ia ered etije egy germ án ,je h a n ' (m ondani, állítani) igére m egy vissza. Ú tk ö zb en v isszájára fo rd u lt a szó jelentése, m ert h a n g a la k já t a fra n c iá k azonos­

n ak v ették a b ib liai gyehenna ( = örök tűz) s z ó v a l. . . O lasz sza v u n k is v an n é h á n y kö zép k o ri (bakacsin, dús.

bandita, beírd, barna, bolt, pálya): nem m in d eg y ik asszim ilá­

lódott teljesen, b á r az olaszos-latin szóvégződés liangkom bi- n áció it szereti a m ai m a g y a r nyelv, b izo n y íték rá, hogy m ég a fra n c ia sz a v a k a t v ag y k ép z ő k et is á tfo rm á lja ilyen h az aib b a la k z a tra :9 ,naiv e‘ > naiva; ,m a n ch ette‘ > mancsetta; ,ciga­

re tte 4 > cigaretta; -erie > bolondéria; -iste > irodista.

Ily en á lla tin s z a v a k a t a ném etek is g y á rto tta k : ,p fiffig ‘-ből

> .P fiffik u s 4, am it á tv e ttü n k a fifik u s m ag y aro s-latin a la k ­ ban, sőt még k é p e z tü n k is belőle egy soha nem létezett, de igen kifejező la tin szót: fifik a .10 K ifo g y h a ta tla n és m in d en ­ h ató a ny elv terem tő ereje; elsöpri ak i ú tjá b a áll. Tolnai Vilmos M ag y arító S z ó tá rá b a n (1928) m in d ak ét pom pás sza­

v u n k a t k ifogásolja, de am ik et h e ly e ttü k aján l, szintén jöve­

v ény szók: fu rfa n g (< ,fu rfa n g ‘ < olasz ,fu rfa n te ‘) és fortély ( < ném et ,Y orteil‘). N y e lv ü n k fölénye, életre-elevenítő k é ­ pessége az ily en asszim ilációkban m u tatk o zik legjobban:

m inő szü rk e szó a ném et »Vorteil4 és m ily gazdag, sokszínű a fortély! Minő szerencse, hogy ezt a k é t idegen szót is b e­

k eb e le zh ettü k ex p resszív -m ag y aro s n y elv k in csü n k b e . . . A görög ,opion‘-ra (latin ,ó p iu m 4) visszavezethető tö rö k ,á fju n a tizen h a to d ik századi m a g y a r n y elv b en a latinos a fiú m a la ­ kot v ette f ö l . . . M intha m ag y aro sítá s h e ly e tt a nyelv játékos ösztöne, am ely tetszeleg az idegenszerűségekben, egyenesen g y á rta n á m ag án a k a k iü tk ö ző h an g v a riáció k a t, am ikből egy kevés sosem á r t . . . É p p en olaszossága m iatt, nem is érezzü k m a g y a r szó n ak a banditat, alabárdot. A dús k ülönleges­

8 V. ö. B. Lovas, Mots d’origine hongroise dans la langue et litt, frangaises, Szeged, 1932 : 70.

® Jövevényszavaink latin o sítására von. v. ö. m ég S zóhangulat és kifejező hangváltozás c. tan u lm án y o m at, Szeged, 1939 : 160 és H orger A ntal könyvét: M agyar szavak története, 1924 : 10 stb.

10 P ázm ány Péter, tú lá ra d ó en erg iájáb an és gúnyos kedvében Magyarinus-ra. latin o sítja ellenfele nevét.

v álasztékos szó m ara d t, m in th a ered eti fo rm á ja a ,doge‘ még benne kísérten e. A népies A ra n y János pedig az á tla g m a ­ g y a r olvasó előtt k o m m en tárra szorul, m ikor ilyen furcsa szóval jellem zi az alföldi éjsz a k á t:

De az éj erőt vett, csak h am ar beronta, Az eget, a földet bakacsinba vonta.

Még egy értékes n a g y nyelvi teh errő l kell m egem lékez­

n ü n k , am ely a k ö zép k o r fo ly am á n és egészen a tizen k ilen ­ cedik század elejéig, tekintélyével, többezeréves h a g y o m á­

n y á v a l k ife jle tt fo rm arendszerével, k ia la k u lt fogalm i szó­

készletével, gravitásos, szinte holt fo rm á k b a m erevülő, de nem alkalm azkodó-képesség n élk ü li élő-voltával re án eh e ze­

d ett a m ag y ar n y elv ű k u ltú rm a g y a rsá g ra : az egyházi, poli­

tik ai, és tudom ányos la tin nyelv, am ely egyfelől egy b e fe je ­ zésre, tető p o n tra ju to tt k u ltú ra kincseit szó rta m agából, m ás­

felől le tu d o tt szállni az élet h étk ö z n a p i szükségleteihez is.

M ásodik an y a n y elv e, első k u ltú rn y e lv e lett a m a g y a r elitnek a latin u l szólás. K eresztelőtől a sírig, a circum dederunt éne­

kéig k ísé rté k a súlyos la tin igék a paradisum áhítozóit, a k ik ­ nek életét a monostor, a templom, a sekrestye, az ereklye­

tisztelet és a keg y elem v árás advent]e irá n y íto tta . S zókin­

csü n k n ek ez a sza k rális része term észetszerűleg a latin b ó l táplálkozott. D e k a p tu n k p o g á n y -h u m a n ista fo g a lm a k at is a latin b ó l: sors, forma, figura, januárius, professzor, finom , stilus, fátum , ludas (m agyar szó, de fo rd ítá sa a la tin ,anca- riu s‘ = lú d ra esküvő, .ham isan esk ü v ő 4 szónak), tubarózsa, virgács.11 A fa m iliáris viszony, am ely a m ag y arság k é tn y e lv ű m egny ilatk o zását összefűzte, a la tin sz a v a k a t k ö n n y e n meg- b a rá tk o z ta tta a nem zet n em -literá tu s rétegével is. íg y tö rté n t az tá n , hogy n y elv ü n k a n em -rom án n y elv ek k özött a latin i- zálódás fo k á t tek in tv e az angol és a ném et u tá n következik, az u tó b b itó l nem messze. Ez m eg is felel a m ag y aro rszág i életviszonyoknak, ahol a la tin h iv atalo s nyelv tu d o tt m a ra d n i a m árciusi időkig és sokak előtt a n n y ira eg y b e fo rro tt a m a ­ g y a r állam eszm ével, hogy még a m ú lt század huszas éveiben is a k a d t m a g y a r h az afi, ak i szent m eggyőződéssel h itte hogy a tö rv én y e k m a g y a r szövegezésével M agyarország m onarchi-

11 Y. ö. még H orger A ntal, A nyelv tu d o m án y alapelvei, 1926 : 107.

k u s-a risz to k ra tik u s k a ra k te re s ir b a s z á ll. . ,12 Viszont azonban egyedülálló jelenség a m a g y a r nyelv la tin iz á ló d á sá b a n az a tény, hogy a tudós latin sz a v ak lek erü lte k a n ép n y e lv ré te ­ gébe, úgyhogy n á lu n k nagyon sok esetben a vu lg áris k ife je ­ zés épen nem népi form áció, hanem a risz to k ra tik u s eredetű, ily e n e k az a kkurátu s m odern tájszó, a kereskedelm i nyelvből való firm a (,a lá írá s 4 > ,cég‘ > jóm adár) a renaissancekori almárium, a pro testán s ízű eklézsia és parókia, a m ultszázad elején szótározott ámbitus, a k u ru c k o ri árestom, a középkori flaska, a h u m an ista bazsalikom, no meg a b iz a rr la tin -m a g y a r népies p áro so d ásn ak k ét legjellem zőbb, népszín m ű b e való szav a a juss és a virtus! A cifra eredetileg a ra b szó volt,

„szám ” jelentéssel; átv e tte a közép k o ri la tin nyelv, ah o n n an a h az ai latin ság b a k e rü lt; m a g y a r szá rm azé k ai m á r a tiz e n ­ hato d ik sz á zad b a n a „díszes4' jelen tést veszik föl, (innen:

,c ifra sz ű r4), a tizen n y o lca d ik szá zad b a n p e jo ra tiv is: ,c ifra n y o m o rú ság 4; m a, további jelentés-eltolódással: ,c ifrá n á l­

lu n k 4; sőt m ég ,c iffe rb la tt‘ ( = á b rá z a t, arc) fo rm á b an is eljö tt hozzánk a szó, ném et közvetítéssel, a fra n c ia „ c h iffre “-ből pedig a m a g y a rb a n ném etes igeképzővel ,sifrirozott távirat4 ( = szám jegyekből összeállított, diplom áciai sürgöny) lett.

Nem érdektelen, hogy a h a z a i la tin sá g b a n élő igei a la k ja ,c ifra re ‘: a m ag y ar jelentés h a tá s a a la tt keletk ezett. H a b en t su a fa ta vocabula! A v adász rádupláz a v a d ra , am i nem szü n teti m eg a lehetőségét a n n a k , hogy v a la k i ,k e ttő s4 életet éljen, v agy ,k ettő s4 k ö n y v v itelt tan u ljo n . M agyar p a ra sz t nem beszél áru ró l, m ert csak portékát ism er, árkus p a p iro st vesz a trafikban, újonc-szót nem fogad a regruta helyébe, nem »reg­

g elizik4, hanem fölöstököl, a Iájbiból masinát ( = g y u fá t) vesz elő, patikába m egy, nem g y ó g y sze rtárb a , a földet nem bérbe, hanem árendába veszi, v ag y o n á t a g y erm ek eire tes­

tálja, m iu tá n móresve ta n íto tta őket — és plánétát húz, h a meg a k a rja tudni, hogy sorsáról mi v an m egírva a bolygó- csillagokba. P a tin á s latin világ u n k , m int „gesunkenes K u ltu r­

g u t“, p a ra sz ti szívekben él tovább. A ,c u r ta 4 a n n y ira m eg­

honosodott n y elv ü n k b en , hogy igen n ag y a szám a a belőle szárm azó zam atos-népies k ifejezések n ek : a fa lu b a n kurta

12 V. ö. Szekfű G y u la: Irato k a m. állam nyelv stb. 1926 : 130.

kocsm a, k u rta szoknya, k a p a r j k u rta , k u rtá n b á n ik vele.

k u rtá n -fu rc sá n , k u rta-n em es, k u r ta f a r k ú stb.

H o z záteh e tjü k m ég ehhez, hogy a m ű v elt-lite rátu s m a ­ g y a r k özéposztály sok at m egőrzött nem zeti é le tü n k n e k régi szép latinosságából, am ely a v a llju k be — egyik b á s ty á ja volt p a trio tiz m u s u n k n a k az elném etesedéssel szem ben. Az o sztrákok tő lü n k ta n u ltá k a serous üdvözlő-szó h a sz n á la tá t.

A m a g y a r szónokot k ü lföldön m a is a rró l ism erik meg, hogy m in d e n u n ta la n la tin idézetet k e v e r az elő a d á sá b a . . . Id e h a z a pedig persze, hogy tele v a n a beszéde la tin p a rtic u lá k k a l, am ik k el fogalm ait d e te rm in á lja (qua, quasi, pláne, ab ^{ü d o},

de facto, a priori), fo rm u lák k a l, am ik k el k ijelen téseit klasz- sz ifik á lja a per tangentem, a sub specie aeternitatis v ag y az in camera sinceritas k a teg ó riáib an . A m a g y a r „logikácska

még m indig h u m a n ista fo rm á k b a n él. N incs is „ la te in e r“, ak i p éld áu l az argum entum ad hominem-et, v a g y a tabula rasa-i m a g y a rra a k a rn á fo rd ítan i. Az egyetem i g rá d u s elnyerésének pedig conditio sine qua non-ja a latinos m űveltség (fakultás, rector magnificus, absolutorium, kollokvium , absentia, habi- litáció, sub auspiciis), nem is szólva a m edicináról, m ely m ai n a p ig m eg m arad t a la tin nyelv k eretei között.

M indezekhez h o z z á ta rto z n a k a m a g y a r nyelv fizik a i k o n ­ stru k c ió já n a k ism eretéhez. L ev o n h a tju k az eddigiek k o n k lú ­ zióját. Az ú jk o r elején az ugor m a g y a r nyelv török, szláv és latin elem ekkel m egerősödve készen áll a r ra , hogy a szóbeli­

ség állap o táb ó l irodalm i nyelv v é em elk ed jék és az alk alm i h asz n álat, a g y a k o rla ti közszükséglet kielégítése m ellett szé­

lesebb k ö rb en m egszervezett p o litik ai, vallási, világnézeti célokat szolgálva k ö zü g g y é legyen.

I I . A z ő s i n y e l v k i n c s .

A m ú lt k á r p i tjá t szellő ztetem s a je le n száza d f iá t s le á n y á t h ív o g ato m am a d ic ső k o rb a : m időn a k ir á ly i te rm e k b e n m a g y a r szó h a n g z o tt.

J ó sik a , C sehek M a g y aro rsz.. előszó.

E rre a „k ö z ü g y re4' még v isszatérü n k . Itt az t a k érd ést vessük föl: m ikép lehetséges, hogy a k ülönböző n y elv ek sza­

v aival erősen k ev e rt m ag y ar nyelv kifelé, az idegenek felé,

tö rtén e te egész fo ly am á n a z t a beny o m ást k eltette, hogy ős- eredeti, az á r ja szellem től idegen, m o n d ju k „á zsiai“, nehezen elsa já títh a tó , különleges világot képvisel, am ely n ek titk a ib a alig lehet behatolni. S zinte u g y a n a z tö rté n t itt, m in t a m a­

g y a rsá g e th n ik u m á v a l: belü lrő l nézve keverék, főleg vezető rétegeiben, k ív ü lrő l pedig föllépésében, é le tfo rm á já b a n , zené­

jében, fo lk lo rejá b an , iro d alm áb an , tu d o m á n y á b a n önálló és zárk ó zo tt sziget, m agyar glóbus, egységes, erős, bélyeges, sa­

já ts á g a ira b ü szke fa j, ta lá n épen az assz im ilá ltja ib a n m u ­ ta tv a legerősebben az ősi fa ji s a já ts á g o k a t. . . A m a g y a r n y elv b en is m egism étlődik a m a g y a r csoda: széth u llan i lá t­

szik egy szen tistv án i sokféleségbe és mégis szilárd a n össze­

ta r tja v alam i benső atom erő, v alam i ezeréves gravitáció, örök univ erzu m -alk o tó törvény.

Mi az o ka a n n a k , hogy a m a g y a r n y elv — rengeteg jöve- v ev ényszava ellenére is és tú lfe jlő d v e az u gor gondolatvilágon

— m egőrizte ősi m iv o ltát és eredetiségét? H árom m o zza n atra h iv a tk o z h a tu n k . M indenekelőtt a rra , hogy nem sza v aib an él a nyelv. T erm észetes jelenség, hogy a hódító, állam alk o tó nem zet m e g ta n u lja a h áb o rú s ta rto m á n y szavait. A fra n c iá k a sp an y o l h arco k b ó l h o zták h az a a ,g u e rilla 4 szót. A leigázott görögök nyelve fö lfrissítette a ró m a ia k szó tárát, anélkül, hogy á rto tt volna az im p eriu m n ak . A tö rö k fa jú bolgárok el­

v esztették n y elv ü k et, m ikor szlávokat h ó d íto tta k m eg: mi m e g m a ra d tu n k m a g y a ru l beszélő ug o r-tö rö k n ek a szláv te n ­ g erben . . . A m a g y a r gondolkozást, a m a g y a r kifejezésm ód lényegét az idegen szó nem tá m a d ja meg. A szó csak eszköz, m int a k ü lfö ld i g y árb ó l való á ru : hasznos, de el is h a jíth a tó , h a nem kell és tu la jd o n o sá n a k lelkét nem k ü lf ö ld ie s íti. . . Z rínyi Miklós a n a g y ú r re n d íth e te tle n és önism erő m a g y a r­

ságával m erte h ird etn i, hogy ap ró idegen szódíszek nem á r ta ­ n a k a nemesi n y elv n ek : „T örök, h o rvát, d eá k szó k at k e v e r­

tem verseim ben, m ert szebbnek is gondoltam ú g y ; osztán sze­

gény az m ag y ar nyelv! az ki h istó riá t ír, elhiszi szóm at.“

Az átvevő nyelv szuverén m ódon b á n ik az idegen m até­

riáv al. Ki gondolná, hogy a ném et ,ziegel‘ a la tin ,tegula"

u tó d a és a fra n c ia ,choucroute‘ m ögött a ném et ,S auerkraut"

re jtő z ik ? A ,soutache', a ,charivari", a ,sabre" a ,cocher" — m a g y a r e red etű fra n c ia sza v ak . . . A dy sza v ait m ódosítva, a

a

m a g y a r ny elv géniusza is e lm o n d h atta volna a jö v ev én y sz a­

v a k töm egéről:

Én voltam úr, a szó csak cifra szolga.

Az átvevő tá rsa d a lm i réteg kén y étő l-k ed v étő l függött, hogy a szót nem esi ra n g ra em elje és a v álasztékos s tílu s ­ rétegbe ossza be, m int a szívbéli mátkával tö rtén t, v ag y pedig a cselédsorba vesse a m áso d ran g ú nyelv p o lg áro k közé, m int az előkelő szláv kupeccal tö rtén t, am ely P rá g á b a n k ö n y v - keresk ed ő t is jelent, n á lu n k azo n b an a ló kereskedők közül a kevésbbé ro k o n sz e n v e st. . . Az idegen szó az átv étel p illa ­ n a tá b a n elszakad az átad ó nyelvtől. L egtöbbször speciális jelen tést visz m agával és érzelm i v a le u rje m egváltozik. M aga az a tény, hogy az átvevő ny elv értékeli, rangsorozza, k o rlá t­

lan tu la jd o n á n a k te k in ti az idegen szót, am ellett bizonyít, hogy a n y elv terem tő ösztön elégül ki az ú j n yelvi lehetőségek bekebelezésében és asszim ilációjában. (Ha nem v e ttü k volna át a szláv Dinkót, m a csak nehézkesen, k ö rü lírá s o k k a l tu d ­ n á n k k ifeje zn i a k ö n n y ű , olcsó, rossz bort.) Az áth aso n u lá s legkézzelfoghatóbb és legtökéletesebb az idegen szó fonetiz- m u sáb an lesz: a m ássalh an g zó to rló d áso k at kiküszöböli a m a ­ g y a r a rtik u lá c ió (b rat > barát, sztol > asztal) és hozzáido­

m ítja a m a g y a r hangcsoportok analógiáihoz. ,F lo ren u s‘-ból így lett forint, d allam o sítv a az elejét és m egfejelve m agyaros véggel a s z ó t. . . A darab m ég k özeláll a szlávhoz, a dirib- darab m á r a m a g y a r játék o s nyelvösztön terem tm énye. Ki érezné ki a fukar irodalm i szóból, hogy v alam ik o r Fugger- nek han g zo tt és egy g azdag ném et család neve volt? A pa­

lánta m ag y ar földön term e tt szép szó-alak a hozzánk plán­

tált latin ,p la n ta ta ‘-ból. A ,plántál* viszont m odern átvétel, ú ja b b szín n y elv ü n k b en . Az ,ültetvény* m a g y a rítá st ten g e­

re n tú li exotik u s v id ék ek re k o rláto zza az egészséges m a g y a r nyelvérzék. K ölcsey m ég a r ra érd em esítette a plántál jö v e­

vényszót, hogy heroik u s-tö rtén elm i gondolatvilágot kifejező p a th e tik u s szövegbe, a nem zeti him n u sz em elkedett h a n g u la ­ tá b a illessze:

Zászlónk g y ak ran p lán tálád Vad török sáncára.

A plántál a z ó ta ném i p e jo ra tív h a n g u la to t k a p o t t . . . M ikor P ető fi nép szerű v é te tte a róna szót:

Börtönéből szab ad u lt sas lelkem, H a a ró n ák végtelenjét látom —

a róna h an g z ásb an m á r ö rö k re elsza k ad t szláv testv éreitő l és k izáró lag m a g y a r síkságot je le n t e tt . . . A m a g y a r fa lu k ét m agyaros m otívum a, a rozmaring és a m uskátli ta lá n m eg­

ő riz te k m ég h a n g z á su k b a n v alam it az idegen eredetből, de a h o zz áju k fűződő k ép zetek a n n y ira összeolvasztják ezt a k ét szót a népies világgal, hogy m in d a k e ttő t m a g y a rn a k érezzük, a népdalba-illő, egyszerűséget lehellő sz a v ak közé soroljuk.

N y e lv ü n k asszim ilációs képessége oly eleven és h aték o n y , hogy egész m o n d ato k at el tu d n yelni, idegenből m ag á b a k e ­ belezni. A n y ájas-k ed ély es o sz trá k -b a jo r m ilkom m ! a m a­

g y a r nyelv re to rtá ib a h u llv a m int billikom (1640) éb red t ú j életre, zord idők h a n g u la tá t, b a lla d á s lo v ag term ek lak o m áit rezonálva. A ra n y János — n y ilv án v aló an ak ro n izm u ssal, de helyes stílu sérzék k el — föl is h a sz n á lja a m a g y a r-h ú n elő­

dö k jellem zésére:

Mi haszna ezentúl billikom ok, tá la k . . . (Buda H alála, X.)

A ném et versik e m on d ata: „Ich spiel’ eine, ich spiel’ eine R ose“ — ,,ispiláng, ispilángi ró zsa“ lett a m a g y a r g y erm e k ­ k e rt nyelvében, m in th a v alam i játék o s onom atopoezis tere m ­ te tte volna.

A h angzásbeli asszim iláció m ellett m ásodik m o zzan ata az idegen sza v ak beözönlése ellenére is szilárd a n álló m a g y a r n y e lv k a ra k te rn e k : n y e lv ü n k agglutinációs-képzős fö lép ítésé­

ben rejlik.

H a ö sszehasonlítjuk n y e lv ü n k idegen szókészletét p é l­

d á u l azzal az anyaggal, am it a fra n c ia n y elv más id ió m ák ­ n a k köszönhet, a k k o r m inden ek elő tt m e g á lla p íth a tju k , hogy a fran cia szellem, különösen a k ö zé p k o rb an és a tizen h ato d ik szá zad b a n , m ohón szív ta föl a legkülönbözőbb és legtávolabbi h atáso k a t. M ár a gallorom án nyelv nag y szám ú szót v e tt á t az alacso n y ab b k u ltú rá jú fra n k o k tó l és gotoktól. Az ó -fra n ­ cia nyelv rendelkezésére á llta k a rom án (latin, provanszál, 2*

spanyol, olasz, portu g ál) és a h a z a i nyelv ek (baszk, ókelta, m odern breton), am ik et — id e sz á m íth a tju k még a latin o n á t ­ szű rt görögöt — házi re z e rv o á rn a k te k in th e te tt és am ik b ő l a legtöbb esetben s a já t fonetizm usához igen közelálló a la k o k a t k ap o tt. D e k a p o tt jó csk án a germ án (ófelném et, angol, ho l­

land) nyelv ek b ő l is. E zek a sza v ak azo n b an legtöbbször izo­

lálv a m a ra d ta k a fra n c ia szókincsben, m ert a flek táló n y elv ek (erre m ég visszatérü n k ) nehezebben á g a z ta tjá k , gyökerez- te tik a szav ak at. A m a g y a rb a n azo n b an m in d já rt m egfiadzott az idegen szó és sokasodó szárm azék ai m ár m a g y a r jelleget öltöttek, b elek e rü ltek a n yelvi gondolkozás analógiás soro­

za ta ib a. A szabad (< szlobod) szóból v irág zo tt k i a m a g y a r szabadság, am ely sza b ad u lást hozott m inden k á r p á ta lja i nem zetre. A szláv e red etű csin szóról elm o n d h atju k , hogy h o z z á já ru lt n y e lv ü n k és n em ze tü n k csinosodásához, m ert b e ­ lőle szá rm azn a k rokonszenves, m a g y a ríz ű szav ain k , a csinos, csinosodás, csintalan, csínja-bínja, külcsín, csínján (bánik), csíny, csinosít. A szláv akolból m a m ár h u m orosan h a tó n y e lv ú jítá s i képzéssel kiakolbolít le tt: nincs szláv nyelv, am ely ezt u tán o zn i tu d n á . A n ém etek szlávból v e tté k a f r ö ­ schen4 szót; a m a g y a r garas messze esett a fá já tó l, a ném et ,groschen‘-től; a fagaras meg a garasos, a „leteszi a garast m ár teljesen m a g y a r ész já rást tü k rö z. Ö rü ln ü n k kell, hogy n y e lv ü n k n e k a lk alm a volt gazdagodni az idegen szó révén.

M ihelyt a „nép a jk á r a “ k e rü l az o sztrá k szó, m á r „indivisi- b ilite r et in s e p a ra b ilite r“ a m a g y a r k irá ly sá g része lesz:

A rass szívem arass, M egadom a garast, Nem kell nekem garas, C sak te velem arass.

A férc (1724) ném et szó volt, de a fércei, fércm ű m ár g yöke­

resen m ag y ar. Vitéz-utca lehet Z ág ráb b an is, ép p ú g y , m int a m ag y ar K iskundorozsm án, m ert a ,v itéz4 és az ,u lica4 élő h o rv á t szavak, de a vitézség csak m ag y arn y elv ű ség b en élhet éppúgy, m int a nem zetes nem esnek vitézlő jelzője. Legszebb s z e rta rtá su n k a H a d ú r nevében való v itézzé-av atás, am it m a m ár a „M agyarok Isten e“ égisze a la tt végeznek: a p o g án y H a d ú r elejtése jogos volt, m ert csak 1822 ó ta él az irodalom ­ ban, ak k o r még Haddur alak k a l, m int A ran y o srák o si S zékely

S án d o r költői fa n tá z iá já n a k szuggesztív term é k e és egy g er­

m án istenség nevének (,H ad r‘) m ag y aro sítá sa.1

A bolond (1381) szláv ered etije b iz o n y á ra nem ism erne ö n m ag ára a bolondos, bolondít, megbolondul, bolondoz, bo­

londság, bolondjában, bolondóra, bolondokháza, félbolond, bolondéria, bolondgomba alak o k b a n , v ag y a n ép d a l re fré n jé ­ ben: „ ...b e le b o lo n d u lta m m a g á b a !“ M icsoda gazdag v eg etá­

ció az im p o rtá lt m agból! Ezzel szem ben h aso n lítsu k össze egy azonos jövevényszó sorsát a fra n c ia és a m a g y a r nyelvben.

A revolver (,to revolve4) A ngliából jö tt a kontinensre. A f r a n ­ ciáb a n ö n m agában áll a szó, sem m i szárm azéka, sem m i köze­

lebbi k ap c so la ta egyéb sza v ak k al. N álu n k , valószínűleg n é­

m et közvetítéssel, szintén „m eghonosult“ a szó, a n n y ira , hogy k é t új szó is k eletk e zett belőle: a revolveres (m erénylet, t á ­ madó) és az á tv itt értelm ű revolverez (zsarol). H asonló m ond­

h ató a sport angol szóról, am ely n ek a fra n c iá b a n csak egy szárm azék a lehetséges (sportif), m íg a m a g y a rb a n a to v áb b ­ k é p z e tt alak o k o n k ív ü l (sportol, sportszerű) számos összetétel (sportegylet, sporthírek, sportpálya stb.) d o k u m e n tá lja azt az erősebb kohéziót, am ely az angol jö v ev én y t ú j h a z ájáh o z fűzi.

A h angbelí asszim iláció és a szárm azásos m eggyökerez­

tetés m ellett h a rm a d ik — legerősebb — m ozzanat, am ely a m a g y a r n y elv k a ra k te ré n e k őserejét és m eg in g ath atatlan ö nállóságát m eg ad ja: nem más, m int a honfoglalás-előtti ugor-török vagy p lán e finn-ugor szókincs, am ely dom ináló szerepet já tsz ik n y elv ü n k életében. Ez az ősi készlet az a la p ­ s z a v a k szám át illetőleg k ö rü lb elü l felét a lk o tja a m ag y ar

szóan y ag n ak , am i azt jelenti, hogy szá rm azék aiv al és a jö v e­

vény -szav ak m ag y ark ép ző s h a jtá sa iv a l e g y ü tt d iad alm as és fölényes többségét teszi a tényleges szó h aszn álat an y a g á n a k . Ez a fin n u g o r an y a g n év szókban és igékben eg y a rá n t gazdag és fö lm u tat oly an ige-névszókat is, am elyek u g y an a zza l az a la k k a l m in d ak ét funkciót ellá ttá k az ősnyelvben (ma is m ég:

fa g y , les, tér, nyom ).1 2

F in n u g o r szavaink n y ilv á n v a ló a n ép p e n azok, am elyek 1 V. ö. G ragger Róbert, Egyet. Philol. Közi. 1920 : 40.

2 Y. ö. ezekről Boldogréti Vig László, Vérségi Ferentznek m eg­

fogyatkozott okoskodása a tiszta m agyarságban. Pesten 1806 : 223.

a legközelebb á lla n a k az em ber term észetes életéhez: a m in­

d en n a p i h a sz n á la tb a n a nép m inden rétegében ezek em el­

ked n ek tú ls ú ly ra .3 A test részei (fő, haj, szem, fü l, íny, fog, kéz, vér, ér), a családtagok m egjelölései (ös, nő, fi, öcs, ip, vő, m eny, árva), a névm ások (én, mi, te stb.), a term észet je le n ­ ségei (éj, ég, tél, víz, év, jég, fé n y lik , kő), az em bert k ö rn y e ző állatv ilág (ló, eb, hal, fecske), a p rim itív eszközök (háló, nyíl, ár, fa zék) és a lelk iéletn ek nem is fe jle tlen m egnyil­

v án u lása i (ének, álom, lélek, esküszik, fél) — m ind ősi fin n ­ ugor eredetűek. E zek azok a szavak, am ikből m a is a m a g y a r lélek szem léletvilága és m ithosza fölépül. E zek azok az igék, am ik m a is összekapcsolnak b e n n ü n k e t a volgam enti fa j- rokonokkal, zü rjé n ek k el, o sztják o k k al és a n a g y k u ltú rá jú finnekkel, észtekkel. B árm en n y ire elsz a k a d tu n k is fa ji össze­

tételben, k u ltú rá b a n az orosz szteppe és szláv világ tenge­

rébe m erü lt p rim itív e b b ugoroktól, b á rm e n n y ire is a fin n e k ­ től, észtektől különböző tem p eram en tu m o t, életstílust, á lla m ­ fo rm át ö ltö ttü n k m a g u n k ra a K á rp á to k sík ság ain : u g y a n a z az ég b o ru l v a lam e n n y iü n k re, m int k étez er év előtt és n y e l­

v ü n k b en élve u g y a n a b b ó l a lélekhíA lelk ezettek v a g y u n k és u g y a n a z a világ fé n y esk ed ik m in d n y á ju n k n a k .

Még elevenebb életre éb red elő ttü n k a m a g y a r nyelv fin n u g o r szókészlete, h a a rra u ta lu n k , hogy igéink szinte kivétel n élk ü l ősi ered etű ek és a ro k o n n ép ek v e rb u m a iv al azonosak. A cselekvést k ifeje ző ige a d ja m eg a gerincét a nyelvnek. A főnevek, a tá rg y a k m egjelölései jö n n ek -m en n ek cserélődnek, válto zn ak , elm úlnak, de az igék nem m ú ln a k el:

a mozgó-élő term észet tü n em én y e it m a is u g y a n a z o k k a l a szógyökökkel rö g z ítjü k meg, m int az ősi term észet-determ i- n á lta k o rban. N y e lv ü n k b e n ezek az igék az e lp u s z títh a ta t­

la n v itaiizm us rétegét a lk o tjá k . Nincs még egy nyelv, am ely ­ n ek ilyen energiaszóró m ag ja lenne, m int a m ag y arn ak . És ez a mag, m int v alam i solaris h őcentrum , folyton ú jjá te re m ti- sokszorozza önm agát a képzési lehetőségek meg nem szűnő ak tiv izm u sáb an .

E lsőnek em lítsü k az él igét. (A fin n és az észt m a is u g y an a zza l a szóval „éljenez“ m int mi.) A halál szintén közös

3 V. ö. Jos. Szinnyei, D ie H erk u n ft der U ngarn, Berlin, 1920. (Ung.

Bibi. hgg. v. R. G ragger.)

v ég zetü n k A m ozgás v ariáció it u g y a n a z o k k a l a h angkom ­ b in áció k k a l asszociáljuk: jön, áll, ju t, lep, hág, les, hajlik, megy, fárad, visz, kel, esik, bújik. Az életvédelem m ozdu­

la ta i: öl, szúr, szel, lök, bök, kap. A táp lálk o zá s: eszik, fal, em ik, nyel, nyal. Valóságos hadsereget alk o t n y e lv ü n k ö n b e­

lül az igéknek ez a m in d en ü tt jelenlévő elevensége. És m ind­

egyik ősige tízszeresen visszhangzik a k ép z ett alak o k b a n , am ik folyton szaporodnak, hogy m inden je le n té sá rn y a la tra k ü lö n szó szülessen. Ez a szóterem tő v ita litá s a n y elv ü n k n ek épen az él gyö k érrel k a p c so la tb a n m u ta tk o z ik legjellem zőb­

ben: élet, élelem, eleven, eledel, éléség, éldegél, éldel (ez m ár a XIX. századi szenvelgő k or g y ártm á n y a!), élvez, éled, éle- dez, éleszt, élesztget, élesztés, élesztő, élelmes, élem edik, éle- medett, élm ény (huszadik századi n ém et-u tán zat!), élénk, élés, éléstár, mindéltig, éltes, élő, elevenül, megelevenít, megél, elevenség, élhetetlen, élősdi, élősködik, éltet, éltető, é l v. . . Az egész m ag y ar n y elv tö rtén e t fölvonul e lő ttü n k és a sor nem teljes, m ert közben sok k ép ző d m én y elkallódott. E gy nyelvet, am ely önm agából en n y i energiát tu d fejleszteni, nem kell félteni a jö v ev én y szav ak tó l, am ik egy éb k én t m aguk is a rra jók, hogy önsokszorozó en e rg iáját szap o rítsák . N em is szorult a m a g y a r nyelv igék átvételére. H alász Ignác vélem énye sze­

rin t (M. N yr. 1881 : 196) a szlávból alig k a p tu n k tíz egy­

n éh á n y igét, m int a babrál (ami lehet h a n g u tán z ó is), a csinál (am ely m a is k ö zn a p i h a n g u la tú a ,tesz‘ m ellett), a kalapál, kapál, mázol, panaszol stb. A m odern-angol „lestoppol egy a u tó t“ : elh an y ag o lh ató m ennyiség n y elv ü n k igekészletében.

A fra n c ia n y elv n ek rendelkezésére állott a la tin fe jle tt ige­

készlete, mégis k a p o tt az óném et nyelvből — a fra n k m ero- ving-karoling uralom idején — m ajd n em száz igét, am elyek között olyan k ö z h a sz n á la tn a k és p rim itív gondolatkörbe ta r ­ tozók szerepelnek, m int a choisir, cracher, gagner (m odern ném et ,w eiden4), garder, saisir, lécher, regretter, rötir, souper, tomber, toucher stb. Ami az ,é rin t4 jelen tésű toucher (m odern ném et: ,zieh en ) ige átv ételét illeti, érdekes p árh u zam , hogy a m ag y arb an sem lehet az ér- ige ősi-finnugor eredetét k i­

m u tatn i, ellenben a törö k ny elv ek b en v a n n a k m egfelelői.

A

toucher az onban — am int m ár em líte ttü k á lta lá b a n a fra n c ia nyelv jövevén y szav airó l — alig tu d o tt n éh á n y ú j, honi szót

fejleszteni önm agából, m íg a m a g y a rb a n egyik legnépesebb és jelen tésb en leggazdagabb, jelentőségben legfontosabb szó­

család ala p u l az ér- átvételén, am elynek v alam e n n y i sz á rm a ­ zé k át nem is lehet fölsorolni: ráér, érdekel, érdek, érdekes, érdes, érez, érzékel, érzéklet, érzékelhető, érzékeny, érezhető, érzékenység, érzeleg, érzelgős, érzelem, érzelmes, érzem ény, érzés, érzéstelenít, érzet, érzület, érint, érintő, érintés, érint­

kezik, érintkezés, ért, értekezik, értekezés, értekezlet, értelem, értelmes, értelmetlen, értesít, értesítő, értesítés, értesül, é rk e ­ zik, érték, értékes, érvény, érvényes, érvénytelenít, érem, érme, érik, érlel, érettségi, éretlenség stb., stb. K örülbelül azt lehet m ondani m a th e m a tik a i analógiával, hogy a szárm azé­

kok szám a az alapszótól való távolság négyzetének a r á n y á ­ b an nő . . .

Még egy m o zzan atra u ta lh a tu n k , am ely n y e lv ü n k n e k ősi-eredeti és a m ai eu ró p ai n y elv ek tő l elütő jelleget b iztosít:

az igeképzők n a g y szám a és finnugor közössége. N y e lv ü n k a cselekvés g yakoriságát, p illa n a tn y i ta rta lm á t, m űveltető és v isszaható voltát k ö rü lírá s n élk ü l ug*yanegy ige a la k ja iv a l ki tu d ja fejezni és ezzel az igék szám át igen n a g y ra növeli.

A fre q u e n ta tiv d ö f öl, bököd, kiáltoz, m etsz (v. ö. , m etél4) rákos ( ~ ,ra k ‘), mozog ( ~ ,m ozdul6), hunyorít ( ~ ,h u n y ‘) : a m om entán röppen ( ~ ,rö p ü l4), rikolt ( ~ ,rí‘), tilt ( ~ »ti­

los1); a k a u z a tiv mosat ( ~ ,mos‘); a re flex iv fe k v ő ( ~ »fek­

te t4) ; olyan m ozgalm asságai a m a g y a r szem lélet tá rg y a in a k , hogy ehhez képest a m ai k u ltú rn y e lv e k szegénynek és meg- m erev ü ltn ek tű n n e k föl.

I I I . B e l s ő g a z d a g o d á s .

N y elv ü n k fo ly to n o s tö k é ly e sb ü lé sre k é ­ pes . . . N y elv ü n k tö rté n e té b ő l is b á to rsá g o t m e ríth e tü n k n é p ü n k é le tre v a ló s á g á ra . . . . R övid száz év a la tt e lfo g a d ta a k e re s z té n y ­ séget, el a sok szláv és ném et szó t . . . E k ö n n y ű e ls a já títá s a az id eg en elem n ek . . . v ilág o s je le a n n a k , h o g y nem m a r a d tu n k el az á r j a n ép ek h a la d á s á tó l.

B o d n ár Zs., A m. ir. tö rt. 1891, I : 7.

Még m indig a szókészlet elem zésénél m a ra d v a és az ugor kincs gazdagságához, fejlődési lehetőségeihez kap cso ló d v a — föl kell v etn ü n k a k érd ést: m ik v oltak a m ag y ar nyelv belső