Gunnar Myrdal: Korunk kihívása: a világszegénység

(1)

766 ^SZEMLE

A kiadó —— jó ötlettel — külön fejezetként csatolta a kötethez Magyarország gazdaság- földrajzának néhány legfontosabb problémá—

ját. Ezt a fejezetet Sárfalvy Béla írta Fleszar művéhez hasonló felépítésben. tömören, de minden lényeges kérdéscsoportot tárgyalva.

Fleszar könyve, amelyet Lengyelországban háromszor adtak ki 1971-ig, igen alapos, lo—

gikailag—tartalmilag jól felépített, közérthe- tően fogalmazott mű. A szerző bőséges sta—

tisztikai adatokkal és egyéb. bizonyítási anya—

gul szolgáló dokumentumokkal támasztja alá mondanivalóját. Nagyon zavaró viszont az.

hogy a statisztikai forrásanyag meglehetősen régi, hiszen a Magyarországról szóló rész ki- vételével 1969. évi adat a legfrissebb. Ez az időeltolódás a mű néhány következtetését el—

avulttá tette (a magyar kiadás az 1971 ele- jén nyomdába adott lengyel kézirat fordítá—

sa). Kár, hogy a magyar kiadó ilyen későn tette hozzáférhetővé számunkra ezt a sikeres

munkát.

Dr. Homolya Ferenc

GUNNAR MYRDAL:

KORUNK KlHlVÁSA: A VILÁGSZEGÉNYSÉG

Társadalomtudományi Könyvtár. Gondolat. Buda- pest. 1974. 633 old.

Az ,.Asian Drama", Gunnar Myrdalnak az ázsiai országok szegénységével foglalkozó könyve, 1969-ben jelent meg. E könyv meg- jelenése után a Hopkins University meghívta a szerzőt, hogy e témáról előadássorozatot tartson. A most magyarul is megjelent Myr—

dal—kötet, amelynek sokatmondó alcíme: Egy szegénység elleni vílágprogram vázlata, eme előadások kibővített és továbbfejlesztett vál—

tozata. (Ez a tény adhat magyarázatot arra.

hogy a kötet nem túl gazdaságosan szer- kesztett, és Myrdal nem tudott elkerülni bi- zonyos ismétléseket.) A ,,Korunk kihívása" az ,.Asian Drama" elemzéseinek politikai ösz- szegezése, annak a gazdaság- és társada—

lompolitikai iránynak (: felvázolása, amelyet Myrdal szerint mind a fejlett, mind a fejlődő országoknak követniük kell, ha meg akarják gyorsítani és könnyíteni az utóbbiak gaz- dasági fejlődését.

Mindkét kötet elemzései és az azokból levont következtetések főleg Délkelet—Ázsiára, különösen pedig Pakisztánra és lndiára vo—

natkoznak, vagyis Dél—Ázsia népességének egyharmadára. Myrdal választása azért esett éppen erre a területre, mert erről a régióról viszonylag jóval több és jobban szervezett statisztikai adat áll rendelkezésre, mint a többi fejlődő országról. Általánosságban

azonban sok olyan megállapítást tesz Myrdal, amelyek az egész fejlődő világra vonatkoz- nak.

A könyv négy fő részből áll. Az ). részben a szerző általánosságban érinti, hogy a fej- lődő országok gazdaságának tárgyalásakor mennyiben érvényesül a régi gyarmatosító, il- letve annak örökségeképpen egyfajta diplo- matikus bánásmód köntösébe öltöztetett, neo—

kolonialista tendenciáktól fertőzött diszkri—

minatív szemlélet. Ez a szemlélet nemcsak a gazdaságilag fejlett országok gazdaság—

politikai döntéseinél, hanemakutatás terén már a fogalmak kialakításakor. illetőleg azok nem pontos megválasztásakor, az adatfelvételkor is érvényesül.

Myrdal felsorolja azokat a körülményeket.

amelyek nem teszik lehetővé a fejlett orszá—

gok gazdasági fejlődési folyamatának pontos megismétlését. Ezek a tényezők: a fejlődő or—

szágok gyakran szegényebbek természeti erő- forrásokban; az iparosításnak nem kedvez a szubtropikus vagy tropikus éghajlat; a jelen- legi népsűrűség és a lakosság előrelátható gyors növekedése eltérő feladatokat ró a fej—

lesztési politikára. A nemzetközi kereskede- lemnek a XIX. században motorként betöltött szerepe, amely a jelenleg fejlett országok gazdaságait felfuttatta, nem ismétlődik meg.

A XX. században már nem előny. hanem je- lentős hátrány, ha egy ország később jelenik meg a gazdasági élet színpadán. A fejletlen országok exporttermékei iránti kereslet csök—

ken, importszükségletük nő. A fejletttechni- kát sem tudják egyszerűen átvenni a hiányzó ipari struktúra miatt.

Ez a gondolatmenet elvezeti Myrdalt köny- vének ll. *részéhez, amelyben a gyökeres re- formok szükségességét taglalja a fejlődő or- szágokban.

Myrdal a fejlődő országok mezőgazdaságát extenzív földkihasználással és magas terület- egységre jutó népességszámmal jellemzi, amelyből az következik, hogy az összes mun—

kaerő igen nagy hányadát köti le az alacsony mezőgazdasági hozam előállítása. A munka—

erő alacsony termelékenységét táplálkozási hiányosságok súlyosbítják. Az alacsony hoza—

mok a munkaerő-kapacitás elégtelen kihasz- nálásának köszönhetők. A munkaerő a szá- zad végéig még növekedni fog. Ennek tudtá—

val Myrdal a fejlődő országok mezőgazdasá- ga számára olyan stratégiát javasol, amely munkaextenzív, vagyis olyan agrotechnikai megoldások elfogadtatását, amelyek nem tőke-, hanem munkaerő—igényesek. A ,,zöld forradalommal", a nagy hozamú gabonafai- ták elterjedésével kapcsolatban kialakult szé—

les körű optimizmust sem osztja Myrdal, mivel a népesség legszélesebb rétegei tudo—

mást sem szereznek ilyen fajták létezéséről, azonkívül számításon kívül hagyják az ezek használatával megnövekedett víz- és műtrágya-ellátás biztosításának terheit.

A szerző röviden a népesedéspolitíka kér- déseivel is foglalkozik. Optimális esetben.

(2)

SZEMLE 767

vagyis ha a termékenységi ráták azonnal csökkennének is, ez egy nemzedéken át a munkaerő-állomány és a reproduktív korcso—

portok számában semmiféle változást sem hozna, viszont nagy hatással lenne a fogyasz- tók számának alakulására. A helyzet fenye- getőnek látszik. de a fejlődő országok szá—

mára fennáll a lehetősége annak. hogy a születésszabályozást hivatalos állampolitika rangjára emeljék.

Az oktatásügy területén Myrdal részletesen taglalja a beiskolázási és az írni—olvasni tu- dással kapcsolatos statisztikák félrevezető vol—

tát. Meghökkentő nemtörődömség uralkodik a statisztikai fogalmak megfogalmazása és alkalmazása terén, de sem a statisztikákat összeállitó UNESCO—nak, sem az ezeket fel—

használóknak nem támadnak e statisztikák- kal szemben kételyei; széles körben idéznek adatokat olyan beiskolázott gyermekekről, akik az év nagyobb részében nem járnak is- kolába. és olyan írni—olvasni tudókról, akik a környezetük hatására — mivel ezt a képes—

séget senki sem gyakorolja — már régen el- felejtették a betűvetést. Myrdal (] statisztika átszervezését az oktatási rendszer gyökeres megreformálása legfontosabb előfeltételének

tartja.

A lll. részben a gazdaságilag fejlett orszá—

gok felelősségét taglalja Myrdal a világsze- génység tényével szemben. Olyan magatar- tást tulajdonit ezeknek mind a kereskedelem- politika. mind a segítségnyújtás terén, amely nem kedvez a fejlődő országoknak. E maga—

tartás szépitésére szolgál a ,.segélystatiszti—

kákkal való opportunista szemfényvesztés".

Ezek a statisztikák az állami segélynek fel- tüntethető összegeket eltúlozzák. Ahhoz, hogy valós képet kapjunk, szükség volna a be—

áramlások összevetésére az erőteljes tőke- kiáramlásokkal, amelyek egyes források szerint Latin-Amerikában például az utóbbi években csaknem ötszörösét teszik ki a tőke—

beáramlásoknak.

A W. részben a szerző összefoglalja a fej- lesztés politikájáról eddig vallottakat. A könyvet a némileg eltérő latin-amerikai kö—

rülményekkel foglalkozó külön elemzés egé- szíti ki.

A kötetet Félix Pál fordította. Bognár József a könyvhöz irt utószavában Myrdalt és köny-

vét kívánja elhelyezni a modem, nem marxis-

ta. fejlődő országok problémáival foglalkozó közgozdaságtudományon belül.

Vásárhelyi Judit