Dr. dr. h. c. Kádas Kálmán: A közlekedésstatisztika módszerei

(1)

MAGYAR SZAKIRODALOM

Dr. Dr. h. c. KÁDAS KÁLMÁN:

A KÖZLEKEDÉSSTATlSZTlKA MÓDSZEREI Tankönyvkiadó. Budapest. 1974. 231 old.

A szerzőnek e második. műegyetemi okta- tatási célra szánt —— dr. Kiss Albert és dr. Ko- vacsics József által lektorált — tankönyvéről a megjelénése óta eltelt idő alatt mind a ha-

zai rokonterüle'teken, mind a külföldi szak-

sajtóban ngyszámú ismertetés jelent meg. E kritikák ritka egyhangú pozitív kicsengése arra enged következtetni, hogy késedelmünk- kel nem történt olyan mulasztás, amely a szóban forgó mű megitélését képes lenne lé- nyegesebben befolyásolni. Az alábbi recenzió fő törekvése éppen ezért inkább az, hogy gondolatokat vessen fel e művel kapcsolat- ban, olyan gondolatokat, amelyek a tankönyv 2. kiadásához néhány hasznos szempontot szolgáltathatnak, akár kisebb korrekciókról, akár a lényeget is érintő árnyalati jellegű vagy ezeken túlmenő kritikai megjegyzések-

ről legyen is szó.1

Mindez nem jelenti természetesen azt, hogy a mű érdemeit nem kívánjuk érinteni, avagy ezeket az eddig megjelent — hazai és kül—

földi — bírálatokkal teljesen egyöntetű módon fogjuk fel. A szerző korábban megjelent és e folyóirat hasábjain ugyancsak általunk bi- rált ,,Közlekedésgazdaságtan" c. tankönyvé- nek2 a jelenlegi mű szerves folytatása, ahhoz ritka harmóniával kapcsolódik, ami önmagá—

ban is jelentős tudományos és didaktikai tel—

jesítmény. A szerző ebben a műben a közle- kedési ógazattal kapcsolatos ökonometriai módszereknek elméleti megalapozását adja, s az egész témára a koronát a közlekedés—

gazdasági informatika és ökonometria cím—

mel tervezett harmadik tankönyv teszi fel. E szerzői koncepció nagyszabású voltának el- ismerése elől nem lehet elzárkózni: a szak- irodalomban alig lehet ilyen jellegű teljesít- ményre analógiát találni. Bár a szerző mun—

kóssóga a hazai statisztikai szakkörök előtt úgy ismert, mint az interdiszciplinaritás és a komplex módszerek alkalmazásának egyik legszebb példája, mégsem lehet teljesítmé- nyének e kiemelt oldala mellett szó nélkül el- menni. Nála ugyanis az interdiszciplináris tu- dományos munka nem merül ki annyiban ——

mint legtöbbünknél, akik e területen is mun- kálkodunk —, hogy a rokontudomónyokat a fő—

profilunkhoz tartozó tudomány problémáinak megoldása köré csoportosítjuk, és annak rendeljük alá, hanem ezek nála alternative

lA tankönyv 2. kiadása időközben megjelent, és abban a hibák javítására sor került. (Szerk. meg- jegyzése.)

2 Tankönyvkiadó. Budapest. 1972. 463 old. (ismer- tetését lásd: Statisztikai Szemle. 1973. évi 7. sz.

756—759. old.)

,,saját jogukon" is jelentkeznek ellentétes előjellel, néha pedig ,.aeauo loco", egyenlő szinten, egymást kiegészítve és egymás hatá- sát felfokozva vesznek részt a felmerült prob- léma megoldásában. Beérett tudományos egyéniségek is ritkán érkeznek el a tudomá- nyos munko szinvonalának ilyen csúcsaira, és rögtön tegyük hozzá, ha van kritikai rneg—

jegyzésünk, az főleg a szintetizálás ilyen szinten jelentkező problémáival, hézagaival és a választott megoldások itt-ott kísérleti, másutt egyéni változatával függ leginkább össze. Ezeket az alábbiakban néhány főbb gondolatkör köré csoportosítva adjuk elő. rög- tön hozzátéve, hogy a pár kiragadott prob- lémakör —- noha talán alapvető jelentőségű

—— semmi esetre sem kimerítő jellegű. A könyv ,,redőiben" felhalmozott problémák teherbí- róképességének és időt álló voltának végső tesztjét csak a magyar—és külföldi—szak—

irodalom hosszabb lejáratú jövőbeli fejlődése fogja majd megoldani, illetve eldönteni.

Az első gondolatkör, amely köré értékelő és részben kritikai megjegyzéseinket csopor—

tosítani kívánjuk, éppen az említett koncep- ció kérdésköre. Az a koncepció, amelyet a mű képvisel, szélesebb annál, hogy egyetlen gazdasági ágazat, a közlekedésgazdaságtan statisztikai szükségleteit elégítse ki. Ennél lé- nyegesebben kiszélesíti horizontjá't egyrészt a makroökonómia és az azzal összefüggő műszaki—gazdasági problémák, másrészt az üzemgazdaságtani és vállalati szintű problé—

mák irányában is. Ezzel a statisztika most már nemcsak a közgazdászok és statisztikusok, hanem a gazdasági mérnökök, a szerve—

zéstudomány képviselői és egyáltalán az in—

formatikai tábor számára is közüggyé válik, méghozzá a makroökonómiai szinttől a vál- ialati és üzemi szintig bezárólag. A szerző ——

más szóval—arra ösztönzi az olvasót—nem—

csak tudományoson, hanem didaktikailag is

—, hogy az általa képviselt interdiszciplináris szemléletet és az általa magas fokon megva- lósított módszertani komplexitást magáévá tegye, és maga is alkalmazza. Azt, hogy egy ilyen célkitűzés milyen messzemenő- en összefügg a tudományos szocializmus szel-*

lemével és a rajta alapuló szocialista terv- gazdálkodás mindennapi gyakorlatával, és hogy azt milyen messzemenően alkalmas erő- síteni a jövőben, talán nem is szükséges itt bővebben fejtegetni. A tankönyv anyaga, mely e koncepció igen sikeres megvalósítá- sának tekinthető, ily módon lényegesen töb- bet takar, mint a cím, ami viszont felveti a műfaj problémáját, és igy egy újabb gondo-

latkörhöz vezet el.

Nyilvánvaló, hogy a statisztikai módszer problémáinak mint a közlekedési gazdasági

(2)

ágazatra alkalmazott statisztika problémái- nak kifejtése addig viszonylag problémamen—

tes, amig a gazdaság ágazati, illetve üzemi szintje lebeg a szerző szeme előtt. Proble- matikus viszont, vagy sokszor megoldhatat- lan ez makroökonómiai szinten — ahol már csak általános ,,gazdaságstatisztikai" jellegű kifejtésre kerülhet sor —. sőt néhol még ezen is túlmenően. teljesen .,általános" módszer- tani szinten. Ez utóbbin a szerző mégcsak nem is mindig társadalomtudományi "általá- nos statisztikát", illetve ennek megfelelő módszertant ért, hanem mivel műszaki prob—

lémákat is érint műve, néhol már ter- mészettudományOS szintű ,.általános statisztikai módszertani" kifejtésig jut el. Nehéz ter- mészetesen lemérni, hogy a mű végső profil—

ja e különféle eltérések végső eredőjeként végül is hol helyezkedik el, de az ismertető nem térhet ki az elől a feladat elől, hogy ebben a kérdésben állást foglaljon.

A szerző szándéka nyilvánvalóan az volt.

hogy a címnek megfelelően főleg ..a közleke—

clésstatisztika módszereire" adjon nagyon is mértéktartó terjedelmi keretben tankönyv- szerű egyetemi ismereteket. Elörebocsátva.

hogy itt az ismertető szubjektív véleményének adok hangot, megkockáztatom azt az állás—

pontot, hogy a tartalmat, illetve annak fő- profilját mégis jobban fedné az ,,általános statisztikai módszerek közgazdászok és gaz- dasági mérnökök számára. különös tekintet—

tel a közlekedési ágazatra" megjelölés. Véle—

ményem szerint a mű fő profiljának ilyen jel- legű meghatározása nem áll ellentétben a szerző által követett tudományos és didaktikai célokkal, sőt kiemeli tankönyvének széle- sebb körben használható voltát is, midőn az általános és a speciális igényekre egyaránt utal. A specializáció eltúlzása —- akár tan- könyvi téren is — nemegyszer a színvonala- sabb kifejtés rovására mehet. midőn miatta gyakran a végső vagy interdiszciplináris ösz- szefüggések kifejtésére vagy akár csak hang- súlyozására sem kerülhet sor. A közlekedési ágazat egyetemi oktatásának szintjén sem mellőzhető éppen a hangsúlyozott színvonal- követelmények miatt egy ,.általános gazda- ságstatisztikai" és egy ,,általános statisztikai"

szemlélet kialakítása, különösen nem hazánk—

ban. ahol a specializációnak még az oktatás terén is jóval szűkebb ésszerűségi korlátai vannak, mint a nagy országokban. E speci—

alizációnak viszont a szerző által választott megoldás, a közlekedésstatisztikai koncepci—

ókra. problémákra, módszerekre, valamint példaszerű megoldásokra való utalás teljesen kielégitő mértékben tud megfelelni.

Végeredményben tehát a gazdasági érdek- körben egy ,.általános statisztika" jellegű művel gyarapodott szakirodalmunk, még akkor is, ha műfajának komplexitásából folyó- an a mű tárgyalásmódja számos járulékos

problémát vet is fel. Ez utóbbi azonban semmi esetre sem veszteség. Hadd hivatkozzunk ebben az összefüggésben magára a szerzőre, aki éppen ebben a műben fejti ki azt, hogy a törekvés a valóság mind hivebb megisme—

résére újabb és újabb módszertani kérdése- ket vet fel, amelyek megoldásának eredmé- nyeként a valósághű megközelítés nem egy- szerűbbé, hanem bonyolultabbá válikr.

ilyen bonyolult kérdése a tankönyv műfajá- nak többek között az is, hogy a statisztikai módszertan és a szerző által helyesen társa- dalomtudományként definiált statisztikai tu—

domány ún. tudományelméleti problémáit is érinteni kell lépten nyomon. még akkor is. ha a szerző ezeknek a mű terjedelmének öko- nómiája folytán nem szentel külön teret. Az egyik ilyen mégis nagyjelentőségű tudomány- elméleti kérdés, a statisztikai tudomány és módszer tudománytörténeti kialakulásának, illetve önállósulásának exponálása egy olyan szinvonalú tankönyvben, mint amilyen a szer- ző szóban forgó műve. álláspontom szerint nem teljesen kielégítő, Érdeme kétségkívül abban rejlik, hogy a szerző példás rövidség- gel intézi el a statisztikai tudomány korai irá—

nyainak expozicióját, valamint a valószínű- ségszámítás ezzel kapcsolatos szerepét, és ugyanakkor súllyal a modern matematikai statisztika kifejlődésére, problémáira és mód- szereire koncentrál. A kettő közötti összekötő láncszem akármilyen rövid exponólása azon—

ban sajnálatos módon kimaradt ebből a tu—

dománytörténeti folyamatból. A többé—kevés—

bé fejlettebb leiró statisztikai módszereket a statisztikai tudomány két korai iránya, a né- met egyetemi leiró statisztika és az angol, majd európaivá szélesedő politikai aritmetika kétségkívül kialakította. A tudományos elem- zéshez szükséges nagyteljesitményű matematikai apparátust azonban csak a matematikai tudomány egyik új területeként kifejlődött valószinűségszámitás volt képes kidolgozni a véletlen tömegjelenségek megragadására és feltárására alkalmas tételei segítségével, melyek a számszerű formában megragadott és lényeges elemeire redukált valóság elmé- leti modelljét megadták. A politikai aritmeti—

kusok elemzésre törekvő igényessége nagy- mértékben közeledett már e módszerek sike—

res felhasználásával - elsősorban a Ber—

noulli-tétel megforditásával - a modern sta—

tisztikai koncepció felé, de még inkább csak ösztönösen és esetlegesen. A statisztikai tu—

domány középpontjába a statisztikai induk- ciót a valószinűségszámitás módszerei alap- ján tudatosan és tudományos követelmény—

ként csak Guetelet helyezte. Csak ettől szá—

míthatjuk a modern statisztikai tudomány ki- alakulását. elsősorban magának a matematikai statisztikának az utolsó 100 évre eső nagy- szabású kifejlődését is. Ez a döntő fontossá- gú láncszem azonban a tankönyvből kima-

(3)

radt, Ouetelet neve a tankönyvben elő sem fordul, ami mellett nem lehet szó nélkül el- menni. Annál inkább nem, mert maga a szer- ző nagy élességgel emeli ki a matematikai statisztika alkalmazásának alapproblémái között azt is, hogy az alapadatok megfelelő pontosságú és megbízhatóságú felvétele el—

engedhetetlen követelménye minden ilyen módszer, de különösen a reprezentatív mód—

szer alkalmazásának. Márpedig e téren is minden modern statisztikai vívmány Guetelet- re megy vissza. Ö volt az, aki a modern hi- vatalos statisztikai szolgálatok világméretek- ben való kifejlődésénél bábáskodott, és e té—

ren is a módszerek nemzetközi egységesítése felé az utat egyengette. Kétségtelen, hogy Ouetelet halálának 100 éves évfordulója. a Belgiumban mint szülőhazában .,Guetelet- évnek" nyilvánított 1974-es év ezeket a tudo- mánytörténeti momentumokat újra nagy éles—

séggel tárta a statisztikai és rokontudomá—

nyok képviselői elé, vagyis lényegében akkor, amidőn a jelen tankönyv kézirata már nyo—

más alatt volt, de egy ilyen jelentőségű kér- désnél ez mégsem látszik elegendő magyará- zatnak. Hivatkozom ebben az összefüggés- ben a francia felsőoktatás egyik kitűnő tan- könyvére, G. Calot—nak a leíró statisztikai módszereket adó munkájára, melynek 2. ki- adása 1973-ban jelent meg. Ennek előszavá- ban a szerző kristálytiszta logikával fejti ki a valóság lényeges számszerű elemeit megra- gadó leíró jellegű statisztikai mödszerek, a valószínűségszámítás és a matematikai statisztika módszerei közötti összefüggést, majd azzal folytatja —— és gondolatmenetem szem- pontjából itt van a kérdés súlypontja —, hogy e három tudományterület logikai összefüggé- sének sorrendiében, azaz a valóság egyre tudományosabb feltárására irányuló mód—

szertani fejlődés sorrendjében mehetett csu- pán, és ment is végbe a statisztikai tudo—

mánynak a kialakulása és fejlődése is.3 Az olvasó figyelmét nem kerülheti el. és nyilván nem is kerülte el, hogy ebben az is- mertetésben, akárcsak az annak alapjául szolgáló tankönyvben alternative beszéltünk és beszélünk hol statisztikai módszerekről, hol statisztikai tudományról, meglehetősen zavaró módon használva egyiket a másik he- lyett. Lehet-e ebben a zűrzavarban rendet ' teremteni, célszerű-e és szükséges-e e fogal—

mak között éles határvonalat húzni? Ez olyan újabb problémakör. amelynek felvetése és tárgyalása elől olyan igényű tankönyv kap- csán, mint amely recenziónk tárgya, aligha lehet kitérni. Kétségtelen, a szerző ,,közle- kedésstatisztikai módszerek" megvilágítására törekszik, de már utaltunk arra, hogy ezen

5 Calat, G.: Cours de statistiaue descriptive. Col—

lection ,,Statistigue et Programmes Economiaues".

dir. par. H. Hierche, 2. kiad. Paris. 1973. VII. és köv. old.

túlmegy. Ameddig azonban a túllépés a makroökonómiai gazdaságstatisztika és a ré—

széről is társadalomtudományi értelemben felfogott ,,általános statisztika" keretein be' lül marad, addig minden statisztikai módszert végeredményben társadalomtudományi elmé—

leti alapon kell kezelnünk, értékelnünk és magyaráznunk. Úgy gondolom, ez is olyan tétel, amelyben egyetérthetünk. Problémát ebből a szempontból csupán a gazdasági fo—

lyamat műszaki összefüggései jelentenek, amennyiben annak törvényszerűségeit nem gazdasági, hanem adott esetben műszaki megfontolások határozzák meg. azaz vég- eredményben természettudományi jellegű összefüggések. Itt nemcsak matematikai statisztikai, hanem tisztán matematikai megkö- zelítések lehetőségét is el kell fogadni, illetve egyáltalán nem lehet kizárni. Mégis fel- merül bennem a kétely, hogy akármennyire is mérnökhallgatók forgatják elsősorban a szóban forgó tankönyvet, helyes-e vagy akár- csak célszerű-e az indexszámoknak tisztán matematikai levezetését adni, amely ráadá- sul a volumenindex fogalmát vezeti be első- nek, nem pedig azt egy olyan közgazdasági alapfogalom alapján exponálni, mint a köz- gazdasági érték és annak ár-, illetőleg áru- mennyiségi komponensei. Nyilvánvalóan itt azért éleződik ki a kérdés. mert a valóság az adott esetben nemcsak társadalomtudo—

mányi, azaz közgazdaságtani és gazdaság- statisztikai alapon, hanem műszaki alapon is megközelíthető, és a gazdaságstatisztika felé az utóbbi alapon is elvihető. Hogy azonban e kérdés felvetése nem tisztán ,.akadémikus"

jellegű. azaz hogy nem végső tudományos vagy tudományelméleti jellegű kérdésről van csupán szó, hanem ennek az állásfoglalásnak minden egyéb tudományos konzekvenciájáról is, azt egy újabb .,par excellence" ilyen jel- legű kérdéskörnek a felvetésével, az ökono- metria tudományos helyének a kijelölésén kívánom demonstrálni.

A szerző a közlekedési ökonometria elhe- lyezésekor a közlekedési tudományok rend- szerében magának az ökonometriának a ve- le rokon tudományok közötti elhelyezkedésé—

ből, azokkal fennálló viszonyának definiálá—

sából indul ki, tegyük hozzá: feltétlenül lo—

gikusan. Az általa adott tudományos vázlat azonban nem az előbbi kérdéskör kapcsán említett társadalomtudományi, hanem a mű—

szaki tudományt is magában foglaló, azon túlmenő felfogásnak felel meg, midőn egyen- lő értékű ,,alaptudományi" jellegű szerepet biztosít az ökonometria szempontjából nemcsak a közgazdaságtudománynak és a sta- tisztikának, hanem a matematikának is. A statisztikának társadalomtudományként való felfogása azonban ezt az álláspontot nyil- vánvalóan kizárja. Ez utóbbiból következő- en nincs olyan társadalmi és gazdasági va-

(4)

lóság, amely absztrakt matematikai szám—

mal lenne kifejezhető. csak olyan, amely akár matematikai gazdaságtani szimbólu- mokkal, akár valóságtartalmú statisztikai szá- makkal, elemi statisztikai módszernek vagy matematikai statisztikai módszernek megfe- lelő számokkal fejezhető ki, vagyis a mód—

szer nem lehet független a tartalomtól, amely tartalmat viszont társadalomtudományi elmé- lettel magyarázunk végső elemzésben. Ha ez igaz, akkor a politikai gazdaságtani tudo- mány ,,matematikai közgazdaságtan" elneve- zésű területe, valamint a statisztikán belül a gazdaságstatisztikában alkalmazható ,,matematikai statisztikai módszerek" együttesen meg kell hogy adják az ökonometria mód- szertanát is. Ahol ezek a módszerek nem elégségesek, éslúj matematikai módszereket kell találni a vizsgált gazdasági jelenség ökonometriaí megközelítésére, az alkalmaz- hatóság fő kritériuma éppen az, hogy ennek az új módszernek a segítségével lehet—e a valóságot ..megfelelően", azaz a valós köz- gazdasági jelenségek társadalomtudományi értékelése szempontjából értelmezni. Ameny- nyiben ez a helyzet, akkor elsősorban az ökonometriát vagy esetleg csak a matema—

tikai közgazdaságtant, vagy a matematikai statisztikát gazdagítottuk a gazdaságstatisz- tika terén — s talán egyéb statisztikai te- rületeken is — új módszerrel, de ha nem, ok- kor csak a matematikai tudomány számára találtunk új módszert, társadalomtudományi szempontból semmi esetre sem. Ez az általam kifejtett koncepció nyilvánvalóan eltér a szerzőétől. akinek az álláspontja formálisan talán közelebb áll Oskar Lange felfogásá—

hoz, akit idéz is ebben a vonatkozásban.

Lange kétségkívül ,,expressis verbis" említi az általa adott definícióban a ,,matematikai"

módszereket is a statisztikaiak mellett, de szerintem kétséges. hogy ezen nem azt ér—

ti-e. amit a szerző és a jelen sorok írója a ,,matematikai közgazdaságtanon" értenek:

,,. .. econometrics combines economic theory with economic statistics and tries by mothe—

matical and statistical methods to give con- crete, auantitative expression to the general schematic laws established by economic theory" (... az ökonometria kapcsolatot teremt a gazdaságelmélet és a gazdaságstatisztika között, és arra törekszik, hogy matematikai és statisztikai módszerek segítségével konkré—

ten, mennyiségileg fejezze ki a gazdaságel—

mélet által megállapított általános, semati—

kus törvényszerűségeket)./*

Az idézett szövegrészben a ,,konkrét" szám—

szerű módszerek aláhúzása mégis inkább

4 Lange, O.: introduction to econometrics. Lon- don — New York — Paris -- Los Angeles -— Warszawa.

1959. 9. old. (Magyarul a KSH Könyvtára és az MTA Közgazdaságtudományi Intézet Könyvtára *adta ki

1960-ban.)

amellett látszik szólni, hogy alapvetően Lan- ge is társadalomtudományi alapon állott. Eb—

ből az is nyilvánvaló természetesen, hogy mind a szerzőnek, mind a jelen sorok írójá—

nak felfogása szerint az ökonometria önálló hozzájárulásának a tudományos megismerés folyamatához a közgazdasági törvényszerűsé—

gek statisztikai, bizonyos hibahatárok közötti ' megközelítésében, egyáltalán létezésük be—

igazolásában, verifikálásában kell állnia. Ez adja e tudományág definíciójának ,,genus proximumát", az itt felvetett kérdések inkább a .,differencia specificáját" irják körül.

Befejezésül csupán még egyetlen kérdés- kört kivánok felvetni. amelynek jelentősége _eléggé egyetemesnek mondható, nevezete- sen a statisztikai tudományos nyelv, a termi- nus technikusok, elnevezések, fordítások, név—

írások és egyéb konvenciók kérdéseit. A ro—

hamosan fejlődő statisztikai módszertan és elmélet együtt jár a statisztikai tudományos szaknyelv robbanásszerű kiterjedésével és az ebből eredő problémák egyre nagyobb mér- tékű felmerülésével. Noha hazai viszonylat- ban kiélezett formában csak napjainkban kezd a probléma jelentkezni. hiba volna a hazai statisztikusok táborának ezzel nem ide- jekorán szembenézni és a soron levő kérdé—

sek kielégítő megoldására nem törekedni. A tankönyv, mely a közlekedésstatisztikai egye—

temi szükségletek kielégítését célozza első- sorban, abból a szempontból is gondolatéb- resztő, hogy tükrözi tudományunk fejlődésé- nek időszerű terminológiai jellegű problémá- it is. Ebben a vonatkozásban talán célszerű arra utalni. hogy az egyetemek állam- és jogtudományi karain működő statisztikus pro- fesszorok már korábban megállapodtak abban, hogy egy statisztikai sornak vagy soka—

ságnak valamely középérték körüli eltéréseit általánosságban a .,szóródás" kifejezéssel je- lölik, míg a ,,szórás" kifejezést kifejezetten a szóródás legpontosabb mérőszáma, a .,stan—

dard deviáció" magyar megfelelőjeként hasz—

nálják. Kádas professzor nyilvánvalóan nem tartja magát ehhez a konvencióhoz. mert alternative használja a ,,szórás" kifejezést olyankor is, amikor általában szóródásról van szó, de megfordítva is, ami talán kevés—

bé kifogásolható. Szokásos ugyancsak kü- lönbséget tenni ,,korreláció" és ,,kovariáció"

között, noha nem szükségszerűen, ez is olyan gyakorlat, amelyet a szóban forgó tankönyv nem követ. Általában a statisztikusok külön- féle eloszlásokról szoktak beszélni, míg a valószínűségszámítási matematikusok s álta- lában az egyéb matematikai területek kép—

viselői is egyszerűen arról beszélnek. hogy ,,eloszlás" állt elő minden közelebbi meg- jelölés nélkül — .,sans phrase" —, ahogy időnként a tankönyv szerzője is teszi. Van—

nak azonban egyéb problémák is. A ..skew—

ness" szakkifejezést ,.meredekségnek'_' hív-

(5)

juk-e. vagy a szerző által követett ..csúcsos- ságot" részesítjük-e előnyben, maradjunk—e a matematikában bevezetett és világviszony- latban egyértelműen használt ,.momentumok"

kifejezés megtartása mellett, vagy fordítsuk—e le azt ,,nyomatéknak", de Moivre nevét ir- hatjuk-e egyszerűen Moivre—nak, mi történ—

jék közkeletű idegen szavainkkal, melyeket a statisztikusok használnak: megszoktuk, hogy azt mondjuk .,modusz". de a auartilis szok- kifejezést ,,kvartilis"-nek ejtjük. Kövessük—e a szerzőt. aki következetesen .,kvartilisz"—t ír, és nyilván ejt is előadásai során? Ezeket a problémákat lehetne sorolni egész odáig be- zárólag. hogy miképpen tegyünk különbsé—

get a matematikai és a statisztikai valószinű—

ségek között (egy probléma, amelyet a tanú könyv kissé talán méltatlanul bagatellizál), és hogy mikor beszélünk helyesen bayesi statisztikáról (egy másik nem elhanyagolható területe a terminológiai precizirozásnak).

Messze vezetne, ha e kérdésekbe tovább is bele kívánnánk bocsátkozni. de talán eny- nyi is elég annak dokumentálására, hogy fej- lődésünk elérkezett ahhoz az állomáshoz.

amikor statisztikusainknak le kell ülni a ,,ke-

rek asztal" köré, és minthogy egész életük a ..statisztikai hiba" és a ,,módszertani kon—

venciók" Szküllája és Kharübdisze között zaj- lik, újabbakkal kell növelniök konvencióik számát. hogy a hibák lehetőségét csökkent—

sék,. Aligha lehetne a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának még egy olyan közvetlen hasznossógú tudomá- nyos feladatot adni, mint e kérdésnek napi—

rendre tűzése.

Ismertetésünk jellege nem engedte meg, hogy a tankönyv által felvetett valamennyi és különösen kisebb jelentőségű kérdésbe bele—

bocsátkozzunk — ez utóbbiak között szerepel—

nek nyilván lektori jellegű és tisztán didaktikai jellegű kérdések is —, de úgy gondol- juk ez az ismertetés így is jól tükrözi Kádas professzor művének gondolatébresztő gaz—

dagságát és magas elméleti értékét. Éppen ezért igen nagy és jogos várakozással tekinthet a magyar statisztikus közvélemény a koncepció befejező kötete, a közlekedésgaz- dasági informatikai és ökonometriai tan—

könyv megjelenése elé.

Dr. Horváth Róbert