Az Országos Községi Törzskönyvbizottság története

(1)

TURTENETI DOLGOZATOK

AZ ORSZÁGOS KOZSEGI TORZSKONYVBlZOTTSÁG TÖRTÉNETE

HARGlTAlNÉ BÁRCZY ORSOLYA

A magyarországi helynevek keletkezésének körülményeit nem ismerjük ponto—

san. A helynévadás különböző indokokra vezethető vissza, utalhatnak a helység bir- tokosára, tükrözhetik földrajzi viszonyait vagy a letelepülés körülményeit. Az első rendszeres összeállítást a kiváló leíró statisztikus, Bél Mátyás készítette, aki megyéről megyére járva nemcsak az ott lelhető helyneveket gyűjtötte össze, hanem a helységekre vonatkozó sajátosságokat, történeti eseményeket is. Alapul a megyék adatszolgáltatásai szolgáltak, hiszen a nép száján keletkező és évszázadok óta las- san formálódó helyneveket először a megyék regisztrálták. Bár a megyék által össze- állított névsorok mögött évszázadok óta kialakult gyakorlat húzódott meg. nem tar- tották feladatuknak. hogy a helyneveket megváltoztassák, illetve országos szinten egyeztessék. lgy érkeztünk a XIX. század közepéhez, amikor a vasút— és postaháló- zat terjedésével és általában a közigazgatás korszerűsödésével egyre égetőbbé vált a magyarországi helynevek pontos alakjának megállapítása és az ismétlődő, azonos

formájú nevek kiküszöbölése.

Magyarországon a XIX. század végén nagy gondOt okozott, hogy a helynevek hivatalos használata és írásmódja nem volt jogilag szabályozva. Ennek hiánya a helységnévtárak szerkesztésénél alapvető problémát jelentett. A helynevek ügyével foglalkozók a kérdés megoldásaként először arra gondoltak, hogy a különböző nyel- vű helynevek írásmódját egységesítik, vagyis a magyar kiejtésnek és helyesirásnak megfelelően szabályozzák. Az Országos Statisztikai Hivatal — amelynek megalaku—

lásától (1867) kezdve feladatkörébe tartozott a helységnévtár szerkesztése is — nem rendelkezett azzal a joggal. hogy a helységeknek új nevet adjon, a meglevő neveket megváltoztassa vagy kiválassza azt, hogy melyik helység használhatja a történeti névformá't. A helységnévtár szerkesztői így nem tudtak megbírkózni azzal a feladat—

tal, hogy Magyarország összes helynevéről egységes, közigazgatási szempontok és egyéb közérdekek figyelembevételével készülő névjegyzéket, illetve törzskönyvet ké- szítsenek. A helynevek általános rendezésének előfeltétele volt, hogy központi or-

szágos hatáskörű szerv irányítsa a munkát.

Dr. Vizneker Antal, az Országos Statisztikai Hivatal tőtisztviselője 1894 február- jában készitette el a belügyminiszterhez címzett első felterjesztést. amelyben a helynevek hivatalos névmegállapítására központi bizottság létrehozását javasolta. E bi-

zottság megalakulása és működése annál inkább sürgető volt, mert például az 1892.

évi helységnévtárban csak az A és a B betűvel kezdődő helynevek közül 281 azonos

volt, s ebben a számban a külterületi lakott helyek még nem is szerepelnek. A hely-

nevek terén fennálló bizonytalanságot mutatja, hogy ebben az időben 826 olyan

4.

(2)

996 HARGITAiNÉ BÁRCZY ORSOLYA

községnév volt, amelyet minden megkülönböztető jelző nélkül több község is viselt,

mintegy kétezer településnek pedig nem volt neve.1

A belügyminiszter támogatta az Országos Statisztikai Hivatal javaslatát, s 1691).

május 10—én kelt 3628l/l.a számú rendeletével megbízta a Hivatalt, hogy a Törzs—

könyvbizottság szervezetére és működésére vonatkozó törvénytervezetet dolgozzon ki. Hangsúlyozta azonban, hogy a megalakítandó bizottság csak javaslattevő szerv

lehet, a helynévkérdésben a döntés joga a belügyminisztert illeti.

Ezzel megkezdődött az Országos Községi Törzskönyvbizottság (OKTB) szerve—

zésének előkészítő munkája, amelynek során az Országos Statisztikai Hivatal igaz- gatója az alábbi tervezetet terjesztette elő:

1. Mivel a Bizottság munkájának összehangolására, az adminisztratív munka elvégzésére az Országos Statisztikai Hivatal apparátusa volt a legalkalmasabb, az előkészítő munkában részt vevők javasolták, hogy a Bizottság elnöke a Hivatal igazgatója legyen.

2. Az érdekelt minisztériumok (belügy. kereskedelemügyi, közoktatási) képviseletére 2—2 tagot jelöljenek ki.

3. A kereskedelemügyi miniszter kérésére az Országos Statisztikai Hivatalt két tisztviselő képviselje.

4. A szakegyesületek javaslatára, a belügyminiszter kinevezésével küldjön

-— a Földrajzi Társaság 2 tagot,

—— a Történelmi Társulat 1 tagot,

—— az MTA Statisztikai Bizottsága 1 tagot.

——az Erdélyrészi Kárpát Egyesület 2 tagot.

5. Az ülésekről jegyzőkönyv készüljön, melyet az Országos Statisztikai Hivatal alkalman- ként kiküldött tisztviselője vezessen.

Az Országos Községi Törzskönyvbizottságnak megalakulása után feladata lesz, hogy ja—

vaslatot tegyen az összes magyar helynév helyesíráséra, a német kivételével az összes nem magyar helynév magyar nevének megállapítására, a több nevű helységeknek egy hivatalos név adására, a többszörösen előforduló helynevek kiküszöbölésére, az új nevek közhaszná- latban való elterjesztésére.

A Bizottság nemcsak testületileg dolgozott. hanem minden tagját. sőt külső szak—

értőket is megbízhatott egy—egy vármegye területén előforduló községnevek tanulmá—

nyozásával. A helynévmegállapítás munkájában részt vevő tagok díjazásban nem részesültek. A sok és hasznos munka elismeréséül azonban jelképes tiszteletdíjat (5 forintot) kaptak.

A javaslatot a belügyminiszter azzal a módosítással fogadta ei, hogy az Erdély—

részi Kárpát Egyesület csak egy taggal képviseltesse magát és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület is küldjön ki egy tagot.

Az ülésjegyzőkönyv szerint az Országos Községi Törzskönyvbizottság először

1896. július 16—án ült össze. Tagjai a következők valtak:2

lekelfalussy József, az OKTB elnöke, Országos Statisztikai Hivatal, Kolozsváry Miklós a kereskedelemügyi miniszter,

Mátray Elemér és Oberhöuser Lajos a közlekedésügyi miniszter, Berecz Antal és Mosdóssy Imre a vallás— és közoktatásügyi miniszter.

Tagányi Károly a Magyar Történelmi Társulat,

Vargha Gyula és Vizaknai (Vizneker) Antal az Országos Statisztikai Hivatal, Némethy Károly a belügyminiszter,

lan/(e' lános a Magyar Földrajzi Társaság, Csánki Dezső az Országos Levéltár.

Acsády Ignác az MTA Statisztikai Bizottsága,

Radnóti Dezső és Márki Sándor az Erdélyrészi Kárpát Egyesület,

Merza Lajos az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület képviseletében.

! Dr. Thirring Laios: Község- és helyneveink megállapítása 5 megváltoztatása. Magyar Statisztikai Szem- le. 1947. évi 5—6. sz. 195—202. old.

! OKTB iratai 1896. KSH Levéltár. 115. doboz 1—20. old.

(3)

A KUZSÉGl TORZSKÖNYVBIZOTTSÁG 997

l. A BIZOTTSÁG MÚKÓDÉSE

Az első ülés feladata a névmegállapitási munka előkészítése volt. Ennek érde-

kében a belügyminiszter közreműködését kérték, hogy a törvényhatóságoktól, egy—

házi szervektől és magánszemélyektől a megfelelő adatokat begyűjthessék. A be—

érkező válaszokat vármegyénként osztották szét egymás között, hogy ki-ki megte- hesse észrevételeit. Ezen az ülésen dolgozták ki a községek előneveinek megálla—

pításánál irányadó elveket. Kimondták, hogy a többször előforduló helynevek kikü- szöbölésére mindenkor új nevet kell alkotni. Az eredeti nevet a történeti elsőbbség vagy a település gazdasági, kulturális és központi jelentősége, valamint az döntötte el, hogy van-e postája, vasút- vagy hajóállomása. Az új nevek alkotásánál figye—

lembe kellett venni a régebben használt nevet, a magyaros hangzást, a hegy- és vízrajzi adottságokat. a helység történeti múltját, természeti adottságait, a gazda—

sági, kulturális és nemzetiségi viszonyokat. Ekkor még az az álláspont uralkodott, hogy az előnév nem lehet azonos a vármegye nevével. Arra is törekedtek, hogy az új helynevek lehetőleg ne legyenek hosszúak, s ne kezdődjenek azonos betűvel, hogy rövidítés esetén elkerülhessék a tévedéseket. Ha azonos nevű helységek meg- különböztetésére a postai vagy vasúti gyakorlat már kialakitott bizonyos jelzőket.

a Bizottság a névalkotásnál ezt is figyelembe vette. A külterületi lakott helyek nevé- nek megállapításánál egyetlen szempontot tartottak szem előtt: egy megyén belül ne legyen egyik sem azonos nevű.

A Törzskönyvbizottság tagjai ekkor állapodtak meg abban is, hogy egy-egy vár—

megye községeinek névváltoztatása egyszerre lépjen életbe, s ha halaszthatatlan névváltozás merülne fel, véleményüket akkor is kérjék ki.

A következő ülésen, 1896. november 12-én örömmel vették tudomásul, hogy a belügyminiszter a Bizottság elvi állásfoglalásait elfogadta. Ebben az évben még egyszer üléseztek, amikor két napirendi pontot tárgyaltak meg. Az egyik a megyéktől beérkező javaslatokra vonatkozott: az egyöntetűség biztosítása érdekében megálla- podtak, hogy észrevételeiket mindig az adott községek tárgyalásánál fogják figyelembe venni. A másik napirendi pont a Törzskönyvbizottság munkáját érintette. Hiá- nyolták, hogy nem született olyan rendelet vagy törvény, amely a Törzskönyvbizott—

ságot jogerős döntésre hatalmazta volna fel.

A Bizottság 1897-ben kezdte meg a törvényjavaslat kidolgozását. Ennek a mun—

ka jellegét meghatározó 5. §-a így szólt: .,Állami, törvényhatósági és községi, vala-

mint egyéb hivatalos iratokban, községi pecséteken, bélyegzőkön és jelzőtáblákon,

továbbá az állam- és törvényhatóságok és községek közvetlen rendelkezése alatt

álló intézetek és üzemek ügykezelésében, a nyilvánossági joggal biró iskolákban használt tankönyvekben, úgy szintén ezeknek az iskoláknak nyilvánosság elé kerülő nyomtatványain. valamint pecsétjein és bélyegzőin. végül a közjegyzői iratokban, tekintet nélkül arra, hogy a felsorolt iratok, tankönyvek, nyomtatványok, pecsétek bélyegzők stb. az állam hivatalos nyelvén vagy más nyelven vannak-e szerkesztve, kizárólag a község hivatalos neve használandó azon írásmód szerint, amint az az országos községi törzskönyvben vezettetik."3 A képviselőház 1897 decemberében tár—

gyalta a törvényjavaslatot, amelynek törvényerőre emelését —— a szász képviselők ki- vételével — nagy többséggel megszavazták. Az Országos Községi Törzskönyvbizott- ság működéséről szóló törvény az 1898. évi IV. törvénycikként lépett életbe. Az 1896—1898 között ]ekelfalussy József elnökletével működő Bizottságot előkészítő bi—

zottságnak tekinthetjük, mivel jogerős, a közhasználatba átmenő döntéseket csak

az 1898. évi törvény megjelenése után hozhattak.

3 OKTB iratai. KSH Levéltár. 30. doboz. 34—35. old.

(4)

998 HARGITAINÉ BÁRCZY ORSOLYA

A most már törvényes jogkörrel rendelkező Törzskönyvbizottság alakuló ülése 1899. február 26-án volt. A tárgyaláson a miniszterek és a társaságok javaslata alapján a belügyminiszter által kinevezett tagok vettek részt. Névsoruk a következő:

Dr. lekellalussy lózsef, az OKTB elnöke. Központi Statisztikai Hivatal, Dr. Vargha Gyula, az OKTB helyettes elnöke. Központi Statisztikai Hivatal.

Dr. Pauler Gyula, Országos Levéltár, Dr. Romy Béla, Miniszterelnökség.

Kolozsváry Miklós, Belügyminisztérium, Dr. Némethy Károly, Belügyminisztérium, Dr. Vértessy Ferenc, Pénzügyminisztérium,

Oberhöuser Lajos, Kereskedelemügyi Minisztérium, Dr. Hampel Antal, Földmívelésügyi Minisztérium.

Dr. Gopcsa László, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Szántó Mihály, igazságügyi Minisztérium,

Dr. Melichár Kálmán, Honvédelemügyi Minisztérium, lanauscher Gyula, Honvédeiemügyi Minisztérium, Dr. Vizaknaí Antal, Központi Statisztikai Hivatal, Dr. Podhorszky László, Központi Statisztikai Hivatal, Tagányi Károly, Magyar Történelmi Társulat.

Dr. Acsády Ignác, MTA Történeti Bizottsága.

Dr. Erődí Béla, Magyar Földrajzi Társaság, Bánlaky Adorján, Központi Statisztikai Hivatal.

Dr. Buday László, Központi Statisztikai Hivatal, Mészöly Dezső, Központi Statisztikai Hivatal.

Bánlaky, Buday és Mészöly a Bizottság jegyzői voltak. Az alakuló ülésen az Orszá—

gos Községi Törzskönyvbizottság munkáját támogató alábbi határozatokat hozták:

1. A Törzskönyvbizottság először a helyneveket állapitja meg, de ha lehet, rögtön utána a helynévhez tartozó külterületi lakott helyek nevét is felülvizsgálja.

2. Először Pest—Pilis—Soit—Kiskun és Máramaros vármegye helyneveit veszik sorra, va—

lamint a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok névmegáilapításai kerülnek rendezésre.

3. A törzskönyvbe a hivatalos néven és pecsétlenyomaton kivül a régi nevet is bejegyzik, de ennek nincs többé hivatalos jellege.

4. A táblák, pecsétnyomók. bélyegzők egységesítésére akkor kerül sor, ha már a várme- gyei adatok rendezettek. A helyes gyakorlat kialakításával majd a végrehajtó bizottság fog

foglalkozni.

5. A hivatalos név terjesztésének módjáról később döntenek.

6. A sürgős névváltoztatásokat a végrehajtó bizottság feladatává tették, fenntartva a jogot, hogy ez a név csak ideiglenes, s a végleges rendezés során újra tárgyalásra kerül.

7. A Törzskönyvbizottság nyelvészszakértőket is bevon a névmegállapítási munkába. Ál- landó szakértőnek dr. Zolnai Gyula és dr. Szinnyei József nyeivészt kérték fel/*

A későbbiekben az a gyakorlat alakult ki, hogy a nagyobb jelentőségű ügyeket a teljes bizottsági üléseken, a kisebb jelentőségű kérdéseket a végrehajtó bizott—

sági ülésen tárgyalták. A két bizottság váltakozva ült össze, elnöke ugyanaz a sze- mély volt. A végrehajtó bizottság előkészítette a tárgyalásokat, szakértőket kért fel, adminisztratív intézkedéseket hozott, határozatait a teljes bizottság hagyta jóvá.

amely a helynevek végső alakjának meghatározása mellett az elvi álláspontok ki—

alakitására összpontosította figyelmét. A tárgyalásokról szóló jegyzőkönyveket az

elnök és a jegyzőkönyvvezető írta alá. az Országos Levéltár és a belügyminiszter

képviselője hitelesítette.

A végrehajtó bizottság először 1899. május 16—án ült össze. Tagjai: lekelfalussy József, Vargha Gyula, Pauler Gyula, Némethy Károly, Oberhöuser Lajos. Melichár

4 Az OKTB szervezeti és ügyviteli szabályzatát az 1896. szeptember 14-i minisztertanácsi ülésen állapit- ták meg. Szövegét Tagányi Károly irathagyatékában találtuk meg. (Tagányi Károly irathagyatékat Országos

Széchenyi Könyvtár. Fal. Hung. 1544. OKTB iratok.)

(5)

(A KUZSÉGI TCRZSKONYVBIZOTTSAG 999

Kálmán és Tagányi Károly voltak. Zolnai Gyula és Szinnyei József nyelvész szakértő- ként vett részt a végrehajtó bizottság munkájában. Bánlaky Adorján, Buday László és

Mészöly Dezső a Központi Statisztikai Hivatal kirendelt képviselői voltak.

Ezen az ülésen a nyelvész szakértők és a bizottsági tagok véleményegyeztetése után lényegében az 1896. júliusi teljes üléSen lefektetett irányelveket fogadták el,

néhány kisebb bővítéssel. lgy kimondták, hogy az előnevet egybe kell írni a hely-

névvel, és több más helyesírási problémát is tisztáztak (például az ..új" előtag mindig hosszú ú-val írandó). Leszögezték azt is, hogy a helységek külterületén fekvő lakott helyek és dűlőnevek közül csak a fontosabbak összegyűjtésére fognak vál—

lalkozni.

A hivatalos névmegállapítás úgy történt, hogy a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai a beérkező adatokat a községi ívre rávezették. Ezek helységenkén? tar- talmazták a régi nevet (ha több volt, valamennyi név szerepelt), valamint a külte—

rületi lakott helyekét is. Az adatlapokat ezután kiküldték a vármegyékhez, ahol a hiányzó adatokat úgyszintén rávezették és javaslatot tettek az új névre is. Az így elkészült ívet visszaküldték a Bizottságnak. Most a Bizottság tagjai kapták meg a lapokat. hogy megtehessék javaslataikat, majd az Országos Levéltár véleménye kö- vetkezett. Amikor így egy-egy vármegye valamennyi helységének adatgyűjtése telje—

sen elkészült, összeült a Törzskönyvbizottsóg. hogy a vélemények mérlegelése után

közös álláspontot alakítson ki. A Bizottság által az ülésen meghatározott névvel

az ívek újra a törvényhatóságokhoz kerültek, hogy ott megtárgyalják és 90 napon belül vagy a Bizottság véleményét elfogadva vagy új javaslattal élve viszaküldjék.

A fellebbező helységek nevének megállapítását újra tárgyalták, majd a végleges helynevet felterjesztették a Belügyminisztériumba. hogy a miniszter által jóváhagyott

helyneveket a hivatalos lapo'kban és külön füzetekben közzé tehessék.

A névmegállapításokat az 1899. február 26—i határozatnak megfelelően Pest——

Pilis—Solt—Kiskun vármegyével kezdték, majd a rendezett tanácsú városok és Mára- maros vármegye helységet kerültek a Törzskönyvbizottság elé. Ezután Békés, Hajdú, Jász—Nagykun—Szolnok. Csongrád, Heves. továbbá Kolozs és Torda—Aranyos vár-

megye került sorra.

Ebben az évben a Bizottság munkájában nemcsak személyi, hanem módszertani változások is történtek. A Törzskönyvbizottság kezdetben úgy tervezte — és így is fo—

gott hozzá a munkához —, hogy egy—egy vármegye összes helynevét betűrend szerint tárgyalja meg, s csak akkor kezd új megyéhez, ha az előző anyagával teljes egé- szében elkészültek. A gyakorlat azonban bebizonyította. hogy lényegesen megköny- nyíti a Bizottság munkáját, ha az ország területén sokszor előforduló azonos helyneveket egyszerre tárgyalják. így könnyebb volt azt a helységet kiválasztani, amely érdemes a régi név használatára. és az előtagok adása, illetve a név teljes meg- változtatása is egyszerűbb volt, ha az azonos nevű helységek mind egymás mellé kerültek. Ennek a módszernek a bevezetését támogatta, hogy így már az első tár- gyaláskor végleges nevet adhattak. és nem kellett később a már befejezett megyék- ben levő helységekre visszatérni. Később a Törzskönyvbizottság azt a módszert kö- vette, hogy csak az azonos nevű helységeket látta el megkülönböztető jelzővel. a

vármegye többi helységével nem foglalkoztak.

1901 februárjában dr. Jekelfalussy Józsefnek, a Központi Statisztikai Hivatal igazgatójának halálával bizonyos személyi változások történtek a Bizottságban. A

Bizottság új elnöke dr. Vargha Gyula lett, helyettes elnöke dr. Vizaknai Antal. A

Központi Statisztikai Hivatalt ezentúl dr. Kenéz Béla és dr. Kovács Alajos képvisel—

ték. akik egyben a jegyzői teendőket is ellátták. Először vett részt a munkában az Országos Levéltár új képviselője, dr. lllésy János is.

(6)

1000 HARGITAINÉ BÁRCZY oesomv

A következő teljes bizottsági ülésen előterjesztették az Országos Levéltár és a Központi Statisztikai Hivatal különértekezletének eredményeit. Ennek az értekezlet-h nek az volt a célja. hogy a névmegállapítás módszerén javítsanak. Egyhangú dön—r tés azonban nem született.

A többség véleménye szerint az azonos, rosszhangzású, összecsatolt községek

nevének megváltoztatása a legfontosabb, a munkát tehát ezzel kell kezdeni. Tár-

gyalásuknál valamennyi azonos törzsű. más megyében is előforduló helynevet figyelembe kell venni. A kisebbség álláspontja szerint viszont jobb volna, ha egy-egy megye nehézséget jelentő neveinek megállapítása után nem térnének át más me- gyére hanem előbb a többi, kevesebb gondot okozó helynevet is megállapítanák. A,

kisebbség véleményét az alábbiakkal indokolta:

-- könnyebben menne át a köztudatba, ha egy megyén belül egyszerre változnának meg"

a helynevek:

——a Bizottság a saját és a közigazgatási hatóságok munkáját is megnehezíti, ha egy—egy vármegyéhez többször vissza kell térnie:

—minden helységnek külön kell megrendelnie a táblákat, pecséteket, ha a többség vé—- leményét fogadják el;

- egy—egy vármegye nevei gyorsabban készülnek el;

—a vármegye összes helynevét látva könnyebb a többinek is nevet találni.

A bizottsági ülésen végülis a kisebbség véleményét fogadták el. érveik az első megoldás híveit is meggyőzték.

A következő ülések tárgya Csongrád, Bács—Bodrog és Fejér megye névváltoz- tatása és Baranya vármegye anyagának előkészítése volt. 1902 januárjában a vég- rehajtó bizottság a honvédelmi miniszter átiratát tárgyalta, és arra az elhatározásra jutott, hogy az előkészített megyék befejezése után a Katonai Földrajzi Intézet mun- katervébe felvett megyékre tér át és Bereg, Ung, Zemplén, Sáros, Szepes, Abaúj- Toma. Gömör. Liptó, Árva, Zólyom, Turóc helyneveinek megállapítását végzi el. Erre azért volt szükség, hogy az Intézet már az új nevek felhasználásával készíthesse el a térképeket. Ahhoz, hogy az együttműködés hosszú távon sikeres legyen, kérték többéves munkatervüket is. Nagy Gyula javaslatára -— aki az Országos Levéltár kép- viseletében vett részt a Bizottság munkájában -— e megyékhez a szlovák nevek is—

merőjét. dr. Melich Jánost kérték fel nyelvészszakértőnek.

Úgyszintén ebben az évben vetette fel az elnök, hogy a bizottsági tagok 0 hoz-—

zájuk küldött megyei adatokhoz egyre ritkábban és egyre lassabban—fűznek véle—v ményt. Javasolta, hogy a tagságnak egy hónap álljon rendelkezésre álláspontjuk

kialakítására, és azoknak. akik véleményükkel segítették a Törzskönyvbizottság mun—

káját, tiszteletdíjat szavaztak meg.

A Törzskönyvbizottság ekkor már öt éve állt fenn. Az 1898. évi lV. tc. végrehaj—

tása során a hatóságoknak és a közigazgatási szerveknek mind több és több ren—

deletet, szabályt, utasítást kellett figyelemmel kísérniök, amelyek különböző helyeken és időben jelentek meg, és olykor csak az alapelveket tartalmazták. A munka si-

kere érdekében kívánatos volt olyan összefoglaló mű szerkesztése, amely egyrészről

az összes e tárgyra vonatkozó rendeletet egybefoglalta, másrészről. ahol szükséges

volt, kellő magyarázattal és felvilágosítással is ellátta. Fontosnak minősítették a mű

kiadását abból a szempontból is, hogy a közvélemény érdeklődését kielégítsék. Ja- vasolták. hogy a mű magánvállalkozósként jelenjék meg, nehogy a Törzskönyvbi—

zottságot a fontosabb feladatoktól elvonja. A munkával Buday Lászlót bízták meg.

Az elkészült könyvet ,,A község- és egyéb helynevekről szóló 1898. évi IV. tc, végre—

hajtása" címmel 1903 novemberében terjesztették fel a belügyminiszternek azzal C!

kéréssel, hogy a törvényhatóságok figyelmét is hívja fel erre a műre.

(7)

A KUZSÉGE TÖRZSKÖNYVBIZOTTSÁG 1001

Ebben az időben már kialakult a helynevek megállapításának végleges gyakor- korlata. A Törzskönyvbizottsághoz visszaérkező adatlapok közül másodszori tárgya- lásra csak azok kerültek, amelyeken a helységek észrevételt tettek. Amikor a végle—

ges név kialakult, a külterületi lakott helyek kerültek sorra. A Bizottság általában 3—4 ülésen foglalkozott egy-egy megyével, de így is több hónapba, sőt évekbe telt, míg az anyag teljesen elkészült. A bizottsági tagok, az Országos Levéltár, a tör- vényhatóságok véleményének kikérése és egyeztetése, a fellebbező helységek újra- tárgyalása mind—mind sok időt vett igénybe. Az első megye. Pest—Pilis—Solt—Kiskun 1898—ban rendezett névanyagától az 1911. február 1-i ülésen tárgyalt Fogaras megye névmegállapításáig több mint tíz év telt el. Ekkor az ország területének nagy részé- vel már elkészültek, csak 9 megye (Árva, Liptó. Krassó—Szörény, Beszterce-Naszód, Brassó, Fogaras, Hunyad, Nagy-Küküllő és Szeben) névanyagánál hiányzott még a végleges döntés vagy a belügyminiszter jóváhagyása, illetve a hivatalos közlönyök—

ben nem jelent meg az új helynév, s így az érdekeltek még nem tudtak a névvál- tozásokról. A felsorolásból kitűnik, hogy a névmegállapítás sorrendjét nem mindig tudták megtartani. Árva, Liptó, Brassó vármegye helyneveit a Katonai Földrajzi ln- tézet munkatervével való egyeztetésnél az első megyék között tűzték napirendre, mégis utolsóként kerültek végleges megállapításra. A Bizottság sürgette a hátralevő

megyék névmegállapítását, annál is inkább, mivel az 1910. évi népszámlálás első

kötete rövidesen sajtó alá került, s abban már az egész országról a végleges helyneveket akarták közölni. 1912—1916 között rendszerint már csak a végrehajtó bízott- sóg ülésezett, napirendjére csupán kisebb névváltoztatási ügyek kerültek.

Az első világháború alatt a viszonyok nem tették lehetővé a Törzskönyvbizott—

ság működését. de a Bizottság feladatkörébe utalt ügyek is csak szórványosan tor- dultak elő.

A háború után a végrehajtó bizottság először 1922 nyarán ült össze. Az ország—

területének megváltozása meglehetősen sok problémát vetett fel, ezért a Bizottság tagjai nagy lendülettel fogtak munkához. Már a háború előtti üléseken felmerült az a gondolat, hogy az elkészült megyék névanyagát ellenőrizni kell. Az 1923—ban tar—

tott ülésen felmérték az addig végzett munkát: 59 vármegye kézirata készá'zlt el teljesen, ezek ellenőrzése is befejeződött, csak Árva, Liptó, Fogaras és Hunyad vár- megye végleges névmegállapítására nem került sor. Erre azonban már nem is volt szükség, mert az első kettő Csehszlovákiához, a másik kettő Romániához került.

Új feladatként jelentkezett viszont a Magyarországtól elcsatolt helységeknek a szomszédos országok által adott új nevének nyilvántartása, de továbbra is szó- montartották a korábban megállapított magyar helységneveket is. A Bizottság 1926.

március 31-i végrehajtó bizottsági ülésen elvileg kimondta, hogy az elcsatolt terüle—

ten levő községneveket Magyarország területén maradt községek nevéííl megkülön- böztető jelző nélkül javaslatba nem hozza.

A Törzskönyvbizottság munkájának nagy részét ezután a községegyesítések és széwálasztások, az újonnan alakult helységek nevének megállapítása tette ki. Az első bécsi döntés alapján 1938 után kezdődő területi változások ismét sok gondot okoztak. Az 1939. évi ülésjegyzőkönyv tanúsága szerint a visszatérő községek nevét a belügyminiszter nem az 1898. évi IV. t. c. szellemében határozta meg. vagyis nem

hallgatta meg a vármegyék, községek véleményét, sőt a Bizottságát is csak rövid úton kérte ki. Javasolták, hogy ezek a nevek csak ideiglenes jellegűek legyenek, s ha majd alkalom és mód nyílik rá, a Törzskönyvbizottságot létrehozó törvény szelle—

mében a névmegállapításokkal újra foglalkozzanak.

Hosszabb szünet után 1942 áprilisában ülésezett újra a teljes bizottság, ahol a Magyar Földrajzi Társaság javaslatát tárgyalták meg. A Társaság az e!térő helyes—r

(8)

3002 HARGITAlNÉ BÁRCZY ORSOLYA

irási gyakorlatot helytelenítette. A Bizottság rövid u—t, vármegyét és kötőjel nélkül zegybeírt szavakat használt. a Magyar Földrajzi Társaság pedig hosszú ú-t, megyét és kötőjelet. A döntést a végrehajtó bizottság ülésére halasztották, de abban az Országos Községi Törzskönyvbizottság, (: Földrajzi Társaság és a Honvéd Térké—

pészeti Intézet is egyetértett, hogy a hosszú helynevek használatának megszünteté—

*sét még következetesebben kell érvényre juttatni. A földrajzi nevek megállapitásá- enak szabályozását is felvetették. A Bizottság úgy döntött, javasolja a belügyminiszter- nek, hogy a végleges rendezés a háborús idők elmúltával történhessék meg.

'A belügyminiszter tájékoztatása szerint a földrajzi nevek megállapításának szabályo- zásáról az illetékes miniszter már tárgyalásokat folytatott, s a döntés hamarosan vár- ható. A hosszú helynevekről összeállítást készítettek, az új nevek véleményezését szakértőkből álló, szűk körű bizottság állította össze. Ennek tagjai (: Belügyminisz—

térium, a Posta Vezérigazgatóság, a Honvéd Térképészeti Intézet, a Magyar Föld- rajzi Társaság képviselőiből kerültek ki. nyelvészszakértőként dr. País Dezső működött közre. Tisztázandó kérdésként még a nagyobb helységek kerületeinek elnevezése merült fel. mivel az egyöntetűség érvényesítése itt is fontos feladat volt.

Az 1940-es években a Törzskönyvbizottság rendszeresen ülésezett, váltakozva

hol a teljes bizottság, hol a végrehajtó bizottság ült össze. Kivétel csak 1945 volt, amikor a Bizottság a háború miatt szüneteltette tevékenységét. 1946 nyarán került sor az újabb tárgyalásra. A minisztériumokban és a tudományos intézetekben tör- tént szervezeti és személyi változások miatt a Törzskönyvbizottság átszervezése is

szükségessé vált.

Mint a Bizottság történetében már többször előfordult, a belügyminiszter ren—

deletileg módosította a képviselt minisztériumok tagjainak létszámát. 1946—ban a 151341. sz. belügyminisztériumi rendelet az alábbiak szerint döntött a változásak—

ról: ..A magyar miniszterelnök, a földmívelésügyi, az igazságügyi, a népjóléti, a pénzügyi. a külügyi, az iparügyi, a kereskedelem— és szövetkezetügyi, a közellátás- ügyi. az újjáépítési és tájékoztatásügyi miniszterek képviseletében és javaslatukra 1-1, a honvédelmi, a közlekedésügyi. a vallás- és közoktatásügyi miniszterek képvi—

'seletében 2-2. végül a saját vezetése alatt álló belügyminisztérium kebeléből 3 to—

got" kért fel a Törzskönyvbizottság munkájában való részvételre.

A második világháború után számos javaslat érkezett be (: helynevek gyökeres megváltoztatására. Több község kérte feudális eredetű, egykori birtokosára utaló nevének kicserélését, de felmerült az egyházi jellegű helynevek átalakításának gon—

dolata is, A Bizottság tagjain keresztül felhívta a minisztériumok és tudományos intézmények vezetőit az egységes álláspont kialakítására. A beérkezett válaszokból kiderült, hogy a feudális idők szellemének megfelelő egyházi jellegű vagy a hely- ségek egykori töldesuraira utaló, évszázadokkal ezelőtt kialakult helynevek szervesen beilleszkednek a nép által használt. legtöbbször a környező falvak népe által adott többi helyelnevezés sorába, és tömeges megváltoztatásuk a történeti és helynévtu- domány számára jelentős veszteséget jelentene. Mivel helyneveink — akárcsak nyel—

vünk — a változás szakadatlan állapotában vannak. gyakran tükrözik az adott kor

jellemzőit. A Törzskönyvbizottságnak tehát az a feladata, hogy csak az utóbbi évti—

zedekben létrejött, gyökértelen helyneveket változtassa meg. az évszázadokon át ki—

alakult, országosan és nemzetközileg ismert. a gazdaságban vitt szerepéről vagy népművészetéről híres helységek nevét őrizze meg, mert a névváltoztatás a helynév- tudomány szempontjain túlmenő károkat is okozna.

Számos községegyesítés is új nevek megállapítását tette szükségessé, a nagy kiterjedésű alföldi városok határában több új falu született, amelyek általában tö- rökkori pusztulásuk előtti nevüket kapták vissza.

(9)

AA KUZSÉGI TURZSKUNYVBIZOTTSAG

1003

Közben tovább folyt a hosszú nevek megállapításáról folyó vita. Csak Cholnoky

Jenő és az Országos Lelvéltár tett javaslatot a megoldásra. A Bizottság abban álla- podott meg. hogy nem hajt végre erőszakos névrövidítéseket, mert azt történelmi és közigazgatási okok is ellenzik. A kérdést felvető Térképészeti Intézet végül elfogadta véleményüket, a Törzskönyvbizottság pedig arra vállalt kötelezettséget, hogy

ezután lehetőleg kerüli a hosszú nevek megállapítását.

Az 1948. november 4-i teljes bizottsági ülésen Elekes Dezső elnök megemléke- zett az Országos Községi Törzskönyvbizottság 50 éves fennállásáról. Ismertette a Bizottság történetét. beszámolt az eddig végzett munkáról, fontosabb határozatai- ról'. Javasolta, hogy az addig meg nem valósított tervezetek a legközelebbi ülés na- pirendjére kerüljenek. A Törzskönyvbizottság működése azonban nem sokkal élte túl a félévszázados évfordulót. 1950—től kezdve a Bizottság már csak kisebb névvál- toztatási ügyekkel, Budapest kerületeinek, belterületeinek névmegállapításával foglalkozott. A KSH Levéltárban fellelhető ülésjegyzőkönyvek szerint a Törzskönyvbi-

zottság 1953—ban ülésezett utoljára. Működését az 1954. évi 9. sz. tvr. szüntette meg,

egyben a hivatalos helynevek törzskönyvi nyilvántartását a 10. §. (3) bekezdése a Központi Statisztikai Hivatal hatáskörébe utalta. A törzskönyv vezetése napjainkban 'is folyik a Magyar Népköztársaság Államigazgatási Helynévkönyve címmel.5

.

Az Országos Községi Törzskönyvbizottság nemcsak a helynevek megállapításá-

"val foglalkozott. hanem a helységekhez tartozó telepek, puszták, majorok, dűlők ne- vének megállapítása is feladata volt. Az 1898. évi IV. t.c. külterületi lakott helyekre vonatkozó utasítása csak egy általános szempontot állított fel: egy megyén belül ne legyen azonos nevű telep. puszta. major. tanya stb. A munkálatokhoz szükséges adatokat elsősorban a népszámlálástól várták, ha pedig ez nem volt elegendő. a Belügyminisztériumon keresztül a törvényhatóságokat szólították fel adatszolgálta—

tásra. A Törzskönyvbizottság megalakulása után a külterületi lakott helyek rende- zését a végrehajtó bizottság feladatává tették, és a lakott helyekre vonatkozó elvi álláspont kialakítására kisbizottságot hoztak létre. Ennek munkájában Vargha Gyula, Vizaknai Antal, Melichár Kálmán, Pfendesack Béla, Podhorszky László, Buday László, Kenéz Béla, Kovács Alajos, Mészöly Dezső és Simonyi Ottó vettek részt. 1901-ben volt az első tárgyalás, amikor is a helyneveket három kategóriába sorolták: törzs- könyvezett helynevek, törzskönyvezett külterületi lakott helyek és a jelentéktelenebb lakott helyek. amelyeknek nevét kiderítették ugyan, de csak a Központi Statisztikai Hivatal által megjelentetett helységnévtárakban tették közzé. Mivel eddig a Bizott- ság csak a helynevek megállapításával foglalkozott, javasolták, térjenek vissza a már rendezett megyékre, és a külterületi lakott helyek neveit pótlólag állapítsák meg. Az egységes törzskönyvezés érdekében az alábbi irányelveket tűzték ki:

1. a puszták, telepek és egyéb lakott helyek nevének megállapításánál és törzskönyve- zésénél közigazgatási jellegüket nem kutatják, s ezt nem is törzskönyvezik;

2. az egyéb lakott helyek közül csak a jelentékenyebbek törzskönyvezendők (a jelenté- kenység kritériuma lehet a népesség száma. a hely közismert volta vagy történelmi jelentő- sége, forgalmi vagy más szempontból való fontossága);

3. a lakott hely jelentékeny volta csak a helyi viszonyok ismerete alapján dönthető el végérvényesen, ezért legcélszerűbb, ha az elnökség a puszták és egyéb lakott helyek jegy- zékét megküldi a törvényhatóságoknak, amelyek az érdekelt járások és községek segítségé- vel megjelölik. s a Bizottsággal közlik azon lakott helyek névsorát, amelyeknek törzskönyve- zését jelentékeny voltuknál fogva szükségesnek látják;

5 Orlicsek József: A Központi Statisztikai Hivatal helységnév'ár—szerkesztő tevékenysége. Statisztikai Szem- le. 1964. évi 5. sz. 519—530. old.

(10)

1004 HARGITAINÉ BÁRCZY ORSOLVA,

4. azonos nevű vagy a község nevével megegyező lakott hely ne legyen;

5. a törzskönyvezéssel lehetőleg a kiejtésnek megfelelő, magyaros írásmód párosuljon;

6, állandó, külön névvel kell ellátni azokat a törzskönyvezendő lakott helyeket, amelyeknek nem volt nevük, vagy nem volt állandó nevük (például a tulajdonosról elnevezett lakott

helyek);

7. az Országos Levéltár véleményét a lakott helyek esetében nem szükséges minden esetben kikérni;

8. az olyan puszták is törzskönyvezendők, amelyek egy község alkotórészei;

9. a lakott helyek jegyzékét a vármegyéknek kimerítő utasítás kíséretében kell megkül- deni.

A kisbizottság tagjai a belügyminiszter jóváhagyásával megállapodtak abban!

is, hogy a külterületi lakott helyek elkészített jegyzékét bizottsági küldött viszi el a' törvényhatóságokhoz, hogy így a személyes megbeszélés előnyeit is kihasználhas-r sák. Először Jász—Nagykun—Szolnok, Békés, Heves, Bács—Bodrog. Csongrád anya-—

gát készítették el ily módon, 5 a személyes tárgyalás valóban eredményesnek bizo—v nyult.

A külterületi lakott helyek névmegállapítása az elvi állásfoglalás után a gya——

korlatban gördülékenyen haladt. Egy-egy vármegye helységeínek névmegállapítása

után, amikor már minden név végleges formát kapott, a külterületi lakott helyeknél

könnyebb volt a községekkel közös álláspontot kialakítani, gondot csak egy-egy tu—

lajdonosról elnevezett lakott hely névváltoztatása jelentett.

Az ülésjegyzőkönyvekben 1931-ig nincs is különösebb említés a külterületi la—

kott helyekkel kapcsolatban. Ebben az évben is csak azért merült fel ez a kérdés, mivel a Központi Statisztikai Hivatal tapasztalata szerint a puszták, telepek és egyéb lakott helyek nevének megállapítása óta nagymértékű változások történtek. Ennek megoldása várt a Törzskönyvbizottságra. A Bizottság elismerte a változáso—

kat, de továbbra is csak az 1898. évi törvény szellemében volt hajlandó a kérdés rendezésére.

Az Országos Községi Törzskönyvbizottság foglalkozott a vasúti és hajózási meg- állóhelyek névváltoztatásával is. A Magyar Államvasutakkai a Bizottság megegye—

zett, hogy a menetrendeket csak a végleges nevek kialakulása után változtatják meg.

A kereskedelemügyi miniszter azután 1902—ben rendelte el, hogy a MÁV díjszabási és kilométermutatójában, az új menetrendben már a megállapított helyneveket használják. Ha a kettős állomásnevek elkerülhetetlenek voltak, a Törzskönyvbizott- ság a kötőjel helyett az ..és" szócska alkalmazását javasolta. A Bizottság a névvál—

toztatásokat minden területen érvényre juttatta, így a térképeken, az iskolai tan-r könyvekben. az okmányokon, a szakminisztériumok kiadványaiban és természetesen—

a közigazgatás valamennyi területén.

*

Mivel az Országos Községi Törzskönyvbizottság a Magyarországon található.

összes helység és külterületi lakott hely nevét revízió alá vette, szükségessé vált a helységek bélyegzőinek, pecsétnyomóinak módositása. átalakítása is. A Törzskönyv—

bizottság elképzelése az volt. hogy az ország egész területén egységes formájú,

azonos anyagból készült bélyegzőket használjanak. Ennek érdekében a Bizottság

a költségvetésében megállapított összeg terhére valamennyit központilag kívánta elkészíttetni. Egységesítésük akkor vált időszerűvé, amikor a vármegyei adatok vég-

leg elkészültek.

A javaslatok elbírálásával, a helyes gyakorlat kialakításával a végrehajtó bi-

zottság foglalkozott. A legmegfelelőbb forma és a legolcsóbb megoldás kiválasztása érdekében 1899. június 15-i határidővel versenytárgyalást írtak ki. A bélyegzőkre és

(11)

A K'OZSÉGI T'ORZSKO'NYVBIZOTTSÁG

1005

pecsétnyomókra beérkező javaslatokat elfogadhbtónak találták, de mielőtt a bel- ügyminiszternek felterjesztették volna, az Országos Posta- és Távirdagazdászati Hi- vatal és a Budapesti Kereskedelmi és iparkamara véleményét kérték ki. A végre—

hajtó bizottság WOO. január 9—i ülésén a meghívott szakértők is részt vettek. Napi—

renden a beérkezett bélyegzők minőségi elbírálása szerepelt. A pecsétnyomók és bélyegzők megfeleltek a kiírásnak, és a szakvélemények alapján a belügyminisz- ternek a vállalkozókat a következő sorrendben javasolták: a legjobb és legolcsóbb mintákat Felsenfeld lgnác készítette, majd Bienenstock Vilmos. Bienenstock Lipót és fia, valamint Willers György cége következett. Ennek megfelelően elkészítésükkel az első helyen szereplő céget bízták meg. A feltételek szerint a bélyegzőknek sár—

garézből, a hazai ipar közreműködésével kellett készülniük, egységes felirattal és rajzzal. Az elkészült bélyegzőket szakértők jelenlétében a Bizottság elnöke vette át.

(A címerek történeti hűségét az Országos Levéltárban bírálták el.)

Felsenteld lgnáccal a bélyegzőkre a szerződést az Országos Községi Törzs- könyvbizottság a Kincstár nevében 1900—ban kötötte meg.6 A pecsétnyomók és bé- lyegzők átvételéről először az 1901. augusztus 9—i ülésjegyzőkönyvben találtunk uta- lást. ahol minőségük ellenőrzésére szakértőket kértek. Romy Géza a Kereskedelmi Múzeum, Pásztor István a Posta— és Távirdagazdászati Hivatal. Wanaus Károly a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara képviseletében az első szállítmányokat el—

fogadhatónak találta. Az új bélyegzők megérkezésével a régiek elvesztették érvé- nyességüket, s azokat a megyei levéltáraknak kellett megőrzésre beszolgáltatni.

A belügyminiszter rendeletet bocsátott ki a régi bélyegzőkre vonatkozóan, mely- re hivatkozva a Bizottság a megváltozott nevű helységeket jegyzékben közölte. Erre a régi bélyegzőkkel, pecsétnyomókkal való visszaélés megelőzése érdekében volt szükség. Ezt bizonyította a rendezett tanácsú városok és községek pecsétnyomóinak rés bélyegzőinek tárgyában kibocsátott 8641/1906. BM. körrendelet is, amely többek között a következőket tartalmazta: ,,Az ellenőrzés hatályos foganatosítása érdeké- ben megbíztam az Országos Községi Törzskönyvbizottságot. hogy (1 Cím vezetése alatt álló törvényhatóság összes községei (illetve r. tanácsú városai) részére az ídé- zett törvény alapján megállapított és a nevezett bizottság útján szállított bélygezők rés pecsétnyomók két-két tiszta lenyomtatát bevonva, e lenyomatokból készítsen Cím részére egy, az egész vármegye valamennyi községi (illetve r. tanácsú városi) bé—

lyegzőinek lenyomatait magába foglaló, a járási főszolgabírák részére pedig egy—

egy illető járáshoz tartozó községek bélyegzőinek és pecsétnyomóinak lenyomatait tartalmazó gyűjteményt. A gyűjtemény Cím részéről a vármegye leváltárában vagy egyéb alkalmas módon, de mindenesetre Címed személyes felügyelete és felelős—

sége mellett, a főszolgabírók részéről pedig személyes felügyeletük alatt és teleiős- ségük terhe mellett lesz megőrzendő. Ezen megállapított pecsétnyomók és bélyeg- zők minden ezután készítendő pecsétnyomóknak és bélyegzőknek egyszer s minden—

korra mintául kell, hogy szolgáljanak, ezektől akár az illető r. tanácsú város vagy község megállapított nevét és címerét, akár az esetleg azokon ábrázolt jelvényt,

illetőleg semmiféle eltérés megengedve nincs."7 ,

Egy 1929. augusztus 16-i keltezésű levél közölte, hogy a közigazgatásról szóló 1929. évi XXX. t. c. 37. §-a értelmében a rendezett tanácsú városokat a törvény élet- belépésétől ,,megyei város"—nak fogják hívni. Felhívták a törvényhatóságok figyel- mét, hogy a pecséteket meg kell változtatni, de a zavarok elkerülése végett az új

bélyegzők beszerzése csak az Országos Községi Törzskönyvbizottsógon keresztül tör-

6 A szerződés szövegét a Bizottság iratai között találtuk meg. (OKTB iratai 1924. KSH Levéltár. 115.

doboz. 420—430. old.) ,

7 Adatok a Törzskönyvbizottsóg szervezetének történetéhez, 1906. (KSH Levéltár. 30. doboz. 47—49. old.)

(12)

1006 HARGlTAlNÉ BÁRCZY ORSOLYA—

ténhetett. Ez a törvény magyarázza., hogy a Bizottság az új bélyegzők, pecsétnyomók és a tartozékaik elkészítésére ismét vésnököt szerződtetett. A megbízást Altlechner Károly kapta meg, aki eddig mint Felsenfeld Ignác bélyegzőinek véleményezője vett

részt a Törzskönyvbizottság munkájában.8

*

A bélyegzőkkel és pecsétnyomókkal egyidejűleg a Bizottság a határjelzőtáblák, egységesítését is napirendre tűzte. Kezdetben a táblákat is a Törzskönyvbizottság

költségvetésének terhére, központilag akarták elkészíttetni. és az ezzel kapcsolatos.

döntéseket. intézkedéseket a végrehajtó bizottság feladatkörébe utalták. A határjel- zőtáblák módosításával. átalakításával azonban több gond merült fel. Először is az,, hogy a kiírt versenytárgyalásra különféle formájú és anyagú ajánlatok érkeztek be., ezért az anyagok tartósságával kapcsolatban a József Műegyetem és a Technológiai

lparmúzeum szakvéleményét kérték, hogy azután egységes feltételekkel írhassák ki az újabb versenytárgyalást.

1900 januárjában került sor a beérkezett minták minőségi elbírálására. de mi—

vel most sem tudtak dönteni. a határjelzőtáblák végleges kivitelezéséhez a Bizott-—

ság a Schlick-féle vasöntő céget bízta meg mintakészítéssel. Végül úgy döntöttek, hogy nem ragaszkodnak a táblák központi előállíttatásához. csak ahhoz, hogy or- szágszerte egységes formájú és feliratú táblákat használjanak. Ennek érdekében a) neveket az 1886. évi XXI. tc. 1. §-a szerint kellett feltüntetni. Az anyag és a festék használatára újabb szakértői véleményt kértek.

A határjelző táblák minőségi követelményeinek kialakítása igen hosszadalmas volt. A bélyegzőkből már az első szállítások is megtörténtek, amikor a táblák ügye még mindig a szakvéleményeknél tartott. A Műegyetem rektora kedvezőtlen véle—

ményt adott. ezért a Törzskönyvbizottság döntéshozatal végett a belügyminiszterhez fordult. Végre 1903-ban a táblák ügyében is döntés született: a Bizottság azt javasolta, hogy a megváltozott nevű helységek államköltségen kapjanak 2-2 darab jel- zőtábiát.9 A belügyminiszter azonban ezt a javaslatot nem fogadta el. és a határ- jelzőtáblák készíttetését a törvényhatóságok feladatává tette.

II. A TERVEZETT TÖRTÉNET! HELYSÉGNÉVTÁR UGYE

Az Országos Községi Törzskönyvbizottság létrehozásának pillanatától fogva fog—

lalkoztatta a Bizottság tagjait az a gondolat, hogy megalakulásukról, működésük- ről. a kialakított elvi álláspontokról, a történelmi helynevekről kiadjanak egy mű- vet. amely felvilágosítja az érdeklődőket a Törzskönyvbizottság életrehívásának fon—

tosságáról.

A Bizottság munkája az első években a helynevek megállapítása volt, s ezért úgy döntöttek, hogy a tervezett mű elkészítésének a helynevek végleges megállapi- tásával kell egybeesnie. igy a tervek első tárgyalása csak az 1909. november 10-i teljes bizottsági ülés napirendjén szerepelt, ahol a tagok ismét megállapodtak, hogy

a kötet kiadására nagy szükség van, sürgették a munkálatok megkezdését. de a

könyv megjelenésének határidejét nem szabták meg. Az elfogadott általános alap- elvek szerint a kiadvány bevezetésében a Törzskönyvbizottság felállítását elhatározó törvényjavaslat országgyűlési tárgyalásának ismertetése, a parlamenti bizottság je—

lentése és indoklása után az elfogadott 1898. évi lV. tc. teljes szövegét kívánták kö-

5 A helységek sima és címeres bélyegzőin kívül készítettek bélyegzőt és pecsétnyomót a közjegyzőségek- nek. az anyakönyvi kerületeknek, a gyámpénztáraknak, az orvosoknak. az óvodai felügyelő bizottságoknak, a népískoláknak, a katonai nyilvántartó irodáknak. az adóhivataloknak, az egészségügyi bizottságoknak stb.

(A bélyegzőket és pecsétnyomókat két vésn'o'k. Felsenfeld Ignác és Alt/echner Károly készítette.)

9 A Schlick-féle gyár a határjelzőtáblákat 3 korona 50 fillérért készítette. (OKTB iratai 1904. KSH Le- véltár. 115. doboz. 143—144. old.)

(13)

A KUZSÉGI TURZSKONYVBIZOTTSÁG

1007

zölni. Ezután következett volna a törvény végrehajtásának története, a munkálatok sorrendje, a későbbi belügyminiszteri rendeletek felsorolása és a gyakorlat során követett általános irányelvek ismertetése. beleértve azt is, hogy a Bizottság helyes-

írási ügyekben mindenkor az Akadémia szabályait követte.

A bevezetés után a községi adatokat nem megyénként, hanem az egész or——

szágról betűrendben kívánták közzétenni. Ezzel akarták megkönnyíteni használatát, és a betűrendes mutatót megtakaríthatták volna. A címerek és címerleírások az Or- szágos Levéltár javaslata szerint külön kötetben jelentek volna meg. Ennek részle- teiről, valamint a mű címéről a Törzskönwbizottság később kívánt dönteni. Igen ton- tosnak tartották, hogy a történeti nevek és adatok is helyet kapjanak a kötetben.

(Azokat az adatokat, amelyek a Bizottság munkája során felszínre kerültek, de a törzskönyvbe valamilyen oknál fogva nem kerültek be, és az utókor számára fontos——

nak ítélték. zárójelben kívánták közölni.)

A mű szerkesztését az Országos Statisztikai Hivatal tisztviselői vállalták, a tőr- téneti adatokat az Országos Levéltár munkatársai állították volna össze, n'yelvé_

szeti szempontból pedig a szláv nyelvészszakértőt kérték volna fel a mű felülbírálá- sára.

A belügyminiszterhez küldött felterjesztésben nemcsak a Bizottság munkáját ismertető mű, hanem vele egyidőben egy szótár jellegű kiadvány elkészítését is ja- vasolták, amely Magyarország összes helységét földrajzi, népességi, néprajzi, törté—

nelmi, egyházi, közigazgatási, közműveltségi. ipari és egyéb közérdekű szempont szerint ismertette volna. Később erről a kiadványról nem szólnak az ülésjegyzőköny—

vek. pedig nagy kár. hogy ez a rendkívül korszerű ötlet nem valósult meg. Azóta szá- mos országban jelentek meg hasonló adatokat tartalmazó történeti lexikonok, ame—

lyeket különösen a helytörténészek forgatnak nagy haszonnal.

Több mint tíz év elteltével újra a Bizottság napirendjére került a történeti hely- ségnévtár kiadásának ügye. Megállapították, hogy a Központi Statisztikai Hivatal és az Országos Levéltár sok értékes adatot gyűjtött össze, de a rendkívüli esemé—

nyek megakadályozták a munkálatok befejezését. A Törzskönyvbizottság 1916-ban ülésező tagjai is feltétlenül szükségesnek tartották a mű kiadását, de a konkrét tár- gyalást a következő ülésre halasztották. Addig tájékozódni kívántak a munkálatok állásáról. Az első világháború miatt azonban megint hosszú évek teltek el, mire a jelentés tárgyalásra került. Dr. Dobrovits Sándor, a Bizottság akkori elnöke méltó—

nyolta a mű kiadásának fontosságát, de a pénzügyi feltételek hiánya miatt nem volt mód e régi terv megvalósitására. Végül 1939—ben úgy döntöttek, hogy a kiadás költségeinek fedezése tárgyában a belügyminiszterhez fordulnak, ahonnan azonban

pénz helyett csak további biztatást kaptak.

A Törzskönyvbizottság 1948-ban ismét foglalkozott a kérdéssel. Tagjai10 a mű megjelenését tudományos. történelmi. gyakorlati, adminisztratív szempontból egy-

") A Bizottság tagjai 1948-ban a következők voltak: Pikler György, az OKTB elnöke, Központi Statisztikai Hivatal; helyettes elnök a KSH alelnöke (nincs megnevezve) és dr. Jánossy Dénes (Országos Levéltár); kinevezett tagok: dr. Birkás Géza (Miniszterelnökség). dr. Szondy Viktor (Külügyminiszterium), dr. Szendy Tibor (Pénzügyminisztérium), dr. Varga József (lparügyi Minisztérium), dr. Fülöp Kálmán (Kereskedelmi és Szövet- kezetügyí Minisztérium), dr. Kiss László (Közellátásügyi Minisztérium), dr. Raksányi Arpád (Népjóléti Minisz- térium), dr. Matolcsy Károly (Tájékoztatásügyi Minisztérium), Vízváry Viktor (Építés- és Közmunkaügyi Minisz—

térium), dr. Nyeviczkey Lóránt (Igazságügyi Minisztérium), (Földmivelésügyi Minisztérium), dr. Takács József, dr. !ármy András és dr. Kolozsváry Vilmos (Belügyminisztérium), dr. Baranyi Ferenc és . . . (Közlekedés—

ügyi Minisztérium), dr. Hadik Béla és dr. Gál Zoltán (Vallás— és Közoktatásügyi Minisztérium). dr. lrme'di- Molnár László és (Honvédelmi Minisztérium). dr, Kossányi Béla és dr. lla Bálint (Országos Levéltár), dl. Thirring Lajos és dr. Szathmári Gábor (Központi Statisztikai Hivatal), dr. Lukinich Imre (Magyar Tudomá—

nyos Akadémia Történelmi Bizottsága), dr. Takács József (Magyar Földrajzi Társaság). dr. Kniezsa István;

(Magyar Történelmi Társaság); szakértő dr. País Dezső.

A végrehajtó bizottság munkájában Pikler György és ]ánassy Dénes, valamint a KSH alelnöke hivatalból

*vett részt. Tagjai: Hadik Béla és Irmédi-Molnár László kinevezett tagokon kivül a Belügyminisztérium, az Országos Levéltár, a Központi Statisztikai Hivatal és a Közlekedésügyi Minisztérium teljes bizottsági képvi——

selői közül az alkalmanként kirendeltek. (OKTB személyi iratok 1948. KSH Levéltár. 31. doboz 1—394. old.)

(14)

1008 HAKGI'IAINE BARCZY ORSOLVA

aránt szükségesnek tartották. Végre megszületett a kötet címe is: ,,Történelmi hely- ségnévtár". Szűkebb bizottságot is alakítottak, hogy a szerkesztéssel kaecsolatos nehézségeket eihárítsák. (Tagjai: Jánossy Dénes, Kossányi Béla, lla Bálint, Elekes Dezső, Thírríng Lajos, Hadik Béla, Kniezsa István. ]ármy András, Mendöl Tibor, Ta- kács József, lrmédi—Molnár László.) Részt vett a bizottság munkájában dr. Kiss István a Pénzügyminisztérium. dr. Kovacsics József a Központi Statisztikai Hivatal részéről,,j s várták a Tudományos Tanács és az Államtudományi Intézet kiküldendő szakértő- jét is. A Bizottság végül a következő javaslatot terjesztette elő.M

Az Országos Községi Törzskönyvbizottság ülésein gyakran felmerült az a terv, hogy az 1898. évi IV. tc. alapján végrehajtott helynévváltozásokról, azok indokaival együtt hivatalos forrásmű jelenjék meg. amely egyúttal azoknak a történeti félreér- téseknek elhárítására is hivatva volna, amelyek egy—egy történetileg nem egészen indokolt. de gyakorlati szempontból szükségessé vált névváltoztatásból erednek. A mű kiadását akkorra tervezték. amikor a törzskönyvezés munkálatai befejeződtek.

hiszen a magyarázó mű nem készülhetett el előbb, mint maga a tényleges munka.

A szerkesztési elvek kialakításánál természetesen figyelembe vették a korábbi elkép—

zeléseket.

Az első részben az 1898. évi IV. t.c. végrehajtásának pragmatikus történetét, a Törzskönyvbizottság szervezetére vonatkozó fontosabb rendeletek gyűjteményét, a tárgyalásoknál követett irányelvek ismertetését, a tárgyalások sorrendjének bemu—

tatását kívánták közreadni. Összefoglalva mindazokat a fontosabb intézkedéseket, amelyek érdemesek arra, hogy a Bizottság irataiból kiragadva nyilvánosságra ke—

rüljenek és a jövendő kutatás számára megmaradjanak.

További, legnagyobb része lett volna a munkának a névváltoztatások rövid in—

doklása községenként. A Törzskönyvbizottságnak gondot okozott, hogy ezt a részt az egész országra nézve egybefoglalva helységnévtárszerűen adják—e közre vagy a me- gyéken belül alfabetikus sorrendben. Mindegyik szerkesztési módnál szükséges a

kötet végén a régi és az új neveket összefoglaló mutató készítése.

A vármegyéknél csak egyszer tüntették volna fel a rendelet számát. amellyel az összes helység nevét egyszerre megállapították. A községi rész előtti bevezetőben az országosan érvényes általános irányelvek ismertetését (egybeírás, régies írásmód kerülése) tervezték, hogy a helységeknél már csak az indoklások szerepelhessenek.

Főként azokra a helységekre vonatkozott ez a terv, amelyek azonos nevűek voltak:

melyiket kellett meghagyni jelző nélkül, melyik helynév kapott megkülönböztető jel- zőt. Ahol maga a törzsnév is megváltozott, ott az indoklásnak —- minél rövidebben

— két irányúnak kellett lennie: választ akartak adni arra, miért változtatták meg a nevet, s miért ezt a nevet adták a helységnek. Azoknál a községeknél, amelyeknek történeti neveit az Országos Levéltár kiderítette, kívánatosnak tartották az évszám vagy legalább az évszázad feltüntetésével az ismert történeti neveket akkor is fel- sorolni. ha nem használták fel az új név kialakításában. A történeti nevek megörö- kítését a tagok igen fontosnak tartották, bár tisztában voltak azzal, hogy így a kö- tet méretei megnövekednek.

Fölmerült az a kérdés is. hogy mivel a helynevek törzskönyvezése során a köz—

ségek pecsétjeit újból megállapították, s az alkalmazott jelvényeket és címereket

megvizsgálták, nem volna-e érdemes minden községnél (: jelvények és címerek rö—

vid leírását adni. Mivel ez a leírás még inkább növelte volna a könyv terjedelmét, a tagok két megoldást vetettek fel: az adatokat vagy a mű végén függelékként, vagy

az Országos Levéltár külön kiadványaként adják közre.

" A Törzskönyvbizottsóg munkáját ismertető műről szerzett adatok az OKTB személyi iratai között talál- shatók meg. (OKTB személyi iratok. KSH Levéltár. 31. doboz. 677—713. old.)

(15)

A KÖZSÉGI TORZSKONYVBIZOTTSAG 1009

A szerkesztést a Központi Statisztikai Hivatal törzskönyvi ügyekkel foglalkozó személyzetére bízták. Javasolták, hogy e kiadvány költségeit az állam viselje, a terve-

zett mennyiség 1000 példány volt.

A magyar tudomány nagy vesztesége, hogy ezek a javaslatok nem valósultak meg, és a tervezett történeti helységnévtár azóta sem látott napvilágot.

iii. A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE

A Központi Statisztikai Hivatal Levéltáróba először az Országos Községi Törzs—

könyvbizottságnak a mai Magyarországra vonatkozó adatlapjai és iratai kerültek.

Később, 1976—ban vettük át az Országos Levéltártól a történelmi Magyarország me- gyéire vonatkozó bizottsági anyagot. Az iratokat nem olvasztottuk egybe. A mai Ma- gyarországra vonatkozó anyagot az újabb iratok átvétele előtt már rendeztük. sőt mikrofilmezésük is megtörtént. A rendezés a mai közigazgatási beosztást vette fi—

gyelembe, az anyag eredetileg is ebben a rendben volt, mert ez megkönnyítette használatát. Az Országos Levéltártól átvett anyag nagy része az elcsatolt területek helységeire vonatkozik, ez is indokolta egykori rendjük meghagyását. Az írattártól átvett anyag az 1—32., az Országos Levéltár iratai pedig a 33—117. dobozban kaptak helyet. Az anyagot kiegészíti az Országos Levéltártól átvett viaszpecsétek és bélyegzőlenyomatok 14 dobozra terjedő gyűjteménye a 118—131. számú dobozban.

Az anyagról mikrofilm is készült. amelyek az 1869—1916., illetve az 1936—2036. számú jelzet alatt találhatók.

Mindkét anyagról először megyénként, azon belül járásonként készítettünk be- tűrendes mutatót. amelyben szerepel a helység neve, a dobozszám és az iratok lap—

száma. Ezután készült el az összefoglaló mutató, amelyben Magyarországnak mintegy 12000 helysége szerepel. Rovatai: a helység, a megye és a járás neve, a doboz- szám és az iratok lapszáma. A mutatóban szerepel a Törzskönyvbizottsóg törté—

netére vonatkozó ülésjegyzőkönyvek és egyéb iratok anyaga is. Kiadványunk célja, hogy a Bizottság terjedelmes anyagában könnyen tájékozódjunk, s a kutatók azon- nal megállapíthassák, találnak—e a keresett helységről iratokat. A közreadott anyag az összefoglaló mutatót tartalmazza, amely a Levéltár birtokában levő teljes irat- anyag feldolgozásával valamennyi helységet feltünteti, amelynek névmegállapitá-

sáról iratok maradtak fenn.

A mutatóban első helyen a Törzskönyvbizottság által elfogadott helynév szerepel. Ha egy helység a Központi Statisztikai Hivatal eredeti anyagában és az Orszá- gos Levéltártól átvett anyagban egyaránt szerepel. a dobozszámok növekvő sor—

rendjét vettük alapul (ilyen például Komárom megye tatai járása). A helynév után a megye, majd a járás megnevezése és az iratok tárolási helyének megjelölése szerepel (doboz- és lapszám). A korábban Magyarországhoz tartozó területeken fekvő helységek a mutatóban utolsó magyar nevük és területi beosztásuk szerint szerepelnek. A megyékre vonatkozó összefoglaló táblák és iratok a megye nevénél szerepelnek, amint a helységnevek közé beiktathatók voltak. Az anyag használatánál csak a dobozszámot és az iratok lapszámát kell megjelölni.

Az Országos Levéltártól átvett anyagban levő viaszpecsétekről és bélyegzőle- nyomatokról a helységek betűrendes mutatója után külön mutató készült. Ez az anyag közel sem olyan teljes, mint a helységekre vonatkozó iratok. Abaúj—Torna

megye anyagában például csak 5 bélyegzőlenyomat található. Ezért, és mivel egy

lapon több helység pecsétjei, illetve bélyegzőlenyomatai szerepeltek, csak megyék szerinti mutatót készítettünk. Rovatai: a megye neve, a bélyegző lenyomatok száma, a viaszpecsétek száma és a dobozszám.

5 Statisztikai Szemle