Múlt, jelen, jövő a kriminálinformatikában

(1)

SZEMLE

1263

szervezetként jött létre. (35 alapító tagja kö—

zött volt Keleti Károly.) Valójában azonban az egyes nemzeti kormányok pénzügyi segit—

sége révén ,.félig kormányszintű" intézmény volt. igy, főleg az első évtizedekben a hivo- talos statisztika fejlődését szolgálta és ki- válóan szolgálta, az új nemzetközi szerve—

zet. A sok évtizedes fejlődés során azonban a szervezet tevékenysége más irányokba ,,el—

húzott". így a második világháborút követő években, évtizedekben szerencsésen erősö- dött a matematikai statisztikusok szerepe az lSl-n belül, akik létrehozták a Bernouilli Tár—

saságot, s ez a szekció ma már 1500 tagot számlál. Hangsúlyozom, hogy ez örvendetes.

Az is örvendetes, hogy létrejött a számítás—

technikával foglalkozó statisztikusok önálló szekciója, ugyancsak életerős és növekvő szervezetként. Ez a szekció már nem telje- sen független a hivatalos statisztikusokétól, hiszen az állami statisztikában óriási szerepe van a számitástechnikának, s ilyen ké- pesítésű szakértők részt is vesznek szekciónk munkájában.

Természetes, hogy ezek a szekciók bizonyos mértékben háttérbe szorították a hiva—

talos statisztika szerepét, bár nem teljes mértékben, hiszen ha megvizsgáljuk az el- múlt 4—5 ülésszak anyagát, ezekben mindig találkozunk a hivatalos statisztika legaktuá—

lisabb kérdéseivel. Ilyenek voltak: a nép- számlálások szervezésének módszere, ennek elméleti háttere. vagy a társadalomstatiszti- ka bizonyos kérdései, vagy a Tokióban tár- gyalt témakör: a pontosság és naprakész—

ség kapcsolata és ütközése. Mégis volt olyan érzés a tagságban, mintha a hivatalos sta—

tisztika szerepe és képviselete az lSl-ben ma nem olyan lenne, mint ami nemzetközi szinten kívánatos. Ez az igény hozta létre az új Szövetséget, de véleményem szerint ez csak az egyik tényező. A Szövetség létrehozása iránti másik igény úgy fogalmazható meg, hogy mig az 15! zárt testület. ahová öt aján—

ló személyes garanciája szükséges. 5 emel-

lett alapfeltétel a jelöltnek hosszú időszak- ra visszatekintő publikációs tevékenysége, s mindezt egy külön bizottság bírálja felül, addig a szekciók nyitottak. (Jellemző a fel- vételi bizottság működésére, hogy sok év óta 90—100 jelölt közül évenként mintegy 70—75- öt vesznek fel.) A hivatalos statisztikával fog- lalkozók nem ritkán abban a hátrányos hely—

zetben vannak, hogy miközben az állami statisztikai szolgálatban tevékenykednek, nincs módjuk annyit publikálni. mint amennyi az lSl-tagsághoz még a megalapozottabb aján- lások mellett is szükséges lenne. Követke—

zésképpen azon szakemberek előtt, akik magas szinvonalon művelik a hivatalos sta- tisztikát, de egyénileg kevesebbet publikál—

nak (névtelenül, állami jelentések formájá—

ban annál többet), tágabbra kell nyitni a kapukat. Ezek között számos olyan kiváló statisztikus van, akik fejlődő országokban:

Afrikában, Ázsiában tevékenykednek, s bár a statisztika bizonyos ágaiban nagyszerűt al—

kottak már, nemzetközi szinten azonban még kevésbé ismertek. Úgy vélem, az a tény. hogy egy Szövetség, amely jóformán alig tevé- kenykedett és az első két évében máris 500 tagot számlál, jelzi, hogy a tagként jelent- kezőkben, akik között kevesebben vannak az egyúttal lSl—tagok is, mindkét fajta igény megfogalmazódott.

Végül nem hallgathatom el, hogy a Szö- vetség alapító tagjai közé felvételét kérte például az a statisztikus kolléga, aki a fej- lődési irányok meghatározásával foglalkozó ad hoc bizottságot vezette, s aki az lSl amsz—

terdami ülésszakán írásos anyagot körözte—

tett az új Szövetség létrehozása ellen.

Ugyancsak alapitó tag lett az a másik statisztikus kolléga is, aki az lSl amszterdami közgyűlésén személyesen szólt az ellen, hogy egy új Szövetség megbontsa az lSl egységét.

Azt hiszem, nem kell több annak jellemzé- sére, hogy jó kilátásokkal indul az új Szö—

vetség, s remélem, hogy a magyar részvétel is megfelelő lesz munkájában.

MAGYAR SZAKIRODALOM

:MÚLT, JELEN. JÖVÓ A KRlMlNÁLlNFORMATlKÁBAN

BM Könyvkiadó. Budapest. 1987. 225 old.

A tanulmánykötet a bűnügyi nyilvántartás centenáriuma és az egységes kriminálstotisz- tika két évtizede alkalmából rendezett em—

lékülés előadásait (referátumait, korreferátu- mait) tartalmazza. A kötetet Dávid Gábor és Pálmai Józsefné szerkesztette. A tanulmá—

nyakat Pálmai Józsefné, Dávid Gábor, Fe- kete Károly, Diczig István, Kertész Imre, Lóczi István, Kacziba Antal, Solymosi József-

né, Jánosi Mária, Kovacsicsné Nagy Kata- lin, Dobos lános, Müller Gusztáv, Tóth Tí- hamér, Dietz Gusztávné, Kovács László, Bu- dai Attíla készítették.

Hazánkban az elmúlt évtizedben eddig nem tapasztalt mértékben és ütemben nö- vekedett a bűnözés. Ezzel egyidőben csök- kent. legalábbis relatíve. a felderítés ered- ményessége. Úgy tűnik, hogy (: ... .. bűnüldö- ző apparátus jelenlegi létszámarányai, szak—

mai felkészültsége, technikai ellátottsága és munkamódszerei mellett elérte teljesitőké- pességének határait" (89. old.). Ez a tény.

(2)

1 264

a centenáriumi alkalom mellett, még inkább indokolttá tette, hogy a bűnözésre, a bűn—

üldözésre vonatkozó intormációszerzést, —fei—

dolga-zást, —áramlást, -telhasználást ne csak a múltra nézve értékeljék, hanem azok ta—

pasztalatai és a jelen gondjai, problémái alapján a megoldásra váró jövőbeli felada-

tokat is körvonalazzák.

Minthogy az információk forrásait alapve—

tően a különböző bűnügyi nyilvántartások és a kriminálstatisztikák nyújtják, így érthető, hogy az egyes tanulmányok — ha eltérő mű—

ködési szinten, illetve nézőpontból is — e két fő területhez kapcsolódnak.

A bűnügyi nyilvántartások és (: kriminál- statisztikák eltérő elsődleges célokat szol- gálnak, így azok önálló információs rend- szert is alkotnak, következésképpen azok egymástól elhatároltan is értékelhetők. Vég—

ső soron azonban a különböző funkciókat ellátó bűnügyi nyilvántartások és az egyes kriminálstatisztikák szoros kapcsolatban áll—

nak egymással, a közös tárgy: a bűnözés, a bűncselekmények és a bűnelkövetők ismér- veinek koordinálható regisztrálása és egy- másra épülése révén. Ennek értelmében a kötet több tanulmánya foglalkozik az eltérő célokat szolgáló információ-rendszerek koor-

dinálásával, integrálásával.

A bevezető, centenáriumi tanulmány meg- lelelő szakirodalmi megalapozottsággal tö—

mör áttekintést nyújt a bűnügyi nyilvántar- tások történeti alakulásáról (Pálmai). Ma- gyarországon 1885-ben alakították ki az első központi bűnügyi nyilvántartást, az azt meg- előző különböző információtartalmú, helyi nyilvántartások rendszerezésével. Ez kezdet- ben !) rovottmúltúak és körözöttek, a lopott tárgyak és talált értékek, a feltételes sza—

badlábra bocsátottak és a rendőri körözvé- nyek nyilvántartására terjedt ki, amely rövi- desen bővült daktiloszkópiai és fénykép- nyilvántartásokkal. Napjaink bűnügyi nyil- vántartási rendszerét tárgyalva kitér az 1950—

1951. évi szervezeti módosításokra, ezen be—

lül is részletesebben a bűntettesek és az ún.

modus operandi (eljárási mód) nyilvántar- tások tartalmi módosításaira, majd ezek fel- használására; végül e nyilvántartásoknak az 1970-es években induló számítástechnikai megoldásait és problémáit veti fel.

Az 1970-es évek végére kialakult egy vi- szonylag korszerű számítógépes nyilvántar- tás, amely a hagyományos adattárak infor- mációs struktúrájának megfelelően valósult meg. A bűnözés fokozott mértékű növekedé- sével, struktúraváltozásával azonban az ope- ratív bűnüldöző szervek és az irányítás ré- széről gyorsabb (naprakész), megbízhatóbb, célszerűbb központi és területi információ—

igények jelentkeznek, amelyek az informá- ció—rendszer tartalmi (minőségi) és működé- si változtatását is egyre sürgetőbben követe—

SZEMLE

lik. E felismerés következményeként az Or- szágos Rendőrfőkapitányság bűnügyi cso- portfőnöksége koncepcionális tervezetet dol- gozott ki egy egységes bűnügyi információ—

rendszer bevezetésére (Díczíg). Az ismerte—

tett alapelvek szerint e rendszernek, a bűn—

üldözés középtávú stratégiai koncepciójának megfelelően, a megelőzés és a felderítés alapvető céljait és feladatait kell szolgálni.

Ezeknek alárendelve tervezik kialakítani (a, bűnüldözői munkafolyamatokra, illetve a bűnügyi alapdokumentumokra épülő adat—

szolgáltatást, megszüntetve a tanulmányban csak vázolt, de részleteiben még kidolgozás- ra váró információs alrendszerek közötti fe- lesleges párhuzamosságokat, átfedéseket;

Ehhez kapcsolódóan kívánják kialakítani az egyes személyi, cselekményi és tárgyi alrendszerek, iunkcionális adattárak optimális mér-*

tékű clecentralizálását, továbbá az országos (központi), rendőriőkapitánysági (területi) és rendőrkapitánysági (helyi) működési szinten egységes elvek, fogalomrendszer szerint gyűj—

tött információk összekapcsolását, gyors—Visz- szacsatolási lehetőségét.

E problémakörhöz kapcsoiódik a krimina- lisztikai feladatok egy-egy szűkebb területű nyilvántartásával, az egyes információs alrendszerek kérdéseivel foglalkozó több ta—

nulmány.

A korszerű, egységes bűnügyi információ—

rendszer nélkülözhetetlen feltétele a számi—

tástechnika alkalmazása és fejlesztése. Ezért elismerésre méltó, bár kézenfekvő, hogy e témakör önállóan is kiemelt heiyet kapott a tanulmánykötetben (Kovács, Budai). Jóllehet e tekintetben alig két évtizedes vagy gyakorlatilag még rövidebb múlttal számolha- tunk, a perspektivikus fejlesztés szempontjá- ból korszakváltó, minőségi előrelépést je—

lentett az utóbbi években a táv-adatfeldoi—

gozás, a központi és területi információs

adatáramlás, adathozzáférés lehetőségének egyelőre még területileg korlátozott beindí—

tása. Jövőbeli célként egy ilyen integrált típusú számítógépre szervezett információ—

rendszer kiépítését tervezik, amely a Belügy—

minisztérium országos központosított adat- bázisaira; a megyei rendőrtőkapitányságok kisszámítógépes területi rendszereire; a rend—

őrkapitányságok mikroszámítógépes rendszereire épülnének. A sürgető igények hangsú—

lyozása mellett azonban a tanulmánykötet—

ből az is kitűnik, hogy egy összehangoltan működő, gyors, hatékony és gazdaságos bűnügyi nyilvántartás kialakítása hazai vi—

szonylatban csak hosszabb távon, jelentős szellemi és technikai erők koncentrálás—ával érhető el.

A tanulmánykötetből átfogó képet kapunk a kriminálstatisztikák (igazságügyi, börtön—

ügyi, bírósági statisztikák) történeti alakulá- sáról (Dávid). Ezen belül kiemelésre méltó

(3)

SZEMLE

1 265

az 1964-ben bevezetett egységes rendőrségi és ügyészségi statisztika és a gyakorlat ál- tal támasztott igényekhez kapcsolódó tár—

gyalása.

Kétségtelen, hogy az egységes rendőrségi és ügyészségi statisztika bevezetésével lehe—

tőség adódott az ismertté vált bűncselekmé- nyek, illetve az ismertté vált bűnelkövetők teljes körű megfigyelésére, de amint az a le—

írtakból vagy a sorok mögött is kiolvasható:

több szempontból nem volt egyértelmű az előkészítés még az egységes fogalomrendszer

kidolgozásában sem. Ezért vált szükségessé menet közben és utólagosan például a de facto és a de jure .,bűnelkövetők" megkü- lönböztetése, a cselekményi oldallal történő összehasonlítás, összekapcsolás céljából.

(Közbe-vetően kívánom megjegyezni, hogy a fentiek elméletileg megalapozott koncepció—

ja ellenére a számítógépes végrehajtásban e kérdés ma sem nyert kielégítő megoldást.

mivel mindeddig nem tudja egyértelműen megoldani az ahhoz szükséges homogéncso—

portok szerinti feldolgozást.)

1964 óta több ízben bővült újabb ismérvek kiegészítésével az információgyűjtés, példá- ul a bűncselekmények helyére, illetve a bűn- elkövetők lakóhelyére nézve, amely alapul szolgálhatott a bűnözés területi fertőzöttsé- gének, csoportosításának reálisabb értékelé- séhez; továbbá a visszaeső bűnelkövetők dif- ferenciáltabb megfogalmazásában vagy a viktimológiai jellemzők rögzítésével (Dávid, Tóth). (Jóllehet e módosítások egy része a század eleji birósági statisztikákban már

megtalálhatók.)

A büntetőanyagi, illetve eljárásjogi mó- dosításokkal összefüggő statisztikai változta- tásoktól eltekintve, mindmáig alapvető — gyakorlatilag megoldatlan — probléma a bűncselekmények tárgyi és személyi oldalá- nak összekapcsolása. együttes, komplex vizs- gálata, amely közismerten elősegítené a bű—

nözés okainak sokrétűbb megismerését. Nem véletlen tehát, hogy az ilyen komplex fel- dolgozási igény nemcsak a bűnügyi tudo- mányok, a bűnüldözési vezetés, de a bűnül- dözési gyakorlat részéről is jelentkezik (Do- bos). Erre az összekapcsolásra egyébként a személyi számok bevezetésével, illetve azok—

nak az adatfelvételi'lapokon történő feltün—

tetésével. legalábbis elméletileg, lehetőség nyílt, más kérdés azonban gyakorlati meg- valósitása, ami korántsem könnyű progra- mozási feladat.

A tanulmánykötet erénye, hogy általában nem szorítkozik külön-külön, elszigetelten csak a bűnügyi nyilvántartások, illetve csak (: kriminálstatisztikák értékelésére mint el- határolható információs rendszerek tárgyalá- sára. hanem keresi a megoldást e két rendszer összekapcsolásának lehetőségeire is.

Ebből a szempontból joggal kapnak hangot

7 Statisztikai Szemle

egyrészt az egységes fogalomrendszerre, az egységes kódrendszerre vonatkozó észrevéte- lek (Dávid, Müller); másrészt figyelemre méltó annak hangsúlyozása, hogy különbsé- get kell tenni a bűnözés mint társadalmi je- lenség, illetve a bűnüldözés mint működési tevékenység statisztikája között (Dietz). Vi- lágosan kell látni, hogy elsődlegesen más és más célokat szolgál a jelenség megismeré- sének, a bűnüldöző szervek működésének statisztikája és a különböző bűnügyi nyilván- tartósak. Utóbbiak elsődlegesen nem statisztikai funkciót töltenek be, bár esetlegesen szekunder jellegű statisztika alapjául szol- gálhatnak. Ennek ellenére vagy ezzel együtt meg kell valósítani az itt említett informáci- ós rendszerek összekapcsolását, más szóval

integrálását.

Az összekapcsolásnak alapvető feltétele az egységes fogalomrendszer és az egysé- ges kódrendszer kialakítása, amely még anyagi beruházást sem igényel. igy érhető el, hogy egyetlen adatfelvétel információit több célra is felhasználják, gondolva itt a jövőben kialakítandó táv-adatközlésre, gépi adatcserére, adatáramlásra (Dávid, Kova- csicsné, Kovács, Budai). Természetesen nyil- vánvaló, hogy az operatív irányítás szem- pontjából bizonyos mértékű párhuzamos adatgyűjtés nem zárható ki, például az or—

szágosan kiépített ügyeleti rendszer tekinte- tében (Dietz).

Hosszabb távlatot áttekintve reálisnak tű- nik az az ideális elképzelés is, hogy az in- formációs integráció nemcsak az egységes rendőrségi és ügyészségi statisztika keretére korlátozódik, hanem az igazságügyi minisz- tériumi és a büntetésvégrehajtási informá- ciók összekapcsolósára is sor kerülhet. Ezt a problémát .,... ami ma ismét megoldatlan feladatként áll előttünk!" más körülmények között, kézi feldolgozás útján részben már a század eleji igazságügyi statisztikában meg-

oldották (126 old.).

Usszefoglalásképpen: az emlékülés alap- ján készült tanulmánykötet figyelemreméltó erénye, hogy a gyakorlathoz szorosan kötő- dő elméleti problémákat tudományos igé—

nyességgel közelítette meg. Erre utal a to—

nulmányok jellegétől függő széles körű szakirodalmi megalapozás is. A tanulmánykötet—

ben szinte kivétel nélkül kifejeződnek az egyes információ—rendszereken belüli, illetve az eltérő célokat szolgáló információs rendszerek közötti koordinálás, integrálás iránti igények, valamint az ezek megoldását célzó reális, célszerű elképzelések. Mindent össze- gezve, eza tanulmányköteta múlt és a jelen feltérképezésével alapul szolgálhat a jövő korszerű bűnügyi információ-rendszerének ki—

építéséhez.

Dr. Balázs József