S Z A B Ó PÁL
A T E S T I É S L E L K I F E J L Ő D É S K Ö Z T I D I S Z H A R M Ó N I A K Ö V E T K E Z -
M É N Y E I (Egy eset elemzése)
A testi és lelki fejlődés között bizonyos összefüggésnek, korrelációnak kell lennie ahhoz, hogy harmdnikus-személyiség jöjjön létre.
H a az egyik nagyon elmarad a másiktól, diszharmónia keletkezhet. Minél korábban jelentkezik az elmaradás, ill. diszharmónia, annál nagyobb problémát okoz a személyiség fejlődésében. H a nem ismerjük fel időben, ha nem teszünk meg mindent az okok kikutatására és a harniónia visszaállítása érdekében, az egyén esetleg végleg elveszhet társadalmunk számára.
A korrekció nem szorítkozhat csak pedagógiai vagy csak orvosi stb. térre.
Minden szakembernek, orvosnak, pedagógusnak, pszichológusnak és — elsősor- ban természetesen magának a családnak — össze kell fognia, hogy a restitució mielőbb létrejöhessen.
További elméleti fejtegetések helyett egy konkrét eset tükrében szeret- ném igazolni a fentieket.
A. V. 16 éves I I . osztályos gimnazista fiú nem sokkal a vizsgák u t á n
— búcsúlevél hátrahagyásával — megszökött hazulról, disszidálási szándékkal.
Egy barátjával három napig csavarogtak a Bakonyban, eltévedtek, végül önként jelentkeztek a rendőrőrsön.
A szülőket nagyon bántotta a dolog, mert — mint mondták — ha talán kissé szigorúbbak voltak is néha mindent megtettek a fiúkért. Féltek a disz- szidálási kísérlet megismétlődésétől, és annak kivizsgálását kérték, hogy m i le- hetett a valódi ok, ami a gyermeket szökésre bírta. — Egyébként az utóbbi idő-
ben már sok probléma volt vele. ' A panasz meghallgatása után tájékozódtunk a családban előfordult beteg-
ségekről. Az anyát hosszabb ideig kezelték idegösszeroppanással. Az apa kissé ideges ember, sok megpróbáltatáson ment keresztül. Az apa anyai nagyapja alkoholista volt. (Dipsomániás).
Az objektív ^ környezeti viszonyok otthon általában megfelelőek a vizsgálat idején. — Két szoba öszkomfortos lakásban 5 személy lakik. (Két szülő és három gyermek) Régebben azonban nagyon nehéz lakáskörülmények között éltek.
— A havi jövedelem 5000 Ft körül van.
A szubjektív környezet otthon — a szülők szerint — szintén jónak mondható.
Az apa és anya között nézeteltérés alig van. Mindketten dolgoznak, értelmiségi munkakörben. A gyermekek nevelését főleg az anya irányította. Az apa csak az utóbbi időben szól bele, mióta látja, hogy a felesége nem bír a gyermekkel.
Igyekszik vele baráti hangot használni, bár néha nem tud magán uralkodni.
Egy-egy súlyosabb vétsége után szíjjal is meg szokta verni. Ezért a gyermek általában fél tőle.
A vizsgáltnak egyébként még két testvére van. Egy 19 éves egyetemi hallgató fiú és egy 14 éves ált. iskolás kisleány. — A testvérek kitűnő tanulók.
Gyakran állítják őket eléje példaképül. Azok jól összeférnek egymással, ő nche-.
zen'illeszkedik be közéjük.
Baráti köre: hozzá hasonló magatartásúakból áll. Együtt isznak, dohányoz- nak, udvarolnak.
A családi, ill. környezeti adatok után felvettük A. V. anamnézisét az édes- anyjától. — A vizsgált második terhességből származik. Terhesség alatt az anya sokat idegeskedett, különösen az utolsó hónapban. A terhesség egyébként zavar- talan volt. A gyermek lakáson született, orvos és bába jelenlétében, arctartásban.
Kék volt. Élesztgetni kellett. Szül súly: 3100 g.
Az anyának teje nem volt, mesterségesen táplálták az újszülöttet. 12 napos korában sárgaságot, majd súlyos bélhurutot kapott. Emiatt testileg nagyon leromlott. Féléves korában még 3170 g volt a súlya. Elmaradását csak kétéves kora körül tudta behozni. Akkor kezdett ülni, majd állni és beszélni. Ebben az időbén lett szobatiszta is.
Megelőző betegségei: 2 éves kor után a szokásos gyermekbetegségek (bá- rányhimlő, kanyaró).
Mindig nagyon eleven, szertelen, kötekedő gyermek volt. Gyermektársak- kal nehezen tudott összeférni. 4 éves kortól óvodába járt, verseket, dalokat köny- nyen megtanult, szívesen szerepelt, de magatartása miatt sok "panasz volt rá.
6 éves korában került iskolába. Nehezen kezdett olvasni, később is sokat .kellett vele foglalkozni. Anyja sokszor együtt tanult vele. A pedagógusok szerint ,,jó fejű, de lusta" gyermek volt.
Az ált. iskola ,,jó" (4) eredménnyel való elvégzése után városi gimnáziumba került. Az I. osztályt is nehezen végezte el, a I I . osztályban pedig év végén ma- gyarból és földrajzból bukott. -
A szülők szerint semmi kötelességtudás nincs benne. Folyton noszogatni, biztatni kell. Megpróbálták már pénzjutalmakkal, kedvezmények nyújtásával is rávenni a tanulásra. Meg is ígért mindent, egy időre nekilendült, de azután hamarosan visszaesett.
Ugyanez a helyzet magatartás terén is. Ha megbüntetik valami miatt, teljesen összetörik. Sír, fogadkozik, hogy többet ilyet nem tesz, azonban a csábí- tásnak, kísértésnek a legközelebbi alkalommal sem tud ellenállni. — Pedig a fele- lősségre vonástól nagyon fél. Hogy a büntetést elkerülje, mindent (hazugság, szökés) megengedhetőnek tart a maga számára.
Inkább az érzelmek vezetik. Sok mindenbe belefogott már (zeneórákra járt, vívott, teniszezett, nyelveket kezdett tanulni), azonban semmihez sem volt kitartása hosszabb ideig.
Társaságban udvarias, kellemes, mulattató egyéniség. Állandóan bohóc- kodik, ,,jó pofa" akar lenni, ismerősei szeretik.
A kisgyermekeket szereti, gyakran játszik velük. A környék összes gyerme- kei ismerik, pajtásuknak tekintik.
Az iskola véleményét is megkérdeztük róla. A kapott jellemzés szerint:
,,. . . a gimn. I. osztálya kezdetén is sok probléma volt vele. Később szorgalma egyre hányatlott. Véleményünk szerint akaratereje gyenge és kitartó munkára képtelen . . . Az I I . osztályban hasonló volt a helyzet. Itt azonban elmaradása az év vége felé mór oly nagy volt, a pótlandó anyag annyira felgyülemlett, hogy néin tudott vele megbirkózni . . . Jellémileg könnyen befolyásolható . . . "
•429
Ezek után került sor a tulajdonképpeni vizsgálatokra, melyet a fiúval való beszélgetéssel k e z d t ü n k .
A. V. az exploráeiós kérdésekre őszintének látszó nyíltsággal válaszolt.
Elmondta, hogy azért akart elmenni otthonról, mivel szülei sokat szidják a rossz tanulásáért. Úgy érzi, nem lesz képes leérettségizni. Ha sokat tanul, fáj a feje.
Jóformán minden tárgy problémát okoz neki. Néha, ha jól megérti az anyagot, könnyebb a tanulás, de ez ritkán fordul elő. B á t y j á t nagyon tiszteli és csodálja, amiért kitűnő eredménnyel tudta letenni az érettségit. Ő nyomába sem lépbet.
Ezért inkább dolgozni szeretne már. Húgára haragszik, mert az henceg jó ta- nuló voltával, és állandóan összehasonlítást tesz kettőjük között. — Szülei is mindig hangoztatják, hogy testvéreiből „lesz ember", de belőle soha. Ezt ő is t u d j a , de
azért rosszul esik neki, hogy erre állandóan felhívják a figyelmét. Mit csináljon, ha egyszer „olyan hülye".
Az ált. iskolában jobban tudott tanulni, főleg az alsó tagozatban. (Falusi iskolába járt.) A b b a n az időben többször meg is dicsérték-. Egyébként amennyit tud, most is tanul. — Tudja, hogy szüleinek szomorúságot okozott szökésé- vel, hogy anyja életét esetleg megrövidíti rossz tanulásával és magaviseletével.
Azért is akart elmenni, hogy több bánatot ne okozzon.
Az általános orvosi vizsgálat a korának k b . -megfelelő magasságú és súlyú fiúnál organikus eltérést egyik szervvel kapcsolatban sem talált. Testi fejlettsé- gével probléma nem volt. Az idegorvosi vizsgálat azonban élénkebb reflexeket, hűvös, nedves kéz- és lábfejeket, pilla- és kézremegést állapított meg. A lélektani vizsgálatot — mivel a szülői panaszokban elsősorban a magatartási zavarok domi- náltak, — Szondi-sorozat, majd a TAT felvételével kezdtük.
A SZONDI-féle vizsgálat nagyfokú szeretet-igényt, felfokozott. érvénye- sülési törekvéseket mutatott, csekély „én kontroll" mellett. .Ezenkívül többé kevésbé elfojtott, inkább gyermekes indulatosságot, szereplési vágyat, tettetésre való hajlamot, bizonyos fokú önmagával, illetve helyzetével való elégedetlen- séget és változatosság keresést árult el.
A TATrvizsgálat válaszai közül a legjellegzetesebbeket az alábbiakban közöljük:
J. A kisfiú hegedűt kapott, és azt nézi, hogy milyen ez a csodaszerszám, hogyan lehetne rajta játszani . . .
3. Ez -egy börtönben játszódik le. Az-illetőt bézárták, és annyira elkeseredett, hogy-búját sírással akarta feledni . . .
8. Meggyilkolták azt a fiatalembert társai a munkásszálláson . . . 10. A kisfiú a mamája keblére borul, sír, mert megverték . . .
12. Meg akarta fojtani a társát, mert az alszik és nem tud védekezni . . .
14. Bánat emésztheti, mert éjszaka az ablakon akar kiugrani, öngyilkos akar leírni, vagy talán szökik . . .
16. Az apa megfojtja fiát . . .
18. Berúgott, és valaki fogja, hogy el ne essen . . .
Mint látható, a különböző képekre adott válaszok között elég gyakori a nőies, ill. gyermekes reakcióra-sírás, szökés-utaló válasz. (1. 3., 10., 14. sz.
képnél)
Az aktivitással, munkavégzéssel kapcsolatos képre (1. sz. kép) adott válasz úgy is értelmezhető, hogy a vizsgált szintén bizonyos csodálkozással, gyermekes kíváncsisággal áll a komoly munka (rendszeres tanulás) előtt.
Különösen feltűnő volt a 16. sz. képre adott válasz. Miután megfojtásra való utalás más képpel kapcsolatban is előfordult (1. 12. sz. kép), a szülőktől kér-
tünk felvilágosítást, mivel a vizsgált kitérő választ adott a rákérdezésnél. Az apa ekkor elmondta, hogy kb.,3/4 éve erős felindulásában megfogta fia torkát, bár természetesen nem akarta megfojtani. A gyermek azonban nagyon meg- ijedt, és még több nap múlva is szemrehányást tett a fojtogatásért. Az apa akkor azt válaszolta, vigyázzon magára, mert ha tovább is így viselkedik, egyszer még valóban ki fogja provokálni megfojtását.
A TAT további válaszai utalnak társaival való közös szórakozásaira, a közös ivászatokra (18. sz. kép) és ivó cimboráitól való félelmére is (8. sz. kép), akik csúfolják és fenyegetik, ha nem megy velük.
E l v é g e z t ü k a vizsgálnál m é g a HARSÁNYI-/é/e adaptációs vizsgálatot és a M A U D S L E Y — H A R S Á N Y I - / e / e személyiség-vizsgálatot. Felhasználtuk a BAUM-feszfef is.
Ezen vizsgálatok eredménye szintén megerősítette, hogy a vizsgált nehezen alkalmazkodó, inkább az érzelmek, mint az értelem által irányított, extrovertált és bizonyos mértékben neurotizált.
Ha az érzelmi vizsgálatok nyomán kapott személyiség-képet megnézzük, nem annyira egy 16 éves ifjú, hanem inkább egy 13—14 éyes, pubertásban levő gyermek áll előttünk.
A fokozott érzelmi reakciók, az értelmi kontroll hiányos volta és a fejletlen akarat inkább a serdülni kezdőre jellemző. Mindez annak a kérdésnek felvetésére késztetett, vajon csak a búcsúlevelében feltüntetett-érzelmi okokból, szüleinek szidalmai miatt akart Á. V. disszidálni? Vagy inkább az explorációban elmon- dottak miatt? Hogy megszabaduljon az általa lassan elviselhetetlennek érzett tanulástól.
A vizsgált figyelmének gyors kifáradása, a TAT-képekre és egyéb kérdé- sekre adott válaszainak alacsony színvonala, búcsúlevelének gyermekes stílusa stb., mind arra utaltak, hogy elégtelen eredményeinek és a tanulástól való hózó- dozásának hátterében komolyabb, elsősorban mentális jellegű problémák állnak.
Nem egyedül akaratgyengeség az oka, mint pedagógusai állították.
Hogy feltevésünk helyességét ellenőrizzük, módszeres:.értelmességi vizsgá- latot is végeztünk Á. V.-nél.
Ezt a BINET—BoBERTAG-féle intelligencia vizsgálat 13—14 éves kornak megfelelő próbáival kezdtük. A vizsgált már az első, a -kombinatív készséget igénylő próbát is csak rávezetéssel tudta megoldani. — Az erkölcsi ítéletek fel- állításánál nem ismerte fel a súlyossági fokozatokat a különböző helytelen csele- kedetek között. Szerinte pl. legnagyobb rosszat az a gyermek követte el, aki a történet szerint egy ablakot betört, de nem azért, mert letagadta tettét, hanem mivel: „egy nagy iskolai ablakot betörni kár".
A találékonyság, a logikai következtető képesség megállapítására szolgáló próbánál teljesen csődöt mondott. Tíz perces gondolkodás után sem tudta meg- mondani, hogyan lehet egy hét és egy négy literes korsó segítségével három liter vizet hozni. Végül — türelmét vesztve — kijelentette, hogy a feladatban szerep- lő gyermek biztosan megjelölte az egyik kancsón a három litert, és csak addig engedett bele vizet.
A többi feladatot többé-kevésbé sikerült megoldania. A 11—12 éves kor píóbáit jól oldotta meg.
Bár a BINET—BoBERTAG-féle vizsgálat feladatainak megoldási módja (511- meg nem oldása 14 éves fokon) eléggé bizonyítani látszott feltevésünket az értelmi képességek fejletlenségével kapcsolatban, tovább folytattuk az intelli- gencia-vizsgálatokat.
•431
A r e p r o d u k t í v i n t e l l i g e n c i á v a l kapcsolatban megnéztük a figyelemkoncentráció milyenségét a BOURDON-ÍCSZÍ felhasználásával. Az emlé- kezetet a R A N S C H B U R G — N A G Y féle szópár-módszer segítségével vizsgáltuk.
A vizsgálatok erősen fáradékony figyelmet, gyorsan létrejövő dekoncentrációt és főleg az elvont szókapcsolatokra kiterjedően gyengébb emlékezetet m u t a t t a k .
A p r o d u k t í v i n t e l l i g e n c i a vizsgálatánál a . fogalom-megha- tározásai nehézkesek, hibásak voltak. A lényegest alig, ill. egyáltalán nem ismerte fel. — A logikai meghatározások és ítéletek vizsgálatára szolgáló Klüver-féle próbánál adott válaszaiból néhányat alább közlünk, mint jellemzőt elvont gondolkodásának milyenségére:
„Miben különbözik egymástól a fösvény és a takarékos?
A fösvény dicsekedik pénzével, a takarékos nem dicsekedik.
Miben különböznek egymástól a bosszú és a büntetés?
A bosszú rövid ideig tart, a büntetés hosszabb ideig", stb.
Szó-, ill. gondolatkombináló képességét az E BBINGHA US - f é 1 e szöveg-ki- egészítéses próbával vizsgáltuk. Ezt a próbát elég elfogadhatóan oldotta meg, bár jóval időn túl.
Az elvégzett értelmi vizsgálatok alapján megállapítható, hogy feltevésünk a vizsgált életkoránál gyengébb, értelmi képességeit illetően helyes volt. A. V.-nél lassúbb szellemi fejlődés, bizonyos mértékű, kb.két évre tehető értelmi visszamaradás, (retardatio mentalis) állt fenn. Bebizonyosodott, hogy a figyelem-koncent- ráció, lényegmeglátás, fogalom- és ítéletalkotási képesség, azonkívül a követ- keztetés és az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazása terén jóval kortársai mögött van. Egyedül a szó- és gondolatkombináló képességet igénylő próbánál nyújtott korát megközelítő teljesítményt. Ez is magyarázza társaságbeli sike- reit. Tud és szeret is beszélni. Az érzelmi és akarati élet zavarai is főleg az intellek- tuális kontroll gyengeségére voltak visszavezethetők.
A vizsgálatok befejezésével kiértékeltük esetünket.
Egyik oldalon adva van a vizsgált A. V.-, aki értelmi, érzelmi és akarati síkon való lassúbb fejlődése miatt lényegében gyermekes személyiség, 16 éves kora ellenére is.
Lassúbb fejlődése részben feltehetően. az asphyxiás szülésre — mely az idegrendszert bizonyos fokban károsíthatta — , részben pedig a már 12 napos korában elszenvedett sárgaságra, ill. bélhurutra is visszavezethető (organikus okok). Ez a retardáció kisebb korában még nem volt olyan feltűnő. A lassúbb fej- lődés jelei komolyabb formában először a beiskolázás után mutatkoztak, amikor az olvasás megtanulása és a számfogalom kialakítása terén már az első osztály- ban problémák voltak. (Iskolaéretlenség !) Később is sokat kellett vele foglal- kozni, hogy elfogadható eredményeket érjen el.
A V I I I . osztályban kapott jó végbizonyítványa nem volt reális. (Talán az édesapának a faluban elfoglalt társadalmi helyzete is közrejátszott benne.) Ez mindjárt kitűnt a gimnáziumba való kerülése után, mikor az első negyed- évben 4 tárgyból, kapott rovót, ill. intőt. Természetesen a tanév folyamán csak növekedett a feszültség a reális képességek és az iskolai követelmények között. Egyre jobban érezte, hogy valójában képtelen megfelelni a feladatoknak, melyeknek végzését tőle elvárták.
Ugyanakkor azonban volt, benne bizonyos becsvágy, törekvés is, hogy sikereket érjen el, hogy valahogy mégis kitűnjön társai közül, vagy legalább kompenzálja valamivel az iskolai, tanulmányi sikertelenséget. Mivel egyébkent
•432
is hajlott a felületesebb emberi kapcsolatok, a szórakozás, az élvezetek keresése felé, megpróbált legalább ezen a téren érvényesülni. Személyi adottságai voltak hozzá, hogy szívesen vegyék megjelenését a társaságokban. Sima modora, bohóc- kodásai és jó beszélőkészsége hamarosan sikereket is biztosítottak számára.
— Inkább a már dolgozó fiatalokkal barátkozott, akiknek ő, a yliák, némileg imponált is. — Természetesen saját helyzetét illetően is csökkent kritikai érzéke, intellektuális fékjének gyenge volta miatt nem tudott megállni a szükséges ha- tárnál. — Nem megfelelő baráti környezete, ivócimborái egyre jobban maguk- kal rántották mulatozásaikba, egyre többször kellett hallania szülei keserű szem- rehányásait. Apja végül már tettlegességhez is folyamodott. — Közvetlen kör- nyezetével való kapcsolata így egyre rosszabb lett.
Helyzetére a családban jól rávilágított a szökésekor hátrahagyott búcsú- levele is, melyet az alábbiakban közlünk:
„Kedves Szüleim!
Ne haragudjatok tovább rám. Felejtsetek el, mintha én nem is lennék. Elmen- tem, hogy Anyu élete hátralevő idejét nyugodtan élje tovább. Elismerem, hogy csavargó, strici vagyok, de nem tehetek róla. Ne bánkódjatok, hogy elmentem, legalább nyugodtan vagytok, nincs aki bosszantson benneteket. — Neveljétek tovább Bélát- és Zsuzsit, ők megérdemlik, mert mind a kettőből erős jellem, gerinces ember lesz. Még egyszer kérlek benneteket, ne haragudjatok rám, hogy elmentem, hisz Apu is azt mondta, bárcsak mennék el, nem fog kerestetni. Sorai- mat zárom, csókol benneteket volt strici, csavargó fiatok
Ui. Apu kérlek, hogy ne kerestess!!! Öcsi.
Hiszen ezt megígérted. Földrajzkönyvemet viszem-magammal.
Szerbusztok: Öcsi."
A szülők tehát nem igyekeztek megfelelő módon kompenzálni a gyermek lassúbb értelmi fejlődését, „éretlenségét"—kellő ráhatások útján — legfeljebb szidták, büntették érte. Különösen az apa. Mintegy „szemben álltak" a fiúval tehát.
Ök alkották a másik oldalt.
• Az apa, nagy nélkülözések közben, saját erejéből végezte el tanulmányait, szerzett diplomát, el sem tudta képzelni, hogy fia ne tudjon tanulni, mikor erre minden lehetőséget megad neki. Csak értelmiségi munkakörben látta bizto- sítva jövőjét. Annál is inkább, mivel a tanároktól is azt hallotta, hogy a fiú jó fejű, csak lusta. Ezért fel sem merülhetett a családban a középiskola abbahagyá- sának gondolata a vizsgált részéről. — A. V,, hogy szorult helyzetéből, melyet legális úton nem tudott sem megoldani, sem tovább elviselni, megszabaduljon, végül is a „könnyebb ellenállás" irányába ment, és a nehézségekkel szembeni jellemzően gyermekes reakciót, a szökést, ill. a disszidálást választotta.
A disszidálás valódi okát felfedve, elkészíthettük terápiás tervünket, melynél
P A V L O V megállapítását tartottuk szem előtt:
„Az egyén nemcsak a veleszületett adottságok, hanem a környezet, a nevelés ötvözete is."
Mindenekelőtt megoldást kellett találnunk az „alap-bajra", az idegrend- szeri túlterhelés megszüntetésére. Le kellett vennünk A. V. válláról azt a „ter- het" (azaz a gimnáziumi tanulmányokat), amit már alig tudott tovább viselni.
El'kellett érni, hogy a vizsgált ne kényszerüljön olyan feladatok elvégzéséré,
•433
amelyekre jelenleg (a vizsgálat idején) nem volt szellemileg felkészülve. Ren- dezni kellett viszonyát a családdal, ill. társadalommal kapcsolatban is.
Fentiek érdekében mindenekelőtt behívattuk az apát, és mindezeket elmond- tuk neki. Megmagyaráztuk, hogy a gimnázium elvégzésének további erőltetése egyelőre csak kárára lenne a fiúnak idegrendszerileg és egyéb téren is. Esetleg a disszidálási kísérlet megismétlésétől is tartani lehet. Egyezzen tehát bele, hogy a fiú dolgozni menjen. Ha teherbíró képességének megfelelő feladatot végezhet, ez talán a szülőkhöz, a társadalomhoz való kapcsolatainak rendeződését is elő fogja segíteni. Behozva fejlődésbeli elmaradását, érettebb fejjel az érettségit is könnyebben megszerezheti, esetleg esti tagozaton.
Miután a vizsgálattal kapcsolatos magatartási zavarok jórészt az iskolai sikertelenség, a tanulmányi kudarcok adekvát reakciói, azok a gimnáziumból való kimaradással gyökerüket vesztik. Megszűnni egyedül ettől természetesen nem fognak, már csak a vizsgált labilis egyénisége s a megszokás, a barátok csá- bításai miatt sem. De mindenesetre könnyebb lesz ellenük küzdeni, mivel érvé- nyesülési törekvéseit egy megfelelő munkahelyen „legálisan" is kiélheti. Az apa kezdetben hallani sem akart arról, hogy a fia ne folytassa tovább a középiskolát.
Saját gyermekkorára hivatkozott, a fiú lustaságát emlegette. Később azonban mégis engedett.
A vizsgáltat kivette a középiskolából, és velünk megbeszélve, egy üzletbe helyezte el tanulóként.
A. V. megváltozásához azonban magának a vizSgáltnak közreműködésére és a társadalom segítségére is szükség volt, mely utóbbi esetünkben konkréten a fiú munkahelyének dolgozóit jelentette. A korrekcióhoz az „alapot" tehát a vizsgáknak a neki megfelelő munkakörben való elhelyezése szolgáltatta, to- vábbi biztosítékát pedig a vele való gyakori, pszichoterápiás célzattal történő beszélgetések és az otthoni nevelésében tanácsunkra bekövetkező változások jelentik. Sokat segített az ú j környezetbe való zökkenésmentes beilleszkedésnél
munkatársai megértő viselkedése, főnökének segítőkészsége, ki időnként—kérésünk- r e — be is számol a fiú munkájáról és ottani viselkedéséről. Á. Y. jó modorának, .beszédkészségének hasznát veszi az üzletben. Segítségükkel bizonyos fokig „ki-
élheti" társas igényeit. A vevők szeretik. Természetesen problémák-azért adód- nak, a változás, az átalakulás nem megy gyorsan. Nehezen vetkezi le felületes- ségét, „nagyvonalúságát". A munkában való pontosság csak lassan fejlődik k i nála. Nehéz véglegesen elszakadnia a „régi" barátoktól, az együttes szórakozá- soktól is.
Azonban a komplex nevelési ráhatások, melyek részünkről és a szülői ház, ill. munkatársai részéről érik és amelybe beletartozik az állandó ellenőrzés is.
— nem engedik véglegesen visszaesni. Nem fogja engedni jelenlegi munkahelyé- vel való elégedettsége sem, mivel nem szeretné azt elveszíteni.
Az, hogy Á. V. jelenleg dolgozik, nem jelenti egyben az érettségiről való lemondást is. Ha a belső fejlődési folyamatok és a külső nevelési hatások követ- keztében személyisége érettebb lesz, esti tagozaton leteheti az érettségi vizsgát, sőt magasabb képzettség megszerzése sem lehetetlen számára.
Sz. R U B I N S T E I N neves szovjet pszichológus ,,Az általános lélektan alapjai"
c. munkájában kifejti, hogy az egyén személyiségjegyei mencsak előfeltételei a fejlődésnek, hanem a neveléssel megszervezett tevékenységben ki is alakulnak.
Mint írja: „A pszichikus funkciók működésük folyamatában alakulnak ki . . . Az értelmi fejlődés szakaszai, ill. fokai (a fejlődés belső feltételei mellett). . .
a t a n u l á s során e l s a j á t í t o t t t a r t a l m a k t ó l , v a l a m i n t a nevelői r á h a t á s o k t ó l függ- n e k . "
I s m e r t e t e t t esetünk is b i z o n y í t j a , h o g y a lassúbb, retardált fejlődés korrek- cióját nem bízhatjuk egyedül az időre. N e k ü n k m a g u n k n a k is a k t í v a n be kell a v a t k o z n u n k , a k ö r n y e z e t i v i s z o n y o k rendezése és a megfelelő következetes, rendszeres nevelési r á h a t á s o k megszervezése révén.
ria/i Ca6o
nOCJlEJÍCTBHÍI flHCrAPMOHHH MEJKfly O H 3 H H E C K H M H A Y X O B H b l M P A 3 B H T H E M
BcKope nocjie caaHH inKOJibHbix siraaMenoB 16-TH jieranH lOHOiiia ~ yqeHHK 11 KJiacca rHMHa3HH Hapymaji 3aK0H. A B T O P KaK ncnxojior CTpe.MHTCH pacKpbiTb ripHMHHbi, K0T0pbie npuBejiH K n0fl06H0My nocTynKy. O H ycTaHOBHJi, HTO ncHXHMecKoe paaBunie IOHOLUH no cpaBHe-
HHK) c ero (J)H3HqecKHM pa3BH™eM öbiao 3aMefljieHHbiM. Pl3 3Toro <j)aKTa aBTop aejiaeT B M B O A , MTO
Hejlb3B OJKHflaTb, MTO C TBMeHHeM BpeMeHH pa3BHTHe CüOHTaHHO CTaHeT ypaBHOBeUieHHblM, ne/íaroi Híi AOJI>KHa BMewaTbca B ero X O A nyTeM yjiyHiiieHHH oi<py>KatomHX M O J I O A O I O QEJIOBEKA
yCJIOBHH H 3<j)(j)eKTHBH0r0 BOCnHTaTeJIbHOrO B03AeHCTBHH.
Pál Szabó
THE CONSEQUENCES OF DISIIARMONY BETWEEN INTELLECTUAL
AND PHYSICAL DEVELOPMENT ' A 16 years old boy attending the second form of secondary school went foul of the law shortly altér he had passed his examinations. The author, a psychologist, wanted to reveal the motives in the child's development which had led to such hehaviour. He found that the said pnpil's intellectual development was retarded in comparison with his physical growth. He drew the conclusion that the correction of a development of this kind could not be relied merely on time, it should be interfered with by means of settling the child's environmental relations and organizing efficient educational influences.
•435
