319 bűbájos magyar meséit, így adván példát a fiatalságnak a régi szép hagyo- mányok és szokások megbecsülésére.
A tanács-kérés megrázó erővel mutatja be a földtől elszakadt falusi ifjú sorsát, s alapgondolata ugyanaz, mint amit mai népművelési munkánk- ban is annyit hangoztatunk: a magyar föld őrhely, melyet nem szabad népünknek elhagynia!
Említsük meg végül azt is, hogy Gárdonyi az ezredévi ünnepségek idején nagyszabású bemutatót akart a Vérmezőn rendezni, amelynek a keretében az ősi pogány táltosok fehérló-áldozatát játszották volna el.
Ennek az ünnepségnek a legszínesebb része egy pompás népi felvonulás lett volna. A matyók, sárköziek, kalotaszegiek, székelyek, rábaköziek
díszes népviseletükben jelentek volna meg és zenéjüket, nótájukat is be- mutatták volna. A szép terv azonban csak terv maradt. Mint Gárdonyi József mondja Az élő Gárdonyi című művében: tulajdonképen maga az író is megvalósíthatatlannak tartotta, mert azt gondolta, hogy éppen a nép nem fog azért lelkesedni, hogy másfajta népviseletet is lásson! vagy más- fajta nótát is halljon, mint amilyen az övé.
örömmel láthatjuk, hogy Gárdonyi tervének éppen a legszebb része valósult meg, természetesen más formában. A Gyöngyös Bokrétában ma már évről-évre több népcsoport mutatja be táncát, énekét, szokásait, s nemcsak mi vagyunk rá kíváncsiak, hanem a külföldiek is. Idáig azonban csak a világháború után tizenöt évvel jutottunk el.
S ha az eddigiekhez még azt is hozzávesszük, hogy Gárdonyi a Hosszú- hajú veszedelem második kötetének egyik novellájában a falusi műkedvelői előadás megrendezésére is útmutatást ad, előttünk áll a népművelő Gár- donyi arcképe. Erről az arcról sugárzik a magyar nép szeretete, ott vannak rajta az aggódást kifejező vonások, s a nép sorsán való állandó töprengést jelentő éles ráncok. Gárdonyi — mint az eddigiekben láttuk — valóban nagyon sokat foglalkozott népünk lelki-testi és gazdasági problémáival, mindenképen megérdemli tehát, hogy a megnagyobbodott Magyarország nemzetnevelő munkásai példaképül vegyék.
Bognár Gyula
A BÁBJÁTÉK
A háború után legtöbb európai ország népművelése igen buzgón fel- karolta az iskolai és az iskolánkívüli népművelésben a bábjátékot. A tota- lista államok, így főleg a szovjet és Németország a pártpropaganda szol- gálatába is beállították, az ifjúságnak párttaggá nevelését a bábszínházak- ban kezdik meg. Csehország a cseh nyelvnek nemzetiségi vidékeken való megkedveltetését és terjesztését szolgálta bábszínházaival; ezeket a báb- színházacskákat majdnem minden kisdedóvó, elemi iskola vagy műkedvelő ifjúsági kör felállította, kivált a nemzetiségi vidékeken, számuk 1932-ben kétezren felül volt, 1938 közepén pedig a négy és félezret is meghaladta.
Magyarországon a bábjátszást a háború előtt jóformán csak a pesti Városliget meg a Népliget egy-egy bábjátékosa és egy-két, inkább mű- vészeknek játszó műkedvelő művelte. Pár évvel ezelőtt többen is érdeklő- déssel fordultak a bábjátszás felé, a Művészi Bábjáték Barátainak Egye- sülete kiállításokat is rendezett az Országos Iparegyesület székházában;
320
néhány lelkes tervezőművész, bábjátszó-társulat is működik, sőt a kultusz- minisztérium el is rendelte, hogy a kisdedóvók a bábjátszást vegyék gon- dozásukba. íme ennyi történt nagyjából a bábjátszás terén, ámde még igen-igen távol vagyunk attól, hogy a bábjátszás rendkívüli nevelő hasznát népnevelőink kellően megismerjék és fölhasználják.
Hallottuk annak emlegetését is, amivel egy évszázaddal ezelőtt a magyar színművészet első művelőit is leintették: hogy a magyar fajta nem is alkalmas a színjátszásra. Azóta azonban napjainkig az egész világ szín- padjait és mozi-studióit elözönlötték a fölényesen kitűnő magyar színészek«, azóta Budapest a világ egyik legelőkelőbb színpadi ízlésű és színházakban leggazdagabb városa lett. A bábjáték, ahol csak megjelenik, a legrajongóbb és legnevelhetőbb közönséget találja a magyar gyermekek között.
Dehogyis idegen a magyar gyermekvilág lelkétől a bábjáték, mely különben kezdetleges formáiban megvolt és megvan a világ minden fajtá- jának gyermekeinél. A legősibb ötezeréves egyiptomi gyermeksírokban is már bábokat találtak és még nem fedeztek föl egyetlen népet sem, amely-
nek gyermekei ne ismernék-szeretnék a bábukkal való játszást. A kis-
lányoknak minden időkben legfontosabb játékuk volt az anyaságra nevelő bábúzás, a bábú fürösztése, ruházása, ápolása, táncra és énekre tanítása, a kisfiúknak pedig a harcra nevelő katona-bábokkal való hadakozás.
Az ilyen bábokkal játszó kisfiúk-kislányok persze maguk beszélnek és mozognak, táncolnak vagy harcolnak a bábjaik szerepében. További fejlő- dési fokozat lett ez ősi bábjátszásban, amikor a játékos elbújt leplek- színfalak mögött és látatlanul beszélt bábjai nevében s látatlanul mozgatta hozzá bábjait. Ilyen ősi drámának csökevénye a némely vidékeinken, főleg Erdélyben fönnmaradott karácsonyi betlehemes-játék, melyhez a játékosok betlehemi istállót építenek és ebben alulról látatlanul Jézuska, Szűz Mária, Szent József bábjait mozgatják, nevükben énekelnek és táncolnak. F. csö- kevény bábjáték-művészetet később világias elemei miatt maga az egyház elnyomta, bujdosásba szorította. (Ennek elemeiből aztán Gárdonyi és mások rendes színpadokon vallásos hangú naiv drámákat is csináltak.)
A gyermekvilágnak kipusztulhatatlan, rajongva szeretett játéka marad a csecsemő- és katona-bábúkkal való játszás, és a gyermeki lélekhez foko- zott gondossággal forduló mai pedagógiai kultúrának föl kell használnia a bábjátszásban kínálkozó páratlan nevelési lehetőségeket. Eddig is inkább csak a bábjátszás nemismerése és technikai eszközeinek hiánya késleltette a kicsinyek világában való bábjáték-kultúra elterjedését.
Bárki is, akiben a jószándék, elég kezdeményező kedv és legcsekélyebb játszási ügyesség megvan, egyetlen próbával is meggyőződhet róla, hogy a kicsinyeket teljesen megnyeri és lelküket a játékon keresztül a nevelői ha- tásoknak teljes bizalomra kitárja a bábjáték. Mindenütt egy vagy két óvó-
321 néni vagy műkedvelő vállalkozzék rá s hívja meg első előadásra a közeli gye- rekeket. Bármely ajtóközbe rögtönözhetni kezdetlegesebb színpadot két nagykendőből, egy törülközőből és hat rajzszögből. A játszó egy meg- fordított támlájú székre üljön lóhátra az ajtónyílásba. Egyik nagykendőt úgy rajzszögezze maga elé az ajtókeretre kívülről, hogy vele alsó testét elrejtse a szék támlájáig, amely ezúttal a színpad lesz. A másik nagykendő e fölött 30 centiméter térköznyire szintén a külső ajtókeretre rajzszögezve a játszó fejét rejtse a nézők elől. Ezután egy törülközőkendő az ajtó- keret belső oldalára rajzszögezve a játszónak mellét is leplezi, mégpedig úgy, hogy a játszó alulról fölnyujthatja bábokba bujtatott kezeit a mellét leplező törülköző elé, a színpadra, míg felülről — láthatatlanul — lenézhet a saját játszó kezeire, azaz a színészekre. Egy tűvel a játékos a felső kendőre belülről föl is tűzheti a színdarabka szövegét, onnan leolvashatja a szerepet, nem szorul súgóra. Hacsak lehet, este játsszunk s a helyiségben a világítást csak a színpad elé alul-oldalt elhelyezett két lámpa szolgáltassa.
Ugyanezt meg lehet csinálni nappal is az ablakok besötítésével.
A szereplő bábok ujjrahúzható fejét ügyeskezű vállalkozó kifaraghatja burgonyából, lúdtojás nagyságúra, jellemző nagyításokkal-torzításokkal.
A burgonyafej színes ceruzával könnyen színezhető. Hátránya a burgonyá- ból készített fejnek, hogy egy-két nap alatt összeaszik s megfeketedik.
Legcélszerűbb hársfából faragni fejet, ezt aztán olaj festékkel élénk színekre ki kell festeni s a kopás ellen célszerű be is lakkozni. Hogy a bábfej mutatóújjra húzható legyen, 20—21 milliméteres centrálfúróval lyukat kell belé fúrni, majdnem a fejbúbig. Egy budapesti vállalkozó különleges anyag- ból sokszorosított művészi bábfejeket hozott forgalomba (1. Gazduram, 2. Néger, 3. Mosolygó Janika, 4. Halász, 5. Nagylány, 6. Anyuka, 7. Zsuzsi szakácsné, 8. Nevető Janika, 9. Rendőr, 10. Király, 1Í. Királyné, 12. Királyfi, 13. Királykisasszony, 14. Tudós, 15. Nagyapó, 16. Vitéz László, 17. Anyós, 38. Lapátfülű, 19. Hájas Muki, 20. Bankár), ezek a Családi Kör lap fiók- kiadóhivatalában (Budapest, XI., Bocskai-út 73) 125 fillérjével kaphatók, postán is megrendelhetők. Ajánlatos azonban, hogy a bábjátszással foglal- kozók inkább maguk tervezzék és faragják-fessék bábfejeiket, ezzel terve- zésben, ízlésben, kézügyességben nevelhetik magukat, ami a dolognak újabb nevelési haszna. Kész bábokat inkább csak olyanok rendeljenek, akik egy- általán nem tudnának faragni, pl. egészen kicsinyek számára, vagy akik egy-két mintát óhajtanak a faragás megkezdéséhez. Minden bábfej úgy van tervezve s az ezutániakat is úgy kell faragni, hogy egyszerű vékony iratösszefoglaló gumiszalagocskával a színfal mögött gyors mozdulattal bármely báb fejére álhajat, koronát sisakot, stb. lehessen illeszteni, így minden egyes báb 4—5 különböző új szerepben is szerepelhet.
A kesztyűnagyságú tarka, esetleg cifra és mesei bábruhákat minden ügyesebb leányka ki tudja tervezni s meg tudja varrni, ami a bábjátszással kapcsolatos újabb szórakozás és ízlésre-nevelés. A ruhácskán 3 lyuk van felül: egy a mutatóujj kidugására, erre a fejet húzzuk rá, aztán egy-egy lyuk a hüvelyk- és középujj számára, ezek a báb két kezét képviselik.
Célszerű e 3 ujj-lyukat belülről vékony belső gumiszalaggal körülszegni, hogy az ujjakon megtapadjanak. A ruhák is akár jelenetenként gyorsan cserélhetők.
Játszásban lányok általában ügyesebbek szoktak lenni. De ajánlatos a fiúszerepeket inkább fiúkra bízni. A játszás a játékosokra némi ön-
322
képzőköri munkához hasonlít, műkedvelői színielőadás, amely azonban nem fejleszt színész-hiúságokat, hiszen a szereplők mindvégig láthatatlanok maradnak. Előadás után se lépjenek elő az ismeretlenségből a színjátszók, ugyancsak nem szabad a bábokat a kicsinyeknek a kezére adni, ez játék- illúzióromboló volna. Tanács a játszók számára, hogy mivel faragott báb- fejeknek arc-mimikájuk nincsen: a beszélő többé-kevésbbé mindig mozogjon, míg a nembeszélő mozdulatlan maradjon, így nem téveszti el a néző, hogy melyik a beszélő.
Színdarabok ma már elég nagy számban állanak rendelkezésre. A cser- készeknek egész füzeteik vannak már színdarabkákból. Az említett Családi Kör is minden számában közöl egy-egy darabot a Gyermekbokréta- mellékletben, eddig már vagy negyvenet. Ajánlatos volna, hogy az egyes társulatok maguk költsenek színdarabkákat a helyi igények, a közönség szerint, esetleg ismert alakok, viszonyok és esetek megjátszásával. A veze- tőség mindig ügyeljen a nevelői szempontokra: a kis színdarab ne csak olcsó hatásokra épített mulattató legyen, hanem világos erkölcsi értéke is legyen. Mozgalmasnak, bő cselekményűnek kell lennie, nem félelmetes
benne a verekedés sem, hiszen apró emberkék apró ütlegei nem hihetők fájdalmasaknak. Viszont lólábként ne lógjon ki a darabból az oktatás.
Bele kell vonni a beszédbe, énekbe a hallgatóságot is, lehetőleg a játékba is, pl. cukrot lehet nekik osztani, oda lehet hívni egyeseket a színpad elé s rájuk lehet vesszőzni, stb., viszont a gyermekek kísérői őrizzenek meg eleget a fegyelemből is. Tudnivaló, hogy a kis bábok nem jeleníthetnek meg fönséget, történelmi vagy míthikus nagyságokat, csak a komikummal dolgozhatnak, viszont a komikum eszközeivel az egész világ kifejezhető, még a nagy Molière zsenije is belefért a vígjáték-világba. Óvakodni kell azonban a komikum durvaságaitól és a bántó kigúnyolástól. Szerephez juthat a szerzők díszletfestő művészete is. így íme a bábjátszás az összes művészetek gyermeteg kiművelgetésére alkalmat nyújt. Később a báb- játszás magasabb művészeti igények felé is fejlődhet, ahol a közönség talajából valamely irányú tehetségek bukkannak föl.
Óvónénik és első elemi osztálybeli tanítóbácsik bábjátékkal kezdhetik a kicsinyek bevezetését az iskolába, hogy ezt a helyet ne félelmetesnek lássák a gyerekek, mint a régi apróságok, hanem mindjárt megszeressék a tanító bácsikkal-nénikkel együtt. Jutalmul azután is kaphatnak báb- játékot. Itt nevelődhetnek a kicsinyek az ízes szép magyar nyelv és kiejtés használatára is. Cserkész-, levente- és leánykörök nemes munkája lehet a bábjátszás a hozzácsatlakozó gyermeteg művészetekkel. Játszhatni aztán a felnőttek számára is nekik való darabokat.1
1 A nagy francia írónő, George Sand falusi udvarházában mindenki bábjátékot játszott és írt. A család — felnőtteknek való s itt-ott ma is például szolgáló — da- rabjai nyomtatásban is megjelentek. A szerk.
, J J G G M A T U I U I I Ű K Y - • ÍR -ÍMIT «'• MJITEIFTÁÉRTFOI ;. » . ' ^ ¿ J S
323 Igazában a bábjáték van hivatva megalapozni a legkezdőbb alapokon a legtöbb művészetnek, főleg a színművészetnek kultúráját, közönséget nevelni a drámai irodalomnak, föl akár egészen a Nemzeti Színházig is.
E fontosságáért ajánljuk drága virágzású nemzeti művészetünk e leg- alsóbb finom hajszálgyökereinek kellő ápolását hivatásos és önkéntes nép- művelőink figyelmébe és szeretetébe. Bodor Aladár
A Z É S Z A K I O R S Z Á G O K N É P F Ő I S K O L Á I N A K (PARASZT- E G Y E T E M E I N E K ) T A N U L S Á G A I
Az északi országokban: Dániában, Norvégiában, Svéd- és Finnország- ban az iskolánkívüli népművelés népfőiskola, vagy parasztegyetem néven szerepel. Ezekben az országokban ez olyan intézmény, akárcsak nálunk az általános műveltséget adó iskolák: a középiskolák. Sőt társadalmi különb- ség nélkül mindenki számára könnyebben elérhető helyek, az évi tan- és ellátásdíj mindenki által könnyen megfizethető csekély voltánál fogva. És ebben rejlik nagy, átfogó gyakorlati haszna. Magához szippantja és tömö- ríti mindazokat/akik elemin kívül egyéb iskolát nem végeztek; legfőkép a szegényebb, földmívelő osztályt. Ez a tömörítés és kiképzés nagymér- tékben hozzájárult az északi országok földmívesei anyagi helyzetének és szellemi szintjének bámulatos fellendítéséhez.
A népfőiskolának egy-egy évfolyama hat hónapra terjed. A téli idő- szakban férfiak, nyáron jobbára nők keresik fel az intézetet, melynek min- den hallgatója bennlakó. A hallgatóknak rendszerint kétharmadrésze férfi, egyharmada nő, akik külön épületben laknak. Altalános életkoruk 18—22 év.
Azonban többen vannak idősebbek, kivált az altisztek között, akiket a hadügyminisztérium az altiszti kar szellemi színvonalának emelése érdeké- ben csoportonként rendel ki az iskolánkívüli tanfolyamra.
A tanárok közül a legtöbb állandó, és ezek az intézethez tartoznak.
Kevés az óraadó, aki egy-egy hétre jelenik meg az intézetben, hogy 5—6 előadást tartson. .
Az előadók legfőkép történeti és természettudományi tárgyakból ad- nak elő. Azonban külön kurzusokon nagy gondot fordítanak a gyakorlati,
a földmíves nép létérdekét előmozdító tudományokra: a mezőgazdaság- tanra, az ezzel összefüggésben lévő iparra és kereskedelemre, valamint a tejgazdaságtanra. Ezeknek az óriási hasznot hajtó előadásoknak kedvéért számos külföldi hallgató (közöttük sok cseh) látogatja az északi országok népfőiskoláit.
Rendkívül érdekes a népfőiskolák munkarendje. Reggel 7 órakor fel- kelés, amelyet harangszó jelez. K8-kor van a reggeli, ezt rövid ideig tartó ájtatosság követi. A tanítás 8 órakor kezdődik, amelyet egy dallal kezdenek. Az első óra a nyelvészet köréből, a második a fizika történeté- ből vett érdekes és értékes anyagfeldolgozás. 9 órakor a férfi hallgatók a tornaterembe vonulnak, ahol egypárszor körülfutják a tantermet, szabad- gyakorlatokat végeznek és tornaszereken gyakorlatoznak. Aztán meleg- fürdőt majd hideg zuhanyt véve gyorsan felöltözködnek és uzsonnázni sietnek A következő óra Vall órakor kezdődik a természettudományok
