\
\
Á. PEDAGÓGIAI SZEMLE 1961. 6—12. SZÁMÁBAN MEGJELENT NEVELÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOKRÓL, KÖNYVISMERTETÉSEKRŐL,
KÖZLEMÉNYEKRŐL Az 1961. június—decemberi időszakban
a Szemle viszonylag gazdag neveléstörté- neti anyagot publikált. A „termés": 11 ma- gyar, 4 egyetemes neveléstörténeti cikk, 2 könyvismertetés, 3 beszámoló az MTA Ne- veléstörténeti Albizottságának munkájáról.
I t t kell megemlítenünk Nagy Sándor Az oktatási folyamatrh vonatkozó nézetek törté- neti alakulása és mái helyzete c. nagy jelen- tőségű művének téziseit is (7—8. s z . 6 9 5 —
—706.1.). Pedagógiatörténetünk első dokto- ri értekezése a problépna történeti feldolgo- zásábanlényeges s eléddig érintetlen határ- területeket is felölel. .
Bár a tanulmányok mennyisége (bőven 9 ív!) és színvonala kielégítő, a témák korszakonkénti megoszlása már kevésbé:
valamennyi a kapitalizmus, illetve a feu- dalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korára esik. Régebbi korszakok csakúgy, mint a szocialista pedagÓEfia történeti alaku- lását érintő tárgyak (jóÜebet pl. a magyar népi demokrácia neveléstörténetére vonat- kozóan a PTI-ben most eléggé széles meder- ben folynak a kutatások) kívül maradtak a vizsgálódáson.
A következőkbén megjelenésük sorrend- jében röviden ismertetjük — néhány meg- jegyzéssel is kísérve — az egyes tanulmá- nyokat.
Egy nagyobb tanulmány részeként fontos, érdekes és egészében feltáratlan témát vizs- gál Búzás László : A hazai gyermektanul- mányozás fejlődése és hanyatlásának okai c.
értekezése (6. sz. 523—537.1.). Ennek kere- tében utal arra a kapcsolatra is, amely a gyermektanulmány és a reformpedagógia között fennáll.
A rendkívül bonyolult problematikát meglehetősen nagy anyag áttanulmányo- zásával felölelő tanulmány • az 1900-tól 1920-ig(?) terjedő időszakot a hazai gyer- mektanulmány ozás lendületes korszakaként tárgyalja; ismerteti szervezeti eredményeit, törekvéseit, külföldi kapcsolatait, hatását a társadalomra. Felveti és helyesen elemzi, értékeli a gyermektanulmány és a reform- pedagógia kedvező fogadtatásának okait a Magyar Tanácsköztársaságban és a Szovjet- unióban. Sokoldalúan rámutat az új isko- lák és a gyermektanulmány közötti kap- csolatra, az előbbieknek az életkori sajátos- ságokat, egyéni hajlamokat, érdeklődést, a képességek szintjét, a tanulók fejlődé- si tempóját szem előtt.tartó törekvésében.
Búzás László az 1920-tól 1935-ig terjedő szakaszt a „lendületvesztés és stagnálás", az utána következő éveket (lényegében
1938-ig) a „hanyatlás" időszakaként jel- lemzi. Á tényt részint társadalompolitikai okokra, részint a mozgalom belső (tudo- mányos, módszerbeli stb.) válságára veze- ti vissza. A bonyolult folyamatot bemu- tató és differenciáltabb értékelésre törek- vő tanulmányból hiányoljuk a hazai gyer- mektanulmány és a reformpedagógia 1945 utáni — a koalíciós évek idején való — új- bóli, meglehetősen mozgékony, eleven je- lentkezésének regisztrálását. Élesebben lehetett volna— mint alapvető társadal- mi összefüggésre —1 az imperializmusnak a neveléssel szemben támasztott új követel- ményeire is rámutatni (a munkásmozgalom a szocializmus eszméi elleni harc; a tech- nika, termelés növekvő igényeinek kielégí- tése; a tőkés rend magasabb képesítésű szakembereinek az életre való alaposabb felkészítése stb.).
craznag irouaimu.,, • >.->, .,.>> • -J> • < k'.<•,< i is felhasznált Felkai László : A gyakorló gimnázium kezdeti munkássága a XIX.' szá- zadvégi új pedagógiai eszmék szolgálatában c.
tanulmányában (7—8. sz. 664—673. lap), mely folytatása, illetve kiegészítése a szer- ző ugyancsak a Pedagógiai Szemle májusi számában megjelent A tanárképzés intézmé- nyének áttekintése a X I X . század fordu- lójáig c. cikkének.
Felkai László tanulmányában felvázolja a középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziumának megalapítását és kezdeti működésének körülményeit (köztük a tanu- lók szociális összetételét is), majd ismer- teti az intézményt ért támadásokat és az azok nyomán kibontakozott vitát; hang- súlyozza a mintagimnáziumnak — kedvező és kivételezett helyzetéből eredő — hibái mellett mindenekelőtt azt a pozitív funkci- óját, amellyel fennállásának első évtizedei- ben jelentős mórtékben előbbre vitte a ha- zai középiskolák oktatási gyakorlatát. A szerző végül röviden szól a gyakorló gim- názium tantervéről és oktatási módszerei- ről. A tanulmánynak valószínűen hasznára vált volná a Kármán által alkalmazott oktatási módszerek neveléstörténeti széle- sebb beágyazása. A nyugati pedagógiában akkor már a zenitjón túljutott berbartiz- mus tanításainak Kármán által sok önál- lósággal való alkalmazása — a hazai viszo- nyok fejlődési szintjén — kétségtelenül pozitív volt, ugyanakkor súlyos negatív vonásokat is magán hordott.
Egyetemes neveléstörténeti témához for- dul és szakirodalmunkban első marxista igényű feldolgozásként jelentkezik Kiss
György : Morelly pedagógiai nézeteiről c.
tanulmánya (7—8. sz. 674—684.1.). A szer- ző Marx és Engels értékelő megállapításaira támaszkodva Volgin szovjet akadémikus, valamint francia , szerzők, források stb.
anyagát áttanulmányozva ismerteti a X V i l l . századi kommunisztikusan gondolkodó, mechanikus materialista Morelly ismeret- elméleti, társadalmi és pedagógiai nézeteit.
Kimutatja Locke-nak hatását, s Morelly pedagógiai gondolatai közül különösen a munkára nevelés követelését, rendszerezé- sét embti érdeméül, továbbá a feudális Franciaország oktatási rendszerének refor- málására irányuló törekvését. Morelly híve az állami oktatásnak, a természetes neve- lésnek, fontosnak tartja a gyermek életkorá- nak figyelembevételét, ebtéb a testi fenyí- téket stb; ugyanakkor pl. szükségesnek tartja a vallás tanítását is. Mint utópista, ő is túlbecsülte a nevelés lehetőségeit.
Kiss György tanulmánya kétségtelenül széles látókörrel elemzi Morelly munkás- ságát, pedagógiai nézeteit, nem ártott volna azonban, ha közvetlenebbül figye- lembe veszi, bogv Morelly társadalomszem- léletének, ismeretelméletének pozitív oldalai csakúgy, mint korlátai, s általában utópi- kus elképzelései, korának — a feudahzmus- sal még le nem számolt, a polgári forradalom küszöbén álló — bonyolult osztályviszo- nyaiból eredtek.
Nagyon aktuábs témához kapcsolódó, érdekes anyagot dolgoz fel hazai és külföldi szakirodalom, források és saját néprajzi gyűjtése alapján is Katona Imre : Népi ,,politechnika" — Adatok a dolgozó paraszt- ság, a mezőgazdasági és építőipari munkás- ság gyermekeinek termelőmunkára való elő- készítéséről a kapitalizmusban c. írása (7—8.
sz. 685—694. 1.). A tanulmány úttöfő jel- legű s annyiban is figyelemre méltó, hogy a néprajzzal határos területen és módszer- rel kísérh meg az ifjúság termelőmunkára való előkészítésének népi (ösztönös, tuda- tos) gyakorlatát figyelemmel kísérni. Rövid történeti visszapillantás után betekintést nyerünk a paraszti gyermekmunka külön- féle kategóriáiba, az azokban folyó munka- típusokba, a gyakorlati ós elméleti nevelői ráhatásokba, majd részletesebben megis- merkedünk a speciálisabb szakmunkának számító kubikolás elsajátíttatásával. Ez utóbbi taglalása során a szerző különösen friss, értékes, jól dokumentáló, saját gyűj- tésű anyagot elemez. A téma továbbfej- lesztése szempontjából az anyaggyűjtés azonban tovább szélesíthető: vidéki és ál- lami levéltárak tanfelügyelősógi iratai kö- zött láttunk idevágó adalékokat, a száj- hagyományra vonatkozóan például érde- kesek lehetnek a NÉKOSZ tagjainak, a dolgozók iskolái tanulóinak visszaemléke-
/ /
zései (ilyeneket elég gyakran k-Őzöltek a Március Tizenötödike, Valóság, a MADISZ- lapok stb.). A népies írók is tovább tanul- mányozhatók. Hasonlóképpen a póktechni- kái nevelés elvi, elméleti kérdései. A tanul- mánynak a feudabzmusra yonatkozó érté- kelése — érzésünk szerint — túlságosan sommás. Már a faluközösségben folyó ne- velésben is több a tudatos/elem (ha másod- lagos is), s ez. a feudalizmus virágzó kor- szakára megnő. ;
Meleg szavakkal emlékezik meg és rövi- debb terjedelme ellenére is kerek, egységes képet nyújt az orosz/forradalmi demok- raták egyik vezető alakjáról Dénes Magda:
Belinszkij születésének 150. évfordulójára c.
tanulmánya (9. sz. 8?2—828.1.). A cikk fel- vázolja a forradalmi demokraták sorából neveléstörténeti szempontból különösen ki- emelkedő Belinszkij filozófiai, esztétikai, irodalomkritikai ~ majd némileg részlete- sebben — pedagógiai nézeteinek fejlődését az idealizmustól, miszticizmustól, irracio- nahzmustól a, reabzmus, illetve a materia- lizmus felé. Kitér forradalmi demokratává fejlődésének egyik fontos dokumentumára, a Gogolhoz 1847-ben intézett levelére, melyet Lenin is igen nagyra értékelt. Dénes Magda 'tanuliúányát azzal a megállapítással zárja, hogy Belinszkij pedagógiai gondola- tai nemcsak az orosz, hanem az egyetemes neveléstörténetnek is haladó hagyomá- nyait képezik.
Gomeniusrtií írt tanulmányt a Lengyel Tudományos Akadémiának lesznói és osiecznai tudományos ülésszakán elhangzott előadásokat is felhasználva Kováts Gyula:
Comenius Lengyelországban címmel (9. sz.
829—836.1.). Oomeniusnak 28 éven át — ki- sebb-nagyobb megszakításokkal — Lesznó az otthona. Kováts Gyula számos ténnyel, adalékkal, részletes eseménytörténettel szá- mol be a város iskolájának fejlődéséről .és felvirágzásáról Comenius ottani működésé- nek idején. Erre az időszakra esik Comenius irodalmi munkásságának is legjava; itt vég- zi be a Didactica Magnat, írja meg a Janua Linguarum Reseratat, a Vestibulumot, több tankönyvet. A tanulmány röviden érinti Comenius angol, svéd, magyarországi útját, s befejezésképpen ismerteti a fenti tudományos ülésszakon tevékenyen közre- működött Bogdán Suchodolski figyelemre méltó Comenius-értéhelését.
Búzás László : A gyermek fejlődésének értelmezése a reformpedagógiában és a gyer- mektanulmányban c. cikke (10. sz. 924—938.
1.) a szerző fent, a Szemle 6. számával kap- csolatosan már ismertetett tanulmányának s egyben egy nagyobb értekezésének tárgy- köréhez tartozik. A szerző lényeges, a szo- cialista és polgári pedagógia által alapve- tően másképpen értelmezett problematikát
érint. A megoldásban nem elégszik meg néhány általános megállapítással, hanem mélyebben és sokrétűen tesz kísérletet arra, bogy bebizonyítsa: a reformpedagógia és gyermektanulmány az átöröklés szerepét túlértékeli, a lelki jelenségeknek biológiai értelmezést ad, a fejlődést immanensen magyarázza. Ez az álláspontja a társadal- mi haladással szemben visszahúzó erőt képvisel. A szovjet szerzők újabb munkáit elemzi, és megismertet a szocialista pszicho- lógia álláspontjával, mely döntő tényezőnek a társadalmi s ezen belül a tervszerű tuda- tos nevelői ráhatást tekinti, de a gyermek lelki fejlődésében mindenkor számol annak önmozgásával, a belső tényezőkkel, a belső ellentmondásokkal. A tanubnány második része a reformpedagógiának s a régi neve- lésnek viszony-problémáját vizsgálja, is- merteti és értékeli a funkcionális lélektant s annak két tételét (a gyermek autonóm lény, strukturálisan különbözik a felnőttől;
a fejlődés egyes szakaszai önálló, speciábs funkciót töltenek be); végül figyelemmel kíséri — ugyancsak a szocialista pedagógia alapjairól bírálva —, hogy a fejlődési szaka- szok elmélete milyen értelmezést kap a re- formpedagógiában, főként QUaparéde, W.
Slem, Oh. JBühier, Nagy László felfogásában.
A baladó pedagógusoknak az első világ- háború előtti években gazdasági-társadalmi helyzetük megjavításáért folytatott küzdel- mét tárgyalja Köte Sándor : A tanítómoz- galom új vonásai az első világháború előtti években c. tanulmánya (11. sz. 999—1007.
1.). A szerző gazdag dokumentációval, elsődleges források alapján vizsgálja a problémát. Űj eredményként rámutat a Tanító Egyesületek Országos Szövetségének bizonyos fokú radikalizálódására, a VU.
egyetemes tanítógyűlés fontos politikai jelentőségére s vizsgálódásainak körébe az eleddig feldolgozott szaksajtón kívül újabb, a tanítómozgalomban szerepet játszott la- pokat is bevon (Nemzeti Iskola, Tanító, Katholikus Iskola.).
Köte Sándor kifejti, hogy a pedagógus mozgalmak radikálizálódása az osztályharc kiéleződése talaján jött létre ós összekap- csolódott a munkásosztály harcával. A kü- lönféle iskolafenntartók szolgálatában álló tanítók anyagi jellegű követeléseikkel már egységesen léptek fel. A politikai, gazdasá- gi harcok megedzették a pedagógusokat és a megszerzett tapasztalatok hozzájárultak, bogy a magyar tanítók aktívan támogatták a forradalmakat, az első proletárdiktatúrát.
Az egyre számottevőbb eredményeket fel- mutató kutatás a fenti — a polgári nevelés- történet által teljesen elhanyagolt — témá- ban most elsősorban levéltári irányban mélyíthető. A szerzőnek most — főként egyházi levéltárakban — folyó ilyenirányú
kutatásai nyilván ebből az aspektusból kí- vánják kibővíteni a témát.
Főként a Szombathelyi Állami Levéltár- ban végzett kutatás alapján, de átfogóbb összefüggéseket is érintve írt tanulmányt Regős János: Vas megyei mozaikok a Bach- korszak népoktatásügyéből (11. sz. 1008—
1022. 1.). A témaválasztás azért is örven- detes, mert Hajdú János elhalálozása óta nincs e korszakra vonatkozó számottevő kutatás.
Regös János megyei vonatkozású igen érdekes és bizonyító erejű anyagot dolgoz fel az osztrák önkényuralom antidemokra- tikus, németesítő, klerikális szellemű neve- lés-politikájáról. Értékes adalékot olvasha- tunk az iskolafenntartókra, azok felekezeti megoszlására, a népiskolák felállítására, a nagybirtokosoknak (köztük pl. Eszterházy Pál hercegnek) és a módos parasztságnak ama törekvésére, bogy kivonják magukat az iskolaépítési költségek arányos elosztása alól, ugyanakkor velük szemben a falu népének áldozatvállalására gyermekei is- koláztatása érdekében. A tanulmány érin- ti az iskolák benépesítésének, a lemorzso- lódás okainak (szegénység, gyermekmunka stb), az oktatás időtartamának, az isko- lákban használatos tankönyveknek, az isko - lafelügyeletnek, a tanítók alkalmazásának, javadalmazásának, kötelezettségeinek (ha- lotti virrasztás, sirató versek költése, ostya- sütés, barangozás, toronyóra felbúzása, az egyházközségi jegyzőkönyvek vezetése stb.), politikai magatartásuk ellenőrzésének kérdéseit.
Juhász Imre hajdúszoboszlói tanár me- legszavú, aktuális tanulmányt írt a város szülöttéről Oönczy Pálról, a magyarországi népoktatás ügyének egyik lelkes úttörőjé- ről: Gönczy Pál a munkára nevelésről címen (11. sz. 1023—1031. 1.). A szerző a zele- méri és pesti intézetben folytatott nevelés elveit, gyakorlatát elemzi és értékeli. Gönczy idevágó nézeteiben egyrészt Pestalozzi és követői (Wehrli, Fellenberg) hatását, más- részt Tessedik örökségének felújítását lát- ja. A nőnevelés terén kapcsolódott Karacs Teréz és a gyakorlati irányú nőnevelés kez- deményezőinek célkitűzéseihez. A szerző- nek Deweyre és Kerschensteinerre vonat- kozó értékelése eléggé sommás, rá kellene mutatni a kettő közti lényeges különbsé- gekre is. A tanulmány függelékként bibli- ográfiát nyújt Gönczy Pál műveiről és a róla írt fontosabb tanulmányokból, cik- kekből.
Ugyancsak a Szemle 11. számában (1049—1051. 1.) Jáki László összeállításá- ban statisztikai adatokat olvashatunk a nép, illetve az általános iskolák osztott- ságára 1925/26 és 1960/61 között, a nép- iskolák osztottságára iskolafenntartók sze-
rint (1925/26—1940/41.) és az állami, köz- ségi és római katolikus iskolák osztottságá- nak alakulására vonatkozóan az 1925/26—
1940/41. években.
Marxista neveléstörténeti kutatásunk Brunszvik Teréz halálának 100. évforduló- ján, arra méltóképpen felkészülve, jelentős eredményekről számolt be. A Pedagógiai Szemle 12. száma közli a Brunszvik-emlék-.
ülésen elhangzott előadásokat.
Dr. Jausz Béla elnöki megnyitójában (12.
sz. 1111—1112. 1.) Brunszvik Terézt, mint óvodai nevelésünk megteremtőjét, a ma- gyar nőnevelés lelkes harcosát méltatta, akit mindenekelőtt Pestalozzi ihletett a nép, a haza, a jövő nemzedék odaadó szeretetére.
Vág Ottó :. A magyar óvodai nevelés kia- lakulása és Brunszvik Teréz c. előadásában (12. sz. 1113—1123. 1.) a témában koráb- ban végzett kutatásainak kibővítését, újabb jelentős eredményeit nyújtja. Jelen feldolgozása pontos füológiai módszerrel számos elsődleges, egykorú fonást felhasz- nál, köztük eddig ismeretlen levéltária- kat is. Vág Ottó kimutatja a közvetlen angol-hatást (infant school-ók.) világi jelle- gű óvodai mozgalmunk eredetéhen és kez- deti kibontakozásában, ugyanakkor bizo- nyítja annak centrális helyzetét is és mint példaképnek kisugárzását Közép-Európa országaira (Bécs, Prága, München, Augs- burg stb.). Mint az európai óvodai moz- galom jelentős alakját értékeli Brunszvik működését, akinek kegyelettel idézi emlé- két a hálás utókor, ugyanakkor megvonja szerepének bizonyos korlátait és tévedéseit.
Az előadás részletesen szól a magyarországi korabeli óvodai nevelőmunka tartalmáról és módszereiről is, a Wertheimer által tol- mácsolt Wilderspin-féle gyakorlat átülte- téséről, mely gyakorlatilag nálunk is az óvodák kisgyermekj's&oZdfciM történt szer- vezését eredményezte.
A magyar nőnevelés úttörőinek kutatója, Orosz Lajos : Brunszvik Teréz és a magyar nőnevelés c. tanulmánya (12. sz. 1124—
1134.1.) elsődleges források, valamint szé- leskörű irodalom felhasználásával az óvo- dákat szervező Brunszvik Teréz-portrét új vonással gazdagítja: bemutatja mint a ma- gyar nőnevelés ügyének egyik úttörőjet és ihletőjét, Teleki Blanka, Karacs Teréz, Lővei Klára jeles tanítómesterét. Orosz Lajos Brunszvik-értékAéséhen kiemeli, hogy Brunszvik pedagógiai programjának köz- ponti gondolata a nőnevelés, végső célja az emberiségnek a családanyák által való megnemesítése, melynek előkészítő eszköze az intézményes kisdedóvás. Orosz Lajos figyelemmel kíséri Brunszvik törekvéseit a népiskolai leánynevelés terén a budai és pesti nőegyletben és cselédiskolájában, a Krisztinavárosi „ipariskolában" (mely Pes-
tahzzi hatására vall), terveit egy óvónő- képző intézet létrehozására, majd nyomon kíséri magasabb fokú nőnevelési program- ját, s főként egy nevelőnőképző intézet szervezésének mindvégig melengetett ter- vét. Az előadás a Brunszvik-életmü m a is aktuális hagyatékaként a kisdednevelés felkarolását, a nőknek a férfiakéval egyen- rangú művelődését, a munkaoktatás elvét említette.
A magyar neveléstörténetben mindez- ideig a bizonytalanság árnyékától kísért problémát vizsgál nagy erüdícióval és inven- cióval, eredeti források széleskörű ismereté- ben Zibolen Endre: Brunszvik Teréz és Pestalozzi c. előadása (12. sz. 1135—1146.
I.) Zibolen Endre annak megállapítása után, hogy Brunszvik Pestalozzival való találkozása életreszóló elhatározást ébresz- tett benne a nép,- a nevelés szolgálatára, magyarázatát adja annak a meghökkentő ténynek,, hogy Pestalozzi Brunszviknek írt meleghangú levelei miért maradtak meg- válaszolatlanul. Az előadás Pestalozzi és Brunszvik életművének biztos ismeretében
— neveléstörténeti kutatásaink újabb eredményeként mutatja ki, hogy Pesta- lozzib&n is éf£ a vágy, hatni hazánk neve- lésügyére; majd annak fenntartásával, hogy Pestalozzi eszméi végül is egészében nem határozták meg Brunszvik Teréz peda- gógiai szemléletét, Zibolen Endre kimu- tatja a nagy svájci pedagógusnak és yverdoni intézetének közvetlen hatását a lipótvárosi Szent József intézet 1830-ból fennmaradt tantervére, a krisztinavárosi óvoda ének- és számtantanítására s általá- ban az óvodai foglalkozások kötetlen, közvetlen formáira; Brunszviknól fellelhető pestalozziánus gondolat továbbá a nevelők nevelésének követelménye, s rokon Pesta- lozzivíil a nevelés társadalmi jelentőségébe vetett meggyőződése, a nevelés és a munka viszonyának megítélése.
*
A .Pedagógiai Szemle könyvismerteté- seinek sorában találjuk Zibolen Endrének Apáczai Osere János : Magyar enciklopédia II. Matematika c. kiadványról szóló recen- zióját (Sajtó alá rendezte: Molnár József.
A szövegkritikai apparátust összeálllította:
L. Szerencsés Rózsa. A magyarázatokat írta: Lázár György és Kemény István. Bp.
1961. Ak. Kiadó) Zibolen Endre felhívja a figyelmet, hogy ez a kritikai kiadás az érdeklődő laikus számára is haszonnal forgatható, s a magyarázók gondos filológiai munkát. végeztek (11. sz. 1065—1066. 1.).
Geréb György : Joharmes Amos Gomenius : A világ útvesztője c. művének magyar nyelvű kiadását ismerteti. (Az utószót
magyarázó jegyzeteket Komor Ilona írta;
fordította: Dobossy László. Magyar Helikon, 1961.) Maga is méltatja Comenius „talán leglíraibb művének" kultúrhistóriai jelen- tőségét, aktualitását, Komor Ilona utó- szavát — vitázva is vele — szakszerűen
magyarázó jegyzeteit, a művészi és erő- teljes fordítóst; ugyanakkor szóvá teszi, hogy a kiadó a mű egységét megbontva, A világ útvesztőjének néhány fejezetét el- hagyta. (12. sz. 1147—1149. 1.)
A Szemle bárom neveléstörténeti közle- ménye az MTA Neveléstörténeti Albizott- ságának munkájával foglalkozik. Dr. Jausz Béla az MTA Pedagógiai Bizottságához ter- jesztett jelentést a Neveléstörténeti Al- bizottság 1960. évi munkájáról (6. sz.
575—576. 1.) A neveléstörténeti Albizott- ság két üléséről számol be Dr Bajkó Mátyás 1.; 10. sz. 9 6 5 - 6 9 . 1.)
Simon Gyula
BEKÜLDÖTT KÖNYVEK ÉS FOLYÓIRATOK
Nagy Sándor: Az oktatási folyamatra vonatkozó nézetek történeti alakulása és mai helyzete. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1962. 298 1.
Pszichológiai tanulmányok, IV. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1962. 718 1.
Valóság, 1961. é v f . 4 . 5 . é s 6. szám. Pedagógiai tárgyú tanulmányok; Horváth György: Kor- szerű szemléltetés az oktatásban és az ismeretterjesztésben (4. szám); Radnai Béla A felnőttoktatás módszeréről; P. L. : Az egri Pedagógiai Főiskola év- könyve, 1961. (5. szám).
Frisnyák Sándor : Dienes Péter emlékezete. Különlenyomat a Borsodi Szemle 1961. N évi 3. számából. ^
Deák Gábor : 75 éves a miskolci közgazdasági technikum kereskedelmi tagozata. Uo.
Deák Gábor : Emlékezés Szigethi Warga Jánosra. Különlenyomat a Borsodi Szemle 1961. évi 1. számából.
