Szolgálat, 49. szám, 1981/1

non minstrari, sed ministrare

szolgálat

49

Halál és örök élet

TARTALOM

TANULMÁNYOK

1981 húsvét

3

Nemeshegyi Péter: Evilági élet - örök élet 5

Weissmahr Béla: A lélek halhatatlanságának kérdése az emberi értelem

fényében 11

VI. Pál pápa: Gondolatok a halál küszöbén 21

Erwin Ringel: Azöngyilkosság: végzet? kihivás? 26

Szö ll ősyJulianna: Halál :- vagytúláradó élet? 34 Albert István: Schütz Antal, ahogyan én láttam 42

AZ .EGYHÁZ SZAVA

A .Dives in misericordia" enciklika (Franz Dander nyomán) Találkozás az öregekkel a müncheni Liebfrauendomban Az osztrák püspöki kar körlevele a ..fogyatékosok évére"

Európa társvédőszentjei: Szent Cirill és Metód

ESZM~K ~S ESEM~NYEK A pápa nyugatnémetországi útja (S.M.)

Sz i n rő l szinre (Johannes Rosche)

Párhuzamok a fogyatékosok 1981-es nemzetközi éve alkalmából (Zichy Aladár)

Két félszázados évforduló (R.) Taizéi fiatal ok Rómában (R.) A taberná kulum előtt (Alexia)

Beszámoló a Fülöp-szigetekről (Kráhl József)

51 53 59 61

64 66

69 72 74 75 76

Olvasóimádkozás a Szentfrás alapján (3. rész) Levelek a misszióból

Levelesládánkból

KÖNYVSZEMLE

78 80 83

Pápai megnyilatkozások I-II. (Ory M.) 87

Rahner-Vorgrimler: Teológiai kisszótár (Németh J.) 87

X. Léon-Dufour: Szemben a halállal (Szabó F.) 88

Gál Ferenc: Beszélgetések az evangéliumról (Benkó A.) 90

Cserháti József: Találkozások Istennel I. (R.) 91

Szabó Ferenc: A rejtett lsten útjain. (R.) 91

Varga A.: IOlet és erkölcs. - Weissmahr B.: lsten léte és mivolta.

Békési 1.) 92

HALOTIAINK 93

Winkler Lajos szombathelyi segédpüspök (R.) 95

P. Mócsy Imre SJ (R.) 96

Fülöp István (Confrater) 98

Kristóf János (-e) 99

Németh Sándor Bernát OSB (Confrater) 100

Dr. Orbán Dezső OSB (Confrater) 100

Csehy Alfonz aCis!. (-s -n) 101

Ifjú Sebestyén piarista (Confrater) 102

Vldoczy István 103

Szolgálat (DlenstJ. spirituelle Ouartalschrlft. Klerusbl att. - Mit Drucker laubnis des Blschöfllchen Ordlnarlats, Eisenstadt. - ElgentOmer . Herausgeber . Verieger und fOr den Inhalt verantwortllch: Ladislaus Marosi.A·9800Spltt al/Drau. Kapelle ngasse 15. - Druck: Prugg Verlag· EJsenstiidter Graphlsche Gesrnbf-i, 7000 Eisenstadt. IJst errelch.

HALÁL ÉS öRöK ÉLET

Világnézetek, filozófiai felfogások és vallási rendszerek arcélét dön·

t6en befolyásolja a halál miértjére, értelmére és az utána feltáruló di- menzióra adott felelet. Korunk sem kivétel. - Mindig voltak, akik strucc- politikát akartak üzni ezen a téren: messzir6l kerülték még a temet6t is, nehogy a halál gondolata [elmeriünessen bennük. Ebben az értelem·

ben tett biráló megjegyzéseket Jacques Maritain már a 40-esévekben egyes amerikai eljárásmódokra: a ravatalozó halk zenéje, a halott ki·

festett arca, a szinte pillanatokra leszükftett és tökéletes ceremóniával megrendezett "utolsó látogatás" ... Mintha csak kend6zni,felejteni akar- nók az esemény magját: jaj, csak észre ne vegyük a változást, jaj, csak hamar túlessünk rajta! Azóta sok minden meghonosodott ezekb61 az európai és a termelésre-fogyasztásra beállftott országokban is. - Igaz,

"a tiltott visszatér" jeligéje a másik oldal újraéledését is magával hozza.

Külön klinikákat kezdenek felállítani, ahol az ember "emberhez mél- tóan", azaz lehe tóleg tudatos állapotban, embertestvéreinek szoroos- kodásától és imáitól kisérve halhat meg. Kübler-Ross orvosn6 tanul·

mányai után nem egy nagy kórházban tanfolyamok készftik fel az orvo- sokat, papokat, ápolókat, hogy minél emberibb módon állhassanak a haldoklók és hozzátartozóik szolgálatára. Franciaországban pár éve megalapftották a .halálakadémuit" (académie de la mort). Az elnevezés talán groteszk,de szándékuk emberi. S végül ki ne ismerné "a halálból visszatértek" élményeit ecsetel6 könyvek sikerét? Tudományos és teo- lógiai szempontból merülhetnek fel kérdések ezekkel az újabb keletű

irodalmi termékekkel kapcsolatban, de a tény tagadhatatlan:az embere- ket izgatja, hogy embertársaik a "küszöbön" találkoztak-e "valakivel", milyennek látták a "túlvilágot"?

A keresztény sem kivétel. Jóllehet a hit sok kérdésre feleletet ad, mindenkinek újra át kell élnie

e

felelet tartalmát. S hogy ez mennyire nehéz lehet, arra emlékeztet Krisztus Getszemáni-beli haláltusája. A húsvét ugyan mindent átragyog fényével, de a keresztre a bün sötétsége veti árnyékát.

Lehetetlen a kérdésszövevény minden szempontját elmélyülten tár- gyalni folyóiratunk egyetlen számának keretében. Mindenekel6tt fel sze- retnénk hivni a figyelmet a kérdésre, elgondolkoztatni néhány szem- pontján. Els6 helyen Nemeshegyi Péter tanulmányát hozzuk, amelyból kicsendül, hogya keresztény számára is "élni édes, élniszép", De tudja, hogy örök sorsa a földi élet halandóságában kezd6dik. örök életbe ee-

3

tett hite tehá t nemcsak hogy nem menekv ésevilági klJtelezettségei elől.

hanem " .•. itt kezd már épillni, itt közöttilnk, a mennyország".

A keresztény hit szerint az igazi örök élet az Isten létmódjában való részesedést jelenti. Ennek kezese pedig a feltámadt Krisztus. Ugyanak- kor azonban értelmilnk kutatia, mennyiben igazolható magának a lélek halhatatlanságának a ténye. ~rdekes egy német közvéleménykutató in- tézet megállapítása, amely a 70-es években felméré st végzett a ném et katolikusok körében a pilspöki kar megbízásából.Kitúnt,hogy a híveket

elsőhelyen az ér dek elte (a megkérdezettek 35"/o-át ) : van-etovábbi élet a halál után,vagy a halállal vége mindennek? - Erre a

kérd ésre

kapun k választ WeissmahrBélacikkéb6l.

A halál és az örök élet kérdéseinél azonban nem elegendő azelméleti eszmefuttatás. A halálnálsegédkezőkszámára végzett tanfolyamok alatt kiderillt,hogy ezek akkor lesznek igazán eredményesek, ha a résztvevők

(orvos. pap. ápoló) maguk is átélik, húsba -vérbe vágó őszinteséggel, a halál és az örök élet igazságait. VI. Pál pápa nem a nyilvánosságnak szánta sorait: lelkigyakorlatos feljegyzés volt.Annál megragadóbb mély hite és reménye.emberi őszintesége.- De a puszta szembenézésa halál- lal nem elég. Könnyen áteshetilnk a ló másik oldalára. A halál meg- merevedett szemlélete halálba

szétlithet,

és sajnos sokak számára ez látszi k kiútnak az "ér t el m et len n é vált" világból. Pedig az öngyilkosság nem végzet,hanem kihívás - elem ezi Erwin Ringelprofesszor. ,,Azélők

felé idej ében kell odafordulnunk, ez kötelességilnk. A ker eszt énynek különlegesmegbízatása van erre." - Szőllősy Julianna gyermek p edagó - gus pedig utat mutat.hogyan magyarázhatjuk meg- szülők, hitoktatók - gyermekeinknek a halált és a húsvéti esemé ny t . De - teszi hozzá -

"felnőtt és gyermek ugyanabban a csónakban ill itt .. . a válaszkísérlet egyaránt érvényes a nevelő gyakorlati munkájára és afelnőttekre is."- Végill Albert István rendtársa, Schütz Antal portréját raj zolja meg a centenárium alkalmából. Századunk legnagyobb magyar teológusa köny·

veib en tárgyalt a halálról és az (jrök életről.hosszú bet egségealatt azon- ban alkalma volt erre személyesenis jól felkészülni.

+

- Amikor ezt a halálról és örök életrőlszóló húsvéti számunkat eí- készítettük. még nem tudhattuk. hogy egy hozzánk nagyon közel álló drága élet áldozata lesz rajta a pecsét. Mikor k.Olvasóink lapunka t kéz- be kapják. Isten kifürkészhetetlen akarataa Szolgálat "jó és hű szolg á- ját". Marosi atyát már az örök Húsvétba

sz ölította.

Utolsó üzenetét vég- ren d eletének befejező mondatával közvetítjük: .,Aldásommal és szere- tetemmel búcsúzöm Mindenkitől."A szeretet pedig soha el nem múlik.

Olvasóink leveleit a továbbiakig erre a címre kérjük: "Szo lgá la t ".

A·9800 Spíttal/Drau,Kapellengasse 15.

TANULMANYOK

Nemeshegyi Péter

EVilÁGI elET - öRö K elET

"Oélni,élni I mi édes,mi szépl"- kiáltja_~vaMadách "Az ember tragédiájá"- nak paradicsomi jelenetében. ,,~ I et " , "élni" - mennyi lángoló, kitörő öröm rejlik ebben a szóban! De ugyanakkor mennyi sírás, zokogás is' KI ne érezte volna már néha - vagy talán nagyon is sokszo r - szivében azt a bánatot,

"amely téged - Vádol , örök nagy természet; - Mely kiég ett szívvel kérdi -

Mért születni, minekélni?"

örök élet reménye egy mulandó világb an

Biztos, hogy szép tűziját ék a világmindenség,és az élet alegszebb röppen- tyűje. Mélyzöld erdők,zsongása,ezerszínűvirágos rét nyílása,néma halak ciká - zása,zümmögő rovarok szorgoskodása,daloló madarak éneke, örökké frissgye- rekek örömtől átszőttvilága, életerős felnőttek ölelése, munkája , sürgése-for- gása: micsoda színpom pa, micsoda túláradó energia, micsoda kiapadhatatlan áradás! J:s mégis:"elszáradnak, kidőlnek a vén fák, elhervad a virág, halálba merevedik a kis bogár,holtan hull le az ágról a fagyott madár, megöregszenek, meggörnyednek és a slrba vándorolnakaz emberek."Ember, por vagy és porrá leszel." Minden életvége a halál. Hát csak "por", kiégett hüvely marad az élet

tűzijátékaután?

Amióta megszületett a gondolat a földtekén, az embe rek nem szűntek meg töprengeni ezen a kérdésen. "Mért születn i? Minek élni? Haúgyis mind meg- halunk." De csodálatosképpen, bár minden oldalról csak azt harsogta az em- berek felé a tapasztalat, hogy mindenélőlényelmúlik ,elporlad, ők hosszú tör- ténelmük kezd eté tő l fogva mind a mal napig hisznekaz örök életben.

Ez a hit kétség telenü l az emberi szív legmélyebb tapasztalataibó l fakad. Az emberi elmében lé nyeg é bő l kifolyólag feltűnika vég-telenség gondolata.Azál- tal, hogy minden dolgot végesnek ismer meg, gondolatában már túl is haladt ezen a "vég " -en, a minden határt meghaladó végtelen felé. De ez a fogalom még üresvolna, ha az ember tapasztalatában nem találkoznánk két területtel, ahol közvetlenül érintkezik valami határ talannal, végtelennel. Ez a két terület: azigazságés a szeretet.

A megismert igazság, legyen az a legegyszerűbb, legelemi bb igazság, min- den időbeli és térb eli határt meghaladóan örökérvényű. Persze voltak és van- nak államrendszerek és társadalmak, amelyek elkorcsositják az igazság fogaI- mát. Ma ez az "igazság", holnap pedi g amaz; "igaz " az, ami a rendszernek 5

kedvező, hamisaz,ami kedvezőtlen. Hányszor találkozunk a történelemben az igazság ilyen manipulációjával! De épp az a tény, hogy az emberek Ilyenkor lelkükben szenvednek, _bensőleg tiltakoznak,és a társadalom elrothad, bizonyI- ték arra,hogy az igazi igazság egy és örök. ~s mennél egyszerűbb, annál job- ban megtapasztal ja az ember az egységét, örök és változhatatlan méltóságát.

"Légy jó mindhalálig" - Móricz Zsigmond Nyilas Misi jének ez az igazsága

örök, nem fog raj ta a halál. Nemcsak a "halálig" kell jónak lennünk, hanem

"a halál árán" is. "Légy jó mindhalálig " - olyan igazság ez, amiért érdemes meghalni, és emberek mill iószámra meg is haltak érte. Nagy vértanúk és egy-

szerű édesanyák,hősies betegápolók és tüdejüket kiköhögve családjukért dol- gozó édesapák... sokan, sokan. ~s mindenki, aki emberi ember, akinek nem satnyult el a szlve és nem sorvadt el az elméje,aztudja,hogy ezeknek a név- telen hősökn e k van igazuk, hogy az igazság, amelyért meghaltak, többet ér, mint az evilági élet. ösztönösen az állat is fel tudja áldozni az életét, de a megismert igazságért csak az ember képes meghalni. Milyen misztérium az ember, aki egy ilyen, minden véges evilági életet értékében felülmúló, örök igazságot képes befogadn i, egész létébe gyökereztetni?l Az igazsággal való viszony azemberszámára ablak, amely az örökkévalóságra nyflik.

De ugyanIgy, vagy mégInkább vág rést az ember létébenazörök kévalóság felé a szeretet is. KI ne ismern é a nagy szerelmesek szavajárását : "Szeretlek örökké!"? Még nem vallásos embernek is önkéntelenül ilyen szó jön ajkára, amikor szerelmét megvallja. Ki ne Ismerné Petőfi nek feleségéhez Intézett so- rait, mintegyasIron túlról, ahol a költő megsebzett szlve "még akkor is, ott ls, örök re szeret"! Nem költői túlzás ez, hanem az emberi szlv legmélyebb vágyának megnyilv ánulása . "Lust will Ewigkeit, tiefe, tiefe Ewigkei t" (Az öröm örökkévalóságot akar. Mély, mély örökkévalóságot) - mondotta egy híres filo- zófus (Nietzsche). Minden öröm, de elsősorban a szeretet öröme örök kévaló- sággal terhes.

Az ember, aki valakit tisztán, mélyen szeret, nem tekinti a másik embert eszköznek,esetl eges jelenségnek, megismételhető esetnek,kicserélhető tárgy- nak, hanem egyszeri, megismételhetetlen, örökérvényű csodának. "Vagyok, mint minden ember, fenség" (Ady). Nemcsak én vagyok "fenség" (ez még lehetnefelfuvalkodott önzés gondolata is),hanem elsősorban "te" vagy fenség, te, akit szeretek, akiért odaadnámaz életemet,aki mindenem vagy. Neked nem szabad elmúlnod,neked élned kell,teélni fogsz! A szlv,a lélek,az egyéniség, amely benned megvalósult, fényes lánggal lobog vagy csendes tűzze l ég, oly nagy,örök_érvényűérték,hogy elmúlnia nem szabad.

MI kis kaliberű, korlátolt emberek legtöbbször csak néhány embe rrel szem- ben érzünk ilyen szeretetet. A gyermek szülei iránt, aszülök gyermekeik iránt, jóbarátok, szerelmesek, házastársak egymás iránt. És már ez is nagy dolog.

Mert bizony vannak fásult, cinikus emberek, akikből ez a korlátolt kite rj ed ésű

szeretet ls kiszáradt. Az ilyen szeretetlen emberek élete elsenyved, kiüresedik, pokoli á lesz,és poklot teremt maga körül.

Van egy buddhista legenda a pokolról. Megszán egy istenség egy a pokol- ban _szenvedő embert. és leereszt egy cérnaszálat, hogy kihúzza. Az ember belekapaszkodik a hajszálvékony Ionálba, és lám, már húzza is valami _erő fel- felé. Amikor a többi pokolbeliek ezt meglátják, seregestül a lábába kapasz- kodnak, hogy _ők is kijussanak a lángokból. Egész emberfürt lóg már a cérnán, - és csodálatosképpen nem szakad el a fonál. De emberünk, aki _először ra- gadta meg a mentő fonalat, megrémül: Ha ennyien kapaszkodnak belém, el- szakad a fonál! - gondolja. Ordít. átkozódik, rugdalózik. Egymás után potyog- nak vissza az emberek a pokolba. De mennél többet sikerül lerúgnla magáról, annállassabban mozog fölfelé a cérna. Amikor pedig lerázta az utolsó csim- paszkodót is, és megkönnyebbülten ragadja meg _erősen a cérnát, a szál el- pattan, ésőls visszazuhan a pokol tüzébe.

A szeretetlenség: pokol. J:s ott kezdődik a szabadulásunk, ha valakit igazán szeretni kezdünk.De az Igazi szeretet nem áll meg egy, három vagy tíz ember- nél. Minden korban találunk olyan embereket,akiknek szívébe belefér az egész világ, akik számára valóban m i n d e n ember "fenség". A kalkuttai Teréz anya ráncos arca és jóságos szeme, II. János Pál pápa kitárt karja, kézszorítása,hun- cut mosolya állít ma szemünk elé Ilyen embertípust. Olyan embert, akinek családja az egész világ, akiből sugárzik minden ember felé a biztatás: "Jó, hogy létezel, jó, hogy élsz.J:lj örökkél"

Igy csillan fel tehát a földi élet halandóságában, mulandóságában a vég- telen igazság és szeretet élménye által az örök élet reménye. A remény, hogy az az ember, aki az örök igazságot felfogta, magáévá telle, életét ráadta, az az ember, aki föltétel nélkül szeretett és akit örök értékként szerettek, nem múlik el, nem túnlk el, nem lesz porrá, hanem az Igazság és a szeretet örökké- valóságában részesül.

De van-e alapja ennek a reménynek? Nem csak elvont fogalom-e az örök igazság? Nem csak vágyálom-e az örök szeretet? Valóban:ha az igazság c s a k emberi fogalom lenne, ha a szeretet c s a k emberi vágyálom lenne, ha az em- ber ereje tenné az igazságot igazsággá, azövágyakozása a szeretetet szere- tetté, akkor az ilyen igazságnak és szeretetnek nem volna ereje ahhoz, hogy

legyőzze a halált. De a valóság az, hogy az igazság meg a szeretet nem az ember alkotása. Az ember r é s z e s e d i k az igazságban és a szeretetben. Igazság és szeretet: ajándék. Minden Igazságban és minden szeretetben O

"jelenti magát", aki azt mondta önmagáról: "J:n vagyok az igazság" (Jn 14,6), aklről valljuk: "Szeretet az lsten" (1Jn 4,16). J:s ez az lsten,az Igazság és Sze- retetlstene:élőlsten, élőkIstene.

Jézus ég az élet

Milyen szemmel nézte Jézus Istent, az igazságot, a szeretetet, az evilági és az örök életet?

Jézus számára minden másnál nagyobb, alapvető élmény az élő Atyaisten szeretete. A szetető Atyaisten szemszögéből nézi a világot, és az Atyaisten 7

szfvével egyesülve szereti. Tudja Jézus, hogy ebben a vil ágban a szép mezei virág mavlrlt ugyan,de holnapelszárad(Mt6,30);tudja,hogya vidáman csipo- gó veréb is egy napon holtan hull le az ágról (Mt 10,29); mélyen megrend ülve fakad könnyekre barátjának, Lázárnaksíriánál (Jn 11,34);kiveri a hideg verrték, remeg és gyötrődik, amikor szembe kell néznie saját halálával (Mk 14,13; Lk 22,44).I:s mégis: Jézus számára a földi halandó,mulandó életet a remény fény- sugarával veszi körül azélő lsten, minden élőlény Gondviselője ,minden ember szerető Édesatyja.Ennek az Istennek éltető hatalmát nem korlátozza a halál.

Az ember örök életében kételkedő, gúnyolódó szadduceusoknak Jézus az ószövetségi hitvallástidézi : "Mózesnek mondotta azlsten: I:n vagyok Ábrahám Istene,Izsák Istene és Jákob Istene" (Mk 12,27). Amikoraz Úr Mözeshez szólt, ezek azősatyák már régen sírlukban pihentek. De lsten mégis aző Istenüknek nevezi magát.Nemcsak abban azértelemben, hogy valam ikorrégen a világban kinyilatkoztatta magát Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. Nem is csak abban az értelemben,hogy valamikor régenÁbrahám, IzsákésJákob hitt az Istenben, Imádta az Istent. Sokkal _többről van itt szó. Az a teremtmény, aki közvetlen kapcsolatba kerül azörök,élő Istennel, vagyis az ember, részesedik lsten éle- tében. Ez a részesedés meghaladja az _Időt és a teret. Nem korlát számára a testi halál. Ábrahám, Izsák és Jákob, mert az lsten kapcsolatba lépett velük és _ők kapcsolatba léptek Istennel, é I n e k. Az, akit a végtelen életenergia, lsten magához ölel, éli Ezért teszi hozzá Jézus a fent idézett ószövetségi hit- valláshoz a megdöbbentó szót: "Isten nem a holtak Istene, hanem az _élőké"

(Mk 12,27). A sír lukban plhenónek hitt Ábrahám, Izsák és Jákob nem halott, hanem_élő!

Jézus számára az örök élet forrása az_élő Istennel való kapcsolat. E kap- csolat megte remtője az lsten részéről az Úr teremtő akarata, hívó szava, meg- bocsátó szeretete; a mi _{részünkről} pedig hit ésszeretet: megismerni és hittel befogadni lsten Igazságát, elfogadni, viszonozni és tovább sugározni lsten szeretetét.

"Az igaza hitból él" (Róm 1,17): ebbe a prófétai szóba (Hab 2,24)foglalja össze Szent Pál egész evangéliumát. Aki rgy hisz, teljes _{szfvéb ől} befogadja a Krisztus halála és feltámadása által kinyilatkoztatottteremtőés megváltó isteni Igazságot. I:s ez a hit: élet! Nemcsak mulandó, halandó, elporladó élet,hanem e vil ágban sarjadozó és el nem hervadó virágba nyfló örök élet.

"Ml tudjuk ,hogya halálból átjutottunk az életre, mert szeretjük testvérein- ket" (1Jn 3,14). E szavak a krisztusi örömhír jánosi megfogalmazását adják. Ahol szeretet van és béke, ott az lsten; és ahol lsten van, ott az élet,már Itt a világban is örök élet.

örök életevilá gban

Milyen a síron túli örök élet? Erről nincsen és nem is lehet kézzelfogha tó elképzelésünk . A síron túli örök élet az idő és tér korlátain túlnőve az lsten létmódjában való részesedést Jelenti. Ahogy "Istent sohasem látta senki" (Jn

1,18), úgy az örök életet sem látha tja föl di szem, nem írhatja le emberi kép- zelet. De ezaz egészen más örökéletmégi s itt kezdődik már földi életünkben.

Itt, ebben a világban épül fel örök életünk strukt úrája. Amikor belénk árad és egybekapcsol bennünket azegy örök igazsá g, amikor egybe olva szt az egy örök szeretet, akkor kezd már épü lni, itt között ünk, a mennyorszá g.

Sokan közülünk bizonyosan emlé kezn ek Mikszáth Kálmán gyönyörű novellá- jára a dúsgazdag parasz tgazd áról , aki nagy kőkereszt állításával akarta - de hiába - kiengesztelni az lsten haragj át.Amikor azon ban egy párkiscsizmát vá- sárol a téli hidegben mezítl áb fagyoskodó fal u-árvájának, akkor kiderül az ég, beköszönt a béke.Nincs messze a mennyország , egy pár kiscsizmávalmeg le- het járni oda az utat!

Nem mondta ugyanezt maga Jézus is?Kik vonulnak be örömittasan "a világ kezdetétől számukra készített országba" (Mt 25,34) ? Azok, akik megosztják kenyerüket azzal , akinek nincsen; akik kedvesen kí nálnak italt a barátságra szomjazón ak ;akiknek tárva-nyitva szívük és ajt aju k, hogy bej öhessen mind en- ki, otthont találjon mindenki; akik az embe ri méltó ságukb ól kivetkőztetett test- vére iket felruházzák megbecsülés ükkel, tiszteletük ke l; akik nem tekintik teher- nek a betegeket,öregeket,tehetetleneket,hanemsz ívbő l és hálásan szolgálnak nekik ; akik a pórul járt bűnözőt nem intézik el azzal, hogy "úgy kellett neki", hanem megbocsátanak és segítik,hogy emberibb embe r legyen belőle. Mindez nem jár fennkölt eszmékkel, nagy szavakkal. Olyan ez az élet,mint a csende- sen folydogáló patakocska ; barátságos csobogással a legalacs onyabb helyre húzódik, de kitartó erejével kettéhasít hegynagyságú sziklákat is. "Egy pár kiscsizma" - mondja Mikszáth ; "egy pohár friss víz " - mondja Jézus (Mt 10.

42).A legkisebb tettben történik meg a legnag yobb dolog: megszületik, felnő, kivirágzik azörök élet. Akkor is, hanemgondo lun k rá,hanem csak szinte ter- mészetesen követjük szívünkben a Szen tl él ek sugallatát.

Nemrég történt Japánban a követ kező eset: Egy jómódú gazda családja nézte egyik este a televízlét. A nagyapa,akié a föld,a fiatal szülőkésegy kis kétéves unoka.Nem voltak keresztények, hanem jóakaratú, egyszerű emberek.

A televízió egy délkelet-ázsiai menekü ltt áborról számo lt be. Rozoga kunyhók, drótsövény, nagyszemű, puffadt hasú, cso n t ra-bőrre fogyott gyerekek. A kis unoka egy nagy darab kaláccsal akezébe n ült a készülékelőtt, és tágra nyílt szemmel bámulta a futó képeket. Most meg in t egy sötétbarna börű gyerekfej jelenik meg, szomorú, nagy szeméből kirí azéhség. Erre a kis unoka feltápász- kodik ültőhelyéből, odatotyog, odanyújt ja a kalácso t a kép felé, és megszólal :

"Nesze, egyél! egyél!" Erre a látványra a nagyapa úgy megrendült,úgy meg- hatódott, hogy azon nyomban elhatáro zta: elad ja rizsföl djének jórészét, és az árát elküldi a vöröskeresztnek azéhező menekültek számár a. Elhatározását tett követte: a több millió forintnak megfelelőösszeget marad éktala nul a menekül- tek kapták. Ez a gazda és kis unokájavalószínűlegsohase m hallott még Jézus szeretetparancsáról, de megtanította rá öket Jézus lehelete, a Szentléle k. ~n hiszem , hogy Jézus nekik is azt mondta e napon, amit egykor a vagyon ának 9

felét a szegényeknek adó Zakeusnak mondott : "Maüdvösség köszöntött e ház- ra" (Lk 19,9).

"Ietetadó halálés halált hozó élet

Van Jézusnak egymegdöbbentőszava: "Aki meg akarja menteni életét, el- veszti; de akiérettem és az evangéliumért elveszti életét, az megmenti. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, életét azonban elveszti?" (Mk

a ,

35-36). Milyen furcsa paradoxont mond itt Jézus! Kétféleképpen vesztheti el az ember az életét, mert kétféle élet van.Van azörö k élettel kapcsolat nélküli

"evil ági élet". Azok élnek Igy, akiknek egyetlen gondja az, hogy "megnyerjék a világot", és azt képzelik, hogy ezáltal mentik meg életüket. Olyan emberek ezek,akiknek azigazság üres szó és a szeretetnaivitás.Akik azért élnek,hogy valamit birtokoljanak: pénzt, házat, nyaralót, kocsit, hatalmat, testi szépséget,

izo m e rőt; akik a másik embert is csak birtokolni akarják mint szórakozási esz- közt, csatlóst, szolg át, kizsákmányolásuk áldozatát, bálványozó hódolójukat.

Végül ls az ilyen embereket az veszi birtokába,amit őkakartak birtokolni:szol- gája lesznek a pénznek, hatalomvágynak, valamilyen szenvedélynek. IOs mint- hogy "elmúlik a világ és annak kIvánsága" (1Jn 2,17),elmúlika pénz,hatalom,

dicsőség , testi szépség és erő, szenvedély, ezért azok, akik ezekbe "ö lté k "

életüket, voltaképpen megölték életüket, élve is halott ak.

Van aztán egy másik élet, amelyet éppen azáltal nyer el az ember, hogy az Ilyen evilági életet feladja, elveszti. "Aki megteszi lsten akaratát,él örökké"

(1Jn 2,17).Az lsten akarata pedig: hittel befog adni és élni az igazságot, Isten- nel együtt élni a szeretetet ,és ha kell,meghalni az igazságértés aszeretetért.

Az, aki Igy él, a világ b a n él ugyan, de mégsem él evilági életet. Ahhoz pedig, hogy a világ Igazán éljen, nem evilági élet, hanem e világban kezdőd ő

örök élet szüks éges. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy az örök élet tudata és vágya eltompítj a érdeklődésünket e világ problémái iránt. Igaz, voltak és vannak keresztények,akik - félreértve Jézustanftását - az örök élet reményé- nek ürügyén ölbe tett kézzel túrték, hogy igazságtalanság és szeretetlenség uralkodjék e világban. Nem ébredtek tudatára, hogy az isteni, krisztusi igazság és szeretet éppen e világban kezdi építeni az örök életet ; hogy ott,ahol nincs igazság és szeretet, nem terem örök élet, és hogy éppen az örökkévalóság reménye ad erőt ahhoz, hogy e világban életünk árán is harcoljunk az igaz- ságért, szeretetért, békéért, minden ember szabadságáért. Az ilyen remény nem önző számItgatás, hanem bizalom abban, hogy mindennek van értelme, és hogy a vil ág és a benne hömpölygő életfolyam nem feketeűrből fekete úrbe, hanem Istentől Istenhez áramlik.Az ilyen ember tud remélni ott is,ahol emberi- leg nincs remény, küzdeni akkor is, amikor nincs kilátás sikerre.

Tegyünk hozzámég egyet: az olyan ember,aki hisziaz örök életet, örömét tudja lelni földi életünk mulandó jelenségeiben is. Egy szép naplemente, egy ízes vacsora, egy jól sikerült kirándulás, egy spo rtgyőzel e m öröme stb. olyan ember számára lesz igazi öröm, aki nem ezeket teszi meg élete végső célj á-

nak, aki nem ragaszkodik hozzájuk annyira, hogy miattukelfelej tseazigazságot és a szeretetet. Aki véges dolgokban végtelen értéket keres, az mindig elége- detlen lesz. Minden kielégülés csak újabb, nagyobb igényeket szül benne. De ha valaki a véges értékeket a maguk végességében megbecsüli,és úgyilleszti a végtelen élet látókörébe, akkor nyilvánitják ki ezek az ember számára valódi értéküket.

Igaz,egykis szomorúság,egy kis bánat is velejár amulandó dolgokkal való érintkezésseI. A búcsúzás, az elválás, az elmúlás bánata. "Elhull a virág, eli- ramlik az élet." Gyorsan, gyorsan,nagyon gyorsan.Csakaz lsten tudj a a vég só okát annak, hogy miért ls teremtett ilyen sok-sok "halálon" keresztül az élet- hez vezetó világot. Talán azért, hogyaz élet odaadásábanteremjen meg az el nem múló valóság, a szeretet? Talán azért, hogy cl maga egyszülött Fiában embe ri halála által nyilatkoztathassa ki isteni szeretetét? Olyan titkok ezek, amelyeket nem derfthet fel az emberi elme. De ez nem is szükséges. Legyen elégnekünk abizalom.Igy szólJézus:

"Aki bennem hisz,még ha meghalt is,élni fog.

Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem" (J n 11,25-26).

Meghal és mégsem hal meg.1:1 "azélő k országában",egymással, azélő Isten- nel, az _élők Istenével. Isten megmondta, hogy Igy van, megigérte, hogy Igy lesz.Jézusmeghalt és feltámadt,hogy megpecsételje ezt azígéretet. Mi bízunk igére tében.

VanÁgostonnak egygyönyörűszava:

O cara veritasI O vera caritas!

Ocara et vera aeternitasi Talánigy fordithatnánk:

Istenem, Te hón szeretett Igazság i Te igaz Szeretet!

Te hón szeretett,igaz ÖrökkévalóságI

Ez azőrök lsten a mi Istenünk. Igazság és szeretet által az cléletevalósul meg bennünk és testvéreinkben e világon,és Igy épül az örökélet. Ezért kell születni, ezért kell élnI. Ezért mondhatjuk mi is I:vával, "az _élők anyjával " (Ter 3,20):"l:lni édes,élni szép."

Weissmahr Béla

A L~LEK HALHATATLANSÁGÁNAK K~RD~SE AZ EMBERI ~RTELEM FENY~BEN

Lehet-e a lélek halhatatlanságát bizonylt ani? - A kérdés megválaszolása

elsősorbanattólfügg:mit értünk bizony lt áson.

11

Ha csak azt a gondolatmen etet tekintjük bizon y ít ásnak , amelynek ered- ményei minden értelmé t használ ó ember számára ké nysze r í tő jellegüek, akkor a lélek halhatatlansága nembizo ny ítható.

Jegyezzük meg mindjárt, hogy enne k a feltéte lnek tulajdonképpen semmi- féle gondolatmenet sem tesz eleget,még a matematika levezetésel sem.Hiszen egy gondolatmenet meggyőző ereje mindenekelőttattól függ, elismeri-e valaki a kiIndulópontok érvényességét, vagy sem. Már pedig a mai tudományelmélet tisztában van azzal, hogya matematikai levezetések kiindulópontjainak, az axíörnáknaknem szabad ugyan ellentmondaniok egymásnak, de ettől eltekintve bizonyos mértékben mindig önkényesek.

Még egy másik okból sem igen beszélhetünk "ké nysze rítő erejű" gondolat- menetekről. Ui. minden megértésben mindig igen sok (a képzettség fokától.

az érd e klődé stől. az élettapasztalatoktól, az érdekeltségtől , az ill ető általános beállrtottság ától stb. függő) tényező játszik szerepet, és ezek egyenként, még inkább együtt esen kizárják, hogy a belátás mintegy "automati kusan " jöjjön létre. Egy állítás igazságának felismerése tehát mindig függ az ember saját állásfoglalásától is. Mivel automatikusan előidézhető bizonyosságról sohasem lehet szó, azért jogunk van bizonyításról beszélni minden olyan esetben, ami- kor valaki meggyőződésének igazolására logikusan összefüggő érveléssel áll el ő. A következőkben azt akarjuk megmutatni, hogy a lélek halhatatl ansága ebben az értelemben bizonyítható, vagyis hogy igen komoly érvek szólnak mell ette.

Mlról van szó akkor,halélek rólbeszélDnk ?

Mindenekelőtt legalább nagyjából tisztáznunk kell, mit jelent a "lélek" szó. Ezen a ponton rögtön szembekerülünk egy nehézséggel: Amit léleknek neve- zünk , az nem azonosí tható olyan egyszerüen, mint ahogy a kezünk ügyében lévő tárgyak vagy akár a saját testünk esetében megszoktu k.Hiszen a lélekre nem tudunk ujjunkkalrámutatni. Már maga ez a tény sokakban felkelti a gyanút, hogya lélek talán csak képzeletünk terméke. Ez azonban csak akkor követ- kezne az előzőkből, ha a valóság egésze nem lenne más, mint egymástól kü- lönb öz ő, minden esetben érzékelhető tárgyak egyszerü összege,halmaza. Már pedig biztos an nem így van. Az ilyen fajta valóságfelfogás teljesen figyelmen kívül hagyja azt atényezőt, amely feltétele annak, hogy valamit egyált alán ve- lünk szemben áll ó tárgyként fel tudj unk ismerni. Ez a tényező, amely nélkül soha semmit sem tudn ánk tárgyként megismerni vagy mint tárgyat használni, saját tudatos volt unk, pontosabban ö n t u d a t o s ság u n k. Ezt nem hagy- hatjuk figyelmen kívül, noha nem úgy adott, mint a körülöttünk lévő tárgyak.

vagy akársajáttestünk.

Ezzel a megállap ítással persze még nem tisztáztuk az ember öntudatos voltának termé szetét. Csak arra akartunk már bevezetőben rámutatni, hogy minden tárgyi isme retünk hátterében jelenvan egy teljesensoha nem tárgyiasít- ható mozzanat: az öntudat. Mi ennek a ténynek ajelentősége?

Azöntudatés azanyagitényezőkviszonya

A _döntő kérdés, amellyel foglalkoznunk kell, a _következő: Megmagyaráz- hatják-e az öntudatot, vagyis az ember szellemi voltát, pusztán anyagi ténye-

zők? Vagy másképpen: Visszavezethet6-e az, amit léleknek nevezünk, min- denestül anyagi tényezőkre?

Mivel a lélek - mint már mondottuk - soha sincs számunkra egysze rűen

tárgyként adva,azért erre a kérdésre csak úgy tudunk válaszoln i, ha elemezzük az ember "szellemi tevékeny ségeit" , és megpróbáljuk kid eríten i, mi az, amit ezek feltételeznek. Miről van tehát szó a "szell emi tevékenységek" esetében?

Olyasvalamiről-e, ami alapjábanvéve csupán biológiai,fiziológ iai,végeredmény- ben pedig fizikai folyamatok következménye? vagy pedig _olyasvalam iről , ami pusztán ezekből a folyamatokból nem értelmezhető? Utóbbi esetben a szell emí tevékenységek feltételeznek egy olyan - az ember létét meghatározó - való- ságot,amely nem anyagi természetű.

Kérdésünk _első pillantásra igen vil ágosnak _tűnik. Mégis egy _alapvető két-

értelműség rejtőzik benne. Ezé rt mí nd en e ke lőtt meg kell határoznunk pontos értelmét.

Mert mit is jelent valamit valami által megmagyarázni,valamit valamire visz- szavezetní? - Jelentheti azt a kérdést: vajon az öntudat, az ..emberi szellem"

az anyagi világ fej l ő dés é n e k, evolúci ójának terméke-e. Ha ezt jelenti, akkor véleményünk szerint fenntartás nélkül igen nel kell válaszolni. Csakhogy ez (sokak nézetével ellentétben) még nem hozza magával, hogy az ember szel- lemi tevékenysége - illetve ennek forrás a, az önt udat,alélek - nem más,mint afizikai értelem ben vett anyag nagyon magas fokú és bonyol ult organiz áció já- nak következménye.Aki így vélekedik, az nem értette meg azevolú ciót. Annak lényege ui. az, hogy a _{magasabbrendű} ugyan az _alacsonyabbrendűből ered, de - mivel ténylegesen többletet jelent vele szemben - nem magyarázható meg belő l e maradék nélkül. Ha ezt megértettük, akkor világos lesz,hogy miért külön bö ztetjük meg a ..valamire való visszavezetésnek" két értelmét: a lélek

fejlődéstörténetllegugyan azanyagi világ evolúciójánakeredménye,ebbőlazon- ban még nem következik, hogy anyagifolyamatokb61 maradék nélkOI értelmez-

hető. Ez utóbbi értelemben véve tehát nemmel kell válaszoln unk kérdésünkre :

vi ssz avezet hető k-ea szellemi tevékenységeka fizika értelmébenfelfogott anyag- ra?Aszellemi tevékenység ek esetében ui.egyolyan többlet jelentkezik,amely nem lehet fizikai folyamatok eredménye. Ha ezt ki tudjuk mutatni, akkor nyil- vánvaló, hogy az ember nem tekinthető csupán anyagi létezőnek abban azér- telemben,ahogy a bio lóg ia vagya fizi ka beszél azanyag ról.

Aszell emi tevékenységben_jelentkező"többlet"

Ez a többl et sokféle képp en megmutatkozik. A lényege mindig az, hogy az ember kü lönböző szellem i tev ék eny s é g e íb e n egy feltétlen mozzanatra bukkanu nk, amely végere dményben arra utal, hogy a z e mbe rj I é t b e n ma gában jelen kell lennie egy feltétlen mozzanatn ak.

13

1) MI emberek képesek vagyunk az igazság megismerésére. Ezt a tényt nem lehet tagadni, mivel aki tagadja, már eleve kizárja magát minden értelmes eszmecseréból. Hiszen az ls, aki elveti az Igazság megismerhetőségét, meg van gyözödve - feltéve, hogy komolyan beszél -, hogy Igaz a tétele: .Azigaz- ság nem ismerhető meg." I:s ha ezt elismeri, de azt mondja: ez az egyetlen igazság, akkor már két Igazságot ismert el, ti. azt, hogy az Igazság megismer-

hető, és azt, hogy ez az egyetlen igazság. Továbbá el kell ismernie saját és mások létét és még sok egyebet. - Abból persze, hogy az ember képes az igazság megismerésére, nem következik még, hogy ez minden esetben könnyű

dolog ,és az sem, hogy tévedés nem fordulhat elő. Az azonban mindenesetre következik ,hogy mint emberek rendelkezünk igaz ismerettel. Az igaz Ismeret

jell e mzőj e, hogy a vele homlokegyenest ellenkező álllt ás t feltétlenül kizárja.

Ez pedigazt jelenti, hogy minden igaz ismeretben megvan a feltétlenség moz- zanata: ami igaz, az nemcsak valaki számára, hanem mindenki számára igaz, mivel önmagában véveigaz, mivel a valósághoz,az objektívtényálláshoz igazo- dik.Ezért mondj uk azt, hogy az igaz ismeret objek tiv ismeret, s ennek követ- kezményeképpen szükségszerűés általánosérvényű.

Már most a megismerés nek igaz volta,objektIvitása, feltétlen érvényessége nemmagyarázható meg a létrejöttét megmagyarázó tényezőkből. A megismerés folyamata ui. természettudományosan megfigyelhetó emberi tevékenység, pszi- chológiai,biológiai,fizikai tény, ill. esemény. Csakhogy egy állitás nem azáltal igaz, ami által természettudományos módszerrel megvizsgálható folyamatként létrejött. Igazzá a racionális belátás által válik, amelyet éppen azért nevezünk racionálisn ak, mivel megvan benne az, amit az Igazság megragadásának, a feltétlen érvényesség felismerésének nevezünk. Mint természettudományosan megvizsgálható folyamatot azonban értelmi belátás nélküli, .természeti" _erők hoztáklétre,anyagi _erők, amelyek nem tudnak különbséget tenni igaz és téves között. Végeredményben tehát azt állitjuk, hogya racioná lis lényegében soha nem magyarázható meg maradék nélkül olyan természeti _erőkből, amelyek belátásnélkül működnek.

Ezt könnyen ki tudjuk mutatni. Hiszen senki sem tartja igaznak azt az álli- tást, azt a kijelentést , _amelyről tudja, hogy belátás nélkül _működó természeti erók eredménye. Annak,hogy valakilázálmában félrebeszél, kétségtelenül meg- van a természeti oka, de az ilyen beszédben nem keresünk igazságot, mert ezek a szavak, ezek a mondatok nem belátásból erednek.Tehát azt az állitást,

amelyről kl tudjuk mutatni, hogy nem racionális tényezőkeredménye,nem kell igaznak tekinten ünk. Ez a felismerés áll Marx és Freud órvelésének hátterében, hogy ti. a vallásos meggyőzódés nem racionális belátáson alapszik, hanem irracionális félelmek és vágyak következménye. I:s ha valóban kimutatható lenne,hogy Istennek és a túlvilágnak gondolata nem _alapvető emberi tapasz- talatok értelmes (tehát helyes és igaz belátáson alapuló) értelmezéséből jött létre, hanem azálta l, hogy az elnyomott, kizsákmányolt, gyámoltalan ember valóságnak tartja irraci onális vágyait, akkor minden okunk meglenne rá, hogy

a vallásos meggyöződést a mesék világába utaljuk, illetve udvariasabban ki- fejezve csupán társadalmi, Illetve lélektani jelenségként kezeljük.

Az igazsághoz vezető értelmi ismeret tehát nem lehet pusztán értelmi belá- tás nélkül működő erők működésénekkövetkezménye. Ezt a megállapltást nem érvénytelen iti, inkább alátámasztja az a tény, hogy nem minden állítás igaz, pontosabban, hogy ennek következtében tudjuk: az igaz és a téves állítások között alapvető, feltétlen különbség van. Ha az egyes állitásokban semmivel sem lenne több, mint az, ami azőket létrehozó természeti erők működéséből

következik, akkor érthetetlen lenne: hogyan jön létre egyszer igaz,máskor meg tévesállltás,és hogyan tudunk köztük különbséget tenni.

Valaki itt esetleg arra hivatkozik,hogy hiszen érzékszerveink is ..tévednek", mint pl. az optikai csalódások esetében, és - mondja - az értelmi tévedést ennek mintájára kell elgondolnunk. Erre a válasz az, hogya példa inkább az

ellenkezőjét bizonyitja, azt ti., hogy az értelmi Ismeret alapvetően különbözik azérzékléstől. Hiszen az érzéki csalódást nem érzékeljük,hanem érzéklőisme- retelnkre reflektálva értelmünkkel Ismerjük fel, hogy érzékszerveink nem min- den esetben, sőt tulajdonképpen sohasem közvetitenek számunkra teljesen objektfv ismeretet. E:ppen annak tudata, hogy ismereteink bizonyos mozzanatai nem teljesen objektivek, bizonyitja a legvilágosabban, hogy rendelkezünk egy feltétlen állásponttal, amely minden szubjektivitás, azaz ismeretünk egyéni ér- vényessége fölé emel. Ismeretünk nem objektfv mozzanatainak felismerése tehát egyik nyilvánvaló jele, hogy van benne valami feltétlen, minden szubjek- tivitástói független jelleg, azaz objektivitás is, ami csak anyagi erőkből nem magyarázható meg.

2) Egy másik fontos tény: különbséget tudunk tenni jó és rossz kőzőtt, és tudjuk, hogy ez a különbség bizonyos esetekben feltétlen. Kétségtelen ugyan, hogya jó és rossz fogalmának kialakulásában szubjektiv tényezőkfontos sze- repet játszanak:lélektani eredetét tekintve _elsősorbanazt nevezzük jónak, ami nekünk kellemes, ami kielégit, ami gyönyörködtet, rossznak pedig azt, ami fájdalmas, kellemetlen, veszélyes. Azonban már akkor is, amikor ezeket felis- merjük, nem pusztán észlelünk valamit. Anélkül, hogy elméletileg megfogalmaz- nánk, tudjuk: jó az, ami megfelel bizonyos követelményeknek, rossz pedig az, ami elmarad mögöttük. A maga ..fizikai" mivoltában ui. minden dolog vagy esemény olyan, amilyen, se nem jó, se nem rossz. Ahhoz, hogy jónak vagy rossznak nevezhessük, valamihez viszonyItanunk kell őket. Ha tehát egyáltalán beszélni tudunk jóról vagy rosszról, akkor rendelkezünk egy normával. egy mércével, amelyhez viszonyItunk. Az ember tehát nemcsak azt tudja megis- merni, ami éppen "előfordul", hanem a puszta ténylegességen túl azt is, hogy valaminek m I I ye n n e k k e II I e n n I e, hogy mi az e s z m é n y. Már a dologilag nem létezó ..ideálisnak" ez a felismerése sem igen magyarázható meg pusztán fizikai, biológiai tényezökből. Az persze igaz, hogy nagyon sok esetben ezt az eszményt, ezt a követelményt magunkból kiindulva határozzuk meg: azt tartjuk jónak, ami megfelel a saját (szubjektlv) érdekeinknek. Igy pl.

15

jó időrőlakkor beszélünk, ha ez nekünkkedvező,

és

ez lehet egyszer napsütés, máskor meg eső, attól függően, hogy kirándulni akarunk-e menni, vagy pedig csapadékot várunk a vetésre. Világos azonban az is, hogy vannak esetek, ame- lyekben nem egyszerűen alanyi követelményeink szerint ítélünk. Ez a helyzet legalábbis akkor, amikor mim a g u n k i s ezek alatt a követelmények alatt áll unk, vagyisaz erkölcsi jó és erkölcsi rossz esetében. Hiszen nem az az er- kölcsi jó,ami számunkra éppen kellemes,hasznos,és nem az az erkölcsi rossz, ami számunkra nehéz, fájdalmas, veszélyes. Az erkölcsi jót és rosszat éppen az jellemzi, hogy feltétlen követelményként lép fel, és sokszor azzal jár, hogy azt, ami itt és most igen hasznosnak és kellemesnek _tűnik, nem szabad meg- tennünk, illetve másvalamit akkor is meg kell tennünk, ha nagyon nehéz. Az erkölcsi követelmé ny feltét lensége persze elsősorban nem elméleti adottság. Ezért valójában nem is ott mutatkozik meg, ahol gondolkodunk róla, hanem ott, ahol az életben szembekerülünkvele egy kikerülhetetlen állásfoglalás, dön- tés for májában. Olyankor, amikor ártatlanok _életéről, nagy igazságtalanság megakad ályozásáról ,vagy akárcsak egy hálátlanság elkerülésérőlvan szö, min- den ember tudj a,hogy n e m m i n d e g y, ki mikéntviselkedik. Ebben az alap-

vető és letagadhatatl an ..nem mindegy"-ben az erkölcsi jónak és rossznak abszolút, nem relati vizálható különbsége és egyben magának az embernek bi- zonyosértelemben feltét lenvolta mutatkozik meg.Mert ha az ember nem lenne valami képpe n felté tl en lény, akinek tettei minden mulandóságuk ellenére örök

érvényűek, akkor telje sen érthetetlen lenne, miért ..nem mindegy" . Ha valóban minden elmúli k éssemmi sem marad meg, akkor végeredményben nem lenne különbség igazságosság és igazságt alanság, szeretet

és

gyűlölet között. Mert az, hogy valaki kiváló tettei miatt az utókor emlékezetében egy ideig él (ha egyáltalán emlékeznek rá, és akkor is meddig?), biztosan nem tudja megala- pozni a jó és rossz tettek között fennálló (és az önfeláldozó életben nagyon reálisanmegmutatkozó)feltét len különbséget.

3) Továbbámindencselekedetü nkben - főképpen azokban,ahol megtapasz- taljuk erkölcs i fel e lősség ü n ket - tudatában vagyunk, hogy ha nem is korlát- lanul,deténylegesen urai vagyunk cselekedeteinknek :tetteink tőlünkmagunk- tól származnak, legalábbi s bizonyos mértékben valóban rendelkezni tudunk önmagu nk felett. Ezt nevezzük szabad akaratnak .Es ez megint nem magyaráz- ható meg pusztánanyagi erőkb ől.Hiszen a szabad akarat az a képesség, amely- nek folytán pusztán önmagunktól el tudunk kezden i egy okozati sort. Minden szabad tettb en van tehát egy bizonyos teremtő kezdet és ennélfogva egy bi- zonyos feltétl enség. - _~s e tapasztalatunk közben nemcsak azt tudjuk, hogy ez meg azjellemző ránk, hanem főképpen azjell e mző ránk, hogy ezt tudjuk.

Az ember nemcsak tud, hanem tudja , hogy tud. Ezzel megint elérkeztünk az öntudathoz, tehát ahhoz, hogy az ember képes önmagát megragadni és átvilá- gíta ni. Egy alapjában véve mechanikus rendszer számára ez nem lehetséges.

Öntudatunk alapján tudjuk azt is, hogy akármilyen módon éljük is meg ma- gunkat, az, akit megél ünk , mi magunk vagyunk. A különböző élmények ezért

ugyanarra a létezőre, ugyanarra az alanyra vonatkoznak, akiről úgy beszélünk, hogy .én". I:nünk tehát lényünk összetett volta ellenére egységes valóság:

embervoltunkban jelen van egy alapvető egység. Egyszersmind azonban igaz az is, hogy énünk egységes volta ellenére többrétúek vagyunk. Ezért óvakod- nunk kell minden "redukcionista" szemlélettől. Vagyis nem mondhatjuk azt, hogy az ember nem más, mint fizikai fogalmakkal lefrható valóság. Amennyire tehát igaz az, hogy nem tarthatjuk magunkat kizárólag szellemi lényeknek, akik számára az anyagiság elhanyagolható szempont lenne csupán, éppúgy igaz, hogy az ember nem tekinthető csak anyagi létezőnek, abban az értelemben, ahogya biológia vagy a fizika beszél az anyagról.

MItehát azember?

Az ember a mondottak értelmében az a lény, aki sokféleképpen megnyil- vánuló korlátoltsága ellenére a feltétlenség dimenziójában él. Vagyis a feltétlen- ség az ember mivoltához tartozik. Ezt alapjában véve mindenkielismeri, aki az emberi méltóságról beszél, ilietve aki komolyan veszi azt, hogya legfőbbérték valóban az ember.

Igaz ugyan, hogyafeltétlenséget az ember mindig csak olyasvalamivel kap- csolatban tapasztalja meg, ami maga nem feltétlen. A feltétlenség tényének és saját feltétlenségének megélése mindig csak bennfoglalt, háttéri tapasz- talat:az ismeret közvetlenül valamilyen egyedi dologra vagy eseményre irányul.

Megismerésének módja ugyanaz,mint saját öntudatosság unké,amellyel egyéb- ként lényegesen összefügg, azaz sohasem "tárgyiasrtható" teljesen. Ez azon- ban eleve elvárható, hiszen a feltétlen,ha egyedi tárgyként megragadható lenne, már nem lenne az, ami, vagyis feltétlen.

Ha tehát az embert (azaz saját magunkat) nem valamilyen részletszempont szerint vizsgáljuk, akkor soha nem vonatkoztathatunk el a lényéhez tartozó

feltétlenségtől. Ennek következtében minden ember valamiképpen tud az ab- szolút Valóságról, az Istenről, tekintet nélkül arra, hogy ennek kifejezette n tu- datában van-e, hogy elismeri-e vagy tagadja."Homo capax infiniti , homo capax Dei": az ember a végtelennel viselős (azaz fogékony, nyitott a végtelen felé), megvan benne a képesség, hogy elérje és befogadja a Föltétlen Lényt, az Is- tent. Az emberben háttérileg, de ténylegesen meglévő feltétlenségnek ez a legmagasabb fokú megnyilatkozása. Ennek a feltétlenségnek - amely legmar- kánsabban az istenismeretben mutatkozik meg - mintegy visszája az, amit a lélek halhatatlanságának szoktunk nevezni: az ember lényének legalapvetőbb

dimenzlójaszerint feltétlen, örökérvényú, minden korlátozottsága dacára valami- képpen abszolút lény. Az ugyanis, aki az Istent meg tudja ismerni, aki tehát valamiképpen maga is isteni, nem lehet mindenestül mulandó. Másképpen ki- fejezve: mivel az ember léténél fogva dialógusban tud áilni az Istennel (amit végeredményben nem magának köszönhet), azért van benne valami, ami soha el nem múlhat.

2 17

Ezen a ponton megmutatkozik, hogya lélek halhatatlanságára vonatkozó filozófiai meggondolás alapjában véve - ha talán elvontabban is - ugyanazt a tapasztalatot fejezi ki,amely a vallásos,hivőember meggyőződésénekalapja : az Istennel való dialógikus viszony örök életet biztosit. Klasszikus módon fejezi ezt kl a 73.zsoltár 24-26.verse:

De most már mind ig nálad maradok, hiszen megfogtad jobbomat.

Szándékod szerint vezetsz majd engem,s végül fölveszel adicső­

ségbe.

Különben kim lenne a mennyben ? De ha nálad vagyok, nem ki- vánok semmit sem a földön.

Testem és szivem elenyészik, de szi klám és osztályrészem örökre az lsten.

Ebben a szövegben megmutatkozik az imádkozó ember bizonyos sága: az Istennel való kapcsolat dönt öbb tény, mint a test enyészete. - Az ember szel- lemi,feltétlen , ateljes valósággal szemben nyito tt volta _alapvetőbb tapaszta lat, mint a mulandóság ,még akkor is, ha ez utóbbi érzékletes tapasztalatunk szá- máramindenképpen előtérbenáll.

Hogyan kell elgon dol nunk alélekhalhatatlanságát?

Az eddigiekben azt akartuk kimutatni, hogy az ember nem teki nthető rnin- denest ülmulandó lénynek .Egy többféleképpen megnyilvánuló alapvető tapasz- talatra hivatkoztu nk,amely megköveteli az ember személyes létének maradan- dóságát,el nemmúló voltát. De ha ezt meg is állapltottuk,még egy egész sor kérdésnyitva maradt. Hiszen egyszersmind nagyon konkrét formában megélj ük az ember anyagi voltát és mulandós ágát is, amikor szembekerülünk a halál tényével, illetveamikor megtapaszta ljuk,hogy szellemitevékenység einktestünk- höz (agymúködésünkhöz ) kötött ek. Ezért felvetőd ik a probléma: Hogyan egyez-

tethetőkössze ezek a tapasztalatok létünk feltétlen mozzanat ának felisme résé- vel? illetve hogyan kell elgondolnunk az ember nem mulandó dimenziójának fennmaradását, vagyis azt, amit a lélek halál utáni létének nevezünk?

Ez a kérdés persze, akármilyen fontos is, mégi s másodran gú azzal szem- ben, amely edd ig foglalkoztatott,és amelyre azzal a megáll apítással feleltünk, hogy minden emberben ténylegesen jelen van egy örökérvényú létmozzanat.

Ha a "hogyan" problematiku s, számunkra teljesen át nem látható is, ez nem lehet döntő érv, amennyiben maga a tényáll ás jól megalapozott. A lélek halál utáni létmódjára nézve eleve számolnunk kell azzal, hogy nem fogunk tudás- vágyunkat ki elégítő megoldáshoz eljutn i. Ennek oka egyszerú. Emberi gondol- kodásunk természetéből kifolyólag azok az eredmények _győznek meg minket legkönnyebben , amelyek szeml élet esek és fogalmilag világosak. Már pedig ebben a kérd ésben nemszámrthatunkilyen megoldásra.Jelen létállapotun kban ui. a lélek mivo lta számunkra - már láttuk - mindig csak úgy van adva, mint öntudatun k, azaznem teljesen tárgylasrtható módon. Az atényező tehát,amely minden objektfv ismeretün k alapja - a szellemi lélek - maga nem teljesen

18

objektivál ható, mivel minden földi ismeret az érzéklés kapcsán jön csak létre.

Hogyan létezik a halál után az, ami az emberben nem mulandó , vagyis hogyan létezik a szellemi lélek, ha a test elenyészik? Erre a kérdésre a mon- dottak értelmében elsó megközelítésként negatfv választ kell adnunk: a lélek halál utáni létét nem szabad úgy elgondolnunk,mint a földi élet egyszerü foly- tatását. Nincsen már térbeliség és időbeliség , úgy, ahogy most megéljük. Ez egyébként nem jelenti, hogy az emberi szellem, a lélek mindenestül időtlenné válik, és hogy semmiféle viszonya nincsen már a térbeliséghez.

Pozitfv módon csak annyit tudunk mondani, hogy a lélek a saját feltétlen- ségét teljes nyilvánvalósággal felismeri. Az öntudat minden közvetités nélkül jelen van önmaga számára, teljesen átlátja , minden viszonylatában ismeri ön- magát, és ennek következtében a lét egésze ismertté válik számára. Az ember szellemi, el nem múló mozzanata szembekerül az Abszolút Létezővel,az Isten- nel. Ez boldogftó vagy megsemmisító élmény lehet számára, attól függóen, hogyfelelősségteljesen vagy felelótlenül élt szabadság ával.

MIatest és ml a lélek?

Az imént mondottak még nagyon sok kiegész ítésre, további magyarázatra szorulnának.A felmerülő kérdéseket az adott keretben nem tárgyalhatjuk rész- letesen. Csak néhány vázlatos megjegyzésre szorítkozunk az anyag és szellem viszonyáról általában, továbbá az emberi test és lélek különleges viszonyáról.

1) Téves az a nagyon elterjedt, de valójában naív, Igazán át nem gondolt nézet. hogy mtvelállandóan dolgunk van az anyaggal, pontosan tudjuk, hogy micsoda.Karl Rahner szögezi ezt le egyik fontos munkájában (Die Hominisation als theologische Frage, ln: Overhage-Rahner, Das Problem der Hominisation, Freiburg, Herder 1961,főképp 44-55.o.). Ha a természettudománytól várjuk a kérdés megoldását, nem fogunk világos választ kapni, mert az módszere értel- mében az anyagi folyamatok között fennálló , mérhető viszonyokat vizsgálja, s fel sem teszi magának a kérdést: mi "az" anyag? Ezért ha valaki azt mondja:

anyagon értem azt, ami objektív valóságként van adva, akkor ezt úgy fogad- hatjuk el, mint egy terminológiának megadását: ebben az értelemben anyag- nak nevezzük mindazt ,ami valamiképpen van. Egyben azonban rá kell mutat- nunk: ezzel még semmiképpen sem állapítottuk meg, ml Igazából az objektív valóság, hanem csak annyit mondtunk, hogy a valóság minden különbözősége

ellenére alapvetóen egységes. De pontosan ez az egység nem leszérthető, ha a valóság egészét anyagnak mondjuk. Az egységnek ui. többnek kell lennie a részek egyszerü összegénél.

Ezzel szemben azt, hogy mi a "szell emi valóság", kétségbevonhatatlanul és mintegy önmaga által tudjuk, ha egyáltalában tudunk valamit. Mert akármit is tudunk, azt mindenképpen tudjuk ,hogy ml magunk vagyunk az, aki tud és megismer. Vagyis minden ismeret hátterében ott van az öntudat, amely által jelen vagyunk önmagunk számára, amely által maga a lét tudatossá válik ben- nünk. Az öntudatban létre jövő tapasztalat, a "szellemiség" megtapasztafása 19

elsődleges adottság olyan érte lemben,hogy ha egyszer létrejött, önmagát ma- gyarázza. Mivel pedig létünk nem magyarázza meg önmagát, az.ért másra, egy

tőlünk kűlönb öz ő létezőre vagyunk utalva ahhoz,hogy megismerésünk és ebben öntudatosságunk ismertté válhasson számunkra. - Igy azután öntudatos vol- tunkból kiindu lva meg tudjuk mondani, hogy mi is az anyag, ti. az, ami nem rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, azaz az önmaga számára való jelenléttel.

Anyagitehát az a valóság, ami (egy hegeli kifejezéssel élve) bizonyos mérték- ben elidegenedett önmagától. Ebből azonban az is következik, hogy nem léte- zik "pusztán anyagi valóság": ami ugyanis teljesen elidegened ett önmagától, az maga a nemlét, a semmi. Minden, ami valamiképpen van, bizonyos - bár taláncsak nagyon kezdetleges - fokban "magánál van",vagyis megvan benne annak csfrája,ami a tudatos lét fokán mint szellemivalóság jelentkezi k. A szel- lem kizárólagos ellentéte tehát csak "az anyagiság mint olyan", nem pedig a konkrét anyag. Ezért érth ető, hogy az anyagi világ evolúciója létre tudta hozni az öntudatos ,szellemi lényt, az embert. Persze ebben az evolúcióban végered- ményben lsten teremtó ereje múködik, neki köszönhetó, hogy a dolgok önma- gukat fejlesztik .

2) Az ember egység, de egyszersm ind kettósség is. Hosszúideig a keresz- tény antr opológiában, fóképpen vulgáris változatában meglehetósen dualista szemléletmód uralkodott. Az utóbbi 10-15 évben viszont sokan úgy kiemelték az egységet ,hogy sokesetben már szintevéteknekszámított, ha valakia lélek- ról mert beszélni. De akármilyen nehéz is, mindkét szempontot együttesen kell érvényre jutt atni. Ezért a test és a lélek viszonyát csakis úgy lehet leIrni, mint a különbözóek azonosságát és az azonosak különbözőségét. A _kettő bizonyos szempontból ugyanaz a valóság, más szempontból azonb an nem ugyanaz.

Ugyanaz, amennyiben a lélek (amint ez az öntudatb an megnyilvánul) minden emberi életmúködés egysége (nemcsak azt tudom, hogy fáj a fogam, hanem azt is, hogy tudok),és amennyiben az öntudat a konkrét emberi éló anyag - önmagát felülmúló - fejlődésének terméke : belőle jött létre, tehát egységben van vele. Nem ugyanaz, amennyiben az, ami által az ember a feltétlenség di- menziójában él,és az,ami által mulandó,nemlehet mindenképpen azonos.

Az önáll ó (szubsztanciá lis ) létezés elsősorban az öntud atban valósul meg, vagyis ott, ahol alét a maga számára jelen van,és csak másodsorban az ön- tudattal nem rendelkezó anyagi tárgyban. Ezért a szó elsódleges érte lmében a szell emi létezónek van önálló sága, az áll meg önmag ában.

Az ember földi életé ben csak akkor tudhatja, hogy tud, ha egyszersmind valami mást is tud.Ez az oka annak, hogy az öntudat m e g n yiI ván uIá s a jelen körülm ényeink között függ az ember életmúködéseinek normális lefolyá- sától. Ebból azonban nem következik, hogy az öntudat csupán az ember élet- múködéseit kls éröjelenség. Az öntudatban megélt feltétlenséget és egységet csak a valóság egészére nyitott, feltétlen és ezért ei nem múló jelleg magya- rázza meg.

20

VI. Pál pápa

GONDOLATOK A HALÁL _{KO SZöB ~N}

Tempus resolutionis meae instat. Eljött a vitorlabontás idej e (2Tim 4,6).

"Certu s quod velox est depositio tabernacul imel." Bizonyos vagyok benne, hogy hamarosan el kell hagynom földi sátramat (2Pt 1,14). "Finis venit, venit finis." Itt a vég! Küszöbön a vég (Ez 7,2).

Magától adódik ez a természetes meggondolás a földiéletid ei g l e n esség é rő l és a vég kikerülhetetlen,egyre közeledő eljöveteléről. Nem bölcs dolog vaknak lenni erre a kétségtelen sorsra,a velejáró vészes rornlásra ,a titokzatos átvá lt ó- zásra, amely lényemben betel jes ülőben van, mindarra, ami készül.

Látom,hogy a meggondoláslényege nagyon is személyesséválik :ki vagyok én? mi marad belólem? hová megyek? és Igy nagyon is erkölcsivé: mit kell tennem? mi a felelósségem? Látom azt is, hogy hiú dolog a jelen életben re- mélni; ebben a tekintetben a hivatalommal járó és pillanatnyi kötelességekről és kilátásokról van szó;a remény odatúlra tart.

IOs látom,hogy ez a végsó meggondolás nem bontakozhat ki egy szubjektfv monológban, a szokott emberi dráma keretében, ahol a világosság növekedé- sévei együtt nó az emberi sors sötétje. Párbeszédben kell kibontakoznia az isteni Valóságga l, ahonné t jöttem és ahová minden bizonnyal tartok; annak a mécsesnek fényénél, amelyet Krisztus helyez a kezünkbe a nagy útra. Hiszek, Uram!

Közeledi k az óra. Már egy ideje előérzetem van. Nemcsak fizikai fáradtsá- gom miatt, amely minden pillanatban kész feladni a harcot. Még inkább fele- lósségem drámája sugallja gondviselésszerúmegoldásként távozásomat e világ- ból, hogy Igy a Gondviselés megnyilvánulhasson, és jobb sorsra vezesse az Egyházat. Igaz, neki sokféle módja van beavatkozni a körülmények félelm etes játékába, amelyek csekélységemet szorongatják; de magától értetódőneklátszik elszólftásom az odaáti életre, hogy más lépjen a helyemb e, aki erósebb, és nem béklyózzák a jelenlegi nehézségek. "Servus Inutlli s sum." Haszontalan szolga vagyok.

.A rnbulate dum lucem habetis." Addig járjatok, mig világosságotok van (Jn 12,35).

Ime: szeretném, ha a világosságban végezném. Rendszer int a föld i élet végét, ha ugyan nem sötétfti el a betegség,bizonyos tompavilágossá gtölti el: az emlékeké. Szépséges, vonzó, nosztalgikus emlékek, világos hirdetói a visz- szahozhatatlan múltnak, kinevetve kétségbeesett igyekezetü nket, hogy vissza- Idézzük őket. Ott a világosság, amely leleple zi a mulandó javakra és csalóka reményekre alapozott élet kiábrándulásál. A keserves és immár hiábavaló lelk I- furdalásoké. A bölc sességé, amely végre belátja a dolgok hiúság át és az eré- nyek érték ét.amelyeknekjell emezni kellett volna az élet folyamát: .vanttas vanl- tatum". Hiúságok hiúsága. Ami enge m illet: szeretném, ha végre összefoglaló 21

és bölcs ismeretem lenne a világrólés az_életről. Úgy gondolom ,az IlyenIsme- retnek elismerésben kellene kifejező d n i e : minden ajándék volt,minden kegye- lem. ~s milyen szépséges tájékon haladt át az ember; túlságosan ls szép volt, úgyannyira, hogy elbúvölten hagytuk odavonzani magunkat, holott jelnek és hivásnak kellett volna túnnle. De mindenképpen úgy látszik, hogy a búcsúnak az elismerés, sőt a hála nagy és egyszerú aktusában kell kifejezésre jutnia: Ez a halandó élet, viszontagságai, sötét titkai, szenvedései, végzetes esendő­

sége ellenére, gyönyörú valóság, mindig eredeti és megindftó csoda, olyan esemény, amely méltó az _örvendező és _dlcsőltő megéneklésre: az élet, az ember élete! Nem kevésbé méltó a magasztalásra és boldog álmélkodásra az ember életét _körülvevő keret: ez a mérhetetlen, titokzatos, nagyszerú világ, az ezererőtől,ezertörvénytől, ezer szépségtől,ezer mélységtől átszőttmindenség.

Elbúvölő látvány. Mértéktelen tékozlás nak túnik. A már-már visszafelé _révedő tekintetre rátelepszik a sajnálat, hogy nem csodálta meg eléggé ezt a képet, nem figyelt föl érdemük szerint a természet csodáira, a makro- és a mikro- kozmosz bámulatba ejtő gazdagságára. Miért nem tanulmányoztam, kutattam, csodáltam eléggé a szobát, amelyben az élet lejátszódik? Milyen megbocsát- hatatlan szórakozottság, milyen rosszallandó felületesség I Mégis, legalább in extremis (a végnél), el kell Ismerni,hogy ez a világ,"qui per Ipsum factus est", amely Altala lett, bámulatos. Köszöntelek és ünnepellek az utolsó pillanatban, Igen, mérhetetlen csodálattal, s amint már mondtam, hálával: minden kegye- lem, - az élet, a természet, a mindenség mögött ott áll a Bölcsesség, és - ebben a fénylő búcsúzkodásban kimondom (Te nyilatkoztattad ki nekünk, ó Krisztus Urunk) - ott a Szeretet I A világ színpadát, ha ma még nagyrészt ért- hetetlenül is,aTeremtő lsten tervezi, akit Miatyánknak hivunk, aki a mennyek- ben vanl Hála, ó Istenem, hála és dicsőség Neked, ó Atyám! Ezzel a végső

tekintettel észreveszem, hogy ez az elbűvölő és titokzatos szfnjáték az első

és egyetlen Fényesség visszaverődése, visszatükrözése; egy rendkívüli gaz- dagság és szépség természetes kinyilatkoztatása, bevezetésként, előjátékként. elővételezésként, hivogatásként a láthatatlan Nap látomására, "quem nemo vidit unquam", amit soha senki sem látott (vö. Jn 1,18): "unigenitus Filius, qui est ln sinu Patris,Ipse enarravit", az egyszülött Fiú, aki az Atya ölén van, ^ó nyilat- koztatta ki. Úgy legyen,úgy legyen.

De most, ebbena kinyilatkoztató napnyugtában, az örök hajnalt jósoló végső

estfény élményén túl egy másik gondolat vesz erőt lelkemen: az aggódó vágy, hogy kihasznál jam a tizenegyedik órát,a sietség,hogy tegyek valami jelentőset, mielőtt már késő lenne.Hogyan tegyem jóvá, amit rosszul tettem, hogyan sze- rezzem vissza az elvesztett időt, hogyan ragadjam meg ezt az utolsó lehető­

séget az "unum necessarlum" , az egyedül szükséges választására?

A hálát nyomon követi a bánkódás. A Teremtő és Atyaisten felé szárnyaló

dicsőft6 kiált ásra következik az irgalomért és bocsánatért könyörgő kiáltás.

Legalább ezt tudjam megtenni:segftségül hívni a Te jóságodat,és búnömmel 22