Kronsjő, Tom: A külkereskedelempolitika optimalizálása egy tervgazdaságban matematikai programok segítségével

792

STATISZTIKAI IRODALM FIGYELÖ

kategóriában, más tételek (például a bur-

gonya, közétkeztetés, dohány és cigaretta)

esetében jelentősebbek az eltérések. A

szerző közli a kiszámított jövedelem—elasz—

ticitási együtthatókat is mindhárom cso—

portban és ezek alapján, szintén csopor—

tonként egymás mellé állítva, a vizsgálat-

ba bevont szükségletek kielégítésének

sürgősségi sorrendjeit. Vielrose a külön- böző csoportok egyes alcsoportjaiba tar—

tozó azonos cikkek sürgősségi sorszámai—

nak összeadása útján általánosabban

(Vagyis mind a három csoportra vonatko—

zóan) is megállapítja a vizsgált szükség—

letek kielégítésének sürgősségi sorrend—

jét. Minél kisebb az összeadott sorszámok összege, annál merevebb keresletű a vo—

natkozó cikk, annál nagyobb az általa ki—

elégítendő szükséglet sürgősségi foka és

fordítva. A szükségletek kielégítésének ily módon kiszámított sürgősségi fokai, csökkenő sorrendben, a következő képet

nyújtják:

Élelmiszer

Fűtés és világítás

Lábbeli

Dohány és cigaretta Egyéb kiadások

Lakás

Vodka, bor és sör

Higiéne és egészségvédelem

Közlekedés és hírközlés Ruházat

Kultúra és oktatás Zsiradékok

Pékám Zöldségfélék

Burgonya

Tej- és tejtermékek

Cukor és cukrászati termékek

Tojás ,—

Hús és húskészítmények Hal és halkészitmények Gyümölcs

Egyéb cikkek Közétkeztetés

Kétkedéssel fogadható természetesen, hogy a ruházati szükségletek kielégítésük

sürgőssége tekintetében tényleg az utolsó

előtti helyen állnak—e, míg a lábbeli irán—

ti szükséglet az előkelő harmadik helyen

szerepel. Nem kétséges, de elszomorító, hogy a kultúra és oktatás a felsorolás vé—

gére került. Az élelmiszerszükségletek

sürgősségi fokait jelző felsorolásban fel—

tűnő, hogy a burgonya a negyedik helyen, a zöldségfélék után áll és hogy a zsiradé—

kok állnak a felsorolás elején.

A szerző összehasonlítás céljából közli a két világháború között, 1927—ben, a

munkáscsaládok körében lebonyolított liáztartásstatisztikai felmérések alapján végzett szükségletkielégítési sürgősségi sorrend—számítások eredményeit is, me—

lyek az újabb vizsgálódások eredményei—

től teljesen eltérők. A rendelkezésre álló

viszonylag csekély adatmennyiség alapján nehezen állapítható meg, hogy ez az elté—

rés mennyiben ered a személyi fogyasz—

tási kiadások szerkezetének háború utáni megváltozásából és mennyiben a publikált

adatok hiányos és pontatlan voltából.

(Ism.: Valkovics Emil)

KERESKEDELMI STATISZTIKA

Kronsjő, Tom:

A külkereskedelempolitika optimalizálása egy tervgazdaságban

matematikai programok segítségével

(Optimization of foreign trade policy for a planned economy by mathematical programmes.

Lund 1960. Institute of Economics, Lund University, (84—11. p.)

A tanulmány a szocialista országokban a külkereskedelempolitika optimalizálása—

ra irányuló kutatások eredményeiből in—

dul ki és építi fel lépésről—lépésre azokat a modelleket, amelyek viszonylag legjob—

ban oldják meg a szocialista országok

adottságaira jellemző külkereskedelem áruszerkezete optimalizálásának problé—

máját. Szerző gondolatmenetét és vizsgá—

lódásait az alábbiakban ismertetjük.

Először tegyük fel, hogy egy tervgaz—

daság i terméket exportál s országba bila—

terális megállapodások alapján, ami azt jelenti, hogy az egyes országokban jelent—

követelések nem transzferálhatók kező

más országba. Az importot egytételben figyeljük meg, és az egyes termékek árai országonként rögzítettek, valamint meg van adva az exportált és importált ter—

mékek mennyiségének felső határa is.

Ilyen feltételek mellett az adott ország külkereskedelmi forgalma a jólismert input—output táblához hasonlóan mérleg—

szerűen felírható, és a lineáris progra—

mozás segítségével egyszerűen megadható az, hogy az exportált termékeknek milyen

elosztásával biztosíthatjuk az adott felté—

telek mellett a maximális import meny—

nyiségét.

Következő lépésként ezt a módszert

úgy finomítjuk, hogy az importot is fel—

osztjuk az egyes importtermékekre, ame—

lyeknek szintén ismerjük az árát és ren—

delkezésre álló mennyiségét. Ekkor az

egyes relációk átlagos import árszintjé—

vel módosítva ugyanazon relációk export-

árait kiszámíthatjuk az exportált termé—

kek célszerű elosztásával azt, hogy mek—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

793

kora az export segítségével kitermelhető

maximális devizahozam az egyes relációk különböző import árszintjének figyelem—

bevételével. Ezután az egyes relációkban a kitermelt devizák segítségével megvá—

sároljuk a szükséges importtermékeket.

Az így kapott eredményt tovább javíthat—

juk az importált termékek ismételt újra—

elosztásával, ami más szóval azt jelenti,

hogy akkor kapjuk a legjobb eredményt, ha a lineáris programozás segítségével egy időben határozzuk meg az egyes relá- ciókban az exportált és importált termé—

kek mennyiségét.

Az export— és importtermékeknek a külföldi árak alapján történő elosztása után meg kell vizsgálni, hogyan alakul az egyes exporttermékek hazai önköltsége, azaz meg kell határozni az egyes cikkek termelésének gazdaságosságát. Itt a szer- ző bevezeti a jólismert bruttó és nettó gazdaságossági mutatók fogalmát, meg—

különböztetve a különböző szinten számí—

tott mutatókat. Megemlíti, hogy az input—

output táblák segítségével is kiszámítható az egyes szektorok gazdaságossága. (A szerző a zárt modellből indul ki.)

A lineáris programozás segítségével itt is megadható egy optimális áruszerkezet, amely figyelembe veszi az egyes termékek hazai gazdaságossági mutatóit is, vala—

mint az összes már eddig tárgyalt szem—

pontokat.

A módszer további javítását jelenti, a bilaterális piacok mellett a részben vagy

egészben transzferálható piacok beveze—

tése, amelyek segítségével felmerül az egyik

országban keletkezett követelések vala—

mely más országban történő levásárlásá—

nak lehetősége. Természetesen ez az újabb lehetőség jelentősen befolyásolja a meg- adott program hatékonyságát és ezért a lineáris programozásnak a már felépített modelljét még ennek megfelelően is mó- dosítani kell.

Ez a rész a magyar közgazdászok, statisztikusok előtt is jól ismert terület. A szerző elég vázlatosan foglalkozik az egyes

kérdésekkel, amelyeknek tárgyalása (töb—

bek között például a gazdaságossági számí—

tásoké) alaposabban, részletesebben megta—

lálható hazai szakirodalmunkban.

A tanulmány hátralevő részében a szer-

ző új módszerek segítségével próbálja

meg az előzőkben leírt modelleket tovább finomítani, bár —— szerinte —— ezek az

eredmények még sokkal inkább csak az

elméleti kutatás területére szorítkoznak mint az előzők.

A következő fejezetben a szerző nagyon vázlatosan a kereslet és a kínálat válto- zásának hatását vizsgálja az árakra és a termelési költségekre, és megállapítja,

hogy a devizabevételek még az eladott mennyiség nagyságától is függnek, termé—

szetesen annak megfelelően, hogy milyen összefüggés van a kínálat nagysága, az ár és a határköltségek között.

A külkereskedelmi árak és volumenek

tervezésénél mindig a rendelkezésre álló

adatokból kell kiindulni és így a jövőre vonatkozó megállapítások szükségképpen jelentős bizonytalanságot tartalmaznak.

Soha nem lehet ezeknek a véletlen inga—

dozásoknak a lehetőségét teljesen kizárni, ezért nagy jelentősége van a tervek ösz- szeállításánál a különféle lehetőségek mérlegelésének.

A terv készítésénél sokféle eshetőségre lehet gondolni, de természetesen nem mindenre. Ezért célszerűbbnek látszik az egész modellt úgy felépíteni, hogy felté—

telezzük a különböző lehetőségek bekövet—

kezésének valószinűségét. így a valószí—

nűségszámítás segítségével lehetővé válik a probléma —— matematikailag —— köny—

nyebb tárgyalása. Ily módon tehát a való—

színűségszámítás eszközeinek felhaszná—

lásával kiszámítható többek között a vár—

ható határeladás, a külföldi kereslet és kínálat, a kereskedelmi mérleg alakulása

stb.

Az árak kovariancia matrixának kiszá—

mítása lehetővé teszi annak megállapítá—

sát, hogy az egyik piacon jelentkező ár—

változások hogyan befolyásolják a többi

piacon kialakult árakat, (illetve a világ—

piaci árak változása hogyan befolyásolja az egyes országok árszintjét).

Végül a szerző röviden ismerteti a li- neáris programozás után a kvadratikus programozás előnyeit, lehetőségeit. A szer- ző az érintett problémákat elvi síkon veti fel, a megoldás gyakorlati módozataival

általában. nem foglalkozik.

Az egyes fejezetekben igen gazdag iro—

dalmi hivatkozás található, és a tárgyalt anyag szemléltetését, összefüggéseinek

megvilágítását számos példa igyekszik megkönnyíteni.

(Ism.: Marton Ádám)

Yates, P. Lamartine:

A világkereskedelem negyven éve

(Forty years of foreign trade.) London. 1959.

Allen and Unwin. 225 p.

Szerző a világkereskedelemhen 1913 és 1953 között bekövetkezett változásokat vizsgálja. A könyv célja kettős: egyrészt

elemzi és magyarázza a negyven év alatt

lezajlott változásokat, másrészt értékes anyagot nyújt további Vizsgálatok szá—

mára, amiért is e könyv forrásmunkának is tekinthető. Ebből a szempontból jelene tős az 1913. évi világkereskedelem feldol—