12. szám.
am—
szunnyadó erők tiltakoznak a hanyatló születési arányszámmal szemben és szinte hangos szóval kö—
vetelnek erőteljes, viruló születési mozgalmat. De ehhez azoknak az eszközöknek latolgatásán kívül", melyeket a kiváló szerző munkájában behatóan sorra vett, ,,az is szükséges, hogy a népesség er—
kölcsi felfogása gyökeresen változzék meg". Ezek—
kel a végszavakkal fejeződik be Laky professzor szemelvényszerűen bemutatott, mintaszerűen meg- alkotott kitűnő munkája. Th. L. dr.
Situation Economígue Mondiale. 1932—33.
Société des Nations. Geneve. 1988. 370 l. — p.
A Népszövetség e sorozatban ezúttal másod- ízben ad ki összefoglaló jelentést a világ gazda- sági helyzetéről, A gazdasági tevékenység egyes ágai az utóbbi években a Népszövetség számos ki- adványában s statisztikai adatokkal gazdagon kí- sérve kerültek méltatásra. Ez a kiadvány a világ—
gazdaság szerkezetéről s a gazdasági helyzet ala—
kulásáról általános áttekintést nyujt és csak a leg—
főbb tanulságokat sommázza.
A kötet bevezető fejezetében érdekes grafikon szemlélteti, hogy a gazdasági válság az egyes álla.
mokban milyen alakulást vett 1933 közepéig, amely időponttal a kiadvány adatai zárulnak. Az álla- mok túlnyomó részében a depresszió megállani lát- szott. Leginkább az 1932. év közepétől észlelhető elnyugvó, sőt itt—ott javuló irányzat. Bár a mult
év őszén átmeneti visszaesés állott be, 1933 tavasza
több országban új javulást hozott. A folyó év kö- zepén gyorsabbodó javulás mutatkozott Nagy-
Britanniában, Belgiumban, Finnországban, a Dél—
afrikai Unióban és Indiában, de Svájc, Németor-
szág, Franciaország, Cseh-Szlovákia, Svédország,
Olaszország, Németalföld, Dánia, az Ir—Szabad
Állam, Lengyelország, az Egyesült Államok, Ka- nada, Japán, a Brit Maláj Államok, Ausztrália és Újzéland általános gazdasági helyzete is javuló ten—
denciát vett. A grafikonon szereplő államok közül csak Ausztria, Norvégia, Görögország, Románia, Jugoszlávia, Egyiptom, Argentína, Brazília és Holland—India grafikonja jelzi a válság elmélyü—
lését.
Az ártendencia a legtöbb országban 1932 első felében, leginkább júliusban mélypontra jutott, ezután a hullámvonal felmenő irányt vett. A ked—
vező irányzat azonban csak átmeneti jelenség volt, hol korábban, hol később ársüllyedés következett s 1933 tavaszán újabb mélypontra érkeztünk. Nyár felé ismét némi árszilárdulás észlelhető.
A termelésről szóló fejezet megállapítja, hogy a mezőgazdasági termelés aránylag egyforma szín- vonalat mutat, szemben a nem mezőgazdasági ter—
melés erős visszaesésével. Míg a mezőgazdasági világtermelés 1925/29 : 100 alapon 1932—ben
— 1004 — 1933___
102-ön állott, a nem mezőgazdasági termelés ugyanekkor csak 73 volt. A készletek felgyülem- lése 1927—28—ban vette kezdetét s szakadatlanul tartott 1932 közepéig. Innen kezdve erős visszaesés, majd ingadozás tapasztalható.
A névleges munkabérek 1930-tól 1933-ig jófor—
mán minden országban visszaestek, a reálmunka- bérek azonban főtendenciájukban inkább emel-
kedtek. Kivétel Franciaország, ahol e téren stabi-
litás mutatkozik, valamint különösen Japán és
Németország, amelyekben a méltatott utolsó ada—
tok szerint redukció jelentkezett.
A következő fejezet a vállalkozás jövedelmező—
ségének kérdését világítja meg, egy további feje—
zet az állampénzügyi nehézségekkel foglalkozik.
A külkereskedelemről szóló fejezet vázolja a szabad árucserét egyre jobban megkötő korláto- zásokat. Kimutatja, hogy a világkereskedelem
1929-től 1932-ig mennyiségben 27, értékben 657—
kal csökkent.
További fejezetek a pénzügyi politika újabb irányait, a világ eladósodásának problémáját ——
úgy a belső, mint a nemzetközi eladósodást —-—,
végül a nemzetközi fizetési mérlegek kérdését fej—
tegetik, mindenütt bő statisztikai kommentárt nyujtva. Az utolsó fejezet az 1930. év júliusának gazdasági helyzetéről szól, egy függelék pedig a gazdasági események kronológiáját adja 1932 jú—
liustól 1933 júliusig.
"' Bár a könyv adatai több vonatkozásban nem optimisták, mégis kihangzik lapjairól, hogy a mezőgazdasági és őstermelő államok igen súlyos gazdasági helyzete általánosságban javult és hogy az ipari államokban is itt-ott élénkül a tevékeny- ség. Megállapítja a könyv, hogy 1933 júliusában a bizalom feléledése és a gazdasági tevékenység intenzitása oly fokú volt, mint még soha 1931 ta—
vasza óta.
Az értékes helyzetjelentés szerzője M. I. B, Condliffe.
Herbert Gaedicke und Gert v. Eynem: Die produktionswirtschaftliche Integration Europas.
Berlin, 1933. 180—4—38 !. — p.
Zum wirtsehaftlichen Schicksal Euro as. I. Teil : Arbeiten zur europáischen Problematik. erausgegeben von Alfred Weber und Arnold Bergstrásser 3. Heft.
I. Textband. (180 1.) It. Tabellenband. (87 1.) Berlin, 1933.
A Németbirodalmi Statisztikai Hivatal által rendelkezésre bocsátott statisztikai anyag tovább—
dolgozásán felépülő mű a gazdaságpolitikailag egyre észszerűtlenebb irányban haladó, atomizá- lódó Európa problémáját újszerű szempontokból világítja meg. Európa helyzetét a világkereske- delmi viszonylatban boncolva, a külkereskedelmi adatok bő elemzése kapcsán mutat rá Európa gazdasági életének erős belső összeszövődésére.
12. szám.
—— 1005 —— 1933
Európa egyes részei, illetve államai igen szoros gazdasági kapcsolatban vannak egymással. Európa országai összes kivitelének kétharmada Európában talál piacot s az európai
fele ugyancsak Európából ered. Európa ez autar- chiája különösen a készgyártmányok terén jelen- összbevitel nagyobbik
tős, itt 90%-ban látja el magát Európa belsö ter- melésből.
Európát a könyv ,,Kerneurópára" és ,,Rand- európára" tagolja. Az előbbi, amelyhez Németor- szág, Nagy-Britannia, Németalföld, Belgium, Luxem—
burg, Franciaország, Svájc, Olaszország, Ausztria és Cseh-Szlovákia tartozik, túlnyomórészt ipari jellegű, míg Európa szélső államai agrárjellegüek.
,,Kerneurópa" államai egymás közt igen élénk ke—
reskedelmet bonyolítanak le, összes kivitelük fele- részben önmaguk közt oszlik meg. ,,Randeurópá—
val" kereskedelmi nexusuk aránylag kisebb mérvű,
külkereskedelmük többi része inkább az Európán
kívüli államok felé irányul. ,,Randeurópa" államai
ellenben, minthogy terményeiket
egymásnál nem helyezhetik el, egymással arány- lag szük forgalmat bonyolítanak le. Nagymérték—
ben vannak azonban a központi ipari államokra ráutalva, amelyekkel forgalmuk úgy a kiviteli, mint a behozatali oldalon igen élénk. Figyelembe- véve még egyes részterületek relációit is, megálla—
pítható, hogy Európában a külkereskedelmi—gazda- sági kapcsolatok összeszövődése négy nagy szférát teremt. Az elsőbe tartoznak az Európa közepét elfoglaló ipari államok, melyek egymás nyersanya—
gait, félgyártmányait cserélik ki. A másik szoros kapcsolódás a szélső agrárállamoknak a központi ipari államokkal való forgalma, ez agrárállamok élelmiszereket, nyersanyagokat adnak ,,Kerneurópa"
ipari gyártmányaiért. A harmadik érdekhálózat a mezőgazdasági
germán államoknak és Cseh—Szlovákiának a Duna—
medenee államaival való kapcsolata. A negyedik szféra az északi államoknak Nagy—Britanniával való élénk kűlforgalmi viszonya. Részletesen tár- gyalja a munka az európai gazdasági integráció három esomópontjának, Németországnak, Francia—
országnak és Nagy-Britanniának gazdasági kap—
csolatait Európával s annak egyes részeivel, A könyv fejtegetéseinek tanulsága, hogy a nagy egymásrautaltság folytán Európa államainak közös érdeke a gazdasági együttműködés keresése, az áruesere egymás közötti korlátjainak lebontása.
A munkát gazdag statisztikai kommentár ki—
séri, részben az elsö kötet függelékeképen, részben a második kötetben, mely tisztára számanyag.
E. D. dr.
Roberto Bachi: La Mobilítá della Popolazione all'intorno delle cittá europee.
F ederazione Nazionale Fascista della Proprietá Edilizia kiadása. Roma, 1933. LI 4- 502 l. —- p.
Bachí professzor aránylag nehezen megfogható és eddig csak kevéssé feltárt statisztikai témát dol—
gozott fel tartalmas, analitikus könyvében. Műv'ét az olasz háztulajdonosok faseista nemzeti szövet- sége publikálta a háztulajdonosok VliI. nemzetközi kongresszusa alkalmából. A könyv azonban nem alkalmi kiadvány, hanem szigorúan tudományos alapon áll és objektív szemszögből pillantja át meg- lehetősen tág tárgykörét. Újszerű munka, mert a népesség egy város határain belüli mozgékonysága, belső vándorlása, más szóval a költözködési mozga- lom összefoglaló, nemzetközi ismertetésben még eddig alig részesült. Pedig a kialakulóban lévő várostudo—
many az ilyen vizsgálódásokat nem nélkülözheti.
De a statisztika is hasznot húz a költözködési moz- galom intenzitását, irányait, alakulását stb. meg- világító adatgyüjtések kiépítéséből, amire az első lökést csak olyan munka adhatja meg, amely, mint Bachi könyve, az idevágó adatok tudományos és gyakorlati értékét és érdekességét kézzelfoghatóan bizonyítja. Igaz, hogy ma, az elővárosok fejlödésé- nek időszakában az olyan kutatás, mely a város- határokon megáll, csak részlegesen oldja meg fel- adatát: a nagyvárosi lakosság költözködési mozgal- mában észlelhető, lehetőleg minden jellegzetesség statisztikai megvilágítását; ezt Bochi is látja s könyve több helyén adatszerűleg is utal a város és környéke között folyó kétirányú költözködési mozgalmakra; de az is kétségtelen, hogy már az így korlátozott kutatási kör is jó lépéssel viszi előbbre a városi statisztikai, valamint a legszűkebb érte—
lemben vett belső vándormozgalmi ismereteket.
Ami Baclzi munkájának tartalmát illeti, meg—
említhetjük, hogy legalaposabb benne a Rómára, ill. a (Rómával együtt) 5 olasz nagyvárosra vonat-
kozó rész. Ezenkívül a kutatások zöme 6 német, 2
svájci, 2 belga és 1 svéd városra vonatkozik. Itt—ott azután tágul az olasz és az egyéb külföldi városok köre. Budapest adatával csak eléggé elvétve foglal—
kozik a szerző, holott nézetünk szerint a Székes—
fővárosi Statisztikai Hivatal kiadványainak kincses—
tárában bőségesen található idevágó (legalább is közvetett) számanyag. Bachi nagy érdeme egyébként, hogy az anyaghiányt és az egyéb nehézségeket le- küzdve könyvében a legtöbb városról háború előtti és háború utáni anyagot tudott szembeállítani.
A probléma fontosságát Bachí a mű elég terje- delmes bevezetésében vázolja, amelyben megvilá—
gítja a költözködési mozgalom gyakoriságát; majd a teoretikus és a tényleges lakáspiac adatainak egybemérésével törekszik okát adni annak, hogy a tényleges
kevésbbé
lakáspiacon a költözködési mozgalom miért élénk, mint elméletileg várható
