D r . B E R E N C Z J Á N OS tanszékvezető főiskolai a d j u n k t u s :
GYERMEKLÉLEKTANI MEGFIGYELÉSEK ANATOLE FRANCE MÜVEIBEN
„Szeretem az értelmet, nem szeretem a fanatizmust... Az értelem vezet és felvilágosít minket..."
(A. Fr ance : Az istenek szomjaznak.
V. fej. Brotteau szavai.)
J ó m ó d ú polgári szülők g y e r m e k e az író ha sonmá sa, P i e r r e Noziére.
ö n é l e t r a j zi m ű v e i b en [1] reális k é p et f e s t Ana tole F r a n c e arról, h o g y a n cseperedik, f e j l ő d ik a ké nye z te tő, szűk családi k ö r n y e z e t b en a kis P i e r r e , a m ú lt század 50—60-as éve inek Fr a nc i a or s z á g á ba n.
Az író elvisz m i n k e t a gy e r me k s z ob a csendes, me g h i t t világába, szinte é s z r e v é t le nül t a n úi v a g y u n k a k i s g y e r m e k m i n d e n n a p i éle tének, részesei é l m é n y e i n e k. K ül ö n ös közvetlenséggel vezeti az olvasót: a kis P i e r r e és az e gyéb k ö n yv e i b en szereplő g y e r m e k e k szemével n é z z ük olvasás köz ben a világot, ve l ük e m l é k e z ü nk, ve lük é r z ü nk és k é p z e l e- t ü nk az ő n y o m u k b a n t u d a m ú l t ba szállni.
* * *
A kis P i e r r e szűkr esza bott világa, ma g á ny os sá ga a mesék, szinte b i b - l i ku s - má g ik us ál omvilá gába r i n g a t j á k. Ké p z e l e t é b en a bibliai t ö r t é n e t ek h a t á s á ra az á l l a t k e rt sz ámított p a r a d i c s omn a k . ( P ie r r e Noziére, I. 11. 1.) Szinte időtlen szemlélődésben élt a k i s g ye r m e k a p u h a otthon i k ö r- nye ze tben . Álomvilágából e gy- e gy m e g r á z ó g y e r m e k k o r i é lmé nye r á z ta fel.
Például a szomszédos szemüveg-árus öngyilkossága döbbentette rá a kisgyer- meket ar ra, hogy az élet n e m játék és a világ nem n ür nb er gi dobozka. (Pierre Noziére, II. — 26. 1.)
An at ol e F r a n c e m e s é s kö n yv é b en (Nos e nf a nt s) sok szemléletes ese- tét l á t h a t j uk a g y e r me k érzelmileg t e l í te tt vilá gké péne k, időszemléle- tének.
így például a kis Fanchon megkérdezi n a g y m a m á j á t ó l:
— Volt-e m ár valami, mikor még te sem voltál a világon?
Egy más ik elbeszélésében a kislány, J ac qu eli n e és ku ty á ja, Miraut, régen isme- rik m ár egymást. Mióta? Nagyon régen, „a dolgok kezdete óta, m e r t egyikük sem gondolja, hogy a világ létezett őelőttük. A világ, a m i n t ők értik, fiatal, egyszerű és naiv, m in t ők."
A két példából l esz ű rh et j ü k: A gy ermek időszemlélete konkrét, az idő múlását is sa ját magával való kapcsolatában t u d j a csak elképzelni.
Ez annak következménye, hogy a gyer me k időbeli tapasztalati köre szűk határok között mozog.
* * *
A kis iskolásgyermek benyomásait, érzelmi reakcióit is szépen érzé- kelteti az író.
A kis P i er r e első tanítónője érzelgős vénkisasszony, aki saját ter - mésű. szentimentális költeményeivel t r ak t á l ja a gyermekekét. Pier r e az egyedüli, aki a versek olvasásakor elérzékenykedik. Mikor a tanítón ő beszélgetésbe kezd vele, a gyermek őszintén megmon dja : a kisasszony nem veszi észre, hogy a gyermekek titokban játszanak az óráin. Sér tő- dötten reagál a gyermek őszinte szavaira a tanítónő. Szép példa ez arra, milyen meg n em értéssel fogadják a felnőttek sokszor a gyermek őszinte, naiv válaszát. (Barátom könyve, II. 5.)
De nemcsak az iskolában fogadj ák ilyen kevés megértéssel a gyer- mek naivitását. Szerető szülei, maga édesany ja sem érti meg eléggé a kis Pierr e gondolkodásmódját, szemléletét.
H á r om éves k or á ban a gyermek az á r u h á z b an megkérdezi an yjá tól: Az ad-e pénzt, aki vesz, vagy az, aki elad. A nyj a n e m érti meg a kisgyermek tap as zta la t - lanságát, azt. hogy még n em képes eléggé pontos megfigyelésre és e kérdésből túl- ságosan messzemenő, rezignált következtetést von le: attól tart, hogy a gy er me k sohasem f o g j a megismer n i a pénz értékét [2],
Sokszor az édesanya sem méltányolja eléggé a gyermek érzékenységét. A m i- kor például a négy éves P i e r r e természet u t án rajzolgatot t és dicsekedve m u t a t t a művét, ne m m é lta t ták figyelemre .
A g yer m ek err e sértődötten összetépte a rajzlapot .
„Ideges gy er mek " — állapították meg róla hirtelenkedve a felnőttek. Ne m vették észre, hogy éppen a nagyok érzéketlensége váltotta ki az idegességet, dacos- ságot.
* * *
Jól t u d j a az író, hogy a gyermek konkrét észjárását az iskola kevéssé veszi figyelembe. Egyik rövid elbeszélésében a számtanórára visz el minket [3]:
— H a tizenkettőből négyet elveszünk, m en nyi m a r a d ? — kérdezi a tanító.
A g ye r m e k először azt válaszolja: négy. — Azután k i j a v í t j a: nyolc m a r a d . A g y e r m e k elgondolkozik a válaszon. N em tu dj a , hogy nyolc kalapról, a l m á- ról, vagy tollról van-e szó. Soká kínozza a gyer meket ez a probléma. Egyáltalán nem érti a számtant. De nagy tudója a szentek életének — teszi hozzá ironiku s mosollyal az író.
A kisgyermek szemléletének konkrétsége, érzelmi telítettsége a gyer - mek ábrázolási képességében és az erről alkotott ítéletében, bírálat ában is megnyilvánul.
Egyik elbeszélés festőművész kisfiáról szól [4]:
Michel, a festő fia n e m érti, miért fest a p j a nőket.
— H a megnövök, n e m nőket festek, h a n e m lovakat, m e r t ez szebb — á b r á n- dozik a kisfiú.
A gy er m e k szeret rajzolgatni. Egy ízben például te nge rp ar to n sétáló bácsit rajzolt. Négy gom bj a va n a k a b á t j á n.
450-
Ez maga a tökéletesség! — a d j a a megelégedés kifejezését a kisgyermek szá- já ba az író.
Valóban, a g ye rmek naiv natura lizmus a me gkí vá nj a, hogy a kabátgombokat is r ár aj zo l ja a képre. Va nna k azonban a kis Michel r a j z á n ak hibái. De ezt már a felnőtt veszi csak észre: A bácsi szinte be ka pja a fát, ez perspektíva hiba. — De ilyesmit legnagyobb mestereknél is me gtalá lhat az ember — teszi hozzá finom iró- niával Anatole France.
Nem kerüli el a visszaemlékező író figyelmét, hogy a gyermeki konkrét, naiv (kritikátlan) szemlélet, gondolkodás m ár jóval a serdülőkor előtt — a tapasztalatok, a reális ok-keresés hatására — tűnőben van.
Pét erke 10 éves, mikor a vallás már n e m csupán ábrándozás és mitosz a számára, h an e m komolyan eltöpreng a vallási előírások értel- mén. Sehogy sem t u d j a belátni, mi értelme van a gyónásnak . . .
Ha pedig a felnőttek kényszerítik, hogy gyónni men je n — h át szín- lel a gyermek. Ne m hisz ugya n a gyónás erejében, a bűnbocsánatban stb., de azért kitalál bűnöket (nem fá ra szt ja magát a hiábavaló „lelki- ismeretvizsgálat " - ta l . . . és így já rul a pap elé. (Barátom könyve, II. 8.) Csupán az t örtént tehát, hogy a gyermek Aem hisz az értelmetlen vallási előírásokban, nem is veszi komolyan a kötelezettségeit, de azért formálisan eleget tesz a felnőttek óhajának, s z í n l e l .. . Meggyőző ez a jelenet, mert érzékelteti: hogyan teszi éppen a vallásos nevelés, a val- lási formaságok betartatása a gyermeket kétkedővé, formalistává, szín-
lelővé ! ...
A serdülőkor elején a koraérett Péter m ár politikai kérdéseken is gondolkozik. Pél dául Napoleonról beszélget a felnőttekkel. Figyelemre- méltóan önálló, érett, meggyőződése alakul ki Napoleonról: nem szerette, me r t félmillió emb ert odavesztett a szerencsétlen oroszországi h a d j á r at- ban. (La vie en fleurs, V. fej.)
* * *
Nem reked azonban meg Anatole France a kisgyermek megismeré- sének, világképének pontos, hű megfigyelésen alapuló jellemzésénél, ábrázolásánál.
A gyermek és i f jú képzeletvilága, ábrándozása, cselekvési vágya, törekvése is megfelelő helyet k a p műveiben.
A ,,Jean Servien vágyakozásai" című fiatalkori regényében — mint az m ár a címből is kiviláglik — központi helye t foglal el az ábrándozás.
A címszereplő J e a n szegény könyvkötő gyermeke. Az édesanyja mindenáron urat, valami kiváló nagy embert ak ar nevelni fiából. Ezért h agy j a meg halálos ágyán, hogy a fiút latinra taníttassák, gimnáziumba járassák. A g yer me k érzékeny, ábrándozó, szinte gyökértelennek érzi magát egész életében. Kétségtelen, hogy a g yer me k magánossága, elsza- kadása társadalmi osztályától, a felfelé törekvésre nevelés és az ebből fakadó gyökértelenség hozzájárul ahhoz, hogy passzív ábrándozóvá, maj d később dacos lázadóvá legyen. Tragikus végét leli a Commune idején [5].
Az ábrándozás, vágyakozás, mint a gyerme k lelki sajátossága, motí- vuma, az író későbbi önéletrajzi könyveiben is fontos szerepet játszik.
„Maga az élet is csupa vágyakozás" — olvashatjuk a kis Pi erre-ről szóló művé ben [6].
A kis Pierre sokmin denr e vágyott életében. Öt éves korában t r o mb i t á ra áhí- tozott. Betegsége idején színházat já tsz ott egymagában úgy, hogy u j j a i t megszemé- lyesítette. Tehát képzelete, vágyai kisgyermek ko ráb an m ár el ju to tta k a valóságtól a gazdag képzeletig, az élettől a színházig. Ez a játékszínház — já té kintéz mé ny —, mely ne k mi nt á ja a külvilá gban van, a m i n t egyik m a g y a r gyermeklélektani munk a a rr a r ámu t a tott [7],
Sokat ol vashat unk arról, hogy mi ragadj a meg a kisgyermek vágyait, mi tölti ki á b r á n d j a i t. Péterkének kisgyermek korában hosszabb ideig a szent remeték élete ragadta me g képzeletét, aktivitását. Eszményképe hosszabb ideig az önmegtagadó szent volt, aki mindenét el aj án d é- kozta [8].
A szülök, a környezet nem t u d j a megérteni a gyermek sajátos visel- kedését, valóságos ajándékozási má n i áját. Ne m értik, miért h ag yj a el, aj ándék ozga t ja játékszereit. Nem is gondolnak arra, hogy a kisgyermek érzelmes, befolyásolható képzeletére a vallásos mesék, nevelés ennyire erősen hatott : őszintén, szószerint értelmezte a vallásos eszményképek példáit. Jellemző a felnőttekre, me n n y i r e nem veszik komolyan ezeket a példákat. Szinte me grökönyödtek a gyermek különös mán i áj á n, csak- n em hib bant nak t a rt o t t ák.
Finom, antiklerikális célzat nyi lvánult meg: az író hatásosan bírálja a haszontalan, értelmetlen, vallásos eszményeket, azoknak káros, i r reá- lis voltát, rossz h a t á s át a gyermekre .
Később az iskoláskorban szociális irányba fo rd ul a g yerme k képze- lete, cselekvési vá gya. Valóságos jótékonysági láz fogja el. Bará t jával együtt barangol, k u t a t j a a rászoruló és szégyenlős szegényeket, segíteni ak ar r aj t u k . Vállalkozásaik azonban meghiúsulnak, vagy balul ütn ek ki.
Mint ha azt példázná az író: a p u szt án egyéni jótékonykodás n e m oldja meg a társadalmi b a j o k a t [9].
A felsőbb osztályokba járó serdül ő Pét er nek és b a r á t j á n ak magasz- tosabb ábrándjai, mag asab br endű tevékenységi vágya t ámadt. Ba rát j á- val együtt arról ábrándozik, hogy megí rják Franciaország történetét, n e m kevesebb, mi nt 50 kötetben. De már az első problémánál, Teutobo- chus király t ö rt é ne té n él megakadnak. Nem is lesz aztán a könyvből
semmi [10]). * * *
A környező emberek, általában a társadalom élete, viszonylatai, különösen a felsőbb osztályban tudatosodnak fokozatosan a gyermekben.
P é t e r re nagy hatással van iskolába menéskor az utca mozgalmassága. A m u n k á ba siető emb er ek példája érteti meg vele, hogy a m u n k a m e n y - ny ir e lényeges az e m b e r életében. E séták n y o mán maradandó élménye, hogy később is é l é nk en érdeklődik mindenféle mesterség i rá nt [11].
Az iskoláskorban a társadalmi osztálykülönbségekre is felfigyel a gyermek. Észreveszi az emberek különböző öltözködését, ennek f ü g g é- sét az anyagi viszonyoktól.
Tipikus jelenet a „J e an Servien vágyakozásai" VII. fejezetében olvasható.
A gy e rme k J ea n megl át oga t ja b a r á t j á t. A barát é d e s a n y j á n ak finom, választékos öltözete f el t ű nt neki, de egyúttal me gse jti a nn a k léha él etmódját is. Az elegánsan öltözött asszonnyal k apcsolatban tűnik fe l számára, hogy ő milyen egyszerű r uhá- ban jár. Emiatt el is szégyelli magát. E szociális élménnyel együtt m e r ül fel az első sexuális jellegű á b r á n d ja is.
452-
Az iskolai életben a közösségi érzés a tevékenységben is megmu tat - kozik. Jellemző példa rá a gimnazisták egylet-alkotási máni áj a. Ez mu- tatkozik meg a „Pascal Aka démi a" nevű társaság megalakításában. Ez azonban rövid életű volt, a megnyitás u t án nem is tartottak több össze- jövetelt [12].
Az író világosan látta, hogy a múlt század közepének iskolái, intéz- ményei kevéssé n y új t o t t ak teret a gyermek közösségi élményei, aktivi- tása kifejlődésére. A konzervatív pedagógia az egyoldalú t eki ntél ytar- táson és a gyermek passzív engedelmességén alapult. Ez csaknem telje- sen gátolta — a gyermekből pedig kikívánkozó — közösségi szellem kibontakozását.
A mi számunkra különösen érthető, hogy élete utolsó éveiben az író menn yi re jogosan ítélte el fiatalkorának iskoláit, ezeknek az iskoláknak merev, uniformizáló fegyelmét. Teljes joggal, túlzás nélkül mondhatta, hogy az intézetekben a bünt et és és a jutalmazás nem felelt meg a társa- dalmi élet követelményeinek, a pedagógusok féltek a gyermek e k szabad- ságától és aktivitásától [13].
* * *
Az előzőkben csupán n é h á ny kiragadott, de tipikus példán keresztül m u t at t u k be, mennyire szemléletesen, sokszor igen találóan rajzolja Anatole Franc e a kisgyermek és némelykor a serdülőkorú i f jú lelki saj á- tosságának fontos vonásait.
Az epizódokból, jelenetekből leszűrhető, mennyire konkrét, saját tapasztalatain alapuló, érzelmileg telített a gyermek megismerése, világ- képe. Leszűrhető az is, hogy a gyerme k képzeletvilága, ábrándozása menn yi re mély, milyen erős hatással v a n a gyermek tevékenységére. Egyes esetekben mennyi re irreális cselekvésbe is sodorja a gyermeket.
Az is nyilvánvaló az elbeszélésekből, hogy a felnőttek gyakran men nyire kevéssé nem értik, vagy menn yi re félreértik a gyermek meg- nyilvánulásait, motívumait.
Anatole France gyermeklélektani megfigyelései mély és pontos tapasztalásról, együttérzésről, közvetlenségről, megérteni-törekvésről tanúskodnak. Mégis nagy hiba lenne elfelejteni, hogy ezek nem tudo- mányos általánosítás céljával íródtak és az egyes helyzetképekből semmi- képpen nem vonhatók le tudományos törvények, gyermeklélektani álta- lánosítások.
Az a tény, hogy a 3—6 éves kisgyermek gondolkodása konkrét, érzelmileg telített, kétségkívül helyes, objektív megfigyeléseken nyug - szik. Ezt nap jai nk szovjet gyermeklélekt ana is vallja, amikor a kisgyer- mek gondolkodásának pre-analitikus vonásairól szól és vallj a azt, hogy a k i s g y e r m e k általánosítási képessége primitív fokon mozog. (Lurija) [14].
Természetesen ehhez hozzá kell t e n n ü nk azt, hogy az ilyenféle világ- kép, világszemlélet reális oka a gyermek tapasztalatainak szűk körében, feldolgozási képességének kevésbé gyakorlott, tökéletlen voltában van.
A gyermek megismerési képességeire vonatkozólag e tanulságok tehát tudományosan megalapozottak.
Nem lehet azonban tudományosan — minden további feltétel és hozzátevés nélkül —- általánosítani azt, amit a gyermek képzeletvilágá- ról, ábrándozásáról Anatole France elbeszéléseiben olvashatunk.
Az ábrándozás túlzott mértéke, a vágyakozás, a tevékenység irreali- tása ugyanis csak bizonyos feltételek esetén, a g yer me k sajátos környe- zetének, neveltetésének hatásaként alakul ki. A kis Pierre képzelete azért olyan dús, t evékenysége sokszor azért ann yira irreális, mert magá- nyosan, t úl sokat tépelődve, a felnőttek által kénye ztetve női fel.
A gyerme k tevékenységének az a korlátozása, ami jómódú polgári családokban szokás, bizonyos tétlenségre készteti a gyermeket. Ez vezet oda, hogy a gyermek h ajl an dó álomvilágot ter emteni magának, amely- ben szinte erősebben hisz és amelyben valósággal jobban tevékenykedik, mint a valóságban.
A korán m u n k á ra fogott parasztgyermekeknél — amint az Fr an c e egyik elbeszéléséből is látszik — más a helyzet [15], ott kevesebb a játék, az ábrándozás és jóval nagyobb helyet foglal el a fizikai munka, a reális tevékenység, az ebből f ak adó siker-érzelem.
Hogy az író maga is tudat ában v an ann ak: a kis Pierre ábrándozá- sát, álmodozását magányossága fokozza, talán mi ndennél jobban t a n ú- sítja az öreg Noziére egyik kijelentése:
„Ez a gyermek — m o n d j a az apa [16] —, akinek nincs testvére, ebben az elszi- geteltségben az álmodozás egész kultuszát fejleszti ki, ami kár os lesz a következők- ben. Az egyedüllét fokozza képzeletét és megfigyelte m már, hogy a f eje c hi mé r á k- kal van tele."
Magának az írónak ez az élesszemű megjegyzése cáfolja a polgári gyermeklélektannak a gyermeki világkép és képzelet szükségképpen mágikus-animista mivoltáról szóló tételeit. Egyúttal nyilvánvaló, hogy Anatole France műve it nem lehet az ilyenféle tételek bizonyítására vagy illusztrálására felhasználni.
Ami kor ugyanis a kis Pierre Noziére öt u j j áv al színházat játszik, valóban megszemélyesíti egy-egy u j j át. Ez azonban nem képzelete „saj á- tosan gyermeki, ani mi s ta" jellegéből fakad, h an e m magánosságából, betegségéből, abból, hogy esetleg nincsenek valódi bábuk a közelben —, tehát körülményeiből, neveltetéséből. Ez a t ün et tehát —, amely speciá- lis helyzetben mu tatko zott meg —• semmiképp sem általánosítható tu do - mányosan általában az egész kisgyermekkorra , minden kisgyermekre
vonatkozóan. ^ # ^
A figyelmes olvasónak nincs kétsége abban, hogy a gyermek szá- mára n y űg a kényeztetés, a túl sok tilalom, a szülők túlzott féltése. Ezek ugyanis gátolják a gyermeket szabad mozgásában, játékában. Ezért iri- gyelte Pé t e rke Alfonzot, a szegény csavargógyermeket: az szabadon játszhat, f á ra mászhat, anna k nem kell állandóan féltenie ruhá ját, mint neki. (Barátom könyve, I. 5.)
A fel nőttek — különösen a jómódú polgári szülők — sok nevelési hibát követnek el, ez nagyon élesen kirajzolódik Anatole France emlé- keiből. Védik, óvják, kényeztetik a gyermeket, ez igaz. Ugyanakkor viszont sok értelmetlen tilalommal gáncsolják, távol állnak tőle.
454-
Nem értik azonban jobban a múlt század második felének hivatásos nevelői sem — kevés kivételtől eltekintve — a gyermeket. Ridegen, sze- retetlenül kezelik, magoltat ják — ahelyett, hogy kíváncsiságát, termé- szetes tudásszomját, aktivitását élesztgetnék. (Szemléletes példa erre F r é f é re kisasszony a „Bonnard Sylvestre vétké"-ben.)
A gyerme k szabadságra, játékra, tevékenységre vágyik. Arra, hogy élje a maga vidám életét társai közt és megtalálja helyét a társadalom- ban, a felnőttek közt. A felnőtteknek pedig megértéssel és szeretettel — sok megértéssel és igazi, a gyermek valódi fejlődését elősegítő szeretettel
kell elősegíteniük a gyermek érlelődését, felnőtté válását.
Talán ebben fogl al hatj uk össze a lényegét azoknak a gazdag tanul- ságoknak, melyeket Anatole France-nak, a nagy demokrata, humanista írónak finom gyermeklélektani megfigyeléseiből szülők és nevelők, mai szülők és mai nevelők is, leszűrhetnek.
I R O D A L M I U T A L Á S OK
[1] Anatole Fr a nc e önéletrajzi m űve i: Le Petit Pierre, Le livre de mon ami (Bará- tom könyve), Pi e r r e Noziére, La vi en Fl e ur s (Virágzó élet). — Közvetettebb, több-kevesebb önéletrajzi jelleggel írt elbeszélések: Le crime de Sylvestre Bo nnard (Sylvestre Bonna rd vétke), Les desirs de J ean Servien (J. Servien vágyakozásai).
[2] Le Peti t Pierre. VIII. fej. 60. 1.
[3] Nos en f a n t s (Gyermekeink) című kötete L'école (Az iskola) című elbeszélése. {4] Az előbbi kötetben L'artist e (A művész) című elbeszélése.
[51 A regény, mely A. Fr a n c e f iata l korszakából való, I. sz. K OVALEVA értéke- lése szerint (Tvorcsesztvo A. Fransza v. godü perelema 1889—1895. — Izd.
Leningradszkovo Universziteta, 1957. 6—7. 1.) — reakciós célzatú, m e r t a Com- mune-t m i n t a pusztító ösztönök feltörését, mint szenvedés és pusztulás okozó- ját ábr ázolja. A főhős nem valódi f o r r a d a l m á r, ha ne m gyökértelen, dacos lázadó.
[6] Le Petit Pierre, IX. fejezetében.
[7] Vö. Mérei Ferenc: A gyermek világnézete, 1945. (Anonymus kiadás, 28—30. 1.) Említi A. Fr anc e gyermeklélektani megfigyeléseit, H e r m a n n Alice „Embe rr é nevelés" (Bp. 1947. Főv. írod. Int.) című m ű ve is.
[8] Le livre de mon ami, II. f ej. 1.
[9] La vie en fleurs, I. fejezet. Ugyanígy vélekedik az író tudós alteregója, Berge- ret professzor is. (M. Bergeret a Paris című művében.)
[101 Érdemes utalni arra, hogy egészen hasonló jellegű és kimenetelű volt Flaubert
„Education sentimentale" (Az érzelmek iskolája) című m ű ve két hősének iro- dalmi, illetve filozófiai mű megírás ára vonatkozó á b r á n d j a, tervezgetése. [ l l j Ba rá tom könyve. II. 11. 157. 1.
[12] La vie en fleurs. XIII. fejezet . [13] La vie en fleurs. XIV. fejezet. 179. 1.
[14] Vö. SZM1RNOV: Szovjetszkaj a pszichologija za 40 ljet. — Vaproszü pszicho- logii. 1957. 5. sz.
[15] Nos e nf a nt s című kötet Feuilles mortes című elbeszélése.
[16] Le livre de mon ami. II. 4. pont.
Dr. J Á N OS BERENCZ:
Observations sur la psychologie de l'enfant dans les ouevres d'Anatole France
Le g r a n d écrivain d émoc r ate- hu man iste, Anatole F r a n c e a démonstré d a n s u n n o m b r e considérable d e ses ro ma ns autobiographique s et dans autres récits quelques cas intéressants de la vision du monde, de la phantaisie, des émotions de l'enfant. Il traite aussi d ' u n oeuil p é n é t r a nt les relation s de l'a dult e et de l' e nf an t , dans les an nées 1850—60 e n France.
L ' a u t e u r de la dis ser ta tio n critique en même te mps les conclusions irréels, les généralisations exagérées, tirées par quelques psychologues du X Xe siècle.
456
