Dr. HORTOBÁGYI TIBOR t a n s z é k v e z e t ő főiskolai t a n á r:
A J O N A T H A N A L M A R IT K A A B N O R M I T Á SA 3 e r e d e t i á b r á v al
Rendellenes, teratologikus alakulások a növények között a legegy- szerűbb felépítésű kékalgákon épp úgy megtalálhatók, mint a legfej- lettebb virágos növények legkülönbözőbb szervein. Aránylag sok abnormis képződmény jelenik meg egyes gyümölcsfák termésein. Ilyen pl. az összenőtt szilva, cseresznye, meggy, kajszi- és őszibarack, dió, mandula t ermése; vagy ilyen a gerezdes paradicsom is. Ezek legtöbbje synanthiából eredő syncarpia, azaz az ikertermés összenőtt virágokból alakul ki. A teratologiák megfigyelése, gyakoriságuk megállapítása elméleti (törzsfejlődés, rokonsági viszonyok tisztázása, atavizmus. stb.) szempontból olykor igen jelentős, különösen amikor a rendellenességek (monstrosítások) módosult és redukált szerveken jelentkeznek.
A gyakorlat is felhasználja a rendestől eltérő növényalakulásokat Az abnormitások kiinduló pontjai lehetnek a növénynemesítésnek, mint pl. a laposodott, szalagosodott szár (fasciatio) a Celosia argentea var.
eristata L. esetében öröklődő kakastaréjszer ű virágzatot hozott létre. A közismert karfiol is rendellenes káposztaváltozat: az egész virágzati tengelye megrövidült, vastagabbá vált, elszalagosodott. Teratologiás eredetű új f a j t a a kertészek peloriás, azaz zygomorph virágú helyett actinomorph oroszlánszája, a gloxinia-szerű gyűszűvirágja (Digitalis pu rp ur e a var. gloxiniaefolia) stb. [2]. Mezőgazdasági szempontból is jelentős lehet a teratologikus esetek tanulmányozása, amint arra éppen kukoricakísérleteink eddigi eredményei engednek következ- tetni [3].
Főiskolánk Növénytani Tanszéke rendszeresen gyűj ti és figyeli a teratologiákat. így jutot t hozzánk 1956. fe br u ár j á ban Gönczy Lajosné tanárn ő révén a most ismertetendő abnormitás: egy jól fejlett, 65 m m széles és 63 mm hosszú meggypiros Jonathan alma.
A. látszatra teljesen normális almában a kettévágás ut án még egy kisebb alma volt a magház helyén. A külső alma húsa 11—18 mm széles volt, a kis alma szélessége 37 mm, hossza 33 mm. A külső alma ugyan lát- szatra rendes kialakulásúnak t ünt, közelebbről megvizsgálva azonban, a burkoló alma hiányosan fejlődött ki. A kehelyszerűen bemélyedt vacokból származó (cf. 5, p. 76—77; az almatermés áltermés) színes héj s alatta a jóízű húsos, nedvdús rész volt látható csupán. A normális al matermés (pomum) legbelső része, a kemény és pergamentszerű peri-
-
carp ium hiányzott; helyette egy sejtrétegű hár tya határolta el a külső almaburkot a belső alma felé. A belső kisebb alma felületével nem érintkezett m i n d e n ü tt a nagyobb almával. A kis alma a külsővel szem- ben teljes felépítésű .Terméshéja természetesen nem színes és a rendes almabőrnél vékonyabb, ami a teljesen zárt és na pfény nélküli állapot következménye.
Mindkét alma kocsánya közös. Mind a nagy, mind a kis almának jól fejlet t, 5—5 levélkéből álló csészéje volt. Magház csupán a belső almá ban alakult ki a szabályszerű módon: ennek szélessége 21,5 mm, hossza 20 mm. A kis alma magházában 5 db 9—11 m m hosszú és 4—5 m m széles világosbarna mag foglalt helyet.
E rendellenesség nagyon emlékeztet a »paprika a paprikaban« abnormitásra. Csemegep apri ka-fajt ái nknál találkozhatunk olyan p ap - rikatermésekkel, amelyekben leginkább egy, néha több kis, fejletlen paprika is kialakul. A pa prikat ermé sben rendszerint egy-egy mag helyén jön létre a torzképződmény. A fent leírt almában a pericarpium és a magvak he lyén volt a teljesen rendes alakulású kis almatermés. A papriákban előforduló kis papri kák viszont mindig egészen kismére- t ű ek s bennük csiraképes mag va k megfigyeléseim szerint nincsenek.
474-
Hogyan jött létre e rendellenesség? Amint azt J áv or ka Sándor akadémikus is említette (1957. X. 31.), valószínűen átnőtt virágból (diaphysis) keletkezhetett, mivel a két termésnek a kocsánya közös. Mivel az abnormitásnak két teljesen kialakult, 5—5 levélkéből álló csészéje volt, azért diaphysis floripare virágabnormitásból fejlőd- hetett, tehát olyan virágból, amelyben az átnőtt virágtengely a virág fölött közvetlenül ú j a bb virágot hozott. Ilyen diaphysis floripare az almához közel rokon meggyen (Prunus cerasus L.), Spiraean, Rosan is előfordul [il]. Az egri abnormitás egészen olyan, mint a Pénzig által ismertetett »körte a körtében« elnevezésű rendellenesség, amely szerinte is a termőlevélkörön történő központi átnövés eredménye [4].
Az egri esetben valószínűen az átnőtt virágból csupán a felső termé- keny ülhetett meg s ebből alakult ki a belső alma normális magházzal, benne ép magvakkal. Az alatta lévő virág a vele igen szorosan érint- kező felső virág termésképző hormonjai hatására indult fejlődésnek s fejlesztette ki terméshéj át és húsát, amely azután teljesen beburkolta a megtermékenyí tett virágból származó belső almát. Az alsó virágból azért jöhetett létre nagyobb termésű alma, m e r t az magvakat nem hozott s a magképzésre fordí tandó energiát az almahéj és hús kialakí- tására vehette igénybe.
O. P é n z ig összefoglaló mu nk ájáb an a körténél említ ilyen abnormitást, ellenben az almánál ilyenről nem emlékezik meg. A kör- ténél is ez a rendellenesség a ritkább jelenségekhez tartozik.
I R O D A L O M — L I T E R A T U R
[1] Filarszky, N.: N ö v é n y m o r p h o l o g i a. — B u d a p e s t , 1911.
[2] Kárpáti, Z.: K e r t é s z e ti n ö v é n y t an 1. — B u d a p e s t . 1953.
[3] Lengyel, A.: A k u k o r i c a á g a s s á g á n ak és t ö b b c s ö v ű s é g é n e k' k a p c s o l a t a . — A z Egri P e d. Főislk. Év k. III . A c t a A c a d . P a e d a g . A g r i e n s i s III. Eger, 1957 : 409—424.
[4] Pénzig, O.: P f l a n z e n - T e r a t o l o g i e II., Berlin, 1921.
[5] Troll, W.; P r a k t i s c h e E i n f ü h r u ng in die P f l a n z e n m o r p h o l o g i e II., Be rli n, 1957.
Dr . H O R T O B Á G YI T I B O R :
Eine seltene Abnormität des Jonat hanapf els
Mit 3 O r i g i n a l a b b i l d u n g e n .
In e i n e m 65 m m b r e i t e n u n d 63 m m l a n g e n A p f e l h a b e ich e i n e n v o l l st ä nd ig n o r m a l e n , k l e i n e r e n , 37 m m b r e i t e n u n d 33 m m l a n g e n A p f e l g e f u n d e n . D e r F r u c h t s t i e l de r b e i d e n A p f e l w a r g e m e i n s a m u n d b e i d e A p f e l h a t t e n a u s j e 5 B l ä t t c h en b e s t e h e n d e , g ut e n t w i c k e l t e K e l c h b l ä t t e r. Di e S a m e n b i l d e t e n sich bloss i m k l e i n e n A p f e l aus.
Die A b n o r m i t ät da r f auf di e d u r c h g e w a c h s e n e B l ü te (Diaphysis), g e n a u e r auf d i e A b n o r m i t ä t, D i a p h y s i s f l o r i p a r e g e n a n n t , z u r ü c k g e f ü h rt w e r d e n . A u s de n d u r c h g e w a c h s e n e n B l ü t en (konnte n u r d i e o b e r e b e f r u c h t e t w e r d e n u n d d a r a u s e n t w i c k e l t e sich d e r i n n e r e A p f e l n o r m a l e n A u f b a u s . D i e d a r u n t e r b e f i n d l i c h e B l ü te d ü r f te auf W i r k u n g d e r f r u c h t b i l d e n d e n H o r m o n e d e r o b e r e n B l ü te z u r E n t w i c k l u n g g e k o m m e n sein. D a s g r ö s s e re A u s m a s s d e s u n t e r e n A p f e l s , d e r k e i n e K e r n e t r u g , w i r d e r k l ä rt d u r c h d i e T a ts a c he , d as s d e r s e l b e a u c h d i e z u r S a m e n - b i l d u n g nöt ige E n e r g i e auf di e A u s f o r m u n g d e r F r u c h t a n w e n d e n k o n n t e .
475-
