hattak a Népszava szerkesztőségének munkájába. A fiatal, tehetséges k o m m u n i s t a és baloldali szociáldemokrata újságírók: Kállai Gyula, Kasztell András, Gosztonyi Lajos, Gergő Zoltán m u n k á j a nagymértékben emelte a lap színvonalát és előfizetőinek szá- mát, az opportunista vonal viszonylag háttérbe szorult, és lehetővé vált a függetlenségi mozgalom népfrontpolitikájának a meghirdetése. M u n k á j u k döntően hozzájárult, hogy a Népszava ismert 1941-es, antifasiszta jellegű karácsonyi száma létrejöjjön.
A kormányzat 1942 tavaszi—nyári terrorhulláma — amely a lap számos m u n k a - társát is sújtotta — átmeneti megtorpanást okozott, de 1943-ban ismét megerősödött a baloldal hangja. A napilap mellett fontos szerepet játszottak a fasizmus elleni küzdelemben az évenként megjelenő Népszava-naptárak. 1942-ben például Petőfi, Ady, Heine és Victor Hugó költeményei szólítottak harcra. Az emberiség nagy gon- dolkodóit idézik a lapban: „Ha egyszer a nép elkezd gondolkodni, lehetetlen a b b a n m e g g á t o l n i . . . " (Voltaire). „Semmi sem igazabb a m a megállapításnál, hogy m i n d e n emberi erény kapcsolatban van a szabadsággal" (Schiller). „ . . . Minden lépésért, a m i t előre teszünk, keményen kell küzdeni — írta a lap —, s ha azt a k a r j u k , hogy az emberiség fölszabaduljon, ha azt akarjuk, hogy ne legyen többé háború, akkor j u t - tassuk győzelemre a szocializmust."
A Népszavát Magyarország német megszállása idején, 1944 márciusában betiltot- ták, s csak 1945 f e b r u á r j á b a n indult meg a felszabadult fővárosban.
A felszabadulás utáni időkben a lap az SZDP ú j vezetősége a l a p j á b a n baloldali irányzatának szócsöve volt, az 1946 végén a párton belüli áramlatok között k i b o n - takozó vitában viszont igyekezett semleges maradni. 1948 tavaszán, amikor a p á r t o n belül a baloldal kerekedett felül, a Népszava ismét egyértelműen a baloldal orgá- numává vált. A két m u n k á s p á r t egyesülésével a szakszervezetek napilapja lett.
Szakasits Árpád, aki tíz esztendeig külső, h a r m i n c évig belső m u n k a t á r s a volt a Népszavának, így értékelte ezt az eseményt: „1948-ban egyesült a két nagy m u n k á s - párti Boldog voltam, hogy pártunk úgy döntött, m a r a d j o n meg a Népszava — a szak- szervezetek lapjának. Bölcs döntés volt ez! A szervezett munkások teremtették meg a Népszavát, s az övék m a r a d t . . . A Népszava bilincsei lehulltak. Szabadon h i r d e t - heti, méltósággal szolgálhatja századunk legnagyobb eszméjét, a marxizmus—leniniz- must; a legigazabb igazságot, a munkások, a dolgozó emberek igazságát."
CS. PATAJ MIHÁLY: FÜRDŐZŐ BIVALYOK 76
