MIHÁLY ZICHY

Dr. LÁZÁR BÉLA

ZICHY MIHÁLY

ÉLETE ÉS MŰVÉSZETE

ZICHY MIHÁLY

SZERZŐTŐL MEGJELENTEK:

KRITIKAI MÜVEK.

MAGYARUL.

A tegnap, a ma és a holnap. Irodalmi tanulmányok. 1896—1900 Grill. (Elfogyott.)

Szinyei Merse Pál. (Modern Könyvtár. 2. kiadás.) Athenaeum.

Paál László. (Művészeti Könyvtár.) Franklin.

A magyar művészet jövője. Dick. (Elfogyott.) írók és művészek között. Pallas. (Elfogyott.)

A művészet kis tükre. Reinach után. 3. kiadás. Athenaeum.

Tizenhárom magyar festő. Singer és Wolfner. (Elfogyott.) Egy magyar gyűjtemény. (Wolfner Gyula.) Légrády Testvérek.

Moliére mint műkritikus. Légrády Testvérek.

Bevezetés a művészetbe. Schultze után. Pantheon.

Az Ernst-Múzeum művészkönyvei: 1. Csók. — 2. Iványi- Grünwald. — 3. Perlmutter. — 4. Gyárfás. — 5. Rudnay. — 6. Rippl-Rónai. — 7. Vaszary.

Fadrusz János élete és művészete. Athenaeum.

A fiatal Munkácsy. Kultúra.

NÉMETÜL.

Die Maler des Impressionismus. 2. kiadás. Lipcse. Teubner.

Paul Merse von Szinyei. Lipcse. Klinkhardt und Biermann.

(Elfogyott.)

Die beiden Wurzeln der Kruzifixdarstellung. Strassburg. Heitz.

Studien zur Kunstgeschichte. Wien. Schroll.

FRANCIÁUL.

Ladislas de Paál. Paris. Revue de l’Art. (Elfogyott.) Courbet et son influence. Paris. Floury. (Elfogyott.) Gauguin. Paris. Librairie de l’Art. (Elfogyott.)

SPANYOLUL.

Los pintores impresionistas. Barcelona. Labor.

ELŐKÉSZÜLETBEN.

Mányoky Ádám élete és művészete.

Új Laokoon.

SZÉPIRODALMI MÜVEK.

Elbeszélések. Grill. (Elfogyott.) Myria. Regény. Grill. (Elfogyott.)

Hangulatok. Újabb elbeszélések. Athenaeum. (Elfogyott) Új csapáson. Regény a müvészéletből. Pallas. (Elfogyott.)

ZICHY MIHÁLY ÖNARCKÉPE.

(1875.)

2-3.

ZICHY MIHÁLY

ÉLETE ÉS MŰVÉSZETE

ÍRTA

D R LÁZÁR BÉLA

BUDAPEST

AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA

15093. — Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.

ELÖLJÁRÓ BESZÉD

Zichy Mihály centennáriuma jó alkalom volt arra, hogy művé­

szetének sajátosságait megvizsgáljuk. Szinyei, Munkácsy és Paál László művészete jóval egyszerűbb feladatokat nyújtanak az eszté­

tikai vizsgálódás számára, mint az embernek és művésznek egyaránt problématikusabb Zichy. A feladat persze annál vonzóbb. Hozzá­

járult ehhez az a szerencsés körülmény, hogy unokája, vitéz Csicsery Rónay Istvánná tulajdonában nemcsak 'műveinek egy sora, hanem sok ezerre rúgó rendkívül érdekes levelezése is megmaradt, melyeket vitéz Csicsery Rónay István úr szerető" gonddal rendezett és gyűjtött össze az általa berendezett zalai Zichy-ereklyemúzeumban. Az 5 itt idézett leveleket — ha egyébként nincs külön megjegyezve — mind a zalai Zichy-múzeum őrzi.

Kiegészíthettük e sorozatot főleg az Ernst-Múzeum és a Nemzeti Múzeum levélgyüjteményével, amiért is hálás köszönetét kell mon­

danunk Ernst Lajos és Lukinich Imre dr. uraknak. , Ez év tavaszán nagyszabású (Zichy-kiállítást rendeztünk Ernst Lajossal az Ernst- Múzeumban, összegyűjtve mindazt, ami magángyűjteményeinkben Zichy műveiből lappangott, százötvennél többet, amiben Medveczky Kornél úr hathatósan támogatott, s az ő Zichy Mihály géniusza iránt érzett lelkesedésének a Zichy-kultusz föllobogása sokat köszön­

het. Neki, valamint a Zichy-képek tulajdonosainak őszinte szívből

mondunk köszönetét, s mivel e kiállításunkat kiegészíthettük Zichy-

nek a Szépművészeti Múzeumban őrzött néhány jelentős művével,

6 ELÖLJÁRÓ BESZÉD.

ezért külön és hangsúlyozottan szívesen mondunk hálás köszönetét Petrovics Elek főigazgató úrnak is.

Mennyiségileg mindez azonban elenyésző csekély része Zichy munkásságának, ki életének nagy részét Oroszországban töltötte és műveinek nagy része ott is rekedt. Egy részüket a leningradi és gacsinai múzeumok őrzik, de ki tudja, hová lett sok száz magán­

tulajdonba került alkotása? Művészetéről végleges ítéletet csakis ezek ösmerete alapján lehetne kiformálni, de ez Oroszország mai megközelíthetetlensége miatt szinte lehetetlenné vált. Egy lelkes magyar asszony, Paulay Ede lánya, Cerruti grófné szül. Paulay Erzsi, a moszkvai olasz nagykövet neje, mindent elkövetett ugyan, hogy ez akadályokat legyőzhessük, — de ez egyelőre neki sem sike­

rült; mindössze a gacsinai múzeum katalógusát kaphattuk meg az ő révén, amiért hálás köszönetünket fejezzük ki.

Annál szomorúbb, hogy jelentenünk kell, hogy ott, ahol nem is képzelné az ember, Zichyhez közelálló részről váratlan és leküzd­

hetetlen akadályokat emeltek, részben Zichy műveinek, részben Zichy bátyjához írt levelezésének tanulmányozása elé.

Ilykép a munkának hézagai támadtak, ezeket a későbbi kuta­

tás fogja majd kitölteni. A Zichy-probléma fel van vetve, megoldási kísérlettel is megpróbálkoztunk, — ki tudja, hogy később felbukkanó művei ítélkezésünkre rácáfolnak-e ? Hisszük, hogy nem, — mert Zichy Mihálynak minden korát idehaza is jelentős alkotások kép­

viselik, nagyobb alkotásai, »hallucinációi«, de költői illusztrációi is hazakerültek és az itt bemutatott közel kétszáz műve alapján, ha nem is mennyiségileg, de minőségileg jól megösmerhetjük az ő sajá­

tos és izgatóan érdekes művészetét.

Budapest, 1927. október 15.

Dr. Lázár Béla.

AZ EMBER

I.

Mikor Zichy Mihály 1827. október 15-én megszületett a zalai kúrián, apjának, anyjának már volt egy ötéves fiúk, Antal. A zalai kúria ezidőben központja volt a környék úricsalád­

jainak. Az apa, Zichy Sándor, mulatós termé­

szetű ember, nagy vadász, ki a gazdasággal csak ímmel-ámmal foglalkozott, annak gondját nejére, Eperjessy Júliára hárította, aki bár erőskötésű asszony volt, de a férje játékos kedvteléseit nem tudta egyen­

súlyozni. Mihály gyermekkora tele szo­

morú emlékkel. Az anyának sehogy- sem volt ínyére a nagy vendéglátás, a reggelig tartó tartlizás, a nagy heje- huja, mert látta, hogy pusztul az ősi birtok, főleg az akkori szomorú gazda­

sági viszonyok között, a napóleoni háborúk után nálunk is erősen érez­

ték a háborús éveket követő gazda­

sági nyomást. Mindamellett a zalai kúrián — minden nyomasztó anyagi gond ellenére — »fenn az ernyő, nin­

csen kas« volt a jelszó. A látszatot fenntartották ; volt négylovas kocsi, parádés­

inas, aki kesztyűs kézzel szolgált fel az asztalnál, ha voltak vendégek, már pedig vendég híján sohasem volt a ház. Szép biedermeier-hangulat élt a házban.

Zichy később Oroszországból írt egyik levelében (1852.) írja: »Szabad időmben gyermekkorom kedves ismerőseire gondolok, gyakran szinte hallom a négykézre játszott Tell uvertűrt, látom a nagymamát kedves tyúkjai közt tipegni, a drága néniket és bácsikat.« Mindez a képzelet csalóka játéka. A valóság igen szomorú volt. A kúria egy rövid félóra járásnyira volt Tabtól, a falutól. Zichy beszélte aggkorában derűsen emlékezve :

10 GYERMEKÉVEK. RAJZTEHETSÉGE KORÁN MEGNYILATKOZIK.

— Ha Tóni be akart a faluba menni, befogatott a rozoga féderes hintóba, a bakra felültette a gyűröttgallérú libériás kocsist és egyre rángatta a négy lovat.

Mert négylovas hintó volt az, ámbátor félig sánták voltak a lovak. Hanem azért, ha otthon felejtett valamit Tóni, leugrott, futott vissza gyalog a házba és még ideje­

korán elérte a négylovas hintót...

A gyerekek mikor felcseperedtek, házitanító kezére kerültek. Tóni már 1832-ben Veszprémbe került a piaristákhoz, Miska gyerek csak 1837 őszén. Addig az anya szeme ügyelt fel rá. A nevelőnek nem sok dolga volt vele. Sokat járt át Zichbe, az apai nagyanyához, aki német asszony volt, Fischer Julia, s gyengéd szeretet­

tel babusgatta a pajkos fiút, s ele­

ven eszéért, vidám kedélyéért szívébe fogadta. Az anya örült, ha a kis Miska a nagyanyánál volt ; nagyon el volt fog­

lalva a gazdaság kö­

rül, annak minden terhe rászakadt, mert az apa ekkor már betegeskedni kezdett. Miskát a Zichy-kastélyban a boldogult nagyapa könyvtára vonzotta.

Nem azért, mintha bújta volna a könyvet, hanem azért, mert volt benne sok nagy képes­

könyv és a fiatal gyerek ámúlva forgatta őket. Különösen egy kosztűmkönyv nyerte meg a tetszését, telve volt az színes rézmetszetekben a föld valamennyi népének viseletképével, s a kis Miska ezeket a metszeteket nagy szorgalommal másolgatta.

Rajzolni így hát hamarább tudott, mint olvasni. Aztán telerajzolt otthon is mindent, a meszelőasszonyok igen neheztelének a fiatal úrra. A szép fehér falat arravalónak nézte, hogy szén- vagy tégladarabbal telerajzolja. Nem volt biztos tőle a tisztára súrolt deszkapadló, sőt még a hófehér abrosz vagy szalvéta sem. Volt egy viaszos­

vászonnal bevont kerek asztal a nappali szobában, rajta kréta és spongya; ezen az asztalon folyt a rendes kártyacsata. Miska ezt arra használta, hogy telerajzolja a krétával az egész asztalt, s mikor kész volt vele, a spongyával letörülte, hogy újra elölről kezdhesse. Amit a faluban látott, a gulyás, a kertész viselt dolgait, a mosogatólány és a szakácsnő pörlekedését, de a csontvázalakú plébánost s a pot­

rohos főbírót rendre mind odarajzolta a viaszosvászonra, boszorkányos ügyes-

Zichy Mihály szülőháza 1880-ban.

ISKOLÁZTATÁSA VESZPRÉMBEN. 11 séggel és minden figuráját menten megismerték. Szana Tamás írja,* hogy egyszer bevetődött Somogy vármegye gyűléstermébe, ahol éppen gyűlést tartottak.

A kis piktor itt sem maradt nyugton. Kezdte lerajzolni a neves urakat. Csak­

hamar kézről-kézre járt a papiros s sokáig emlegették, mint meg lehetett ismerni a kis nyolc-tízéves gyerek rajzain a sok nemes és nemzetes, vitézlő táblabírákat.

Ezek a gyermekévek tele voltak álmokkal és ábrándokkal. Ekkor még ér'ezte az anyai csók ízét, mely jutalma volt rajzbeli ügyességének.

Mikor aztán tízéves korában Veszprémbe került a piaristákhoz, fivérével Sámson tanárnál lakott, aki az eleveneszű, de i rakoncátlan gyereket szerette és sokat el­

nézett neki. De hiányzott a családi élet melegsége. Mint kosztos diák idegenben élt, idegenek közt, nem örülhetett, nem sírhatott tetszése szerint, nem volt kinek kiönteni szívét. Maga mesélte, hogy nevelése majdnem ferde irányba került, nem sok híján erkölcsi érzékét is elvesztette; elcsenegetett apróságokat, hogy cirkuszba mehessen. Mert ezidétt már otthon a betegeskedő férj mellett egészen az anya kezére került a rendelkezési jog. Az pedig igen szigorú anya volt, rövid pórázon tartotta gyerekeit. Minden fillérről el kellett számolniok, nagyon sok elszámolnivaló pedig nem akadt. Zichy egyik legrégibb levele, melyet 1838-ban írt az anyjának, melléklet­

képpen egy ilyen elszámolást tartalmaz 10 egész forintról. »Szeretve tisztelt kedves jó Anyám«, szól a megszólítás, s az ember szinte látja a fiatal gyerek lázas izgal­

mát, miközben tisztába írja a levelet.

»Mély engedelmességgel kérem az engedelmet arról, hogy a minap küldött levelemet nem csak az, hogy kívánságom szerént el nem készíthettem ; sőt a mi több, illő s’ tőlem telhető­

kép nem is üdvezelhettem Kedves Anyámat. A mit tehát abból a sietség velem kihagyatott ezen jelenben a forró fiúi szeretet és érzelem kétszerezve érdekli. Ugymind a küldött aján­

dékot újjolag köszönöm, s’ Csokolom értők Kedves Anyám kezeit. Tanulni a mint nagy a kedvem, úgy iparkodom is, hogy ezen újjólagi Oskolai évben az elsőséget megtartsam, mint­

hogy erre nem csak jó tanítóim, a Tisztelendő Ur — ki Kedves Jó Anyámat nagyon tiszteli —

’s egy igen alkalmatos Szabó Péter nevű prefectusunk biztatnak; hanem a magam haszna, és az édes érzelem, hogy Édes Anyámnak méltó fia lehessek.

Egészségem hála Istennek megvan ; néha a szorulás még is előfog; de még e mellett csorbulást tanulásomban nem szenvedtem — mely szorulásomat prefectusunk tanácsából

— ki szinte azon bajba néha szenved —- ekkép enyhítem; vizet sokat iszom, magamat erős mozgásba teszem, leveses étellel, és gyümölccsel űzöm el éhségem leginkább; s gyakran veszek lábfürdőt; mely csekély diétának megvallom, jó következéseit érzem. Ezen szorulásomnak pedig mint Prefectus Urunk állítá, nálam egyéb okai nem lehetnek, mint a’

kevés mozgás, kevés ivás, és a bélcső gyengesége ; s éppen az említett diétát azért javaslá ; sőt ami több, ajánlja a bátyámnak is, ki hasonlóképp ezen szorulásba szenved. — Míg több rendbéli hálás tiszteletemet ’s üdvözlésemet, többszörözött Ízben is Kedves Jó Anyámnak fiúi szere­

tetem hű zálogaképp bemutatni nagy szerentsém lehetne. — Édes Anyai kegyeibe ajánlott örökös szívbéli tiszteletem mellyett, csókolom kegyes kezeit. Veszprémben, 1838. október 22-én

Kedves Jó Anyámnak

holtig engedelmes szívbül szerető fia Miska m. k.

* Magyar Művészek, 15. füzet, 231. 1.

12 PESTI TANULÓÉVEK. TIKOS BUZDÍTJA.

Kérem alázatosan Kedves jó Anyám, csókolván kezeit, az említett cura végbevétele végett egy kis aszaltszilvát, mellynek főtt leve, és szilvája is nékem jó, küldeni méltóztasson ; hogy az kegyesen ajándékozott pénzből pedig mennyit költöttem el, és hogy még mennyi van, meg­

mutatja ezen idemellékelt Jegyzeménye költségeimnek.«

Miska értette lám a módját, hogy lehet az anyai szigort meglágyítani. írja is a bátyja egyik későbbi (Oroszvár, 1846. február 12-éről kelt) levelében: »Téged, mintegy irántami tromfból is, mindenképp kitüntetett, s vele mindig jobban jöttél ki, mint én.« Pedig nehéz volt vele kijönni, főleg két dologban : ha pénzről volt szó és ha a családi tekintélyről. Már pedig Miska éppen ebben a két pontban került nemsokára szembe az anyjával. Ezidétt, hogy Veszprémben volt, még nem volt semmi baj. Mihály az első évben első eminens lett, a másodikban is kitünően tanult, mert nagyon jóeszű fiú volt, csak az volt a baj, hogy Sámson tanár meg­

kedvelte és sok mindent elnézett neki* De arról szó sincs, hogy magaviseletből rossz osztályzatot kapott volna, mint eddigi életírói írták, nem azért ment Pestre, mert a kicsapás veszélye fenyegette, hanem azért, mert bátyja elvégezte az ottani hat osztályt, s anyja nem akarta két helyen neveltetni a gyerekeket, drága mulatság lett volna, s így Mihály Pestre követte a bátyját, egyszerűen takarékoskodásból. Itt azonban már meggyűlt a baja a tanáraival. Cicerót és Sallustiust ő úgy kommentálta, hogy tanárainak és társainak arcképét oda­

rajzolta a tankönyv szélére. Ezek a rajzok — főleg a tanárainak arcképei — nem egyszer karrikatúrákká váltak, ami mestereinek sehogysem tetszett, nem ismerték fel a tehetségét, egyszerűen rakoncátlanságnak, sőt tiszteletlenségnek nézték és szigorú dorgálásokban volt része.

Pedig ez a szakadatlan rajzolgatás a művészi ösztön korai megnyilatkozása volt. A zseni eget kért. Kipattantotta a szikrát egy váratlan körülmény.

Szülei feljöttek Pestre és ott Tikos Albertnél megfesttették magukat. Az ülésekre eljárt a Miska gyerek is, aki itt látott először valóságos festőműtermet és egy valóságos piktort, még pedig a javából. Mert Tikos Albert, ki Bécsben Amerlingnél tanulta meg a festés mesterségét, ez időben — 1841-ben — nagy sikert arat a pesti kiállításon bemutatott egész sor arc- és zsánerképeivel.

Gyermekét tápláló anya című képe a Szépművészeti Múzeumban egyike e kor legjellegzetesebb darabjainak. Éveket töltött Pesten és tevékeny részt vett a művészeti élet lábrakeltésében. Mikor Bécsbe költözött, Kossuth Lajos írt róla sajnálkozó sorokat a Pesti Hírlapban. Tikosnak feltűnt a gyermekifjú meleg érdeklődése és mikor meglátta rajzait, nagy elismerésben részesítette azokat.

Ez döntő befolyással volt Zichy életére. Egy igazi piktor dicséretére fejébe szállott a dicsőség mámora. Soha többé nem lehetett józanészre téríteni. Az iskolai stúdium ettől kezdve mondhatatlan teher volt a számára. Egy új csillag tűnt fel álmai egén: a művészet.

Ez időben, hogy Pesten volt, egy fellendülő városi forgatagban, ahol tele volt a levegő új eszmékkel, romantikus ábrándozásokkal, hazafias szellő len-

Posch Ödön piarista gimn. igazgató úr (Veszprém) szíves közlése.

MŰVÉSZI MOZGALMAK PESTEN. 13 gedezett, új élet kezdődött, megalakúit a tudós Akadémia, az új Nemzeti Színház, az újságok külföldi mozgalmakról adtak hírt; a regények ábrándos alakokat hoztak felgyűlt képzelete elé, ezek között a művész alakját gloriola övezte, mikor Pesten

évenként kiállítások nyíltak meg, Tikos festőműhelyébe eljáro­

gatva, a Zichy-fiú ál­

maiba beleékelte ma­

gát a maga művészi elhivatottságának ér­

zete. Az iskolai stú­

dium mellékessé vált, a rajzolás a lényegessé.

Az, hogy a festői pálya a biztos nyomor elé viszi, amint azt a pesti festőknél is lát­

hatta volna, a gyerek­

ifjút nem bánthatta.

Földesúr fia volt, havi­

pénzt kapott, mit tö­

rődik ő az anyagiak­

kal? Őt csak a dicső­

ség izgatta. A kiállítá­

sokról megjelent bírá­

latokból látta, hogy minő fontosságot tu­

lajdonít a sajtó a mű­

vészetnek. Az valami szent dolog, a nem­

zetiség szempontjából is. Bizonyára eljárt a budai Brunswick-kép- tárba is, ahol néhány kitűnő mestermű mel­

lett sok középszerű is fel volt halmozva, de a gyerekifjú tágranyitott szem­

mel nézte őket és lelkére mély hatást tehetett a Bassano, Both, Francken, Goyen, Hamilton, Hondecoeter, Kessel, Solairo, Steen, Teniers, a sok holland, francia mester vagy azok másolatai. * Sokat beszéltek a nemsokára megnyíló Nemzeti Múzeumi képtárról is, Pyrker érsek gyűjteményéről, tudta, minő el-

* Frimmel, Lexikon der wiener Gemäldesammlungen. I. 235. 1.

Zichy Mihály fiatalkori önarcképe.

14 TEHETSÉGÉNEK ÖNTUDATÁRA ÉBRED.

keseredéssel tárgyalják, hogy Esterházy herceg Bécsben tartja gyűjteményét, Barabás Miklós híre is eljutott hozzá, akit az urak, az írók és tudósok egyen­

rangúnak ismertek el, megválasztották akadémikusnak is, s míg ezelőtt csak alka­

lomadtán rendeztek kiállításokat, ekkor megalakult a Pesti Műegylet és kiállítá­

sokat rendezett a Vigadó-épület folyosóján. Első ízben 1840-ben, aztán éven­

ként, ahol külföldi mesterek is nagy számban jelentkeztek (sőt talán túlságos nagy számban, mint azt 1844-ben már felpanaszolták) * de ott voltak Tikos, Barabás és mások képei is, akikről beszéltek, akikről írtak, akik mind Nagy Emberek lettek a Zichy-fiú szemében.

Bizonyos, hogy ezekre a kiállításokra szorgalmasabban járt el, mint az iskolába. Mikor nyári vakációra ment, azt panaszolja bátyjának (1840. aug.

25-én kelt) levelében : »Azon körülményekben, amelyekben én voltam, lehetetlen volt írnom, mert alig is hogy megérkezénk a Köröshegyi csárdába, alig egyszer- kétszer fürödtünk, elkezdett esni az eső, s így sem fürödni, sem tájképeket festenem lehetetlen volt. . .« Neki a világ most már csak festésre való anyag.

»Abból a szép vidékből, kivéve egy-két oly dicső jelenetet, midőn a nap le- áldozik, midőn a felhők s a zalai hegyek ormai bíborral vannak kiszegve, midőn a Balaton felső vége vérszínben úszik, máskor pedig az esti homály dereng, midőn a hold süt s csak a Balaton mormogása hallszik, — jeleneteknél, mikor az ember felsóhajt és csudái ja, imádja azt a nagy és dicső természetet, mindebből bizony nagyon keveset rajzolhattam meg.« Ezt már egy művész írja, akinek az élet »vagy vadászat, vagy rajzolás«, más nem érdekli, csak a forma, a szín, az árnyalat. S ezt egy tizenhároméves fiú írta, akinek a lelke már magasságokban jár, amit persze környezete sehogyse tudott felfogni, azt hitte, ifjúkori ábránd, futó érzelgés, hivságos ábrándkép. Pedig (1840. okt. 7-én kelt levelében) azt írja bátyja fiatal feleségének, Tomsich Júliának, hogy anyja és közte a legnagyobb feszültség uralkodik, »mert anyám belőlem mást, mint egy akármi módon pénzt szerző machinát kíván alakítani, mert anyámnak a géniuszról, dicsőségről, szegénységbeni önelégedésről fogalma sincsen; s hála Isten, hogy van annyi erőm felfogni művészetem dicsőségét, nagyságát, szabadságát, s anyámnak ebbeni fáradozásait porrá, semmivé tenni, amennyire az ész azt tenni engedi«. Ismétlem, ezt egy tizenhároméves ifjú írja, aki teljesen át van hatva művészi lényének, életcéljának és tehetségével való felelősségének ön­

tudatától, ki kész megküzdeni a legnagyobb hatalommal, — Anyjával is, pedig ez nagy feladat volt, mert anyja, aki bátyja korai házasságát is ellenezte, ami nagy családi viszálykodásra vezetett, határozottan ellenezte a koldus piktori pályát is, pláne most, mikor a betegeskedő férj mellett a tönk szélén álló családot csak egyedül neki kellett ellátnia.

Ekkor — 1842-ben — elvégezte a piaristáknál a humaniorákat, egyre rosszabb eredménnyel. Mert míg 1840—41. tanév első felében 2. és 4. volt, a második félévben minden tárgyból 4-ik, addig az 1841—42. tanév első felében

Lyka: A táblabíróvilág művészete. I. 114. 1.

RAJZOLNI TANUL MARASTONINÁL. 15 5. és 8., a második felében 12. és 13-ik, * ami nagyon bántotta az anyja hiú­

ságát. Innét 1842-ben a pesti egyetemre került, s Zichy, hogy titkos célját elérhesse, megígérte az anyjának, hogy nem fogja egyetemi tanulmányait sem elhanyagolni s ilyképp keresztülvitte, hogy rajzórákat vehessen egy Olasz­

országból hozzánk átszármazott mesternél, Marastoni Jakabnál is. Marastoni nagy örömmel fogadta az előkelő család gyermekét, a rajzain lelkesedett, olaszos rajongással bátorította, rapszódikus dicséretekkel halmozta el, s buzdította a komoly munkára, a festőpályán való megmaradásra. Marastoni ekkor már fog­

lalkozott azzal a tervvel, hogy festőiskolát csinál Pesten, de csak évekkel később, 1846 októberében nyílhatott az meg, addig csak műtermében fogadott fel növen­

dékeket. »Marastoni szította bennem lángra a pislogó parazsat, — mondotta később Zichy — s ennek melege még most is, bár a hamu elijesztőleg hal­

mozódott fel, éltetőleg hat reám.«

Itt, Marastoni mellett érezte csak igazán, hogy milyen erővel ég benne a művészi láng. Marastoninál antik szobrok gipszmásolatai után kellett rajzolnia, s másolnia Morghen metszeteit, melyek Rafael freskói után készültek. Zichy ezeket a rajzokat, melyeket Marastoni vezetése alatt készített, később művészi vétkei gyászcéduláinak nevezte el. Zichy Marastoninál nem egyedül volt, ott volt többek közt Pepi, a mester fia, s Jacobey Károly, akikkel erősen össze­

barátkozott. Jacobeyvel később is jó barátságot tartott fenn, együtt voltak Bécsben is Waldmüllernél, később hívta magához Szentpétervárra. Jacobey egy Bajáról (1852. augusztus 26-án kelt) levelében megemlékezik a Marastoninál együtt töltött napokról is, mikor sokat rajzolgattak, sokat ábrándoztak és még többet tervezgettek. A kor szabadságeszméi lelkűkbe hatoltak. Ebből fakadt az osztrákgyűlölet, melynek megszemélyesítője Metternich herceg volt, s ez az érzés ábrándos tervbe is kergette őket. Zichy beszélte, hogy Marastoni mester növen­

dékei megtudván, hogy a herceg Pesten tartózkodik, gyerekésszel elhatározták, hogy összeesküvést szítnak s a herceg életére törnek.

»Komor arccal jártak napokon át, s amint Marastoni mester kitette a lábát a műhelyből, nosza, összeültek a kis Petur bánok és egy nap fölesküdtek hitükre, becsületükre, hogy aki legelőbb találkozik az utcán Metternich herceggel, az ott leöli őt, mint egy kutyát. Akármivel, akár egy bicskával is, vagy éppen, ha más nincs a közelben, kővel. Néhány régi kép mintájára — festőinasokhoz méltóan — festőileg formálták az esküt, s a kis összeesküvők térdenállva, két újjukat fölemelve, fennhangon mondták az eskümintát. Sőt még az ősmagyarok példájára, vérükkel is meg akarták pecsételni az esküt, de, írja Zichy (1877. okt. 17-én) Hentaller Lajosnak: »A penicilus karcolásai karunkból a vért csak homoepatikus adagban adták ki. Ezen formalitás hiánya nem hátrálta lelkesült fogadásunkat.«**

»Ezek után komoly, sőt komoran ünnepies arccal jártak-keltek az utcákon és keblüket dagasztotta az a tudat, hogy ők most hazafiak és összeesküvők. Ha

* Szomolányi József piarista gimn. igazgató úr (Budapest) szives közlése.

** A levél eredetije az Ernst-Muzeumban.

16 A FIATAL ÖSSZEESKÜVŐ. A BÉCSI EGYETEMEN.

találkoztak az utcán, vésztjósló komolysággal üdvözölték egymást és a világért se rándult volna egyetlen arcizmuk nevetésre, holott ifjúi kedélyüknek ez nagy önmegtagadása volt.

Merényletre, mély sajnálatukra, még se került a sor, mert a herceg, tán megérezve a közelgő veszélyt, hirtelen eltávozott Pestről, ép bőrrel, mielőtt még a kis összeesküvők bicskája megcsiklandozta volna.«*

Ez a romantikus história nemcsak Zichyre jellemző, ez a korszellem hatása, mely néhány esztendő alatt megérett és kilobbantotta március 15-ét. Zichyre azonban döntő befolyással volt egész életére, lelkében izzottak a szabad eszmék, melyeket tápláltak atyai nagyatyjának időközben Zalára átvitt könyvtárából össze-vissza olvasott könyvek, ott együtt voltak az enciklopédisták iratai, teljes Voltaire, Rousseau, Schiller drámái, melyek a fiatal művészjelöltre nagy hatással voltak, s táplálták ezt a kor újságlapjai, a nemzeti eszmék szárnyrakelése, a levegő tele volt a szabadság ideájával, Széchenyi eszméi, Kossuth hírlapja fel­

gyújtották képzeletét.

A betegeskedő apa 1843 telén meghal, özvegy anyjának most megsokszorosod- tak gondjai. Mi legyen ezzel a fiúval? Ha Pesten hagyja, ahol iskolai tanulmányait csak ímmel-ámmal végezte, Marastoni mellett — azt hitte — teljesen elzüllik. Csak nem fogja festőnek adni, egy oly bizonytalan jövőnek kitenni, ami a nemesi család tradícióival oly szöges ellentétben van ? S mialatt ő maga Pozsonyba költözik, báty­

jához, s birtokait bérbe adta, — fiát Bécsbe vitte, hogy ott folytassa jogi tanulmá­

nyait. A család anyagi viszonyai nagyon lehanyatlottak, Miskának tehát igyekeznie kellett mielőbb levizsgáznia, hogy álláshoz jusson a megyénél vagy a kancelláriánál, a családi összeköttetések révén, főleg a gróf Zichyekkel való jó viszonyban bízva.

Bécsbe szívesen ment Zichy s anyja örült, hogy a dolog ilyen símán elintéződött.

De Bécsben megjött a váratlan fordulat. A császárváros művészeti élete csak meg­

erősítette elhatározását. Festő lesz, ha törik-szakad. De újra a régi módszerhez nyúlt: megígérte, hogy tanulni fog, ha megengedi az anyja, hogy mellékesen raj­

zoljon is. Már november 9-én kelt anyjához írt levelében iskolai tanulásai mellett rajz tanulásáról is beszámol:

»A mi a rajzolást illeti, még rendén vele nem vagyunk, egyik ezt, másik amazt javasolja.

Agricola már több két heténél orrunknál hurczol, hogy Amerlingnél helyet keres számomra, de mint látszik, Agricola uram nem nagyon sokat tart ígért szavára. Éppen ma jőve hozzánk Krischné bátyja és az javasolt most egy festőt, a kivel egy bizonyos orvos szoros barátságban van és holnap fog eljönni rajzolásaimat megnézni. Az Akadémiában próbáltam, ha váljon béméhetnék-e csak úgy egyszer-másszor, de azt kapám válaszul, hogy a ki egyszer béiratja magát, egész esztendeig bé kell járni s igy tehát ez is füstbe ment. Én azt tartom, hogy jobb egy már praktikus festőhöz, a kinek mint gyakorlása, mint tapasztalása a művészetnek e nemében elég volt, menni, mint egy fiatal még névtelen kezdőhöz, ki ugyan jól festhet, de azt mit önmaga tud, mással nem bírja megértetni, és még magának kiképzésre vagyon szüksége, hogyan bírjon az mást kiképezni ? Inkább jól fizetni s jól tanulni, mint kevesebbet fizetni s igy kevesebbet vagy rosszul tanulni. Oskolai dolgozataim borzasztó nehezen mennek, mert egy-

Lándor : Zichy Mihály élete. 1903. Athenaeum kiad. 11. 1.

RAJZMESTERT KERES. 17

két stúdiumot kivévén.a mi tudnillik csak egyedüli memorizálásból áll, hiszen csak meg tanu­

lok, de vegyük a physikát, a hol a könyvnélküli tanulás semmit sem használ, a hol a feladatnak belsejét, szivét, értelmét kell felfogni, ezt pedig nem lehet előbb már tanult regulák nélkül, a mellyekről Pesten szó sem volt és itt azt, a mit én Pesten phylosophiának első esztendejében tanultam, már a gymnásiumban végezték el, és itt egészen máskép tanulják ezen Stúdiumot, elképzelheti milyen nehéz, sőt legyőzhetetlen reámnézve. — Én tehát, Édes Anyám, azt gondo­

lom, váljon nem volna-e jobb, ha én az oskolai dolgokat privátim tanulnám (a Physikában amúgy is most a mechanikát adják elő, a melly, mint mondják, majd csaknem az egész első semes- terig fog tartani s a melyben semmiféle experimentum nem fordul elő) és azon időt kivévén, mellyet a tanulásra fordítok, egészen a rajzolásnak szentelném, és igy mind ebben, mind amabban legalább tennék előmenetelt, mert valóban az oskolában nem nagyon reméllek jó Classist a már előbb említett nehézségek miatt, meg talán akkor se, ha egész időmet réáfor- ditom ; hanem ha pld. egy jó Correpetitorral ezen oskolát jól keresztülforgatván s nem szab­

ván magam az Universitásban kiszabott examenekhez, az esztendő végével az egészből leten­

ném a próbatételt s e mellett még a napnak nagyobb részét, tudnillik azon óráit, a mellyekben az ember lát, valamit elrajzolnék, estve pedig gyertya mellett tanulnék, igy remélhetnék vala- mellyes sikert. — Ez az én véleményem, melyre válaszát elvárom, s mindenesetre Édes Anyám akaratát fogom fogadni és követni a mennyire tudom. Itthon egymás közt változtatva vagy németül, vagy franciául vagy olaszul beszélünk, de még is legtöbbet németül. Az angol nyelvet azt gondoltuk, legjobb lesz jobb időre halasztani, mert különös órák iszonyú sokba kerülnek, a nyilvánosak pedig mindennel öszveütköznek. A honappénzem mindég szépen elfogy, a színházba keveset járok, mert borzasztó drága s hónappénzemet csak egynéhány menetellel is nagyon meglazítaná, úgyhogy aztán már rajzszerekre nem maradna semmi. Apropos, a dohány itt nagyon drága; kérem azért Édes Anyámat, ha feljön, hozzon be legalább néhány iLntot, mert magát amúgy se vizsgálják meg, vagy pedig ha azt nem teszi, jó volna egy kis ráadás. A csizmák árán (előre bocsátván, hogy a Schustert, amint elhozá az én csizmáimat, mert előbb valának készen mint a Tónié, megkínáltam a pénzzel, de ő nem akarta elfogadni;

míg a másik pár is el nem készül) igy tehát a pénzt mindig zsebemben hordozván, nagyon sirt-ritt benne, mig végre egy még egészben ép szép velinpapirra nyomtatott, és gyönyörű fametszetekkel NB. tisztákkal ellátott Don Quixottot vettem 8 forintért, mellynek olcsóságát mindenki dicsérte és csodálta, azonban ha Édes Anyám nékie nem pardonniroz, tehát ismét eladom, de előre mondom kár lesz érte mert nem kapjuk meg olcsóbban. Én még egy pár fejelést csináltattam magamnak. ... Gondolja el a Testimoniumommal mi történik? A szamár Pesti írnok, egy Stúdiumot kihagyván, helyette a másikat kétszer irta és igy ezek itt azt gon­

dolj ák, hogy nekem még egy Exament kell letennem, azonban a Testimoniumot éppen most szándékom a Pesti Universitáshoz per Post beküldeni és kijavítását kérni.«

A terv tehát sikerült. Miska beiratkozott az egyetemre, talán járt is néha-néha oda, de minden gondolata a művészet és most már falja az illusztrációs könyveket, a kiállításokat, az Esterházy képtárt, melyet szinte kívülről megtanul.

Az Esterházy-képtár ekkor, 1843-ban, már régóta a mariahilfi Kaunitz-palotá- ban volt elhelyezve, hetenként kétszer a nyilvánosság számára megnyitották s ren­

des katalógust is árultak, melyet Gaal György állított össze * Tizenegy teremben 542 festmény volt ott látható. Itt látott Zichy először mesterétől, Waldmüllertől képet, fgy ember képes ládával címűt, mely egy öreg embert ábrázol, s azonnal­

felismerte, hogy ez az ő embere. Az Esterházy-képtár régi mesterei között Wald- müller egy új világot képviselt, s Zichy — a haladás, az új eszmék embere — léiek-

* Meller Simon, Az Eszterházy-képtár története. 1915. LXV 1.

Lázár: Zichy életrajza. ?

18 BÉCSI MŰVÉSZI ÉLET.

ben igen közel érezte magát mesteréhez. Az Esterházy-képtár mellett a sok műkereskedés, Artaria, Mollo, Stöckl, Cappi cégek kirakataiban látható képek, metszetek mind megerősítették elhatározásában — festő lesz, csakis festő. Nem volt nála szorgalmasabb látogatója a kiállításoknak sem. Bécsben ekkor állott a biedermeier-festészet delelőjén. Dannhauser, Amerling, Eybl, Fendi, Ranftl, Gauer- mann voltak a nagy nevek, s mellettük az akadémikusok, a David-iskola hagyo­

mányain kérődzők s a két ellenséges csoport vitáitól hangosak voltak az újságok.

Micsoda más világba került a fiatal Zichy ! Itt a művészet tényező volt, a zene, a színház, a költészet mellett a festészet és szobrászat problémái — melyek egymás­

sal szoros kapcsolatot alkottak — állandó társalgási téma volt az újságok révén.

Ebbe a világba bejutni égő vágya volt. Egyelőre csak mellékesen élhetett művé­

szetének. Anyja szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy az egyetemre járjon. Egy 1844.

január 17-én kelt levelében írja:

»Egy darab ideig oskolai dolgaim jól folytak, s ime most minden visszán megy, de remél- lem, hogy nem sokáig fog így menni. Az a szerencsétlen Examen a Metaphysikából elmúlt, már le van téve, s ha nem is igen helyesen, de csak le van téve, s egy gonddal szegényebb vagyok. De a Gymnasiumbéli Testimoniumaimmal nagy gondom van, ime ma olvassák, hogy kinek mikor van próbatétele s engemet kihagynak azért, mert nincsenek itt Testimoniumjaim, s mellyek ha a próbatételek elótt (mint a Vice Director maga mondá :) 24. Jan. itt nincsenek, nem tehetek próbatételt. Azért is tehát kérném Édes Anyámat, ha legalább azokat a három Testimoniumokat előbb küldené föl, a többiek talán azután is feljöhetnének. —Nagyon meg­

örvendeztetett, hogy Waldmüller lészen rajzmesterem, mert valóban ő nagyon ügyes ember.

Talán emlékeznek egy képére, melly Esterházy képtermében egy öreg ember fejét ábrázolja, abban a kis szobácskábán, a hol az a szép Vénus és egy másik szinte jó kép, az Ámor az orosz­

leánnyal lábainál, függnek. — Eleinte az oskolában senki sem ösmert, s csak egy kis képem­

nek köszönhetem, a mellyet az oskolában rajzoltam, hogy mind, a professorokat sem kivéve, mint jó rajzolót ösmernek, s valóban szinte büszkék arra, hogy oly nagy művészt, mint én, soraik közé számolhatnak. Édes Anyám erre bizonyosan nevetni fog, de én is nevetek, nekem ez ollyan furcsán tetszik, de reméltem, hogy a második semesterben hasznát fogom venni ezen szerencsének, melly nekem jutott.«

Egyelőre tehát kínlódik az iskolával, de nagyon nyugtalan, szeretne mielőbb Waldmüllernél lenni. Február 17-én pénzt kér az anyjától és tudatja vele, hogy három arcképet fest — pénzért.

»Édes Anyám !

Midőn Krischné levelére nem felelt, én itt a legnagyobb szorultságban vagyok ; Krischné mindig panaszkodik, hogy pénz nélkül van. Édes Anyám pedig sem föl nem jön, sem nem ir, így tehát nem tudjuk mit csináljunk, pedig pénz kell, mert az immatricularioért kell fizetni;

a melly miatt már Physikából utópróbatételt kell tennem, s most is már jövő csütörtökön ismét egy Examen, a melyre úgy tanulok, hogy egészlen kék vagyok tőle, s ha ezt sem tehetném le, akkor ugyan szépen nézne ki második félévben a rajzolással, mellyet most az Examenek miatt már amúgy is két hónapja hogy elhanyagoltam, s most midőn látja Édes Anyám, hogy miilyen szükséges, hogy Írjon, csak okát Írja, hogy miért nem küldhette fel a pénzt, Krischné meg lesz nyugtatva s magam sem fogok aggódni, hogy talán valami különös szerencsétlenség esett, azért tehát kérem Írjon minél előbb. — Az én dolgaim mint eddig, már csak mennek valahogyan, mihelyt a két próbatételt letettem, mellyek még e hónapban lesznek, mindjárt

WALDMÜLLERNÉL. 19 el fogok menni Waldmüllerhez s ha szándéka nem változott, tehát mindjárt járok hozzá, az utópróbatételt márczius végén fogom letenni s így a rajzolást nem fogja akadályozni, mert a Physikát amúgy is tudom. ... Csizmadiámat lenyugasztaltam, hogy várakozzék márczius végéig, a midőn őtet azon pénzzel, a mellyet három arczképért kapok, ki fogom elégíteni. Hiszen azt már fogja tudni, hogy arczfestő vagyok, a mi Tóninak nem nagyon fog tetszeni, de azt ne gondolja, hogy csak egyedül erre adom magamat, inkább ujjómat levágom.«

Letette-e a vizsgákat, kérdéses. De a rajzolást annál szorgalmasabban űzte.

Anyját nem nagyon hatotta meg, hogy fia pénzért dolgozik, ha titokban is, a jus elvégzése az ő szemében mindennél fontosabb volt. Október 17-én aztán előáll egy ideával:

»Egy ötletem van, s mint gondolom nagyon szerencsés, téhát csak kivele. — Hogyan volna, ha Édes Anyám feljönne stabiliter Bécsbe, venne magának szállást 4—5 szobából állót, nékem egy dolgozószoba, s ha lehetne egy alvócabinet, Édes Anyámnak pedig 2 szoba, mellyek- ből egyik alvó, másik vendég, s ebédlő-szoba, egy konyha etc. mellyet itt, a Glacin, mert a városba ritka az éjszakra nyíló szállás, 300 fl-ért megkap, hozna magának fel szakácsnét, kimennénk sétálni, Édes Anyám nem volna kéntelen magához kisasszonyokat fogadni, s mégis csak együtt volna valamiképp a familia. •— Választ kérek ezen okos eszmére. — Waldmüllert minden nap várom, különben jól vagyok.«

Az idea nem talált tetszésre, anyja Pozsonyban maradt s Miska most már egészen a festésre adta magát.

Waldmüllernél egy új világ fogadta : a gipszutáni másolással, a lélekölő kopíro- zással fel kellett hagynia és egyenesen a természet után kellett dolgoznia. Az anatómiai tudást követelte mestere, s első műve egy koponya lerajzolása volt.

Waldmüller egyhónapi tanulás után már észreveszi, hogy egy rendkívüli tehet­

ség került a keze közé és a legnagyobb ambícióval fog kimíveléséhez, s a dicséret, amiben Zichyt részesíti, a fiatal piktort még szorgalmasabbá teszi.

»Művészetemmel foglalkozom egész nap szünet nélkül — írja bátyjának — s átkozom az éjét, mely azt oly hosszú időre félbenszakasztja, — 5—6 közt jön hozzám Waldmüller, ezen művész a szó legteljesebb, legméltóbb értelmében, ki nem szabja magát a festészet esztendőről-esztendőre változó módjaira (manier), ki csak egyedül a természet utánzását tűzte ki s ezt rettenthetetlenül követi, mellyben már mondhatni a tökéletesség nagy fokára emelkedett, mert azt egészben elérni lehetetlen. Ezen ember, mondhatni félisten, életrajza talán fog érdekelni, ő nem mondhatni, hogy szegény szülőktől származott, de azok művészetének mindenütt gátat vetettek s végre kitagadták; ő, egy 14 esztendős ifjú önnön szorgalmával keresi kenyerét s lassan-lassan munkáival ösmeretes lesz, de egész 23 éves koráig, mint ő maga mondta, csak a sötétségben tapogatódzott, végre 23. évében kinyílnak szemei, mindent vilá­

gosan lát s most újra úgyszólván elölről kezdi, csak egyedül a természetet veszi mintául s ez által szerzett magának hírt, nevet, dicsőséget, ő eleinte, midőn átlátta hibáit, elvesztett, örökre elvesztett idejét, megbetegedett s dolgozván, nem egyszer elájult, smost napról-napra hízik, erősödik s mind ezt csak a művészet által. Midőn most ezen ember dicséri festményei­

met, midőn ezen szavakat mondja : Es ist zu erstaunen, was Sie leisten, midőn serkent, midőn szemében olvasom megelégedését, hogy mit érzek, — gondolhatod. Eddig még csak négy képet festettem, két halálfejet, két tanulmányfejet a természet után, mind a négy az Akadémiában van Waldmüllernél, ki tanítványainak mutatja, mint első próbáit egy hónapos tanítványának.«

20 GYORS HALADÁSA.

December 17-iki német nyelvű levelében írja, hogy elköltözött régi szállásáról, főleg azért, mert az új hónapos szobája alkalmasabb a festésre. »Háziasszonyom, írja, elegáns úrnő, irántam nagyon szíves, mert alig hogy mondtam neki, hogy szere­

tek este olvasni, de most nincs könyvem, azonnal beküldött egy miniatűr kiadású klasszikust, ami egy idegen nőtől igen szép.« Csak azt sajnálja, hogy lakása nagybátyjához, ahová ebédelni jár, igen messze esik és a sok ide-odajárással sok ideje vész el, inkább vendéglőben enne, otthon reggelizne, akkor reggel 8-tól dél­

után 3—4 óráig festhetne, csak akkor menne ebédelni. Mert a fődolog a festés!

Anyját, — akárhogy nem tetszett is a dolog — hízelgő szavakkal egyelőre sikerült megnyugtatnia. 1845. január elsején újévi üdvözletét ír, németül, igen cikornyás stílusban : »Ich belauschte mein Herz und fand darin allein Liebe und Hochachtung zu Ihnen, ich wand auch meinen Kranz, wand das Blümlein je länger so lieber in Beziehung auf ihre Gesundheit und Glück, wand Immergrün als Sinnbild meiner nimmer verlöschenden Liebe und Hochachtung« s így tovább, — költői prózában, mert tudta, mivel lehet az anyai szívet meghatni. Anyja csakugyan mélyen meg volt hatva, de azt hitte, hogy a Miska gyerektől ilyen szép szó nem telik és azt írta, vájjon nem mástól iratja-e a leveleit? »Hát olyan butának tart engem, hogy nem tudom gondolataimat kifejezni?« De aztán azonnal rátér arra, ami őt legjobban érdekelte : »Művészetemben folyton megyek előre. Waldmüller mindegyre jobban meg van velem elégedve, el is határoztam, hogy már festek valamit a kiállításra, mit, még nem tudom. Több eszme forrong agyamban, de ahhoz a modellhez kell magamat tartanom, a milyent találok, mert a modell gyakran nem felel meg az ideának.« Aztán, hogy még jobban megpuhítsa a gondterhelt anyát, írja, hogy

»csakis művészetem foglal el, estéimet a rokonoknál töltöm vagy művelt iskola­

társaim körében«. Lefekvés előtt olvassa »die gesammte Humanitätswissenschaften«-t, melyeket nagybátyja kölcsönöz ki neki, ami teljesen leköti, »mily jó volna, ha meg­

szerezhetném magamnak«. S minekutána anyját ilykép előkészítette, előáll a nagy kéréssel: szeretne még egy esztendeig Waldmüller mellett maradni, nehogy a művé­

szet sikamlós terén könnyen félrecsússzon. »Mert tegyük fel, Magyarországon mara­

dok, nem vagyok-e nevem által a keresettől akadályozva ? S ha munka közben nehézségre bukkanok, melyet nem tudok legyőzni, s egyévi tanulás után nem ösme- rem ki magam, kitől kapok tanácsot? Ilykép művészi haladásomban akadályozva vagyok. Ez évben már kevesebb lesz a költség, mert ez évben már keresetre adhatom magam, a tanulmányfestéssel készen leszek, melyet eddig az arcképfestés kedvéért nem adhattam fel anélkül, hogy ne ártsak magamnak, amelyért az arckép gyenge jövedelme nem kárpótolt volna. Számítsa ki, hogy Pozsonyban mibe kerül a lakás és élelmezés, nem sokkal kevesebb, mint itt. Festésrekvizitumokról majd magam gondos­

kodom. Amellett megvan az az előnyöm, hogy egy székvárosban élek, ahol sokat lehet látni, művészekkel érintkezhetem, ami nekem Magyarországon mind hiányozna.«

Az utóirat még jobban megérteti a helyzetet: »Panaszkodott mértéktelen kiadásaimra. De vegye azt, hogy a 6 írtból több mint a fele elesik, mert a pénz, melyet élelemre kaptam, mert kényelmetlenség miatt nem járhatok nagybátyám­

hoz, szintén benne van.«

HARC A MŰVÉSZETÉRT. 21 Hát hiába, az anyagi kérdés volt a nyomós ok. Csupa kiadás, kiadás, a két fiú sokba került, a birtok nem hozott sokat, honnét vegye? Aztán egyik sem akart keresni. A nagy fiú rossz gazda, inkább olvas, semmint utána nézne a dolgoknak, a kisebb pedig festő akar lenni, folyton pénzt kér, minden levelében pénz után sír.

Február 11-én Miska értesíti, hogy a kiállításra elkezdett egy képet, beteg gyermek feltérdepel az ágyában és az Istenanyához imádkozik. A képet ismerjük. »Ez a tárgy — írja — sok nehézséggel jár, először is, a gyermek nyolcéves, igen gyöngéd arckifejezésű, amit nehéz festeni. Aztán sokba kerül a modell, de ha jól sikerül, jól is eladhatom . . . Kilátásban van, hogy legközelebb arcképmegrendelést kapok, élet- nagyságú leányt, sich rentieren wird a kz utó'iratban megkérdi: írt-e Waldmüller?

Mit használ, ha írt is? Az anyja torkig van a sok pénzküldéssel. Es wird sich rentieren ? Szeretné már látni. A kép elkészül és Zichy beküldi a kiállításra. Ahogy beküldte, úgy kapja vissza. Ki vásárolt akkor képet? És egy ilyen pályára adja ő a fiát? Szégyen is, koldus állapot is? Közben hasztalan írta Zichy, hogy a képpel Waldmüller meg volt elégedve, aki a rézmetsző Hoffmann társaságában nézte meg nála a képet, aki dicséreteivel a hetedik mennyországba emelte . . . »Szerencsémhez csak az hiányzik, hogy a kedves mama végre meg legyen velem elégedve, jobbnak tartson, mint a minek sokan mondanak, könnyelmű vagyok egy kissé, de öndícséret nélkül mondhatom, önszántamból sohse voltam rossz. A környezet kényszerített, hogy egyszer-egyszer olyat tegyek, amire ha rágondolok, mintha kést döftek volna a szívembe.« Mely dolgokra céloz itt Zichy? Micsoda ifjonti kiruccanásokra, melyekért környezetére hárítja a felelősséget ? Miféle környezetről beszél? Művészpajtásairól ? A sok szónak is egy a vége, a sok dicsekedésnek az a tényleges eredménye, hogy a kép úgy a bécsi, mint a pesti kiállításból eladatlanul visszajött. Pedig a kép Pesten tetszett. Bátyja, mikor visszaküldte neki Bécsbe (1845. szeptember 26-án), ezt írja róla: »Örömmel tudatlak, hogy képed minden műértők méltánylását bírja, s többek közt a francia Académie des Beaux Árts egy tagja, s lovagja a becsület­

rendnek, egy cédulkát függesztett reá, melyben kijelenti, hogy el nem hallgat­

hatja csodálkozását azon festői talentum felett, mely e képnek szerzőjében mutat­

kozik.« De ez nem hatotta meg anyját. Mikor fia Pozsonyban meglátogatta, nagy csetepaté keletkezett. Anyja felszólította, tegyen eleget azon ígéretének, hogy a próbaév után folytatni fogja jogi tanulmányait, hogy aztán megyei szolgálatba léphessen. Eleget áldozott bolond szeszélyének ! Miska nem engedett. Erre anyja egyszerűen megvonta a havisegélyt és Zichy Mihály ott állott elha­

gyatva, annyi pénze se volt hogy visszamehessen Bécsbe és az egész nyarat Pozsonyban töltötte, arcképminiatürökkel tartva fenn magát, mert az anyja színe elé se bocsátotta s elüldözte magától. Zichy csak Waldmüllernek panaszolhatta el nagy baját.

Waldmüller ekkor a maga művészi elveiért folytatott küzdelemben mindjobban éles ellentétbe került az akadémián tanártársaival, s így nagyon sajnálta volna, ha egy ily jeles tehetségű növendéket elveszítene. Biztató és bátorító választ küldött (1845. október 23.) Zichynek, mondván, hogy »nagyon sajnálja, hogy ok nélkül, félreértés és értelmetlenség folytán szenvednie kell, de kétségbeesését még se érti

WALDMÜLLER SERKENTI.

Kitűnő tehetsége folytán, mellyel már oly jelentős eredményeket ért el, nincs oka a sors miatt panaszkodnia. Sok százan boldognak éreznék magukat, ha ilyen tehet­

séggel és tudással volnának felfegyverezve. Nálam levő tanulmányai furorét kelte­

nek és sokaknak szinte hihetetlennek tetszik, hogy ily rövid idő alatt ilyen ered­

ményeket lehessen elérni. Ez az érzés, ez a tudat bátorítsa önt az élet viharai köze- pett és ösztökélje arra, hogy a művészetben már elértet egyre jobban tökéletesítse és így célhoz jusson, amire a természettől kevesen vannak jobban felvértezve, mint ön. Anyjának e kérdésben való nézeteit illetőleg nem lep meg, hogy azok nem helyesek, mert hiszen kevesen vannak művészetet gyakorlók közt is olyanok, akik helyes művészi ítélettel bírnak, annál kevésbé meglepő, ha ilyesmit egy olyan nőtől hallunk, kinek a művészetről fogalma sincs«. Hívja vissza Bécsbe, elégedjék meg a legszükségesebbel, próbáljon meg ismeretség szerzése okából ismert egyéne­

ket akár ingyen is lefesteni, miközben folytassa továbbképzését. Ha hazulról bár­

mily csekély segélyben részesül, úgy rövid idő alatt, ha szorgalmas lesz, nemcsak segélyre nem szorul, sőt még az eddigi támogatást is visszafizetheti.«

Zichy szót fogadott mesterének, érezve, hogy nem üres szó, mikor Waldmüller azzal fejezi be levelét, hogy »szíves részvéttel van kellemetlen helyzete iránt«, vissza­

ment hát Bécsbe, zsebében öt forinttal. Waldmüller egy öreg akadémiai szolgánál, Janecknél, szerzett neki lakást, élelmezést, később azonban anyja úgy ahogy kiengesztelődött s valami csekély segélyt megígért neki. Kibérelt egy hónapos szobát, de az oly sötét volt, a nap csak reggeli 7-től 9-ig sütött oda, amisok idejét elveszi, napi két és fél órai munka mellett haladásról szó sem lehet; azért

— írja anyjának (december 5-én) — megkérte mesterét, beszéljen nagybátyjával, akit a lakás alkalmatlan voltáról meg is győzött. Már most új szobát keres, de 10 pengőforinton alul aligha kap. Csak arra kéri anyját, hogy segítse még egy félévig, aztán majd a maga lábára áll. Denn es war noch nie so bestirnt, als jetzt, dass ich ein Maler und ich hoffe, ein nicht mittel­

mässiger bleibe, — írja, németül, mint ahogy utóbbi időben majd minden levelét németül írta, noha a francia és olasz nyelvben is gyakorolta magát. Hosszas kere­

sés után talált is megfelelő szobát, de ah, annak ára kissé borsos, 20 írt, igaz, hogy két bútorozott szobából áll és egy csizmakamrából, vehetne ugyan magához, írja anyjának (december 10-én) szobatársat, de ez mesterének nincs ínyére, mert zavar­

hatná a munkában. De csak erről az évről van szó, aztán arcképfestő lehetne, ami kifizeti ugyan magát, azonban ő többre szeretné vinni művészetében. Rimánkodik anyjának, hogy azt a 72 frtot, amibe ez a félév kerül, adja még meg, hogy kiképez­

hesse magát. Utóiratban kéri, hogy küldjön neki német és francia, főleg történeti könyveket. Anyja azonban elzárkózik a pénzadás elől, úgyhogy nagy zavarában közös ismerősöktől kér kölcsön, egy Pirker Albert nevű úrhoz írt pénztkérő levele fenn is maradt, aki azonnal értesíti az anyját, s azzal vigasztalja : — Söhne kosten viel Geld. Ez azután megnyugtathatta az anyját! Neki mondja? Egyik dorgáló levelet a másik után küldi. »Csak a végső nyomor fog téged rendre és takarékosságra szok­

tatni«, írja, mire Zichy védekezik, kiadásait sorolja fel, s hogy szolgát tart, azzal menti, hogy a szegény Jean keveset kap, sőt nem egyszer még ő segíti ki a modell-

WALDMÜLLER KÖZBELÉP ÉRDEKÉBEN ZICHY ANYJÁNÁL. 23 állásból szerzett pénzéből. Anyja azzal is vádolta, hogy bizonyára léha barátaival dőzsöli el a »sok pénzt«. Zichy azt mondja, hogy csak Bauer Johannái érintkezik, aki nemcsak önálló férfi, hanem mint művész is tisztes állást foglal el, min­

denki büszkén nevezheti őt barátjának. Ez a Bauer János később Kriehuber társa lett és segítette őt a litográfiák elkészítésében. Azonkívül Waldmüllert is litografálta (a Johannes Andacht-ot ismerjük is tőle), úgyhogy innét van nagy barátkozása Zichyvel. Kéri anyját, ne higyjen a pletykának, s hagyjon fel babonáival. De az bizony nem hagyott fel és Zichy Waldmüllert kérte meg, írjon az anyjának pár szót, hátha megnyugtatja. Csak az vigasztalja, hogy minden nagy művésszel így volt.

1846. február 5-én kelt levelében írja: »Mind kínzásoktól és intrikáktól szenvedett, míg végre az egész világ, sajnos, legtöbbször későn, elösmerte őket. Hál' Isten én még fiatal vagyok és idősebb kollégáimmal szemben megvan az az előnyöm, hogy rózsás jövő áll előttem, s kettős gyönyörrel fogom azt élvezni, minthogy idegen segítség nélkül, sőt a nyomorúságos viszonyokkal küzdve értem el. A tisztelt csa­

lád örömmel nézné, ha hírt és dicsőséget hoznék rá, de hogy az pénzbe kerül, nem akarják belátni.« Waldmüller levele február 5-éről keltezve, így hangzik :

»Nagyságos Asszonyom !

Szíveskedjék fiát még néhány hónapig segélyben részesíteni, mert segítség nélkül nem képes néhány elkezdett művét befejezni, melyeket aztán kétségkívül eladhat, mert a képek eszméi igen jók. Általában eleven szellem él benne és nevét nemsokára tisztelettel fogják a művészet világában emlegetni és jövőjét illetőleg teljesen gondtalan lehet.«

Csodálatos, hogy Zichy anyját a nagy mester e levele se hatotta meg. Nem izgatta őt az, hogy fia neves festő lesz, szívesebben látta volna a vicispáni székben, ahhoz pedig just kellett volna tanulnia, nem pingálást. Néhány nappal később bátyja levelet írt neki, mely válasz Miska panaszára.

»Oroszvár, febr. 12-én 1846. Kedves Miskám ! Leveled rendkívül meglepett s tartalma

■előttem, megvallom, ámbár más részről tudom, mennyire mehet az emberi s legkivált az asz- szonyi szívtelenség. Félreértésnek kellett köztetek történni, s ugylátszik, felingerült kedélyed a dolgot nagyítva láttatja veled ; az összeütközés tárgyát pedig nem adod tudtomra s igy mit tartsak felőle, mi jó tanácsot adjak ? Én részemről egyedül csak azért tűrtem, mert szivemet egy más, nagy érzelem foglalta el, — egy érzelem, melly sok fájdalomnak, de éltem boldog­

ságának is kutforrása Ion, — csüggtem azon gondolaton, hogy sikerülni fog őt kibékítenem Juliemmel, — őrült gondolat ! Tüzet és vizet egyesíteni akarni? az nem megy, egymást emésztik fel, semmisitik meg ! — Én, ha ezen érzelmem, e célom nincs, sokkal korábban váltam volna el anyámtól, kitől csak méltatlanságot szenvedtem s egy forró jó szót nem kaptam soha. ... Azt, hogy a világba, minden segítség nélkül kitaszítson, sem isteni, sem emberi törvények meg nem

■engedik. Egyébiránt el ne csüggedj soha, — ne tévedj mindjárt extremumokba. Te jól isméred anyádat, hogy levelei phrasisait nagyon devalválni kell, s félig sincs úgy értve, mint talán a leírás pillanatában érezve volt, — s tudod, hogy egy pillanatban derült, másikba borult — legalább Irántad ilyen volt. — Én tehát mindig szelidebb módokat ajánlok, — s kellene azt tanácsolnom még akkor is, midőn magam, hasonló helyzetben nem úgy tennék. Leveledből vigasztalással értem, mikép lelked elég elhatározottsággal s bátran néz egy bár kétes jövő elé.

.Bízzál magadba, s Isten sem hagy el! Történjék bármi, barátságomra bizton számolhatsz.

24 KORREPETITOR LESZ WALDMÜLLER ISKOLÁJÁBAN.

Hibáson gondolod, hogy — talán nekem sorsom javulna! Először, mert e végett nem volna szükség Tőled bármit elvonni, — soha sem jöttem arra a gondolatra, hogy azért nem ad nekem, mert rád költi mind. Máskép áll a dolog. — Azután, ha úgy volna, tudod, hogy semmi körül­

mény nem jogosíthat fel lelkiismeretlenségre s jóízűen nem ehetném kenyeremet, ha tudnám, hogy azalatt Te éhezel. Ne csüggedj el főleg s bízzál magadban is és bennem is. Bár pénzzel nem segíthetlek, — de ha végsőre jönne, otthon vagy nálam. Együtt esszük ebédünket s meg­

osztjuk szobánkat, Jpanodnak is lenne helye ! S távol a kenyérkeresés minden nap megújuló gondjaitól, szabadon élhetsz, csendes elvonultságban, művészetednek, — mig szebb pálya nyílik.«

Itt álljunk meg egy pillanatra. Ez a levél felfedi előttünk Zichy bátyjának karakterét: frázisokat ad, de pénzt nem. Aztán az irígykedés is kisziszeg belőle.

Ebből a jellemszövedékből fejlődik ki majd előttünk az egész ember, oly éles ellen­

téte Zichynek és magyarázza a későbbi testvér-viszályt. Az irigy testvér nagyhangú ígéretekkel nem fösvénykedik. De Miskán az ígéret nem segített, neki Bécsben kell maradnia, hogy dolgozhasson. Oroszváron úgy érezné magát, mint börtönben.

Inkább nyomorgott és dolgozott tovább. Eközben megjelent Waldmüller első röpirata: »Das Bedürfniss eines zweckmässigen Unterrichtes in der Malerei und plastischen Kunst«, ebben Waldmüller az addigi akadémiai tanítás hiányára muta­

tott rá. E támadás folytán Waldmüller tanári állása megrendült s a harc vége az lett, hogy Waldmüller lemondott állásáról és mesteriskolát nyitott. Zichyt korrepetitor­

nak vette maga mellé, amit az nagy kitüntetésnek tekintett. »Kettős előnye van ennek, — írja március 10-én anyjának, — elsősorban egész nap munkámhoz vagyok láncolva, másodszor megszerzi nekem a Waldmülerrel való közelebbi érintkezést.«

Értesíti továbbá, hogy Scitovszky püspök egy oltárképet rendelt meg nála, melyet több megrendelés fog követni. S noha Borsos József a vetélytársa, mindamellett biztos ígérete van a püspöktől. Persze a levél vége az, hogy újra pénzt kér. Természetesen újra hiába. Ráadásul bátyja értesíti, hogy nagy- nénjei 10 forintot adtak neki a számára, de ő azt felhasználta, mert úgy tudja, hogy anyja fent volt Bécsben és így bizonyára nincs rá sürgős szük­

sége. De ígéri, hogy két hét múlva megadja. Miska erre azt feleli, hogy igaz, hogy Bécsben volt az anyja, de nem hogy pénzt adott volna, hanem még az inasát is úgy megtámadta, hogy rendőrrel kellett azt megvédenie. Egész Bécs fel van háborodva.

»Pirulnom kell, ha valaki ellene kikel, mert nem védelmezhetem. Alig várom a műkiállítás kinyitását, melyben képeimet bizonnyal eladom, hogy anyám segít­

ségére többé szükségem ne legyen.« Ezután nagy felháborodással ír anyjáról, de annál nagyobb szeretettel Waldmüllerről: »Hogy neki mennyit köszönhetek, azt leírnom nem lehet, ő nyitá ki előttem a valódi művészet kapuit s ebben fekszik boldogságom.«

A kiállítás megnyílt, de képei nem keltek el. Ez nagyon bántja, pláne, hogy ismét anyjához kell fordulnia. »Ha az emberek tudnák, hogy 200 forint adósságom van, bizonyára vettek volna tőlem valamit« — írja anyjának június 9-én. Ebből a levélből tudjuk meg, hogy egy olaszországi utazást tervez, melyet azonban a jövő évre halasztott. Mert újra pénz nélkül áll, s így újra anyjára szorul. Anyja pedig igen haragszik rá, nem is csoda, mert ebben a hónapban sokat adott ki,.

ELSŐ SIKEREK. 25 ámbár nem haszontalanságokra. »Ezen mindenen lehetne segíteni, — írja bátyjá­

nak — csak mondaná meg, hogy mit ád hónaponként, amit bizonyosan elvárhat­

nék, nem úgy, mint most, hol egy hónapban nagyon sok pénzt ád, a másikban pedig egy krajcárt sem. Mostani szándéka az, hogy szekvesztrumot kér rám s hóna­

ponként azt, ami részemre jön, ki fogom kapni, mellette minden újságba ki fogja nyomtattatni, hogy senki Zichy Mihály úrnak pénzt ne kölcsönözzön. Örülök neki.«

Anyjának ez a bámulatos makacssága éveken át bántja Zichyt, később is, hogy sorsa jobbra fordult, s kereste annak lélektani okát. Évtizedekkel később (1862.

december 6-án kelt) egyik levelében éles ésszel magyarázni is próbálja. Korán került idegenbe, anyjával csak levél útján érintkezett, »levél, sajnos, nem tud csókolni«, pedig ő azt oly nagyon sóvárogta.

Az anyai szeretet kicsiráztatja az ifjú lélek legszebb érzéseit, de ha ezt nem érzi, belefagy a szívbe a szeretet. Sámson tanárnál azt tehette, amit akart, s ez megerősítette jellemét, melyet az anyai csók nem formált. Azt kérdi anyjától, hogy apja halála óta — a gazdasággal való sok vesződség között — volt-e valaha egy vidám órája? Aligha. Mikor aztán Pesten szembekerültek, jelleme már meg­

keményedett — s hálátlan fiúnak nézte. Ennek ellentmond. »A kis, jelentéktelen dolgoknál kezdődő anyai befolyástól elszoktam, akaratomnak Sámsonéknál való' gyors fejlődése nem volt senkitől befolyásolva, s a korbáccsal való fenyegetés fiatal képzeletem álmait nem halaványíthatta el. Ez pszichológiailag lehetetlen volt.

Ezt az akaratosságot ön a gyermeki szeretet hiányának tulajdonította, én az ön makacsságát az anyai szeretet kialvásának. Hogy ezt a hiányt mennyire éreztem, mutatják akkori képeim, majdnem mindeniken csók, anyai szeretet, gyermeki odaadás, — ezek voltak kedvenc témáim, — mert ennek hiányát éreztem.«:

És érezte még sokáig, sokáig.

Az olaszországi utazás Waldmüller társaságában még sem maradt el. Képei:

Bortól lelkesedő lovag, A haldokló lovag, A mentőcsónak, A koporsóba zárás nagy tet­

szést arattak. A bécsi Theater-Zeitung (1846. 43. sz.) így írt róla: »Zichy képein a rajz legnagyobb nehézségei erő, biztosság, s korrektséggel legyőzvék s minden dicséretre méltók. Egy kis képe a kelyhet magasra emelő, bortól lelkesült lovag meré­

szen, élethűen s kifejezésteljesen festve, a halálra sebesült, haldokló lovag, kinek egy barát szent vacsorát nyújt, csodálatomat legfőbb fokra emelte, a kompozícióban való mély érzelem s költői szellem által annak drámai élete, a rajzbani erő s való­

ság, minden rendkívüli, a legörvendetesebben meglepő talentumot tanúsít. Én ilyen kezdő munkát nem láttam ! Mint uralkodik ez ifjú a színeken ! Minő karnáció, minő kezelése a világításnak ! Erő és szépség csodálatosan látszik itt egyesülve !« E kri­

tikát a Honderű kiadja és hozzáteszi, »reméljük, hogy az ifjú magyar művésszel a legközelebbi pesti műkiállításon is találkozandunk és akkor múlt év óta tett ezen fényes haladásról szemeinkkel is meggyőződhetni alkalmat szolgáltatand«. A Pesti Divatlap is megemlíti (1846. március 26.) a bécsi kritika elismerését s hozzáteszi, hogy szívesen fognak hozsannát kiáltani a jó festészekben oly szegény magyar haza új reménycsillagának. Ebből a hozsannából semmi se lett.

A haldokló lovagot már az osztrák műegyesület megvette, A koporsóba zárást

26 KATALIN NAGYHERCEGNŐ RAJZMESTERE LESZ. OROSZORSZÁGI ÚT.

pedig a pesti nemzeti képcsarnok.* A pesti kritika azonban A koporsóba zárást szigo­

rúan megkritizálta, az anya mozdulatát túlzottnak, a kép árát fölötte nagynak ítélték, s mert nem a kvalitást nézték, az önteltség jelét látták a nagy árban. A Pesti Divatlap ezt mondja: »Jeles mű Zichy Mihálytól A koporsóba zárás. Mily hűségesen van ecsetelve a koporsót bezáró barát közönyössége s a fiatal leánytestvér fájdalma ! Az anya ellenben inkább haragot mutat, ha arckifejezését tekintjük, mint keserű fájdalmat; a nő mindenesetre hibás, de a többiek szemléletében könnyen feledjük az ügyes művész e hibáját, ki idővel bizonyosan a legcsekélyebb tárgyaknál is figyelmet és szorgalmat használand, hogy minden tekintetben jelest állíthasson elő.«

Ez bántotta a fiatal művészt, az anyagiasság vádjának fulánkját főleg sokáig őrizte a lelkében. A Mentőcsónaknak nagy sikere volt Bécsben is, jelölték a Reichel-díjra, de ezzel elismerték volna Waldmüller pedagógiai elveinek igazságát és így az aka­

démiai tanárok elgáncsolták a díjtól. Meg kellett elégednie a kitüntető elismeréssel.

Mindegy, két képe elkélt és Zichy ilykép pénzhez jutva elhatározta, hogy elkíséri mesterét az olaszországi útra. Erről bátyjának Velencéből 1846. október 26-án kelt terjedelmes levélben számol be, amely levél csak töredékben maradt fenn, de tud­

juk, hogy ezen négyhónapi utazásában eljutott Nápolyig, s bár, mint írja, az úton sokat szenvedett, de a remekművek látása mindenért kárpótolta. Elmondja e levélben, hogy elutazása előtt anyja még jól lehordta, noha a saját keresményéből ment az útra, azonban vigasztalásul egy százpengőst dobott az asztalra, — sebaj, belenyugodott a változhatatlanba és nekiindult az útra. Bőven írja le kalandjait, a vasúti kisiklását, mely azonban rá nézve szerencsésen végződött, a trieszti kikötőt, az ott veszteglő amerikai hajóóriást, onnét hajón Anconába, kocsin Rómába, Lorettón át, ahol a csodatevő Mária-képen függő kincsen elbámészkodik : »Ily borzasztó kincs minden haszon nélkül idefüggesztve, s mellette az utcán a rongyos, a nyomorult, majdnem éhen haló nép !« A festői népviselet elragadja, a táj elbűvöli, leesik egy szikláról, mulat egy szép olasz nővel, s végre beérkezik Rómába, hol találkozik mesterével és attól fogva együtt utaztak. Kár, hogy a levél folytatása elveszett, s így az első nagy művészi benyomások leírásában nem gyönyörködhetünk.

Visszajövet, mielőtt az olasz hatásokat feldolgozhatta volna, nagy dolog esik meg véle. Megérkezik Bécsbe a cár öccsének, Mihály nagyhercegnek Katalin nevű leánya, anyja, Ilona nagyhercegnő kíséretében, s a nagyhercegnőnek kedve támadt

— a bécsi kiállítások látogatása közben — a rajzolásra. Waldmüllert hívták meg hozzá tanítónak. Ment is a munka, de a betegeskedő leánynak az orvosok légválto­

zást ajánlottak s Gleichenbergbe utazott anyjával, ahová azonban Waldmüller már nem követte. Hiába kecsegtették azzal, hogy Szentpétervárra visszatérve mester­

iskolát nyitnak a számára, Waldmüller, mint egy későbbi hivatalos felterjesztésé­

ben írja,** nem tudta otthagyni Bécset, otthonát, tanítványait, s maga helyett

»egyik legjobb tanítványát«, Zichyt ajánlotta.

Ez az első nagy sorsfordulat Zichy életében.

* Jelenleg a Szépművészeti Muzeum lététéként a szombathelyi múzeumban Repród. Szana:

Száz év a magyar művészet történetéből, 71. 1.

** Roessler, Leben Waldmüllers, Wien. 42. 1.

ZICHY MIHÁLY FIATALKORI ARCKÉPE.

26-27.