A szakképzett alkalmazottak képzettsége és munkaköre

A SZAKKÉPZETT ALKALMAZOTTAK KÉPZETTSÉGE ÉS MUNKAKORE'

DR. OLAJOS ÁRPÁD

Itthon és külföldön számos közgazdászt és szociológust foglalkoztat a képzés

és a szakemberszükséglet közötti összhang kérdése. Közülük egyre többen tekin- tik a képzést az egyik leglényegesebbtársadalmi beruházásnak. mely a foglal- koztatás révén és ennek kapcsán a gazdasági eredmények növekedésében térül

meg. Ez a felfogás indokolt, hiszen egy-egy szakember kiképzése jelentős családi

és társadalmi ráfordítást igényel. Az állam által vállalt teher különösen magas a

szocialista országokban. Az államnak a képzésre forditott közvetlen kiadásait ala- pul véve hazánkban egy középiskolai tanuló évente átlagosan 6500. egy felső—

fokú tanintézeti hallgató pedig 30500 forintba kerüli. Az említett adatok tükré—

ben a társadalom számára nem érdektelen az. hogy a foglalkoztatás révén a kép-

zés az évek során közelebb kerül-e céljához, vagy távolodik attól. ,

A kiképzett szakemberek2 hatékony foglalkoztatásának egyik leglényegesebb előfeltétele az, hogy képzettségüknek megfelelő munkakörbe kerüljenek. Ezt a feltételt lehetőség szerint mindjárt a szakemberek életpályájának kezdetén bizto—

sítani kell. mert a tanintézetekben szerzett alaptudás fejlesztésére, gyakorlatba történő átültetésére, (: tudományok fejlődésének nyomon követésére, az eredmé-

nyek felhasználására csak így nyílik lehetőség. A képzettséghez mérten alacsony

színvonalú munkakör vagy más jellegű munkaterület esetén a szakemberek el—

távolodnak tanult ismereteiktől, a képzésükre fordított ráfordítások az évek során

elvesznek a társadalom számára.

1. A KÉPZETTSÉG ÉS A MUNKAKÓR MAKROSZINTÚ VIZSGÁLATA!

A képzettség és a végzett munka közötti kapcsolat, a képzés és a gazdasági

növekedés közötti összefüggés vizsgálatát a kutatók igen sokoldalúan közelítették meg. A kérdés jelentőségének alátámasztására leggyakrabban a szakembereknek az aktív keresők számában kifejezett aránya és a gazdasági fejlettség közötti korrelációs összefüggés szorosságót bizonyítják. Az OECD Tudományos Ugyek igazgatósága 1960—tól kutatja az oktatás és a gazdasági fejlődés növekedése kö—

zötti összefüggést. és 1970-ben megjelent kiadványa3 53 ország adatai alapján

' Készült a ..Képzettség és kereset, 1971." II. köt. (Statisztikai időszaki Közlemények. 313. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1973. 830 old.) adatainak felhasználásával.

' Statisztikai évkönyv. 1972. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1972. 443. old. "

3 A cikk a szellemi munkakörben foglalkozatott felső- és középfokú szakképzettséggel rendelkezo ai- kalmazottak foglalkoztatásánok néhány problémáját ismerteti.

"Structuros Professionnelles et Educatives et .Niveaux de Développement Economiaue. OECD. Pa—

ris. 1970.

*

DR. OLAJOS: KEPZETTSEG ES MUNKAKUR 613

bizonyítja a szakemberek magas aránya és a gazdasági fejlettség közötti köl- csönhatást. A könyv a szakképzettség szerinti foglalkoztatási struktúrán kívül az ágazati és a foglalkozási struktúrával is foglalkozik. Hazánkban ilyen jellegű ku—

tatást (] Munkaerő és Életszínvonal Távlati Tervezési Bizottság Nemzetközi Össze-

hasonlító Tervezési csoportjának keretében és az Országos Műszaki Fejlesztési

Bizottság megbízásából folytattak./*

A legáltalánosabban elterjedt kutatások azt vizsgálják, hogy adott foglalko- zású dolgozók milyen fokozatú és típusú diplomával (képzettséggel), szakképzett- séggel rendelkeznek. llyen felmérések —- a népszámlálási adatok feldolgozásával

—- számos országban készültek.

Közelebb visz a probléma feltárásához az a néhány külföldi országban és _hazánkban is meghonosodott kutatás. amelyet szakmai körökben kongruencía—

vizsgálat néven ismernek. s melynek célja az egyén képzettségének és foglalkozó- sának. illetve munkakörének az összehasonlítása, a képzettség szintjének és típu- sának a foglalkozás. a munkakör fokozatának és jellegének egybevetése és mi-

nősítése útján. *

Kongruencia—vizsgálatot — a képzettség és a munkakör egybevetésével — a Központi Statisztikai Hivatal 1964-ben és 1971—ben azonos körben és azonos mód—

szerrel hajtott végre. A konkrét munkakörrel végzett vizsgálat a foglalkozás és a képzettség összehasonlítósánál lehetőséget teremt a vizsgálatba vont munkakörök és képzettségi típusok körének bővítésére, ugyanis a foglalkozások esetében első—

sorban a felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozások köre határozható meg meg- felelő biztonsággal. míg a munkakörök és az egyéb munkahelyi információk a középfokú szakképzettségű alkalmazottak kongruencia—vizsgálatának lehetőségét is megteremtik. A munkakörök ugyanis nemcsak a végzett munka legfőbb jellegze- tességeire. hanem az adott munkahelyen belül végzett foglalkozásnak a munka—

helyi hierarchián belüli elhelyezkedésére is utalnak. Például mérnök képzettségű dolgozó lehet műszaki igazgató vagy termelésirányító I.. ll.. lll. Jogász lehet bíró.

ügyész, vállalati jogtanácsos. jogügyi előadó stb. Középfokú műszaki technikus is lehet műszaki osztályvezető. üzemmérnök, sőt főmérnök is. A képzettség és a

munkakör mérlegeléséhez rendelkezésre állnak még a munkáltató vállalatra,

szervre vonatkozó információk. az osztály vagy az egység megnevezése. melynek keretében a dolgozó az adott munkakört ellátja. Például statisztikus dolgozhat egészségügyi statisztikai osztályon is. Ezt a munkakört magas színvonalon csak orvos—egészségügyi képzettséggel lehet művelni.

A vizsgálat tárgya a munkakör betöltéséhez előírt (vagy szükségesnek tartott)

és az iskolai végzettség alapján szerzett szakképzettség közti összefüggés meg—

állapitása volt. A kongruencia-vizsgálat szempontjából 1971—ben — akárcsak

1964-ben — három fő minősítést alkalmaztunk. Eszerint a munkakör és a szak—

képzettség ,,egyező", .,részben egyező" és ..nem egyező" volt.

A vizsgálat céljaira készült részletes — munkakörökre és képzettségi típusokra lemenő

— utasítás ismertetésére e cikk keretében nincs lehetőség, a fő minősítések szemléltetésére azonban néhány példát megemlítek:

.,egyező" minősítést kaptak azok a dolgozók, akik iskolai végzettségüknek megfelelő, azt teljes mértékben hasznosító munkaterületen tevékenykedtek (például a gyógyító tevé- kenységet folytató orvos, az oktatási intézetben pedagógiai munkát végző tanár, a termelés előkészítése területén dolgozó üzemmérnök) ;

* Jordán Ferenc — dr. Olaíos Arpád — Somogyi Miklós: A foglalkoztatottsóg nemzetközi összehason- litása. Országos Tervhivatal. Budapest. 1973. ; Káposztás Ferenc - Révész András: A szellemi atkotótevé- konység és a munkaerő struktúrája változásának nemzetközi összehasonlítása. Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. Budapest. 1972.

614 DR. OLAJOS ÁRPÁD *

,.részben egyező" minősítést azokban az esetekben állapítottunk meg, amikor a dolgo—

zók szakképzettségüket ugyan hasznositani tudták, de a szakképzettség iránya vagy szín—

vonala és a konkrét munkaterület között eltérések mutatkoztak (például a közlekedési esz- közöket gyártó iparágban dolgozó mezőgazdasági gépészmérnök, a vegyészeti kutatás területén vezető vagy tudományos főmunkatársi minőségben dolgozó vegyésztechnikus);

,,nem egyezőnek" tekintettük azokat az eseteket, amikor a dolgozókat nem szakképzett—

ségüknek megfelelő munkaterületen foglalkoztatták, szakképzettségüket részben sem tudták hasznosítani (ilyen például a bölcsész tanári oklevéllel rendelkező dolgozó műszaki vagy gazdasági vezető munkakörben; az adminisztratív munkát végző mérnök. orvos: a vegyész—

technikusi oklevéllel rendelkező gépjavító állomási igazgató).

A kongruencia-vizsgálat nem terjedhetett ki a vezetőkkel szemben támasztott.

szakképzettségen kívüli követelmények (mint például a vezetési készség. a pali-

tikai megbízhatóság stb.) megállapítására. *

A kongruencia-vizsgálat segítségével választ kaphatunk arra, hogy

- a végzett munka jellege és fokozata milyen mértékben függ össze a képzettség típu- sával és szintjével;

— jelentkezik-e túlképzés, illetve hiány egyes szakképzettségekben, és ennek megfele—

lően milyen képzettségek további fejlesztése, illetve visszaszorítása a célszerű;

— a jelenlegi szakemberállomány mellett mi a tényleges szakemberszükséglet;

— a nem megfelelő foglalkoztatásból milyen' mértékű kár, szellemi beruházási veszte-

ség származik. '

1971—ben — 1964—hez viszonyítva -— a vizsgálat módszerét továbbfejlesztettük.

melynek lényege a következőkben foglalható össze:

—- a három fő minősítésen kívül meghatároztuk az eltérés okát (például azt. hogy eltérő képzettségi irány. alacsonyabb képzettségi szint vagy túlképzettség esete miatt nem egyezik a képzettség a munkakörrel);

-— a vizsgálat eredményeit a korral, a munkában töltött idővel. a munkahely-változtatá- sok számával és a munkakör jellege alapján képzett csaportokkal is összevetettük.

A képzettség és a munkakör összehasonlítására több információ is alapot adott, annak megállapítására azonban, hogy a dolgozók szakképzettsége mely munkakörökben tekinthető teljesen vagy részben egyezőnek, illetve nem egyező- nek. általános érvényű sémák nincsenek. Az érvényben levő bérbesorolási ren—

delkezések csak a munkakörök egy részére —— elsősorban a beosztotti munka—

körökre - nyújtanak e tekintetben felvilágosítást. A munkakörök, illetve a szak—

képzettségi típusok egy részénél e vizsgálat a pusztán erre a célra összeállított irányelvek alapján volt elvégezhető. A munkakörök esetenkénti elbírálása termé- szetesen szubjektív megítélést is tartalmaz, amennyiben az adatokat értékelő dol- gozó a megadott irányelveken túl saját elképzeléseit is hozzáadta a vizsgálat—

hoz. (Ez a feltételezett jelenség azonban csak árnyalati különbségeket eredmé-

nyezhetett.) A képzettség és a munkakör összehasonlításánál nem vehettük figye- lembe a munkakör ellátásán belüli ellentmondásokat. például azt. hogy egy mér- nök egyébként megfelelő munkakörben mennyi időt tölt adminisztrációval. Ilyen vizsgálatra csak munkanapfénykép adhat lehetőséget.

2. AZ 1964. ÉVI ÉS AZ 1971. ÉVI KONGRUENClA—VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI

A felső- és a középfokú végzettséggel rendelkező alkalmazottak 1964. és 1971.

szeptember 30-i kongruencia-adatai közel azonos helyzetet tárnak fel. 1971—ben a felső- és a középfokú szakképzettséggel rendelkező alkalmazottak képzettsége

és munkaköre a dolgozók 816 százalékánál teljesen egyezett (ez az arány 1964—

ben 83.4 százalék volt), valamivel megnőtt a részben egyező esetek aránya (10,6

KEPZETTSEG ES MUNKAKÓR 615

százalék 8.2 százalékkal szemben), ugyanakkor csökkent a képzettség és a mun—

kakör közötti nem egyezés aránya (1964-ben 8.4 százalék volt. 1971—ben ez az

arány 5.8 százalék).

Az 1971. évi vizsgálat a felsőfokú végzettségű alkalmazottaknál — az 1964.

évinél - valamivel jobb, a középfokú szakképzettségűeknél pedig kedvezőtlenebb eredményre vezetett.

A felsőfokú végzettséggel rendelkező alkalmazottak képzettsége és munka-

köre 1971—ben a dolgozók 88.0 százalékánál teljesen egyezett (ez az arány 1964—

ben 85,7 százalék volt), közel azonos a részbeni egyezés aránya a két különböző évben (8.2 százalék 8.1 százalékkal szemben), és jelentősen (6.2 százalékról 3.8 százalékra) csökkent a nem egyező esetek aránya. A nem egyező eseteknél közölt arányok mögött közel azonos nagyságrendű létszámók húzódnak meg, mivel a

felsőfokú végzettséggel rendelkező dolgozók száma 8 év alatt 92400 fővel

(146 500-ról 238 SCO-ra). 632 százalékkal nőtt. Azoknak a felsőfokú végzettségű szakembereknek a száma. akiknek képzettsége és munkaköre egyáltalán nem egyezett meg 1964-ben 9058, 1971—ben 9063 fő volt.

A lényegében változatlan nagyságrendű inkongruencia—esetből az a követ- keztetés vonható le. hogy az elmúlt években munkába állított felsőfokú képzett—

ségű szakemberek nagyrészt képzettségüknek megfelelő munkakörben helyez—

kedtek el. A gyorsabb ütemű képzés nem növelte a képzettség és a munkakör

közötti eltérés arányait. 4

Bár a nem egyezőnek minősített esetek száma lényegében nem változott, az ide sorolt dolgozók összetétele lényegesen módosult. A belső arányváltozást a korábbi vizsgálat után hozott, pozitív irányba ható intézkedések és a szakember- utánpótlás természetes folyamata (kiöregedés, belépés) idézte elő. 1964—ben a legnagyobb problémát a felsőfokú végzettségű mezőgazdasági szakemberek és a pedagógusok képzettségüktől eltérő foglalkoztatása jelentette. Az 1964—es vizs—

gálat idején még kallódó. profilidegen területen dolgozó mezőgazdászok számot- tevő része a mezőgazdaság területén képzettségének megfelelő munkaalkalmat talált. a pedagógusok helyzetének javítása pedig sok tanárt térített vissza tanult foglalkozásához.

1971—ben a problémák más végzettségi típusoknál jelentkeznek. A műszaki képzés dinamikus fejlődése mellett romlott a műszaki képzettségű szakemberek

képzettsége és munkaköre közötti teljes egyezés, nőtt a részben egyező esetek

száma és aránya. Mivel a mérnöki képzettség nagyrészt konvertálható (a mérnök speciális szakképzettségétől eltérő munkakörben is hasznosíthatja műszaki tudását).

és foglalkoztatásukra is tágabb lehetőségek vannak, mint a többi képzettségek—

nél. megnőtt a részben egyező esetek aránya a műszaki mérnökök körében.

Figyelemre méltó az a körülmény. hogy a kongruencia-eredmények pozitívan változtak a közgazdászok esetében. (Ez valószínűleg az utóbbi években megélén-

kült közgazdászkereslettel van összefüggésben.)

A középfokú szakképzettséggel rendelkező alkalmazottak munkaköre és szak—

képzettsége 1971—ben az esetek 80 százalékában egyezett (ugyanez az arány 1964-ben 82 százalék volt). A középfokú végzettségűeknél is nőtt a részben egyező esetek hányada (8 százalék helyett 1971-ben 13 százalék volt). csökkent ugyan- akkor a munkakör és a képzettség teljes nem egyezésének aránya, 10 százalék- ról 7 százalékra. A műszaki jellegű végzettséggel rendelkezők számának gyors

növekedése a konvertálható képzettségeket növelte, ami a részben egyezés ese—

teinek gyarapodásában fejeződött ki. 1971—ben is — akárcsak 1964-ben — a kö- zépfokú mezőgazdasági képzettséggel rendelkezők kongruencia-arányai voltak a

616 . DR. OLAJOS ÁRPÁD legrosszabbak. A középfokú végzettségű — többségükben igen fiatal -— mezőgaz-

dasági szakemberek célszerű foglalkoztatása a mezőgazdasági üzemekben, a ter.—

melőszövetkezetekben jórészt még megoldatlan.

1. tábla

__ A képzettség és a_munkakőrk közötti egyezőség, illetve eltérés alakulása

A képzettség és a munkakör

teljesen l részben ! nem 1 teljesen l részben l , nem

Képzettség egyezik

1964. szeptember 30—án l 1971. szeptember 30—án az adott képzettségű dolgozók összes számának százalékában

Műszaki mérnök . . . 932 5.9 0.9 8ó,9 ll.1 2.0

Ebből:

Gépész . . . 93,3 5.9 0,8 87.3 11.1 1.6

Erősáramú villamos . . 95,7 3.7 0.6 89,3 8,8 l,9

Gyengeáramú villamos 93.4 6.4 0.2 86,3 12,5 1.2

Vegyész . . . 93,7 5.4 09 87,2 10.1 2.7—

Épitész . . . 83,9 14,1 2.0 912 6.3 2,5 !

Általános . . . 9l,4 7.8 0.8 93,0 6.8 0.2

Közlekedési . . . 909 7.1 2.0 81.9 12.7 5.4

Mezőgazdasági mérnök . 83,0 ll.0 6.0 87,5 8,1 AA

Ebből:

Általános mezőgazda-

l sági . . . 71,9 19,1 9.0 80,6 11,6 7.8

Állatorvos . . . 96.8 2.1 1.1 97,5 1,7 0,8 ;

Matematikus *. . . . . 89.4 6.4 4.2 77,5 152 7,3

Fizikus . . . 90.8 4.6 4.6 88.8 6.3 4,9

Orvos . . . A 97,1 2.6 0.3 99,4 0.5 0.1

Közgazdász A . . . . 83.0 12.7 4.3 87,7 9.3 3.0

Jogász . . . ó4,4 6.5 29,1 63,0 19,3 17,7

Tanár . . . 67.6 18,8 13.6 90.8 6.1 3.1

Felsőfokú végzettségű

összesen . . . . . 862 7.7 6,1 88.0 8.2 3.8

Középfokú végzettségű

összesen . . . § , 81.6 8.4 10,0 802 12,5 7.3

Felső— és középfokú szak-

képzettségű összesen 83.41

8.2 8.4 83,6 10,6 5.8 Amint korábban már utaltam rá, a szakmunkaerő - és különösen a felső- és a középfokú szakképzettséggel rendelkező alkalmazottak —— kiképzésére a társa—

dalom jelentős összegeket fordít. nem lehet tehát közömbös az, hogy a szocia-

lista szektor területén foglalkoztatott mintegy 240000 felsőfokú és 320000 közép-

fokú szakképzettséggel rendelkező alkalmazott mekkora hányada dolgozik szak- képzettségének megfelelő vagy attól eltérő munkakörben. A képzettséggel ,,egy- általán nem egyező" foglalkoztatás szellemi beruházási veszteségként is felfog-

ható. ami csupán az államnak a képzésre fordított egy tanulóra jutó direkt kiadá—

sai alapján számítva is tetemes összeg.

Bár a képzettségnek nem megfelelő munkakörben foglalkoztatottak száma 1964 és 1971 között lényegében nem változott. a képzésre fordított állami költsé—

gekben mutatkozó ún. szellemi beruházási veszteség mégis számottevően — a képzettségüknek nem megfelelő munkakörben foglalkoztatott felsőfokú végzett-

ségű szakemberek esetében 658.3 millió forintról 1107.4 millió forintra. a közép-

KEPZETTSEG es MUNKAKÓR 617

fokú végzettségűeknél 325.5—ről 613.6 millió forintra. összesen 983.8 millióról

1721,0 millió forintra -— nőtt (folyó áron). Az alapvető ok a képzési költségek nö- vekedésében keresendő.

Az így becsült szellemi beruházási veszteség közel sem teljes. Nem tartal—

mazza az ún. részben hasznosított, de a képzettséghez mérten alacsony munka—

körben dolgőzók foglalkoztatásából eredő károkat, az alacsony képzettségűeknek magasabb munkakörben való foglalkoztatása révén keletkező —— fel sem mérhető

— népgazdasági veszteségeket stb.

Azoknak a felsőfokú végzettségű szakembereknek a száma, akik képzettsé- gükhöz mérten alacsony szintű munkakörben dolgoznak, megközelíti a 10000 főt.

ebből 2000—en egyáltalán nem, 8000—en pedig csak részben hasznosítják tanult szakképzettségüket (például mérnöki végzettséggel művezetőként dolgozik). A kő- zépfokú szakképzettséggel rendelkezők közül viszont 21 OOO-en olyan munkakört látnak el, amely magasabb képzettséget igényelne (például főmérnök középfokú

műszaki technikumi végzettséggel).

Képzettségéhez mérten alacsony munkakörben dolgozik a jogászok 9,7. a műszaki mérnökök 6.2, a közgazdászok 5.5, (] természettudományi végzettségűek 5,0. a mezőgazdasági mérnökök és a tanárok 4.1—4.1 százaléka. A felsőfokú tech—

nikumi. szakiskolai végzettségűek közül a számviteli végzettségűek vezetnek e te- kintetben 7.3 százalékkal, majd a mezőgazdasági szaktechnikusok következnek 6,2 százalékkal.

Érdemes megvizsgálni a kérdés másik oldalát is. vagyis azt.- hogy a vezetők5 milyen arányban rendelkeznek felsőfokú képzettséggel. A műszaki vezetők 39,5, a gazdasági vezetők 36,5. az igazgatási vezetők 60.7. az egészségügyi vezetők 93,6, az oktatási. kulturális vezetők 74.5, a számviteli vezetők 23.0 százaléka ren—

delkezik felsőfokú végzettséggel. Ezen belül a felső vezetők6 iskolázottsága lénye—

gesen magasabb szintű, néhány munkajellegcsoportban azonban itt is jelentős

pótolnivaló van. A felső vezetők közül a műszakiak 76.45, a gazdaságiak 50.6, az igazgatásiak 85.9, az egészségügyiek 99.5. az oktatási—kulturális területen dolgo- zók 935 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel.

A munkakör a képzettségnek megfelelő szintű, de_a munkakör és a képzett-

ség iránya eltérő a felsőfokú végzettségűek 7.4 százalékánál (18000 dolgozónál),

közülük 7000—en olyan munkakörben dolgoznak. amelyben képzettségüket egyál-

talán nem hasznosítják (például főmérnök jogi végzettséggel); 11000 dolgozó

képzettsége konvertálható volt.

A kongruencia-vizsgálat 1971—ben először alkalmazott új módszere. vagyis az

eltérő képzettségi irány. a túlképzettség és az alacsonyabb képzettség miatti, mi—

nősítések lehetőséget teremtenek a tényleges szakemberszükséglet meghatározá- sára. legalábbis megközelítésére. Azok a szakemberek, akik képzettségüknek egy—

általán nem megfelelő munkakörben dolgoznak. nem képezhetnek tényleges szük—

ségletet (többségükben régen képzett szakalkalmazottak. akik évek óta feladták tanult szakmájukat. annak fejlődésével nem tartanak lépést. magas koruk miatt

mobilizálásuk nehézségekbe ütközik). Az alacsony képzettséggel ellátott magas

szintű munkakörök ugyanakkor tényleges szakemberszükségletet fejeznek ki. (Bár ezek a dolgozók valószínűleg tanfolyamiés önképzés útján elsajátították a munka-

körük betöltéséhez. szükséges alapismereteket. pótlásukról felsőfokon képzett

szakemberekkel kell gondoskodni.) '

5 Igazgatók. főosztályvezetők, osztályvezetők és helyetteseik, felső és közvetlen termelésirányítók.

" igazgatók és helyetteseik. főosztályvezetők. valamint a műszaki és gazdasági vezető l. kategóriába sorolt vezetők.

2 Statisztikai Szemle

618 DR. OLAJOS ÁRPÁD

2. tábla

Eltérő ,kéezeftségi,, íiác'xz_táűfépietíaéggjüebíi,kéezeftség, _. .A

A munkakör és a szakképzettség részben egyezik nem egyezik

teng-

sen ,, , ,

k

ise

bb

, .,4 , ,

k

ise

bb

egy; ?Jáí'; es? 553; szaga. ezt? ggg;

nyal séggel séggel nyal séggel séggel az összes foglalkoztatott szakember számának

százalékában

Egyetemi, főiskolai végzettségűek . . . 87.8 4.5 3.7 —- 29 1.2 —- Ebből:

Műszaki mérnök. . . . . . . . 869 6.2 4.9 —— 'l,6 0.4 -—

Mezőgazdasági mérnök, allatorvos . 87,5 5.5 2.6 —— 3,1 1.3 -—

Természettudomőnyi. . . 88.13 5.0 3.5 -— 1.7 1,5 -—

Orvos, gyógyszerész. . . 99,5 05 — — — —-L —

Közgazdász. . . . . . . . . . 87,7 3.8 4.9 0.6 2,4 0,6 —

Jogósz . . . 63,0 16.0 3,2 0,1 112 6.5 —-

Tanár. . . 90.8 2.7 3.4 — 2,4* 0,7 ——

Egyéb. . . . . . . . . . . . 74.s 7,0 6,3 —— 9.2 2,7 _

Felsőfokú technikus. . . . . . . . 88.7 5,0 'l,5 1.7 2.2 0.7 0.2

Ebből:

Műszaki . . . . . . . . . . . 842 9,0 1.2 1.7 3.0 "0.5 0.4

Mezőgazdasági . . . 77,3 6,5 3.8 4.8 4.8 2.4 0.4

Számviteli . . . 85,6 3.5 7.3 3.4 0,2 — -—

Kereskedelmi, vendéglátóipari . . . 91,2 3.2 1.2 1.6 1,7 1.0 (0.1

Pedagógiai. . . . . . ._. . . 97,6 0.5 0.5 0.4 0.6 0.4 —

Felsőfokú végzettségű összesen . . . 88.0 4,6 3.1 0.5 2.8 1,0 -—

Középfokú szakképzettségű összesen . 802 7.2 0.3 5.0 6.1 0,1 1.1 Ebből:

Műszaki . . . . . . . . . . . 78,0 10,5 0.1 5,8 4.6 —— 1.0

Mezőgazdasági . . . . . . . . 43,7 17,2 0.1 9,9 253 as 1,5W__

Felső— és középfokú szakképzettségű _

összesen 83,ó 6.0 1.6 3.0 4, 7

0.5 O,6 A tényleges szakmunkaerő-szükséglet megközelítése finomítható azzal. hogy a nem egyező esetek közül csak az eltérő irőnnyal és a túlképzettséggel nem egyezők számát vonjuk le a foglalkoztatott szakemberek számából, a felsőfokú végzettségű szakemberek számát pedig a kisebb képzettség miatt nem egyező és részben egyező dolgozók szómőval növeljük. A kisebb képzettséggel betöltött ma- gasabb munkakör feltétlenül felsőfokú végzettségi igényt jelez. az eltérő iránnyal és a túiképzettséggel nem egyezők száma pedig a nem konvertólt, lényegében

elveszett képzettségről tájékoztat. (Lásd a 3. tóblót.)

A kisebb képzettséggel betöltött magasabb munkakörök miatt 20 352 felső- fokú végzettségű dolgozóval lenne többre szükség. Az eltérő képzettségi iránnyal és a túlképzettséggel ;.nem egyező" felsőfokú végzettséggel rendelkező szakem- berek száma 9096 szakembertöbbletet jelez. A tényleges szakemberszükséglet

felsőfokú végzettségűekben 248 999 fő. vagyis kereken 10500 fővel több, mint a

jelenlegi őllomóny. A középfokú szakképzettséggel rendelkező dolgozók közül 16695 egyáltalán nem képesítésének megfelelő munkát végez, 19 585 fő pedig képzettségéhez mérten magasabb munkakörben dolgozik. A tényleges szakközép—

káder-szükséglet 284 782 fő, azaz 36 280 fővel kevesebb a jelenleg foglalkoztatot—

toknál.

KEPZETTSEG ES MUNKAKOR 619

A 16,4 százalékos inkongruencia —- amely több mint 40000 szakember kép—

zettségétől eltérő foglalkoztatását jelzi — nem mondható túlzottnak, de jelzi azt.

hogy a szakképzett dolgozók tudásának hasznositása még közel sem tekinthető op-

timálisnak.

A képzés és a foglalkoztatás eltérései miatt bizonyos veszteség természetszerű—

leg következik be, hisz a tanulmányaikat befejező fiatalok közül — néha már a dip- loma megszerzésekor, néha később — mindig akad néhány, aki személyes vagy családi körülményei miatt nem képzettségének megfelelő munkakörben helyez- kedik el. Ilyen veszteség forrása az is, hogy a technikai fejlődés, a népgazdaság strukturális változásai stb. kapcsán a szakemberek körében is előáll bizonyos fog—

lalkozási átrétegeződés.

3. tábla

A felső- és középfokú szakképzettséggel rendelkező szakemberek szükséges létszáma

535333;- ;:Lsgm, Felsőfokú Középfokú Felső- és kö-

Megnevezés szakképzett— zépfokú szok-

ségűek képzettségűek végzettségűek

Összes foglalkozta-

tottak 198 l 18 40 392 238 510 321 062 559 572

Ebből:

Az eltérő képzettségi iránnyal és túlkép- zettséggel nem egyező esetek szá-

ma . . . . . . ——7 925 —1 171 ——9 096 —16 695 —25 791

A kisebb képzettség miatt nem egyező

esetek száma . . -— -—767 -767 —19 585 —20 352

Képzettségükkel egyezően és

részben egyezően foglalkoztatottak

száma 190 193 38 454 228 647 284 782 513 429

A nem megfelelő fog—

lalkoztatásból adódó

szükséglet 20 352* — —l-20 352 — —l-20 352

Szükség/et összesen 210 545 38 454 248 999 284 782 533 781 Hiány (—j—), illetve

többlet (——) .

—l—12 427 —-I 938 —l— 10 489 —36 280 ——25 791

" Ebből: 767 felsőfokú technikumi végzettségű.

A strukturális változásokhoz igazodó szakemberképzés tervezése ugyanakkor világszerte jelentős probléma. a tradíciók, az iskolahálózat struktúrája, az oktatók szintje és köre stb. miatt az oktatás nehezen tervezhető. Célszerű lenne a képzés rugalmasságának a fokozása, (: szakemberek mindkétirányú (felfelé és vissza- irányuló) vertikális mobilitásnak, az egészségesebb helycserének a hathatósabb érvényesítése.7

_ _ " Hazánkban (: visszairányuló vertikális mobilitás az elmúlt 10—15 évben lényegében megszűnt. (: veze- toboi beosztottai visszuminősitett szakemberek aránya a_teijes állományon belül csupán 0.7 százalék volt.

míg :: beosztottból vezetővé kinevezett szakemberek 16.4 százalékát képviselték a felső— és középfokú szak- képzettséggel rendelkező alkalmazottaknak. (Lásd: Képzettség és kereset, 1971. ll. köt; 73. old.)

2.

620 DR. OLAlos ÁRPÁD

3. A KÉPZETTSÉG ÉS A MUKAKUR EGYEZÖSÉGE, ILLETVE ELTÉRÉSE NÉPGAZDASÁGI ÁGAK SZERINT

A szakember-foglalkoztatás munkaköri feltételeinek megteremtésében az

egyes népgazdasági ágak között jelentős eltérések vannak. 1964—ben a szakem-

berek ,,nem egyező" foglalkoztatásának legkisebb aránya az építőiparban és az iparban alakult ki, megelőzve a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és vízgazdál—

kodás népgazdasági ágat. a szállítás és Hírközlést és a kereskedelmet. valamint

a nem anyagi jellegű ágakat, 1971—ben a legjobb kongruencia-aránnyal amező- gazdaság, erdőgazdálkodás és vízgazdálkodás került az élre.

Az anyagi jellegű ágakban a foglalkoztatott felső- és középfokú szakkép- zettséggel rendelkező alkalmazottak képzettségének és munkakörének nem egye-

zése alapján kialakult arányok növekvő sorrendjében 5 év alatt lényeges válto—

zások következtek be. A mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és vízgazdálkodás az utolsó helyről az élre került, az építőipar az első helyről a harmadikra esett visz- sza, a szállítás és hírközlés a harmadik helyről az utolsó helyre csúszott, az ipar megtartotta második, a kereskedelem pedig a negyedik helyét.

Az anyagi jellegű ágak sorrendje a szakemberek nem egyező foglalkoztatá- sának növekvő aránya szerint a következő:

1964-ben

1. Építőipar 2. Ipar

3. Szállítás és hírközlés 4. Kereskedelem

5. Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, vízgazdálkodás 1971- ben

1. Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, vízgazdálkodás 2. ! or

3. pítőipar 4. Kereskedelem

5. Szállítás és hírközlés

1964 és 1971 között a kereskedelem területén — annak ellenére, hogy

a kongruencia-—vizsgálat eredménye alapján képviselt 4. helyezése nem változott meg — egyértelműen javultak az arányok: a felső- és a középfokú szakképzett—

séggel rendelkező alkalmazottak körében egyaránt nőtt, azaz javult az ,,egyező"

esetek, és csökkent a ,,nem egyező' 'esetek aránya. A mezőgazdaság. erdőgazdál-

kodás és vízgazdálkodás népgazdasági ágban a felsőfokú végzettségűek köré-

ben mindkét minősítés arányszáma pozitívan változott, a középfokú végzettségű szakalkalmazottak körében ugyanakkor az ,,egyező" arány romlott. a ,,nem egye- ző" arány viszont javult. Mind a felső-. mind a középfokú szakképzettséggel ren—

delkező alkalmazottak vonatkozásában számottevően romlott a kongruencia--vizs—

gálat eredménye a szállítás és hírközlés, valamint az építőipar területén, 5 az iparban is kisebb arányú visszaesés tapasztalható e tekintetben. A nem anyagi

jellegű ágakban 1971- ben kedvezőbb kongruencia- arányok alakultak ki, mint

1964— ben.

A kongruencia—eredmények arra engednek következtetni. hogy a munkaerő—

gondokkal küszködő ágakban a szakemberek foglalkoztatására nagyobb gondot fordítanak (mezőgazdaság, erdőgazdálkodás. vízgazdálkodás. nem anyagi jellegű ágak, ipar). A magas kereseti szint vonzást gyakorol a profilidegen képzettségű dolgozókra is. akik magasabb keresetért részben vagy egészbenfeladják a kép—

zettségüknek megfelelő munkaterületeket (építőipar, szállítás és hírközlés).

KEPZETTSÉG es MUNKAKUR 621

4. tábla

A felső— és a középfokú szakképzettséggel rendelkező alkalmazottak képzettségének e's munkakorenek egyezosege, illetve eltérése nepgazdasagl ágak szerint

Felsőfokú ! Középfokú l Felső és középfokú

, , _ , _ ,, , , szakképzettséggel rendelkező alkalmazottak aránya az adott ágban Nepguldüsogl 09- minosites foglalkoztatottak összes számának százalékában

1964 l 1971 1954 l 1971 i 1964 1971

Ipar

Egyezik . . . . . , . . 87,0 80,5 85,6 80,l 859 80.3

Nem egyezik . . . 7,8 5.8 V4,6 6,7 5,1 ó,4

Épitőipar

Egyezik . v . . . 92,0 76,7 82,1 78,0 85,5 77,4

Nem egyezik . . . 5.1 89 4.2 6.9 4,5 7,5

Mezőgazdaság. erdő- gazdálkodás. vízgazdál—

kodás _

Egyezik , . . . 85,6 88,7 79,0 72.4 _ 80,9 79 4

Nem egyezik . . . 8.7 1.1 ló,9 3,9 l4,ó 3,4

Szállítás és hírközlés

Egyellk . . . . . . . 79,8 75,3 89.8 67,9 88,4 69,9

Nem egyezik . . . . . 12,l lO,5 6.4 l4,5 7.2 14,5

Kereskedelem

Egyezik . . . 80,4 82,5 78,3 80,4 79,2 BM

Nem egyezik . . ' 153 7,2 13,8 82 14.3 7.8

Nem anyagi jellegű ágak _

Egyezík . . . 86.0 91.8 84,1 83,3 852 , 88.13

Nem egyezik . . . 4,1 * 2,8 10,4 6.8 '6,8 4.4

Szocialista szektor összesen '

Egyezik . . . 85,7 88y0 81.ó 80,2 83,4 83,6

Nem egyezik . , . . . 6,2 3,8 100 7,3 8,4 5,8

A népgazdasági ágak között számottevő különbség van aszerint is, hogy a képzettségnek részben megfelelő foglalkoztatás vagy a .,nem egyezés" esetei kö—

zött az eltérő irány. a túlképzettség vagy a kisebb képzettség dominál-e. A kép—

zettséghez mérten magasabb munkakört betöltők aránya a mezőgazdaság, erdő-

gazdálkodás és vízgazdálkodás területén a legmagasabb (9,0%) és az egészség!

ügyi és kulturális szolgáltatásban a legalacsonyabb (1.30/0). Munkaköréhez mér—

ten magas a képzettsége a kereskedelemben dolgozó szakemberek 2.7 százalé—

kának. (Ez az arány a személyi és lakásszolgáltatás területén a legkisebb. 0.1

százalék.) ,

A képzettség és a munkakör között eltérő irány legnagyobb arányban a sze-

mélyi és lakásszolgáltatás (25.10/0) és a szállítás és hírközlés területén (23.00/0) ala-

kult ki, közülük az egyáltalán nem hasznosított képzettségű szakemberek aránya a szállítás és' hírközlés területén a legtöbb. E tekintetben legkedvezőbb a helyzet az egészségügyi és kulturális szolgáltatás területén. (Lásd az 5. táblát.)

A kongruencia-vizsgálat alapján megállapítható, hogy az egyes népgazda- sági ágakban a profilhoz közel álló képzettségek kongruenciája általában ked- vező. jelentős eltérések elsősorban a profilidegen képzettségek esetében mutat—

koznak. Az iparban például az átlagos 80,5 százalékos teljes egyezésen belül a műszaki mérnöki végzettségűeknél 86.0 százalék azoknak a száma, akiknek a szak-

képzettsége és munkaköre teljesen egyezik A mezőgazdasági jellegű végzettsé-

_ geknél a teljes egyezés az ipar területén ugyanakkor60,1 százalék. Az iparban legalacsonyabb a tanári oklevéllel rendelkezők közül a végzettség és a munkakör ' egyezősége. mindössze 245 százalék.

622 ^{DR. OLAJOS ÁRPÁD}

5. tábla

A munkakörnek megfelelő képzettség, az eltérő képzettségi irány, a túlképzettség és a kisebb képzettség népgazdasági ágak szerint

(szocialista szektor)

A képzettség és a munkakör

részben egyezik nem egyezik

"ne-

sen , ,

ki

se

bb

.. . ,

k'

lSe

bb

Népgazdasági ag egiyke- 5337? 2153?- ggg; 523? "133? 533:

nyal séggel séggel nyal séggel séggel az .,összes szakképzett alkalmazottak" számának

százalékában

lpar . 80,3 8.3 1.7 3.3 5.0 0.6 0.8

Épitőipar . . . 77,4 9,4 1.3 [4.4 5.9 0.9 0,7 Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, víz—

gazdálkodás . . . 79,4 7.5 1,1 8.6 2,5 0.5 0.4

Szállítás és hírközlés 69,9 10.4 0.5 4.7 12,6 0.4 1.5

Kereskedelem 81,1 6,7 1.5 2,9 62 1.2 0.4

Személyi— és lakásszolgáltatás 70,3 14.1 0.1 3.4 11.0 — 1.1

Egészségügyi és kulturális szolgáltatás 92,4 2.4 1,7 1,0 2.1 0.1 0.3 Közigazgatás és egyéb szolgáltatások 80,8 4.4 1.1 5.9 _ 5.7 1.1 1.0 _

Szocialista szektor összesen 83,6 ó,1

1,5 3,0 4,7

O,5 0.6 Az építőiparban szintén a profilidegen képzettségek rontják az ,.egyezés"

arányát. Míg a műszaki mérnökök 835 százaléka képzettségének megfelelő mun-

kakört lát el. addig ez az arány a mezőgazdasági végzettségűeknél 8.9, a taná- roknál 128 százalék.

A felsőfokú képzettséggel rendelkező szakemberek munkájának a termelés alakulására és a termelékenységre gyakorolt hatása bonyolult áttételeken ke—

resztül valósul meg, függvénye a termelőeszközök műszaki-technikai szinvonalá- nak, ami sokszor nem kizárólagosan a szakemberek munkába állitásától lesz ma- gasabb, hanem a beruházások ütemezésétől. Mindezek előrebocsátásával érté- kelhetjük az egyes ágazatok termelékenysége és a szakemberek képzettségnek megfelelő foglalkoztatása közötti összefüggést.

A szakemberek képzettségüknek megfelelő foglalkoztatása és a termelékenység növekedése

6. tábla

A képzettségnek meg— A termelékenység felelően foglalkozta— 1960 és 1971 közötti

tottak aránya növekedése Ágazat

százalék 373323 százalék 33123

Villamosenergia-ipar . . . . 872 1 219 1

Vegyipar . . . 84.0 2 212 2

Kohászat . . . 81.3 3 155 4

Bányászat . . . 81.3 4 145 7

Epitőanyag-ípar . 81,2 5 146 6

Épitőipar . . . 76.4 7 153 5

Könnyűipar' . . . . . 759 8 140 9

Élelmiszeripar 74.2 9 141 , 8

KEPZETTSEG ES MUNKAKÓR

623

A rendelkezésre álló és bemutatott, a főbb ágazatokra vonatkozó adatok azt bizonyítják, hogy ott. ahol a termelékenység növekedése gyors ütemű, a szakemberek foglalkoztatása is megfelelő, a legkisebb termelékenységnövekedést elért ágazatokban viszont a szakemberek foglalkoztatásában mutatkozó ..egyezés"

is igen alacsony százalékos arányt mutat. A szakemberek foglalkoztatása és a ter—

melékenység alakulása között tehát dialektikus kölcsönhatás van.

4. KONGRUENClA—VIZSGÁLAT A MUNKAHELVEK SZÁMA, AZ ÉLETKOR, A MUNKA JELLEGE ÉS SZlNTJE SZERINT

A munkahelyek száma és a ..kongruencia-arányok" között negatív összefüg- gés fedezhető fel: a munkahelyek számának növekedésével romlik a képzettség- nek megfelelő foglalkoztatás, nő azoknak az aránya, akiknek képzettsége és munkaköre egyáltalán nem egyezik meg. Az 5 és több korábbi munkahellyel ren—

delkezők körében szinte valamennyi népgazdasági ágban magasabb azoknak az aránya, akik egyáltalán nem hasznosítják képzettségüket, mint az 1—4 munkahellyel rendelkezők között.

Az a tény, hogy a szakemberek munkahelyeik számának növekedésével tá- volodnak képzettségüktől, a fluktuáció káros hatására hívja fel a figyelmet: arra, hogy az új munkahely választása inkább anyagilag, mint szakmailag motivált.

7. tábla

A munkakör és a szakképzettség nem egyező esetei százalékban a munkahelyek száma szerint

, ,_ W,,(szgeiclisteEzektor),,,,,,,_,,,W,, ,,_,,, , Ú, ,_

) l

Népgazdasági ,; 2—4 . 5—2 l 10—

09 korábbi munkahellyel rendelkezők aránya (százalék)

lpar . . . 4.5 6.7 9.7 12,l

Epitőipar . . . . . 4.0 8.3 12,0 'l7,5

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás,

vízgazdálkodás . . 2.7 3.1 3.8 8.6

Szállítás és

hírközlés . . . . 152 17,7 20,2 34.8

Kereskedelem . . . 7.1 13,4 15,8 18,4

Személyi és lakás-

szolgáltatás . . . 10.5 13,9 18,7 22,5

Egészségügyi és kultu-

rális szolgáltatás . 23 2.6 45 5.1

Közigazgatás és egyéb

szolgáltatások . . 7.8 10.7 l1,l 13,8

Osszesen 5,0 7,2 9,7 13.8

A munkakör és a képzettség közötti eltérés (nem egyezés) a szakemberek magasabb korcsoportjaiban általában nagyobb, az alacsonyabb korcsoportokban pedig kisebb arányú. Nyolc népgazdasági ág közül hétben az 50 éven felüli, egyben pedig a 40—49 éves dolgozók körében legmagasabb a ..nem egyező"

arány. A képzettségnek nem megfelelő foglalkoztatás ezekben (: korcsoportokban

megmerevedett, a napjainkban ellátott munkakör felváltása képzettségnek meg-

felelő munkakörrel szinte elképzelhetetlen. A hosszú évtizedek óta végzett kép—

zettségtől eltérő munka ugyanis nem ösztönöz az eredetileg elsajátított tudomány-

624 DR. OLAJOS' ÁRPÁD

ág fejlődésének követésére. az új szakismeretek adaptálására, így ezek a végzett—

ségek. diplomák lényegében elvesztek a népgazdaság számára. Feltételezhető.

hogy a nem egyező képzettségű és munkakörű idősebb dolgozók képzettségüktől eltérő munkakörük ellátásához gyakorlati vagy tanfolyami úton ismereteket sze—

reztek. magas arányuk azonban mind a szakember—kibocsátás tervezését. mind

a fiatalszokemberek munkába állítását neheziti.

Kedvezőbb az egyes népgazdasági ágakban kialakult helyzet a 40 év alatti korcsoportokba tartozó szakemberek munkakörének és képzettségének egyezése tekintetében. Viszonylag magas ..nem, egyező" arány alakult ki ezekben a kor—

csoportokban is a közigazgatás és —- a szinte valamennyi korcsoportban magas arányt képviselő — személyi és lakásszolgáltatás területén. A közigazgatásban jelentkező kedvezőtlen eredményt az befolyásolhatja, hogy a fiatal káderek az államigazgatási munka alacsonyabb beosztásaiban kezdik pályájukat -— gyakor- lati ismeretszerzés céljából --. és kezdetben sokszor technikai és nem érdemi munkákat végeznek. Érdemes azonban nagyobb figyelmet fordítani erre a jelen—

ségre. ugyanis a szakember—elvándorlás a közigazgatásból számottevő.

8. tábla

A munkakör és a szakképzettség nem egyező esetei százalékban a szakemberek életkora szerint

(szocialista szektor) , W "_

Népgazdosóg -—19 ] 20—29 — l 30—39 40—49 ] 50—59k ] 60— _

09 éves

lpar . . . . . . . . . 6.2 5,1 6.5 11,5 15,8 16,7

Építőipar . . . . . . . 4.3 6,0 8.0 19,0 27,1 25.3

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás.

vízgazdálkodás . . . . 1.8 28 3.3 4.2 121 5.7

Szállítás és

hírközlés . . . . . . 13.7 11,3 16,9 32,5 34,1 17.3

Kereskedelem . . . . . 12,1 11,5 12,4 16,2 25,4 8.1

Személyi és lakás-

szolgáltatás . . . 21,0 12,2 14,2 51,6 22,6 —

Egészségügyi és kultu-

rális szolgáltatás . . . 9.4 3,2 2,5 2.9 4.5 4.5

Közigazgatás és egyéb

szolgáltatások . . . . 6,3 10,3 9.6 14.1 15,8 13,6

Osszesen 7.0 ó,O Ó,9 12,1 15,8 12,0

A munkakör jellege ésfokozata szerinti kongruencia-vizsgálat a vezetés te- rületén foglalkoztatottaknak a beosztottakénál kisebb arányú ,,egyező" eredményé—

ről tájékoztat. .

A teljes egyezésben, továbbá a beosztáshoz viszonyított kisebb képzettség vagy túlképzettség miatti eltérésekben a munkakörök jellege és fokozata szerint

számottevő eltérések vannak.

Beosztásukhoz — a munkahelyi hierarchiában elfoglalt helyükhöz — viszo—

nyitva kisebb képzettséggel felső vezetői munkakört a gazdasági és a műszaki jel- legű munkakörökben látnak el legtöbben. Az igazgatás területén dolgozó felső vezetők kongruencia—eredménye ugyanakkor jobb beosztottaikénál. A középszintű vezetők közül a számviteli—ügyviteli, a- gazdasági és a műszaki munkakörökben legmagasabb (: munkakörhöz mérten .,kisebb képzettséggel" dolgozók aránya.

KEPZETTSEG es MUNKAKÓR 625

Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy ebben a három utóbbi munkojellegcsoport- ban legmagasabb az ún. túlképzettség a beosztott dolgozók körében.

A gazdasági vezetői munkakörök napjainkban egyre nagyobb jelentőségűek a vállalati és a népgazdasági szintű irányítás területén, ellátásuk nagy közgazda—

sági tájékozottságot. tudóst igényel. A kongruencia—vizsgálat eredményei azt mu- tatják, hogy ezeknek a munkaterületeknek (: káderellátásában nehézségek van- nak. A munkakör fokozatához mérten alacsony képzettséggel a feladatok végre- hajtása, a képzett beosztottak megfelelő irányítása csak nehezen oldható meg.

Bár kisebb mértékben. de hasonló problémákat vethet fel a műszaki vezetés

területén fellelhető hasonló jelenség.

9. tábla

A munkakör és a képzettség egyezősége, illetve eltérése munkaköri szintek és a munkakör jellege szerint

(ig/1. szeptember 30 án)

A munkakör és a képzettség

részben részben

Munkaköri szint. jelleg teljesen ;;3gúr;e;£_ eligygéyzikíúml—

egyezik sebb képv képzettség zettseg miatt

miatt

Műszaki munkakörök

Felső vezetők . . . . . . 73,8 16,3 ' —

Középvezetők . . . . . . 77,6 9.8 1,9

Ugyintézők . . . 81,6 1,2 2,8

Gazdasági munkakörök

Felső vezetők . . . . . . 60,5 22,8 ——

Középvezetök . . . 61,8 102 2,8

Ugyintézők . . . . 71,3 LO 6.6

Igazgatási munkakörök

Felső vezetők . . . . . . 81,4 52 _

Középvezetők . . . 75.0 8,7 0,4 ,

Ugyintézők . . . . 79,3 42 1.4

Egészségügyi munkakörök

Felső vezetők . . . . . . 954 24 _

Középvezetők . . . 98,8 A 0.1

Szakalkalmazottak ( . . 96,ó — 0.2

Kulturális, oktatási munkakörök

Felső vezetők . . . . . . 862 i,0 —

Középvezetők . . . 89,9 2.9 1.4

Szakalkalmazottak . , . 91,6 1.5 1.7

Számviteli. irodai munkakörök

Középvezetők . , . , . . 689 17,0 1,2

Szakalkalmazottak . . . . 7ó,0 3.9 3.7

lrodai dolgozók . . , . . 79,3 O,ó 4.0

A kongruencia-vizsgálot eredményeiben — az 1964. évi helyzethez képest — számos pozitív vonás fedezhető fel. Legkedvezőbb eredmény valamennyi közül az, hogy az utóbbi években kiképzett szakembereink munkába állítása sokkal inkább igazodik képzettségükhöz. mint a korábbi években elhelyezkedetteké. Az egyes

szakképzettségi tipusokban fellelhető, magas arányú inkongruencia, egyes vezetői

*munkakörök kisebb képzettséggel való ellátása, a beosztottak néhény csoportjá- ban jelentkező túlképzettség, a szakemberekkel való hatékonyabb gazdálkodásra, célirányosabb foglalkoztatásra és képzésre hivja fel a figyelmet.

626 DR. OLAJOS: KÉPZETTSÉG ÉS MUNKAKÚR

PEBtOME'

Aarop uanarae'r mom npOBeAeHHOI'O a 1971 rony s BeHrpm—i oőcnenoaaunn KOHF—

pyemnocm. Llenbio oőcnegoaanun annunoce ycranoanenne TOFO, B Kanal? Mepe amm—

MöeMble paÖOTHHKaMH ymcrseHHor—o prna Aonmuocm coorse'rcrayior ax cneuunan—oü HOAFOTOBKe. Honyueunue p63yanaTbl nonasuaaior, uno a Bem-pun no cpaaneumo c 1964 rogoM ynyuwnnocr: nonomei—me : oőnacru senatus paőomukos s coorsercrsun co ene-*

unanbnocrbio (B 1964 roAy nponopuml nom-toro owner-tenus cocraannna 8,4 a s 1971 rony— 5,8%). HeCMOTpH Ha a'ro " a Hacvoamee BpeMn anMepHO 40000 cneuuanucroa paőoTőIOT Ha nonmnocm, He coovae'rcrayiomeü ux cneunanhnoü nonroroaxe. ,

Aerop Aemoncrpupyer peaynb'raru oőcneraai-ma no Bospacry, nonmnocmof—i uepapxm u uucny nepeMeH paőo'mx mecr. Cornacno aromy Mona-lo yctanoamb, ura npa—

napunn omnoueHng memny cneuuanbhocrbro " aanumaeMoű AOI'DKHOCTMO cunanbisaercn met—lee őnaronpmmo a crapumx aoepacmbix rpynnax n Ha őonee BbICOKHX p.anncnocmx.

B peayanaTe me nepemenu mecra paőom rpynsmuecz ckopee omenmotca or paőorbi "

no ceoeü cneuuanbnocm.

ABTop BHOCHT psA npennomeuuü, npecnenyloumx nem. ynyumenun rucnonbaasanua—

cneuuanbuux aHaHuü paőomukos c aucmuMu CpeAHHM oőpasoaaHueM. Cpenu i—mx (pury—

pupyer nnauuposanue " noabiweune anacmunocru oőpaaoaauun, a TEDDKS seprunanwaa l'IOABHM—(HOCTb, TO eCTb onaaaune coneücram ragopoaoü CMeHe Aonmnocreü : pagax crie—

uuanucroa. Hanoneu, ykasuaaer Ha ymepő, Boanuxammuü or Hecooraercrann nonmuocreü u cneunanbnocreű, Koropbiü Momno cuurarb unsecmunoHHHM YÖbITKOM. ;

SUMMARY

The article discusses the results of the so-oailed'congruence test carried out in Hun- gary in 1971. it was investigated in the survey to what extent the sphere of activity oi intellectual employees is in line with their aualification. The results obtained showed that employement of experts in the field of their aualification improved in Hungary as compar- ed to 1964 (the total difference in 1964 and 1971 was 8.4 and 5.8 per cent, respectively.) Nevertheless, some 40.000 experts work even now in a sphere of activity which is different

from their aualification. * *

The author presents the results of the investigation also by age, job hierarchy, and the number of changes of working places. According tothis it can be painted out that the difference between gualification and the sphere of activity changes unfavourably by the increase of age and on the higher levels of management. With an increasing number of changes of working places the intellectual' workers move further and further from their original gualification.

The author makes several proposals in order to utilize better employees with higher and secondary level aualifications. Among these are planning education and making it more flexible as well as promoting vertical mobility i. e. a healthy change of working places among experts. Finally, he draws attention to the damage caused by employement in a sphere different from aualification that can be considered as a loss of investment in human capital.