Láng Imre: Nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetek kialakulása és tevékenysége a II. világháborút követő években

SZEMLE 203

LÁNG IMRE:

NEMZETKÖZI GAZDASÁGI ÉS PÉNZUGYI SZERVEZETEK KIALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE

A li. VILÁGHÁBORÚT KCVETÖ ÉVEKBEN

Akadémiai Kiadó. Budapest. 1970. 359 old.

Az Egyesült Államok kormányszervei már néhány hónappal a második világháború ki—

törése után megkezdték azokat a tervezési munkálatokat. amelyeknek már kezdetben is egyértelmű célja a számukra kívánatos há- ború utáni világgazdasági rend kontúrjai' nak felvázolása, továbbá a békeviszonyok között követendő külpolitika kialakítása és megvalósítása volt. A tervezés során kidol—

gozott amerikai elképzelések nemzetközi szintű elfogadtatása és a különböző néze- tek egyeztetése azonban már ekkor több vo- natkozásban feltárta az Egyesült Államok és egyes nyugat—európai államok közötti gazda- sági és politikai véleményeltéréseket.

Dr. Láng Imre kandidátus ismertetett köny- ve magát a tervezés folyamatát és a nem- zetközi szervezetek létrejöttének körülmé- nyeit elemzi.

A mű nyolc, egymással szoros kronológiai és tartalmi sorrendben levő fejezetből áll.

Az I. fejezet az angol háborús devizagaz—

dálkodással foglalkozik, részletesen elemezve a sterlingövezet pénzügyi forrásainak alaku—

lását, valamint a devizatartalékok megőrzé- sének. illetve felhasználásának lassitására tett intézkedéseket. A sterlingövezet pénzügyi tartalékai azonban - nem kis mértékben az amerikaiak által rendkivüli szigorral alkalma- zott ,.cash and carry" (készpénzfizetési kö- telezettséget és egyéb feltételeket előíró) elve miatt —- már a háború elején kiapadóban voltak. Amig 1939. augusztus 31-én Anglia 4483 millió dollár értékű tartalékkal rendel- kezett. 1940. december 31—én már csak 1811 millió dollárral. Az Egyesült Királyság gond- jain az amerikai kongresszus által megszava- zott kölcsön—bérleti törvény hatálybalépése segitett ugyan. a vásárlások ellenértékének kifizetése azonban nem volt biztosított. A

kölcsön—bérleti szállítások ügyében nem ért el Anglia számára kedvező eredményt az on- gol kormány egyik pénzügyi tanácsadója, a neves "polgári közgazdász. John Maynard Keynes sem, akinek 1941. évi washingtoni tárgyalásait is érdeklődést keltő módon tag- lalja a szerző.

A következő, II. fejezet a háború utáni ter- vezés munkálatainak beindulását elemzi. Ez—

zel kapcsolatban mind az amerikai, mind az angol kormány sok vonatkozásban különböző nézeteket vallott. Behatóan megismerkedhe- tünk az amerikai White és az angol Keynes egymástól függetlenül, de szinte azonos idő—

ben kidolgozott és publikált tervezetével. A két tanulmányban közölt elképzelések — mindenekelőtt a White—terv — a később létre—

jött pénzügyi szervezetek, (a Nemzetközi Va—

lutaalap és a Nemzetközi Újjáépítési és Fej—

lesztési Bank) céljával, feladatkörével fog—

lalkozó konferenciák vitáinak szolgáltak ala-

pul. '

Az amerikai tervezők a Világgazdaságot egyetlen homogén. regionális csoportosulá-

soktól. tömböktől, érdewkszféráktól mentes

egységként fogták fel, amelynek belső moz- gástörvényeit például a sterlingövezet és a preferenciális vámrendszer akadályozza. Az angol felfogás szerint viszont az utóbbi in- tézményekre brit érdekek miatt szükség volt.

ezek azonban nem gátolják a multilaterális kereskedelem és az integrációs törekvések érvényesülését.

A kétféle kereskedelmi és valutapolitikal koncepció között az első nyilt összecsapásra az 1943. évi amerikai—angol kereskedelem—

politikai tárgyalásokon került sor. Ezeken a megbeszéléseken sem az amerikai vámcsök- kentésekrői, sem az angol behozatali tilal- mak és mennyiségi korlátozások problémá- járól. tehát a legfontosabb érdemi kérdések—

ről nem sikerült megállapodni. Ugyancsak eltérő véleményeket vallott a két fél a valu—

táris együttműködés és a nemzetközi újjáépí—

tés célját szolgáló bank létrehozásának té—

májában.

Az amerikai kormány a háború utáni idő- szakra vonatkozó kereskedelempolitikai és gazdaságfejlesztési elképzeléseit nemcsak Angliával, hanem az egyesült nemzetekkel is egyeztetni próbálta. Ennek keretében 1943 májusában ült össze a Virginia állambeli Hot Springsben az egyesült nemzetek élelmezési és mezőgazdasági konferenciája, amely az—

zal foglalkozottt, hogy miként lehetne világ- szerte megszervezni a mezőgazdasági terme- lést a szükségletek jobb kielégítése érdeké—

ben, továbbá milyen intézkedéseket kell tenv ni a nemzetközi munkamegosztás koordiná- lása érdekében.

A Hot Springsben megtartott konferenciát az exportőr és importőr államok érdekeinek ellentéte jellemezte. Határozatok is csak ar- ról születtek, hogy az elfogadott általános cél—

kitűzések megvalósitására ideiglenes bizott—

ságot hoznak létre, amelynek feladata töb—

bek között az állandó élelmezési és mező- gazdasági világszervezet szervezésével kap—

csolatos tervek kidolgozása.

Külön fejezetet szentel a szerző az egye- sült nemzetek 1944 júliusában megtartott Bretton Woods—i konferenciájának, amelyen a Nemzetközi Valutaalap és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank létrehozásá- nak kérdéseiről tárgyaltak. Ezeken a megbe- széléseken csaptak össze először nyiltan a fejlődő országok delegációi az amerikai kül—

döttekkel, főként az Alap hatáskörét, a gaz—

daságilag elmaradott országok erőforrásai- nak fejlesztési lehetőségeit, továbbá a Bank

204

szemek

műveleteinek célját és azok körét illetően.

Végül is — bár kölcsönös kompromisszumok révén -— általában az amerikai elképzeléseket tükröző megállapodások születtek.

Rendkívül érdekesen, mindamellett szigo- rúan a tényekhez ragaszkodva tárgyalja a mű a megegyezés előtt folytatott vitákat. konkrét érvekkel és bőséges adatokkal alátámasztva az egyes delegációk részletesen ismertetett állásfoglalásának indítékait.

A további fejezetekben mélyre—hatóan fog- lalkozik a szerző a Bretton Woods-i intéz—

mények sorsával, megkülönböztetett figyelmet fordítva a velük kapcsolatos vitákra az alme- rikai kongresszusban is. Ekkor már világosan látható volt, hogy:

—az amerikai kormány nem annyira a világ.

ezen belül elsősorban a háborús pusztitásoktól szen—

vedett és a fejlődő országok gazdaságának helyre- állítására. illetve fejlesztésére helyezi a hangsúlyt.

hanem sokkal inkább politikai célok vezérlik: neve—

zetesen az, hogy a különböző világszervezetekben való részvételével domináns módon kezdeményező.

irányító és koordináló szerepe legyen az egész vi- lágon (ez az alapállás határozta meg az Egyesült Államok szemléletét az 1947-ben létrehozott Általá- nos Vámtorifu és Kereskedelmi Egyezmény -- GATT -— megkötésekor, továbbá a Marshall—program meg- hirdetésekor is);

-- a háború alatti tervezési munkálatok alapjául szolgáló feltevések, hipotézisek nem állják ki (: gya- korlat próbáját, elsősorbon azért, mert nem számol—

tak előre olyan mérvű nehézségekkel. mint amilye- nek ténylegesen felmerültek. Emellett lényegesen rö- videbbre (5 évre) tervezték az átmeneti szakaszt. A háború vége felé bebizonyosodott, hogy ilyen rövid idő alatt — éppen a jelentkező nehézségek miatt -—

a diszkriminációmentes kereskedelem, az európai valuták konvertibilitása, a multilaterális fizetési rend- szer stb. nem valósítható meg.

Az amerikai kormány a háború vége felé kénytelen volt beismerni, hogy a gazdasági.

külpolitikai célok elérése az eredetileg ter—

vezett időtávlatban nem lehetséges. Számot kellett vetnie azzal, hogy az átmeneti idő-*

szak viszonyai között a különböző nemzet- közi intézmények révén nyújtott segélyekés kölcsönök nem teremtették meg az említett - célok gyors elérésének előfeltételeit. Fokoza— 7 tosan fel kellett ismerniök a világgazdaság, számukra kívánatos alakulásának irrealitá—

sát, hiszen a háború utáni fejlemények azt bizonyították, hogy a realitást egyfelől Nyu—

gat-Európa folyamatosan fejlődő integráló—r dása. másfelől a kompromisszumok árán lét—

rehozott nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetek működésének korlátozott lehető-

ségei jelentik. '

Láng Imre könyve igen hasznos, döntő részben új ismereteket nyújtá munka. A vi—

lággazdaság fejlődésének olyan szakaszát elemzi. amely ilyen mélységben, az összefüg- géseket is sokoldalúan megvilágítva. gazdag adatanyaggal alátámasztva eddig az_elmé—

leti kutatók előtt sem volt feltárva. Emeli a mű értékét az a bőséges és hiteles anyag, amely—- re a szerző egész vizsgálatát felépítette, to—

vábbá az, hogy a szerző figyelemreméltó —- és jelentős részben sikeres —— erőfeszítéseket tett forrásértékű statisztikai adatok felkutatá—

sára és alkalmazására. Erőfeszítéseinek ér—

tékét növeli, hogy a tárgyalt időszakra vonat-*

kozóan nem állnak rendelkezésre a maihoz hasonló fejlettségű nemzetközi statisztikai dokumentációk, hézagosak a nemzeti sta—

tisztikák, az adatok nem hasonlíthatók össze.

A könyvet főként az elméleti közgazdászok, a gazdaságtörténészek és a nemzetközi gaz—

dasági—pénzügyi kérdésekkel foglalkozó szakemberek használhatják eredményesen.

H. F.