A FINN FOGYASZTÓl ÁRPOLlTlKA ÉS ÁRALAKULÁS ' JELLEGZETESSÉGEI
DR. MARTON ADAM
A második világháború utáni években Finnországban is jelentős infláció zaj- lott le. 1948—ban a megélhetési költségek 6,5-szer magasabbak voltak, mint 1945- ben. Ezután a helyzet javult, de a gazdasági élet teljes normalizálódásáig, 1951-lg
még további 34 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak.
Az elmúlt negyedszázadban Finnországban az árak jóval nagyobb mértékben
emelkedtek. mint a hasonló gazdasági és társadalmi körülmények között élő nyu-gat-európai országokban. (Lásd az 1. táblát.) A gazdasági növ ekedés üteme, a GDP
volumenének alakulása átlagosnak mondható: 1951 és 1975 között a GDP több mint megháromszorozódott, de mindez az árszínvonal több mint négyszeres emel—kedése mellett ment végbe. Már 1950 és 1972 között volt három olyan év (1956, 1957. 1964), amelyben az árak emelkedése ,.kétszámjegyű" 10 százalékot megha- ladó volt.
1. tábla
A fogyasztói árindexek átlagos évenkénti növekedési üteme
(százalék)
, 119320. 119585. 119536? 133715. , 651916-
Orszag ev: uzemel-
kedés' években átlagosan
Ausztria . . . 2.2" 3.9 3.3 7.3 7
Belgium . . . 1.9 2.5 3.5 8.5 10
Egyesült Királyság . . . 2.6 3.5 4.6 13,0 18
Franciaország . . . 5.7 3.8 4.3 8,7 9
Német Szövetségi Köztársaság . . . 1.8 2.8 2.7 6.2 5
Norvégia . . . 3.3*** 4.2 4.9 8.5 8
Olaszország . . . 3.1 4.9 2.9 11,3 16
Svájc . . . 1.0*** 3.2 3,5 7,8 3
Svédország . . . 4.6 3.7 4,4 8,1 11
Finnország . . . 49 5.2 4.6 12,0 14
' 1976. évi előzetes adatok alapján.
" 1954—1960.
"' 1952-1960.
Az ötvenes évek elején a szigorú ellenőrzés következtében az árak több éven át szinte változatlanok maradtak. 1956-ban gyakorlatilag megszüntették az árellen-
DR. MARTON: A FINN FOGYASZTÓl ÁRPOLlTIKA 635
őrzést, s ezután ismét jelentősen felgyorsult az áremelkedés. Nagyrészt ennek tu-
lajdonítható az 1956. évi általános sztrájk és az újabb szigorú árszabályozás beve-
zetése. végü a finn márka 1957. évi leértékelése. Ezt követően 1968—ig változatlan keretek között, de egyre lazábban működött az árellenőrzés, amelynek lényege azinfláció mértékéhez kapcsolódó mozgó bérrendszer (.,indexálás") volt.
1967-ben szükségessé vált a finn márka újabb leértékelése, amit 1968—ban átfogó gazdaságpolitikai reform követett. Új jövedelempolitikát vezettek be, szakítva az infláció mértékéhez kapcsolódó bérrendszerrel, és igyekeztek a leértékelés inflá- ciós hatását kiküszöbölni, illetve mérsékelni.
A fogyasztói árak, valamint a lakbérek és a munkabérek szigorú ellenőrzése az Ár- és Bérbizottság hatáskörébe került. Ez a (lényegében árhivatalként működő) szervezet széles hatáskörrel rendelkezett. Ennek 1969—1970-ben megvolt az eredmé—
nye. az áremelkedés minimálisra csökkent. 1971 után fokozatosan csökkent a Bi- zottság szerepe. részben úgy, hogy egyre több cikket vontak ki hatásköréből, rész-_
ben úgy, hogy az eredeti elveket módosították.
Az 1970-es években világszerte gyors ütemben fokozódó infláció jelentős ha- tást gyakorolt a finn gazdaságra is, s így újabb árszabályozási törvény megalko- tása vált szükségessé. Az új törvény 1974-ben lépett hatályba és jelenleg is meg—
határozza a finn gazdaság árpolitikai mechanizmusát.
A FlNN FOGYASZTÓ! ÁRPOLlTlKA ÉS ÁRRENDSZER
Az 1974. évi árszabályozási törvény pontosan körülhatárolja a fogyasztói ár—
politika és az árellenőrzés kereteit. (A fogyasztói árszabályozás lényegében meg- határozza a fogyasztási cikkek termelői árának alakulását is.) Átmeneti jelleggel
lehetővé teszi árbefagyasztás elrendelését is.
Az árszabályozás legfontosabb intézménye az lparügyi Hivatal, amely az ár- szabályozási törvény keretei között határoz az árak változtatásáról, illetve kiadja azoknak a cikkeknek a jegyzékét, amelyek árának változtatásáról a hivatalt tájékoz—
tatni kell.
A szervezet magában foglal egy a munkavállalók, munkáltatók. mezőgazdasági
termelők és fogyasztók képviselőiből álló bizottságot, de ennek befolyása lényege-
sen kisebb, mint a korábbi Ár- és Bérbizottságé volt. Hatásköre arra terjed ki, hogy az árpolitikai irányelvek iígyelembevételével közli a bizottsági tagok véleményét, de árpolitikai kérdésekben nem hozhat határozatot.1Árszabályozás szempontjából az árucikkek négy csoportba tartoznak:
— egyes cikkek árát a kormány közvetlenül szabályozza;
— bizonyos termékek árát az lparügyi Hivatal hagyja jóvá;
— vannak olyan cikkek, amelyek árának megállapitása bejelentési kötelezettség alá esik;
— némely cikk ára teljesen szabadon változik.
Az energiaárak. a postai dijszabások, a vasúti szállítási díjak megállapítása.
néhány mezőgazdasági és egyéb létfontosságú termék árának megállapítása. il- letve megváltoztatása közvetlenül a kormány hatáskörébe tartozik.
A második csoportba tartozó, a fogyasztás kb. 36 százalékát kitevő cikkek jegy—
zékét a kormány adja ki, a harmadik csoportét az lparügyi Hivatal.
1 Az 1976. évi munkabérekről folyt tárgyalások eredményeképpen az az eljárási mód annyiban változott.
hogy a bizottság bizonyos mértékű jogot kapott gyakorlati árszabályozási határozatok hozatalára. Az 1976.
évi változások közé tartozik az is, hogy néhány kivételtől eltekintve öt hónapra árbefagyasztást rendelt el a kormány. Ez az intézkedés azonban nem bizonyult hatásosnak, mivel 1976-ban a fogyasztói árak kb. 14 százalékkal emelkedtek.
636 DR. MARTON ADAM
Az árszabályozási törvény alapelve az. hogy az áraknak követniök kell a ter- melési költségek (beleértve a profitot és a közvetett adókat) alakulását. Bővült azoknak a költségeknek a köre, amelyeket számításba vesznek az árképzésnél. A vállalatok saját előállítású nyersanyagainak felhasználását például most nyere—
séggel együtt kalkulálják, míg korábban a termelési költségeket a vállalati nyere-
ség nélkül számították. '
A korábbi gyakorlatnál szigorúbb rendszerben az áremelések jóváhagyásánál a számításba vehető tényezők körét pontosan meghatározták. és szűkebb korlátok
közé szorították az egyes szervek önálló árszabályozó tevékenységét.
Gyakorlatilag -— nem hivatalosan ugyan — az áralakulások trendjét elsősorban a munkabérekről folytatott évenkénti tárgyalások határozzák meg. Ez lényegében azt jelenti. hogy felső állami szinten döntenek a követendő árpolitikáról, az, ársza—
bályozásról, és az lparügyi Hivatal felelős a gyakorlati végrehajtásért.
A fogyasztói árak alakulását befolyásolhatja még a termelő és a kereskedelmi vállalatok árpolitikája. Mint a korábbiakból látható. az árak tartalmazzák az összes költséget. valamint a — cikkenként egyébként lényegesen szóródó - nyereséget.
A vállalati tevékenység alapvető célja a profit biztosítása, és ennek érdekében a konkrét adottságok figyelembevételével a tényleges eladási árak meglehetősen nagy szóródást mutatnak. A kereskedelmi haszonkulcs (azonos cikkekre vetítve) az üzletek, az áruházak nagyságától. felszereltségétől, helyétől függően meglehetősen különbözik. A termelők ugyan sok esetben javaslatot tesznek a fogyasztói árakra (recommended price), a tényleges árak azonban általában ennél alacsonyabbak.
még szabályozott árak esetében is előfordulnak engedmények.
Végül szólni kell röviden az adózási rendszerről. A fogyasztói árak szempont- jából az általános forgalmi adónak. a mezőgazdasági termékek szubvenciójának
és a fogyasztási adónak van jelentősége. A vámok elhanyagolhatók.
2. tábla
A közvetett adók és a kereskedelmi haszonkulcs a fogyasztási kiadások százalékában*
Nem terméken-
ként, . Keres-
Far- Egyéb Ártá- megallaoitott Össze— kedel—
Fogyasztási kiadás Vám galmi Odó—s moga— "M'—' """ sen mi ha—
adó tás közve- ártó- szon-
tett adó moga- kulcs
tás
Élelmiszer . . 22 6.0 2',8 ——ó,8 0.4 -—2.0 3,5 17,8
ltal és dohány . . . . . . . 1.1 112 58,1 ——1,1 0.1 —-O.2 69,3 10.4
Ruházat és lábbeli . . . 1.4 11,7 0.3 -—0.0 0.2 -0.3 13.23 23,0
Lakás . . . . . . . . . . 0,l 2.1 0,1 -—0,0 0.1 —-O.1 2.3 0.2
Háztartási felszerelés és szolgái-
tatás . . . . . . . 'l,1 11,7 . 0,4 ——-0,0 0.3 —-—0.3 13,1 26,7
Test— és egészségápolás . . 0.2 5.1 GA -0.0 03 —-0,6 5.3 23.6 Szállítás és hírközlés . . . . 1.0 9.0 18,7 -—0.0 0.8 -—1,2 28,4 14,0
Udülés. művelődés és oktatás 1.1 7.6 0.5 —-0,0 4.8 —0,5 13,4 19.8
Különféle áruk és szolgáltatások O,8 8.7 11.9 —1,1 0.5 ——0.6 202 7,5 Összesen 1,1 7,5 9,0 ——1,9 0.6 —O,9
15,5 13,3
' Az 1970. évi ágazati kapcsolati mérleg alapján végzett számítások adatai.
" Az italra, a dohányáruro, a benzinre és az egyéb luxuscikkekre kivetett adók.
A forgalmi adó néhány alapvető élelmiszer és szolgáltatás kivételével minden cikkre azonos. és minden ügylet bruttó értéke alapján vetik ki. A mezőgazdasági
A FINN FOGYASZTÓ! ARPOLITIKA
637 termékek támogatása termelőnként és nem cikkenként történik. A fogyasztási adók közül a szeszes italra, (: dohányra és az üzemanyagra kivetettek a legjelentősebbek.
Ezek szerepe főleg a költségvetés bevételeinek biztosítása, de bizonyos társadalmi.
szociálpolitikai funkciót is betöltenek. amennyiben a tüzelőanyagok fogyasztási adója a háztartási költségek és a lakbér növekedésének mérséklése érdekében va- lamelyest csökkent. Azon túlmenően, hogy az adók mértéke bizonyos szociálpolitikai megfontolást tartalmaz, további árpolitikai szerepe nincs. Az áraknak (a szubven- cionált cikkek és szolgáltatások esetében értelemszerűen azzal együtt) fedezniök kell a költségeket, amelyek tényezői között szerepelnek az adók és a vállalati nyere- ség is. Az árszabályozás tehát csak azt vizsgálja, hogy a költségek és a kalkulált
nyereség reális-e, s ebből adódóan indokolt-e az árak emelése.
AZ ÁRVÁLTOZÁSOK ÁLTALÁNOS TENDENClÁl
Az elmúlt negyedszázad során Finnországban a fogyasztói árak közel meg—
négyszereződtek, míg a nagykereskedelmi árak kb. három és félszeresére emel- kedtek. A fogyasztási cikkek árának alakulását illetően figyelemre méltó az élelmi- szerek behozatali árának közel négyszeresre (387 százalékra) emelkedése, míg az ipari késztermékek behozatala csak jóval kisebb mértékben, kevesebb mint három-
szorosára (274 százalékra) drágult. Mint a későbbiekben látni fogjuk, az átlagnál
jóval nagyobb mértékben emelkedett az élelmiszerek ára, mig az iparcikkeké kisebb mértékben. Bár a fogyasztási cikkek árának alakulását csak közvetve befolyásolta a beruházási cikkek és a termelésben felhasznált cikkek árának alakulása. érde- mes megemlíteni, hogy a legnagyobb áremelkedést a beruházási javak mutatták, míg a termelő fogyasztásban felhasznált anyagok és félkésztermékek ára jóval ki—sebb mértékben változott, alig több mint háromszorosára emelkedett. (Lásd a 3.
táblát.)
A vizsgált 25 év alatt a fogyasztói és a termelői árak alakulásában két élesen elhatárolható tendencia figyelhető meg. 1965-ig a fogyasztói árak jóval a nagyke- reskedelmi és a behozatali árakat meghaladó mértékben növekedtek, míg 1966 és 1975 között fordított volta helyzet. Ennek magyarázatát abban kereshetjük, hogy a második világháborút követő gazdasági stabilizáció után a fogyasztói kereslet gyorsan bővült. minek következtében hosszú időn keresztül az eladók piacán a ter—
melők és a kereskedők kisebb—nagyobb mértékben emelhették az árakat (demand
pull inflation). Az 1960-as évek második felétől a fogyasztói kereslet és a kínálat közötti viszony megváltozott elsősorban a kínálat viszonylagos gyors növekedése miatt. ami az ún. vevők piacát hozta létre. A költségek növekedése. valamint az 4970—es években kialakult általános világpiaci infláció, mindenekelőtt az energia és nyersanyagok árának drágulása a vizsgált időszak végén jelentősen fokozta az infláció rátáját. A fogyasztói kereslet valamelyest lanyhulása, (: vásárlók ,,kegyeiért"folytatott harc fokozódása mérsékelte az árak emelkedését, s így 1966 és 1975 között a termelői szférában az árak gyorsabban emelkedtek, mint a fogyasztási árak.
A különféle árindexek évenkénti változásait vizsgálva (lásd a 4. táblát) világo- san kirajzolódik az egyes évek kisebb-nagyobb mértékű áremelkedéseinek ciklikus- sága. amely a gazdaság fejlődésétől és az árpolitika szigorúbbá válásától, illetve lazításától függött. Kifejezett lökést adott az árak emelkedésének mind 1957-ben mind 1967-ben a finn márka közel 30. illetve több mint 20 százalékos leértékelése.
Az árellenőrzések megszígorítása az 1950-es évek elején és végén, illetve az 1960-
as évek elején és végén néhány évben jelentősen csökkentette az árak emelkedé-sének mértékét.
Afontosabbfinnországiár—ésvolumenindexek
638
3.tábla Megnevezés
1951.1955.1960.1965.1970.1975.Azéviátlagosnövekedésiütem (százalék)Az 1976.éviaz évben(Index:1951.év 1952—1961—1966- 19601965
1975.évi 1971__százaléká- 1975,bd" GDPvolumenindex*. Alakosságifogyasz- tásvolumenindexe* GDPárindex'... Nagykereskedelmiár— index... Ezenbelül: Beruházásijavak. Termelőfelhaszná- lás..... Fogyasztásicikkek Fogyasztói.árindex. Abehozatalárindexe Akivitelárindexe.. Akülkereskedelmicse- rearány.... "AfinnKözponti
100122
1 0 0 1 2 1 1 0 0 , 1 0 3 1 0 0 9 4 1 0 0 ( 9 5 1 0 0 9 4 1 0 0 ' 9 4 1 0 0 1 0 0 1 0 0 " 3 4 1 0 0 * * 8 7
100**104 StatisztikaiHivatalközlése. "Az1952.év::100. ""Az1953—1960.évek'átloga.148 140 135 122 118 120 127 138 111 113 102
192 185 170 145 141 139 156 178 121 130 107
247 227 224 183 199 173 195 223 173 180 104
301 290 407 346 401 329 357 392. 346 388 112
4.55.45,2 3,85.7_4.2 3.44.75,7 2,23,54.7 1.83.57,1 2.03.04.4 274.24,6 3.6524,6 1,3***1.77,4 1,5***2,86,6
4.1101 5,1. 12,. 13.6111 15,0111 13,7111 12,9112 12.0*111 149104 16,6!100
DR. MARTON ADAM
A FINN FOGYASZTÓ! ÁRPOLITIKA
639
Az árak emelkedésének korlátozása a termelési költségek növekedése miatt egyre nagyobb feszültségeket teremtett, és 1956-ban, 1957—ben, valamint 1964—ben 10 százalékot meghaladó áremelkedést váltott ki. Az 1970—es években pedig köz—
rejátszott a már többször említett világpiaci infláció.
4. tábla
Az árindexek évenkénti változása
(százalék)
Nagykereskedelmi árindexek A behozatal A kivitel
Ev osszesen.. beruházásijavak felhfgína—termelői fogyasztásicikkek árindexe, Ffigriygágtól
1951 . . . . 39.11 40.7 46,6 29.6 33,7 86,3 16,5
1952 . . . . O,9 0.0 0,0 2.7 -—3,9 —12,9 4,1
1953 . . . . ——3,4 ——2,5 —4.6 —2.0 ——9.7 —18,6 1.3
1954 . . . . ——1 .4 —3,2 -——0*.6 —-2.0 —5.8 — 4.4 —1u6
1955 . . . . -—2,0 0,7 —0,6 —-4,8 —8.3 2.7 -3,4
1956 . . . . 6.1 2.6 4.3 10,0 5.0 ——O,1 11.5
1957 . . . . 8.3 3.9 7,6 10',4 12.8 9.4 13,5
1958 . . . . 8,3 112 8,2 7.1 13,7 16.4 9.1
1959 . . . . 0.6 0.6 1.0 0,6 -—3.9 —4,6 1.5
1960 . . . . 3.7 3.9 4.0 3.3 1,0 6.3 3.3
1961 . . . . 0.8 4.3 0.5 0.5 —2.0 O,7 1.8
1962 . . . . 1.7 4.1 0.0 3.7 1.6 —2,2 4.4
1963 . . . . 3,3 3,9 2,4 4.1 4.0 2.8 4.9
1964 . . . . 7.8 1.4 6,5 10,7 6.8 8,8 10,4
1965 . . . . 4.2 4.7 5.7 2.2 —1,5 4.8 4.8
1966 . . . . 2.0 1.8 1.7 2.6 —1,0 —-2,1 3.9
1967 . . . . 3.1 5,7 0.4 6.3 5.1 5.6 5.6
1968 . . . . 10,9 14,5 10,2 11,1 21.23 17.7 8,4
1969 . . . . 3.4 5,4 4.4 1,4 7.7 4.7 2.3
1970 . . . . 4.4 8.9 5,6 1.8 5.8 8.2 2.7
1971 . . . . 5.1 13.9 3.3 4.8 5.3 4.8 6,5
1972 . . . . 8.3 1018 6.8 9.9 9.2 4.6 7.2
1973 . . . . '17,6 11,8 22,1 13,2 20,0 34,3 11,7
1974 . . . . 24.4' 19.9 29,8 18.5 39,7 32.8 17,4
1975 . . . . 13.5 18.8 9.0 18,8 3.6 10,4 17,8
1976 . . . . 11,1
11.1 10.8 11,7 4.6 0.9 13.7
A különböző árindexeket vizsgálva érdemes néhány szót szólni Finnország külkereskedelmi árainak alakulásáról. Annak érdekében. hogy a koreai háború kö- _
vetkeztében a nemzetközi kereskedelemben kialakult, rövid ideig tartó infláció zavaró hatását kiküszöböljük, a külkereskedelmi árak vizsgálatánál az 1952—es évet
választottuk kiindulásul.A finn külkereskedelmi árak az 1950—es évek első felében csökkentek, majd lassan emelkedtek: 1965—ben a behozatali árak 21, a kiviteli árak 30 százalékkal haladták meg az 1952. évi szintet a cserearány 7 százalékos javulása mellett. Ez- után az árak emelkedése felgyorsult, különösen az 1970-es évek első felében.
Egyes években a behozatali árak növekedése meghaladta a kiviteli árak nö- vekedését. lgy például 1966 és 1970 között a cserearány kisebb romlása volt meg- figyelhető, de ehhez hasonlítva az 1970-es évek átlagában a külkereskedelmi csere-
arány javult. Kétségtelen. hogy a finn gazdaságot az energiahordozók nagymértékű
drágulása érzékenyen érintette, de mivel kivitelében is jelentős a nyersanyagok részesedése, azok áremelkedése kiegyenlítette az energiahordozók drágulását. lgy640
DR. MARTON ÁDÁM
1970 után az egyes években megfigyelhető jelentős ingadozások mellett is a csere—
arány az 1970-es évek egészét tekintve kedvezőbb volt. mint az 1960—as évek má—
sodik felében. (Lásd a 3. és 4. táblát.)
A finnországi árak viszonylag gyors emelkedését a külkereskedelem begyűrűző inflációs hatása csak részben indokolja. Kétségtelenül volt a behozatali áraknak bizonyos nyomó, a kiviteli áremelkedéseknek pedig szívó hatása részben a leérté—
kelések, részben a külső piaci ármozgások miatt. A cserearány hosszú távú javuló irányzata azonban mindenképpen kedvezően érintette a gazdaságot. Egyes külön- leges esetekben a beruházási javak árának alakulásában feltétlenül szerepet ját- szott a külföldi árak emelkedése. különös tekintettel arra, hogy Finnország gép—
behozatalában legjelentősebb szerepe a Német Szövetségi Köztársaságnak van. és a nyugatnémet márka többszöri felértékelése jelentősen megdrágitotta a beho- zatalt.
A finn gazdaságpolitika legfőbb célkitűzése a gyors gazdasági növekedés és a teljes foglalkoztatottság megteremtése volt. Ennek eredményei — magas inflációs ráta mellett —— az elmúlt évekig nemzetközi összehasonlitásban is figyelemre méltók
voltak. Az 1970—es évek elején a munkanélküliség 1—2 százalékos volt, és csak
1976-ban emelkedett 4 százalékra.
Az árszabályozásról elmondottakból látható, hogy meglehetősen szoros össze- függés van az árak és a bérek változásai között még azután is. hogy az ,.indexálást"
1968—ban eltörölték. Az ár- és bértárgyalások során végülis mindig olyan meg—
egyezés jön létre. amely mind a munkavállalók, mind a munkáltatók követeléseinek megfelel, és ezzel lényegében mindenki hallgatólagosan tudomásul veszi az infláció viszonylagos gyors ütemét. A névleges bérek emelkedése tehát rendkívül gyors volt (1955 és 1975 között mintegy hatszoros), ami jóval felülmúlta a termelékenység növekedését. A termelés egységnyi bérköltsége az 1950-es években átlagosan 2 szó- zalékkal, az 1960-as években mintegy 5 százalékkal, az 1970-es évek első felében pedig kb. 13 százalékkal nőtt, ami a fogyasztói árak átlagos növekedéséhez közel
eső érték.
Tehát az infláció gyorsuló üteme a költségek növekedésével meglehetősen szoros párhuzamban alakult. Különösképpen a szolgáltatások szférájában nőttek a költségek a természetszerűen alacsony termelékenység miatt, és ennek a szektor-
nak volt jelentős a fogyasztói inflációhoz való hozzájárulása is.
A FOGYASZTÓI ÁRAK ALAKULÁSA2
Az ötvenes évek második felére a fejlett nyugat-európai tőkés országokban és a nemzetközi kereskedelemben kialakultak. és meglehetősen állandónak bizonyul- tak az árarányok, s az árszínvonal viszonylag szilárd volt. A tőkés gazdaság fejlő—
désének természetesen megvoltak a ciklikusságai. Átmeneti tényezők egyes cikkek esetében jelentősebb áringadozásokat is kiváltottak. ami azonban egészen az 1970- es évek elejéig lényegesen nem befolyásolta a világpiacot, valamint az egyes orszá- gok gazdasági fejlődését és belső árarányait, csupán a jól ismert hosszú távú ten- denciák lassú ütemben történő érvényesülése volt megfigyelhető. (A mezőgazdasági
2 A fogyasztói árstatisztika Finnországban 352 termék és szolgáltatás megfigyelését öleli fel. Az egyes tételek árának a feljegyzése rövidebb vagy hosszabb időközönként. közvetlen bolti megfigyelések vagy köz- ponti árjegyzékek felhasználásával történik. Az árindexek kiszámításának bázisa és súlyrendszere több éven át állandó. Jelenleg a bázis 1972, a súlyrendszert pedig az 1971—es háztartásstatisztikai összeírás alapján alakították ki. Az egyes tételek árindexeinek folyamatossága érdekében az időközben bekövetkezett lényeges minőségi változások következtében a rögzített bázisárakat szükség szerint. megfelelő arányban korrigálják.
A fogyasztói árindexek kiszámítása és közlése havonta történik. A csoportosítás az évek során változott, csak fokozatosan alakult ki a jelenlegi részletezettségű közlési rendszer. '
A FINN FOGYASZTÓ! ÁRPOLITlKA
641
termékek. az iparcikkek és a szolgáltatások közötti árarányváltozás jellemzi alap—
vetően a finn fogyasztói árak változásait is.)
A gazdaság megszilárdulását követő években a fogyasztói árak szinte válto—
zatlanok voltak. csak a lakbérek emelkedtek erőteljesen, mig a fűtőanyag és a
világítás. valamint a ruházati cikkek ára csökkent. 1956-ban következett be az első általános áremelkedés. A következő években az árak minden fogyasztási csoportra kiterjedő emelkedése tovább folytatódott. és 1968—ra az árak több mint kétszeresét érték el az 1951. évinek. "5. tábla
A fogyasztói súlyarányok és árindexek
Év Összesen Élelmiszerek Lakbér §;í?liíngli?gs Rróhgggltí. Eégsyszlzalzlálllf tatások
Súlya rá ny
1968 előtt . . . . . . . 100.0 38,7 129 4.3 12,6 27,6
1968—1973 . . . . . . . 1OD,0 28.3 16,1 3.7 9.4 42,5
1974 után . . . . . . . 100,0 24,1- 16,5 2.6 7.7 49.1
Árindex
1951 . . . . . . . . . 100 100 100 100 100 100
1955 . . . . . . . . . 100 102 183 83 78 101
1956 . . . . . . . . . 111 117 218 95 76 108
1957 . . . . . . . . . 124 132 260 99 80 117
1958 . . . . . . . . . 132 143 277 102 88 129
1963 . . . . . . . . . 154 164 346 108 93 151
1964 . . . . . . . . . 170 184 364 114 107 164
1967 . . . . . . . . . 195 212 408 130 115 196
1963 . . . . . . . . . 212 235 427 142 125 211
1972 . . . . . . . . . 254 281 518 192 140 253
1973 . . . . . . . . . 284 316 639 210 153 277
1974 . . . . . . . . . 333 366 757 307 177 317
1975 . . . . . . . . . 392 442 852 349 206 377
* Árarányváltozás*
1951—1975 . . . . . . . 100 113 _ 217 89
53 96
' A csopartárindex és az összesen árindex hányadosa.
Az 1970—es években a fogyasztói árak inflációja lényegében minden árucso—
partban kétszámjegyű volt. és 1976-ra az 1960-as évek végéhez viszonyítva az árak újból megkétszereződtek. Tehát. míg korábban Finnországban 16—17 év alatt követ- kezett be 100 százalékos áremelkedés, addig az utóbbi években mindössze 8 évre volt szükség ahhoz, hogy az árak megkétszereződjenek.
A lakossági fogyasztásban legjelentősebb szerepet játszó élelmiszerek ára az átlagot meghaladóan emelkedett. A mezőgazdaságban a termelékenység a nép- gazdaság egészénél kisebb mértékben növekszik. és jelentős az időjárás bizonyta—
lanságának szerepe is. Ezt tükrözi az élelmiszerek árának az iparcikkekéhez viszo- nyított drágulása is.
A lakbérek drágulása volt a legkiemelkedőbb. Az index több mint kétszerese az átlagos fogyasztói árindexnek. A lakbéreknek ez a nagymértékű emelkedése az
1950-es években következett be, amikor éves átlagban igen magas. 13 százalékos
volt az emelkedés. Azóta a lakbérek alakulása lényegében az éves átlag körül in—gadozott.
6 Statisztikai Szemle
642 DR. MARTON ADAM
A fűtőanyagok és a világítás árszínvonala egészen 1965-ig viszonylagos csök-
kenést mutatott. de már az 1960-es évek második felében felgyorsult az áremelke- dés, majd az 1970—es években közel évi 20 százalékot ért el. Ennek ellenére 1951—hez viszonyítva a fűtés és világítás még mindig kisebb mértékben drágult, mint a ruházati cikkek kivételével bármely fogyasztási csoport termékei.
A ruházati cikkek árszínvonala az 1950-es években csökkent. s 1961—re érte el
ismét az 1951. évi szintet. Azóta állandó az emelkedés, de mérté-ke mindig elmaradt a fogyasztói árak átlagos emelkedése mögött.Az ipari termékek viszonylagos olcsóbbodására a ruházati cikkek árának ala-
kulása a legkézenfekvőbb példa. A termelékenység növekedése. az új technológiák az árak átlagosnál kisebb mértékű emelkedését eredményezik. A divatcikkek árá—nak változása valamelyest motiválhatja ugyan az árindexek mozgását, de való-
színű, hogy a kezdeti magas árat ellensúlyozza a gyorsabb árc sökkenés.
Az iparcikkárak alakulásának hosszú távú vizsgálatát zavarja az. hogy az 1951- ig visszamenőleg rendelkezésre álló idősor legnagyobb tétele, az ..egyéb" az ipar-
cikkek mellett tartalmazza az italokat és a doxhányárukat, valamint különf éle szolgál—
tatásokat. amelyek az előző csoportokban nem szerepelnek. Közvetve azonban az egyéb iparcikkek viszonylagos olcsóbbodása is világosan megállapítható. Az ..egyéb áruk és szolgáltatások" ára ugyanis 1951 és 1975 között az átlagnál kisebb mér-
tékben emelkedett. Ha figyelembe vesszük. hogy a szolgáltatások árszínvonalajó—
val az átlagot meghaladóan nőtt, valamint az ital és a dohányáru legalább olyan mértékben drágult, mint az iparcikkek. akkor feltételezhető, hogy a többi iparcikk
ára a vizsgált időszakban kevesebb mint háromszorosára emelkedett.Az 1967-től részletesebb csoportositásban rendelkezésre álló fogyasztói árin- dexeket a 6. táblában mutatjuk be.
6. tábla
Fogyasztói árindexek részletesebb csoportosításban
Hágár-
, F' '- ! 55 s 'll'- E "éb
Ussze- Élelmi— ltalok. RUhÉ' , a:;gg felsze- tág él: Okta- ("Él és Ev sen szerek dohány zat. lab- Lakber és vi- feleselt hirköz— . tás. szolgál?
beli lágítás es , lés üdülés tatások
szolgal- tatások
Súlyarány *
1974 előtt . . . . 1000 28,3 7.3 9.4 16.1 3.7 5.6 13,0 6.7 9.9 1974 után . . . . 100,0 24.1 7.9 7.7 16,5 26 6.2 15.11 8.0 11.6
, Árindex .
1967 . . . 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100
1968 . . . 109 111 110 106 107 108 109 110 108 109
1969 . . . 112 115 111 108 111 109 110 110 110 112
1970 . . . 115 116 , 115 109 115 121 113 113 113 115
1971 . . : . . . 122 121 119 112 125 141 119 125 119 125
1972 . . . 131 133 125' 118 131 147 126 135 128 135
1973 . . . 146 149 135 130 153 160 137 150 139 149
1974 . . . 172 173 138 150 191 234 161 178 157 173
1975 . . . . . . 202 209 170 174 215 266 188 202 191 212
1976 . . . 228 242 205 196 224 294 207 235 207 250
Árarányváltozás*
1967—1976 . . . . 100 106 90 86 98 ! 129 ! 91 103 91 110
' A csonortárindex és az összesen árindex hányadosa.
A FINN FOGYASZTÓ! ÁRPOUTIKA
643
A 6. tábla adatai lehetőséget adnak arra, hogy képet kapjunk, mit jelentett Finnországban — a már említett nemzetközi átlaghoz viszonyított gyorsabb ütemű infláció mellett — az 1970—es évek világgazdasági korszakváltozásának eddigi ha- tása.
1967 és 1972 között az ármozgások semmi rendkívülit nem mutattak. Folytató—
dott a már vázolt lassú árarányváltozás. az egyes csoportok árindexei az átlagtól nem nagy mértékben tértek el. Csupán a tűtőanyagok drágulása volt számottevő.
1973 és 1976 között az árak emelkedése az 1968—1972. évek átlagának majd- nem háromszorosára gyorsult. Az áremelkedés mozgatója elsősorban az általános
nemzetközi infláció volt, és az energiahordozók vezetnek a sorban. Az indexek
kiszámításánál használt fogyasztói arányok alapján a fogyasztás mintegy 28 szá- zalékát kitevő három árucsoport drágult jelentősen, és azokhoz viszonyítva a többi olcsóbbá vált. Emlékeztetni kell azonban itt is arra. hogy bizonyos csoportokon be- lül nagy lehet az árindexek szóródása a szolgáltatások és az árucikkek összevonásamiatt.
A nyugat-európai országok többségében 1975—1976—ban a fogyasztói árak inflációs rátájának csökkenése figyelhető meg, kivéve azokat az országokat. ame- lyek jelentős gazdasági egyensúlyzavarokkal vagy (és) megoldatlan politikai prob- lémákkal küszködnek. Finnország nem tartozik ezek közé az országok közé. s bár 1976—ban alacsonyabb volt az inflációs ráta. mint 1975—ben, mégis jóval 10 száza—
lék feletti volt. Ez jellemezte a gazdaság többi ágát is. Kizárólag a külkereskedelmi árak emelkedése lassult le, a nemzetközi infláció mérséklődésével párhuzamosan.
A FOGYASZTÁSI CIKKEK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK 1975. ÉVI ÁRARÁNYAI FINNORSZÁGBAN ÉS MAGYARORSZÁGON
Minden országnak megvannak a hagyományos fogyasztási szokásai. társadal- mi. és szociális preferenciái, a termelékenység termékcsopőrtonkénti eltérései, az adózási rendszer sajátosságai stb., amelyeknek természetszerű következménye az.
hogy bizonyos cikkek viszonylag olcsóbbak vagy drágábbak az egyes országokban.
A finn és a magyar Központi Statisztikai Hivatal munkatársainak a fogyasztói árpolitikára és az áralakulásra vonatkozó megbeszélései során összehasonlítottuk néhány termék és szolgáltatás fogyasztói árát annak érdekében. hogy bizonyos ké- pet kapjunk az árarányok eltéréseinek sajátosságairól. mértékéről. Magyarország már számos nemzetközi két— és többoldalú összehasonlitásban vett részt mind szo- cialista. mind nem szocialista országokkal. Finnország azonban e munkák egyikében sem szerepelt, és így a magyar és a finn fogyasztói árarányok összehasonlítására a korábbi munkák alapján még közvetve sincs lehetőség.
E munka keretében nem volt célunk a finn márka és a forint vásárlóerő-pari—
tásának megállapítása. mivel a rendelkezésre álló eszközök nem tették lehetővé megfelelő nagyszámú tétel részletekbe menő, pontos összehasonlítását.
Viszonylag nagy volumenű, jellemző. lényegében azonosnak tekinthető, azonos fogyasztói igényeket kielégítő 222 termék és szolgáltatás fogyasztói árát hasonlí- tottuk össze. Az egyes tételek kiválasztásánál nem törekedtünk az összes minőségi paraméter azonosítására, mert az a munkát rendkívül megnehezítette és az össze- hasonlítás körét nagyon leszűkítette volna. Célunk az egyes termékcsoportok jel—
legzetes árarány—eltéréseinek nagyvonalú bemutatása volt. Az így megállapított ár- arányok természetszerűleg nem tekinthetők teljesen pontos számoknak, de az el- térések jellegét. irányzatát jól jelzik.
Az összehasonlított 222 termék és szolgáltatás megnevezése, finn márka és magyar forint árának és az árak hányadosának felsorolására nincs itt lehetőség.
6'
644 DR. MARTON ADAM
A 7. táblában az eredményeket összevontan. a legjellemzőbb fogyasztói csoportok szerint összevonva és átlagolva közöljük, feltüntetve a tételszámot és az átlagos árarány körül tapasztalható szóródást, pontosabban az adott csoportban található legalacsonyabb és legmagasabb értéket mutatjuk be. A csoportátlagokat az egyes tételek árarányainak egyszerű számtani átlagaként számítottuk ki, jóllehet azok jelentősége a fogyasztásban nagyon különböző. Ezt a meglehetősen nagyvonalú eljárást indokolta a számítások közelítő, csak tendenciákat feltáró jellege. vala- mint az. hogy feltételezhetően a nagyobb és kisebb volumenű tételeknél az árará- nyok szóródása nagyjából hasonló.
Az árak általában az 1975. évi országos átlagárak. Némely esetben, például
az idényáras cikkek és közlekedési tarifák esetében. a budapesti és a helsinki árakat hasonlítottuk össze.1975-ben a Magyar Nemzeti Bank nem kereskedelmi árfolyama szerint egy finn márka kereken 520 forintot ért. A 7. tábla adatait vizsgálva (az összehasonlított tételek alapján számolva) azon árucsoportok olcsóbbak Magyarországon, amelyek—
nél egy finn márka értéke 520 forintnál kisebb, mig a többi csoport Magyar- országon viszonylag drágább.
A 7. tábla adataiból megállapítható, hogy a turistaárfolyamon számolva a finn márka kissé túlértékelt, ha az átlagos fogyasztói árarányokat vizsgáljuk? Emlé—
keztetni kell itt arra. hogy a finn márka árfolyamát legutóbb 1967-ben állapították meg. és azóta igen jelentős infláció zajlott le, a fogyasztói árak több mint kétsze- resére emelkedtek. A különböző nemzetközi összehasonlítások is azt jelzik, hogy Finnország, illetve Helsinki a viszonylag drága országok. illetve városok közé tar- tozik. A 7. tábla adataiból. illetve az összehasonlított tételek alapján a következő fontosabb megállapítások tehetők.
Az élelmiszerek közül lényegében ugyanannyiba kerül mindkét országban a margarin, a tej, és a tejtermékek túlnyomó része. Magyarországon olcsóbbak a ce- reáliák, a kenyér és a péksütemény, a hús és húskészítmények, a zöldségfélék és a hazai gyümölcs. valamint az éttermi árak. Az árkülönbségek meglehetősen na- gyok: sok esetben —— a kenyér, a gyümölcs és egyes húskészítmények esetében -— a finn márka vásárlóértéke alig haladja meg a forintét. (Az eltérések jellegére utal az átlag mellett a legnagyobb és a legkisebb adat feltüntetése.)
Magyarországon drágább a déligyümölcs, (: kávé, a tea, úgyszintén jóval drá—
gábbak Magyarországon bizonyos tőkés importból származó italok és cigaretták, míg a hazai gyártmányú dohányáruk és italok (a szocialista országokból importál- takat is beleértve) Magyarországon olcsóbbak.
Az élelmiszerek és italok árarányai azt jelzik, hogy ebben a körben a finn márka vásárlóértéke a hivatalos nem kereskedelmi árfolyam alig kétharmadát teszi ki. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek körében összehasonlított 80 tétel közül 65 eset—
ben (810/0) a finn márka vásárlóértéke nem érte el az 520 forintot.
Az iparcikkek körében más a helyzet. Bár az árarányok ott is nagy szóródást mutatnak, mégis több az olyan tétel. amely Magyarországon viszonylag drágább.
Néhány iparcikk, amely Magyarországon olcsóbb: gyufa, konyharuha, függöny.
porcelán és egyéb edény, bizonyos vas- és műszaki cikkek. cipő. fogkefe, hanglemez, könyv, folyóirat, írószer. A ruházati cikkek túlnyomó része lényegében ugyanannyiba kerül mindkét országban. A vegyes iparcikkek, főként a tartós fogyasztási cikkek viszont Magyarországon drágábbak. Az összehasonlított iparcikkek több mint felé—
nél a finn márka értéke elég számottevően 5 forint felett volt.
3 Az itt bemutatott árorányokat :: finn fogyasztói szerkezet alapján átlagolva a finn márka vásárlóereje 4.3 forint. míg a magyar fogyasztási szerkezet alapján 4.2 forint.
A FINN FOGYASZTÓ! ÁRPOLlTIKA
645
7. tábla
Egyes finnországi és magyarországi fogyasztói árak összehasonlitása, 1975
Egy finn márka
Usszeha- Mm*__.___
Cikkcsoport starting? legkisebb legnagyobb átlagos'
szama forintértéke
Élelmiszerek (kenyér, cukor, zsir, hús, húskészítmények, tej, tejtermékek,
konzerv stb.) . . . . . . . 37 1.11 8.78 3.29
Zöldség, gyümölcs . . . 14 1.29 3.78 2,12
Ka'vé, tea, kakaó, édesség . . . . 7 4.95 11.69 8,14
Déligyümölcs . . . . .. . . 3 6.27 7.96 6.37
ltolok . . . . . . . . . 9 1,29 8,81 4,06
Dohányáru, hazai . 3 0,80 2.14 1.53
Dohányáru, import . 3 7.58 11.93 9.30
Vendéglátás 4 2.95 3.37 3.14
Fűtés, világítás . 4 1.79 5.38 3.58
Tisztítószerek . . 4 3.86 10.33 6.40
Bútor . . 7 4.8? 8,73 7,02
Lokástextíl . . 6 2.33 6.14 4.14
Lakásvilágítás 3 2.26 9.95 7.38
Háztartási gépek 6 4.39 11.71 7,46
Konyhdfelszerelés . . 12 1.69 10.00 4.49
Háztartási szolgáltatások 3 0.89 2,85 1,75
Ruházat
méteráru . . . . . . . . 2 6,14 9,68 7,91
felsőkonfekció . . . . . . . 10 2.93 7.73 5,54
ing, blúz, . 3 2.84 5.58 3.92
fehérnemű, harisnya 7 2.71 8.62 5.18
kötöttáruk . 3 6.82 10.88 9.03
rövidáru, dlvatáru 5 3.69 11.77 6.50
Lábbeli . . . . . 4 1.84 3.56 2.76
Testápolási cikkek . . . . 9 1.02 8.62 4.89
Testápolási szolgáltatások . . . . 2 0.83 2.10 1.46 Kultúrcikkek (tv, rádió, lemezjátszó,
fényképezőgép, írógép, magneto-
fon) . . . . . . 7 5.90 13.33 8.90
Hanglemez, könyv, folyóirat 6 1.26 3.54 2.22
Papír, írószer . . . 4 1.18 2.40 1.72
Közlekedési eszközök és tartozékok,
benzin . . . . . . . 6 5.3?) 8,35 5,93
Helyi és távolsági közlekedés . 5 1.09 4,69 2.90
Postai díjak . . 3 1.43 8.33 5.15
Javító szolgáltatások . . . 2 1.08 2.68 1.88
Egyéb árucikkek (óra, gyűrű, játék,
film stb.) . . . . . . . . . 9 1.34 7.88 4.70
Egyéb szolgáltatások (belépőjegyek, biztosítás, fényképész, rádió— tv-
előflzetés stb.)
10 0.80 3.75
222
* Az egyes tételek számtani átlaga.
Közismert, hogy a szolgáltatások Magyarországon nagyon olcsók. Ez meg- nyilvánul az itt rendelkezésre álló adatokban is, amelyek azt jelzik. hogy legtöbb esetben a szolgáltatások finnországi márka ára alig fele a forint áraknak. 30 szol- gáltatás közül 28 volt Magyarországon olcsóbb, és ezek legtöbbjénél egy finn márka vásárlóértéke 2 forint körül alakult (a testápolási, valamint a javító szolgál- tatásoknál jóval 2 forint alatt volt).
646 DR. MARTON: A FiNN FOGYASZTÓ! ARPOLITIKA
PE3l-OME
Pasanme dauncxoü SKOHOMHKH Ha npommeunu nocnenueü uersepm BeKa nponcxonuno : ycnoamlx numnnuuu, TeMnbl Koropoü npeabuuann sanaAHoesponeücm—ie. C 1951 no 1975 rop, posuuuusre u.enu ysenuuunucs a ue'rupe pasa. Crpemneuus (13anon axouomuuecxoű nemn-mm K oxasaumo Bosneücrsun Ha uenooőpaaoaaune Aaaanu HeOAHHÖKOBble pesynb- ram. Ha nepBoe mecro crasnnuca anoHOMuuecnuü pocr " nognepmanne nom-noi? zanm'ocw, a yaenuueumo u.eH anAaBanOCb mensmee :Haueuue. Pocr Homunanbuoü aapnna-ru öbm ncxmoumensno ÖblCprlM u snauurenbuo npeaucun noBbluJeHHe npowsaonmenbnocm rpyna. B reuer—me HeCKoanHX nocneAl-mx neT Muposaa uncpnnuun auaumenbno ycxopnna TeMi'lbI unmnnunn a CDHHIIHHAHH, xora nonrocpouuaa TEHAeHUMH coomomeunü axcnopr—
Hblx " uMnop'thlx u.eu He nanne'rcn Heőnaronpunrnoü : mmm sperma cpuucxoü eno-*
HOMHKH.
B paMKax cpeAHero pocra poauu-mmx u.eH Keapmpuan nnara, u.euu Ha npogoaonbcr- aue " ycnyru BOSpaCTanH a Sonbweü, a u.eusi Ha npOMTOBapbl —-— a meusmeü mepe.
B TEHeHHe nocnegnnx ner Ha ueHooópaaoaaHue őonbmoe Hnum-me oxaaano ynopomenwe anepronocmeneü. PaHee oőumi—i yposem, u.eH ynaauaancn s retten-me 16—17 ne'r, a a noc-
neAHue rom,: Ana erore Tpeőyerca yuce TOHbKO 8 rre-r.
C TOHKH sperma yposnn poanwmux u.en (himnemu He omocm'cu K uucny AeUJEBbIX crpau. B u.ennx onpeneneumi napure'ra cpuucxoü mapm u BeHrepcxoro (papam-e 65an conocraanensi nem 1975 rona Ha őonee 200 BHAOB norpeőmenbcuux TOBBpOB u ycnyr.
Aamme noxasanu, nro odauuuansuuü KYpC MBpKH SBRHeTCR 3öBblLueHHblM. CpeAu coomo- weunü u.en HaőnUOAaeTCSI suauwrenwoe paccenaauue. Ha OCHOBBHHH paanmubix couuanbuo—
nonm'w-leCKux cooőpamenuü sHaunTenbuan nacrb ycnyr " oreuecrseuuoro l'ipOAOBOanTBMH
!; BeHi'pHH Aemeane. u.enm Ha uacn. npomrosapoa, Hanpnmep Ha ogemny, e oőenx apai-lax aanmorcn no cymecray ogunauossmu. Tosapu nnurenworo nonbaoeaunn, Texnnuecxue HSAGHHS " TOBapbl uMnopmpyeMbre ne xannranucwuecmx crpaH seanmorcs őonee neme- awm rnaBHblM oőpasoM B mnunmun.
SUMMARY
The development of Finland's economy in the last guarter of the century proceeded under the conditions of a high inflation rate, even compared to the .Western European countries. The consumer's prices increased fourfold between 1951 and 1975. The efforts of the Finnish economic policy which aimed at theinfluencing of prices achieved varying success.
The sustaining of the economic growth and full employment enjoyed a priority, and smaller importance was attached to the price increase. The rise in nominal wages was extremely fast. it was well over the increase of productivity. lnflotion in the world market enhanced considerably in the last few years, the inflation in Finland, although the long range trend of the terms of trade does not seem to be unfavourable for Finland's economy.
Within the average, rents, the prices of foodstuffs and services increased to a greater extent, while the prices of industrial articles increased less. The price changes of the last few years are marked with the dramatic increase in the prices of fuels. Whereas before it took 16—17 years for the average price level to double. recently it took only 8 years.
As regards the consumer's price level Finland does not belong to the cheap countries.
in order to determine the purchasing power rate of the Finnish mark and of the Hungarian forint the prices of more than 200 consumers goods and services were compared for 1975.
The data show that the Finnish mark is rather overvalued by the official rate of exhange.
A considerable dispersion can be pointed out for the price ratios. The prices of services and home foodstuffs are, for the most part, lower in Hungary due to social political con- siderations. The price level of a part of industrial articles, for instance clothing, is proctically the same in both countries. Durable consumer goods, telecommunication eauipments. and products imported from the capitalist countries are generally cheaper in Finland.
