a p o l g á r i l e á n y i s k o l á k r e f o r m j a .
Népoktatási törvényünket — tudvalevőleg — 1868-ban al- kották. Fordulópontot jelent ez a nevezetes alkotás közoktatásunk történetében, söt nemzetünk kulturéletében is . . . De azóta 30 év telt el, gőzerővel haladt az egész világ, megváltoztak a viszonyok n á l u n k is. Az előtt általán a nőktől a társadalom n e m kívánt ma- gasabb műveltséget, sőt némelyek egyenesen tiltották e z t ; elég volt, h a írni-olvasni t u d o t t ; a kevésbbé művelt osztály még ezt sem tartotta szükségesnek, inkább a háztartás volt a nö e l e m e ; az meg épen senkinek sem jutott eszébe, hogy a család nőtagjai hiva- talt vállaljanak vagy üzletet nyissanak. Ma a nő is kenyérkeresővé lett, m a j d n e m az utolsó napszámos is az elemi iskolánál tovább taníttatja leányát, háztartással meg épen senki sem foglalkozik: a magasabb műveltséget affektáló hölgy megveti azt, a szegényebb-
nek pedig n e m volt alkalma azt megtanulni. Csoda-e, hogy a régi szűk keretet m a tágítani akarják, s hogy általános jelszó a népok- tatási törvények reformja.
Vizsgáljuk tehát t ü z e t e s e n : jogos-e e kivánság, illetőleg szükséges-e a polgári iskolák reformja? s h a igen : minő legyen az ? — Itt előrebocsátom, hogy csak annyiban fogunk m á s intéz- ménynyel foglalkozni, a ' m e n n y i b e n evvel szorosan összefügg.
De hogy e kérdésekre megfelelhessünk, lássuk röviden a pol- gári leányiskolák h i s t o r i k u m á t ; i n d u l j u n k ki az intézmény böl- csőjétől.
Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. adott létjogot a polgári leány- iskoláknak s ez alapon t u d t o m m a l 1870-ben a székesfővárosban állították fel az első polgári leányiskolát. A törvény egy szóval sem tesz különbséget a polgári fiu- és leányiskola k ö z t ; a polgári fiúiskolákat pedig a középiskolák kaptafájához szabták : következő- leg a polgári leányiskoláknak sem volt egyéb czéljuk; a nők spe-
Magyar Picdngogia. VIII. 3. 9
1 3 0 GYULÁT BÉLA.
ciális hivatására még csak annyi tekintettel sem volt a törvény, hogy a kézimunkát sem a rendes, sem a rendkívüli tantárgyak közt n e m említi. Ellenben a felső leánynépiskola külön van szervezve, ott m á r a női kézimunka is szerepel. Ebből határozottan követ- keztethető, hogy a törvényhozás a felső leányiskolát tekintette az életre készítő gyakorlati intézménynek, a polgári leányiskolát pedig általános műveltséget adó, az intelligens osztály számára való úgynevezett középiskolának tartotta.
Mikor azután 1875-ben megteremtették a felsőbb leányisko- lát, akkor a polgári leányiskolák egészen más helyzetbe jutottak.
Szegény polgári iskola még alig kezdett virágozni, m á r örökre elvágták fejlődésének eredeti útját, másfelé terelték.
Most — talán épen az ú j intézmény kedvéért s a n n a k érde- kében — kezdik a polgári leányiskolát reparálgatni. így 1876-ban a népiskolai törvény végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri utasítások a női kézimunkával «egészítik ki» a tantervet. 1887-ben pedig, a midőn a közoktatási kormány a polgári és felsőbb leány- iskola s az elemi iskolai tanítónőképzők között szerves kapcsola- tot létesített, a polgári leányiskola tantervébe felvette az egészség- t a n t és testgyakorlatot is, és — m i n t a rendelet m o n d j a —
"gyakorlati szempontból" a női kézimunkát nagyobb óraszámmal osztotta be, természetesen egyéb tantárgyak rovására, m e r t más- kép lehetetlen volt az akkor sokat hangoztatott túlterhelés miatt, így forgatták ki a polgári leányiskolát eredeti rendeltetéséből s játszatják vele a felső leányiskola szerepét, avval pedig n e m tö- rődnek.
Minthogy azonban az . 1887-ben kiadott felsőbb és polgári ' leányiskolái tantervek annyira egyezők, hogy a kétféle iskolát
könnyen össze lehet téveszteni: az országos közoktatási tanács 1891-ben behatóan foglalkozik e kérdéssel. «A tanács nézete sze- rint — úgymond — a polgári leányiskola a nemzeti alapon nyugvó általános míveltség közvetítése mellett gyakorlati irányú nevelést kell hogy adjon, míg a felsőbb leányiskola kiválóan irodalmi kép- zésre alapítja a nevelést . . . . Kívánatosnak t a r t j a ehhez képest tantervének megváltoztatását s a polgári leányiskoláknak gyakorlati, nevezetesen kereskedelmi, ipari, gazdasági irányban való tovább fejlesztését." Legyen szabad itt megjegyeznem, hogy ekkor m á r a vezetésem alatt álló intézetnél mind kereskedelmi, m i n d ipari szaktanfolyam létezett. Utolsó intézkedés volt az, hogy az állami
a p o l g á r i l e á n y i s k o l á k r e f o r m j a . 131 felsőbb leányiskolák részére 1885-ben kiadott «Rendtartási és fegyelmi szabályzatot® 1893-ban az állami és az államilag segé-
lyezett polgári leányiskolákra is kiterjesztették.
Ez a jelenlegi állapot, vagyis a polgári leányiskola félig nép- iskola, félig középiskola; névleg gyakorlati, de valóban n e m gya- korlati irányú. S e ferde helyzetbe — m i n t láttuk —•• akképen jutott, hogy a későbbi felsőbb leányiskolának kellett positiót te- remteni. Ez pedig azért volt nehéz, mert 1875-ben még korai volt a felsőbb leányiskola; az akkori szükségletnek nagyon jól meg- felelt még a négyosztályú polgári leányiskola, melynek tantermei- b e n akkor igazán előkelő, müveit szülők, vidéki földbirtokosok stb. gyermekei sem voltak ritkák. Hogy mily ' n e h é z volt a kora- szülött felsőbb leányiskoláról gondoskodni, m u t a t j a az is, hogy 12 év alatt ötször átszervezték (L. Szuppán : A magyar felsőbb leányiskola m ú l t j a és jelene) s a polgári leányiskola önállóságát is feláldozták, a mennyiben másodrendű intézetté degradálták. Pedig ugyancsak kár volt ezt tenni, mert ezzel sem az egyiknek, sem a másiknak n e m tettek jó szolgálatot. Szuppán ugyanis «A leányok középfokú oktatásának reformjában® azt m o n d j a : «E szervezet fennállása óta lefolyt kilencz év arról tanúskodik, hogy a mit a.
polgári és felsőbb leányiskolák tanterveinek öszhangba hozatalá- val el akartak érni, csak részben valósult meg. Aránylag csekély a.
száma azon növendékeknek, a kik a polgári leányiskola elvégzése u t á n tanulmányaikat a felsőbb leányiskola V. és VI. osztályában folytatták®.
Nem akarok mindezért szemrehányást tenni a dédelgetett fiatalabb testvérintézetnek, vagy pörösködni vele; inkább — m i n t jó testvérhez illő — szívesen meghagyom a felső leányiskolának az elfoglalt tért és belenyugszom a szerényebb igényű polgári leányiskolának ifjabban kijelölt sorsába. Csak már egyszer enged- jék — m i n t nagykorút — a saját lábán járni, önállóvá lenni, hogy betölthesse hivatását. S ez a f ő ; nem az, hogy melyik áll maga- sabban a kettő közül..
Vizsgáljuk t e h á t : mi, a mai körülmények közt a polgári
•leányiskola feladata? A törvény, mint konstatáltuk, e tekintetben n e m intézkedett. A kormány 1887-ben hangoztatta először a
«gyakorlati szempontot®. A közoktatási tanács — miképen a.
fentebbiekben láttuk — 1891-ben nyilatkozik határozottabban
•s a polgári leányiskoláknak gyakorlati irányban való fejle sztésót
1 3 2 g y u lÁ T b é l a .
kívánja. Legyen szabad itt mások véleményét is idéznem. Sebes- tyén Gyula, kihez Alexander Bernát is csatlakozik, így szól:
«A polgári leányiskola erősen befogózik a népiskolába, s tulajdon- képen n e m is egyéb, m i n t a n n a k ' m a g a s a b b fokon való folytatása,, a melytől sem tanítási, sem nevelési rendszere lényegesen el n e m tér. Altalános műveltséget a d ; de az általános műveltség, míg egy- felől az emberi és nemzeti ideális érdekek szolgálatában áll, k é - zenfogva halad a polgári leányiskolának növendékeket szolgáltató- társadalmi körök gyakorlati szükségleteinek kielégítésével.» Az.
országos középiskolai tanáregyesület körei olykép nyilatkoznak,, hogy a polgári leányiskola kenyérkereső pályákra készít elő..
Szyppán szerint pedig «a polgári leányiskola, m i n t neve is •mu- tatja, a szó szoros értelmében más társadalmi rétegek követelmé- nyeinek kielégítésére van hivatva, m i n t a felsőbb leányiskola))..
Volenszky Gyula épen ellenkezőleg azt m o n d j a : «A polgári és.
felsőbb leányiskolák ok nélküli elkülönzése sebe l e á n y o k t a t á s u n k - nak)). (Magyar Psedagogia IV. évf. 320.) Galauner Lujza szintén a felső leányiskolával egyenlőnek m o n d j a a polgári leányiskola, feladatát. (Magyar Piedagogia III. 174.) Geó'cze Sarolta sem t a r t j a szükségesnek a középfokú leányiskolák kettéválasztását s a hat.
osztályú felsőbb leányiskolát tartja az egyetlen megfelelő leány- középiskolának, de abban is nagyobb súlyt kiván fektetni a
7íóT
hivatást előkészítő tárgyakra és főleg a tanerőkre. (Magyar Pted.
I. 219.) Nemessányi Adél és Petrovicsné Németh Anna szintén gyakorlati intézménynek tartják a polgári leányiskolát s egyene- sen a gyakorlati élettel akarják szoros kapcsolatba hozni. (Polg.
Isk. Közi. 1897., 1898.) Szécskay István egy háztartási tanfolyam- mal akarja kibővíteni a polgári leányiskolát. Magam is a b b a n az erős meggyőződésben vagyok, hogy a polgári leányiskolának m a önálló czélja m á s n e m lehet, m i n t hogy a n ő t a gyakorlati éleire- előkészítse. E mellett a d h a t annyi általános műveltséget, hogy a szakiskolákra u. m. tanítónőképzőre, női kereskedelmi és ipari tanfolyamra, postára, távíróra stb. képessé tegye. S e gyakorlati irányt a vezetésemre bizott intézetben évek óta tőlem telhetőleg ápolom és fejlesztem.
E vélemények előadása s a feladat körülírása u t á n az a kér- dés merül f e l : megfelel-e a fenti kívánalmaknak a mai polgári leányiskola ? Ezt, azt hiszem, alig fogja valaki állítani, h a ismeri a polgári leányiskolák tantervét és szervezetét. H a felteszsziik is azt,.
a p o l g á r i l e á n y i s k o l á k r e f o r m j a . 1 3 3
Rogy pl - a képzöintézetbe való fölvételre elég az, a mit a növendékek a polgári leányiskolában tanulnak, liabár erre nézve sem hallottam mindig kedvező véleményt; de azt semmikép sem erősíthetem meg, hogy a gyakorlati élet követelményeit kielégíti. Pedig ez volna á főfeladata, mert növendékeinek legnagyobb része onnét a gyakorlati életbe lép. Szuppánra már hivatkoztam, a ki azt állítja, hogy a felső leányiskolában kevesen folytatják tanulmányaikat. Azt is statisztikailag tudom bebizonyítani, hogy a képzőbe csak 1 — 2 % jut, a női kereskedelmi tanfolyamra 1 0 — 1 5 % , tehát mintegy 8 0 % egyenesen az életbe lép, s visz oda magával egy kevés álta- lános ismeretet; de igazi lelki műveltséget, kézi ügyességet, házias- ságot, női erkölcsöket alig. Félreértések elkerülése végett azonban megjegyzem, hogy ennek nem csupán az iskola vagy tanárai, h a n e m inkább a szervezet és tanterv áz oka, a mennyiben épen az hiányzik belőle, vagy csak keveset ad belőle, a minek az életben gyakorlati hasznát vehetné s a mi speciális női. így pl. hiányos, kevés a női kézimunka gyakorlásának eredménye ; a háztartástant csak elmé- letileg tanulják, a n n a k pedig nincs értéke; aesthetikát, neveléstant n e m t a n u l n a k ; a számtanból épen a könyvvitel h i á n y z i k ; a chemia n a g y o n tudományos alapon indul, a magyar nyelv és irodalmi óra pedig kevés. Az is egyik gyenge oldala a polgári leányiskoláknak, hogy nagyon korán, egészen éretlenül: 13—14 éves korukban bocsátja ki növendékeit szárnyai alól. E nézetben v a n n a k a fent-
említett szakértő nők is kivétel nélkül, s igy bátran elfogadhatjuk, hogy a piai polgári leányiskola nem felel meg teljesen a kormány, a szakegyének és a társadalom által kitűzött speciális feladatnak é s a gyakorlati élet követelményeinek.
Miképen kellene tehát a polgári leányiskolát átalakítani, hogy kitűzött feladatának jobban meg feleljen? Szerény nézetem szerint a négyosztályú polgári leányiskola erre igen szűk keret.
Azt a négy osztályt teljesen elfoglalják az általános műveltséget adó tantárgyak, sőt még azokra sem nagyon elég, s így gyakorlati dolgokra egyáltalán nem marad idő. Szükség volna jóval több kézimunka-órára, a háztartás gyakorlatára, neveléstanra, íestheti- kára, esetleg kis lélektanra; de a 24—26 órából n e m telik több. így nem marad egyéb hátra, mint a polgári leányiskolá- kat egy _osztálylyal kibővíteni. Galauner Lujza és Nemessányi Adél két, Petrovicsné egy osztálylyal óhajtanák megtoldani ; Leőcze Sarolta a hat osztályú középfokú leányiskolák mellett
1 3 4 GYULÁT BÉLA.
tör lándzsát, Alexander Bernát a négy osztályt is elégnek tartja.
É n a kibővítést a következő okok alapján t a r t o m szükséges- n e k : 1. A négy osztályba a gyakorlati studiumok az általános- műveltségre szükséges tantárgyak megcsonkítása nélkül be n e m illeszthetők. — 2. A növendékek korábban n e m elég érettek a- gyakorlati dolgok elsajátítására. — 3. A négyosztályú polgári- leányiskola növendékei az életbe 13—14 éves k o r u k b a n igen ko- rán lépnek ki, hisz ekkor legjobban rászorulnának a vezetésre. — 4. H a növendékei 13—14 éve3 korukban elhagyják az iskolát, a.
képzőbe n e m is veszik őket f e l ; de egyéb szakiskolára is éretle- nek ily korban, pl. a női kereskedelmi tanfolyamban képzeljünk egy 13 éves leánykát. A növendékeknek is, az iskolának is előnyére- volna az érettebb kor. — 5. Maga a népoktatási törvény is ellen- kezésben van a mostani szervezette], a mennyiben 15 évi iskola- kötelezettséget állapít meg s m á r 13—14 éves korukban elvégzik a legmagasabb népiskolai intézetet. — 6. A ki szakiskolába lép, a n n a k is szüksége van a női hivatáshoz tartozó gyakorlati ismere- tekre, háztartásra, kézimunkára stb., a melyeket csak az V. osz- tályban sajátíthatna el igazán. — 7. Biologiai szempontok is kí- vánják a házias m u n k á k gyakorlását s erre m á r az iskolában kell alkalmat adni, különben a nő életmódja ugyanaz lesz, m i n t a- férfié. (L. Mihalkovics czikkét a Nemzeti Nőnevelés XIX. 457.) •—
8. A nők idegességének ellensúlyozására is a házias foglalkozáso- kat a j á n l j a a Nemzeti Nőnevelés (XIX. 450.) — 9. Nemzetgazda- sági okok és sociális érdekek is követelik, a m e n n y i b e n á nemzeti vagyonosodást is, a könnyebb megélhetést, tehát az általános jóllétet is jobban elősegítheti egy intelligens, a háziasságban nevelt és- gyakorolt családanya, a ki nem ritkán családfő is egyszersmind. — 10. Végre a külföld p é l d á j a : Angol- és Francziaország az álta- lános műveltség mellett a háztartás gyakorlatát is rég bevitte az.
iskolába.
í m e , ezek azok az okok, a melyek alapján én szükségesnek, tartom a polgári leányiskola kibővítését.
De ez még n e m m i n d e n , a mi a leánynevelés sikerét bizto- sítja. Igen fontos dolog volna még az, hogy a leányiskolák tan- erői erre különösen alkalmasak legyenek. Mert n e m mindegyik, tanítónő vagy t a n á r alkalmas a leánynevelésre, s a n e m odavaló többet árt, m i n t használ. Azért n e m kielégítő a mai polgári leány-
A POLGÁRI LEÁNYISKOLÁK REFORMJA. 1 3 5
iskoláknak etkikai és morális hatása, eredménye. «Bémítő kár az, a mit a tanítónők izgatott lelkiállapota a jövő nemzedék ideg- rendszerén elköveti) -— m o n d j a özv. Szeméhjné Krizsanovszky Ilona a Nemzeti Nőnevelésben. (XIX. 450.) — Geőcze Sarolta p e d i g : (i A tanerők képesítését — ú g y m o n d — - n e m t a r t o m any- nyira lényegesnek; ismertem egyetemi tanárt, a kitől a leány- növendékei n e m tanultak semmit, és ismertem csakis elemi isko- lára képesített tanítót, a ki tanítványai előtt egész kincses bányá- ját t u d t a megnyitni a tudásnak és gondolkozásnak. Leánytanulók- kal szemben minden az egyéniségen fordul meg. Lehet az a t a n á r egyetemi professzor is, elemi iskolai tanító is, csak igazán müveit, gyöngéd érzésű, ép kedélyű ember legyen. Lehet az férfi is, nő is.
Az tökéletesen mindegy, csak t u d j a tisztelni a tanuló leánykában a nőt és meg ne sértse benne a nőies érzést. (Magy. Paed. I. 213.)»
Ehhez n e m kell kommentár, n e m is én, a férfi, h a n e m szakértő és nagyon is illetékes nők m o n d j á k . Csak azt teszem még hozzá, hogy tapasztalásom szerint egyoldalú nevelés az eredménye a n n a k is, h a valamely intézetben kizárólag nők, vagy kizárólag férfiak t a n í t a n a k ; pedig h a az életnek tanítunk, nevelünk, az egyoldalú- ságot kerülni kell . . . .
Tehát megfelelő szervezet és tanterv s alkalmas tanerők , együtt biztosíthatják a nőnevelés.sikerét.
Addig pedig, mig e reform megtörténik, a négyosztályú pol- gári leányiskola mellé állítsunk mielőbb főzőkonyhát s egyéb házi gazdasági eszközöket, hogy a növendékek gyakorlatilag is elsajá- títhassák — a mennyire lehet — az ész- és okszerű, öntudatosan takarékos háztartást és házi foglalkozásokat, a melyekhez m a vajmi kevesen é r t e n e k ! Mert a háztartástannak mostani taní- tása — konyha és eszközök, szóval gyakorlat nélkül — valóságos szatíra. Angol- és Francziaországban ez rég másképen van, a né- metek most buzgólkodnak a meghonosításán. A felolvasó is ez ügy- ben m á r két évvel ezelőtt folyamodott a székesfőváros hatóságához.
A mulasztás, halogatás pedig e téren nagyon megbőszülj a m a g á t ; m á r is mutatkozik a kóros állapot, hogy a szegény férj nem képes elég pénzt előteremteni a gazdálkodni nem tudó nőnek ! . . .
De foglaljuk össze a reform főelveit:
1. A polgári leányiskola gyakorlati irányú, népiskolai jellegű intézet, mely nemzeti alapon általános műveltséget ad és elő- készít a középosztály gyakorlati életszükségleteire.
136 MELLER SIMON.
2. A polgári leányiskola önálló ötosztályú intézet.
3. Szervezete és tanterve saját feladatához képest állapí- tandó meg.
4. E reformok létesüléséig is állítsanak a m a i négyosztályú polgári leányiskolák mellé főző-konyhát és egyéb háztartási be- rendezéseket.
5. A tanerők megválasztásánál nemcsak a képesítés, h a n e m az egyéniség is irányadó legyen.
A részletek megállapítása m á r könnyű d o l o g ; úgyszintén m ó d j á t találni annak, hogy az arra való növendékek a polgári leányiskolából átléphessenek m á r a IV. osztályból a felsőbb leány- iskolába vagy a n ő g y m n a s i u m b a ; az V-ből pedig a tanítónőkép- zőbe és egyéb szakiskolába. Azért evvel nem is fárasztom m . t.
hallgatóim szíves figyelmét.
Legyen szabad befejezésül még csak a n n y i t m o n d a n o m , hogy ezekben a reformokban látom én a polgári leányiskolák igaz föladatát, és ezektől v á j o m az egész társadalom átalakulását, az általános jóllét és megelégedés bekövetkezését, főleg a középosz- tályban, mely k o r u n k b a n legjobban meg van terhelve, s a mely- nek kiváló iskolája lesz m a j d a reformált polgári leányiskola.
Házias, munkás, takarékos, művelt és erkölcsös jó családanyák regenerálhatják testileg és erkölcsileg az egész társadalmat!
"Úgy legyen! GYULÁT B É L A .
A MŰVÉSZET A GYMNASIUMBAN.
I.
Akadnak még elegen, a kik a modern művészet egészséges voltát, nagyságát, sőt jogosultságát is t a g a d j á k ; azt azonban m i n -
denki kénytelen elismerni, hogy az ú j művészet m i n d e n ü t t , a hova eljutott, úgyszólván lázas érdeklődést keltett és nagy közönséget teremtett. E n n e k a közönségnek, mely élénken foglal az ú j m ű v é - szet mellett vagy ellen állást, kifejlődik az érzéke régibb művészi alkotások iránt i s ; s a m o d e r n művészettel egyidejűleg a régibb művészi alkotásoknak ismerete és gyűjtése is föllendül, A m ű v é - szet az emberek lelkében lassankint elfoglalja azt a helyet, mely
