A KOMMUNIZMUS GAZDASÁGTANA
A KOMMUNIZMUS GAZDASÁGTANA
Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén
az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet,
és a Balassi Kiadó
közreműködésével.
A KOMMUNIZMUS GAZDASÁGTANA
Készítette: Kovács János Mátyás, Laki Mihály, Pető Iván
Szakmai felelős: Laki Mihály
2011. június
ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék
A KOMMUNIZMUS GAZDASÁGTANA
5. hét
A klasszikus szocializmus
irányítási és működési rendszere
Készítette: Pető Iván
Szakmai felelős: Laki Mihály
A klasszikus szocializmus – ideológia
• Az előzményekről az Elképzelt szocializmusnál esett szó.
• Amikor a kommunista párt hatalomra kerül, eszméi hivatalos ideológiává válnak
kizárólagosságra tart igényt,
az alternatív világlátás általában tiltott, legfeljebb megtűrt, mint a vallás
• A szocializmus/kommunizmus messianisztikus hit:
═ az emberiség megváltása,
═ a történelem vége,
═ felsőbbrendű a kapitalizmussal szemben,
═ önmagában vett érték, elsődleges jó
• A szocializmus felsőbbrendű
ez elsősorban gazdasági teljesítményben mutatkozik meg,
ami magából a rendszerből következik; „bizonyítéka”, hogy kedvezőbb
feltételeket teremt a termelőerők fejlődéséhez
A klasszikus szocializmus – ideológia (folyt.)
• A rendszer felsőbbrendűségének hite
kiiktatja a piac anarchiáját, a kereslet kínálat ingadozását, röviden:
az utólagos igazodást,
a tervszerűség, előzetes szabályozás,
felszámolja az emberi erőforrás elherdálását, a munkanélküliséget, túltermelési válságot,
megszűnik az üzleti titok, a szocializmusban közkincs,
megszűnik amit ma a fogyasztó manipulálásának nevezünk: a hirdetés, a modellek öncélú váltogatása,
megszűnik a kizsákmányoló osztályok parazita életmódja, fogyasztása, nem csak gazdasági, morális értelemben is felsőbbrendű,
a) mert tisztább, nemesebb,
b) biztosítja a társadalmi igazságosságot, egyenlőséget.
megszünteti az elidegenedést, ti. a tárgyak (árufetisizmus) és intézmények
által elválasztott emberi viszonyok helyét a közvetlen emberi viszonyok
váltják fel
A klasszikus szocializmus – ideológia (folyt.)
• Alapvető ígéretek
Emberi értelemben is belátható időn belül utolérik a szocialista országok a legfejlettebb kapitalistákat
A rendszer mintegy szerződést köt polgáraival: az egyén dolgozzék rendesen, fogadja el a kötelezettségeket,
az állam a többiről gondoskodik:
a) biztosítja a munkahelyet, b) az élelmet,
c) a lakhatást,
d) az egészségügyi ellátást, e) az oktatást,
f) a sportot, üdülést,
g) a kulturális javakat
A klasszikus szocializmus – ideológia (folyt.)
• A kommunista ideológia önlegitimációja, paternalista jellege
Önmagát diktatúrának tartja, proletárdiktatúrának nevezi (vö. Elképzelt szocializmus)
a) de a többség diktatúrája a kisebbség felett,
b) ráadásul nem öncél, hanem a történelem befejezése érdekében, c) szociológiai értelemben nem igaz a kezdetekre sem, mert általában a
munkásosztály kisebbségben van,
d) a parasztság és a haladó értelmiség szövetségesek, de nem gyakorolják a hatalmat.
A munkásosztály sem közvetlenül gyakorolja a hatalmát, hanem pártján keresztül. A párt jobban tudja, hogy a népnek mi a hosszú távú érdeke – élcsapat. Ez maga a paternalizmus
A forradalom győzelme bizonyította, hogy alkalmas erre, de
„rendelkezésére áll” a tudományos szocializmus (tudszoc), amely eszméi, módszerei révén az intellektuális fölényt is biztosítják
képviselőinek
A párt, pártállam/állampárt
• A párt = kommunista párt
nem egyenlő a párt hagyományos jelentésével, rész képviseletével közös normák alapján, hanem az élcsapat, a hatalom letéteményezettje,
néhol több párt is (NDK, Lengyelország.), de a kommunista párt szerepének elfogadásával, formálisan a korábbi pártok a Hazafias Népfrontban olvadnak fel
• Egypártrendszer = az alkotmány is rögzíti: az ország vezető ereje a kommunista párt
ez nincs jogi értelemben, kodifikáltan kifejtve,
a gyakorlatban azt jelenti, hogy a modern állam formálisan fennmaradt három elkülönült hatalmi ága (törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató) mellett egy negyedik jelenik meg,
valójában: a párt a többi ág fölötti hatalommal rendelkezik: innen a fenti megjelölések
• A párt jogkörei
kinevezések, leváltások, előléptetések – káderhatásköri lista, nomenklatúra, iránymutatás, valójában utasító határozat az állami döntések előtt,
közvetlen kapcsolat az államapparátussal – párhuzamos szervezet (vö. hadsereg komisszárok, politikai tisztek),
maguk a vezetők is többségében tagjai a pártnak
A párt, pártállam/állampárt (folyt.)
• A párt mint szervezet – elvben
szerveződési alapelv a demokratikus centralizmus = hierarchikus szervezet, a felsőbb döntések kötelezők,
a tagság egyéni, a belépés önkéntes, de bizonyos pozíciókban elvárt, a felsőbb szervek által is igényelt „tervelőírás” a pártépítés,
a szervezeti rendszer területi elvű, azon belül munkahelyre, illetve lakóhelyre épülő, utóbbi inkább nyugdíjasoknál,
a hierarchia: munkahelyen belüli szervezeti egység – munkahely (üzem) – település (kerület) – járás, illetve megye – Központi Bizottság (kongresszus választja) – Politikai Bizottság
(KB választja) – KB titkárok (KB választja) fő- (első-) titkár (KB választja).
• A párt mint szervezet – a valóság
a párt élcsapat, annak élén a szinte abszolutisztikus hatalommal rendelkező fő- (első-) titkár, és az általa vezetett PB, illetve KB.,
a tisztségviselők, munkahelyi párttitkártól a KB titkárig bezárólag főállásúak = pártapparátus = bürokratikus szervezet = formális szabályok nélküli hatalom: KB titkár, PB tag nagyobb hatalom, mint a miniszter, de személyfüggő is, pl. megyei tanács elnöke, aki KB tag és a megyei pártitkár, nagyüzemi vezérigazgató, pártitkár stb.),
a pártapparátus és nem a tagság dönt – a pártbizottság, minden felsorolt szinten inkább az apparátus, mint a laikus testület,
a politikai rendőrség: a diktatúra megtestesítője, formálisan a párt ökle, de a párton belüli harcok eszköze is, a szokásos bürokratikus önmozgás adta lehetőségekkel
A párt, pártállam/állampárt (folyt.)
• Transzmissziós szervezetek (a párt akaratának közvetítői)
Vezetőit „természetesen” szintén hatásköri lista alapján a párt „ajánlják”
Az élet különféle területein ún. társadalmi szervezetek, de szabad szervezkedés nélkül, kizárólagos feladatokkal, területenként egy, sokszor hatósági funkcióval Szakszervezet: a társadalombiztosítás „gazdája” (SZTK), szociális,
sportintézmények gazdája, állami költségvetésből gazdálkodva Művészeti szövetségek: bizonyítvány a művészeti tevékenység
folytatására
Szövetkezetek hatóságai: KISOSZ, TOT
• A rendszert összetartó erők
ideológia: eszmék, célok, értékek, hit vagy annak mímelése,
a hatalom, megtartásának szándéka lehet küldetéstudat is, meg egzisztenciális érdek is, ill. a kettő ötvözete,
presztízs és privilégiumok: előnyökkel rendelkeznek, része a személyi kultusz, a legfőbb vezető emberfeletti tulajdonságai a tényleges hatalmából adódóan, kényszer: fegyelem, hierarchizált rendszer + politikai rendőrség
A párt, pártállam/állampárt (folyt.)
• Totális hatalom – totalitárius rendszer:
a párt, a bürokrácia hatalma, befolyása, útmutatásai az élet minden szférájára kiterjednek,
nincsen szilárd, számonkérhető jogrend,
a) nem a jog rendjének van a bürokrácia alávetve, hanem fordítva, b) homályos pártjogosítványok,
c) politikai rendőrség hatalmaskodása, d) önálló államhatalmi ágak felszámolása
elvárt, sőt kötelező a fegyelem, az áldozatkészség és az éberség
a) mozgósíthatóság, b) kötelező lelkesedés, c) állandó kampányok, d) „önkéntes” felajánlások,
e) a munkaszervezet szerves részévé válik a békekölcsön, munkaverseny, sztahanov mozgalom stb.,
f) nincs hiba csak tudatos rombolás, szabotázs,
g) feljelentés elmulasztása,az osztályellenség aknamunkájának szem elől tévesztése büntetendő
A tulajdon
• A cél hivatalosan: minden kizsákmányolásra alkalmas magántulajdon
felszámolása, a kisajátítók kisajátítása. Valójában azonban többről van szó, a totalitárius rendszer igényt tart a teljes kontrollra
• Az állam hatalma korlátlan, formális államosítással, kisajátítással vagy más eszközökkel kedve szerint rendelkezik a tulajdonnal vagy annak hozamával
vö. beszolgáltatási rendszer: a papíron a magángazdaságnál még azt is
meghatározzák, hogy naturáliában lerovandó adóját milyen terményből teljesítse – ún. padláslesöprések,
a téeszek földje jelentős részben a tagok tulajdonában, közös használatban
• A tulajdonos lehetséges jogosítványai
reziduális (visszamaradó) jövedelmekre vonatkozó jogok – a tulajdonos
rendelkezhet a tulajdon hasznosításából származó jövedelemmel; ha szerényen korlátozott komoly ösztönző, a haszon vagy éppen veszteség révén,
elidegenítési jog – a vagyon eladható, bérbe adható, ajándékozható, szintén ösztönző,
szabályozási jog – irányítás, döntés, felügyelet
A tulajdon (folyt.)
• Állami vállalat
névleg össznépi tulajdon, valójában a tulajdonos az állam, de a menedzsment nem piaci körülményekhez igazodva gazdálkodik beépül a vertikális állami hivatali rendbe:
a) a központi bürokrácia dönt a vállalat profiljáról, b) termékeiről,
c) eladási árairól, d) a munkabérekről,
e) a felhasznált eszközök és anyagok fajtájáról és árairól,
f) valamint az állami költségvetésbe fizetendő adókról és járulékokról
a reziduális jövedelem magántulajdon esetén függ a piaci
alkalmazkodástól, itt a tulajdonos maga alakítja a körülményeket, nincs kapcsolat a vállalti és a személyes jövedelem között – nincs spontán ösztönzés,
nem adható és vehető a tulajdon,
a szabályozás a hierarchikusan szervezett bürokrácia kezében van
A tulajdon (folyt.)
• Szövetkezet
névleg: a tagok önkéntes társulása valamilyen tevékenység közös végzésére, esetleg az ehhez szükséges eszközök közös tulajdonának biztosításával
valójában: a mezőgazdaságban elsősorban – erőszakos kollektivizálással létrehozott szervezet
a) a földosztás, magángazdálkodás átmeneti, van ahol formálisan is államosítják a földet, máshol nem,
b) az erőszakos kollektivizálás éhínséggel, jobb esetben durva hiányokkal jár
érv: a kisüzem nem piacra termel, önellátó, a nagyüzem hatékonyabb a klasszikus szocializmusban azonban gyakorlatilag állami vállalat, a gazdaságpolitikai által az iparnál hátrányosabban kezelve,
a redisztribúció lehetőségeit kihasználva, a paraszti
önkizsákmányolást (családi gazdálkodás) kikapcsolva
Bürokratikus koordináció
• A gazdaság koordinációjának fő típusai
bürokratikus, piaci,
önkormányzati, etikai,
családi.
• A bürokratikus koordináció szigorú hierarchiára, vertikális kapcsolatokra épül.
• A piaci koordináció horizontális kapcsolatokra épül, kb. jogilag egyenrangú felek közt valósul meg
• A többinél is a horizontális kapcsolat dominál
• A klasszikus szocializmusban a bürokratikus koordináció a meghatározó, a vállalatok közötti kapcsolatban is, míg a piaci rendszerben az államapparátusban, fegyveres testületeknél és a gazdasági (vállalati) szervezeteken belül
• A bürokratikus koordináció eszköze a klasszikus szocializmusban a terv
• Előre utalás:
Kornai: a megreformált szocializmus nem lépi át a bürokratikus koordinációt a piacitól elválasztó határt, tervutasítások nélküli, piaci koordinációt helyettesítő, imitáló bürokratikus szabályzókkal igyekszik koordinálni
A terv
• A kommunista elképzelések (Marx és követői)
a termelőeszközök magántulajdonának és az anarchikus piacnak a felszámolásával lehetővé válik a társadalmi munka hatékony központi elosztása
a szükségletek felmérése, kielégítése, ha az elidegenítő árufetisizmus megszűnik könnyen megvalósul
ennek technikájával, a tervezéssel nem foglalkoztak
• A terv a klasszikus kommunista rendszerben utasítás
nem ajánlás
csak mellékesen a jövőre vonatkozó elképzelés
megvalósítására nem piackonform eszközökkel orientálják a szereplőket, hanem minden lényeges gazdasági teendőre kitérő előírással utasítják
• A népgazdasági terv, rövid távú, éves vagy középtávúnak nevezett három-, öt-, hat-, hétéves, amit a hierarchiában lefelé haladva
lebontanak, tovább részleteznek
A terv (folyt.)
Középtávú tervek Magyarországon 1947–1990
Megnevezés Időszak
1. Hároméves terv 1947. augusztus–1950. július Rövidítve 2 év és 5 hónap 1947. augusztus–1949. december 2. 1. ötéves terv 1950. január–1954. december tervszámok radikálisan
felemelve 1951. május
3. 2. ötéves terv (1. változat) 1956. január–1960. december tervszámok elfogadva:
végrehajtása elmaradt 1956 július;
4. (2.) Hároméves terv 1957. január–1959. december 5. 2. ötéves terv (2. változat) 1960. január–1964. december 6. 3. ötéves terv 1965. január–1969. december 7. 4. ötéves terv 1970. január–1974. december 8. 5. ötéves terv 1975. január–1979. december 9. 6. ötéves terv 1980. január–1984. december 10. 7. ötéves terv
végrehajtása elmarad 1985. január–1990. december
A terv (folyt.)
• A terv kidolgozása felfelé összesítő, lefelé kirovó rendszer
az információkat, javaslatokat a hierarchiában felfelé haladva összesítik,
részben erre , illetve a központi elképzelésekre építve a részletes előírásokat lebontják, kiróják
• A tervutasítás főbb területei:
termelési terv, termékekre lebontva,
termékek felhasználását, félkész és késztermékek elosztását szabályozó terv – mérlegek alapján a) források (termelés, behozatal),
b) felhasználás, kivitel, lakossági fogyasztás) munkaerő terv – létszám- és bérkeretre,
beruházási terv – részben mérlegek alapján (mire van szükség, mi nincs, milyen prioritásoknak kíván megfelelni – bővebben a következő alkalommal, mint a gazdaságpolitika centrális eleméről), műszaki fejlesztési terv,
külgazdasági terv, pénzügyi terv
• Az elképzelés szerint ezzel a rendszerrel, mivel mindenki ugyannak a hierarchiának a része
személyre szabottan felmérhetőek a szükségletek és feladatok, tervekbe foglalhatók,
a terv felbontása valóban, munkapadig lebontva, címzettek szerint történik, ez sok millió adat torzításmentes rögzítését, értékelését igényli
A terv (folyt.)
• A tervezés állami hierarchiája
tervhivatal,
ágazati és ún. funkcionális minisztériumok,
minisztériumok ágazati igazgatóságai, főosztályai (háziipari minisztérium kézműipari igazgatóság, könnyűipari minisztérium papíripari főosztály),
középirányító szervek (trösztök, területi igazgatóságok – dunántúli papíripari igazgatóság), vállaltok (Fűzfői Papírgyár),
vállalton belüli részlegek (nyersanyag beszerzés), műhelyek (hulladékpapír raktár),
munkapadok, egyének
Jóváhagyott tervmutatók száma a bőr és cipőiparban, Magyarország, 1955
Tervfejezet Mutatók száma
Termelési érték 4
Termelés mennyiségben 46
Szortimen (I. és II. osztályú áruk aránya stb.) 14
Áruelosztás 17
Műszaki mutatók 2
Alapanyag felhasználás 9
Munkaügyi terv 18
Önköltségi terv 7
Összesen 139
Forrás: Kornai János: A gazdasági vezetés túlzott központosítása, 1957. 190.
A terv (folyt.)
• Beépített csapdák
sok millió adat torzításmentes rögzítését, értékelését igényli tervalku
a) a hierarchikus rendszeren belüli vertikális alku,
b) alulról kiindulva lazítani igyekeznek a kötelezettségeken és túlbiztosítani a feltételeket, c) felülről lefelé haladva ezt ismerik, ezért a feladatokat túltervezik, a feltételeket szigorítják,
az információk torzzá válnak,
a tervezésnél nincsenek alternatívák, egyetlen lehetséges, szükségszerű változat, a terv rugalmatlan, mérlegekkel kalkulált,
teljesítmény visszatartás, a rendszer része – nem rendszerspecifikus, a korlátozott érdekeltség miatt erősebb, mint a piacgazdaság alkalmazottainál,
mennyiségi szempontok, illetve kiemelt célok előtérbe kerülése
• Az idea: össztársadalmi, világosan áttekinthető szervezettség
• A valóság:
intézményi értelemben szervezett, gyakorlatában szervezetlen, előre tekint,
kapkodó, rögtönző,
részérdekeket érvényesítő,
nehezen felderíthető csapdákkal terhelt
• A szocializmus nem más, mint a maga teremtette csapdák felszámolására irányuló folyamatos, sikertelen kísérlet
Forrás: Pető–Szakács 431.
A nemzeti jövedelem növekedésének terv- és ténygörbéje, Magyarország, 1957–1970
A terv (folyt.)
A terv (folyt.)
Tervezett és tényleges növekedési ütem a középtávú tervekben, Magyarország, 1950–1970
Megnevezés első ötéves második hároméves második ötéves harmadik ötéves tervidőszak
Nemzeti jövedelem
terv 10,3–18,1 4,1 6,3 3,5–3,9
tény 8,1 7,1 4,1 6,8
Beruházások
terv 18,8–31,6 –2,1 5,6 3,5–4,4
tény 12,8 16,2 6,3 8,6
Reáljövedelem
terv 6,2–8,5 2,6 3,0–3,2 2,7–3,0
tény 2,5 5,4 3,4 6,2
Forrás: Pető–Szakács 430.
