Ausztria

IllIl-vlnn-ll-nl-IIII "."

KONZULI JELENTÉSEK

A Magyar Statisztikai'Szemlében az egyes államokról megjelent utolsó konzuli jelentések:

_ 9-1 "3 e.; 1: .... §" _ :— É

Állam neve § 5 Állam neve ; 5 Állam neve ; o Állam neve [; O

Amerikai Egy. Áll. 1926 703 Dánia .. .. . .. .. 1925 420 Lettország . .. 1925 372 Oroszország 1925 117

Ausztria . 1926 578 Észtország 1926 534 Mexikó .. 1926 634 Románia .. .. .. 1926 317

Bajorország 1927 356 Finnország" 1926 759 Nagy—Britannia 1925 98 Sz. H. Sz. állam 192§ 506 Brazilia .A 1927 708 Franciaország .. .. 1926 709 Németbirodalom 1926 371 Spanyolorszag 1920 424 Bulgária .. . .. .. 1927 698 Kanada .A .. . .. 1926 110 Norvégia 1925 421 Svájc .. .. .. 1927 239 Cseh-Szlovákia" , 1926 223 Lengyelország 1925 370 Olaszország 1927 77 Törökország . .. .. 1927 595

1

Ausztria.

Aut'ricke.

A bécsi m. kir. követség gazdasági jelentése az 1926. évről.

Az 1926. év Ausztria számára nem hozta meg az ország gazdasági életében a mindenki által remélt stabilitást. Az elsősorban említendő főbb mozzanatok közé tartozott 1926-ban a népszövetségi ellenőrzésnek az év derekán történt beszüntetése és az ötvenmillió osztrák sillinget meghaladó népszövetségi hitelmarad—

ványnak kiadása.

Az államháztartás egyensúlya csupán a magán- háztartásoknak, a vállalatoknak erős megterhelése mellett volt helyreállítható es ennek következtében sok régi és a legtöbb háború után alakult vállalat tönkrement. A gyámság alóli felszabadulás erkölcsi értékén kivül a népszövetségi szanálásnak legszembe- ötlőbb eredménye az osztrák pénzértéknek, a sillingnek

— stabilizálása. A silling állandó relációja az inflációs időben óriásmód emelkedett kamatlábnak csökkenését és a takarékosság feléledését eredményezte. Kedvező tünet a Nemzeti Bank sikeres hitelpolitikáia is.

A pénzérték stabilitásának fenntartása mellett sikerült a bankjegyfedezetet a multévi 610/0-ról 720/0-ra fel- emelni. Nem hallgatható el azonban, hogy nem sokkal a népszövetségi főbiztos működésének megszünése után a közvagyon kezelése körül kedvezőtlen tünetek is mutatkoztak.

A lefolyt gazdasági évnek fontos mozzanatát képezi a bankkamatláb ismételt leszállítása, valamint az aranymérlegtörvény értelmében történt átértékelé—

sek. A lakosság vásárlóképessége különösen a textil—

és ipartermékekre vonatkozólag erősen csökkent, miután úgyszólván az egész jövedelem élelmezésre és nem csekély mértékben dohányra s alkoholra, vala—

mint külföldi élelmi és élvezeti cikkekre fordíttatott.

Ha az utóbbi kiadások aránytalan nagyságát szem- ügyre vesszük, önként felvetődik az a kérdés, hogy a jelenlegi általános elszegényedés mellett honnan meríttetnek az eszközök ezeknek — a lakosság min—

den rétegénél észlelhető —— fényűzési költségeknek fedezésére. E tünet magyarázata csakis a lakbérek csekélységében lelhető.

A kereskedelmi mérleg folytonos rosszabbodása az intéző köröket mindenféle védőintézkedésre kész- tette, a különböző tünetek elemzése azonban mindig annak felismerésére vezetett, hogy az anyagi hely- zettel összhangban nem álló életmód alkotja az inproduktiv behozatal nagyságának egyik főokát.

Ez életmód emeli magasra az igényeket, amelyek párosulva a munkaidő folytonos megnyirbálásával, valamint az osztrák munkásosztálynak csökkent teljesítőképességével és a túlnyomó részükben a vállalkozókra hárított nagy szociális terhekkel, az olcsó termelést hátráltatják és így az osztrák ipar versenyképességét is bénítják.

A túldrága termelésben és az osztrák ipar sorvadó versenyképességében keresendő az osztrák kivitel újabb erős hanyatlásának főoka.

Az 1926. gazdasági év tehát nem mondható kielégítőnek, bár az év folyamán az előző válságos évekkel szemben bizonyos fokú javulás volt észlelhető.

Az ipar elégtelen foglalkoztatása karöltve járt a munkapiae folytonos rosszabbodásával, a készárúkivitel hanyatlásával és a kereskedelmi mérleg passzívumának növekedésével; e tünetekkel szemben a nagykeres- kedelmi áraknak az év közepe óta észlelhető emel- kedése, a kamatlábnak fokozatos csökkenése, a takarékbetétek, adóbevételek és a szövetségi vasutak árúforgalmának emelkedése, valamint a fizetéskép- telenségek számának apadása kedvezőbb tünetekként értékelhetők.

Östermelés.

Mezőgazdaság. Ausztria mezőgazdasága 1926-ban erős küzdelmek árán sok téren haladást mutatott.

A termelésnek újabb erős emelkedése a mezőgazdasági termékek bevitelét az 1924. évvel szemben kerek 200/0-kal leszorította.

A bevetett terület az előző évhez hasonlítva újból nagyobbodott:

—-810— 1927

A bevetett terület

. ezer hektárban

T e r m e n y ___—___

1925 1926

l

Búza 196 1 198

Rozs . . . . , . . . . . 384 l 38?

Arpa...' 1411148

Zab... 306 3 308

Tengeri . . . , 60 l 62 Burgonya . . . 176 l 175 Cukorrépa . , . . . 20 l 19

l

Az 1926. évi terméseredmény csakis árpánál és zabnál mutat emelkedést, míg egyébként általában az előző évi mögött maradt:

l A termésmennyiség

, ' ezer métermázsában

T e r m e n y jam—__..—

1925 ] 1926

Búza 2.904 2.715

Rozs 5.501 4.915

Árpa 2.007 2.159

Zab . 3.884 4.541

Tengeri 1.168 1 025

B'urgonya 20.684 134944

Takarmányre'pa . 12.101 11.869

Cukorrépa 4 926 ! 4.540

Nagyon gyengén sikerült a burgonyatermés; a tengeri és a cukorrépatermés szintén gyengének mondható. A bortermés becslés szerint az 1925. évinek

még a felét sem érte el.

Jóllehet az 1926, évi termés az előző 10 év terméseit jóval felülmúlta, a mezőgazdaság bevétele 1926—ban a világpiaci árak csökkenése következtében az előző évek mögött elmaradt. A mezőgazdaság bevételeinek csökkenése a cukkorrépauértékesítésének adataiból is kitűnik.

A termés túlnyomórészének kedvezőtlen értéke—

sitése, továbbá a tőkehiány és végül a drága hitel- viszonyok következtében a mezőgazdaság nem tudott beruházásokat eszközölni.

Állattenyésztés. A marha- és a lóállomány az

utolsó években állandóan emelkedett. Az állattenyész- tők helyzete mindazonáltal igen kedvezőtlen, mert Ausztria állattenyésztése a külfölddel szemben .nem állja a versenyt. A talaj- és éghajlati viszonyok az állattenyésztésnek igen kedveznek ugyan, de az ország gazdasága nem tud elegendő mennyiségű takarmányt termelni. Ausztriának mindössze hét cukorgyára és néhány szeszégetőíe lévén, ezek a marha hizlalásához szükséges és alkalmas takarmányt nem bírják kellő mennyiségben előállítani, ennélfogva Ausztria kény- telen vágómarhát importálni és viszont feleslegben levő haszonállatait kivinniu Sem a külföldi állatokat terhelő állatvámok, sem pedig a külföldi állatra kivetett magasabb forgalmi adók nem tudtakaz

osztrák mezőgazdaságon segíteni, mivel a külföld a vámmegterhelés, a magasabb forgalmi adó, a magasabb szállítási költségek és a hosszabb szállítási vonalakkal

együtt járó nagyobb rizikó dacára olcsóbban és

jobb minőségben bír termelni, mint az osztrák mező;

, gazdaság

A tejtermelés erösen emelkedett, úgyhogy a háború utáni években fennállott nagymérvű tejszííkét most már erős tejbőség váltotta fel. A tejvám követ- keztében a tejbehozatal csökkent, az egész belföldi tejmennyiség azonban még így sem volt értékesíthető.

Szükségessé vált tehát a tejfeleslegnek vajjá és sajtta való fokozottabb mértékü feldolgozása. Az e célra szükséges beruházásokra az osztrák kormány a nép- szövetségi hitel egy részét utalta ki. A népszövetségi tanács 1926. március 11-én az osztrák kormánynak a tejgazdaság fejlesztésére 6 millió sillinget engedé lyezett. E kölcsönökből az 1926. évben 15 tejgazdaság létesült és pedig 4 Alsó-Ausztriában, 1 Salzburgban, 3 Stájerországban és 7 Vorarlbergben. A tejgazda- ság fejlesztése az állattenyésztésre is kedvező hatás—

sal volt.

A mezőgazdasági szakoktatás az elmult évben is további fejlődést mutat. E téren megemlítendő, hogy az alsóausztriai mezőgazdasági kamara egy alpesi gazdaiskolát állított fel. Az iskola mellett gazdasági üzem is müködik, amely a látogatóknak az alpesi gazdálkodás minden ágazatát, azonkívül az erdő- és fürészüzemet, a gyümölcstermelést és a kertészetet a legújabb elvek szerint nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is bemutatja.

Az osztrák mezőgazdaság kedvező fejlődésére vall a mütrágyaszükséglet állandó emelkedése, Auszt- ria jelenleg még a mütrágyafogyasztásban Német- ország mögött marad, azonban már Cseh-Szlovákiát megelőzi. A legutolsó kimutatások szerint Ausztria ezidőszerint 153 métermázsa nitrogént, 794.000 mm.

foszforsavat és 199.000 mm. kálit használ el,

Erdőgazdaság. Az 1925. évi július 25—iki osztrák törvény kimondotta az osztrák állami erdőknek külön gazdasági testté való átszervezését. Ez az átszerve—

zés nagy nehézségekkel jári, azonban az 1926. év folyamán befejezést nyert. Az állami erdőgazdaság szervezete az összes erdőigazgatóságok beszüntetése következtében nagymértékben egyszerűsittetett,,úgy—

hogy az erdészeti vezérigazgatóság az egyes erdők ügyeiben most mán közvetlenül rendelkezik. A faérté- kesítés szintén egyesíttetett, ami annál is inkabb szükséges volt, mivel a fürészipar kétharmad része üzemét beszüntette és a fakereskedés is nagyréezt tönkre ment.

Ipar.

Az osztrák ipar helyzete az 1926. évben javuló irányzatot mutatott. Az ipar foglalkoztatottsága egyes ágakban az előző évvel szemben emelkedett és a konjunktúra különösen ősszel és az év vége lelé

8. szám.

megélénkült. A kedvező tünetek részben a belföldi vásárlóképesség javulására, részben kereskedelmi- és Vámpolitikai mozzanatokra vezethetők vissza. Az osztrák ipar kedvező fejlődését különösen a bér- és munkaviszonyok, valamint a szociális terhek hátrál—

tatják.

Ausztria 1918. óta külön szociálpolitikát üz, amely az ország iparának versenyképességére bénítólag hat.

A nyolcórai munkaidő merev betartása gazdaság—

politikailag hátrányosnak bizonyult. Emellett a washing- toni egyezménynek a túlórákért járó bértöbbletre vonatkozó határozmányaival szemben az ott megálla- pított %% bértöbblet helyett Ausztriában a többlet

500/0—0t tesz.

A szociális terhek tudvalevőleg annál súlyosab- bak, mennél kevésbbé vannak kihasználva az ország ipartelepei. E tekintetben a helyzet Ausztriában különösen kedvezőtlen. A szociális megterhelésnek az általános gazdasági krízis közepette való kimé- letlen alkalmazása az iparnak mindinkább fokozódó kimerülését okozta.

A munkabérek körülbelül egy év óta változat—

lanok maradtak és a bérmozgalmak is a lefolyt évben ritkábbak lettek, Amennyiben a munkabéreknél mégis

néhol változások állottak be, ezek csakis emelések voltak, amelyek azonban csak szűk határok között mozogtak, 5—100/o-ot tettek és többnyire nem terjed- tek ki egész iparcsoportokra, hanem inkább csak egyes munkáskategóriákra szorítkoztak. A bécsi munkás- kamara hivatalos megállapítása szerint a bécsi iparte' rületen a hetibér átlaga 45—55 osztrák sillinget tesz ki A koncentrációs törekvés az osztrák ipari válla—

latok között a lefolyt évben különösen a mozdony- és vagóngyáraknál mutat haladást. Fuzionálásokra való törekvés volt még észlelhető a textil—, a gummi— és a vegyi iparnál is. A réz— és sárgaréz—kartellek eddig nem váltak be teljesen, az e téren szerzett tapasz—

talatokból ugyanis kitűnt, hogy az eddigi alapon való együttműködés'olyan nehézségekkel jár, amelyek csak a hitelkérdés megfelelő rendezése által lenné- nek leküzdhetők.

Építőipar. Helyzete az elmult évben nem volt kedvező. A munkanélküli építőmunkások száma, amely februárban 12,500-ra rúgott, májusban 6.700-ra és októberig lassú ütemben 5.000-re csökkent, ezután pedig ismét 30"/.,-kal emelkedett. A munkanélküliség az építőiparban azonban csak azért nem öltött nagyobb méreteket, mivel ennek az iparágnak számos munkása a mezőgazdasághoz tért át. Azonkívül az építőipar tartós stagnációja következtében meglehetősen sok, eddig itt foglalkoztatott magyar, cseh-szlovák és olasz kőműves és betonmunkás kivándorolt.

A vasipar üzleti éve közepesnek minősíthető.

Káros hatást váltott ki a német és francia dumping, valamint az erőltetett lengyel kivitel. A megrendelé- sek kielégítők voltak, a gyárak azonban az elért árakkal nem voltak megelégedve.

—-811—

Ausztriának a nemzetközi nyersacélközösségbe történt 1926. évi belépése, előreláthatólag a vasipar- nak a jövőben előnyére fog válni. Eddig Ausztria vasipara a belépés által nem nyert még sokat. Míg a nyersacélközösség alapítása előtt a német és az osztrák vasipar és később a többi középeurópai vas- művek között oly megállapodás jött létre, amely az egymással szemben való versenyt kikapcsolta, addig a lengyel vasmüvekkel nem sikerült megálla- podást létesíteni, aminek következtében, különösen a Balkánon erős árküzdelem folyt. Közvetve előnyös hatása volt az osztrák vasiparra az angol bánya- munkás-sztrájknak, amely az ottani nyersvas- és acél termelést nagy mérvben bénitotta és ezáltal a nyugat- európai vasipar helyzetét az év utolsó negyedében 'előnyösen befolyásolta. Mindamellett az 1926. évben 383.000 tonnát kitevő nyersvastermelés az 1925, évi 380.000 tonnás termeléssel szemben 47.000 tonnás csökkenést mutat, mig az acéltermelés évközben váltakozva végeredményben 474000 tonnára emel- 'kedett és az előző évi 464.000 tonnát kitevő terme-

léssel szemben 10.000 tonna többletet mutat fel.

Gépipar. Az orosz megrendelések általános csök- kenése a gépipar foglalkoztatását erősen lenyomta.

A szivattyúipar foglalkoztatottsága az aratás után némileg javult. A szerszámgépipar belföldi és kül- földi piaca a legszűkebb mértékre szorult össze. Az azelőtt nagyon kedvezően alakuló kivitel a Balkán- országok felé különösen az év végén erősen vissza- fejlődött.

A gépjárműipar addig, amig a francia frank mélyen állott, a francia versenytől sokat szenvedett.

Egyébként ez az iparág Ausztriában fejlődő irány- zatot mutat.

1926. július 1-én Ausztriában 12.300 személy- és

7200 tehergépkocsi, valamint kerek 20.000 motor—

kerékpár állott használatban, Az évi szükséglet jelen—

leg 2500 személy— és körülbelül 1500 tehergépkocsira becsülhető. A belföldi szükséglet fedezése kétharmad részben a belföldi gépkocsiipar által történik, amely jóminőségű személy- és teherkocsikat gyárt és körül—

belül évente 2.000 kocsit exportál, főleg az ü. n.

utódállamokba. A Németországba való kivitel a német ipar teljesítőképességének javulása következtében erő- sen csökkent. A világpiacon az osztrák automobilipar főleg a hatalmas amerikai ipar versenyét érzi, mig a korábban erősen érezhető franciaországi verseny az elmult év folyamán a franknak aránylagos stabilizálása és a francia gyártmányok árainak egyidejű emelkedése folytán élét vesztette,

A kerékpárgyárak jól voltak foglalkoztatva.

A mozdonyipar megrendelésekkel hosszabb időre van ellátva, mig a iagónipar az egész éven át pangott, A mezőgazdasági gépipar helyzete 1926—ban nem volt oly kielégítő, mint az előző évben. Ez az ipar a bel—

földi piacot még nem tudta teljesen amaga részére meg—

hódítani. Azonkivül azosztrák mezőgazdaság, dacára

8. szám.

———812—— 1927 *

az előző évi jó termésnek, nagy pénzszűkében szenve- dett, minthogy nem sikerült a termést előnyösen érté- kesíteni. Az osztrák mezőgazdaság túlnyomórészben kisgazdaságokból áll, minélfogva a gazdasági gépek nagy szerelvényeiben számottevő szükséglet nem áll fenn; modern gépfelszerelések (traktorok) csak az utolsó években honosodtak meg. A mindjobban ter- jedő villamositás is a gépszükségletre csökkentőleg kezd hatni. Kedvezőtlen tünet, hogy az osztrák mező- gazda még ma is nagyrészt külföldi gépeket használ.

Az újabb rendszerű belföldi gyártmányok, mint pl.

tejszeparátorok, Ausztriában eddíg alig honosodtak meg, ellenben e gépekben erős kivitel van külföldre, sőt Oroszországba is.

Villamossági ipar. Ez az ipar az év folyamán több sztrájkon esett át; a gyártási viszonyokat kedvezőtlenül befolyásolják a magas bérek és adók, s az_aránytalan szociális terhek. Kedvezőbb helyze- tet csak az erősáramipar terén találunk; amennyiben 'ez az osztrák vizierők kiépítésénél és a szövetségi vasutak villamositásánál jelentékeny rendelésekhez jutott. A szövetségi vasutak rendelései erősen nyo- mott árak mellett adattak ki és inkább csak azokat a műhelyeket foglalkoztatták, melyekben nagy gépek állittatnak elő, míg az elektromotor- és generátor gyártás, valamint a hálózatok szerelése az év vége felé a beruházásoknak tőkehiányra visszavezethető csökkenése folytán erősen hanyatlott. A kábelgyárak jól dolgoztak és megrendelésekkel bőven el voltak látva.

A gyengeáramipar a mai Ausztriánál sokkal nagyobb piacra van berendezve. Mivel Ausztriában a távbeszélő és távíró állami monopóliumot képez, a gyengeáramiparnak főmegrendelője az állam maga, amely azonban a legnagyobb takarékosságra van szoritva. A gyengeáramipar virágzása nagyrészt a magánépitkezéstöl függ, mivel azonban ezidőszerint ezek teljesen panganak, a békebeli foglalkoztatásnak főrésze elesik, Ennélfogva a gyengeáramgyárak rádió—

anyag gyártására rendezkedtek be. A rádióipar, amely már élénk kivitelt is űz, a gyártást a fennforgó jó értékesítési lehetőségek mellett erősen fejlesztette.

Az izzólámpa—, villanymérö- és akkumulátorgyárak foglalkoztatása gyenge volt és az általános gazdasági krízis alatt szenvedett.

Az élelmiszeripar általában, különösen pedig a zsir- és margarínipar 1926. nyarán és őszén erős nehézségekkel küzdött. A margarintermelés lassan

bár, de állandóan emelkedett., de a sertészsir olcsób-

bodásának hatását elég súlyosan érezte. Az ételolaj- ipar az ősz elején külföldön beállott nagy áresés miatt, amely a külföldi versenyt fokozta, pangott.

A cukor-ipar üzletmenete kielégítőnek mondható.

A burgenlandi gyárak a kampányt már december közepén befejezték, mig a többi gyárak még továbbra ie teljes üzemben maradtak. Az árak állandóan emel- kedő ; irányzatot mutatnak, ami részben az európai

gyenge eukortermelésről szóló hírekre, részben pedig

a kubai termelés csökkenésére vezethető vissza.

A sőryyártás az 1925/26. üzleti évben az előző évvel szemben körülbelül őo/O-kal emelkedett, úgyhogy az 1925/26. évi eredmény 5,329,886 hektoliterre rú- gott. Az emelkedés azonban csekélyebb volt, mint az előző gyártási idényekben. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy az osztrák söripar 1923-ig nyersanyag- hiányban szenvedett és ennélfogva a fogyasztók részére nem tudott jobb minőségű söröket gyártani, ami csak az 1923. évben sikerült ismét és akkor a fogyasztás hirtelen emelkedését idézte elő. Azóta azon- ban a fogyasztás emelkedése a munkanélküliség emel- kedéséhez mérten évről évre kisebb lett. Habár a sör- ipar ama termelési ágakhoz tartozik, amelyek a gaz- dasági krízis alatt kevésbbé szenvedtek, mégis ma már a söriparnál is hanyatló irányzat észlelhető. Az utóbbi.

évek termelésemelkedése mellett nem téveszthető szem elől, hogy az osztrák sör—gyárak még mindig évi 2 millió hektoliterrel kevesebbet termelnek, mint az utolsó háború előtti évben. A sörgyárak teljesítő—

képessége tehát csak körülbelül 720/0-kal van kihasz—

nálva. A mai Ausztriának 146 sörgyára közül az 1925/26. évben 13 több mint 100.000 hektolitert, 57 gyár pedig több mint 10.000 hektolitert termelt; az

össztermelés 5,329.886 hektolitert tett ki, ezzel szem- ben pedig az 1918/14. évi termelés 7,400.000 hekto—

literre rúgott. A szövetségi országokban a lefolyt év végével érvénybe lépett új sörfogyasztási adó, amely a sörnek hektoliterjét 6 sillinggel terheli, a sörfogyasz—

tást erősen befolyásolja. A 13 fokos sörnek 56 sillin- ges árában a többi adók és szociális terhek nélkül ösz- szesen 14'19 silling termelési, fogyasztási és forgalmi adó, tehát a gyári árnak 25'20/c—a foglaltatik benn.

Selyemipar. Az üzletmenet a selyemszövetipar ban kielégítő, a selyemszalagiparban pedig rossz volt. Utóbbinak teljesítőképessége 25—300/0-kal csök- kent. Az áralakulás a szövetiparban eső tendenciát mutatott, a szalagiparban állandó volt.

Bőm'par. Az üzletmenet nem volt kedvezőtlen, a kivitel némileg javult; különösen a Németországban beállott nagy áremelkedés fokozta az odairányuló kivitelt, Mind a marha, mind a borjubőrárak az év vége felé emelkedő irányzatot mutattak. A böripar kivitele jelentékenyen emelkedett és a belföldi üzlet is kielégítő volt.

inó'ipar. Az üzletmenet kedvezően alakult: az egyes gyárak kapacitásuknak átlag 50—600/0-ával dolgoztak. Németország és Cseh-Szlovákia, valamint az utóbbi időben Magyarország versenye azonban mindinkább érezhetővé vált.

Agyagipar. A téglaipar helyzete az építészeti ipar súlyos helyzete következtében kedvezőtlenül alakult.

A nagy téglagyárak kapacitásuknak átlag csak 50—65 O/o-ával dolgoztak.

Úvegipar. Ausztriának régi üvegipara a lefolyt évben szintén piaci nehézségekkel küzdött. Az ország

8. szám.

——813—— 1927

mai területén fennállott 14 üveghutából ezidőszerint már csak 7 dolgozik és azok közül is 2 rövidített munkaidővel. Különösen nehéz volt a stájerországi hutaknak a helyzete, melyeknek piaca azelőtt túl—

nyomóan a szomszédos, most idegen vámterülethez tartozó orszagokban volt, míg a többi ausztriai üveg- gyárak főleg a belföldi piac és csak kisebb részben a kivitel szamara gyartottak. Az osztrák üvegipar a németországi és főleg a csehszlovákiai gyarak erős versenyével all szemben. Az osztrák üveggyartást a magas szénarak, a magas bérek, adók és szociális terhek különösen károsan befolyásolják.

Az osztrák üveggyarak ezidőszerint a Cseh- Szlovakiaval folyamatban levő kereskedelmi targya—

lásoktól varjak helyzetüknek javulását.

Faipar. Ausztriának fürészipara nemcsak az egész belföldi szükségletet tudja fedezni, hanem még nagymértékben kivitelre is képes dolgozni, minél- fogva a faipar termékei az ország legfontosabb kiviteli arúihoz tartoznak. Legfontosabb piacok N émet- ország, Olaszország és Svájc és különösen a háború óta Franciaorszag, Anglia, valamint Magyarország.

Ennek ellenére is Ausztria összes fűrésztelepeinek csaknem kétharmada 1926-ban kénytelen volt üzemét beszüntetni, a fennmaradó rész pedig a nyomasztó külföldi versennyel szemben nem bírt prosperalni. A kedvezőtlen helyzet föokai ennél az iparnál is az altala—

nos drágulástól, a pénzszűkétöl és a magas kamatlabtól eltekintve a magas adóteherben, a bérek rendkivüli magassagaban és a súlyos szociális terhekben rejle- nek. A lengyelországi bérek alig érik el az osztrak bérek felemagassagat, a szociális terhek ott pedig alig teszik ki az Ausztriaban fennállóknak 600,'o-át.

Ausztria e legfontosabb iparága ilymódon nem tud fejlődni, sőt fokozatosan elsorvad, amit részben a draga vasuti szallitas is előidóz.

A papirosipar helyzete nem volt kedvezőtlen.

Habár a kereslet az előző évi mögött maradt, az ipar foglalkoztatottsága különösen az év utolsó negyedé- ben kielégítően alakult. A cellulozeipar és annak árai a faérak olosóbbodasa dacara változatlanul a multévi szinvonalon maradtak. A papirfeldolgozás azonban elegendő megrendelések hiánya folytan üzemeit alig 50" U-kal tudta csak kihasználni.

A ceruzaipar a mai Ausztriának aranylag fiatal iparaga, mindamellett rövid időn belül erősen fej- lődött és mig néhány évvel ezelőtt az évi behoza-

tal több mint 30 millió ceruzara rúgott, ma már az ausztriai eeruzaipar a belföldi piacot teljesen meg- hódította, sőt elég tekintélyes mennyiségben tudott exportálni külföldre is.

A pamutz'par helyzete 1920-ban kedvezőtlennek mondható. A fonódak, melyeknek fővevője Német- ország, az ottani súlyos valsag hatásai alatt különösen szenvedtek. Az év első hónapjaiban az üzlet még kedvező volt, mivel az ipar még az előző évbeli megrendelésekkel rendelkezett. Ezeknek kielégítése

után azonban az év derekán a helyzet tetemesen rosszabbodott. A nyerspamutarak esése következté- ben az üzleti helyzet javulása iránt táplált remények sem teljesültek és csak az év vége felé a pamutarú stabilizálódasa után volt némi könnyebbülés észlel- hető. Az 1925—ben 5867 millió angol súlyfontot kitevő fonaltermelés 1926-ban 5074 millió angol súlyfontra csökkent, ebből pedig az előző évben értékesített 3135 millió angol súlyfonttal szemben 1926-ban csak 25'53 milliót sikerült értékesíteni.

Az osztrák szövődék helyzete az év utolsó negye- dében főleg a Németország felé irányuló kivitel fel—

lendülése következtében ismét javuló irányzatot mu- tatott.

A malomzpar a lisztpiaenak kedvezőtlen alaku- lása következtében a lefolyt évben súlyos válsággal küzdött. A malmok 600/o-a, köztük néhány nagy malom, kényszerülve volt üzemét beszüntetni, a fennmaradó malmok pedig csak csökkentett mértékben dolgoz- hattak. A lisztbehozatal az aratás utáni első hóna- pokban rendkivűli mértékben emelkedett, ami azon- ban osak részben vezethető vissza a magyarosztrák kereskedelmi szerződés életbeléptetésére.

A lisztbehozatal októberben 6503,_,-kal túlhaladja az 1925. év utolsó negyedének havi átlagát. A magyar- orszagi behozatal októberben csak 400/0-ka1 emelke—

dett, mig augusztusban és szeptemberben még sokkal kisebb volt. Ezzel szemben Románia, Olaszország és Amerika behozatala aranylag sokkal erősebb emel—

kedést mutatott.

Kereskedelem és közlekedés.

Az 1926. év különböző, túlnyomórészben világ- gazdasági okoknál fogva, Ausztria gazdasági helyze- tének könnyítését nem hozta meg. Ausztria termelése, mindenekelőtt pedig a kivitelre dolgozó ipar még mindig nélkülözi a megfelelő piacokat. A kül- földdel való forgalom megkönnyítése érdekében eddig folytatott fáradozások részsikereket hoztak ugyan, az altalanos helyzetet Ausztria javára azonban lénye- gesen nem tudtak megjavítani, A külkereskedelmi mérleg az év folyamán az előző évvel szemben állan- dóan rosszabbodott és különösen az őszi hónapokban nagyon kedvezőtlenül fejlődött. Az osztrák külkeres- kedelem 1926-ban az 1925. évvel összehasonlítva számszerűen a táblázat szerint alakult,

Ausztria 1926. évi külkereskedelmében a behoza—

tal értéke 2805 millió sillinget, a kivitele 1730 millió sillinget tett, a behozatali többlet tehát 1075 millió sillingre rúgott. A külkereskedelmi mérlegnek ez a passzívuma az 1925. év passzívumaval szemben 139 millió silling többletet mutat; ez az emelkedés mindenekelőtt a kivitel csökkenésére vezethető vissza.

A behozatal 1926-ban szintén 874 millióval, azaz 30/o-kal csökkent, a kivitelnél azonban ez a csökkenés 226 milliót, azaz 120/0—ot ért el.

8. szám. —— 814 — ,,,,_

[ K"lönbsé (behoza-

Behozatal j Kivitel Behozatal Kivitel tail; többlá __, kivi-

. [ teli többlet —§—)

M e g n e v e z e s — __

ezermétermazsában millió sillingben

__M 1925 5 1926 3; 1925 l 1926 1925 —_1926 Éj 1925 13926 14 1925 _? 1926

' ll

Az egész külforg. összesen . 82 403 32.487 32.459 32.207 2.891 2805l 1.954! 1.730?! 937 —— 1075

, Ebből: §

Elő állatok ... 1.740 1.872)§ 175 165; 261 265§ 28 22gl— 233 — 243 Elelmiszerek, italok 13.312'146111: 542 455§ 770 772É 37 3253— 733 — 740 Ásványi tüzelőanyagok. . 52.757 51.253; 637 19.816* 229 205 3 8§§—— 226 —— 197

Egyéb nyersanyagok és fél- ; ' li

gyártmányok ... 11.168 11.559j 25 531 6.748 625 588 391 360' —— 234 — 228 Készárúk . . 3422 31892 5568 5.021 934 927 1.432 1.265 J,— 498 4— 388

Nemesfémek és vert érmek. 4 2: 8 3 72 77 631 42 —— 9 —— 35

Országok szerint Ausztria külforgalma a követ- kezőképen alakult:

; Behozatal ]j Kivitel

3 értéke millió sillingben

; 1925 [ 1926 ij 1925_l 1926

!

Abesszinía. . —— — 384 30 8

Amerikai Egyesült-

Államok . 2220 1483 413 605

Argentina . 587 208 — ——

Brit—India ... 65 9 459 — —

Brazilia . ... 353 338 — ——

Bulgária ... — — 278 214

Cseh-Szlovákia . . . 5664 5336 2150 2006

t ranoiaország 54'5 651 505 502

Japán . . . . — —— 208 250

Sz. H. Sz állam . . 1340 1673 1762 1535 Lengyelország . . . 2485 2542 1649 71'9 Magyarország . 3183 3436 1619 167'1

* Nagy-Britannia. . . . 105'2 1680 71'9 68'7 Németország . . . . 456'5 466'6 2950 2020

Németalföld . 306 362 247 217

Olaszország . . ,161'3 130'4 . 203'9 § 169'7

Oroszország . . — — 38 7 § 38 2

Románia . 1062 1330 — § —-

Svájc . . 1270 131 1 1161 1087

Törökország . 6'3 301 927 937

Akiilkereskedelmi forgalom egyes tételeit tekintve megállapítható, hogy az élő állat, továbbá az élelmi- szerek és élvezeti tárgyak behozatala emelkedett, ami a lakosság széles rétegei életmódjának javulá- sára enged következtetni. A nyersanyagok behozata- lánál mutatkozó emelkedés, amely az év első felében

140/o-ot tett ki, később azonban kiegyenlítődött, az ipar helyzetének nyomottsága mellett is az ipari pro- dukció némi javulására enged következtetni. A kivi—

telnél figyelmet érdemel a készarúk kivitelének 11'70/0-os csökkenése.

Az egyes árúk közül a külkereskedelmi mérleg föaktivumát a konfekoiós árúk képezik. A papiros és papirosánik kivitele Ausztria javára szintén aktívumot mutat fel. A fáuál és faárúknál, esztergályozott és faragott árúknál, üvegnél és üvegárúknál, kaucsuknál és guttaperehánál és az ezekbölkészült áruknál, bőrnél és bőrarúknál, vasnál és vasárúknál, gyapjúból

készült kötött-szövöttárúknál, kenderfonalaknál, gyap- júfonalaknál, aluminiumnál és alumininmárúknál, nik—

kelnél és nikkelárúknál, gépeknél és készülékeknél szintén aktívum mutatkozott, viszont a nemesfémekkel való kereskedelem passziv maradt

Megemlítendö még, hogy az áralakulásokat is számításba véve a kiviteli értéknek az év első felében 12'8"/.,-ot kitevő csökkenésével egy 180/o-os arsülyedés áll szemben. Az osztrák ipari index az év első felében 1925-ben 155, 1926 ban pedig 139 volt, tehát 100/0-kal csökkent, ezzel szemben a kivitelre került gyártmányok értéke 12'50,-o-kal csökkent, a tényleges kiviteli vesz—

teség tehát tulajdonképen csak néhány százalékra zsugorodik. Az összes utódállamok között Cseh.

Szlovákia gazdasági struktúrája közelíti meg leginkább Ausztriáét és itt is az árak lemorzsolódását illetően hasonló tünetek mutatkoznak.

Ausztria kereskedelempolítikai helyzete 1926-ban a mezőgazdasági érdekeltségeknek a fokozottabb vámvédelemre irányuló és mindinkább nagyobb nyo- matékkal érvényesített követelése által komplikálódott.

Az osztrák mezőgazdaság az elmult évben ter- ményeinek értékesítésénél nagy nehézségekkel küzdött, ezért a fokozottabb vámvédelem követelése mind hangosabbá vált. E követelés a szintén vámvédelmet igénylő, emellett azonban piacokat és értékesítő- lehetőségeket is kereső osztrák ipar követelései mellett eddig nem birt eléggé érvényesülni. Kétséges azonban, vajjon az oly nyomatékkal követelt mező- gazdasági vámok az ipar károsításán és a megélhetés drágitásán kivül eredményeznének-e még oly hatásokat is, amelyek alkalmasak az osztrák mezőgazdaság felsegitésére. Az eddig etéren szerzett tapasztalatok inkább az ellenkezőre engednének következtetni.

A változó gabonavámok szisztémáját a szakkörök máris határozott balsikernek minősítik. Ez az eszme abból az elvből indult ki, hogy egyrészt a mező- gazdaságot megfelelö vámvédelemhez kell juttatni, másrészt azonban a fogyasztót is meg kell óvni a túlságos árdrágulásoktól. A két elvnek összeegyez—

tetése a gyakorlatban nem bizonyult oly könnyűnek, mint amilyennek az első pillanatban látszik. A vám- tételeknek minden változása az üzleti életben bizony—

8. szám. ——8l5—— 1927 talanságot okozott. Kedvezőtlen kisérő tünetét képezte

'még ennek a belföldi gabonapiacon beállott stagnáció.

A vámtételek ke'thetenkint megváltoztathatók lévén, a vámtételek felemelése esetében azoknak újabb leszállításától tartva senki sem mert nagyobb vásárlást eszközölni, minélfogva a forgalom a legszűkebb keretekben mozgott és a tranzitóforgalmon üzletek alig jöttek létre.

A gabonavám tételeinek meg nem felelő magas—

ságától eltekintve, azoknak labilitása a kereskedelmet

oly rizikók számbavételére kényszerítette, amelyek a belföldi mezőgazdaságnak hasznáranincsenek, ellenben a fogyasztást felesleges módon terhelik. Azonkivül különösen károsnak bizonyult a rozsvámnak a búzához való merev kötöttsége.

A gabonavámnak káros kihatásait különösen a malomipar sinylette meg. A gabonavám tehát sem a mezőgazdaságnak, sem a malomiparnak, sem pedig a termelőknek hasznára nem vált, ellenben, jollehet eredetileg tisztán védővámnak volt kontemplálva, végeredményben csak a fogyasztás fiskális megter- helését eredményezte,

A szintén mezőgazdasági vámot képező cukor- vámmal szerzett tapasztalatok kedvezőbbeknek bizo- nyultak. Ez a vám az elmult évben 16 aranykoronáról 22 aranykoronára, vagyis a belföldi fogyasztási adó levonásával 6 aranykoronáról 12 aranykoronára emel- tetett, emellett azonban a fogyasztót mégsem terhelte annyira, mint a búzavám, ellenben a mezőgazdaságnak határozottan hasznára vált és a termelést oly erősen előmozdította, hogy az 1920. óta megháromszorozódott, A mezőgazdasági érdekeltség egy további kiván- sága az árpavám felemelésére irányul. Kérdés azonban, vajjon ez a vámfelemelés a gyakorlatban hasznára válna-e egyáltalán a mezőgazdaságnak. A söripar tekintettel arra, hogy az osztrák árpa minőségének kellő mértékben való javítása nem lehetséges, a cseh árpa behozatalára van utalva. Ha a jelenleg fennálló és a búzavámmal egyenlömód változó árpavám fel- emeltetnék, a sör ára lényegesen emelkednék, ami a kültöldi versenyt megkönnyítené és a belföldi sör—

gyártást csökkentené.

Az osztrák mezőgazdaságnak fokozottabb vám- védelmet célzó követelései továbbmenőleg a fennálló kereskedelmi szerződések felmondására és reviziójára irányultak és természetszerűleg a folyamatban levő kereskedelmi tárgyalásokat nagyban megnehezítették.

Ma még bizonytalanság áll fenn aziránt, vajjon az osztrák kereskedelempolitika az iparvédelmet, vagy pedig a mezőgazdaság védelmét helyezze-e első sorba.

Ausztriának a belföldi termelési ágak erősebb védelmére irányuló törekvéseit szolgálják az 1926. év

folyamán létesült vámtarifanovellák, amelyekkel több

mezőgazdasági és ipari termény vámjai emeltettek fel.

Az új vámoknak eddig csak csekély része lépett érvénybe, mert a tételek túlnyomó része még szer—

ződésileg kötve van s így az új vámok csak akkor

fognak hatályba léphetni, amikor a szerződések revíziója iránt a szerződéses államokkal megálla—

podások létesültek. llyen részleges reviziók eddig Németországgal, Cseh-Szlovákiával (cukor), Olasz—

országgal (szuperfoszfát) és Svájccal (tej) jöttek létreh Ausztriának Cseh-Szlovákiához való kereskede- lempolitikai helyzete az 1925. január 1-én életbelép—

tetett kereskedelmi szerződésnek revízióját tette—

szükségessé, minélfogva Ausztria e szerződést 1926.

december 1-én felmondotta. A kereskedelmi forgalom az eddigi szerződés hatálya alatt nem alakult úgy,.

mint ahogy azt Ausztria annak megkötések or remélte.

Egyrészt több Cseh-Szlovákia részéről adott enged- mény értéktelennek bizonyult, másrészt pedig néhány belföldi termelési ág a Cseh—Szlovákiából jövő beho—

zatallal szemben nem bizonyult eléggé védettnek.

A Németbirodalommal való forgalom is lénye-—

gesen rosszabbodott! A kivitel erősen csökkent, ellen- ben a behozatal emelkedett. ami nemcsak a német ipar gyors erősbödésében, hanem nagyrészt az 1925.

évi októberi új német vámtarifanovella hatásaiban—

leli magyarázatát. Ez a novella nemcsak az osztrák dlszmlíárúkat, hanem az osztrák tenyész- és haszon-.

állatkivitelt is érzékenyen sujtja. Az Ausztria és Németbirodalom között 1926. június havában létesült pótegyezmény sem javított a helyzeten, mivel tulaj-—

donképen új engedményt nem tartalmaz.

A Lengyelországgal való forgalom, a lefolyt év-- ben nagyon kedvezőtlenül alakult. A lengyel be-- hozatal lényegesen emelkedett. E behozatal nagyrészt ugyan kőszénből, ásványolajtermékekből, sertésekből—,—

és egyéb oly árukból áll, amelyeknek behozatalára Ausztria belföldi szükségletének fedezésére utalva van, a helyzet azonban a Lengyelország részéről.

fennálló és nagyon szigorúan kezelt beviteli tilalmak következtében csaknem tarthatatlanná vált.

Magyarországgal 1926—ban tudvalevőleg egy új!

tarifaszerződés létesült, amely 1926. augusztus 14-ém lépett hatályba. Kétségtelen, hogy az új szerződéses állapot folyományakép a kölcsönös kereskedelmi forgalom észrevehetően megélénkült.

A Sz. H. Sz. állammal kötött és 1925-ben ősszel hatályba léptetett kereskedelmi szerződés az osztrák kivitel számára nem hozta meg aremélt javulást. Az, osztrák kivitel fejlődését a Sz. H. Sz. államban egy—

részt az 1925. júliusában életbeléptetett iparvédelmi vámok, másrészt pedig a lakosság vásárlóképessé- gének visszafejlődése hátráltatják.

Románia 1926. április 1—ével a textil-, vas-, fém- és játékárúkra, valamint gépekre és járművekre—

vonatkozó vámtételeit is lényegesen felemelte. Ez a vámemelés természetesen az osztrák kivitelt nagyon érzékenyen sujtotta. Ausztriának Romániával nincs még tarifaszerződése, Románia, amelynek egyébként—

más államokkal sincsen még ilyen szerződése, haj—

landónak látszik Ausztriával ily szerződést létesíteni, azonban Ausztria gazdaságilag túlgyenge ahhoz, hogy—

8. szám.

—816—— 1927

mint első kísérelje meg a román vámok színvonalát lenyomni. Ennélfogva Ausztriának előbb más államok tárgyalásainak eredményét kell bevárnia, mielőtt maga megfelelő eredményre való kilátással Romániával tárgyalásokba kezdhetne. Ausztriára nézve azonban az a veszély forog fenn, hogy időközben a román ipar az ottani autonóm vámtarifa védelme alatt erő- sen kifejlődik.

A többi balkánpiacot illetően úgy látszik, mintha Ausztria abbeli törekvésében, hogy az utódállamok- ban elveszitett piacát minden áron visszaszerezze, a fennálló régi kapcsolatoknál fogva nagyon fontos Balkánt teljesen elhanyagolná, Az osztrák gyártmá- nyok a Balkánon az egyébként ott nagymértékben érezhető verseny mellett is még igen kedveltek és a balkáni kereskedők az osztrák árúknak kimaradása következtében francia, angol és amerikai árút kény- telenek behozni.

Bulgáriával ezidőszerint még csak a régi monar- chiával kötött kereskedelmi szerzödés áll rendelke- zésre, amely már úgyszólván hasznavehetetlen és annak idején oly szempontokból köttetett meg, ame- lyek ma már nem illenek Ausztriára. Bulgária is azok közé az államok közé tartozik, amelyek saját iparuk fejlesztésére törekszenek. Ennélfogva Ausztriára nézve szükséges volna saját kivitele érdekében, hogy Bulgáriával mielőbb egy modern tarifaszerződést létesítsen, amire azonban ezidőszerint nincs még

kilátás.

A Görögországgal való forgalom a háború előtti forgalommal összehasonlítva, erősen csökkent. Leg- kedvezőtlenebb a helyzet azonban Törökországgal szemben: Ausztria mai kivitele alig egyötöde a háború- előttinek.

Ausztria kereskedelmi forgalma Olaszország felé 1926-ban a liraárfolyam ingadozásának befolyása alatt állott. A Svájc felé irányuló forgalomnak javára

van az ottani beviteli tilalmaknak 1926. január 1-én

történt beszüntetése, valamint a tarifaszerződésnek hatálybalépése. Az osztrák kereskedelmi körök az 1926. január 1-én életbelépö német—svájci új tarifa- szerződéstől az Ausztriából Svájcba irányuló kivitelre kedvező visszahatást remélnek. A Franciaországgal való forgalom 1926-ban nem mutat fel különös vál- tozást. Angolország az 1926. évben oly védővámokat hozott be, amelyek az osztrák kivitelre hátrányos kihatással voltak. A Belgiummal és Spanyolországgal való forgalom Ausztriára nézve csekélyebb jelentő- séggel bir. A Spanyolország felé irányuló osztrák kivitelnek fejlesztésére — az itteni kereskedelmi körök nézete szerint —— akkor volna lehetőség, ha egyes osztrák árúk nem volnának oly megkülönböz- tetésnek alávetve, amelyeket az utolsó kereskedelmi szerződés alkalmával még nem sikerült kiküszöbölni.

Oroszország mint piac Ausztriára különös fontosság- gal bir. Az osztrák intéző körök ennélfogva ennek a forgalomnak fejlesztési lehetőségeivel már hosszabb

idő óta foglalkoznak. Az oroszországi üzletnél a

hitelkérdés áll előtérben, mivel az orosz-szovjet keres- , kedelmi kirendeltségek csak hosszabb lejáratú fizetési kötelezettség mellett eszközölnek megrendeléseket.

Az osztrák kormány ennélfogva az oroszországi üzlethez szükséges hitelek kérdésének megfelelő állami segélyezés mellett való rendezését vette tervbe.

Mivel az Ausztria és Oroszország közötti keres—

kedelmi viszony eddig szerződés útján nem lett szabályozva, a forgalom sok tekintetben erős korláto- zásoknak van alávetve. Az osztrák kereskedő Orosz-A országba csak előzetes tartózkodási engedély meg- szerzése után utazhatik be, ott letelepedési joggal

nem bir, árúi szabadalmi védelemben nem részesülnek és peres ügyei is csak nagy akadályok leküzdése után intéztetnek el. Az osztrák kereskedelmi körök ennélfogva a szerződéses viszony felvételét nyomaték—

kal sürgetik,

Ami végül a többi országokkal való kereskedelmi viszonyt illeti, említést érdemel, hogy a lefolyt év végével Ausztria részéről Finn- és Észtországgal, valamint Litváníával kereskedelmi szerződések meg- kötése diplomáciai úton előkészittetett, mig Dániával, ' Svédországgal, Németalfölddel és Portugáliával a — részben még a háború előtti időből fennálló — egy ez- mények novellázása vagy kibővítése céljából tárgya- lások voltak folyamatban.

Közlekedés. Az osztrák szövetségi vasutak 1926.

évi üzemére, forgalmára és forgalmi bevételére vonatkozó adatok mindegyik tétele kedvezőbb képet nyujt, mint az előző két évben. Az üzemteljesítmény 1924—ben 769, 1925-ben 809 és 1926-ban 842 kocsi- kilométerre rúgott. A tehervonatok forgalmi teljesit- ménye, amely ezer haszontehertonnakilométerben 1924-ben 3'6, 1925-ben 3'7 milliót tett ki, 1926-ban 4 millióra emelkedett. A forgalmi bevételek 1924-ben 445, 1925-ben 489,1926-ban 527 millió sillinget értek el.

A bevételeknek ez az emelkedése nagyrészt a tarifák emelésére vezethető vissza, azonban az angol bányász- sztrájk kihatásaként az osztrák szövetségi vasutak a lefolyt évben számottevő mennyiségű kőszénszállít- mányokat továbbíthattak Sziléziából és Lengyelország- ból főleg Olaszországba. Ez a konjunktúra az évi üz- leti eredményt kétségtelenül nagymértékben javította.

A szövetségi vasutak személyi létszáma a pálya"

fenntartásánál ideiglenesen beállított munkásokkal együtt 84.400 személyre rúgott; az alkalmazottak személyi kiadásai kerek 308 millió sillinget tesznek ki.

A fejenkintí átlagos évi kiadás 3650 silling, ami 560/0-os emelkedésnek felel meg. Ennek magyarázata részben abban a körülményben lelhető, hogy a háború előtt a pályafenntartásnál dolgozó munkások egy része oly vidékről származott, ahol a napszám igen alacsony volt, azonkivül pedig a szociális kiadások is 1918 óta aránytalanul emelkedtek

Az osztrák szövetségi vasutak üzleti helyzete szempontjából időszerű tünetként megemlítendő, hogy

8. szám.

a gépkocsiforgalom fejlődése következtében az eddig inkább csak a helyiérdekű vasutakat veszélyeztető verseny a szövetségi vasutakra nézve is már érezhetővé kezd válni.

A szövetségi vasutak villamosítása 1926-ban jól haladt előre; az év végével már 264 kilométer volt villamositva.

A légiforgalom Ausztriában 1926-ban tovább bővült. A legfontosabb légiforgalmi vonal a Berlin—

Prága—Bées—Gráe—trieszti fővonal; légi összekötte- téseket szándékozik létesíteni az osztrák kormány Bécs és az ausztriai nyugati szövetségi országok fővárosai között is.

A légiforgalom a rendes üzemben állott Bécs—

München, Bécs—Prága, Bécs—Krakkó, Bécs—Buda- pest, Bécs—Gráe——Klagenfurt—Velenoe, Salzburg—

Reiehenhall—Münehen és Innsbruck—München közötti vonalakon igen kedvezően fejlődött. Ezeken a vona—

lakon 1926-ban októberig 2.945 répülés ment végbe.

Az összesen 803.329 kilométeres repülőutakon 7.648 személy és 283.087 kg árú szállíttatott,

Pénzügy.

Az 1926. évnek pénzügyi szempontból legfonto—

sabb eseménye a népszövetségi ellenőrzés megszün- tetése volt. A népszövetség pénzügyi bizottsága július havában megállapította, hogy tekintettel arra, hogy az államháztartás egy év *óta egyensúlyban és a pénzérték több mint három éve stabilizálva van, az ellenőrzés további fenntartása megokolva nincsen.

Ezen megállapítás alapján a népszövetségi tanács a több mint három éven át fennálló ellenőrzést június hó végével beszüntette. Ezzel kapcsolatban a nép- szövetségi tanács szeptemberi ülésszakában a nép- szövetségi kölesönöknek maradékösszegeit produktív beruházásokra (a távolsági kábelhálózat kiépítésére, a szövetségi vasutak villamosításának folytatására és mezőgazdasági beruházásokra) felszabadította. A sza- nálási mű a szűkebben vett állampénzügyi értelemben ezzel bevégzettnek tekinthető.

Állami pénzügyek. Az osztrák budget stabilitása

a népszövetségi ellenőrzés megszűnése után is meg- maradt.

Az állami bevételek a szanálás megkezdése óta 1926-ban voltak a legmagasabbak. A jövedéki bevé- telek 1924—ben 833, 1925-ben 899 és 1926—ban 965

millió sillingre rúgtak. A vámbevételek, amelyek 1924-ben 836 és 1925-ben 899 millió sillinget tettek ki, 1926-ban 956 millió sillingre emelkedtek. A for- galmi adó, dacára az április hó l-ével életbeléptetett kiviteli megtérítéseknek, ismét emelkedett és szem- ben az 1925. évi 223 és 1924. évi 201 millió silling- gel 1926—ban 2275 millió sillinget ért el. Még erő- sebb volt a bevételek emelkedése az állami egyed- árúsági üzemeknél. Az évi tiszta jövedelem az 1924.

évi 280 és az 1925. évi 335 millió sillinggel szemben

—817—— 1927

...—...:r.

1926-ban 858 millióra emelkedett. A bevételek által ban a költségvetési előirányzatot túlhaladták.

Ausztria közjogi struktúrájának sajátosságát az egyes szövetségi országok messzemenő pénzügyi önállósága képezi. Épen ezért érdekes az egyes orszá- gok költségvetéseit, különösen az ország lakosságá- nak megterhelése szempontjából közelebbről is szem- ügyre venni. Az 1926. évre a bevételek Alsó-Ausztriá—

ban 57 '2, Stájerországban 43'7, Felső-Ausztriában 25'2, Karintiában 16'6, Tirolban 13'9, Burgenlandban 9'7, Salzburgban 91 és Vorarlbergben 53 millió sillingre voltak előirányozva. A kiadások mindegyik államban a bevételeknél magasabban vannak előirá- nyozva. A hiány a legnagyobb Stájerországban (69 millió), ezután következik Felső-Ausztria (5'2), Alsó- Ausztria (4'9) Karintia (1'9), Salzburg (1'4), Burgen—

land (1'3), Tirol (0'9).

Ausztria 1926-ban eszközölt beruházásai nem egé- szen érik el az előirányzatot. Az egész évi előirány- zat 1577 millió sillinget tett ki, tényleg azonban az év első tíz hónapjaiban havonta átlag csak 11 millió silling adatott ki e célra. A 465 millió sillinget ki- tevő legnagyobb tételt a szövetségi vasutaknál esz—

közölt beruházások (villamositások) alkották.

Jegybank. Az Osztrák Nemzeti Bankra nézve az 1926. év kedvezően záródott; A jegybank körül- tekintő és óvatos pénzügyi politikája következtében sikerült az osztrák siilinget a súlyos gazdasági hely- zet mellett is állandó szinvonalon tartani. A bank—

jegyfedezet is jelentékenyen gyarapittatott. A kül- kereskedelmi mérleg kedvezőtlen alakulása dacára az Osztrák Nemzeti Bank nemesfém— és devizakész- lete növekedett.

A bankjegyfedezet az 1926. évi zárómérleg sze- rint 537'2 millió sillinget tett ki és az 1925. évvel szem- ben 23'3 millió sillinggel, azaz 4'540/0-kal emelkedett.

Az érekészlet 14'8 millió sillingről 526 millióra emel- kedett. A kosztdevizák összállománya 46'7 millióval csökkent, ami arra vezethető vissza, hogy a bank ettől az üzletágtól visszavonult és újabb kosztüzle- tektől tartózkodik. A bankjegyforgalom 1926. végé- vel 984'7 millió síllingre rúgott és 1925-tel szemben

396 millióval emelkedett. A bankjegyfedezet a mér—

leg napján 66'53%-0t tett ki. V

Az Osztrák Nemzeti Bank üzletmenete 1926—ban kielégítő volt és 181 millió silling tiszta nyereséggel záródott, amiből az állam részesedése 2'4 millió sillinget tett ki.

Pénzintézetek. Az 1926. évben az osztrák bankok életében újabb súlyos megrázkódtatások fordultak elő. A Német Takarékpénztárak Központi Bankjának (Zentralbank der deutschen Sparkasse) összeomlása és a postatakarékpénztárnak ebbe az ügybe való be- vonása az osztrák pénzügyi helyzetnek, de az osztrák kormánynak is veszélyes megterhelésével járt. A fel—

számolásba jutott bank az állam részéről korábban nagyobb előleget kapott, amelynek visszafizetése csak

8. szám.

belföldi kölcsön útján volt biztosítható oly módon, hogy a kölcsön kamatozása és 15 éven belül történő törlesztése az összes pénzintézetek betétkamataira kötött járulékokkal, tehát az összes többi pénzinté- zetek megterhelésével fedeztetik. Szükségessé vált a postatakarékpénztar szanálása és újjászervezése is, ami külön törvénnyel történt meg.

Fentiektöl eltekintve, az osztrak bankügyek sza- nálása és a gyengébb intézetek fuzionálása az év folyamán lényeges haladást mutat. A részvénybankok száma, amely 1923 január 1-én 76 ra rúgott, 1924 január 1-én 68-ra, 1925 január 1-én 51—re és 1926 január 1—én 48-ra, az utóbbi év folyamán pedig 38—ra csökkent.

A bankkamatláb az 1926. év folyamán állandóan csökkent és augusztus óta 70/0—ot tett ki.

A takarékbetétek összege a januári 5650 millió sillingröl decemberben 800'5 millióra emelkedett.

Az emissziós tevékenység 1926—ban nagyon ose- kély volt. Az év októberéig 13 részvénytársaság alapittatott 26 millió silling alaptőkével. A tőkeeme- lések névértékének összege egy nagybanknak, a Hitelbanknak tökeemelését is beleszámítva, mindössze 195 millió sillinget tett ki.

A tőzsde annak ellenére, hogy az értékpapírfor—

galmi adó felére, az értékpapírjutalék pedig 60/o-ról 40,"'o-ra szállíttatott le, az év első felében nem tudott feléledni és csak késöbb mutatkozott emelkedő ten- dencia, amely szeptemberben érte tetőpontját, utóbb azonban ismét stagnáoióba ment át.

Az 1926. évnek pénzügyi téren fontos eseménye még az aranyalapra való visszatérés. Az év folyamán a vállalatok nagy része az aranymérlegről szóló tör- vénynek megfelelően a sillinges aranymérlegre tért át. Az aranymérlegek elkészitése azonban még nem haladt előre annyira, mint az hitelpolitikai szempont- ból kívánatos volna. A kb. 1.500 osztrák részvény—

társaság közül az 1926. év végéig mindössze csak 625 nyujtotta be aranymérlegét. Már az eddig kimu- tatott aranymérlegek is Ausztria elszegényedésének mérvét szembeötlően tarják elénk; hét vezetö nagy- bank tőkéje az utolsó békeévekkel szemben 760/o-kal, 50 nagy iparvállalaté 170/o—kal csökkent. Valószinü azonban, hogy a valóságos tőketulajdon a kimutatott- nál jóval magasabb, mivel minden bank kétségtelenül csendes tartalékról is gondoskodott. A látható sajat

——818—— l927

tőke csökkenése következtében az idegen tőkék a mérlegekben erösebben érvényesültek.

Munkapíac.

A munkanélküliség Ausztriában az 1926. évben rendkívüli módon növekedett, A segélyezett munka- nélküliek átlagos havi száma,ame]y1925-ben 146.000-re rúgott, 1926—ban 176.000—re emelkedett. A munka- nélküliségi segélyek összege 1923-ban 50 milliót, 1924-ben 68 milliót és 1925—ben már 124 milliót tett ki, 1926-ban pedig 153 millió sillíngre, tehat 2340/0- kal növekedett. A munkanélküliség 1925-ban és 1926- ben a következőkép alakult:

, (( Növeke-

H 0 n a p 1925 1.)26 dés ,

Január . . . 187099 ' 231361 4-44262 Február ... 7 188.917 228.763 HL 39.846 Marcius ... 175581 202387 4— 26.806 Április ... 148503 173116 —l— 24.613 ; Majus ... 130778 154812 , 4— 24.034 Június ... 113.119 150.981 4— 37.862

Július 111886 ; 152485 4—40609

Augusztus . 116365 f 151 056 4— 3469].

Szeptember . . . 119006 148.111 4—29105 Október ... 131096 151182 4— 20086 ' November . '159250 168809 4- 9559

December. 207882 205350 — 2.482

1926-ban a bérharcok gyakoriságában tovabb- menö csökkenés volt észlelhető. Az 1925. évi 278 sztrájkkal szemben 1926—ban 614 üzemnél 185 sztrájk fordult elő, ami már lényeges javulást jelent. A sztráj- kolók száma 17.744 (1924-ben 265.667, 1925—ben 46.307) volt. A bérharcok következtében Ausztria összesen 213.681 (1921-ben 2,249.542, 1925-ben 657.022) munkanapot veszitett.

A legtöbb bérharc az építőiparban, továbbá a gép- és fémfeldolgozóiparban fordult elő.

A kizárások száma is csökkent. Az 1925. évi 36 kizárással szemben 1926-ban már csak 17 kizárás fordult elő 83 üzemben mindössze 3.242 személyt sujtva; az elvesztett munkanapok száma 59.996 volt.

A legnagyobb kizaras Linzben következett be, ahol 54 építő- és áosüzemben öt hétig tartó s 1.214 mun—

kást sujtó kizárást jelentett a munkaviszály-statisztika.