Auerhan, Jan: A tudomány mint termelőerő

STATISZTIKAI IRODALm FIGYELÖ

1297

munkamegosztás optimalizálására vonat—

kozó számításokat alapvetően módosít- hatják. Ilyen szempont például a saját ipari bázis megteremtése, a népgazdaság egyes területeinek védelme stb.

A modell különböző változatainak el—

készítésekor elsősorban a következőket kell figyelembe venni:

1. Az áruforgalmi mérleg két oldalának egyensúlyba hozása az egyes devizapia—

cok szerinti részletezésben;

2. a belföldi termelés által lehetőségek;

3. a külföldi kereslet és kínálat;

4. az egyes import— és exportcikkek devizaárai;

5. a termelés egyes technológiai össze—

megszabott

iüggései, a technikai koefficiensek mat—

rixa alapján.

A külkereskedelem hatékonyságának vizsgálatára vonatkozó régebbi modellek az egyes áruk termelését a népgazdaság egymástól független részeinek tekintették, A gyorsan fejlődő gazdaságban azonban a termelési kapacitások és a nyersanyag—

készletek különböző szűk keresztmetsze—

teket képeznek, a racionális gazdálkodás—

nak tehát fontos előfeltétele az alternatív felhasználási lehetőségek figyelembevéte—

le. A szerző által kidolgozott modell szá—

mításba veszi ezeket az összefüggéseket, de figyelmeztet a gyakorlatban felmerülő, szinte megoldhatatlan problémákra. Ha

áruk helyett árucsoportokkal dolgozunk,

akkor a számítás rendszerint elvégezhető, a kapott eredmények azonban a gyakor—

latban csak korlátozottan használhatók

fel. A devizaár, a kereslet, a kínálat stb.

ugyanis nem árucsoportokra, hanem áruk—

ra vonatkozik.

A gyakorlati megoldás megkönnyítése céljából a szerző egymással összefüggés—

ben levő tevékenységek csoportjaira osztja a népgazdaságot és a csoportokon belüli i'őbb összefüggéseket vizsgálja. Ekkor fel—

tételezi, hogy minden áru besorolható a következő két csoport egyikébe:

1. olyan áruk, amelyek a csoport kere—

tein belül függenek egymástól, a külön—

böző csoportokba tartozó áruk azonban

függetlenek; % 5

2. olyan áruk, amelyek nem korlátoz—

zák lényegesen semmilyen más áru ter—

melését.

Szerző tervet dolgozott ki a külkereske- delem irányainak optimalizálására. Ennek alapját az a törekvés képezi, hogy az im—

porttervet az exportalap minél kisebb ré—

szének felhasználásával teljesíteni lehes—

sen. Az exportalap fennmaradó részét to—

vábbi importok fedezésére vagy deviza—

alap létesítésére kell fordítani.

Foglalkozik a tanulmány a folyamatos optimalizálás modelljének gyakorlati al- kalmazási lehetőségeivel is, Megállapítja, hogy az optimalizálás szintetikus para—

métereinek segítségével a központi ter—

vező szerv rugalmas eszközt kap a kül- kereskedelem irányítására. A külkereske—

delmi és a termelő vállalatoknak pedig

az ontimalizálási kritériumok alapján le—

hetőségük van a külkereskedelem leg—

jobb változatának kiválasztására.

(Ism.: Andorka Rudolf)

KULTÚRSTATISZTI KA

AUERHAN, JAN:

A TUDOMÁNY MINT TERMELÖERÖ

(Veda jako vyrobni sila.) — Politická Ekono- mie, 1962. 3. sz. 185—199. I).

Az a tudományos és technikai forrada—

lom, amelynek napjainkban tanúi va—

gyunk, mélyrehatóan átalakítja az anyagi termelés folyamatát. Ez az átalakulás azonban nemcsak a termelés mennyiségi és minőségi növekedése terén jelentke—

zik. hanem a termelőerők bővülése is le—

zajlik. Többek között megváltozott a ter- melés és a tudomány kapcsolata. Koráb—

ban a tudomány a termelés folyamatától elkülönítve csak közvetett kapcsolatban állt a termeléssel. A termelés felhasz—

nálta a tudomány eredményeit, de köz—

vetlen munkahelyi kapcsolat nem ala—

kult ki. A gépesítésről az automatizálásra

való áttérés, a kémia szerepének megnö—

vekedése a termelési folyamatokban, a biológiai kutatások eredményeinek egyre nagyobb mértékű alkalmazása a mező—

gazdasági termelésben, élelmiszer— és gyógyszeriparban, a kibernetika és ma—

tematika törvényeinek felhasználása a

termelés szervezésében és irányításában

— közvetlen munkahelyi kapcsolatot te—

remtett a tudományos kutató munka és termelő munka között. Ilyen módon a tudományos munka közvetlen termelő—

erővé változott. A termelőfolyamat át—

alakulása, kibővülése ezzel egyidőben megváltoztatta a munkaerő rétegződését, a segéd—, a szakmunkás és a tudományos munkaerő arányát. Illetve átalakul a munka jellege és mind inkább előtérbe kerül a szellemi teremtőmunka fontos—

sága.

] 298

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

A termelőerők bővülését, a tudományos munka arányainak változását, a statisz—

tika különböző mutatószámok formájá—

ban törekszik lemérni. Ezek közül leg—

gyakrabban a tudományos kutatómunká—

val foglalkozó, minősített dolgozók szá- mának megfigyelését alkalmazzák. A

termelő munka és a tudomány kapcsola—

tát azonban szemléltetőbben méri a tu—

dományos munkaerők 100 ipari dolgozóra számított aránya. Szerző részletezi a fenti két mutató nemzetközi összehasonlításá—

nak problémáit. Kiemeli, hogy az össze—

hasonlítást nagymértékben korlátozza a

tudományos kutatómunka fogalmának eltérő értelmezése és az egyes statisztikai hivatalok adatfelvételi gyakorlata, nem utolsó sorban a kapitalista magánválla-

latok adatbevallási gyakorlata. így pél—

dául az angol hivatalos statisztika nem tartalmazza a 100 főnél kisebb üzemek—

ben alkalmazott tudományos kutatókat, az amerikai adatokban pedig nem szere—

pelnek a társadalomtudományi kutatók.

A tudomány mint termelőerő fejlődése

egyéb adatok mellett a tudományos dol—

gozók számának növekedésével is mér—

hető. Bernal professzor becslése szerint a fejlett iparral rendelkező országokban

évenként átlag 7 százalékkal növekszik

a tudományos dolgozók száma, azaz 10

év alatt megkétszereződik.

A vázolt folyamat az alábbi munkaerő rétegződési tendenciákkal is jellemez—

hető. Az iparilag fejlett országokban az utóbbi években:

a) gyorsabban növekedett a mérnökök és technikusok száma, mint az összes dolgozóké,

b) a tudományos kutató munkaerők

számának emelkedése meghaladta a mér—

nökök és technikusok számának növeke—

dését,

c) a mérnökök és technikusok száma nem emelkedik olyan gyorsan, mint az ipari termelés volumene és termelékeny- sége,

d) a tudományos dolgozók száma meg—

közelítően azonos mértékben növekszik, mint a termelés mennyisége, illetve a termelékenység.

Szerző elvi megállapításai hivatalos statisztikai források elemzésére alapitva,

többször kiemeli, hogy a szovjet tudomá- nyos kutatómunka és a tudományos ká—

derek számának fejlődése jelenleg is és

perspektívájában is élenjáró szerepet tölt

be a világon. '

(Ism.: Danyi Dezső)

KÚLFÖLDI FOLYÓI RATSZEMLE

Beoruuu

Burns-mun

A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatal folyóirata

1962. ÉV! a. SZÁM

Volodarszkij, L.: A műszaki haladás össze—

sító mutatói.

Kladcsikov, Sz.: A kolhozparasztok munka—

ráfordításainak meghatározása a termékek ön- költségében.

Ljando, A.: A pénzügyi mérleg összeállítása a Szovjetunióban.

Siskova, E.—-Zajcev, V.: A vas- és acélhulla- dékok mérlege.

Skarina, A.: A kolomenszki területi igazgató—

ság munkájának tapasztalatai.

Satilov, N.: A nemzeti jövedelem és a tár—

sadalmi össztermék növekedési üteme közötti összefüggés.

Szoftev, E.: A könyvvitel rendszere a kol- hozokban.

Kirjuskin, I.: A lakóházjavitási terv teljesíté—

sének elemzése.

1962. Évr 9. SZÁM

Sztarovszktj, V.: Az állami statisztikai szer—

vek tudományos munkái.

Kaganovtcs, I.: A termelőberendezések ki—

használásának mutatói.

Oktjabrszkij, P.: A szakositás és a kooperá—

ció statisztikai mutatói a gépgyártásban.

Aniszimov, V,: Az állóalapok törlesztési ha- tárá'ijdőinek meghatározására szolgáló átlag for- m a.

Klimenko, E. —- Golub, 1. —— Aniszimov, A területi felügyelőségek munkája.

Krmsm, V.: Tökéletesített táblázó— és osztá—

lyozógépek alkalmazása az 1959. évi össz-szö- vgtségi népszámlálás feldolgozási munkálatai—

n !.

Neszterov, L.——Csekmazova, V.: A Szovjet—

unió és az Amerikai Egyesült Államok beruhá—

zásainak összehasonlitása.

Luktn, L.: Az 1961. évi indiai népszámlálás.

Hmelev, N.: A munka számbavétele és elszá- molása a Szovjetunióban.

Süaüü "sebe wm-

Allami Központi Statisztikai Hivatalának folyóirata

Sz. :

1962. ÉVI 6. SZÁM

Metzger, Hans—Schönborn, Heinz: A köz- ellátási terv és a statisztika.

Pech, Siegfried: A létfenntartási költség- index újraszámítása.

Ludwig, Manfred: Az építőipari statisztika aktuális kérdései.

Klein, Kurt: Az iskola előtti nevelés a Né- met Demokratikus Köztársaságban és Nyugat—

Németországban.