Hozzászólás a mezőgazdasági állóeszközök újraértékelésének kérdéséhez

HOZZÁSZÓLÁS _f A MEZÖGAZDASÁGI ÁLLÓESZKÖZÖKÁ

ÚJRAÉRTÉKELÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ

SZEDERKÉNYI HENRIK

Az elmúlt évben a Statisztikai Szemle cikket közölt a mezőgazdaSági álló—-

eszközök újraértékelésének kérdéseiről.l A tanulmány szerzői felhívják a figyel- met az újraértékelés mielőbbi végrehajtásának szükségességére. ;

Az állóeszközök újraértékelésének szükségességét számos körülmény indo- kolja. Először is az, hogy az állóeszközök nagy részét nem a jelenlegi utánpótlási árakon tartják nyilván. Az eltérést mindenekelőtt az okozza, hogy az állóesz- közök értékelése nem egyformán történt. A_vásárolt állóeszközöket a legkülön—

bözőbb értékkel tartják nyilván. A gazdaságok sok esetben önkényesen végeztek értékeléseket. De még ha egy adott időpontban, az akkori utánpótlási áraknak megfelelően is vették volna állományba az állóeszközöket, akkor is bonyolítja a kérdést az a körülmény, hogy a felhasznált termelési eszközök azzal az értékkel, , kerülnek át az új termék értékébe, amellyel az üzembe beléptek, még ha az előállításukhoz társadalmilag szükséges munkamennyiség időközben meg is vál—

tozott. Ez azt eredményezi, hogy értékcsökkenési leírások formájában az amor—

tizációs alapba kerül a vállalatok tényleges tiszta jövedelmének egy része.; Ha;—

sonló jellegű, de ellenkező előjelű problémát idéz elő az az eset, amikor a munka- termelékenység emelkedése ellenére az árak változása következtében az álló- eszközök ára emelkedik. Ilyenkor — mivel a mérleg szerinti alacsonyabb érték alapján állapítják meg az értékcsökkenési leírásokat —-— az amortizációs alap nem teszi lehetővé a felújítások elvégzését, nem biztosítja az elhasznált álló-

eszközök egyszerű újratermelését.

' Problémát okoz az a körülmény is, hogy az állóeszközök értéke az elhasz-

nálódás következtében évről évre csökken, a beszámolási időszakban érvényes árakon végzett felújítások értéke révén viszont növekszik is. A felújítások ösz- szege azonban nincs arányban az amortizációkkal. A főjavítások miatti érték—- helyesbítések gyakran a nettó érték Viszonylagos növekedésére vezetnek. Ennek

következtében az egyes állóeszközök nettó értéke a különböző üzemekben idővel

még jobban eltér egymástól, és nincsenek öSszhangban az állóeszközök hátralevő használati időtartamával. Tehát a nettó értéknek a bruttó értékhez viszonyított aránya, amelyet az állóeszközök állapotának jellemzésére használunk, a valóság—_

tól eltérő képet ad.

* Árvay János—Dr. Juhász László: A mezőgazdasági állóeszközök újraértékelése. Statisz—

tika! Szemle, 1962. évi 8—9. sz. 872—880. old.

SZEDERKENYI : N MZÖGAZDASAGI ALLOESZKÖZÖK ÚJRAÉR'I'EKELÉSE 395

Rendezni kell az értékelés kérdését azért is, mert a vállalati gazdálkodásban az állóeszközök elhasználódása és az amortizáció nem szerepel közgazdasági tar-

talmának megfelelően. Ez részben annak a következménye, hogy az értékcsök—

kenési leírás számviteli problémává változott; a vele kapcsolatos ténykedések kimerülnek az ún. ,,diktált" amortizációs kulcsok alapján kiszámított költségek könyvelésében és az amortizációs hányad befizetésében. Amióta pedig az ipari árrendezéssel kapcsolatban az állami gazdaságokban is bevezették a mezőgazda—

sági egységes árrendszert, az ipari árváltozások hatásának csökkentése érdeké—

ben a beruházási hányad befizetésének kötelezettségét megszüntették, a felújí—

tási hányadot pedig — hogy a megemelt ipari árak mellett az állami gazdaságok el tudják végezni az állóeszközeik felújítását _— felemelték, azóta az amortizációs hányaddal csupán a költségszámítás rendjéért számolnak. Ennek Viszont nincs sok értelme.

Az állóeszközök helytelen értékeléséből adódó hiányosságok tehát megaka—

dályozzák a vállalati tiszta jövedelem és a termékegységre jutó önköltség helyes kimutatását, az állóeszközök gazdasági hatékonyságának pontos mérését. Ez megnehezíti az egyes mezőgazdasági üzemek közötti dinamikus és statikus össze- hasonlítást, és hamis következtetésekre vezet. Ezt igazolják azok a Vizsgálatok, amelyeket az állóeszközök! újraértékelésével kapcsolatban a Mezőgazdasági Územ- szervezési Kutatő Intézet két állami gazdaságban végzett.

Az újraértékelés a két gazdaságban kiterjedt valamennyi állóeszközre, ki—

véve a kiselejtezendő állóeszközöket. Az újratermelési érték megállapításánál azt tartottam szem előtt, hogy az egyes termelőeszközök ára lehetőleg az 1961.

évi árnak feleljen meg.

1. tábla A vizsgált gazdaságok újraértékelés előtti és utáni állóalap—ellátottsága

(ezer forint)

Az állóeszközök bruttó értéke az újraértékelés Az új érték a leltár sze—

előtt után rinti érték százalékában

Megnevezés

A B A B A B

gazdaságban

Épületek . .h... 9 686 20 314 33 720 40 895 348,l 201,3 Gépek, berendezések, felszere-

lések ... 5 501 6 084 8 538 8 140 155,2 l33,8 Járművek . ... 4 660 3 655 7 981 5 248 17l,3 l43,6

Egyéb állóeszközök ... 873 97 1 372 97 157,2 100,0

Összesen 20 720 30 150 51 611 54 380 249,1 180,3 A szántóra átszámított terület !

egységére jut ... 3,388 5,677 8,422 10,239

A területegységre vonatkoztatott újraértékelés előtti állóalapadatok azt mu- tatják, hogy a két gazdaság közül a B gazdaság van jobban ellátva állóalapokkal.

Az újraértékelés következtében mindkét gazdaságban számottevően emelkedett a területegységre jutó állóalapok értéke: az A gazdaságban közel 150, a B gazda- ságban pedig több mint 80 százalékkal. Annak következtében, hogy a A gazda—:

ság állóalap—ellátottsága nagyobb mértékben emelkedik, mint a B gazdaságé, megszűnt a két gazdaság közötti, a korábbi helytelen értékelésből adódó látszó—

lagos különbség. Az újraértékelés előtti kép azt mutatja, hogy a B gazdaság

396 *L . ,. ,. . —— ; —-_ SZEDERKENYIHENRIK , —— területegységre számítva —— 67,5 százalékkal magasabb értékű állóalappal

rendelkezik, mint az A gazdaság. Az újraértékelés után az eltérés a két gazdaság ellátottsága között már csak 21, 6 százalék. ',

Az újraértékelés következtében jelentősen megváltozott az egyes üzemágak— '

*ban a műszaki szempontok szerint csoportosított állóalapok értéke.

!. tábla

Az épületek újraértékelés előtti és utáni bruttó értéke ' a vizsgált gazdaságokban

( (ezer forint)

Az épületek bruttó értéke az újraértékelés . Az Él érték a leltár !".

előtt _ után rinti érték százalékában

Megnevezés ' ' ; * '

A B A B * A B

* * ' gazdaságba! , *

Növénytermelés ... 1 764 l ) 3 848 ' 2l*8,1 _* '

_ 13 309 ' * ; 22 653 . ' í ) 170,2

Állattartás ... _ 2 554 l _ . 10 660 . 4134 _ _ .

Igatartás ... 182 955 ! sss :; 166 _ 437,9 226,8

J avítóműhely . .,... 1 170 297 2 293 982 1963 33035

Silózás ... 18 ' ' 416' " ' 123 ' * 489 ' 6'83,3 * 11735

Itodaépületek ... 1 529 , , 3 858 2523 " '

_ 5 227 _ ; 14 414 ; 2753;

' Lakóépületek ' ... 2 420 ' 12 001 4953 " " — —' Egyéb épületek ... 49 ' 110 49 N * * 191 * j IOOÁLF * , **1?3,—6

Összesen 9 686 20 314 33 720 40 895 348,1 ? 2013 A szántóra átszámított terület

egységére jut ... 1.585 3,824 5,513 7,700

Az épületek területegységre vetített újraértékelés előtti értéke a B gazda—

ságban 141 ,3 százalékkal magasabb, mint az A gazdaságban. Az A gazdaság mostoha épület—ellátottsága különösen valószínűtlenül hat, ha épületfajtánként vizsgáljuk: növénytermelési és állattartási épületeinek aránya alig haladja meg

— a 44 százalékot, szemben a B gazdasággal, ahol ez azarány 65 százaléknál vala—

mivel magasabb.

Az újraértékelés utáni adatok már más képet mutatnak. Az A gazdaság épületeinek újraértékelési szorzószáma ugyanis jóval magasabb a B gazdaságé- nál. Különösen nagy az istállóknál, a lakóépületeknél, a silógödröknél, amelyek- nél az újraelőállítási érték a leltári értéknek több mint négyszerese, de egyes esetekben eléri az ötszörösét, hatszorosát is.Ez az oka annak, hogy míg a

területegységre számított épületellá'tottság a B gazdaságban közel két és félsze-

rese (241, 3 százaléka) volt az A gazdaságénak az újraértékelés előtt, addig az újraértékelés után már lényegesen kisebb az eltérés: csupán 39,7 százalékkal ma—

gasabb a B gazdaság fajlagos épület—ellátottsági mutatója.

Az épületekéhez hasonlóan a gépek, berendezések és felszerelések értéke is mind összességében, mind pedig területegységre vonatkoztatva szintén a B gaz—

daságban nagyobb. (Lásd a 3. táblát.) *

A két gazdaság újraértékelési kulcsszáma között _ezen állóalap—csoportnál nincs olyan különbség, mint az épületeknél. Ebből arra következtethetünk, hogy a gépek, berendezések és felszerelések leltári nyilvántartásbaavétele pontosabb értékelés alapján történt, mint az épületeké. A gépek, berendezések és felszere-

R MEZÖGAZDASAGI ALLÓESZKÖZÖK ÚJ'RAER'I'EKELÉSE ; 397

lések területegységre számított értékében a két gazdaság között mutatkozó kü—

lönbségek az újraértékelés után sem változtak meg lényegesen: az újraértékelés előtt 27,2 százalékkal, az újraértékelés után 9,7 százalékkal volt kedvezőbb a gép-, berendezés— és felszerelés-ellátottság az A gazdaságban, mint a B gazda—

ságban. A gépek, berendezések és felszerelések csoportjába tartozó állóalapokat a termelésben betöltött szerepük alapján viZSgálva megállapíthatjuk, hogy a két gazdaság között e téren nincsenek olyan nagy különbségek, mint amilyenek az egyes épületcsoportnál tapasztalhatók voltak. Viszonylag nagy a különbség a javítóműhelyi munkagépek esetében, amelyeknél az A gazdaság újraértékelési kulcsszáma jóval nagyobb a B gazdaságénál.

3. tábla

A gépek, berendezések és felszerelések bruttó értéke a vizsgált gazdaságokban

(ezer forint)

.A gépek, berendezések és felszerelésekleltári értéke

az újraértékelés Az új érték a leltár sze- _ rinti érték százalékában

előtt után *

Megnevezés

,

A )B A B A. B

gazdaságban

Növénytermelés ... 975 — . 2763' 1449 3576 148,6 1 29,4 Állattartás ... _ 554 ' 632 _ 710 826 128,2 130,7

Traktorüzem ... 1561 926 2650 1434 '169,8 154,8

Igatartás ... —- 12 —- l 2 —- 100,0

Kombájnüzem ... 1138 528 1842 790 161,9 149,6

J avítóműhely ... 395 ' 362 * f 750 445 189,9 122,9

Egyéb üzemi munkagépek . 1 23 —— 129 —- 104,9 —-

Irodaberendezések és felszere- ;

lések ... 755 861 1008 1057 l33,5 122,8

Összesen 5501 6084 8538 8140 155,2 133,8

A szántóra átszámított terület. , _, !

egységére jut ... 0,900 l,145 l,396 1,532

A két gazdaságban a járművek újraértékelési kulcsszámai —— a személygép—

kocsiktól eltekintve -— meglehetősen nagy eltérést mutatnak.

' 4. tábla

A járművek bruttó értéke a vizsgált gazdaságokban

— (ezer forint)—

A járművek bruttó értéke azújraértékelés Az új érték a leltár sza—

! előtt után , rinti érték százalékában

Megnevezés ,

4

A B A B A B

gazdaságban

Járó traktorok ... f ... 2351 1897 4558 2723 193,9 ' 143,5 Fogatos járművek . ._ ... 426 564 _ 790 852 185,4 . 151,1 Tehet-gépkocsik ... . ... , 619 187 _ 787 300 127,1 160,4, Pótkocsik .... 999 809 * * 1541 1158 154,3' ' l43,l

, Személygépkocslk ... 170 67 172 67 101,2 100,0

Motorkerékpárok. . ; . . .— ... 85 _ 123 122 139 ' 143,5 113,0

Kerékpárok ... 10 8 ll 9 110,0 ll2,5

;— , _ Összesen 4660 3655 7981 5248 171,3 143,6 -

A szántóra. átszámított terület _ _ ', : , _ § , '

egységére jut ... *. 1 . 0.762 , 0,688 l,3_05 0,988

398

SZEDERKM , HENRIK

Az adatok szerint a járművek újraértékelési kulcsszáma az A gazdaságnál k

nagyobb, mint a B gazdaságnál. Ennek következtében a két gazdaság terulet— , egységre jutó járműellátottsága közötti különbség növekedett, a leltárng nyil,—

vántartott értékelés alapján számítva az A gazdaság járműellátottsága még ked-—

vezőbb lett: az A gazdaságban az újraértékelés előtt 10,8 százalékkaltöbbiáállóm alap jutott a területegységre, mint a B gazdaságban, az újraértékelés után pedig _ ez a különbség 32,1 százalékra emelkedett. Járműcsoportonként ,Vizs'gálvaz—az

újraértékelés hatását, megállapítható, hogy a személygépkocsiknál értékváltozás nem történt, a kerékpároknál az újraértékelési kulcsok a két gazdaságban meg— * közelítőleg egyformák, a többi járműnél pedig nagyok az újraértékelési kulcsok

közötti különbségek. A tehergépkocsikat kivéve az A gazdaság újraértékelési

kulcsszámai a magasabbak.

'

*

43

A helytelen értéknyilvántartás nemcsak az állóalap—ellátottság mutatóját, hanem az állóalapok értékének korcsoportok szerinti megoszlását is meghami- sítja.

. -

A vizsgálatok során az állóeszközöket használati idejüket tekintve három

csoportba, éspedig:

' a) 1949 előtt épült, illetve gyártott,

b) az 1949—1951. években épült, illetve gyártott,

c) 1951 után épült, illetve gyártott állóeszközök csoportjába soroltam.

5. tábla

Az állóalapok használati idő szerinti megoszlása

(százalék)

Az állóalapnk megoszlása az újraértékeléa

előtt után

Az építés, illetve gyártás éve

A B A B

' gazdaságban

—— 1948 ... 8,9 25,5 38,4 34,2

1949— 1951 ... 6,4 18,'7 8,7 18,9

1952 — ... 84,7 55,8 52,9 46,9

Ösazesen mao 100,o ' 100,o mao

Az újraértékelés előtti adatok szerint a vizsgált gazdaságok közül az A gazdaság van korszerűbb állóalapokkal ellátva: ugyanis állóeszközeinek több mint 80 százalékát 1952 után építették, illetőleg gyártották, és az 1949 előtti évekből származó állóalapok aránya még a 10 százalékot sem éri el, míg a B gazdaság állóalapjainak mintegy egynegyede az 1948 előtti évekből származik. az 1949—1951. évek között létesített, illetve gyártott állóalapok aránya majdnem

egyötöde az összes állóalapnak, a tíz évnél nem régebbi állóalapoké pedig alig haladja meg az 50 százalékot.

Az újraértékelés után e nagy aránytalanságok megszüntek. Az újraértékelés eredményeképpen mindkét gazdaságban emelkedett a régebbi állóalapok értéke—, de az emelkedés mértéke nem volt egyforma: az A gazdaságban sokkal nagyobb mértékben növekedett az 1948 előtt épített, illetve gyártott állóeszközök értéke, mint a B gazdaságban. Ennek következtében jelenleg a két gazdaság csaknem

A MEZÖGAZDASAGI ALLOESZKÖZÖK ÚJRAERTEKELESE 399

egyforma mértékben van 1949 előttről származó állóalapokkal ellátva, és a leg-

korszerűbb állóalapok súlya közötti korábbi jelentős különbség is minimálisra

csökkent.

Az állóalapok használati idő szerinti megoszlásának változását elsősorban az épületeknél bekövetkezett változások idézték elő.

6. tábla

Az épületek használati idő szerinti megoszlása.

(százalék)

Épületek Az újraértékelés

megoszlása az újraértékelés szerinti érték a leltár

szerinti érték

Az építés éve előtt után számlékában

A B A B A B

gazdaságban

— 1948 ... 10,2 36,4 57,6 44,0 905,9 244,5

1949— 1951 ... S,] 22,6 11,8 21,4 243,3 l92,5

1952 —— ... 81,7 41,0 30,6 34,6 l42,8 l71,1

Összesen . . ; 100,0 100 ,0 100 ,0 100,0

Az 5. táblában szembetűnően megmutatkozik, hogy az 1949 előtt létesült épü- letek mindkét gazdaság leltárában igen alacsony értékkel szerepeltek. Különö—

sen az A gazdaság lakóépületei voltak rendkívül alacsonyra értékelve. Ezt bizo—

nyítja, hogy a lakóépületeknek erre az időszakra vonatkozó újraértékelési kulcs—

száma 1847,8 százalék, továbbá, hogy az 1949 előtt épített lakóépületek értéké- nek aránya az újraértékelés előtti 19,2 százalékról az újraértékelés után 71,4 százalékra emelkedett. A későbbi időkből származó állóeszközöknél az újraérté—

kelési kulcsszámok lényegesen kisebbek voltak.

A gépek, berendezések és felszerelések értékének kisebb arányú változásá—

hoz hasonlóan a korcsoportonkénti újraértékelési kulcsszámok is azt bizonyítják.

hogy ezek az állóeszközök viszonylag pontosabb értékkel szerepeltek a nyilván—

tartásban, mint az épületek.

7. tábla A gépek, berendezések és felszerelések használati idő

szerinti megoszlása

(százalék)

A gépek; berendezések és felsrerelések

Az úiraértékelés s7erlnti megoszlása az újraértékelés érték a leltár vel-inti

érték százalékában

A gyártás éve előtt után

A B A B A B

gazdaságban

_'194s ... 5,4 0,3 7,9 o,4 mas 189,5

1949— 1951 ... 5,3 l3,8 5,8 14,5 147,9 141,4

1952 -— ... 89,3 85,9 86,3 85,1 l30,3 132,3

Öaazesen 1oo,o zoom l 100,o 1oa,o .. ..

400 ; " szantam nem

Az 1949 előttről származó gépek, berendezések és felszerelések 'új'bruttó

értéke a két gazdaságban kb. 90—10(), az 1949—1951. években gyiártottaké 40—45, az 1952 utáni évekből származóké pedig mintegy 30 százalékkal maga— '—

sabb a leltár szerinti bruttó értéknél. Annak következtében, hogy az 1949 előtti A

időkből származó gépek, berendezések és felszerelések ' újraértékelési szorzó—"

száma a legnagyobb, megváltozott ezen állóalapcsoport korcsoportonkénti száza—

lékos megoszlása az újraértékelés előtti állapothoz képest. E változás azonban a két gazdaság újraértékelési kulcsainál tapasztalt igen kis eltérés miatt nem nagy—

mérvű, és hatása abban mérhető le, hogy a körszerűbb és korszerűtlenebb gépek, berendezések és felszerelések értékének aránya a két gazdaságban megközelí- tően egyformán alakul: az 1952 előtti évekből származó gépek, berendezések és _ felszerelések aránya 14——15, az 1952 utáni évekből származóké pedig 85—86

százalékot tesz ki. A *

A járműveknél az újraértékelési szorzószám 3 két gazdaságban nagyobb eltéréseket mutat, és ennek hatása is megmutatkozik.

8. tábla

A járművek használati idő szerinti megoszlása

(százalék)

A járművek megoszlása az újraértékélés Az úímértékolés szerinti

* érték a leltár szerinti

előtt után . érték százalékában

A gyártás éve

, _ .

A B , A B ' A . 3 B

gazdaságban

_ 1948 ... 9,6 1,8 1 13 3,1 mm 2454

1949 — 1951 ... 2,2 , 3,7 2,7 4,4 213,3 168,4

1952 -— ... 88,2 94,5 86,0 92,5 167,l 140,7

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 — —

Az A gazdaság járműveinek nyilvántartásbeli értéke meglehetősen pontat—

lan. Erre mutat, hogy az 1949—1951. évekből származónak feltüntetett" jármű-5

vek új bruttó értéke nagyobb mértékben emelkedett, mint az előző (években gyártott járműveké. Az érték pontatlan számbavétele mellett árról is szó lehet,

hogy a gyártási év megállapítása téves, és tulajdonképpen 1949 előtt gyártott járművek is kerültek ebbe a csoportba. A B gazdaságnál viszont azt látjuk, hogy minél későbbi gyártásúak a járművek, annál ,, kisebbek az újraértékelési kulcs- számok.

, Az állóeszközök bruttó és nettó értékének aránya ;az állóeszközök állapotá—

ról ad képet.

§

A mérleg adatai szerint az állóeszközök állapota az A gazdaságban 85,2, a B

gazdaságban 73,7 százalékos. ? " '

Az újraértékelés e téren is jelentős változásokat eredményezett. Az A gazda-

ságban például az épületek (lakóházak nélkül) újraelőállítási bruttó értéke 21,7

millió forint, az elhasználtság figyelembevételével a nettó érték 122 millió forint, vagyis a gazdasági épületek állapota valamivel 50 százalék felett van (a nettó érték a bruttó értéknek 56,2 százalékát teszi ki). A lakóházaknál az újraelő—állíf tási bruttó érték 12 millió, a nettó érték 45 millió forint, vagyis a lakóépületek állapota csak 375 százalékos. A B gazdaságban az üzemi épületek újraelőállítási bruttó értéke 26,3 millió, nettó értéke 12,5 millió forintyaz épületek újraértékelés

A' MEZÓGAZDASÁGI ALLÓESZKÖZÖK ÚJRAER'I'EK'ELÉSE 401

utáni állapota 47,2 százalékos, míg a lakóházak újraelőállítási bruttó értéke 14,4, millió, nettó értéke 5,1 millió forint, vagyis a lakóépületek jelenlegi állapota,

35,4 százalékos. Az épületek elhasználtságának foka. tehát a lakóépületeknél

mindkét gazdaságban megközelítően azonos nagyságú: 62,5—-—64,6 százalék, az üzemi épületeknél az A gazdaságban kedvezőbb a helyzet: üzemi épületeinek elhasználtsági foka 43,8 százalék, a B gazdaságban pedig 52,8 százalék.

Az újraértékelésnek természetesen 'a költségekre és a jövedelmezőségre is hatása van. Az érvényben levő leírási kulcsokat alkalmazva, az újraértékelés szerinti bruttó érték alapján számított és a ténylegesen elszámolt értékcsökke—

nési leírás között jelentős különbség mutatkozik.

9. tábla

Az értékcsökkenési leírás változása

Értékcsökkenési leirás

Megnevezés , A B

gazdaságban

A leltár szerinti bruttó érték alapján ezer forintban . . . . 1680 1503

Az új bruttó érték alapján _

ezer forintban ... 3039 2388 a leltár szerinti százalékában ... 180,9 158,9

Az összehasonlitásból kiderül, hogy az A' gazdaság állóalapjai lényegesen alacsonyabb értékkel szerepeltek a leltárban, mint a B gazdaságéi. A gazdaság- ban ugyanis az újraértékelés után 80 százalékkal magasabb volt az értékcsökke- nési leírás, mint az újraértékelés előtt, a B gazdaságban Viszont még 60 száza—

lékot sem ért el az emelkedés. Az értékcsökkenési leírásnak az emelkedése ter—

mészetesen a termelési költségekre is hatással volt: a termelési költség bruttó összege az A gazdaságnál 1,75, a B-nél pedig 1,35 százalékkal emelkedett. A költ—

ségek emelkedését fő ágazatonként is vizsgáltam.

; 10. tábla

A termelési költségek emelkedése az újraértékelés következtében fő ágazatonként

(százalék)

A B

Fő ágazat, költséghely

gazdaság

Növénytetmelés ... 4,37 l,81 Állattartás ... l,24 0,96 _ Segédüzemek ... l,94 O,89 Mellék- és kiegészítő üzemek ... 0,32 2,73

Általános költséghely ... 10,3s 5,94

Az állóeszközök újraértékelése következtében ——- a mellék- és kiegészítő

üzemek kivételével valamennyi költséghelyen —— az A gazdaság termelési költ-

ségei emelkedtek nagyobb mértékben. Az újraértékelés egyébként mindkét gazdaságban elsősorban az általános költségek emelkedését váltotta ki. Ez az álta—

lános költségek elszámolási rendjéből szükségszerűen következik is. Az épületek

5 Statisztikai Szemle

402 SZEDEBK'ENYI HENRIK,

nagyobb része után ugyanis itt számolják el az értékcsökkenési leírásokat, és a

segédüzemági szolgáltatások igénybevétele is jelentős ezen a költséghelyen

A termelési költségek emelkedése a termények, termékek és teljesítmények önköltségére is hatással volt.

, 11. tábla

Az állóeszközök újraértékelésének hatása a fontosabb termények, termékek és teljesítmények önköltségére

A sandaság B gazdaság

! Az újraértékelés Az önköltség Az újraértékelés Az önköltség

Megnevezés előtti utáni emelkedése előtti utáni mamam

önköltség önköltség '

( forlnt) forint ;zázalék ( forint) forint százalék

Segédüzemek

Igatartás (lófogatnap) ... 104 110 6 5,8 114 118 4 3,5

Szántótraktor (nomálhold) . . . . 54 60 4 II,] 60 64 4 6,7

Univerzál traktor (notmálhold) 45 52 ' ? 15,6 55 60 5 9,1

Tehergépkocsi (tonnakilométer) 217 232 15 ő,!) 176 187 11 6,3 Kombájn (komb. hold) ... 132 155 23 17,4 93 104 11 11,8

Növénytetmelés

Kenyérgabona (mázsa) ... 165 172 7 4,2 160 165 5 3,1 Takarmánygabona (mázsa) ... 125 132 7 5,6 150 155 5 3,3

Kukorica (mázsa) ... 150 158 8 5,3 134 139 5 3,7

Kende! (mázsa) ... 111 117 6 EA 115 119 4 3,5

Hüvelyesek (mázs) ... 288 299 11 3,8 267 275 8 3,0

Állattartás

Tehenészet (liter) ... 2,80 3,00 0,2() 7,1 2,98 3,02 0,04 1,3 Borjúnevelés (kilogramm) ... 2034 20,86 0,02 (),1 19,74 l9,82 0,08 (),4 Növendékmarha-tartáe (kilo—

gramm) ... 19,63 19,69 0,06 O,3 21166 25,85 (),19 (),7 Marhahizlalás (kilogramm) . . . . 21,03 2l,34 O,31 l,5 25,92 26,21 O,29 l,l Sertéstenyésztés (kilogramm) . . 14,l2 l4,2l (),09 (),6 23,ll 23,21 0,10 GA:

Süldőnevelés (kilogramm) ... l3,06 13,l9 (),13 l,0 l4,65 14,81 (),16 l,1 Sertéshizlalás (kilogramm) . . . 1155 ll,82 0,27 2,3 17,l7 l7,42 O,25 1.5

A segédüzemági teljesítmények önköltsége emelkedésének mértéke eltérő, de hasonló tendenciát mutat mindkét gazdaságban. Legnagyobb mértékben emelke- dett a kombájnok és a traktorok teljesítményének önköltsége; kisebb volt a te—

hergépkocsik egy tonnakilométerre jutó költségének változása, míg az egy ló—

fogatnapra jutó költségek alig változtak.

A növénytermelési termékek önköltségének emelkedését az igénybe vett segédüzemi szolgáltatások és az általános költség növekedése idézte elő. Az emel- kedés a Vizsgált ágazatok mindegyikénél az A gazdaságban volt nagyobb mér-

tékű.

Az állattartási termékek összköltségének változása túlnyomórészt csak az általános költségek emelkedésével függ össze. Ennek magyarázata, hogy — bár az újraértékelés hatása az épületeknél a legnagyobb, és az épületek zöme az állat- tartás céljait szolgálja —— az állami gazdaságok jelenlegi önköltségszámítási mód- szere szerint az épületek amortizációs költségeit nem az állattartás költségei, ha—

nem a gazdasági általános költségek között számolják el. S mivel az általános

A' MEZÖGAZDASAGI ALLÓESZKÖZÖK ÚJRAÉRTÉKELÉSE 433 e

költségek elosztása úgy történik, hogy azok jobban terher a növénytermelést, mint az állattartást, ezért az állattartási termékek önköltségének emelkedése mind összegében, mind arányaiban kisebb mértékű volt, mint anövény'termelési ágazatoké. Viszonylag számottevően emelkedett az A gazdaságban a tej önkölt—

sége és mindkét gazdaságban a hízott állatok súlygyarapodásának önköltsége.

Az önköltség emelkedése szükségszerűen maga után vonta a jövedelmezőség romlását; a nyereség kisebb, illetve a veszteség nagyobb lett.

12. tábla

Az állóeszközök újraértékelésének hatása a jövedelmezőségre

_ A gazdaság B gazdaság

Az újraértékeles A jövedelmezőség Az újraértekelés , A jövedelmezőség

Nyereség előtti utáni mükkwém előtti utáni CSOkkenése

jövedelmezőség ezer forint százalék jövedelmezőség ezer forint százalék

(ezer forint) (ezer forint)

Územi . 11 835 10 828 1007 8,5 3010 2352 I 658 21,9

Vállalati 10 516 9 157 1359 12,9 3563 2678 I 885 24;8

!

Az állóeszközök újraértékelésének a két gazdaság jövedelmezőségére gyako—

rolt hatását vizsgálva; a korábbiaktól eltérő képet kapunk. Minden előző össze—

hasonlítás azt mutatta, hogy az A gazdaság volt kedvezőtlenebb helyzetben, itt viszont azt látjuk, hogy a B gazdaság jövedelmezősége romlott nagyobb mérték—

ben. Ennek oka, hogy a kiindulási alap, vagyis az újraértékelés előtti üzemi és vállalati nyereség a B gazdaságban 75 százalékkal kisebb, mint az A gazdaság—

ban. Az újraértékelés eredményeként az A gazdaságban nagyobb lett az érték—

csökkenési leírás, ez azonban a nagyobb összegű nyereséghez viszonyítva kisebb mértékben csökkentette a jövedelmezőséget, mint a B gazdaságban. amelynél a kisebb összegű nyereséghez viszonyított kisebb összegű csökkenés nagyobb arányú csökkenést eredményezett. (A B gazdaság nyeresége mintegy egyhar- mada—egynegyede az A gazdaságának, ezzel szemben a jövedelmezőség csökke—

nésének összege kb. kétharmada.) Azt meg kell állapítanunk, hogy az újraérté—

kelést követően a jövedelmezőség mind a két gazdaságnál számottevően csök—

kent. *

Megállapíthatjuk tehát, hogy a jelenlegi állóeszköz—értékadatok a valóság- nak meg nem felelő képet adnak az állóalap—ellátottságról. A vizsgált gazdasá—

gokban például az újratermelési érték a nyilvántartott bruttó értéknél csaknem 150, illetve 80 százalékkal magasabb. Az újraértékelés következtében előálló nagyarányú ,,értékemelkedésnek" több oka van. Egyik oka, hogy az elmúlt tíz évben az ipari munka termelékenységének emelkedése ellenére is jelentős mér-- tékű árváltozás következett be. A második okot a nyilvántartásbavételkori alá-

értékelésben kell keresnünk. _

Az újraértékelés arra is fényt derít, hogy az állóalapok jelenlegi használati idő szerinti megoszlása nem fedi a valóságot. A nyilvántartott értékek alapján

úgy tűnik, hogy az állami gazdaságok túlnyomórészt korszerű állóalapokkal rendelkeznek. Az újraértékelés után viszont módosul a kép, és a Változás

5*

404 sznnmm: A! MZÓGAZDASÁGI monszxozox ommmsa

olyan nagy mértékű, hogy az utólsó tíz évből származó állóalapok aránya a Vizs—

gált gazdaságokban 85 százalékról 53 százalékra, illetve 56 százalékról 47 száza- lékra esett vissza.

A valóságnak meg nem felelő állóeszközértékeknem teszik lehetővé azel—

használt termelőeszközök újratermeléséhez szükséges anyagi bázis megteremté- sét, mivel az alacsonyan értékelt állóeszközök után számított értékcsökkenési le—

írások elégtelennek bizonyulnak erre a célra. Az egyik Vizsgált gazdaságban 80 számlákkal, a másikban pedig 59 százalékkal nagyobb értékcsökkenési leírás—

sal kellene számolni annak érdekében, hogy az újratermeléshez szükséges anyagi alapot megteremtsék. Ilyen körülmények között az új beruházások egy része

Csak pótlást jelent, nem pedig az állóalapok bővítését. Különösen így van ez az ipari átrendezés óta, a beruházási hányad befizetésének kötelezettségét ugyanis az állami gazdaságokban is megszüntették.

Mivel az értékcsökkenési leírás nem felel meg a tényleges értékcsökkenés- nek, a termelési költségekben elszámolva nem tükrözi azt az értéknagyságot, amelyet az élőmunka a termelés során átvisz az új termék értékébe. Az eltérés az összes költségnél nem éri ela két százalékot, fő ágazatonként azonban már 10 százalékos, ágazati szinten pedig 17 százalékosönköltség—emelkedéssel is talál—- kozunk. Társadalmi szinten vizsgálva a kérdést, a helytelen összegű értékcsökke- nési leírások következtében, a társadalmilag szükséges élő— és holtmunka-ráfor—

ditás a valóságtól eltérő képet mutat, és ezért nem képezheti megbízható alap-

ját az árkalkulációnak.

Végül a helytelen összegű értékcsökkenési leírások a vállalatok jövedelmező-f ségét is a valóságosnál kedvezőbbnek tüntetik fel. A vizsgált gazdaságoknál pél- dául 13, illetve 25 százalékkal kedvezőbb a jövedelmezőség a valóságosnál.

' Ha az újraértékelés révén biztosítani fogjuk az értékátadás menetének minél pontosabb visszatükrözését, vagyis, ha a megváltozott értékű állóeszközök a vál- tozásoknak megfelelő újratermelési értékkel kerülnek át a termék értékébe, nem pedig azzal az értékkel, amellyel az üzembe beléptek, akkor az állóeszközök gazdasági hatékonyságának, a termelés jövedelmezőségének vizsgálatánál ele- mezhetővé válhatnak azok az összefüggések, amelyek az állóalapok nagysága és a termelés eredménye, az önköltség és a jövedelmezőség között fennállnak.

, A mezőgazdasági állóeszközök újraértékelésére tehát —— véleményem sze- rint is -—— szükség van. Az újraértékelést azonban annak ellenére, hogy az állt)- eszközök értéke egyrészt a munkatermelékenység emelkedése és az új, nagyobb teljesítményű gépek megjelenése következtében előálló műszaki avulás, más- részt az árak változása miatt állandóan változik, nem permanensen, hanem peri—

odikusan, időszakonként kell elvégezni. Az újraértékelés időpontját a minden—

kori ipari árrendezéshez kell igazítani.