Schiffman, Jacob: Az érettségizett és a középiskolából lemorzsolódott fiatalok foglalkoztatottsága 1961-ben

442

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

dot a tanulásra. 1960 második félévében a gyáron belüli szakoktatásban résztvevők között a nők aránya csak 15,8 százalék

volt.

A női munka kínálata és kereslete kö—

zött bizonyos aránytalanságok mutatkoz—

nak. Bár a szabad munkahelyek száma

nagyobb volt a munkát keresők számá- nál 1958—ban, a dolgozni kívánó nők szá—

mára nem állt rendelkezésre elegendő

olyan munkakör, amelyben nőket alkal—

mazni lehetett. Nehézségeket okoz a nők kisebb szakképzettsége is.

A nők lassabban haladnak előre foglal—

kozásukban, mint a férfiak, és az általá-

nosan kialakult véleménynél kisebb a nők átkerülése a fizikai munkakörökből szel—

lemi munkára. A vizsgált gyárak vezetői

és a női dolgozók szerint a lassúbb előre-

haladás oka elsősorban az, hogy sok nő számára a foglalkozásban való előreiutás

nem fontos cél, mivel a férjhezmenés és

gyermekeik megszületése után terveik sze—

rint nem dolgoznak tovább, vagy az hogy

a családdal és a háztartással kapcsolatos

munka annyira leköti őket, hogy nem ér—

nek rá szakképzettségük növelésével fog—

lalkozni. A legnagyobb kezdeményező ked—

vet és a foglalkozási előmenetel iránti legnagyobb érdeklődést általában azok a nők mutatják, akik nem mentek férjhez és erre nem is nagyon számítanak, tehát

általában a 30 éven felüli magános nők,

Ezek általában lelkiismeretesen és jól dol—

goznak, munkájukat kedvelik. A fia- talabb nők Viszont többnyire vagy szüleik- kel együtt laknak, s tőlük bizonyos támo—

gatást kapnak, tehát nincsenek teljesen saját keresetükre utalva, vagy férjes asz-' szonyok és a családjukról, gyermekeikről való gondoskodás bizonyos fokig elvonja érdeklődésüket a foglalkozásuktól. Ezért a fiatalabb nők általában rendszerteleneb-

bül, megszakításokkal, és gyakran pontat-

lanabbul dolgoznak.

Hasonló képet mutat a munkából való

távolmaradások vizsgálata. A fiatalabb, rövidebb idő óta dolgozó nők általában gyakrabban maradnak el —— a szerző nem kutatja, hogy indokoltan vagy indokolat—

lanul -— de a nők általánosságban nem

hiányoznak többet, mint a férfiak, mivel

egyrészt a családi és háztartási munka ál-

tal nagyon lekötött nők aránya viszony—

lag nem túlságosan nagy az összes dolgozó nők között, másrészt az ilyen hiányzások többnyire nem hosszúak.

A szerző fejtegetéseit nagyrészt az em—

lített gyári adatfelvételből származó, bő—

séges statisztikai anyaggal szemlélteti.

(Ism.: Andorka Rudolf)

SCHIFFMAN, JACOB:

AZ ÉRETTSÉGIZETT

És A KÖZÉPISKOLÁBÓL LEMORZSOLÓDOTT

* FIATALOK FOGLALKOZTATOTTSÁGA IGEI-BEN (Employment of high school graduates and dropouts in 1961.) — Monthly Labor Review.

1962. 5. sz. 50'2—509. p.

A tanulmányban érintett kérdéseket,

amelyek lényegében a 16 és 24 év közöt—

tiek elhelyezkedési viszonyaira vonatkozf-

nak, időszerűvé teszi a jelzett korósztály arányának az Amerikai Egyesült Államok

népességen belüli megnövekedése. Ez az

újszülöttek számának a második világ-

háború végén bekövetkezett rohamos emelkedésére vezethető vissza. 1965—re a

18 évesek száma, tehát azoké, 'akik el—

helyezkedni kívánnak, vagy esetleg egye—

temen folytatják tanulmányaikat éppen 50 százalékkal lesz magasabb, mint 1960- ban. Ezzel szemben a gyakorlottabb és ki—

képzett, a 25—30 éves korcsoportba tarto—zó munkások száma csak kisebb mértékben nő, a 35 és 44 év közöttieké pedig ugyan—

Ézen időszakban kifejezetten csökkenni

og.

Meg kell jegyeznünk, hogy a tanul—

mányban használt felső iskola kifejezés a

mi viszonyaink között a középiskola fo—

galmát fedi. Szerző a kérdéseket két fő- csoportra bontva vizsgálja. Az első cso- portba azokat sorolja, akik elvégezték a

felső iskolát. A második csoportba pedig

azok tartoznak, akik csak az elemi kép-

zést adó iskolát végezték el, vagy pedig

a felső iskolai tanulmányokat elkezdték, de valamilyen oknál fogva nem fejez-

ték be.

A fő kérdéssel, az elhelyezkedési viszo- nyokkal kapcsolatban sok érdekes társa- dalmi problémát érint a szerző. Ilyenek:

a jelzett korosztály munkanélkülieinek aránya; milyen munkát kaphatnak az il- letők; milyen kapcsolat van az iskolai Vég—

zettség foka és az elhelyezkedési lehető—

ségek között; a faji megkülönböztetésnek az elhelyezkedési viszonyokban jelentkező

hatása.

1961 júniusában 1750 000 tanuló vé—

gezte el a felső iskolát. Ebből 850000 irat—

kozott be valamilyen kollégiumba (főisko—

lára). A beiratkozott férfiak egynegyede,

a nőknek pedig egyötöde munkát is vál—

lalt, mert enélkül nem lenne anyagi lehe—-

tőségük főiskolai tanulmányok folytatá—

sára. A végzettek nagyobb része, 900 000

vállalt munkát. Jelentős hányad, 18 szá—

zalék azonban nem tudott elhelyezkedni.

Az 1961—ben végzettek között a munkanél—

küliek arányát annak lehet tulajdonítani,

hogy nem rendelkeznek még egyetlen

munkaterületen sem gyakorlattal és szak—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

443

ismerettel. A szakmai munkához szüksé- ges képzés megszerzése szempontjából is

meglehetősen kedvezőtlen képet nyújta—

nak a statisztikai adatok. Az 1961-ben felső iskolát végzett fiúk és lányok közül min- den 6-ra jut egy olyan, aki olyan szakmai képzésben vesz részt, ahol elsajátíthatja azokat az ismereteket, amelyek az ipar vagy a gazdasági élet egyes területein

szükségesek. Az 1961. év egyébként is az

elhelyezkedési viszonyok szempontjából meglehetősen kedvezőtlen volt.

Ha a felső iskolát 1961-ben végzettek munkanélküliségi arányát az előző évek hasonló adataival vetjük egybe, azt ta—

pasztalhatjuk, hogy a jelzett korosztály el—

helyezkedési viszonyai évről évre jelentős mértékben romlanak. Az 1960—ban Vég- zettek munkanélküliségi aránya például egyharmaddal volt kedvezőbb, mint az

1961. évieké.

Az elhelyezkedés szempontjából lénye- gesen kedvezőtlenebb azoknak a helyzete, akik nem tudták elvégezni a felső iskolát.

1961. június és október között 350 000 ta—

nuló fejezte be az elemi képzést adó is—

kolát, illetve hagyta el a felső iskolát

anélkül, hogy azt elvégezte volna. Ezek-

nek kétharmada volt a 18. életévében.

Ebben a csoportban a munkanélküliek

aránya 27 százalék. 1959—ben is kétszer

olyan magas a munkanélküliek aránya, mint a felső iskolát végzetteknél. Ezeknél

a munkanélküliek nagyobb arányát azzal

magyarázzák, hogy a technika fejlődése következtében a munkásoknak egyre kom-

plikáltabb berendezésekkel kell dolgozniok, amely a képzettség szinvonalának emelé—

sét kívánja meg. Olyan követelmény ez, amelynek a felső iskolát nem végzettek egyre kevésbé tudnak megfelelni.

A felső iskolát végzett elhelyezkedettek munkaügyi statisztikája is eléggé kedve- zőtlen. A férfiak nagyobb része olyan te—

rületen tudott állást kapni, amely kép-

zettséget vagy egyáltalán nem vagy csak

részlegesen igényel. A nők helyzete ebből a szempontból kedvezőbb. Itt ugyanis a munkavállalóknak mintegy kétharmada került viszonylag jobban fizetett admi- nisztrativ beosztásba.

A felső iskolát nem végzettek hátrányo—

sabb helyzete ebből a szempontból is ta-

pasztalható. Ebben a csoportban 10 közül

csak egy jutott viszonylag jobban fizetett

" munkakörbe. A felső iskolát végzetteknél ugyanez az arány 10-ből 4.

Még nagyobb a különbség a nők elhe-

lyezkedési viszonyait illetően. A nőknek

csak egyhatoda tudott adminisztratív munkakörben elhelyezkedni.

A tanulmány arra is fényt vet, hogy a

faji megkülönböztetés következményei milyen mértékig érvényesülnek az elhe- lyezkedési viszonyokban. A ,,nem fehé—

rek" hátrányos helyzetét ma már az is-

kolai képzettségre vonatkozó adatok is

tükrözik. A felső iskolát nem végzettek csoportjának 20 százaléka ,,nem fehér". A

felső iskolát végzetteknek 9, valamelyik kollégiumba (főiskolára) beiratkozottak—

nak 6 százaléka tartozik ebbe a csoportba.

A felső iskolát végzett munkanélküliek aránya kétszerese a többi ugyanolyan ko—

rúakénak. A talált munkalehetőségek is

sokkal,, rosszabbak. Az 1959—1961 között végzetteknek mintegy a fele képzettséghez nem kötött munkát végez (A többi felső iskolát végzetteknél ez az arány 20 szá—

zalék.) A szóban forgó csoportban minden

6 munkavállaló közül 1 dolgozik -admi—

nisztratív munkakörben.

A felső iskolát nem végzetteknél még

nagyobb különbséget tapasztalhatunk a ,,nem fehérek" hátrányára. Az elhelyez—

kedetteknek 80 százaléka csak kisegítő vagy egyéb képzettséghez nem kötött mun—

kát végez.

(Ism.: Csikós Mihály)

ÚJ LÉTFENNTARTÁSI KÖLTSÉGINDEX A NÉMET SZÖVETSÉG! KÖZTÁRSASÁGBAN

(Der neue Preisindex für die Lebenshaltung auf Basis 1958.) — Wirtschaft und Statistik.

1961. 6. sz. 348—350. p. Agrarwírtschaft, 1961.

8. sz. 258. p.

1961 elején a Német Szövetségi Köztár-

saság Szövetségi Statisztikai Hivatala a

létfenntartási költségindex eddigi számí—

tási módszerét megváltoztatta és új ala- pokra helyezte. Az új bázisév az előző in—

dexben alkalmazott 1950 helyett 1958. Az

új indexsor kiszámításánál és a bázisév

megválasztásánál tekintettel voltak arra

is, hogy az lehetőleg összhangban legyen

az Európai Közös Piac többi országában alkalmazott módszerekkel. Ezek a szem—

pontok késztették arra a nyugatnémet

statisztikusokat, hogy az ,,árukosarat" is megváltoztassák, azaz annak összetételét

az 1950 óta az egyes áruféleségek fogyasz—

tási arányában bekövetkezett változások—

kal korrigálják. Az új kosárban az élel—

miszerekre fordított kiadások 38,5 száza—

lékát teszik ki egy átlagcsalád összes ki—

adásainak, ez az arány a régi kosárban

még 46,1 százalékkal szerepelt. Azonban

ezen az arányeltolódáson belül is további változások történtek a két bázisidőszak közötti 8 év alatt. Csökkent például a ke—

nyér, burgonya és cukor fogyasztására fordított kiadások összege; a hús és hen—

tesáruk, sütemények, gyümölcsök, zöldsé—