EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL

EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL

AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETE

^ il

ELSŐ f e l t ű n é s é t ő l e g é s z e n a k u l t ú r a \ KELETKEZÉSÉIG

1KTA

SOMOGYI EDE

r

BUDAPEST, 1903

Ára 5 korona.

EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL

AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETE

ELSŐ FELTŰNÉSÉTŐL EGÉSZEN A KULTURA KELETKEZÉSEIG '

IRTA

SOMOGYI EDE

BUDAPEST. 190S

Slőszó.

-4 mikor könyvem megírásához fogtam, az a cél lebegett előttem, hogy a mennyire a még nagyon hézagos és fogyatékos -yiyag megengedi, megírjam ama rég letűnt korok történetét, a melyek a történeti karszakot megelőzték, hogy vázoljam ama népek művelődéstörténetét, a melyek a ma ismert népek előtt népesítették a földet. De mentül jobban mélyedtem tár- gyamba, annál jobban tornyosodtak előttem az ezzel a feladat- tal járó nehézségek, annál nehezebbnek tűnt föl előttem a fel- adat megoldása. A mi korunk külturhistóriájának története is nagyon nehéz, a magyar nemzet művelődéstörténetét még máig sem irták meg — hát mennyivel nehezebb kell, hogy legyen oly népek és oly korszakok művelődéstörténetének megirása, a melyek évezredekkel ezelőtt enyésztek él, a nélkül, hogy valamirevaló, a vizsgálatnál figyelembevehető nyomokat hagytak volna hátra!

De a feladat ezer nehézsége nem riasztott vissza. A tárgy oly érdekes, a következteiések, a mélyeket belőle levon- hatunk, ránk nézve oly fontosak, hogy mégis hozzá mertem fogni. így is, a hogyan összeállítanom sikerűit, sok tanul- ságot, sok érdekest fog benne -az olvasó találni és képet fog magának alkothatni, a rég >f$tűnt évezredekről, földünkről és az ö legrégibb lakóiról. Elmondom áz első-fejezetben a leges- legrégibb korszak emberének ismertetését, kezdve a pitekan- tropuszon, ezen a féVrhXrjom^y~ fél, ember állatán s elmegyek benne egészen odáig, a hol mtir némi valóSzinitséggel föl lehet

tenni, hogy az úgynevezett tercier-korszakban is éltek embe- rek. Ez a kiinduló pontom; innen tovább haladva ismertetem a kvaterner-korszak emberét, a félig mesebeli Atlantisz világ- rész lakóját, a barlanglakókat, a kőkorszak emberét, ennek hátrahagyott nyomait s igy jutok el odtiig, a hol a történelem hajnalhasadásának első tompa sugarai kezdik megvilágítani tudásunkat. Itt is azonban csak azokkal a népekkel foglalko- zom, a melyekről ma még édeskeveset tudunk és a melyek történetének, kultúrájának és nyelvének határozottabb, bizto- sabb megállapítása ínég csak a jövő tudósainak feladata.

Nagyon természetes, hogy ily hosszú, számtalan évezredet felölelő korszakok között lehetetlen volt az összekötő kapcsot megtalálni, lehetetlen egyrészt azért, mert nem tudjuk a kü- lönböző leleteket osztályozni, és lehetetlen másrészt azért, mert a tudománynak ez az ága ma még csak bölcsőkorát éli és na- gyon sok szerencsés véletlennek kell történnie, nagyon sok lángelmének kell közreműködnie, a mig végre eljutunk odáig.

hagy rendszerbe foglalhatjuk az ősrégi népekről való tudásun- kat és megismerhetjük kulturájukat. életmódjukat, szokásai- kat, sőt talán történetüket is.

Egy dolog azonban már ma is egészen bizonyos és ez az, hogy mind azok a népek, a melyek számos évezreddel ezelőtt, egészen az indogermán népek beözönléseig, Európában laklak, ugyanabból a törzsből valók voltak, a melyből a magyar nép származott. Ezzel a tudósok már tisztában vannak és ehhez

ma már alig fér kétség. .1 külföldi tudósokat értem, a kik megállapították, hogy Európa legrégibb lakói urál-altájiak, a később érkezettek pedig, a pelázgok és az etruszkok, turániak voltak. Csak a mi tudósaink nem vettek erről eddig tudomást.

Ók maguk nem törődtek eddig a dologgal, tudományos inté- zeteink pedig semmit sem tettek 'eddig azért, hogy ezt az ügyet, a melyet bizonyos tekintetben a mi ügyünknek mond- hatunk, előbbre vigyék. Tudományos akadémiánk számtani feladatok megoldására tuz ki nagy pályadijakat, oly kérdések- ben pedig, a melyekben ha nem is a megoldás, de legalább az előmozdítás az ő feladata volna, még csak meg sem mozdul.

Abban a kérdésben, vájjon Európa legrégibb népei a magyar- ral rokon népek voltak-e, a mi tudományos akadémiánknak kellene legeiül haladnia s e helyett azt látjuk, hogy mi kullo- gunk leghátul és hogy nem teljesítjük azt a feladatunkat, a mely ebből a kérdésből ránk hárul.

Nemzeti szempontból is kötelességünk volna tehát, hogy ezzel a kérdéssel tüzetesebben foglalkozzunk. Meg kellene mu- tatnunk a világnak és különösen Európa áriái tudósainak, hogy nekünk turáni magyaroknak legalább annyi jussunk van ehhez a világrészhez. mint az indogermán népeknek, a melyek mint jövevények özönlöttek be ebbe a világrészbe, a melyei az C jövetelükkor az északi Jeges-tengertől egészen a Földközi- tengerig, az Atlanti-tengertől egészen az Urál-hegységig ve- lünk rokon népek foglaltak el. Az európai tudósok és politi- kusok, de különösen a mi kedves szomszédaink, az osztrákok, vagyon szeretnek bennünket jövevény ázsiai népnek feltün- tetni; könyvemnek legelső sorban az a célja, hogy ezt a rész- ben tudatlanságon, részben rosszhiszeműségen alapuló hitet el- oszlassa, a mi önérzetünket fölkeltse és növelje, tudósainkat pedig arra ösztökélje, hogy ezen a téren is kezdjenek valamire való tevékenységet kifejteni.

A legrégibb ember

Kezdjük el a dolgok legelején. Ott, a hol az emberi élet legelső nyomai mutatkoznak a földön, abban az időben, a mi- kor az ember, a kit ma annyira szeretünk a teremtés remeké- nek nevezni, még csak a fejlődésnek legalsó fokán állott és azokon a nyomokon, a melyeket az emberiség fejlődésének kezdetén találunk, továbbhaladva, el fogunk jutni egészen odáig, a hol az eddig ismert legrégibb népek szerepeltek, azok a népek, a melyeket néhány évtizeddel ezelőtt még csak hírük- ből sem ismertek és a melyek csak most kezdenek a feledés homályából lassankint kibontakozni. Elkezdjük a jégkorszak emberén, azon az emberen, a ki kezdetlegességében még csak nagyon keveset különbözött az állattól, a pitekantropusztól, ettől a félig majom-, félig emberteremtéstől, egészen a szumi- rokig és az etruszkokig, az emberi őskor eme.két igen magas fokán álló nemzetéig. Határvonalat nem szabhatunk sem a ki- indulás pontjánál, sem pedig e fejtegetések végső határvonalá- nál. Nem mondhatjuk meg, hogy az emberi élet legelső nyo- mait, a melyekkel a földgömbnek hol egyik, hol másik pont- ján találkozunk, melyik évezredbe kell tennünk, sőt még csak azt sem mondhatjuk meg, vájjon a cro-magnoni vagv a nean dervölgyi vagy a krapinai ősember százezer, kétszázezer vagy ötszázezer évvel ezelőtt élt-e, és másrészt azt sem mondhatjuk meg, hogy az a rendkívül kifejlett kultura, a melylyel a szu- miroknál és az etruszkoknál találkozunk, ötezer, tízezer vagy tizenötezer esztendővel ezelőtt érte-e el csúcspontját. A tudo- mánynak ebben az ágában egyáltalában nem dolgozhatunk számokkal; a mint nem tudjuk megmondani azt, hogy földünk hány százezer éves, ugyanazonképen nem mondhatjuk meg a/.t

sem, liogy hány tizezredéve vagy százezredéve annak, hogy a földön az első élő lény keletkezett, a kire valamiképpen az emberi név ráillett.

Még ma is vannak nagyon hátramaradt emberi törzsek s a tudósok, jobb és megbízhatóbb bizonyító anyag nem állván rendelkezésükre, az első emberiség ismertetésénél ezekből a mai elmaradt emberekből szeretnek kiindulni s azt állítják, hogy például a kőkorszak emberei körülbelül olyanok lehettek, a milyenek ma Közép-Afrikának vagv az ausztráliai sziget- tengernek legelmaradottabb népei. Csakhogy ez az összehason- lítás nagyon sántit, mert ugyanakkor, a mikor például Euró- pában még javában benne voltak az emberek a kőkorszakban és sem az ónt, sem a rezet még nem ismerték, ugyanakkor Elő- Ázsiában az ércöntés tudománya már elérte legmagasabb fokát, maradandó becsű szobrokat készítettek, költeményeket irtak és a tudománynak számos ágát művelték. A kőkorszak fogalma tehát nagyon tág. Ugylátszik, hogy mindegyik népnek meg- volt a maga kőkorszaka, miként az embernek gyermek-kor- szaka, a melyben még tehetetlen és csak nagynehezen tud ma- gának és fajának fenntartásáról gondoskodni. Vannak Európá- ban a kőkorszakból való nyomok, a melyek nyolcezer- esztendő- nél alig idősebbek ós vannak viszont olyanok is, a melyekről bízvást föltehetjük, hogy százötvenezer évesek, sőt még ennél is jóval idősebbek A bizonyítás kitűnő anyagául szolgálnak ebben a tekintetben azok a barlangok, a melyekben ősi idők- ben emberek laktak. Ezek a barlangok évezredeken át hozzá- férhetetlenek voltak és csak a legújabb időben kezdik a tudó- sok ezeket az őskori emberi lakóhelyeket föltárni. Számtalan évezreden keresztül abban az állapotban maradtak meg tehát,

«; melyben nemünk ősrégi képviselői bennük laktak s megma- radt bennük mindaz, a mire ezeknek az ősrégi embereknek föntartásukhoz szükségük volt. Ezek a barlangok, a melyekkel egy későbbi fejezetben részletesebben fogok foglalkozni, bő

anyagot nyújtanák az őskori ember tanulmányozására, élet- viszonyainak megismerésére és a kultura ama fokának meg- állapítására, a melyre ezek az emberek fel tudtak vergődni.

A JÉGKORSZAKOK 13

A quaterner korszak emberének létezését egészen legősibb koráig vissza tudjuk vezetni. Mind az, a mit a következő feje- zetekben erről a tárgyról mondani fogok, kétségbevonhatat-.

lanul tanúskodik e korszak emberének létezéséről. Látni fog- juk a tűzkövet, a melyet ennek az embernek keze formált, a melyet nyillá, finom tűvé, szigonynyá tudott kidolgozni, látni fogjuk az agyagedényt, a melyet készített, a hatalmas köveket, a melyekből tűzhelyét állította össze és a hamut, a mely ezt a lüzhelyet még ma is borítja. Tudjuk, hogy hol vadászott, hol halászott, ismerjük a barlangokat, a melyek lakóhelyül szol- gáltak neki, az állatokat, a melyek környékezték s az utóbbi- aknak hol otrombán, hol meg bizonyos művészettel rajzolt ke- pét, a melyet ezek az emberek maguk készítettek. Kiástuk ezeknek az embereknek csontjait, a melyeket az antropológok csontvázzá állítottak össze, sőt már eljutottunk odáig, hogy azt is meg tudjuk állapítani, hogy ezek a legrégibb korbeli embe- rek milyen emberfajokból valók voltak.

Az a kérdés már most, vájjon ezek az emberek voltak-e földgömbünknek legrégibb lakói? Vájjon abban a még arány- talanul régibb időben, a melyet jégkorszaknak szoktunk ne- vezni, nem voltak-e már, bár a műveltségnek még az imént ecseteltnél is alacsonyabb fokán álló emberek? Tudnunk kell, hogy földünket nem egy, hanem több, legalább három, de való- színűleg négy jégkorszak látogatta meg. Egy-egy ilyen jég- korszak beláthatatlanul hosszú ideig tartott és utána mind- annyiszor tropikus korszak következett, hol többé, hol ke- u'sbbé forró átlagos hőmérséklettel. Az ezekből a forró idősza- kokból fenmaradt állati és növényi nyomok arról tanúskodnak, hogy ugy a fauna, mint a flóra ezekben a forró időszakokbau rendkívül buján fejlődtek és termettek. Azután újra kihűlt a földünk, a jéghegyek egyre tovább terjedtek, mig aztán végre bekövetkezett az az időpont, a mikor még Afrika belseje is c-gyetlen jégmező lett. így váltakozott ez eddigi ismereteink szerint háromszor vagy négyszer. Ezekkel az átalakulásokkal mindannyiszor a föld alakja is megváltozott s meglehet, hogy ott, a hol ma hegyek meredeznek ég felé, néhány százezer év-

vei ezelőtt tenger volt és viszont a hol ma tízezer láb mélységű tenget borítja a földet, ott ugyanakkor óriási hegységek állottak.

Az a kérdés tehát, vájjon azokban a különböző forró kor- szakokban, a melyek a jégkorszakokat egymástól elválasztot- ták, éltek-e már emberek i Broca azt hiszi, hogy a harmadkor- szakbei i embernek létezése nagyon valószínű. Laugel már 1863- ban irta: „Ki tudja vájjon egy szép napon nem fognak-e em- beri maradványokat kivenni oly rétegekből, -a melyek még a diluviuninál is régiebbek Tiz évvel később Evans a követke- zőket irta: „Egészen bizonyos, vagy talán már nemsokára be fog bizonyulni, hogy az ember létezése régibb a quaterner-kor- szaknál, de valószínű, hogy ezt a bizonyítékot nem Európa fogja nékünk szolgáltatni". Mind ezek azonban csak véle- mények, a melyeknek jogosultságát tényeknek kell bé- bi zonvitaniok.

Az őskortan a világ kezdete óta szakadatlanul haladó lassú fejlődésnek története. A földtani szakaszok, a melyekről a tankönyvek inmk, nem világosan egymástól elkülönített korszakok, hanem egymást követik és az egyiknek és másiknak megfelelő rétegek sokszor egymás mellett feküsznek, az egyik a szárazföldön magasan a viz tükre fölé felemelve, a másik pedig még csak alakuló félben az óceán mélyében. Nincsenek tehát határozottan elhatárolt korszakok. Bizonyos azonban, hogy a harmadkorszak, a mely a legkülönfélébb fizikai jelen- ségekben, földtani zavarokban, a flórának és a faunának

majdnem teljes átalakulásában nyilvánul meg, beláthatatlanul hosszú ideig tarthatott, a melyet az évszázadok ezreivel kell mérnünk. Hogy ezeket az átalakulásokat megérthessük és ma- gunkat róluk tájékoztathassuk, meg kell jelölnünk bizonyos pontokat, helylyel-közzel meg kell állapodnunk azon az utón, a mely bennünket e korszak legrégibb szakaszaitól a legfiata- labbakig elvezet.

Az eocént az úgynevezett nammolit tengernek föllépése karakterizálja, a mely Európát ferdén szelte és Nizzától egé- szen a krimeai félszigetig terjedt s magába zárta az Alpesek

FÖLDKÖZI TENGEREK 15

hegyláncolatát is, a melyuek később fölemelt csúcsain lerako- dásai siirüii találhatók. Ezenkívül kiterjedt Spanyolországra.

Olaszországra, Görögországra, Kis-Ázsiára, Afrikára, Szí- riára, Arábiára és még tovább kelet felé Pcrzsiára, Kelet.

Indiára és Kinára, Földközi-tengerfélét alkotva, a melynek a mai Földközi-tenger aránytalanul megkisebbített képe. A leg- nagyobb Földközi-tengerek egyike volt, a melyekről a földtan tudomást ad nekünk és az általa alkotott lerakodások egyen- letessége e medence óriás kiterjedéséről és a fenekén és part- jain létezett élettani föltételek egységes voltáról tanúskodik.

Az eocén-korszakban, vagy inkább e korszak első felében a mész-tenger töltötte meg Páris medencéjét s elterült egyrészt Londonig, s másrészt Belgiumig, kis öblöt alkotva, a melynek határai időközünk int nagyon változtak és a mely nem volt köz- vetetten összeköttetésben a nagy nummulit tengerrel. Később talajingadozások állottak be és az összes belső tengerek lassan- kint visszahúzódtak abban az arányban, a melyben e korszak végéhez közeledünk. Egyre jobban megapadnak, kiszáradnak és néha folyó vagy álló édes vizeknek adnak helyet.

Az oligocénben a tenger, a mely oly sokáig borította azt a vidéket, a melyet ma az Alpesek foglalnák el és mind a két oldalán követte ezt a hegyláncolatot, a mely abban az időben sokkal alacsonyabb volt, lassankint kiszáradt. Az óriás mély medence helyett számos sekély és rendetlen sós tó mutatkozott, a melyek az akkori óceánokkal nem voltak összeköttetésben.

Másrészt azonban ebben az időszakban észak és nyugat felől uj tenger tört be, a mely elborította a párisi medencét, benyúlt Angliába, befödte Belgium északi részét s elterjedt egészen Vesztfáliáig s elnyúlt egészen a svájci Juráig. Ennek az oli- gocén tengernek nyomait megtaláljuk Franciaországban, Li- guriában, Felsői-Olaszországban, sőt még Tirolban is. Sehol áem hatalmas és összefüggés nélkül való nyomai majdnem mindenütt csekély kiterjedéséről és rövid tartamáról tanús- kodnak. A nagy plutónikus jelenségek előjátékául óriás szám ban bugyogtak ki meleg források, a melyek ként, meszet, kova- földet és vasat tartalmaztak.

A miocén-korszaknak legfőbb jellemvonása az óceánnak újból való föllépése. A tenger újra elárasztotta Európát, a me- lyet számos szigetre és félszigetre özedett szét. Ebben a kor- szakban a Duna völgye egész hosszában egyetlen tenger volt.

Viz borította Franciaország jó részét, Svájc északi síkságait, Olaszország ádriai felét. A mikor ez a tenger vissza kezdett vonulni, megkezdődött a harmadkorszaknak utolsó része, a pliocén-korszak. A tengernek ez a visszavonulása összefüggés- ben van az Alpesek fölemelkedésével. Egyetlen tenger helyett, a mely a lyoni öböltől egészen a Fekete-tengerig terjedt, most egyszerre három mély, egymástól elválasztott öböl támadt, a melyek az Adriai tengerhez hasonlatosan benyúltak a Rhone, a Duna és a Pó völgyeibe. Ezek az öblök egyre jobban meg- szűkültek és elsekélyesedtek. Ugyanily öblök támadtak sok más helyen is, igy Franciaországban, Belgiumban, Anglia keleti partján, Közép-Olaszországban és Algériában és vala- mennyinek ugyanaz volt a sorsa. Lassankint mindenünnen visszavonul a tenger, de egyes helyeken való kitartásával és le- rakodásainak hatalmasságával e korszak rendkívül hosszú tartamáról tanúskodik.

A pliocén-korszak vége felé nagyon leszállt a hőmérsék- let, a glecserek, a melyek eddig csak a legmagasabb hegyeket borították el, lassankint leszálltak az alacsony völgyekbe is, a melyeknek hova-tovább alig volt pontjuk, a melyet jég ne borított volna.

A meghidegülés, a mely Közép-Európában csak a pliocén- korszakban kezdett érvényesülni, a sarki vidékeken már az eocén-korszak vége felé következett be, innen aztán egyre job- ban fokozódott és lassankint dél felé terjedt. Nagyon helyte- len volna azt föltenni, hogy a tengerek visszavonulása és ma- gas hegyláncok fölemelkedése okozta volna a föld meghidegü- lését. Sokkal valószínűbb, hogy kozmikus jelenséggel van dol- gunk, a mely az egész földgömbre kiterjedt. Föl kell tennünk oly időpontot, a mikor az eleinte szórványos, de aztán rendes időszaki és évi sarki jégtömegek számos ponton véglegesen megállapodtak és mihelyt állandók lettek, egyre jobban kitér-

HARMADKORI ÁLLATMARADVÁNYOK 17

jedtek és végül uszó jéghegyeket küldtek dél felé s ezzel az összes északi vidékeken a hőmérséklet jelentékeny apadását vonták maguk után. Azonban a sarki jégnek és a glecsereknek terjedése csak másodsorban okozhatta a föld meghidegülését.

Hogy valójában mi okozta a régi idők nagyobb melegét és a későbbi kihidegülést, az eddigelé még meg nem fejtett talány.

Kissé részletesen foglalkoztam a harmadkorszak fizikai viszonyaival és éghajlati föltételeivel, de ezektől függ a válasz arra a kérdésre, vájjon megvoltak-e ebben a korszakban azok a föltételek, a melyek az állati élet keletkezését és fejlődé- sét lehetségessé tették ? Mind az után, a mit a tudósok a harmadkorszak viszonyairól eddig megállapítottak, erre a kérdésre föltétlenül igennel kell felelnünk. De ha ez kétség- telen, akkor az a másik kérdés támad, vájjon vannak-e bizo- nyítékaink, a melyekből következtethetjük, hogy az ember már ebben az ősrégi időben is létezett ?

Foglalkozzunk ezzel a kérdéssel kissé részletesebben. Ma- gát a kérdést Desnoyers vetette föl legelőször. Ez a tudós a saint-presti homokbányából való elephas meridionalis, nagy víziló és több szarvasfaj számos csontján nagyon szabályos be- vágásokat talált. Az ő nézete szerint ezeket a bevágásokat tüzko szerszámokkal csinálták és nagyon könnyű ugyanily bevágáso- kat még sértetlen csontokon is előidézni. Más csontok ketté voltak hasítva. A szarvasok koponyáját ugylátszik, mintha tompa eszközökkel ütötték volna szét. Lyell a brit muzeum- ban egy orrszarvúnak térdcsontján ugyanily bevágást tapasz- talt. 1864-ben Longford írországi grófságban egy nagy szarvasnak két térdcsontját s agancsából egy darabot találtak, a melyeken négy centiméter hosszú és fél centiméter mély be*

vágások voltak. Suffolk grófságnak egy pliocén képződmé- nyében egy cápa fogait találták, a melyekről azt állították, hogy emberi kéz fúrta keresztül. Azonban mind-ezekben az ese- tekben utólagosan meg lehetett állapítani, hogy a bevágások más állatoktól származtak. így például rendkívül alapos é&

lelkiismertes vizsgálattal megállapították, hogy a Suffolk grófságban talált cápafogakat pliocén fúró kagylók lyukasz-

Somogyi E . : Emlékezzünk régiekről. 2

tották át. Lyell a londoni állatkert sündisznóinak friss csont- jait megrágatta. Egészen oly bevágásokat kapott, a milyeneket Desnoyers a saint-presti csontoknál talált. Azonban a kétség eloszlott, a mikor Bourgeois ugyanazokban a homokbányák- ban tűzköveket fedezett föl: lándzsa vagy nyílhegyeket, tőrö- ket, kaparókat és kalapácsokat. Az egyikről még azt is meg lehetett állapítani, hogy hosszabb ideig tűzben feküdt. For- májuk nagyon durva volt ugyan, de az emberi munkát meg lehetett rajtuk ismerni.

Az a kérdés már most, hogy maga a saint-presti homok- bánya mennyi idős. Laugel 1860-ban, tehát még mielőtt az itt tárgyalt kérdés fölmerült volna, azt irta, hogy a saint-presti homokbányáknak semmi közük sincs a tulajdonképpeni dilu- viális lerakodásokhoz; oldalmélyedést töltenek be, a melynek az Eure völgy eróziója előtt léteznie kellett. A fauna megerő- síti ezt a fölfogást. Ezzel szemben azonban mások, igy Paul Gerva is, azt hiszik, hogy a saint-presti rétegek negyedkorszak- beliek, sőt Julién az Elephas Meridionalis egész faunáját a negyedkorszakba teszi és azt hiszi, hogy föllépése abba a kor- szakba esik, a mikor Közép-Európában a glecserek első nagy elterjedésük után eltűnni kezdtek. így tehát ez az egész fölfe-

dezés nagyon keveset bizonyít s annak bizonyságául semmi esetre sem szolgálhat, hogy az ember a harmadkorszakban már

létezett.

Delaunay a franciaországi Pouancé miocén képződmé- nyében a halitheriunmak, egy óriás .cethalnak bordáit találta.

A halitherium sürün fordul elő a harmadkorszak összes réte- geiben az eocéntói egészen a pliocénig, de a negyedkorszak- ban eddig még sohasem találták. Az állat csontjain bevágások látszottak, a melyek minthogy a kövületi csontok, ha egy bi- zonyos ideig a földben elásva feküdtek, valósággál megköve- sednek s alig munkáihatók meg, csak a friss csontokon támad- hattak. Delaunay a bevágásokat emberi kéz müvének vélte és Mortillet azt hitte, hogy itt is megtalálta a harmadkorszakbeli ember nyomait. Azonban Delforterie bebizonyította, hogy eze- ket a bevágásokat annak a korszaknak nagy ragadozó halai

A TOSKÁNAI BALAEONOTUS 19

okozták, a melyeknek fogai formájukban és hatásukban tel- jesen megfelelnek azoknak a bevágásoknak, a melyeket eleinte emberi munka eredményének tekintettek. A lelet ujabb lelki- ismeretes megvizsgálása után Delaunay is lemondott eredeti fölfogásáról.

Olaszország pliocén márgájában, a toskánai Poggiarone közelében Capellini a balaeonotus csontmaradványait találta, a melyek rendkívül kemények voltak és valamennyije kinőtt egyénektol származott. Ezeken is számos bevágás lát- szott és pedig rendesen a kifelé fordított síkokon, tehát azo- kon a részeken, a melyekről föl lehetett tenni, hogy a kívülről jövő mekánikai behatásoknak közvetetlenül ki voltak téve.

Capellini ebből azt következtette, hogy a balaeonotus partra vetődött és baloldalára esett és hogy csak jobboldala volt ki- téve amaz ember vagy ama lény támadásának, a melynek volt annyi intelligenciája, hogy szerszámmal elbánjon vagy hogy egy fölszedett kővel darabokra oszsza a prédát, a melyet a tenger kezébe juttatott. Capellini ezeket az 1876-ban talált

darabokat bemutatta Budapesten az őskori kongresszusnak és hozzátette, hogy a firenzei muzeumban is vannak hasonló da- rabok még élesebb és mélyebb bevágásokkal, a melyek a Tina völgyből származnak. Az utóbbiak lenyomatait is bemutatták a budapesti kongresszus tagjainak. Ezt a fölfedezést eleinte nagyon kedvezően fogadták, sőt Quatrefages értekezést is irt róla, a melyben azt mondta, hogy már most véglegesen be van bizonyítva, hogy Toskánában a pliocén-korszakban emberek éltek. Broca is kijelentette, hogy már most minden kétsége el- oszlott. De az illúziónak itt is csakhamar vége szakadt. Ma- gitot nyolc napig a vízben macerált bálnabordákon egy kard- halnak kardjával egészen ugyanolyan sérüléseket idézett elő, a milyeneket Capellini csontjai mutatnak. Másrészt pedig tel- jességgel lehetetlen volt tűzkövekkel afféle bevágásokat elő- idézni. Ezzel ki volt derítve a dolog és a mikor Capellini

1878-ban a párisi kongresszuson még egyszer visszatért föl- fedezésére, általános hitetlenséggel találkozott.

Mortillet még egy másik argumentummal hozakodott elő,

a mely negatív ugyan, de azért mégis döntő bizonyító erővel bir. Hogyha, úgymond, oly sok bevágással ellátott balaeonotus csontot találtak, miért nem találtak más állatoktól, például vas- tag bőriiektől származó csontokat is, a mikor ezek az állatok abban a korszakban oly nagy számban éltek? Valóban furcsa volna, ha az ember csak arra gondölt volna, hogy csak bálná- kat vadászszon, a melyeket a siktengeren bizonyára föl sem kereshetett, és a melyek csak akkor állottak rendelkezésére, a mikor a vihar véletlenül a partra vetette. Miért nem találtak továbbá tűzköveket is, a melyek kevésbbé romlékonyak voltak a csontoknál ? Mortillet ezeket a bevágásokat annak tulajdoní- totta, hogy a hullámok a partra vetett bálnát minduntalan nekivetették a parton levő hegyes köveknek. Evans pedig ugyancsak a budapesti kongresszuson azt a véleményét fejezte ki, hogy a bevágások oly élesek és mélyek, hogy lehetetlen, hogy azokat tűzkövekkel idézték volna elő. Végül az olasz geo- lógusok még azt is kijelentették, hogy a pliocén-korszakban a toskánai dombok még viz alatt állottak, ugy hogy ott akkor még emberek nem élhettek. Mind ezeknél az okoknál fogva Capellini fölfedezése sem szolgálhat bizonyitékul arra, hogy a tercier-korszakban emberek létezték.

Térjünk már most át a tűzkövekre. Roujou 1872-ben be- mutatott a bolognai őskori kongresszusnak egy vert tűzkövet, a melyet a fontainebleaui homok és a fensik agyag között egy vándor kő alatt talált. A földtani viszonyok szerint tehát e tűzkő korát a tercier homok képződése és a quaterner-korszak kezdete közötti időbe kellene tenni. Csakhogy nagyon nehéz annak a bebizonyítása, hogy a lerakodást semmi sem zavarta meg és még nehezebb föltenni, hogy a pliocén ember, ha egy- általában létezett, képes volt ily tökéletes szerszámot készíteni.

Itt már most kissé bővebben kell foglalkoznunk azzal a hires fölfedezéssel, a melyet Bourgeois a thenay-i miocén ré- tegekben Pontlevoy közelében tett s a mely kiinduló pontjául szolgált annak a sokat vitatott kérdésnek, vájjon a tercier- korszakban léteztek-e emberek. Bourgeois szerint Thenay-ben a r éti ek alulról fölfelé a következő rendben következnek egy-

A THENAY-I LELET 21

más után: legalul krétán fekvő mészkő van, a melynek gondo- san tanulmányozott faunája két plantigrád ragadozó állat, egy tapir, egy sertés-féle állat, egy mosusz-féle kérődző állat és vé- gül egy nagy vastagbőrü állat, a mely legközelebb áll az orr- szarvúhoz, de nincs szarva az orrán, s első lábán négy ujja van. Ezután következik az orleansi homok, a mely egy óriási, még Thenay mellett is tizenkét kilométer széles vízfolyásnak maradványa. Bourgeois ebben a homokban egy gibbon-féle majomnak, több ragadozó állatnak, két dinotheriumnak, há- rom masztodonnak, több orrszarvúnak, krokodillnak, tekenős- békának maradékait találta. Mind ezek a maradványok pálma- maradékok között voltak, a mi azt bizonyítja, hogy abban az időben meleg tropikus éghajlat volt Franciaországban. Az or- leansi homok felett tengeri lerakodások következnek és Bour- geois negyven különböző halnak és négyszáz puhánynak és ko- rálnak maradványait szedte itt össze. E réteg fölött a quater- ner-korszaknak agyagrétege következik. Ebben a rétegben semmiféle állati maradványt sem talált, a melyből a réteg

korát meg lehetett volna állapítani. De tőszomszédságában megtalálta Bourgeois a barlangi hiénának, a nagy macská- nak, a rinocerus tichorhinusnak és az iramszarvasnak mara- dékait, csupa diluviális korszakbeli állatokéit, a melyek ko- rából a homokos agyag korát is nagy valószínűséggel lehet kö- vetkeztetni.

A tűzköveket, a melyeket emberi készítménynek tarta- nak, legelőbben a mészkő alján agyagos márgában, továbbá a tenger lecsapódásában találták. Ezek a tengeri lerakodások még ma is a beaucei nagy tó medencéjét alkotják. Thenay e tó végén fekszik. Itt egy domb emelkedik, a mely a tercier- korszakban mindig a viz fölött állott. Innen az ember, ha abban a korszakban élt, áttekinthette a tónak óriás medencéjét és azt a nagy folyamot, a melynek forrását még nem ismerjük és a mely homokját a mésziszap fölé lerakta. Innen kellett, hogy tanuja legyen annak a nagy forradalomnak, a mely a tavat kiszárította, a folyamot eltüntette és a tenger sós hullá- mait a vidékre árasztotta, á mig végre ez is lassankint vissza-

vonult és sok ezer év múlva a szél meg az esővíz lerakta a finom homok- és agyagrészecskéket s ezzel oly anyagot teremtett, a mely ezt a vidéket még ma is Franciaország leggazdagabb gabonatermő földjévé tette.

A földtani viszonyok ismertetése után lássuk most, hogy Bourgeois maga hogyan mondja el fölfedezésének történetét:

„Midőn egy napon, úgymond, a mély uton végigmentém, a mely a dombot a patak balpartján ketté szeli, észrevettem a lejtő alján zöldes szinü márga agyagban fekete tüzkődarabo- kat, a melyek nem voltak hengerítve, hanem erős éleket és tö- réssikokat mutattak. Minthogy e rétegnek földtani viszonyait ismertem, azonnal meg voltam róla győződve, hogy itt oly szer- számokkal van dolgom, a melyeket nagyon régi időben embe- rek készítettek. Siettem értékes leletemet két régész barátom- nak megmutatni. Ezek nem osztották véleményemet. Bará- taimnak sikerült ugyan meggyőződésemet megingatni, de azért eltettem a talált tárgyakat. Midőn két év múlva kinyitot- tam a fiókot, a melybe a köveket tettem, most egyszerre nagy meglepetésemre világosan láttam azt, a mit egykor csak . sej- tettem. A ki olvasni kezd tanulni, az a könyvben csak hatá-

rozatlan alakú zavaros belüket lát, de lassankint tanul meg- különböztetni és végül csodálatos gyorsasággal olvas. Ugyanez történt velem is s ngy látszott, mintha bevégeztem volna az iskolát. Két év folyamán harmincezernél több kőszerszám ment a kezemen keresztül, a melyet részint puszta szememmel, ré- szint nagyító üveggel gondosan megvizsgáltam s a melyeken megfigyeltem a számos ütosikok szabályszerűségét és nyilván- való szándékosságát, a hornyok célját s Végül az egy bizonyos csoporthoz tartozó kövek alakjának teljes egyformaságát.

Összehasonlítottam őket a viz által hengergetett kavicsokkal és azokkal, a melyeket a kővágó kalapácsa vagy a kocsi kerekei törtek szét és ezek a tanulmányok meggyőztek engem arról, hogy nagyon sok esetben könnyű az emberi munka nyomát megismerni. Miután tehát megtanultam, hogy etóken a tűz- köveken az emberi munkát megkülönböztessem a véletlen okok hatásától, újra folytattam olv hosszú ideig abbanhagyott meg-

figyelésemet és rendes ásásokat eszközöltem a thenay-i tercier rétegekben. Rövid idő molva megtaláltam az összes alaptípu- sokat, a melyeket a föld felszínéről szedtem föl, azaz vágásra, fúrásra, kaparásra és ütésre szolgáló szerszámokat. Minden nehézség nélkül fölfedeztem rajtuk mind azokat a nyomokat, a melyek elárulják az emberi munkát, a törés síkokat, a szim- metrikus bevágásokat, a természetes bevágásoknak megfelelő mesterséges bevágásokat, az ütés és kopás nyomait, a tüz ha- tását és végül bizonyos tökéletesen ismert formák sokszerü is- métlődését. Emberi munka maradványainak jelenlétele tercier képződményben masztodon és dinotherium rétegek között hallatlan, meglepő és rendkívül fontos dolog volt. Azt kérdez- tem magamban, vájjon nem lettem-e önámitásnak áldozata.

IJjra és még nagyobb szorgalommal folytattam megfigyelé- semet. Százötvennél többször utaztam Thenayba, hogy saját szememmel lássam a munkásokat dolgozni, magam szedtem ki az agyag márgából gyűjteményemnek több karakterisztikus darabját, végül összeállítottam megfigyelésemet egy értekezés- ben, a melyet 1867-ben a párisi ősrégészeti kongresszuson elő- adtam".

Ehhez az előadáshoz nem fűződött sem hosszú, sem ko- moly vita. Worsaae kijelentette, hogy a Bourgeois által bemu- tatott tűzkövek legnagyobb része nyilvánvalóan mesterséges készítmény és a melyekről ez nem nyilvánvaló, legalább min- den valószínűség szerint azok. Baulin pedig kijelentette, hogy

eleinte elvetette ugyan a tercier tűzköveket, de Thenayben tett látogatása meggyőzte a dolog valódiságáról. Ezt a nézetet azonban csak kevesen vallották; a társaság tagjainak legna- gyobb része vonakodott ezekben a tűzkövekben emberi készít- ményeket fölismerni. Egyikük később ezt irta róluk: „Jelen voltam az ülésen, láttam ezeket a darabokat és megvallom, hogy nagyon *ok jóakarat kell hozzá, hogy az ember ezekben a tűzkövekben mesterséges készítményeket vagy legalább erre irányuló durva kísérleteket lásson; egy szóval: nem hittem benne s az összes tagok, a kik jelen voltak, épp oly kevéssé tud- ták elhinni".

Azonban Bourgeois más oldalról számos és nagysúlyú hívekre talált s ezek által fölbátorítva elhatározta magát, hogy a kérdést újra fölveti az 1872-iki brüsszeli őskori kon- gresszuson. A kongresszus az ő indítványára tizenöt tagu bi- zottságot küldött ki. A vitatkozás most komolyabb és élénkebb

volt. A végeredmény az lett, hogy a bizottság öt tagja föltét- lenül vonakodott a bemutatott tűzkövekben emberi munkát látni s azok közül is, a kik Bourgeois nézetén voltak, többen csak a legnagyobb föntartással nyilatkoztak.

Bourgeoist ez az inkább negativ eredmény sem ejtette kétségbe. Nagy buzgalommal folytatta kutatását s később több darabot talált, a melyről azt hitte, hogy az előbibeknél nagyobb bizonyító erejűek. Egyikük egy tojásdad alakú fü- rész, a melyen számos bevágás van, egy másik kaparó kés na- gyon szabályos, egy irányban elrendezett bevágásokkal. Na- gyon érdekes gyűjteményt állított össze az 1878-iki kiállítás számára. Mortillet következőképpen nyilatkozott róla: „Oly tűzkövek ezek, a melyeknél kétségtelen, hogy ki voltak téve a tüz behatásának. Vannak köztük olyanok, a melyek egészen szakadozottak lettek és színüket is egészen elvesztették. Van- nak aztán mellettük olyanok, a melyek a tüz behatása által szilánkokká repedeztek. Az utóbiak között van egy, a melyet egyik vagy mind a két élén finoman és szabályosan kiélesitet- tek. Mind azok, a kik eezket a darabokat gondosan és előítélet nélkül megvizsgálták, fölismerték, hogy mesterséges módon készültek és hogy ennélfogva értelmes lények készítményei".

Más országokban, más világrészekben szintén nagy szám- ban találtak tűzköveket, a melyek az állítólagos megmunkálás- nak hasonló jeleit viselik magukon, a nélkül, hogy bárki is gondolt volna arra, hogy formájukat véletlen természetes oko- kon kivül másoknak is tulajdonítsa. így Tyndall a következő- ket irja: „Hooker ur néhány követ küldött nekem, a melyet IJjzélandban Wellington mellett talált. Ha eredetüket nem is- mernénk, akkor formájukat bizonyára emberi megmunkálás- nak tulajdonítanánk. Ezek a kövek késekhez, lándzsahegyek- hez hasonlítanak, a melyek látszólagosan a szimmetria törvé-

AZ UJZÉLANDJ TŰZKÖVEK 25

nyeinek oly pontos megfigyelésével készültek, mintha emberi intelligencia által vezetett szerszám hozta volna létre. Azon- ban semmiféle emberi szerszám nem hatott be ezekre a kö- vekre, a melyek mostani formájukat a szél által mozgatott ho- moktól kapták. Kétféle szél uralkodik ebben az öbölben, a me- lyek fölváltva kergetik a homokot a kavicsnak egymással szemben levő lapjára és mindegyik homokrészecske egy meg- mérhetetlenül kicsiny töredékrészecskét választ le a kavicsról s ilyformán vésik ki végül ezeket a sajátszerű formákat. Az efféle kövek, a melyek annyira hasonlítanak az emberi művé- szet tárgyaihoz, nagy mennyiségben és a legkülönfélébb ter- jedelemben találhatók. Ha emberi maradványokkal együtt fordulnának elő, akkor minden tétovázás nélkül a kőkor- szakba sorolnánk őket." Ezek-et a sajátszerű formákat még más erők behatásának is lehet tulajdonítani. Bertrand a Thenay- ben talált tűzköveket hirtelen hőmérsékletváltozásnak tette ki és ezen a módon kapott szilánkokat, a melyek minden te- kintetben hasonlítottak emberi kéz által formált tűzkövekhez.

A thenay-i tűzkövek eredetileg gümő-alakban voltak a kré- tában. A hőmérséklet hirtelen változása sokat megrepeszteti közülök. Azután a krétarétegek elmálásánál a szilánkok a tó vizében összehordattak.

Desnoyers Bourgeois ellen azt hozta fel, hogy igazán furcsa volna, ha a tercier embernek nyomaival csupán egyet- len ponton találkoznánk, holott ugyanezeket a lerakodásokat nemcsak Franciaországnak számos más helyén, hanem egész Európának több más országában is tanulmányozták. Ennek az ellenvetésnek megcáfolása végett az 1878-iki kiállításon a thenay-i leletek mellé számos más követ is tettek, a melyeket Bames egy miocén rétegben Aurillac közelében talált és a me- lyek amazokkal nagyon hasonlatosak voltak. Ugyanitt talál- tak emlős állatoktól eredő kövületi csontokat, a melyek mes- terségesen a friss csonton előidézett bevágásokat mutattak. De ezek ellen a leletek ellen is aggodalmak merültek fel, a melye- ket nem tudtak eloszlatni.

Végül különböző pontokon oly rétegekben, a melyek a

jK)sztpliocén-korszakot megelőzték, számos emberi csontot fe- deztek föl. Azonban a rétegeknek és maguknak a csontoknak tanulmányozása megokolja azt az állítást, hogy eddigelé se- holsem találtak oly emberi csontot, a melyről nyilvánvaló volna, hogy ugyanabból az időből való, mint a tercier-lerako- dás, a melyből kivették.

A mult század húszas éveiben a franciaországi Gironde- megyében durva mészkő között emberi csontokat találtak.

Azonban Billaudel bebizonyította, hogy ezek a képzelt tercier embercsontok csak utólagosan kerültek a sziklába vájt mélye- désbe. A Gard-megyében miocén mészből kivett csontok ujabb időből valók. Ugyanez áll a Lamassas közelében tercier ho- mokban talált csontvázról és a Lartet által talált alsó áll- kapocsról. A berni Jurában Delemontban talált csontok, a melyekkel egy ideig oly nagy lármát csaptak, aránylag na- gyon fiatalok.

Több figyelmet érdemelnek az olaszországi leletek. Az 1867-iki párisi kiállításon egy koponyának lenyomata voh látható, a melynek eredetijét a firenzei muzeumban őrzik és a mely a legnagyobb mértékben vonta magára a látogatók figyelmét. Ezt a koponyát néhány évvel előbb Arezzo mellett az Olmo-völgyben találták nagyon kompakt kék márgában, tizenöt méternyire a talaj mostani felülete alatt, a melytől homok- és kavicsrétegek, régibb és ujabb keletű áradvány- képződések választották el. Cocclii tanár az őskori emberről irt nagyon érdekes értekezésében ezeket a rétegeket a quater- ner-korszakba utalta és ezt a véleményét akkoriban általáno- san elfogadták. Azonban ujabb kutatók a pliocén-korszakba tették és egykorúnak mondták Capellini Balaeonotus-csont- jaival. Azonban bármit tartsanak is a rétegek koráról, a szá- mos, egytől-egyig a quaterner-korszak faunájához tartozó csontok és a mi még jellemzőbb, a koponya mellett talált és csiszolt tűzkőből való nyílhegyek világosan mutatják, hogy itt legalább utólagosan bekövetkezett zavarásnak kellett tör- ténnie s megfosztják a fölfedezést minden komolyabb jelentő- ségtől.

AZ OLASZORSZÁGI LELETEK 27

A párisi őskori kongresszuson Issel arra figyelmeztetett, hogy 1852-ben Savona város körfalán belül a Colle del vento csúcsán egy kolostor alapfalának kiásása alkalmával körülbelül három méter mélyeégben egy koponyát és több más emberi csontot találtak, valamennyit még természetes fekvésében.

Sajnálni lehet, hogy Issel nem volt jelen a kiásásnál. Igaz ugyan, hogy ugyanott egy orrszarvúnak, egy még meg nem határozott bálnának és több cápának csontjait is megtalálták és számos kagylót ástak ki, a melyről konstatálni lehetett, hogy felénél többje kihalt fajokból való és hogy ennélfogva a lerakodást az alsó pliocén-korszakba lehet sorozni, a nélkül, hogy bármely oldalról is ellenmondás történt volna, de vájjon a csontváz is ugyanabból az időből való-e, mint az agyag, a melybe be volt ágyazva, azt ma már nem lehet bebizonyítani.

'Tagadhatatlan, hogy a csontok könnyűek, törékenyek, fény- lők, a nyelvhez tapadók és a mellettük levő földdel ugyanegy szinüek, de Hamy kétségbevonhatatlanul bebizonyította, hogy ugyanezeket a jellemvonásokat fiatalabb korú csontoknál is megfigyelték. Ez idő szerint tehát semmisem jogosít fel ben- nünket arra, hogy a savonai embert a tercier-korszakba so- rozzuk. És ezen a tényen az sem változtat, hogy a savonai lelet nem áll magában és hogy hetven esztendővel ezelőtt Genua környékén a pliocén lerakodásokban egy fiatal fiúgyer- meknek jól megtartott medencéjét találták meg. Itt is be kel- lene bizonyítani, a mi pedig eddig nem sikerült, hogy ez a medence ugyanabból a korszakból való, mint a lerakodás, a melyben találták.

1844-ben a franciaországi Le Puy közelében a Denise- hegy vulkánikus rétegei között egy fiatal és egy felnőtt ember csontjait találták. Mind a kettőt a kiszökellő szemhéj-ivek ka- rakterizálják, a melyek ezeket a koponyákat nagyon hason- latossá teszik a neandervölgyi koponyához. Laurillard akkori- ban a következőket irta: „Az emberi csontok, a melyeket a Denise-hegy vulkánikus rétegeiben találtak, oly rétegekben, a melyekben a masztodon csontjai is előfordulnak és a me- lyeket némely geológus a tercier-korszak utolsó lerakodásai-

nak tekint, azt látszanak bizonyítani, hogy az ember már abban az időben is el volt terjedve a földön, a mikor ezek a lerakodások képződtek.". Látnivaló, hogy Laurillard nem nyi-

latkozik egész határozottsággal s ugy látszik, hogy a lerako- dást nem tudták elég pontosan meghatározni. Sőt Hébert és Lartet a vulkánikus rétegekben, a melyekbe a csontok be vol- tak ágyazva, utólagos temetés nyomait vélte fölfedezni. Lyell és Picket ellenben azt hiszik, hogy ezeket az embereket és az elefántot, a mely velük egyszerre élt, a hegyről leömlő izzó láva meglepte és eltemette. Föltéve tehát, hogy az utóbbi vélemény alapos, akkor legföljebb azt lehet belőle következtetni, hogy a vulkánok kialvása idejében azon a vidéken emberek éltek.

De, ha hitelt adhatunk Sidonius Appollinaris (430—£88 Krisztus után) egy levelének, akkor ezek a vulkánok még a mi időszámításunk ötödik századában is kitörtek; maga a ki- törés tehát nem bizonyíthatja az ugyanakkor élő - emberek nagy korát, de bármily messzire vigyük is vissza, a denisei ember nem vezethető vissza egészen a tercier-korszakig.

Hátra van még az a hires koponya, a melyet a kaliforniai Calle városban találtak. Whitney, a Kalifornia geológiai át- kutatásával megbízott tudós társaság elnöke 1866-ban. jelen- tette, hogy Kalaveras grófságban, a Sierra Nevada nyugoti lejtőjén aranytartalmu homokrétegben egy meglehetősen tel- jes koponyát talált. A réteg lávaágyon feküdt, a mely fölött egymással váltakozva kavics- és lávarétegek voltak. Alulról fölfelé igy következtek a rétegek egymásután:

1. Negyven láb vastagságú fekete lávaréteg.

2. Három láb vastagságú kavicsréteg.

3. Harminc láb vastagságú fehér lávaréteg.

4. Öt láb vastagságú kavicsréteg.

5. Tizenöt láb vastagságú fehér lávaréteg.

6. Huszonöt láb vastagságú kavicsréteg.

7. Kilenc láb vastagságú barna lávaréteg.

8. Öt láb vastagságú kavicsréteg.

9. Négy láb vastagságú vörös lávaréteg.

10. Tizenhét láb vastagságú vörös kavicsréteg.

A bánya tulajdonosának állítása szerint a koponyát a nyolcadik rétegben találták. A koponya mellett volt még né- hány más emberi csontmaradvány, továbbá apró emlős álla- toknak meg nem határozható maradványai és egy szárazföldi csiga háza. E mellett még egy tölgynek teljesen megkövesedett ágai feküdtek. Az akna, a melyből ez a koponya való, azóta megtelt vizzel és igy ujabb megvizsgálása nem volt lehetséges.

Föltéve azonban, hogy a koponyát tényleg azon a helyen ta- lálták, a melyet az akna birtokosa megjelölt, kavicsrétegekkel váltakozó lávakiömlések alatt, ebből még egyáltalában nem lehet következtetni, hogy a koponya a tercier-korszakból való.

Kétségtelen ugyan, hogy abban az időben, a midőn a Sierrs Nevada vulkánjai még teljes működésben voltak, éltek már emberek Kaliforniában, de a vulkánok kitörései nem esnek csupán a pliocén-korszakba, hanem ezután is egészen a leg- újabb időkig folytatódtak. A vulkánikus kitörésekkel való egykoruság tehát semmit sem bizonyít. Meglehet, hogy a kö vületi maradványokban oly gazdag kaliforniai lerakodások- nak alaposabb tanulmányozása egész bizonyossággal ki fogja deriteni, hogy az oly régóta keresett tercier ember tényleg ott élt, de ez idő szerint még nincsen erre nézve teljesen elfogad- ható bizonyítékunk.

Calvert 1873-ban egy konstantinápolyi újságnak a kö-' vetkezőket irta: „Oly szerencsés voltam, hogy a Dardanellák közelében a tercier-korszakból való ember létezésének kézzel- fogható bizonyítékait fedeztem föl. Oly formációban, a mely- nek helyzetét a rétegeknek egymásután való következése ha- tározottan megjelölte, nyolcszáz láb mélységben egy csont- darabot találtam, a mely egy masztodoné vagy egy dinothe- riumé lehetett. E csont homorú oldalán látható egy ivalaku szarvakkal, hosszú nyakkal, keskeny mellel, rövid lábakkal el- látott emlős állatnak félreismerhetetlen alakja. Még bét vagy nyolc más alaknak föl lehetett ismerni a nyomát, de ezek, va- lamint az imént leirt állatnak hátulsó része, teljesen elmosód- tak. Az egész rajz a csontnak külső oldala mentén húzódik, a mely az egyik irányban öt, a másikban kilenc hüvelyk széles.

E csont tőszomszédságában és még több más helyen is egy mesterségesen vert tűzkövet és különféle állatok csontjait ta- láltam, a melyek hosszúságúkban és nyilvánvalóan azzal a szándékkal törettek fel, hogy belőlük a velőt kivegyék, a mint ez az őskorszak embereinél szokás volt. A formáció földtani karaktere dolgában semmi kétség sem foroghat fenn. Csicsa- csev, a híres geológus, a ki leirta Kis-Ázsia fizikáját, statisz- tikáját és régiségtanát, meglátogatta ezt a vidéket és kijelen- tette, hogy ez a formáció a miocén-korszakból való és állítását megerősítik a kövületi csontok, a fogak és kagylók, a melyeket én magam gyűjtöttem és a melyek mind ebből a korszakból valók." Magától értődik, hogy ez a fölfedezés óriás feltűnést

keltett, mert ha igaz volt, akkor az ember nemcsak hogy már létezett a miocén-korszakban, hanem ebben a korszakban már a civillizációnak igen magas fokára is emelkedett. Wash- burn tanár a dolog megvizsgálása végett Konstantinápolyba utazott, de nemsokára kijelentette, hogy a neki bemutatott tárgyakon az emberi megmunkálásnak még csak nyoma sin- csen. A csontokon levő bevágások nem ábrázolnak semmiféle képet, a tűzkövek szilánkok, a milyenek véletlen törés által keletkeznek és a csontokon levő törések, a melyeknek azt kel- lett volna bizonyitaniok, hogy emberek szándékosan törték fel, szintén véletlenek voltak s ugy is támadhattak, hogy a

•csontok kemény tárgyakra estek. Ezzel ez a dolog is el volt intézve és a Dardanellák tercier emberéről senkisem beszélt többé.

A nyolcvanas években Amerikában nagy feltűnést keltett egy fölfedezés, a mely sokáig bizonyítékul szolgált arra, hogy az ember ba nem is magában a tercier-korszakban, de minden- esetre ehhez nagyon közeli időben élt Amerikában. Ezek az úgy- nevezett emberi lábnyomok a Nevada államban levő Carson börtön udvarának kőbányájában. Ez a börtön ezerötszáz méter magasságban fekszik a tenger szine felett. Földjét vízszintes ré- tegek, egy tónak lerakodásai alkotják, a mely a quaterner-kor- szakban Nevada államnak majdnem egész nyugoti részét el- foglalta s a melyben kemény homokkő finom agyagpala-

A NEVÁDAI EMBERI LÁBNYOMOK 31

rétegekkel váltakozik. Az a réteg, a melyen a lábnyomok lát- szanak, az utóbbiak közül való. Körülbelül három hold terje- delemben föltárták és a börtönudvar talaját alkotja, mig a homokkövet eltávolították és a börtön építéséhez fölhasználták.

Az ásás folyamán számos kövületi állatot találtak, így a többi közt egy elefánt állkapcsát és fogait, legalább két lófaj- nak fogait stb. Találtak továbbá édesvízi kagylókat, a melyek- nek fajai még ma is léteznek. A lerakodás tehát a felső pliccén ós az alsó quaterner-korszak közé tehető.

A börtönudvarban föltárt palának egész felülete tele van mindenféle nyomokkal, de abban az időben, a mikor ezek a nyomok képződtek, az iszap oly puha volt, hogy számos nyomnak az eredetét csak sejteni lehet. Néhány nyom való- színűleg lóé volt, mások talán farkaséi. Némelyek egészen bi- zonyosan szarvasnyomok, mások egy nagy gázlómadáréi. Leg- érdekesebbek azonban a mammut lábnyomai és az úgynevezett emberi lábnyomok. A mammut lábnyomait illetőleg semmi kétség sem foroghat fenn. Kerek medencealaku mélyedések, hét centiméter mélyek és harminc centiméter átmérőjűek, a melyek szabályosan váltakozó sorokban lépnek föl, ugy hogy a hátulsó láb nyoma majdnem teljesen egybeesik az élőláb nyo- mával. Sokkal kétségesebb az úgynevezett emberi lábnyomok természete. Több szabályosan váltakozó sorban 15—20 benyo- más mutatkozik. Mindegyik lépés a láb súlya alatt duzzadást okozott, a mely még ma is fölismerhető. A láb hosszúsága 14—15 centiméter, szélessége 6—7 centiméter. A mi a formát illeti, a nyomok sokkal jobban meg vannak görbülve, mint em- beri lábnyomok különösen iszapban szoktak lenni, a lépéstávol- ság nem sokkal kevesebb egy méternél. Nagyon fontos körül- mény, különösen emberi lábnyomok megmagyarázásánál, a jobb- és a balsor távolsága. Ez a távolság 15—16 centiméter, tehát ugyanakkora, mint a mammutnyomoké. Ez teljesen ki- zárja az emberi lényt, legalább a mai emberrel rokon lényt.

Ezek a nyomok már csak azért sem lehettek valamely emlős állatéi, mert a körömbenyomások teljesen hiányoznak. A nyo- mok valószínűleg egy nagy plantigrád négylábú állatéi, talán

egy óriás lajháréi, a mely Neváda felső pliocén-korszakában előfordult.

Legújabban, 1905-ben, Verworn tanár a Cantal-völgyben, miocén képződményekben tűzköveket talált, a melyeknek ka- raktere tipikus és folytonosan visszatérő. Ezeket a tűzköveket, alakjukról ítélve, valószínűleg a húsnak a zsákmányul ejtett állatok csontjáról való lekaparására használtak. Ezenkívül ta- lált nagy begyes fejszéket a föld fölásására ehető gyökerek ke- resésénél, továbbá baltákat a tűzkő megrepesztésére és meg- munkálására és végül számtalan letört tüzkőszilánkot. Az utóbbiak, a melyek mindenféle nagyságban fordultak elő, az összes tűzköveknek legalább ötven százalékát alkották. Ver- worn tanár nagyon beható és lelkiismeretes vizsgálatainak végeredményeid azt mondja, hogy megcáfolhatatlanul be van bizonyítva, hogy a Cantal völgyeit a miocén-korszak vége felé oly lények lakták, a kik már meglehetősen jártasak voltak a mesterséges tüzkorepesztés teknikájában és szerszámok ké- szítésében. Verworn nem habozik tehát, hogy ezeket a lé- nyeket az emberhez közel állóknak vagy igazi embereknek tekintse. A talált szerszámok nagyon jól beleillenek a mai ember kezébe. Ezzel az emberiség fejlődésének első kezdete nagyon messzire visszamenne a miocén-korszakon túl, meri az itt talált kultura csak nagyon bosszú fejlődés után támadhatott. A Cantal-völgy régi lakóinak osontmarad- ványait még nem találták. Még nem tudjuk, vájjon test- alkatuk hasonlitott-e már a mai emberéhez, vájjon artikulált nyelvük volt-e, vájjon ismerték-e a tüzet, vájjon volt-e ruhá- zatuk vagy lakásuk, vájjon hust ettek-e stb.

Laville e század elején az Eure-völgynek felső pliocénjé- ben oly kőzetrétegben, a melyet az óriás déli elefánt karakteri- zál, több kezdetleges kőszerszámot, kalapácsot, üllőt, továbbá ka- parókövet és ráspolyt talált. Ugyanekkor Lewis-Abbot Angliá- nak délkeleti partján egészen primitív tüzkődaraboknak jött a nyomára, a melyeknek egyike egy déli elefántnak csontjába befúródott. Rútot brüsszeli tudós a flandriai Reutelben a leg- ifjabb pliocénrétegekben kétségtelenül emberi használatra

szolgáló tüzkődarabokat talált, a melyekről 1900-ban érteke- zést irt. Itt és más belga helyeken bizonyos homokrétegekben számos kőszerszámot talált, *a melyeket a legkülönbözőbb cé- lokra lehetett használni. Flandriának egy megbatározott geo- lógiai területén ezek a kezdetleges tűzkövek tipikusok s oly nagy számban fordulnak elő, hogy a brüsszeli természettudo- mányi muzeum majdnem tele van velük.

Reinhardt mind ebből azt következteti, hogy már oly idő- ben, a melyet legalább egy millió esztendő választ el a mi kor szakunktól, éltek emberek vagy ezekhez hasonló lények Közép- Európában, a kik a létért való küzdelmükben rendkívül pri- mitív, egyszerű szerszámokat és fegyvereket készítettek. Ezek a lények nem majmok többé, de nem is igazi emberek, hanem közbeeső fokozatot alkotnak a kettő között, úgynevezett mio- cén majomemberek, a kik ezekkel a tüzkőkészitményekkel egy- kori létezésüknek szemmel látható és kézzel fogható bizonyí- tékait hagyták bátra.

Mi történt már most ennek az ősrégi korszaknak emberé- vel ? Létezésének miféle nyomait hagyta hátra ? A tudósok a mult század végéig, miként föntebb , láttuk, nagyon szkeptiku- sok voltak és bármennyire kedveztek is az addigi leletek annak a föltevésnek, hogy már a tercier-korszakban is léteztek embe- rek, ezeket a bizonyítékokat nem fogadták el döntő erejüek- nek és ha nem is tagadták föltétlenül a tercier ember létezését, mégis szükségesnek tartották lelkiismeretük megnyugtatása végett kijelenteni, hogy a végleges Ítélet kimondása előtt még ujabb bizonyítékokat kell bevárniok. Bármennyire legelején vagyunk is még a huszadik századnak, mégis ugy látszik, hogy ez a század meg fogja hozni a döntést és a tudósok egyre job- ban hajlanak ahhoz a felfogáshoz, hogy mégis sikerülni fog bebizonyítani a miocén ember létezését.,

Igaz ugyan, hogy a pliocén embernek csontmaradványait még seholsem találták meg. De egész bizonyossággal föltehető, mondja Reinhardt, hogy már abban a korszakban is apróbb csoportokban táplálékot keresve bolyongott Közép-Európában, a mely abban az időben aránylag még csak kevés embernek

Somogyi E . : Emlékezzünk régiekről. 8

szolgált lakóhelyül. A pliocén emberről csak nagyon tökélet- len fogalmat alkothatunk magunknak. Az erősebb, mozgéko- nyabb férfiú kiváltképpen a zsákmányul ejtett állatok húsából ék, mig a gyengébb és az anyaság áltál röghöz kötött asszony a fáradságosan gyűjtött növénytáplálékkal tartotta el magát és a férfiutói csak azt a husmaradékot kapta, a melyet ő mái- nem tudott megenni.

Ebben az ősi időben az éhség még mindennapos vendég volt ezeknél a rosszul fegyverkezett és folytonosan a vadat kergető hordáknál, a melyek akkoriban Közép-Európá- ban nagyon nyomorúságos életet folytattak. Alapos okunk van arra a föltevésre, hogy ez a pliocén ember nagyon hiányosan táplálkozott és csak nagyon primitív eszközökkel rendelkezett.

De másrészt testalkatát illetőleg a miocén-korszak majom- emberéhez képest már jóval émberformájubb lett. Karcsú karja, kevésbbé izmos lába, gyenge törzse, még nagyon ala- csony homloka, lapos koponyája s az állatra valló szemhéj du- dorodása, igen erős foga, csúcsba végződő füle és meglehetősen dús hája és szőre lehetett. Bőrének szine valószínűleg nem fe- lelt meg a mostani fajok egyikének sem. Járása még nehézkeá volt, testtartása hajlott, lábujjainak mozgékonysága igen nágy volt, minthogy lábát csak ugy használta fogószervül, mint a kezét. Nyelve épp oly durva és otromba lehetett, mint primitív szerszáma. Mindent összevéve állatember volt, de mégis olyan, a kiben megvolt már a képesség arra, hogy egy- kor igazi emberré váljék.

Hogyha tehát összefoglaljuk mind azt, a mit eddig a harmadkorszak emberéről megtudnunk sikerült, akkor vég- eredményképpen azt kell mondanunk, hogy biztos adatokkab még nem tudjuk támogntni ennek az embernek létezését. Meg- lehet, hogy létezett, sőt számos körülményből szinte bizonyo- san következtethetjük létezését, de egész határozottsággal még nem nyilatkozhatunk erről a dologról. Meg kell várnunk, a mig a tudomány és a véletlen szerencse rávezetnek bennünket a biztos nyomra és kétségbevonhatatlan bizonyitékokat szol- gáltatnak a tercier ember exisztenciájáról.

A barlanglakók

Azzal nem tudtunk tehát egészen tisztába jönni, vájjon a tercier-korszakban, abban a korszakban, a melyet földgöm- bünknek óriás belső és külső forradalmai választottak el a mos- tani korszaktól, léteztek-e már emberek. Az akkori életnek leg- különbözőbb nyomaival találkozunk alig néhány méternyiro a föld szine alatt, de e nyomok között mindeddig nem akad- tunk oly leletre, a mely föltétlen bizonyossággal tanúskodik arról, hogy már abban az ősrégi korszakban is voltak emberek a világon.

Nagy forradalmak következtek be a földön. Az életföltéte- lek mindenütt megváltoztak. Óriás állatfajok', a melyek tro- pikus éghajlatokban a mostani élethatárt *jóval meghaladó ideig éltek és népesítették a tropikus erdőket, kipusztultak és helyükben uj fajok keletkeztek, kisebbek, gyengébbek, formáik- ban amazoktól teljesen eltérők s ezek között már most az em- bernek is megtaláljuk határozott nyomát s a földben eltemetve vagy a barlangokban halomra szóródva egymás mellett feküsz'- nek az embernek és a vele egyszerre élő állatoknak csontmarad- ványai.

Az az ugrás, a mely a tercier-korszak és a mi korszakunk legelsők kezdete között van, sokkal nagyobb, semmint első pil- lanatra képzelnénk. Ha az úgynevezett világtörténelem megírá- sára vállalkoznám (azért mondom: úgynevezett, mert ez a tör- ténelem nem a-világéval, hanem annak egy igen jelentéktelen parányáéval foglalkozik és mert e parány történetének is csak

eS7 1Sen jelentéktelen korszakára szorítkozik), akkor az, ha Nagy Sándor hadjáratairól egyszerre átcsapnék Nagy Napoleon hadjárataira, csak egy másodperc volna ahhoz az