• Nem Talált Eredményt

Még egyszer a külkereskedelemről a nemzeti jövedelem mérlegében

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Még egyszer a külkereskedelemről a nemzeti jövedelem mérlegében"

Copied!
9
0
0

Teljes szövegt

(1)

eseti veszélyek és egészségártalmak el—

hárítására az üzemegészségügyi és mun—

kavédelmi beruházások keretében az utóbbi három évben évenként általában mintegy kétszázmillió forintot forditot—

tak. Ennek a jelentős összegnek csak—

nem egyharmad része közvetlenül bal—

esetelhárítás céljait szolgáló védőfelsze—

relések, védőberendezések létesítésére

jutott.

A balesetek elleni küzdelemben a vizs- gált időszak második felében jelentős

eredményeket értünk el. Elért eredmé- nyeinkkel azonban nem lehetünk meg—

elégedve, mert még igen sok a tennivaló a munkásvédelem megjavítása terén.

A dolgozók érdeke megkívánja az egészséges és biztonságos munkakörül- mények megteremtését. A balesetstatisz—

tika adatainak vizsgálata, az ebből le—

vont következtetések segíthetnek ben—

nünket ebben a munkában.

Dr. Marton Zoltán

'Még egyszer a külkereskedelemről a nemzeti jövedelem mérlegében

Több mint egy évvel ezelőtt jelent meg a Statisztikai Szemlében egy vitacikkl, amely a külkereskedelem és a nemzeti jövedelem kapcsolatával foglalkozott.

Két hozzászólás jelent meg azóta e cik—

kel kapcsolatban.2 Az ezekben felvetett néhány problémára szeretnék válaszolni, nem azzal az igénnyel, hogy a vita le—

záródjék, csak hogy néhány pontot tisz—

tázzak.

l. A KERESKEDELMI MUNKA JELLEGE

A vitaindító cikk teljesen megkerülte"

azt a kérdést, hogy a kereskedelemben és a külkereskedelemben végzett munka — termelő jellegű, értékalkotó-e. Az ott tár—

gyaltakhoz e kérdés felvetése nem lát—

szott szükségesnek. A hozzászólások mégis mindkét esetben állást foglaltak ezzel a problémával kapcsolatban, és teljesen ellentétes választ adtak. Boócz

és Jankó szerint ,,az adott év nemzeti jö—

vedelmének nagyságát a külkereskedelem nem változtatja meg, csupán a nemzeti

jövedelem elosztását érinti", tehát sze—

rintük a külkereskedelem semmilyen tevé—

kenysége nem hat a nemzeti jövedelem nagyságára. Benedeckiné és Drechsler viszont teljesen magától értetődőnek tartja, hogy a külkereskedelemnek 'van

A külkereskedelem a Statisztikai

nem—

:emle.

1 Ferge Sándorné:

zeti jövedelem mérlegében.

1956. évi 2. sz.

? Bnócz Imre—Jankó István: Külkereskedwclem a nemzeti jövedelem mérlegében. Pénzügyi Szemle 1956. évi 8. sz.

Benedeckí Jánosné——Drechsler László: A külke—

reskedelem tevékenységéből származó nemzeti jöve- delem kérdéséhez. Statisztikai Szemle. 1957. évi 3. sz.

értékalkotó tevékenysége. Érvelésük

szerint ,,a politikai gazdaságtan az anyagi termelés ágai közé sorolja a ke—

reskedelmet is", mert ,,a szocializmusban a kereskedelem tevékenységének jelen—

tősebb részét teszi ki a termelő jellegű tevékenység" vagyis az olyan tevékeny—

ség, ,,amely a termelőfolyamat folytatá—

sát jelenti a forgalom szférájában". S minthogy —— mondják —— a külkereskede—

lem a kereskedelem része, ez is érték- alkotó, hoz létre nemzeti jövedelmet. A

külkereskedelem által alkotott érték sze—

rintük — a belkereskedelemhez hason—

lóan —- a külkereskedelmi árrés.

Véleményem szerint egyik állítás sem teljesen helyes. Nézzük először Benedec—

kiné és Drechsler álláspontját. Igaz—e az, hogy a külkereskedelem épp olyan jogon számít termelő ágazatnak, mint a belke—

reskedelem?

A belkereskedelem számos funkciót lát el. Ezek közül egy sor tevékenység va—

lóban a termelő munka folytatása, amely átnyúlik a forgalom területére, így a szállítás, csomagolás, szortírozás stb., s

ezek valóban értékalkotó munkák. Van

azonban a kereskedelemnek egy speciá—

lis tevékenysége is, amely a tulajdonkép—

peni kereskedelem, ez pedig az értékfor—

ma átváltoztatásának funkciója. Ez a funkció Marx szerint szükséges, de im—

produktív, az itt végzett munka nem hoz létre sem értéket, sem terméket.3 A ke- reskedelem ,,... olyan munka, amely ér- tékeket realizál, de nem hoz létre értéke-

3 Marx: A tőke. ll, köt Szikra, Budapest. 1953.

IÉT-N—lílfii old.

(2)

SZE MLE

599

kerít hiszen ,,... a csereérték a legcse- kélyebb mértékben sem növekszik azál—

tal, hogy az áru a termelő vagy közvetítő

kereskedő kezéből a fogyasztóéba megy

át."5 A tisztán kereskedelmi jellegű, az

áruk cseréjének lebonyolításához szüksé—

ges tevékenység költségei improduktív

költségek (ez a ,,fauxfrais", azaz álkölt—

ség), amelyek ,,... számolásban, könyve—

lésben, piaci költségekben, levelezésben stb. oldódnak fel".6 E költségeknek azon—

ban —— fejti ki a továbbiakban Marx — improduktív voltuk ellenére, árnövelő hatásuk van.

Az értékforma átváltoztatásának funk—

ciója szükségképpen megtalálható minden

árutermelő társadalomban, így a szocia—

lizmusban is az árutermelés fennmara—

dásáig. E funkció jellege sem változik meg. Kétségtelen, hogy a tiszta forgalmi költségeknek a kereskedelem összes költségeihez viszonyított aránya lényege—

sen kisebb, mint a kapitalizmusban és a

minimális színvonalra szorítható le. Véle—

ményem szerint azonban e tétel ennek ellenére nem hanyagolható el. A belke—

reskedelem tiszta forgalmi költségeinek összege — bár erre vonatkozó pontos szá—

mítást tudtommal még senki nem végzett

—— a teljes nemzeti jövedelem 1—2 száza—

lékára tehető. A külkereskedelemnél még sokkal élesebben merül fel a kérdés. A külkereskedelemről csaknem teljesen le- váltak a még termelő jellegű funkciók (önálló szállítmányozó, raktározó stb. vál—

lalatok vannak), és a külkereskedelmi hálózat jóformán csak az eladás és vétel lebonyolításával foglalkozik, nevezetesen piackutatással, reklámozással, levelezés—

sel stb. Költségei tipikusan improduktív költségek (irodabér, az improduktív mun—

káért fizetett bér, papír, íróeszköz— stb.).

A külkereskedelem tehát szerintem ——

ellentétben Benedeckinével és Drechsler—

rel — egyáltalán nem tekinthető ,,termelő jellegűnek", ,,értékalkotó ágazatnak".

Ekkor viszont felmerül az a kérdés, hogy befolyásolhatja—e a külkereskedelem, il- letve a belkereskedelem tevékenységé—

nek egy része a nemzeti jövedelem nagy—

ságát.

* Marx: A tőke. I'll. köt, Szikra, Budapest. 1951

339, old.

5 [ 0, 320, old.

" U. 0. 329. old.

2. A KERESKEDELMI TEVÉKENYSÉG HATÁSA A NEMZETI JÖVEDELEMRE

A nemzeti jövedelem —— mint ismere—

tes —— bizonyos időszak alatt előállított új

értékek összege, a társadalmi össztermék

értékének és az ennek előállításához fel—

használt termelési eszközök értékének különbözete. Elvileg tehát a nemzeti jö—

vedelemszámítás során ki kellene mutatni a nemzeti jövedelem tényleges érték—

összegét.

Ennek az elvnek következetes keresz—

tülvitele igen nagy nehézségekbe ütközne.

Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy a külkereskedelmi tevékenység teljes és a belkereskedelmi tevékenység egy részé- nek eredményét a számításoknál figyel—

men kívül kellene hagyni, minthogy e te—

vékenységek nem alkotnak tényleges, hanem csak névleges értéket, a termé- keknek nem értékét, hanem csak árát növelik. Ezen túlmenően is azonban igen kétséges, hogy e levonások után fennma—

radó összeg egyenlő lesz—e a ténylegesen termelt új értékek összegével. Saját kon—

krét viszonyainkat tekintve megállapít—

ható, hogy az érvényben levő árak nem a piacon alakultak ki valahol az érték körül a kereslet-kínálat hatására, hanem

—- általában —— az állam szabta meg azo—

kat. Az árak kialakításánál nem az volt az elsődleges szempont, hogy azok megfeleljenek az értékeknek (amik amúgysem voltak ismeretesek), hanem hogy megfeleljenek bizonyos gazdaságpo- litikai alapelveknek és célkitűzéseknek.

Ilyen alapelv volt például, hogy a beru- házási javak ára viszonylag alacsony le—

gyen stb. Az egyes termékek értéke és ára. tehát szükségképpen elszakadt egy—

mástól. Állítható—e az, hogy —— ennek el—

lenére —— az összes árak összege megfelel az összes értékek összegének? Vélemé—

nyem szerint ez sem állítható. Ha ugyanis az árarányok tartósan és szisztematikusan eltérnek. az értékarányoktól —— és külö—

nösen ha eközben a termelés belső ará—

nyai ugyancsak állandóan egy meghatá- rozott irányban változnak —— akkor vilá—

gos, hogy az összes árak összege egyre jobban eltér az összes értékek összegétől.

Különösen nagyok lehetnek az ár- és ér—

tékösszeg közötti eltérések az össztermé—

lesen belül egy-egy népgazdasági ágnál, például külön a nehéziparnál, a könnyű—

(3)

iparnál, a mezőgazdaságnál. Különösen kirívó a belkereskedelem helyzete, ahol

—4 bár értéket lényegében nem termel —- a más ágazatokban termelt érték elég je-

lentős része realizálódik forgalmi adó for—

májában.

Kétségtelen, hogy az a számítás, amely megmutatná a ténylegesen termelt érték nagyságát a tényleges termelés helyén, s a termékek felhasználásának tényleges értékarányait, hasznos és érdekes lenne, feltárná számos belső arányt és ösz—

szefüggést. Ezen számítás azonban -—— ha el is tekintünk a csaknem áthághatatlan gyakorlati nehézségektől —— egyrészt min—

dig csak hosszadalmas kutatómunkával és hozzávetőleges pontossággal végezhető el, másrészt adott viszonyaink mellett egy sor kérdésre nem adna választ, olyan kér—

désekre, hogyan függ össze a nemzeti jö—

vedelem termelése és felhasználása, és

mindez hogy kapcsolódik össze az állam, a lakosság stb. pénzügyi helyzetével.

Ezekre a kérdésekre is válaszolhat a nem-

zeti jövedelem mérleg, ha a számítás ki-

vitelezhetősége és elsősorban e célok el-

érése érdekében néhány engedményt te-

szünk a lényeges alapelvek megsértése nélkül és azokból kiindulva. (Ilyen leg—

, fontosabb, meg nem sérthető alapelvnek

tartom a termelés, a termelő munka pon- tos meghatározását és elhatárolását, ame- lyet a legtöbb, e tárggyal foglalkozó elmé—

leti munka kissé megkerül.)

A termékek az árutermelés viszonyai

között kettős jellegűek, egyfelől értékek, másfelől használati értékek. A nemzeti

jövedelem értékösszegét tekintve az újon—

f nan létrehozott munkából, vagyis a mun- kabérből és a többlettermékből, illetve a kisárutermelői jövedelemből áll. Ez az értékösszeg ugyanakkor bizonyos meg—

határozott használati értékek tömegében testesül meg. Ezek azok a javak, melye—

ket az adott évben állítottak elő, de nem

használtak fel termelő célra, vagyis a la—

kosság személyes fogyasztását (és az egyéb nem termelő fogyasztást) szolgáló termé—

kek, valamint a felhalmozásra kerülő ja—

vak. A nemzeti jövedelem mérlegének elve

éppen azon alapszik, hogy a termékeket

egyfelől az érték, másfelől a használati érték oldaláról mutatja be. Csak ez a két- oldalú számítás, a mérlegszámítás képes

arra, hogy képet adjon az adott ország

_azért, mert emögött

tényleges gazdasági helyzetéről, arról hogy mennyit termeltek, és hogy a meg-

termelt javakat hogyan használták fel. A

nemzeti jövedelem használati értékek szerinti összetételének ismerete legalább

olyan fontos az ország helyzetének meg-

ítélésénél, mint magának a termelt érték (új érték) nagyságának ismerete, helyes képet csak e két oldal együttes ismerete-?

ben nyerhetünk.

A nemzeti jövedelemszámításnak tehát elsősorban mint kétoldalú, mérlegszámí- tásnak van döntő jelentősége. A mérleg—

számítás azt jelenti, hogy ugyanazt az

értéknagyságot több oldalról mutatjuk meg (vagyis a mérleg egyes oldalainak

végösszege azonos). A termelt termékek

felhasználása olyan árakon történik, ame—

lyek nem felelnek meg a "tényleges érté;- keknek". Ezek a tényleges, végső realizá-

lási árak, amelyekre már nemcsak a: ter—

melés, hanem a forgalom is hatással van.

Éppen ezért a termelés oldalán sem a

fiktív ,,e'rtéket" keressük, hanem a meg- termelt javakat a realizálás helyén, rea- lizálási árakon vesszük számításba. Az .,engedmény" tehát az, hogy a nemzeti jö—

vetelmet nem mint értékösszeget, hanem mint bizonyos árösszegben kifejeződő ér—

tékösszeget fogjuk fel, minthogy egy sor

kérdés megválaszolására így alkalmasabb eszköz. Természetesen e számításnál fi—

gyelembe vesszük a kereskedelem tevé-

kenységének eredményét is, nemcsak

bizonyos termelő

funkciók is vannak, hanem mert ez a te-

vékenység —— produktív vagy improduktív jellegétől függetlenül —— szerepet játszik a Végső fogyasztói árak kialakításában.

Éppen e meggondolások miatt nem értek

egyet azzal az általános — és Benedecki—

né és Drechsler által is' hangoztatott e'r—

veléssel _, amely szerint a szocializmus- ban megváltozott a kereskedelem jellege.

Nem termelő tevékenysége elenyésző és bár e tevékenység eredményét is le lehet- ne választani a termelő tevékenységről, nem érdemes, mert úgyis jelentéktelen stb. Ez ugyanis ——- különösen a külkeres- kedelem esetében — elvileg nem kellően

alátámasztott indokolás, ami teret ad

olyan nézeteknek, hogy a kereskedelem példájára egyéb hasznos, szükséges stb.

tevékenységet is értékelni kellene a nem- zeti jövedelem termelésének kiszámítása—

(4)

SZEMLE

kor. Egyébként a már előbb említett kér- dés —- a termelő munka fogalmának nem kellő tisztázottsága —— is ilyen nézetekhez

vezet. ,

A kereskedelem teljes érték— és ármó—

dosító szerepe az árrésben jelentkezik. Az

árrés ugyanis az eladott termékek érté—

kesítési és beszerzési árösszegének külön—

bözete. Ezt az összeget mutatjuk ki tehát a termelés oldalán (az anyagi jellegű költségekkel természetesen csökkentve).

Ez megfelel az eddigi számítási gyakor—

latnak, csak a fentiekben elmondottak

alapján a számítás szükségességének in—

dokolása módosul.

Mi a helyzet a külkereskedelemmel kapcsolatban? Lényegében a belkereske—

szük figyelembe a nemzeti jövedelem ter—

melési oldalán. Azonban a külkereskede—

lem speciális jellege indokolja, hogy kissé alaposabban vizsgáljuk meg a kérdést (annál is inkább, mert nem világos, hogy a külkereskedelemben, ahol két Vétel és két eladás történik, mi értendő árrésen).

A bizonyítás során a példában egyrészt a külkereskedelem költségeit elhanyagol—

juk, másrészt feltételezzük, hogy a beho—

zatal és a kivitel külföldi árösszege azo- nos. (Egyébként minthogy a hozzászólá- sok egyike sem vitatta az első cikk azon

állítását, hogy a tényleges kiviteli, illetve

behozatali többlet a nemzeti jövedelem felhasználásának tekintendő, ezzel a kér—

déssel tovább nem foglalkozunk.)

A kivitel és behozatal elszámolása egy egyszerű példán a következő:

Aíyz ipar nemzeti jövedelme 50 pár cipőben tes—

iesül meg: -

ebből belföldön felhasználnak ( . . A 30 pár cipőt.

kivitelre kerül 20 pár cipő '

amelynek ellenében behoznnk 40 m szövetet

A nemzeti jövedelem mérlege tehát:

Termelés ! Felhasználás

50 pár cipő 30 pár cipő

40 m szövet

Feltételezve, hogy a belföldi árviszo—

nyok megfelelnek a nemzetközi árviszo—

nyoknak, továbbá, hogy egy pár cipő ára 300 forint, egy méter szöveté 150 forint,

a nemzeti jövedelem mérleg a következő lesz:

601

Termelés Forint Felhasználás Forint

50 pár cipő 15 000 30 pár cipő 9000

40 m szövet 6000

Összesen ... 15 000 Összesen ... 15 000

Tételezzük most fel, hogy valamilyen

oknál fogva a belföldi árrendszer eltér a külfölditől. Egy pár cipő ára belföldön 350, külföldön továbbra is 300 forint, egy

méter szövet ára belföldön 112,50, kül—

földön 150 forint.

A felhasználás ekkor változatlanul 15000 fórint, a termelés ,,belföldi értéke"

azonban 17 500 forint (50. 350), minthogy a külkereskedelmi vállalatok természete—

sen belföldi árakon veszik át a terméke—

ket a termelőtől. A mérleg egyensúlya így felbomlott. Helyreállítására elméletileg

kétféle lehetőség van: a felhasználási 01—

dal növelése vagy a termelési oldal csök—

kentése. A döntéshez meg kell néznünk a különbözet jellegét. Ez a különbözet nem más, mint a külkereskedelem árrése, ami befolyásolja a belföldön rendelkezésre álló termékek árösszegét.

A külkereskedelmi árrésnek ugyan két összetevője van (illetve két árrés van), éspedig egyfelől a belföldi vétel—kül-

földi eladás, másfelől a külföldi vétel——

belföldi eladás különbsége. Ez a két ösz—

szetevő azonban egy összegben is kifejez—

hető: a kivitelnél és a behozatalnál mu- tatkozó két árrés együttes összege nem más, mint a belföldi eladás és belföldi vétel árösszege közötti különbözet.

Ugyanis: (belföldi eladási ár —— külföldi vételár) J,— (külföldi eladási ár —— belföldi

vételár) : belföldi eladási ár —— belföldi vételár, ha a külföldi vételár és eladási

ár összege megegyezik, amit pedig felté- teleztünk.

Hogyan alakul ekkor a nemzeti jövede—

lem mérlege? (Lásd a 602. oldalon levő

táblát.)

A külkereskedelmi árrés termelési ol- dalon való szerepeltetésének tényéből tehát nem következik az, amit Boócz és Jankó állítanak, akik szerint: ,,az árki—

egyenlítés egyenlegének a nemzeti jöve—

delem mérlegének termelési oldalán való

figyelembevétele azt jelentené, hogy a termelt nemzeti jövedelem egy részét nemzetközi, más részét nemzeti értékben

(5)

602

vennénk figyelembe." A valóságos helyzet

ezzel szemben az, hogy éppen a külkeres—

kedelmi árrés (árkiegyenlítés) figyelem—

bevételével jutunk el ahhoz az árösszeg- hez, amelyen belföldön értékesítették a termelt javakat. Ez az eljárás annak az elvnek következetes alkalmazása, amely szerint a nemzeti jövedelem bizonyos ár—

összegben kifejeződő értékősszeg]

Termelés Forint Felhasználás Forint

Iparnál realizált Személyes fo- nemzeti jövede— gyasztás lem(50 - 350) .. 17 500 30 pár cipő

Kiilkereskedelem a 350 ... 10 500

árrése 40 m szövet

a) behozatalnál a 112,50 ... 4 500 (belföldi el—

adási ár —- külföldi vé—

telár) (40.

— 112,50—— 40 '

- 150) ... —-—1 500 b) kivitelnc'l

(külföldi el—

adási ár _- belföldi vé- telár)

(20 - 300—

—20-350).4 w1000

Nemzeti jövedelem

15 000 15 000

3_ MILYEN TÉNYEZÖK ALAKlTJÁK KI A KÚLKERESKEDELMl ARRÉST?

Az eddigiekben igyekeztem tisztázni ——

ami a vitaindító cikkből kimaradt —, hogy milyen elvi alapon mutatjuk ki a keres- kedelem és külkereskedelem tevékenysé—

gének eredményét a nemzeti jövedelem termelési oldalán. Nem válaszoltam még a hozzászólásoknak az eredeti alapkér—

déssel kapcsolatos észrevételeire. A hoz—

zászólások szerint ugyanis külkereskedel- mi árrés nemcsak az árarányok sajátos—

tságai folytán alakulhat ki, hanem azért

is, mert a külkereskedelem növelheti az

országban rendelkezésre álló javak érté—

két is. Nézzük meg tehát részletesen, hogy a külkereskedelmi árrés keletkezésének

milyen okai lehetnek.

Egyrészt a külkereskedelem — a bel—

kereskedelemhez hasonlóan — saját im—

produktív költségeivel növeli az általa ér—

tékesített áruk árát, tehát minden egyéb körülményt figyelmen kívül hagyva is, a belföldi értékesítés (behozatal) árösszege némileg meghaladja a kivitel belföldi vé—

telárának összegét. Az árrésnek ezen ré- sze a belkereskedelemben ugyanigy meg-

található, és mint ott, itt is a nemzeti jö—

vedelem termelési oldalán mutatandó ki,

ha a termékeket realizálási áron vesszük számításba.

Másrészt árrés keletkezhet a sajátos

—— a külfölditől eltérő —— belföldi árará—

nyok következtében. Erről a vitaindító cikk részletesen szólt, itt csak alátámasz—

tanám az ott elmondottakat a tényleges helyzet vázlatos ismertetésével. Külke—

reskedelmi forgalmunk összetétele jelen—

leg számunkra eléggé kedvező: kivite—

lünkön belül elég nagy a fogyasztási cik- kek súlya, behozatalunk fő tétele viszont nyersanyag. Áraink ugyanakkor —— mint említettük —— a fogyasztási cikkeknél vi—

szonylag magasak, a termelési eszközök- nél alacsonyak. Ebből következik, hogy a

kivitel belföldi árösszegének magasabb- nak kell lennie a behozatal belföldi ár—

összegénél. Ez —— a külkereskedelmi for- galom nagyságától függően —— elég jelen—

tős negatív árrést eredményez, ami azon—

ban (mint a 2. pontban kimutattak) csak látszólagos ,,veszteség". A külkereskede- lem munkájának értékelésénél az árará—

nyokból adódó árrést —— legyen az pozi—

tív vagy negatív, nagyobb vagy kisebb összegű —' teljesen figyelmen kívül kell hagynunk. A. nemzeti jövedelem mérleg készítésénél viszont —— mint mondottuk — ármódosíto' szerepénél fogva ezt a ténye- zőt is tekintetbe kell vennünk.

Végül egyesek szerint —— és Boócz és Jankó csak ezt a tényezőt ismerik el ——

árrés keletkezhet annak következtében, hogy a termelékenység és intenzitás stb.

nemzeti és nemzetközi színvonala közötti különbséget a külkereskedelem ———- pozitív vagy negatív értelemben -'— kihasználja.

így például, ha a kivitt termékek belföldi

termelékenységének színvonala kedve- zőbben viszonyult a nemzetközi termelé—

kenységi színvonalhoz, mint a behozott termékeké, akkor — szerintük — a be-

hozatal belföldi értéke nagyobb lesz, mint

a kivitel belföldi értéke, Vagyis ez eset—

ben a külkereskedelem több belföldi munkát cserélt kevesebb belföldi munka ellenében. Ha a belföldi árviszonyok meg—

felelnek az értékviszonyoknak. akkor ez az értéknövekedés jelentkezik külkereske—

delmi árrés formájában, vagyis az árki—

(6)

SZEMLE

603

egyenlítés egyenlegében. Ebben az eset—

ben, mondják —— szemben az előző ket—

tővel —— az árrés mögött a belföld szem-

pontjából értéknövekedés található.

(Ugyanúgy lehetséges szerintük, hogy akár mert a belföldi szükségletek ezt igényelték, akár helytelen külkereskedel—

mi politika következtében a behozott ter—

mékek belföldi értéke kevesebb lett, mint volt a kivitt termékeké.) Benedeckiné és

Drechsler szerint ez azt jelenti, hogy a külkereskedelem is termel értéket és ez—

zel növeli (vagy csökkenti) a nemzeti jö—

vedelmet, Boócz és Jankó szerint viszont arról van szó, hogy az ország a megter—

meltnél nagyobb vagy kisebb nemzeti jö—

vedelmet realizált, és ez az értéknöveke—

dés vagy értékcsökkenés már nem érinti

a nemzeti jövedelem termelését, hanem csak annak elosztását. (Tehát az egész külkereskedelmi árrést vagy árkiegyenlí—

tést a nemzeti jövedelem felhasználási oldalán kell elszámolni.)

Véleményem szerint egyik elmélet sem helytálló —— mindkét esetben a kompara—

tív költségek elvének helytelen értelme—

zéséről van szó —, mert a valóságban ilyen esetekben sincs értékváltozás.

Tételezzük fel például, hogy az adott ország pamutszövetszükséglete évi 100000 méter. Ebből az ország maga előállít

30 000 métert, aránylag alacsony terme—

lékenységgel, az egy méter szövet előál—

lításához 10 munkaóra szükséges. Legyen az országban egy munkaóra alatt termelt érték 4 forint, akkor egy méter szövet belföldi értéke 40 forint, az összes bel—

földön előállított szöveté 1200 000 forint.

A. hiányzó 70 000 méter szövetet behoza—

tallal fedezik, a szövetgyártás átlagos nemzetközi termelékenysége kétszer ma- gasabb, mint az adott országban, egy mé—

ter szövet világpiaci értéke és ára 20 fo—

rint (az összes behozott szövet világpiaci árösszege 1400 000 forint). Mennyi lesz ezekután az országban egy méter szövet ára? Annyi mindenesetre bizonyos, hogy két különböző áron nem kerülhet forga—

lomba ugyanolyan minőségű stb. szövet, mert normális körülmények között a ke—

resletxvan annyira rugalmas, hogy le—

mondjon a drágább szövetfajtáról. Hogy mennyi egy áru átlagos értéke, azt az előállításához szükséges átlagos munka—

idő szabja meg. A szövet belföldi értéké—

nek kialakulásában ez esetben az fog sze—

repet játszani, hogy az ország mennyi munkamennyiség ellenében kapta meg a behozott szövetet? Itt igen sok variáció lehetséges. Nézzünk meg néhány esetet, mindenkor feltételezve, hogy az ország"

rádiókészülékek kivitelével fedezte a szö- vetbehozatalt.

a) Az országban a híradástechnika igen fejlett, a termelékenység a nemzetközi

átlag két és félszerese. Egy rádiókészü-

lék előállításához belföldön 100 munka—

óra szükséges, vagyis egy rádió értéke

belföldön 400, a világpiacon 1000 forint.

Az országnak tehát a szövetszükséglet el—

lenében 1400000:1000 : 1400 darab rá- diót, vagyis 140000 munkaóra termékét kellett kivinnie. így egy méter behozott szövetért az ország 140 000370 000 : 2 munkaóra termékét adta, vagyis kereken 8 forintot. Az összes (100000 m) szövet át- lagos értéke belföldön a következő:

30000—404— 70000-8 100 000

1 760 000

z _— : 17,60 Ft.

100 000

Vagyis a magasfejlettségű rádiótechnika

nyújtotta lehetőségeket kihasználva az or—

szágban a szövet belföldi értéke még a világpiaci átlag alatt is lehetne.

b) Az ország rádiógyártásának termelé- kenysége alacsonyabb, mint a világpiaci átlag, de kevésbé alacsony, mint a szö- vetgyártás termelékenysége. Egy rádió előállításához az országnak 400 munka—

órára van szüksége, a rádió világpiaci ára továbbra is 1 000 forint. A 70 000 mé—

ter szövet ellenében ez esetben is 1400 darab rádiót kell adni, de ez 560 000 mun—

kaóra terméke. így egy méter behozott

szövet az országnak 560 000170 000 : 8 munkaóra termékébe, vagyis 32 forintba kerül. A szövet országos átlagos értéke tehát

30 OOO-40 %— 70 000— 32

: 34AO Ft.

100 000

Ugyanúgy lehetne a szövet átlagos bel- földi értéke 40 forint felett is (ha a rá—

dióipar termelékenysége még a szövet—

gyártásénál is kedvezőtlenebbül Viszo- nyúl a világpiaci átlaghoz stb.).

(7)

Természetesen még világosabb az ex-—

port—termékek szerepe az import belföldi értékének meghatározásánál, ha az im-

portált termékekből nincs belföldi terme—

lés. Ebben az esetben az import belföldi értékének megállapítására nincs is más mód, mint az exporttermékek értékéből való kiindulás.

Amellett, hogy a külkereskedelem nem változtatja a termelt érték nagyságát (minthogy az import értékét alapvetően az export értéke szabja meg), hatással van a realizált érték megoszlására: az orszá—

gosan egységes árak következtében az iparban stb. termelt érték egy része ,. a külkereskedelemnél realizálódik. Az a.) esetben például a nemzeti jövedelem—

mérleg termelési oldala a következő lesz:

Iparnál realizálódó nemzeti Egységár

jövedelem (forint) Forint

30 000 m szövet ... 17,60 528 000 1 400 db rádió ... 400,00 560 000 Együtt ... , 1 088 000

Külkereskedelemnél realizálódó , , nemzeti jövedelem Forint

Kiviteli árrés (1 400 000— 560 000) ... 840 000 Behozatali árrés (1 232 000— 1 400 000) . . —— 168 000 Együtt ... 6 72 000

Összesen ... 1 760 000 Ugyanez Boócz és Jankó számítása sze- rint a külkereskedelmet figyelmen kívül hagyva és mindent belföldi ,,értéken" szá—

mítva:

é a

Megnevezés %%Éiá; Forint

80 000 m szövet ... 40.00 1 200 000 1 400 db rádió ... 400,0() 560 000 Nemzeti jövedelem összesen ... l 1 760 000

Összefoglalva az eddigieket: a terme- lékenység nemzeti és nemzetközi szinvo—

nala közti különbséget kihasználó, vagyis gazdaságos külkereskedelem munkája az ország számára igen előnyös lehet, bár a cserék során a termékek értéke nem vál—

tozik, nem jön létre sem ,,értéknöveke—

dés", sem ,,értékcsökkenés", az ország rendelkezésére álló használati értékek

tömege szaporodhat. A külkereskedelmi ügylet révén több szövet állhat az ország

rendelkezésére, mint amennyit saját

maga elő tudott volna állítani azonos munkamennyiséggel. Vagyis: a nemzeti jövedelemnek értéke nem, de volumene változik. Hasonló a helyzet itt, mint a ter- melékenység növekedése esetén. Ha _egy' országban a termelés valamennyi ágában a termelékenység, és ezzel az előállított

javak tömege kétszeresére emelkedik,

tehát az egyes termékek értéke felére csökken, ekkor a nemzeti jövedelem ösz- - szege nem változik, a tényleges értéke- ket véve figyelembe. Természetesen a

nemzeti jövedelem volumenének kiszá—

mításakor —— melynél a két időszakban

termelt mennyiségeket azonos árakon mutatjuk ki —— kitűnik, hogy a nemzeti jövedelem volumene is megkétszereződött.

A külkereskedelemben lényegében ugyan- ilyen eredmény jön létre, csak nem a ha—

izai, hanem a külföldi magasabb termelé—

kenység révén emelkedik a nemzeti jö- vedelem volumene.

Mindeddig csak értékről beszéltünk,

minthogy azt az állítást cáfoltak, hogy a

külkereskedelem ,,értéket" növelhet vagy csökkenthet. Az árak azonban még úgy—

nevezett normális árviszonyok mellett is (vagyis, ha az árarányok nem mondanak ellent az értéktörvénynek), csak hosszabb—

rövidebb idő után követik az értékek mozgását, és ezektől elsősorban a keres—

leti-kínálati viszonyok hatására többé- kevésbé eltérhetnek. Az áralakulást be—

folyásoló számos tényező hatása követ—

keztében lehetséges, sőt csaknem bizo- nyos, hogy az előbb említett esetekben az árak nem fognak egybeesni az értékkel.

A külkereskedelem —— minthogy mono—

polhelyzetben van —— kihasználhatja az esetleges nagy keresletet és a behozott szövetet nem annak tényleges értékén adja tovább a belkereskedelemnek, hanem igyekszik egy —- az ipari értékhez köze—

lebb fekvő —— árat elérni stb., és így ki—

alakulhat olyan külkereskedelmi árrés, amely valóban befolyásolja a nemzeti jö—

vedelem nagyságát.

Ugyanígy a külföldi árak is kisebb—na—

gyobb mértékben eltérnek az értékektől, a kereslet és kínálat, valamint egyéb okok

(8)

SZEMLE

605

hatására. A külkereskedelem a világpiaci áringadozásokat igen nagy mértékben ki—

használhatja, ha külföldi eladásoknál

igyekszik a lehető legmagasabb árakat el—

érni (jól választja meg az eladás helyét és időpontját), a vételeknél pedig a lehető legalacsonyabb árakon vásárol. Az árin- gadozások kihasználásával ugyanolyan célt érhet el, mint a megfelelő export— és importtermékek kiválasztásával: növel—

heti a belföldön rendelkezésre álló hasz- nálati értékek tömegét. Természetesen az előnyös külföldi eladás és vétel is nem- csak az ország helyzetének javulásában mutatkozhat meg, hanem _ bizonyos mértékig spontán áralakulás és a válla—

lati jövedelmezőségre való törekvés mel—

lett —4 a külkereskedelem nagyobb nye-

reségében is. A külkereskedelem a bel-

földi keresletet stb. kihasználva ez eset—

ben is elérhet a behozott áru tényleges értékénél (illetve áránál) magasabb árat is, ami még mindig előnyös a belföldi fogyasztó szempontjából.

Mindkét eset ahhoz hasonlóan bírá—

landó el, ahogyan a ,,sajátos árviszo—

nyokból" eredő árrést elbíráltuk.

4. AZ ÁRKlliGYlíNLl'l'ÉS HELYTEL N' ÉRTELMEZÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI

Mint már említettük, Boócz és Jankó azt

állítják, hogy nálunk az árkiegyenlítés a termékek nemzeti és nemzetközi értéke közötti különbséget fejezi ki. Ezt az állí—

tást már cáfoltuk, ugyanúgy mint azt a

levont következtetésüket, hogy ezt az ,,ér—

tékkülönbözetet" nem a termelés, hanem

a felhasználás oldalán kell figyelembe venni. (Minthogy ilyen értékkülönbözet elvileg nincs, azt nem is lehet sehol figye—

lembe venni.) Ök azonban még egy követ—

keztetést levonnak elméletükből, amely- nek súlyosabb gyakorlati következményei is lehetnek —— sőt voltak is. Ez a követ—

keztetés lényegében így hangzik: mint-

hogy az árkiegyenlítésben a kivitt és be—

hozott érték közötti különbözőség tükrö—

ződik az árkiegyenlítés alkalmas a kül—

kereskedelmi

megítélésére. Szerintük a negatív árki—

egyenlítési egyenleg annak következmé—

nye, hogy jelenleg nem gazdaságos kül—

kereskedelmünk, mert ,,áldozatokat ho- zunk... a külkereskedelmen keresztül a népgazdaság fejlesztése érdekében" és

6 Statisztikai Szemle

'áraknak.) A. belföldi árrendszer

munka gazdaságosságának ,

,,a hozott áldozatok... jórészt az árki- egyenlítés egyenlegében tükröződnek".

Ez az elmélet két szempontból káros:

egyrészt a gyakorlatban oda vezethet, hogy az egyes termékek exportját asze—

rint tekintjük gazdaságosabbnak vagy ke—

yésbé gazdaságosnak, hogy azokon mek- kora az árkigyenh'tési százalék. (Megje—

gyezzük, hogy egyes termékek külföldi és belföldi árának különbsége —— az árki—

egyenlítés _— jelenleg attól is függ, hogy a külföldi devizaárat hogyan számítják át belföldi forintra. A használatos valutaát- számítási kulcsok nem mindig fejezik ki a külföldi és belföldi valuták közötti

tényleges különbségeket. így még akkor

is lehetne egyes termékeknél árkiegyenlí—

tés, ha áraink megfelelnének a világpiaci sajátos- ságai következtében természetes, hogy a nyersanyagoknál, beruházási javaknál sokkal alacsonyabb az árkiegyenlítés szá- zaléka, mint például azoknál a mezőgaz—

dasági termékeknél, amelyek nem a be—

gyűjtés útján kerültek. az állami kereske—

delmi hálózatba stb. Ebből egyenesen kö—

vetkezhet, hogy mondjuk a Jonathan alma helyett sokkal helyesebb, gazdasá—

gosabb durvalemezt vagy begyűjtési áron vásárolt búzát exportálni stb. Tény, hogy ha a külkereskedelmet pénzügyi, költség—

vetési szempontból nézzük. akkor valóban az a ,,gazdaságos", ha csökken az árki- egyenlite's aránya. Ha azonban nem az állami pénzügyi, hanem a valódi, a nép—

gazdaság szempontjából is tényleges gaz—

daságosság növelése a célunk, akkor nem szabad az árkiegyenlítésből kiindulnunk, hanem igen részletes,, és a sajátos árará—

nyok miatt sokszor bonyolult ésxnehézkes gazdaságossági számításokat kell végez—

nünk, E számítások módszereit és jelen—

tőségét mások, másutt már több ízben is—

mertették.

Boócz és .Tankó fenti álláspontja a külkereskedelem. munkájának és a nép—

gazdaság egyéb ágaival való kapcsolatá-

nak téves értékeléséhez vezethet. Ál—

talában —— helves áraránvok mellett és ha a külkereskedelmi vállalatoknak ér—

deke a jövedelmezőség fokozása —- a kül-

kereskedelem automatikusan igyekszik a cserék gazdaságosságának fokozására és megfelelő árak elérésére. Nálunk azon—

ban a korábbi években egyik követel—

:

(9)

mény sem állott fenn. Ennek ellenére

nagyon tudatos és átgondolt külkereske-

delmi politikával, a belföldi adottságok mélyreható vizsgálata alapján lehetett volna ösztönözni a külkereskedelmi vál—

lalatokat. a gazdaságosság fokozására és megfelelő külföldi árak elérésére. Ez azonban különböző okok következtében egyáltalán nem történt meg a kívánatos mértékben, Egyfelől az általában helyes gazdaságfejlesztési alapelvek megvalósí- tásánál ——- mint ez később megmutatko—

zott —— nem vettük kellőképpen figye-

lembe az ország tényleges adottságait. így

a gazdaságosság szempontja háttérbe szo- rult (nem is volt mód arra, az árrendszer hibái miatt, hogy termékenként megálla—

pítsuk a gazdaságosság mértékét) és fel—

tehetően a szükségesnél nagyobb áldoza—

tokat hoztunk ebből a szempontból. Más—

részt a külkereskedelemben alkalmazott ösztönző módszerek és az ország állandóan feszült devizahelyzete egyaránt úgy ha- tottak, hogy a külkereskedelemnek nem is volt érdeke megfelelő külföldi árak el—

érésére törekedni. A kivítelnél és beho—

zatalnál egyaránt nem az volt a döntő szempont. hogy milyen egységárakat ér—

nek el, hanem, hogy milyen mennyiséget sikerül eladni vagy beszerezni, A tervtel—

jesíte's mérése ugyanis —— aminek alapján elsősorban elbírálták a vállalat munkáját

—— a tervezett mennyiségekkel való össze—

hasonlítás alapján történt, tervezett és nem pedig ténylegesen elért árak figye—

lembevételével. Ugyanakkor az ország állandóan feszült. devizahelyzete (és maga

a tervezés is) úgy hatott, hogy a külke- reskedelem általában nem várhatta meg sem eladásnál, sem vételnél a kedvelző ár-

alakulást. (Igy például a mezőgazdasági

termékeket rendszerint a legnagyobb kí—

nálat idején, közvetlenül a betakarítás

után dobtuk piacra stb.) Természetesen a kedvezőtlen áralakulás a külkereskedelem árrésében is éreztette hatását. Annál na—

gyobb volt az árrés. minél alacsonyabbak voltak külföldi eladási áraink és minél magasabbak vételáraink.

Mindezek alapján, bár pontos számítá—

sok erre vonatkozóan nem készültek, bi—

zonyosra vehető, hogy azok a ,,hozott ál—

dozatok", amelyek az árkiegfenlítés

nagyságában tükröződnek, nagyrészt nem voltak indokoltak, hanem helytelen *gaz- daságfejlesztésí és külkereskedelmi poli—

tikánkból adódtak. Éppen ezért rendkí—

vül fontos, hogy az árkiegyenlítést ne te- kintsük adottságaink szükségszerű vele—

járójának, hanem minden esetben konk—

rétan vizsgáljuk, hogy miből eredt a je- lentős összegű árkiegyenlítés. Még pon- tos számítások nélkül is bizonyosra ve—

hető, hogy (a helytelen irányban ösztöz—

ző stb, módszerek következtében) külke—

reskedelmünk az elmúlt időszakban nem növelte, hanem kisebb-nagyobb mérték—

ben csökkentette az ország rendelkezésére álló használati értékek tömegét, a nem—

zeti. jövedelem volumenét, vagyis a társa—

dalmi munka pazarlásának irányában hatott.

Ferge Sándorné

Az Európai Statisztikusok Értekezletének ötödik plenáris ülése

1957. június 17—től 21—ig tartotta Genf-—

ben V. plenáris ülését az Európai Sta—

tisztikusok Értekezlete. Az ülésen 23

európai ország, az Egyesült Államok, Iz—

rael és több nemzetközi szervezet dele—

gátusai vettek részt. Az értekezlet napi- rendjén igen sok kérdés szerepelt; leg—

fontosabbak közülük azok voltak, ame- lyek a konferencia egyes munka—, illetve előadói. csoportjainak. tevékenységéről ad—

tak számot. A konferencia napirendjére tűzte a népszámlálásokkal A foglalkozó

munkacsoport és a társadalmi—foglalko—

zási csoportosítás tervezetének elkészítésé—

vel megbízott előadói csoport, a mező—

gazdasági cenzusokkal, az elektronikus

számológépek statisztikai célra való al—

kalmazásával, az általános gazdasági ösz—

szeírásokkal, valamint a tőkeképződés és tőkefogyasztás statisztikájával foglalkozó munkacsoportok jelentéseinek megvitatá—

sát. A napirend többi pontjai közül emlí—

tést érdemelnek olyan kérdések, mint a rövidlejáratú gazdasági mutatók problé—

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

1966— 1967-ben számot új tényező hatása jelentkezett a gazdasági fej- lődésben. Legfontosabb ezek közül az, hogy a nemzeti jövedelem növekedési üteme több

Már itt megjegyezzük, hogy a legfontosabb népgazdasági kategóriák régi és új idősorai között mutatkozó eltérésnek túlnyomóan nagy részét az új változatlan árakra

Dj —- a teljes munkaróforditások egységére jutó termelési érték (az összes közvetett munkaráforditást figyelembe véve; a nemzeti jövedelem koncepciónak

A nemzeti jövedelem volumenének több mint felét a hároméves terv idősza—- kában is az ipar nettó termelése tette ki, míg a mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti

E tanulmány azt vizsgálja, hogy miként lehetséges a fogyasztási alap kétol-r dalú összehasonlitását a lakosság jövedelme elosztási és újraelosztási folyamatá—..

sában milyen ütemű fejlődési irányzat érvényesül. Lineáris vagy exponenciális trend alapján, extrapolálás útján, milyen nemzeti jövedelem növekedési index

lon végzett számítás szerint csak 37 százalék volt. Ez az arányszám vethető össze az ipar 1949. évben elért 42 százalékos és 1962—ben elért 62 százalékos

a szempontból, hogy egyrészt független a forint belföldi vásárlóerejének változásától, tehát bizonyos tömegű export vagy import a belföldi beszerzési vagy