• Nem Talált Eredményt

Pusztay János: Még egyszer a számjelölés eredetéhez

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Pusztay János: Még egyszer a számjelölés eredetéhez"

Copied!
5
0
0

Teljes szövegt

(1)

Pusztay János Szombathely

Még egyszer a számjelölés eredetéhez

Az észak-eurázsiai nyelvi övezet (ÉNYÖV) nyelveiben – a jeniszeji nyelvek néhány, periférikus számjelölési módjától (pl. tónusváltás, bels flexió) eltekintve – két uralkodó számjelölési típust találunk: a t kett zést és a szuffixális számjelölést.

Az uráli nyelvekben t kett zésre emlékeztet jelenséggel a névmások körében találkozunk.

Ez a reduplikáció nem mindig valódi, hanem ún. szinonim t kett zés, azaz két eredetileg azonos funkciójú, de különböz hangzású elem összekapcsolása révén létrejött t ismétlés. A két névmási t összekapcsolása nem okvetlenül jelöl nem-szinguláriszt. Pl. finn mi-nä 'én', tä-mä 'ez', ku-ka 'kicsoda'; cseremisz tu-δo ' ', nu-no ' k, azok'; nyenyec ma-ný 'én', t'u-ku 'ez' stb. Az ugor nyelvekben a személyes névmás paradigmájában az a sajátos helyzet áll el , hogy a vogul és az osztják duálisi, illetve a magyar plurálisi els és második személy személyes névmások alakjai értelmezhet k reduplikációként. Pl. vogul meùn 'mi (Du)' – meùn-men (Acc), meùn-men- nêl (Abl) (Kálmán 1976: 50); magyar mi ~ mink, minket, ti, ti(k)teket.

A f név esetében csak valódi (teljes) t kett zés jöhet szóba. A t ismét lése valamilyen nyomatékosítást, kiemelést fejezett ki, s ennek nem okvetlenül kellett nem-szinguláriszt jelölnie.

A t kett zés egyes számi alkalma zását rzik a csukcs-kamcsatkai nyelvek.

A szuffixális számjelölés szuffixumai között nincs következetes funkciómegoszlás. A K jelölhet mind az uráli, mind a paleoszibériai nyelvekben duálist és plurálist, a T a paleoszibériai nyelvekben szintén betölti mindkét szerepet.

A számjeleknek a mennyiség jelölésén túl egyéb funkciói is lehetnek.

Az obi-ugor és a szamojéd nyelvekben a duális szuffixuma gyakran szolgál azonos mondatrészek összekapcsolására, azaz konnektív szerepet lát el. A mordvinban ugyanezt a funkciót – nem lévén e nyelvben duális – a többes szám jele láthatja el. Pl. nyenyec: 9i a-xa?

eb'a-xa?

9 jìÎl'e-xe? 'az apa és az anya élt',1 eb'a-2 xaju-da, i a-2 8 xaju-da xasawa umd'i?2 me e a-xa?2 2 'apja-anyja szerette a fiát' (Tereš enko 1956: 47), 2 mordvin: erýit' ašt'it' at'a-t baba-t kavtońest 'él egy öregapó és egy öreganyó kettesben' (Keresztes 1990: 75).3

A számjelölés (és Acc) kiemel szerepet játszik, jelezve, hogy az így jelzett szó a következ mondatok témája lesz, pl. (zürjén) vöd'itöny mös, vöv, vi ýöny s kör-jas-ös 'teheneket és lovakat tartanak, rénszarvasokat riznek' (Bartens 2000: 333, Baker 1985: 189 alapján). 4

A számjel determináló funkcióját mutatja a tatár példa is: þšir-lär deùmlana 'a föld (tkp.

földek) nedves lesz' (STLJa. I: 132).

1 A -xV? szuffixum az alanyokon (2ia 'apa', 2eb'a 'anya') konnektív funkciót tölt be, az állítmányon (jìÎl'e- 'él') a logikai egyeztetés értelmében duálisit.

2 -xaju- a duális jele

3 at'a 'öregapó', baba 'öreganyó', -t többesjel.

4 az els tagmondat tárgyai ( mös 'tehén', vöv 'ló') jelöletlenek, a másodiké (kör-jas-ös 'rénszarvasokat') jelölt (AccPl), jelezve, hogy a réma témává válik.

(2)

Ebb l a kiemel , hangsúlyozó funkcióból fejl dhetett ki a nem-szinguláriszi szerepkör, amelyen belül a duális és a többes szám között nem tettek különbséget.

A determináló és a konnektív szerep csak meger síti azt a feltevést, hogy a számjelölés morfémái névmási eredet ek. 5

A nem-szinguláriszi számjelölés a determináló névmási t b l a konnektív funkción keresztül alakulhatott ki.6 Az azonos mondatrészeket összekapcsoló – determináló – névmási elem számjellé értékel dött át.

A nem-szinguláriszon belül az elkülönülés az exkluzív-inkluzív szembenállás révén fejl dhetett ki. A kizáró (exkluzív) alak az egészen belül egy részt, a csoport néhány tagját jelölhette, a sokkal szemben a keveset; ez fokozatosan számszer södött, s végül duálisi értelm vé vált.

A számjelölésre használt morfémák funkcióinak keveredése arra vezethet vissza, hogy a magában foglaló (inkluzív) és a kizáró jelentésárnyalat elhalványult.

A nyenyecb l és a mordvinból idézett, konnektív szerkezetet tartalmazó példák alapján a számjel kialakulása akként magyarázható, hogy

– az azonos mondatrészeket konnektív funkciójú elem köti össze,

– ugyanez az elem megjelenik – formális kongruencia következtében – az állítmányon is, 5 Honti a *-j ~ *-i plurális jelet el bb egy alapnyelvi kollektívum-képz b l (1995, 64), majd egy

gy jt névképz b l vezeti le, melynek már az alapnyelvben is lehetett helynév- és/vagy kollektívum- képz funkciója (1997, 30). Az *- n duális jelnek nem tud elfogadható magyarázatot adni (1997, 19.) A *-k duálist a 'kett ' számnévb l származtatja, amely oppozicionális hely zetben vált – akárcsak a személyes névmások Vx-ekké – számjellé, valahogy így: *kota, käkte 'ház, mindkett (mindkett )' >

*ko·ta käkte > *ko takä(k(te))· >> *ko·takÈ 'mindkét ház' (Honti 1997, 17-18.)

Ha csupán uralisztikai (ill. lapp–ugor–szamojéd) szempontból, azaz más nyelvcsaládok nyelveit l elszigetelve vizsgálnánk a kérdést, még akár el is fogadhatnánk a magyarázatot. Azonban általános az a tapasztalat, hogy az azonos típusú nyelvek nagy valószín séggel azonos fejl dési folyamatokon mennek át (Radics 1985), továbbá, hogy a nyelvek soha nem önmagukban, a többi nyelvt l elszigetelten fejl dnek, a fenti magyarázatot nem lehet elfogadni. Az ÉNYÖV több nem uráli nyelvében is találunk K elem duális jelet, ám – a jukagir kivételével ( ki-) – nincs K elem '2' jelentés számnév (ld. ket ê œmń , eszkimó mal' uk, csukcs ñireq, gilják men).

6 Konnektív szerepet az insztrumentálisz is betölthet – pl. a cseremiszben és a zürjénben. Példák: zürjén vyj-ön–nýaný-ön vaji 'hoztam vajat-kenyeret' (Bartens 2000, 100), sýetasny mösk-ön kukaný-ön 'adnak tehenet, borjat' (i.h.); cseremisz: kid-ge–jol-ge 'kézzel-lábbal' (Galkin 1966, 138), âmný â-t t γe, sškal âzš-t γe uzšal âsšt 'lovát is, tehenét is eladta' (Bereczki 1990, 40).

A cseremisz komitatívusz – sajátságos módon – használatos az alacsonyabb számnevek után is, pl. kok üdramasš-ge lüd n koltatt 'a két asszony megijedt' (Tužarov 1977, 275), k m üd rzš -ge käpesš sšon tt t t t manasš lijesš 'mindhárom lány, úgymond, feln tt korú lett' (i.h.), n âl traktor-t γe üδtâramasšßlak ßiktarat 'mind a négy traktort asszonyok vezetik' (Alhoniemi 1993, 59). A rag els elemét ( g) *k(V)-ra vezetik vissza, amelynek a megítélése nem egységes (lehet latívuszi rag, vagy – ahogy RÉDEI véli – koaffixum (Rédei 1996). Én nem tartom kizártnak, hogy ez a k végs soron azonos a számjelként funkcionáló szuffixummal, azzal a megjegyzéssel, hogy a cseremiszben az a többlépcs s fejl dés, amelynek során a determináló szerep névmási elemb l a konnektivitáson át végül – pl. duálisi – számjel válik, félúton elakadt. (A fejl désben talán közrejátszhatott a keleti tömb hatása, ahol ez a

(3)

– az állítmányon megjelen elem – tekintettel az el tte álló alanyok számára – átértékel dik számjellé,

– ez a számjel az állítmányról átterjed az alany(ok)ra, s innen a többi mondatrészre (pl. a tárgyra),

– az inkluzív-exkluzív szembeállítás révén a nem egyes szám tovább osztódhat duálisra és plurálisra.

Irodalom

ALHONIEMI, Alho (1993): Ersän ja mokšan sisäisistä eroista: 'kysyä'-verbin aspektuaalista tarkastelua. MSFOu. 215: 21–36.

BAKER, Robin (1985): The Development of the Komi Case System. A Dialectological Investigation. SUST 189, Helsinki, 117–

BARTENS, Raija (2000): Permiläisten kielten rakenne ja kehitys. MSFOu. 238, Helsinki BERECZKI Gábor (1990): Chrestomathia Ceremissica. Budapest

GALKIN, I.S. (1966): -52)"0, . .: " 7 " 6 4 .. II. Joskar-Ola

HONTI, László (1995): Zur Morphotaktik und Morphosyntax der uralischen/finnisch-ugrischen Grundsprache. – CIFU 8, I, Jyväskylä, 53–82.

HONTI, László (1997): Numerusprobleme. FUF

KÁLMÁN, Béla (1976): Chrestomathia Vogulica. Budapest KERESZTES László (1990): Chrestomathia Morduinica. Budapest

PUSZTAY, János (2001): Der tscheremissische Komitativ und was dahinter verborgen sein kann. – Specimina Sibirica XVI, Savariæ (Szombathely), 93–96.

RADICS, Katalin (1985): Typology and Historical Linguistics Affixed Person-Marking Paradigms. Studia Uralo-Altaica 24, Szeged

RÉDEI, Károly (1996): Zur Geschichte des PU-PFU Kasussystems. Die Rolle der Koaffixe in der Herausbildung der Deklination. – In: Lapponica et Uralica. Studia Uralica Upsaliensia 26.

Uppsala, 261–265.

STLJa. – STLJa. – 7 Moszkva 1969.

TEREŠ ENKO , N.M. (1956): <1*1h10)+, .0 .:4 Ma ! % = . Moskva-Leningrad

TUŽAROV, G.M.(1977): <$@5*+,, . .: - 4 7 %!# 7 .

- 13:

! 271–279.

(4)

Raitsits Tivadar Budapest–Székesfehérvár

A társadalmi és a politikai tényez k hatása a 20. század finn irodalmában

1. A társadalmi, politikai és az irodalmi tényez k lehetséges össze függései

A 20. század finn irodalmának áttekintése és elemzése során nem lehet figyelmen kívül hagyni az évszázad jelent s történelmi-politikai eseményei, társadalmi átalakulásai és az irodalom változásai között fennálló összefüggéseket. A 20. század jelent s történelmi (azaz mindennapi politikai) fordulópontjai több esetben is egyértelm en kimutatható közvetlen hatást gya koroltak a korszak irodalmának fejl désére, kell képpen meghatá rozónak bizonyultak ugyanis ahhoz, hogy az er teljes, új áramlatok létrejötté ben jelent s szerepet tulajdonítsunk nekik.

Természetesen nem jelent merész állásfoglalást egyes politikai eseményekre és társadalmi változásokra visszavezetni az irodalomban jelentkez újabb irányzatokat. Az irodalomelmélet koncepcióinak jelent s része meg határozónak – vagy egyenesen els dleges fontosságúnak – tartja azt a társadalmi közeget, melyben egy adott m megszületik. Sok esetben az alko tót körülvev környezet határozza meg m vének indíttatását, így tehát az az élettér vagy életérzés, mely szoros összefüggésben állhat a társadalmi és a politikai légkör jelenségeivel (Eskola 1974:

90, Jauss 1999: 301-310, Karkama 1974: 96).

Az irodalom és a társadalmi, politikai élet között fennálló viszonyt természetesen nem tekinthetjük magától értet d és szükségszer kapcso latnak. Ebb l a megállapításból kiindulva elengedhetetlennek t nik azok nak az indítékoknak a meghatározása, melyek alapján egyes irodalmárok vagy akár egész irányzatok az aktuális politikai viszonyokhoz köt dnek. Joggal feltételezhetjük, hogy a társadalom és a politika kölcsönhatása mentén alakuló hétköznapok atmoszférája jelent s hatást gyakorolhat az irodalom célkit zéseire, módosítva és kitágítva azt a hatáskört, melyet az egyes írók (és az irodalom egésze) m veiken keresztül tudatosan felvál lal- nak. Az irodalom hatásköre (politika interpretációja és esetleges elkötelezettsége, szerepvállalá- sa) megegyezik az irodalom öndefiníciójával, azaz a megfogalmazott és felvállalt funkciójával.

Ennek értelmében feltehet , hogy a társadalom és a politika területér l érkez hatást integráló, politikai állásfoglalását kinyilvánító és esetleg ideológiailag elkötelezett irodalom tudatos módon kívánja kommentálni az adott társadalmi, politikai viszonyokat, továbbá elképzeléseivel összhangban igyekszik befolyásolni a társadalom különböz rétegeit. Els sorban azokban az esetekben t nik igaznak az iménti megállapítás, amikor az irodalom részt kíván venni egy adott politikai ideológia megszilárdításában, és ezt a tevékenységet mint funkciót határozza meg saját maga számára. Ennek a funkciónak és az ebb l adódó hatáskörnek a feltárására kell törekednünk a finn irodalom esetében is, amennyiben meg akarjuk érteni a társadalmi és a politikai jelenségek, valamint az irodalom között tapasztalható összefüggéseket. A finn baloldali irodalom különböz áramlataiban például ilyen, közvetlen módon meg nyilvánuló politikai szerepvállalással és ezzel összefügg funkciómeg határozással találkozhatunk.

(5)

A baloldali irodalomról általánosan megállapíthatjuk tehát, hogy tevékenységi körét jelent sen befolyásolta a felvállalt ideológia. A baloldali irányzatokhoz hasonlóan többek között az 1950-es évek modernizmusa és az 1980-as évek finn irodalmának áramlata is érzékenyen reagált a kor társadalmi változásaira. A modernizmus és az 1980-as évtized irodalma távol tartotta ugyan magát az ideológiai elkötelezettségt l, de a politikai realitásokkal összefüggésben a társadalmi átalakulásból adódó egzisztenciális kérdésekre igyekezett választ találni. Nem szándékoztak tehát funkciót tulajdonítani m vészi szerepvállalásuknak, a társadalom (és rajta keresztül a politika) változása közvetett módon jelentkezett irodalmi alkotásaikban.

A társadalmi és a politikai tényez k valamint az irodalom között fenn álló kapcsolat vizsgálatánál természetesen fel kell tárni az adott kultúrkört – jelen esetben a finn irodalmat és társadalmat – jellemz összefüggéseket is. A finn irodalom esetében a társadalmi és politikai téren megfogalmazott szerepvállalás bizonyos szempontból természetes és indokolt jelenségnek t nhet. Gyökereit a 20. század elejét jellemz gondolkodásmódban keres hetjük, melybe már ekkor beépültek a demokráciával és az államisággal kapcsolatos modern fogalmak. A kialakult jogrendszerrel, állam- és közigazgatással, aktív pártrendszerrel és nemzetgazdasággal rendelkez század eleji Finnországban (Gombos 1997: 85) az átlagembert l sem állhatott távol a politika világa és a társadalmi viszonyok megítélése, ebb l következik, hogy az irodalom is szélesebb körben vállalhatott szerepet a társadalmi kérdések megvitatásában és kötelezhette el magát politikai téren is.

A társadalmi és a politikai tényez k hatása a finn irodalom esetében nem kizárólag az irodalom tevékenységi körének meghatározásában mutatható ki, hanem jelent sen befolyásolta az egyes irányzatok létrejöttének körülményeit is. A politikai és a társadalmi változások, valamint az irodalom fejl dése során jelentkez újabb áramlatok, korszakok közötti össze - függésb l kiindulva helyesebb nem egymást követ generációs ellentétekr l és ezek alapján módosuló újabb irányzatokról, hanem nagyobb id beli egységet felölel generációs blokkokról beszélni a irodalom esetében. A politikában és a társadalomban bekövetkez változások sokrét sége és üteme a 20. század elejét l azt eredményezte, hogy az irodalom túllépett a hagyományos generációs ellentétekben megnyilvánuló inspirációs lehetségeken, a fejl dés jelent sebb állomásai sok esetben bizonyos politikai és társadalmi események mentén alakultak ki. Ez a megállapítás egyértelm en igaznak bizonyul a 20. századi finn irodalom esetében, ahol alapvet en nem a hagyományosnak nevezhet generációs váltások mentén körvo nalazódtak az újabb irodalmi áramlatok (Niemi 1983: 9).

A 20. század finn irodalmában tisztán elkülöníthet k olyan irodalmi jelenségek, amelyek kialakulásukat els sorban az adott id szak politikai és társadalmi légkörének és ezek változásainak köszönhették. Jellegzetes politikai lépésekre lehet visszavezetni a baloldali irodalom kialakulását és megszilárdulását a 20. század els felében, az 1960-as és 70-es évek irodalmi változásaira a választ szintén az adott korszak politikai és társadalmi légkörében kereshetjük, továbbá az 1950-es és az 1980-as években jelentkez új írógenerációk, vagy a finn underground-mozgalom fellépésében is ráismerhetünk politikai és társadalmi hatásokra.

Dolgozatom következ részében igyekszem bemutatni a társadalmi és politikai tényez kre leginkább reagáló baloldali finn irodalom jelent sebb korszakait és áramlatait, továbbá kísérletet teszek a baloldali irodalom ideológiai elkötelezettségét meghatározó f bb indítékok feltárására.

Végezetül szeretnék említést tenni azokról az irodalmi áramlatokról is, melyek esetében a politika és a társadalom változásának hatásai jobbára csak közvetett módon jutottak kifejezésre.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

5 A KSH működőnek tekinti azokat a vállalkozásokat, amelyek a tárgyévben, illetve az előző év során adóbevallást nyúj- tottak be, illetve a tárgyévben vagy az azt

Egyrészt például arra, hogy a német felvilágosodás, de talán az általánosabb értelemben vett felvilágosodás hazai recepciójának kérdései még a legkevésbé

(Véleményem szerint egy hosszú testű, kosfejű lovat nem ábrázolnak rövid testűnek és homorú orrúnak pusztán egy uralkodói stílusváltás miatt, vagyis valóban

7 Fontos megjegyeznünk, hogy míg a hagyományos formák esetében azt sejthetjük, hogy valóban az adott párthoz kötődő tevékenységekben vettek részt, addig abban nem

Ha a tisztelt magyar újságíró urak néha etikai könyveket olvastak volna (mint ahogy az SZDSZ vezetői nemcsak olvastak, de írtak is ilyeneket, ezért viselkedésük még

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

A „bárhol bármikor” munkavégzésben kulcsfontosságú lehet, hogy a szervezet hogyan kezeli tudását, miként zajlik a kollé- gák közötti tudásmegosztás és a

A nemzeti jövedelem használati értékek szerinti összetételének ismerete legalább olyan fontos az ország helyzetének meg- ítélésénél, mint magának a termelt érték