STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 795
A 2003. év az unió bővítési politikájában nagy vál- tozásokat hozott, amelyhez kapcsolódva megszüntet- ték a brüsszeli és luxemburgi data shopokat, ami a berlini forgalmat jelentősen megnövelte. A pénzben is kifejezhető forgalom 2003-ban megközelítően 400 ezer euró volt. 2004 első háromnegyed évében 9207 kérdést regisztráltak, a forgalom kereken 270 ezer euró volt. A Data Shop 2004 októberében európai adatszolgáltató hellyé alakult át, ami a nyilvánosság számára még nyitottabbá tette az intézményt. Már az első hónapban, 2004 októberében 1062 kérdést re- gisztráltak, amelyek többsége ingyenes volt, csak a kérdések 8,6 százalékának megválaszolása volt fize- tésköteles szolgáltatás.
A könyvtár egy különleges szolgáltató helye az i-pontnak. Az olvasótermet 2003-ban 900 olva- só látogatta. A legtöbben a tudományos életből ke- resték fel a könyvtárt. Négy PC-munkaállomás áll a látogatók rendelkezésére, amelyek internet- csatlakozással elérhetővé teszik a német és az eu- rópai statisztikai hivatalokat. A könyvtár állomá- nyát a korábbi német (beleértve a kelet-németet is) statisztikai kiadványok képezik. A legrégebbi do- kumentum az 1846-ban közreadott Die Verhältnise der Bevölkerung und der Lebensdauer im Königreich Hannover című munka. A könyvtár lá- togató csoportokat is fogad. Többségük iskolai csoport, de sok a külföldi érdeklődő.
Az i-pont nemzetközi együttműködési projektek keretében partnerkapcsolatokat épített ki a lett, a horvát, a kirgiz és a kínai statisztikai hivatalokkal.
Az Eurostat új szolgáltatáspolitikai koncepció- jának köszönhetően 2004. október 1-jétől valameny- nyi, eddig fizetésköteles adatát bárki számára nyil- vánosan és ingyenesen elérhetővé tette. (Az adatok pdf-formátumban letölthetők a www.eds-destatis.de.
internetes oldalról.) Az új szolgáltatás bevezetésével az Euro Data Shop-ok helyett az Eurostat koordiná- lásában az European Statistical Data Supports (ESDS) szolgálja ki az érdeklődőket. A szolgáltatást önállóan használni nem tudók esetében ún. szolgál-
tatási illetéket számítanak fel, amelynek összegét a kutatásra fordított idő határozza meg.
Annak ellenére, hogy az internet használata jelen- tősen elterjedt, és sokan tudják önállóan is használni ezt az információforrást, mégis jelentősen nőttek a ke- resés iránti kutatói igények. A berlini i-pont már 2001- ben bevezette és alkalmazta az Eurostat által kifejlesz- tett, felhasználóbarát Conso+ szoftvert és a hozzá szükséges hardver bázist. A Conso+ a felhasználó adminisztrációja mellett szabványosított műveleteket és többféle elemzési lehetőséget kínál felhasználóbarát felületen. A szoftver a munkafolyamatok jelentős mér- tékű racionalizálását teszi lehetővé.
A szolgáltatómunka minőségének méréséhez kü- lönböző kritériumokat állítottak be. A szolgáltatásokat műszaki és tartalmi komponensek segítik. A méréshez három komplementer eljárást alkalmaznak. Az első az érdeklődők, a kérdések és a szolgáltatások elemzése, ami megköveteli ezek regisztrálását. Másodikként a szolgáltatás minőségét egy anonim teszt ellenőrzi, amely az i-pont tevékenységének erősségeit és gyen- geségeit egyaránt kimutatja. A harmadik összetevőt a vevők/ügyfelek interjúja jelenti, amely közvetlen le- kérdezés formájában történik.
2004 februárjában indult az a projekt, amelynek célja a főváros legfontosabb célintézményeivel való együttműködés kialakítása. Ennek eredményeként az i-pont intranetje elérhető a németországi külképvisele- ti intézményekben.
A Bundestagban való jelenlétük kiépítése ugyan- csak szisztematikusan történt. 2004 januárjában szol- gáltatási irodát nyitottak a parlamentben, ami sokkal intenzívebbé tette az i-pont használatát a képviselők körében. 2004. május 6-án rendezték meg a külkeres- kedelmi kamarák világkongresszusát, ahol informáci- ós standon képviseltette magát a hivatalos német sta- tisztika. Említést érdemel az a rendezvény is, amelyet a berlini kanadai követségen rendeztek az i-pont szol- gáltatásainak megismertetése és népszerűsítése érde- kében.
(Ism.: Rettich Béla)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA – DEMOGRÁFIA
MARTIN, J. L. – WILEY, J. – OSMOND, D.:
TÁRSAS HÁLÓZATOK ÉS NEM MEGFIGYELT HETE- ROGENITÁS AZ AIDS KOCKÁZATÁBAN (Social networks and unobserved heterogenitiy in risk for AIDS.) – Population Research and Policy Review. 2003.
1. sz. 65–90. p. )
Az AIDS elsősorban szexuális érintkezés út- ján, társas hálózatokon keresztül terjedő betegség,
ezért ésszerűnek tűnik ezeknek a hálózatoknak a felhasználása olyan információk terjesztésére, amelyek segítségével csökkenthető az AIDS- fertőzés veszélye. A legkézenfekvőbb lehetőség erre a homoszexuális férfiak kapcsolathálózatának vizsgálata, hiszen őket a városi területen jól kiala- kult közösségi szerkezetek és magas szintű társas kapcsolattartás jellemzi és nagyobb mértékben fe- nyegeti az AIDS-fertőzés veszélye.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 796
A szerzők San Francisco legnagyobb AIDS- fertőzöttségű területén folytattak több hullámból álló adatfelvételt fiatal, 18-29 éves biszexuális és meleg férfiak körében. Egy véletlen mintából kiindulva ar- ra kérték a válaszadókat, nevezzenek meg olyan személyeket, akik szerintük szívesen részt vennének a vizsgálatban, majd a mintába ilyen módon bevont újabb személyektől további neveket kértek. (Meg- jegyzés: ezt a fajta mintavételt nevezi a statisztika- elmélet olykor „hólabda” mintavételnek.)
A vizsgálat azzal a meglepő eredménnyel járt, hogy ezeknek a társas hálózatoknak a használatával viszonylag alacsony kockázatú csoport érhető el.
Nyilvánvaló, hogy ebben a populációban a kockázat mértékét illetően, nagymértékű nem megfigyelhető heterogenitással kell számolni, miközben ez a hete- rogenitás nem ragadható meg a kockázati viselkedés hagyományos modelljeivel, ugyanakkor szoros kap- csolatban áll a hálózati folyamatokkal.
Nézzük meg, hogyan jutottak a kutatók erre az eredményre. Megállapították, hogy akik további ne- veket adtak meg, erősebb szálakkal kapcsolódnak a homoszexuális közösséghez, nagyobb a valószínűsé- ge, hogy melegnek definiálják önmagukat, hogy első- sorban a melegek közül kerülnek ki a barátaik stb. Az ő esetükben kevésbé valószínű, hogy HIV-pozitívak.
Akik megneveztek másokat a kutatásban való részvé- tel céljából, a társadalmi-gazdasági státus és a meleg közösségben elfoglalt hely tekintetében saját maguk- hoz hasonlók nevét adták meg. Ennek következtében a minta olyan emberek irányába mozdult el, akik foko- zottabban melegidentitásúak, fokozott mértékben jut- nak el hozzájuk a biztonságos szexre vonatkozó üze- netek és információk, ezért a szerzők azt feltételezték, hogy ők biztonságosabb szexuális életet élnek, ők azok, akik nincsenek ráhangolva az ilyen üzenetekre.
A szerzők ugyancsak megállapították, hogy akik megjelöltek más személyeket, azoknak a baráti köre túlnyomórészt meleg férfiakból áll. Elég kézenfek- vőnek tűnik, hogy az a bizonyos nem megfigyelt he- terogenitásra vonatkozó változó korrelál a meleg ba- rátok számával és arányával. Ha valóban több kap- csolattal rendelkeznek a meleg közösségben, mind a társas, mind a szexuális kapcsolatokat beleértve, en- nek megvannak a megfelelő következményei arra nézve, hogy ezeket a hálózatokat hogyan lehet fel- használni az AIDS-prevencióban.
Az első következmény, hogy azok a férfiak, akik esetében magas értéket vesz fel az az ismeretlen változó, amely a HIV-pozitivitás valószínűségének csökkenésével áll kapcsolatban, sok olyan embert ismernek, akik a biztonságos szexuális élettel kap- csolatos információk elterjesztése tekintetében ki- tüntetett helyzetben vannak.
A második következmény, hogy ők nemcsak hogy sok embert ismernek, de sok emberrel állnak szexuális kapcsolatban is, ami növeli a kockázatu- kat, ha minden más tényező azonos, és megnöveli annak a hasznosságát, hogy elérték őket.
A harmadik következménnyel akkor találko- zunk, amikor korrelációt tapasztalunk a sok kapcso- lat és az azokkal való sok kapcsolat között, akik már viszonylagos biztonságban vannak. A társas hivat- kozási folyamatok (social referral processes) jellem- zője, hogy akire hivatkoznak, annak több barátja van, mint annak, aki hivatkozott rá. Az átlagos sze- mély barátainak több barátja van, mint az átlagos személynek, mivel az emberek általában arra a ba- rátjukra hivatkoznak, akinek sok barátja van. Ha a baráti alapon szerveződött hálózat tetszőleges pont- járól indulunk, egyre népszerűbb hálózati tagokhoz jutunk. Ebben a speciális esetben a kérdezők nem- csak a barátok száma, hanem a meleg barátok száma iránt érdeklődtek. Feltevésük az volt, hogy akik nép- szerűek vagy központi helyet foglalnak el egy meleg közösségben, azok nemcsak több meleg baráttal ren- delkeznek, de az is kevésbé valószínű esetükben, hogy HIV-pozitívak lennének.
Összegezve, a kutatók egy paradoxonnal talál- ták szembe magukat, amikor a személyes kapcsola- tokat akarták felhasználni a biztonságos szexszel kapcsolatos ismeretek terjesztésére. A központi személyek egyrészt nemcsak több társas kapcsolat- tal, hanem több szexuális kapcsolattal is rendelkez- tek. Másrészt viszont, ezek az emberek valószínűleg jóval gyakrabban találkoztak ilyen jellegű ismere- tekkel, mint a hálózat kevésbé népszerű tagjai. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt a hálózatot nem lehet ilyenfajta üzenetek terjesztésére felhasználni.
Úgy tűnik, a társas hálózatok folyamatos támogatása különösen olyan csoportok esetében fontos, mint például az intravénás droghasználók vagy más nehe- zen elérhető kockázati csoportok, és amelyek eseté- ben a társas kapcsolathálókat alkalmazó fókuszcso- portos megközelítés valószínűleg hatékony lenne.
A szerzők fontosnak tartják annak hangsúlyozá- sát, hogy miközben úgy tűnik, hogy a nem megfi- gyelt heterogenitás korrelál a meleg identitással, nem azonos azzal, és valóban – ha más feltételek azonosak – igaz az, hogy minél több meleg barátja van valakinek, annál valószínűbb, hogy az illető HIV-pozitív. A hivatkozás valószínűsége nemcsak a hivatkozó és a hivatkozott kapcsolatainak számától függ, hanem attól is, hogy milyen motivációk alap- ján történik a hivatkozás. A szerzők érvelése szerint, ezeknek a tényezőknek a kombinációja az, amely egyre kevésbé reprezentatív mintákhoz vezet a koc- kázatot illetően.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 797
Végül egy utolsó következmény: miközben a szerzők rámutattak a nem megfigyelt heterogenitás és a meleg identifikáció közötti kapcsolatra, azt is hangsúlyozták, hogy ez nem magyarázható a meleg közösség semmilyen mérhető jellemzőjével. Bár a kutatóknak ez nehézséget okozott, úgy tűnik, a vá- laszadóknak sikerült ezt azonosítani.
(Ism.: Földházi Erzsébet)
SAYER, L. C. – BIANCHI, S. M. – ROBINSON, J. P.:
KEVESEBBET TÖRŐDNEK A SZÜLŐK A GYERMEKEKKEL?
(Are parents investing less in children? Trends in mothers’ and fathers’ time with children.) – American Jour- nal of Sociology. 2004. 1. sz. 1–43. p.
Az Egyesült Államokban, már az 1920-as évek- ben is végeztek időnaplóval kapcsolatos vizsgálato- kat. 1965-ben zajlott le az első, 13 tagállamra kiter- jedő kutatás, melynek során a felnőtt népességet kérdezték arról, milyen tevékenységekkel tölti idejét 24 órán keresztül. A vizsgálat 1975-ben, 1985-ben és 1998-ban megismétlődött. A szerzők ezen felvéte- lek adataira támaszkodva vizsgálták a gyermekekre fordított idő alakulását.
A szülők gyermekekkel töltött idejének vizsgálata kapcsán kétféle megközelítést említ a szakirodalom.
Az első azt igyekszik kideríteni, hogy milyen kapcso- lat van az anyák foglalkoztatása, illetve az anyák és apák gyermekkel töltött ideje között, a közvetlenül el- töltött idő és a gyermek fejlődési, iskolai eredményein mérve. A második azzal foglalkozik, hogy az apák mi- lyen mértékben vesznek részt a gyermeknevelésben elkötelezettségük, lehetőségeik és felelősségük szem- pontjából az apák motivációján, szakértelmén, a szo- ciális támogatáson és az intézményi gyakorlaton mér- ve. Mivel egyre több anyának van fizetett állása, a vita mindkét esetben arról folyik, hogy mit kell tenniük az anyáknak reprodukciós és háztartás-fenntartási szere- pükön kívül, illetve mi az apák feladata a családfenn- tartáson kívül. A válások és a házasságon kívüli szülé- sek számának emelkedése, a feminista mozgalom és a termékenység csökkenése indokolja a speciális házas- sági szerepek közgazdasági modelljének vizsgálatát, melyben az anya inkább a házimunkában, míg az apa a „piaci munkában” vesz részt. Az ideális a megosz- tott szülői szerepvállalás lenne: egymás társainak lenni az eltartásban és az egyéb szülői teendőkben egyaránt.
A szerzők vizsgálatai szerint bizonyos szülők között az ideális esetet közelíti a valóság. A házas apák ma jelentősen több időt töltenek a szokásos
gyermekgondozási és a gyermekek fejlődését előse- gítő tevékenységekkel, mint korábban, bár az ezzel töltött idő továbbra is kevesebb, mint az anyák ese- tében. A konvergenciát minden bizonnyal normatív és intézményi korlátok (például munkaügyi politika) és az a mélyen gyökerező attitűd is akadályozza, hogy a gyermekgondozás és -nevelés elsősorban az anyák feladata. 1985 és 1998 között a házas apák egyre több időt töltöttek gyermekeikkel. Ennek kö- szönhetően az apák és az anyák gyermekeikre fordí- tott időfelhasználása közeledett egymáshoz. Két fon- tos fenntartást kell figyelembe venni ezzel kapcso- latban. Az első, hogy nincsenek adatok a házaspár- okról, csak annyi bizonyos, hogy a házas anyák és apák több időt fordítanak gyermekeikre az összes háztartáson belül. Az adatok nem mutatják, hogy va- jon ugyanabban a háztartásban hasonló-e a házas apák és anyák gyermekekkel töltött ideje. A máso- dik, hogy az időnapló-trendek nem tartalmazzák az apáknak a gyermekekkel nem együtt élő, velük a legkevesebbet foglalkozó csoportját.
Sokak számára a legmeglepőbb az lehet, hogy az anyák gyerekekre fordított ideje legalább olyan magas, ha nem magasabb, mint a hatvanas évek kö- zepén, a baby-boom idején. Mindezeket figyelembe véve a szerzők vizsgálatai alapján elmondható, hogy az átlagot tekintve a gyerekek előtérbe kerültek, leg- alábbis a házaspárok időbeosztásában. Ennek el- lentmondani látszik ugyanakkor az a közkeletű véle- kedés, hogy a családok nagyobb mértékű széthullása és az anyák foglalkoztatottságának növekedése a gyermekek háttérbe szorításához vezetett. Vajon ho- gyan oldható fel ez az ellentmondás?
Napjainkban az átlagok mögött a szülők közötti heterogenitás nagyobb, mint a múltban. Ezt igazol- ják a számítások is, melyek szerint a gyermekre for- dított idő tekintetében nagyobb az egyenlőtlenség a szülők között, mint korábban. Míg az anyák és a há- zas apák összességében több időt töltöttek gyerme- keikkel a vizsgált időszak végén, mint az elején, ad- dig a többváltozós eredmények szerint voltak, akik többet, és voltak, akik kevesebbet foglalkoztak ve- lük. A vizsgálat egy másik adata, hogy a házas és egyedülálló anyák ugyanannyi időt szántak gyerme- keikre, minden egyéb feltétel változatlansága esetén.
Minden egyéb feltétel azonban ritkán változatlan a házas és egyedülálló anyák életében, a kisméretű minta bonyolultsága viszont nem teszi lehetővé az empirikus vizsgálatokat. A nem házas termékenység, illetve a házasodási és válási arányok adatai már jó kiindulópontot nyújtanak a feltett kérdés megvála- szolására. A házas szülők esetében nagyobb a való- színűsége annak, hogy egyetemi végzettségűek, vi- szonylag későn születik gyermekük, nagyobb pénz-
