N Y E L Y É 8 Z E TI F Ü Z E T E K .
s z e r k e s z t i SIMONYÍ ZSIGMOND.
- = = _____________ ______ = = = = = 35. ---
JELENTÉS-TANULMÁNYOK
AZ ASSZIMILÁCIÓS JELENTÉSVÁLTOZÁSOKRÓL
I K T A
S Z O L Á R F E R E N C
A BAKÓ EÖ TVÖ S JÓ ZSE F KO LLÉG IU M TAGJA
B U D A P E ST
A Z A T H E N A E U M IR O D A L M I ÉS N Y O M D A I R .-T , K I A D Á S A 1906.
ára egy korona.
TART ALO M.
. Lap
Bevezetés ... ® 1. Állandó uralkodó jegyű asszimilációs jelentésváltozás.
1. Tárgynevek asszimilációs jelentésváltozása jegyváltozás nélkül ... 7
A ) Testrészek ... ... - - ... ... 7
a) Emberi testrészek ... 7
b) Tisztán állati testrészek ... ... 13
c) Növényi testrészek ... . ... ... ... ... ... . 14
B ) Élettelen tárgyak ... ... ... ... ... : ... 1 5 2. Igék jelentésváltozása az uralkodó jegy megmaradásával... 17
AJ Emberi cselekvéseket és állapotokat kifejező igé k ... 17
B ) Nem emberi cselekvéseket és állapotokat kifejező igék ... 23
II. Változó uralkodó jegyű asszimilációs jelentésváltozás. . 1. A z uralkodó jegyek változása asszociáció befolyása alatt... 25
A ) Jelentésárnyalatok...- ... ... 25
B ) Gyökeresebb jegyváltozás... ...,... . ... 27
a) Főnevek jelentésváltozása:... ... ... ... 27
b) Tulajdonságnevek ... 32
c) Ig é k ... 34
d) Adverbiumfélék ... 36
2. Változó uralkodó jegyű jelentésváltozás külső észrevétel befolyása alatt ... ... ... 38
A ) Főnevek jelentésváltozása... '... .. ... ... 38
a) Tárgynevek ... ... 38
b) Absztraktabb fogalmak... ... 39
e) Rokonságnevek... .. 4 !
d) Közigazgatásba vágó elnevezések... 43
B ) Tulajdonságnevek ... 45
C) Igék ... ... 46
N Y E L Y É S Z B T I F Ü Z E T E K .
s z e r k e s z t i SIMONYI ZSIGMOND.
JELENTÉS-TANULMÁNYOK
AZ ASSZIMILÁCIÓS JELENTÉSVÁLTOZÁSOKRÓL
I R T A
S Z O L Á R F E R E N C
A B Á R Ó E Ö TV Ö S JÓ ZSE F KO LLÉG IU M TAGJA
B U D A P E S T
A Z A T H E N A E U M IR O D A L M I ÉS N Y O M D A I R .-T . K I A D Á S A 1906.
BEVEZETÉS.
Á jelentésváltozásokat többféle szempontból lehet magyarázni.
Eddigelé többnyire logikai szempontból magyarázták, azaz szembe
állították az eredeti és a megváltozott jelentést s ebből vonták le a következtetéseket, vagyis jobban mondva az eredeti és meg
változott jelentés viszonya szerint osztályozták a jelentésváltozá
sokat. Ezen a kereten belül is aztán vagy a ragozás, képzés útján megváltozott jelentéseket állították szembe a változatlan szó jelen
tésével, vagy a változatlanül maradt szó megváltozott jelentését hasonlították össze a tulajdonképenivel. A z eló'bbi az alaki vagy grammatikai módszer, az utóbbi a szorosabb értelemben vett logikai módszer. Ez utóbbi alapján tárgyalja P a u l a jelentés
változásokat s az eredeti és a megváltozott jelentés viszonya szerint jelentéstágulást, jelentésszűkülést és metonimikus átviteleket különböztet meg. (Prinzipien der Sprachgeschichte.)
A z ilyen logikai módszer adhat ugyan a jelenségekről átte
kintést, bár mint látjuk, Paul harmadik csoportjánál már a retori
kához kénytelen folyamodni, de maguknak a jelentésváltozásoknak lefolyásáról s azokról az indítékokról, melyek a változásokat esz
közük, kevés felvilágosítást nyújt.
W u n d t Vilmos adta meg a módját a lélektani magyará
zatnak Völkerpsychologie1 című művének jelentéstani részében.
A z ő útmutatásai alapján fogjuk tárgyalni a jelentésváltozások egyik csoportját.
Azok közül a lelki tényezők közül, melyekből a jelentés
változást meg lehet érteni, legfontosabbak az a s s z o c i á c i ó k . A z asszociációk kétfélék, e g y i d e j ű e k (szimultán) és e g y m á s u t á n i a k (szukcesszív). A z asszociációk eme két fajának meg
1 Ismerteti B. D elbrück: Grundfragen der Sprachforschung. Strass
burg. K . J. Trübner. 1901. — Nálunk : Gombocz Zoltán. (NyF. 7.) 1*
4 SZOLÁE FERENC.
felelően, de főképen aszerint, amint a jelentésváltozásokat álta
lános, a nyelvközösség minden tagjában fellépő, vagy szórványos, csak egyes embernél alkalomszerűen felötlő asszociációs feltételek eszközük, megkülönböztet W im dt s z a b á l y o s és s z ó r v á n y o s jelentésváltozást, vagyis szorosabb értelemben vett átváltozást, amely állandó és lassú folyamat és ugrásszerű átvitelt, amilyen pl. a metafora. A szimultán asszociáció megint kétféle: a s s z i m i l á c i ó , mikor egynemű képzetelemek társulnak, k o m p 1 i
k á c i ó; mikor különböző érzékterületekhez tartozó elemek kap
csolódnak egymáshoz.
A z asszimilációs folyamat tehát hasonló lelki alakulatok, képzetek elemei közt történő szimultán asszociáció, ahol egy újon
nan a tudatba lépő képzet útján régi képzetelemek újakkal olvad
nak össze. A képzeteket ugyanis mindig alkotó elemekből, egy
szerűbb asszociációs folyamatokból összetetteknek kell képzelnünk.
H a most már belép a tudatba egy ilyen képzetelemekből álló képzet, felidéz régi képzeteket, amelyek szintén képzetelemekből állanak, ezekből aztán különösen a neki megfelelőket, a vele egy- neműeket hívja életre, amelyek aztán az új képzetnek elemeire yáltoztatólag hatnak, míg végre kölcsönös összeolvadás történik.
A régebbi benyomásokat asszimiláló, az újakat asszimilált ele
meknek hívjuk. (E isler: W örterbuch dér philosophischen Begriffe.) Természetesen ezek a folyamatok lejátszódnak akkor is, ha az újonnan appercipiált képzet nem külső észrevétel, hanem szó
képzet, szó, mely mindig valami fogalmi tartalom ekvivalense.
A szó hallásakor ugyanis mindig felkeltődnek a szónak megfelelő képzetek s ezek éppúgy indukáló hatással vannak régi meglevő képzeteinkre, mint akár egy külső vagy belső appercepció s a kölcsönös társulás ennélfogva ilyenkor is éppúgy végbemegy.
Általános követelménye tehát az asszimilációs jelentés
változásnak, hogy egy fogalmi tartalom asszociálásánál egy más hasonló kategóriába tartozó fogalomnak egyező elemei asszimilációs hatást gyakoroljanak az új fogalomra, mire aztán ezekhez az asszimiláló hatású elemekhez a velők erősen asszimilált szó is csatlakozik. A fogalomváltozás tehát mindig együtt jár a jelentés
változással.
A föntebbiekből láttuk, hogy a fogalmi tartalom képzetelemei egymásra változta tólag hatnak, variálódnak s összeolvadnak. H a ezt képletben meg akarnók rögzíteni, a szó eredeti fogalmi tar
talmát A x-szel jelölhetnék, ahol x jelölné a határozatlan számú
JELENTÉS-TANULMÁNYOK. 5 variálható elemeket. Ennek megfslelőleg aztán, mivel ugyanazon érzékterülethez tartozó fogalmakról van szó, a szó megváltozott fogalmi tartalmát A\ xi-&\ jelölhetjük. Ezek között a változó képzetelemek között (xx\) mindig van egy képzet, mely a szó hal
lásánál szinte legelőször jön tudatunkba, társai közt uralkodik s a szóval kifejezett képzetnek mintegy egyenértékese; ennek a képzetnek van az asszimilációs jelentésváltozásnál legnagyobb sze
repe, azért u r a l k o d ó j e g y n e k nevezzük. Legyen a jele d (domináns). Á szóképzetnek, a képzetet takaró szónak jele legyen n (nomen). A z asszimilációs jelentésváltozás egész folyamatát tehát ezzel a képlettel fejezhetjük k i: n S A x — nS Ai x if vagy, ha a fogalmi tartalom össszetettségét s képzetelemeinek változhatóságát állandóan érvényesnek s mindig tudvalevőnek mondjuk ki, rövi
debben így jelölhetjük: n S A — n S A\.
Már mondottuk, högy a S uralkodó jegynek fontos szerepe van a jelentésváltozásnak ennél a fajtájánál, még pedig azért, mert csaknem ugyanazt fejezi ki, amit a szóképzet. Tudjuk, hogy ez a 8 uralkodó jegy egyike az A és Ai-ben levő képzetelemek
nek, melyeknek változhatóságát előre föltettük, ami annyit jelent, hogy egyesek közülök változnak, mások közösek maradnak. Meg
esik tehát, hogy a többi között az uralkodó jegy is megváltozik, míg mások a fogalmi tartalom képzetelemei közül változatlanok maradnak. 8 éppen ennélfogva aztán megkülönböztetünk á l l a n d ó és v á l t o z ó u r a l k o d ó j e g y ű j e l e n t é s v á l t o z á s t . A z előbbinek képletét láttuk, az utóbbié pedig ahhoz képest ez lesz:
n S A — n§ 1 A\.
I. ÁLLANDÓ URALKODÓ JEGYŰ ASSZIMILÁCIÓS JELENTÉSVÁLTOZÁS.
n S A — n S A i volt tehát az a formula, amely azt a két fogalmat, melyek mint' az asszimilációs jelentésváltozás legegy
szerűbb fajának tagjai lépnek föl, szimbolikusan kifejezi. Újra megemlítjük, hogy A és A i összefoglaló értékeknek bizonyos elemei közösek lehetnek s azonkívül az elemek kapcsolása módja variálód- hatik. Megpróbáljuk az itt végbemenő folyamatot, amennyire lehet, érzékelhetőbbé tenni egy példával. Tegyük ezt a két fogalmat:
állati láb és asztalláb. Helyettesítsük a képletbe a nagyjából meg
felelő értékeket:
6 SZOLÁR FERENC.
n S A
láb, támaszték, állati láb. A néhány képzeteleme: láb, mely támasztékul szolgál; alul a földdel, felül a testtel érintkezik;
4 van; biztosan á ll; stb. — búsból van; mozog, já r ; stb., stb.
n ő Ai
láb, támaszték, asztalláb. A x néhány képzeteleme: támaszték;
alul a földdel érintkezik; 4 van; biztosan áll stb. — fából van;
nem mozog, nem jár, stb.
Látjuk, hogy A és A\ képzetelemei közt vannak közösek és különbözők. A közösek közül különösen a ,támaszték' uralkodik, az megindítja a képzetelemek összeolvadását, amelyek közül az egyneműek jutnak hatalomra, míg a különneműek mint kevésbbé fontosak, a tudatban elhomályosulnak s az uralomra jutott asszi
miláló képzetekhez csatlakozik a szó is ; így lett az asztal támasz
tékainak neve asztalláb.
Mert, »ha valaki egy négy támasztékon álló asztalt megpil
lant, mindenek előtt egy négy lábú állat jut eszébe s a két képzetből a támaszték és a láb részletképzetei oly módon asszi
milálódnak, hogy a nem egyező vonások, mint lényegtelenek, alig lesznek tudatossá«. (Grombocz: E y F . 7 :7 6 .) A ki először mondta az asztallábéit lábnak, a mák fe jét fejnek, a trón sátorát mennye
zetnek stb., annak a tudatában azok tényleg láb, fe j és mennyezet voltak.
Itt tehát nincs szó átvitelről, hanem egyszerű jelentésvál
tozásról. Úgyszintén az ilyenekben sincs m int: a vár a hegytetőn áll, a leocsi megy, a folyó siet. Csak össze kell hasonlítanunk az lyen kifejezést, mint asztalláb, a hegy lába az ilyen fajta meta
forával mint az éj fátyola, mindjárt észrevesszük a különbséget;
az állati láb fogalmáról egy nyelvközösség minden tagja a leg- közelfekvőbb asszociáció útján eljuthatott az asztalláb, a hegy lába fogalmához, míg az éj fátyola kifejezésről első tekintetre lerí a szórványos jelenség bélyege s könnyen átláthatjuk, hogy csak távolabb fekvő szukcesszív asszociáció vihette végbe az átvitelt, mely már két jelenségnek, a fátyolnak s az éji homály
nak, összehasonlítását föltételezi. A z asztallábról csak a mi utó
lagos gondolkodásunk mondhatja, hogy átvitel, mert a tudat tényleg nem érzi annak, de az éj fátyolánál nem jő tudatunk segítségére önként oly közeli asszociáció még az ilyen közönséges példánál sem, ahol pedig az asszociáció útja egyengetve van, úgyhogy azt még most is átvitelnek fogja fel tudatnuk. Tér-
JELENTÉS-TANULMÁNYOK. 7 mészetesen aztán az ,asztalláb' és az ,éj fátyola' között számtalan
közbeeső fokozat Tan, s az asszimilációs jelentésváltozás ezen fajtája és az efajta metafora között nem is lehet biztos határt vonni. Úgy nagyjából azonban mégis mondhatjuk, hogy a nagyon közeleső szemléletből kiinduló jelenségek tartoznak ide, tehát különösen az emberi testrészekre és cselekvésekre vonat
kozók. Ezeken kívül azonban persze más tárgyak neveit is átvisszük ilyen egyszerű jelentésváltozással más tárgyakra.
1. T árgynevek asszim ilációs jelentésváltozása je g y változás nélkül.
A ) Testrészek.
W undt szinte magától érthetőnek tartja, hogy az asszimilációs jelentésváltozás legegyszerűbb faját a testrészek szavainak jelentés
változása teszi, mint amelyek az embernek, állatnak legközelebbi tulajdonai. Ezzel persze nem azt mondjuk, hogy a- testrészeket nem használjuk képesen, sőt igen, különösen pedig — mint a Kulcsár Endre egyik a Nyelvőrben (2 0 :7 .) levő cikkéből is kitűnik — akkor, ha tulajdonságaikról, cselekvéseikről van szó, míg az asszimilációs jelentésváltozásnál inkább alakjuktól függ jelentésűk megváltozása. A z ilyen jelentésváltozások szórványos volta ellen különben leghathatósabb bizonyíték, hogy minden nyelvben otthonosak ( A finnt illetőleg vö. N yK . 4 : 234. Hunfalvy).
Szarvas azt mondja, mikor a testrészek szerepéről beszél, hogy a nyelv a szavakat »sajátlagos rendeltetésökön kívül gyakorta más külön
féle célokra is alkalmazza« (Nyr. 2 :4 3 9 ), még pedig takarékossági szempontból. Világosan kiérthető bevezetéséből, hogy a testrészeket is legtöbbször ilyen »oekonomikus« célból használja a nyelv, nem azért, hogy a már meglevő kifejezés mellé még újat is alkosson, hanem, hogy olyan fogalomnak adjon nevet, aminek még neve nincs. S éppen ez is egy különbség a mi jelentésváltozásaink és a metafora között, mert a metaforával kifejezett dolognak rendesen van tulajdonképeni neve, hacsak el nem veszett a metafora név uralomra jutása következtében.
a) Emberi testrészek. ...
a g y : A »cerebrum« értelmében szokták használni, pedig
»cranium« koponyát jelent (pl. agyon ütni). A magyar nép ajkán cerebrum agyvelő (Fialow ski: A természetrajz műnyelve Nyr.).
8 SZOLÍ.R FERENC.
Koponyát, tehát az agyvelő, e fontos rész, tartóját jelenti, s így jelentheti aztán élettelen tárgyaknál is egyes lényeges részek burkolatát, m int: az ágyú, pisztoly, puska agya ; ilyenek továbbá:
fékagy, Jcantáragy, kerékagy (OzE.). — Egyébként mindezen példákban ágyat is mondanak, ami még tán közelebb álló észre
vételen alapszik.
fej, f ő : Némely testrésznek is van feje; láb, kéz f e j e ; a finnben még más tagoknak is: sormen pád ujjhegy [tkp. ujjnak feje.] nemein pád (orrnak feje) orrnak hegye (Budenz-Album 82.
Szinnyei). A lábfejnek megfelelően van a cipőnek, csizmának is feje. Azonkívül még számtalan élettelen tárgynak tulajdonítunk fe je t: gyűrű feje, szeg feje, bot, tör fe je (WinklO.). Rettenetes karral csapa kardja fejéhez (Debreczeni: K ióvi cs.). A finnben hasonló:
veitsen-pdá kés nyele, miekan-páa kardmarkolat (Búd. A lb. 82).
Orsó, závárfö, ekefö, ágy-, asztalfő, kormányfő, oszlop fő, kútfő, kikötőhely feje. Pl. Mennyetec el az utaknac fejeire ( M A : Bibi.
IY . 23). A kútfőhöz csatlakozik a v íz fö ; az Srvényeknec fejei (M A : Bibi. I. 7). (Yö. finnben »zuhatag nyaka« Hunfalvy N yK . IY . 234.) és az ilyen helynevek: A d caput voraginis, quod dieitur Churchufeu 1086 (Wenzel I. 31). Eluvius Isu afey 1272. (ZichyO.
I. 30), Eluvius vkurfeu 1319 (164). A budai D isznófö forrás, ahová vaddisznók jártak inni. A ru k fee (helynév) 1055. Ezekben a példákban fö már forrást, kezdetet is jelent, de még nem távolodott el nagyon a szemlélettől. A halmoknak, hegyeknek, általában emelkedéseknek is tulajdonítanak fejet, ahol a fej tetőt jelent. (Yogul bán is pors-tawép puvhkét egy szemét csomó tetején [tkp. fején].
(M űnk.: Yog. népk. gyűjt IY . 179.) Erre vallanak a következő helynevek is: Vallis, quae Vlnozofey nuncupatur. 1257 Knauz.
A y fe y [hegy Abaujban] 1255 (Jermey). — A növények közül a gabonának (vö. fejedzik a búza), máknak, hagymának, salátának, káposztának stb. van feje. — Aztán persze metaforikusán is sok minden jut fejhez; a sok közül pl. böjtfő, hétfő (A finnben meg éppen a végét jelenti a hétnek a fő szó: vükön paastá egy hét múlva [mintegy egy hétnek tiilsó végéből] (Búd. A lb. 82. Szinnyei).
homlok: hegynek homloka vagy tsútsa: supercilium montis.
PPB1. sírkő homloka (CzF,), a ház, épület homloka, homlokzata vagy homlokfala.
szem : Jelentésváltozásainál szintén az alak játszotta a fősze
repet: szőlő-, egres- ribiszkeszem; egy szem szilva, cseresznye, kökény, meggy, láncszem, gyöngyszem. De míg- ezeknél nagyjából
JE LE Ü T É S -T A N (J LM ÁNYO K. 9 a nagyság és fényesség is megvolt, mint a szemmel közös ural
kodó jegy, addig a következőkben már az előbbiekkel szemben jegyváltozás történt s így lett aztán a szem jelentése annyi) mint a német általánosított K o m pl. gabona-, búza-, rozs-, árpa-,
■ zab-, kukorica-, bab-, borsó-, lencse-, mák-, por-, homok-szem.
Ezek különben alakilag is kezdenek elkülönülni, mondják már, hogy a búza szemje (Yö. Lehr Toldi II I. 2).
s z á j: E dény szája, hordó szája, szoros szájú kobak (Csúzi:
Tromb 741), kemence, katlan, kályha, kémény, koporsó szája (JordC.
619; K á r: Bibi. III. 30.), ágyú, mozsár szája. Barlang, vagy abogy régen hívták kölyuk szája (M A : Bibi. I. 202), völgy, kút szája ( M A : Bibi.). Nyitva a sir szája (A hamis tanú). A pin ce
száj még szűkebb volt, mint befelé a torkolat (Yörösm. Y I. 379.
A kecskebőr). Ezeken kívül még a ruhaujjnak is van szája, pl, borjúszájú ing. Ilyenek m ég: erszény, dohányzacskó szája. A zsák szájáról szól ez a közmondás: Szájon kaplak, mint tót a lisztes zsákot. Falu szája már metafora.
ajka különösen edényeknek van: A pohárnak aja k a : labium calicis (K ár: Bibi. III. 4. előbb). Mézzel kenők a csésze ajkait (Arany Tasso ford.).
n y e lv : harang, síp, mértéle nyelve. Mértékre a kalmár javait emelvén Ott ül az igazság rádja közép nyelvén (A r. Buda h. 13. 1. M K.). Csat nyelve, békó nyelve (azon rugós tollú vas, mellyel bezárják a békót, mikor felverik GzF.). Cipő n yelve;
lángnyelv; földnyelv.
fo g : fogas, fogaskerék, borona, gereblye, fésű foga, lajtorja
foga vagy foka. Innen gereblyét, villát, vasboronát fogazni (CzF.).
Fűrész foga. Ehhez feltűnően hasonlítanak némely növények fürészes levelei, ilyen a fogasfü, fogas rezeda. A farkasfog nevű növény már a szórványos elnevezések közé tartozik. — A z idő foga, fogas nap, szellő — már metaforák, ahol a fog cselekvése a tertium comparationis.
fü l: korsó, kanna, kancsó, dézsa, sajtár, fazék fü le ; tü, fülbevaló fü le ; füles tallér, fületlen gomb. Cipő, csizma, sárkány füle, könyv lapjának füle. A felhozott összes példákból láthatjuk, hogy a fülnek uralkodó jegye, nagyobb testtömegből való kiállása, mindenütt megmaradt.
o r r : hegy, sziget o r r a ; hajó, szán orra. Továbbá & fúvónak vége v. orra PPB. A rúd orrában vettetnek a szfígyelő hámrol alá függő nyaklóé (Com .: Jan. 87). A toll, penna orra. A vogul-
10 SZO LÍR FERENC.
b á n az ajtónak is T a n orra: awi-nöl ajtófélfa (Műnk.: Vog.:
népk. gyűjt. IV . 149). A z elnevezés közvetlenségét kitűnően mutatják: csizma, cipő, papucs orra.
nyaJc :h egy n ya k aPPB1. az völgy eknec hailot nyakai (Pécsi:
Ágost. 13); hegedű n y a k a ; korsó, palack n ya k a ; nyakas körte, tök (kül. lopótök) nyaka.
h á t: Szék, ülés, pamlag háta. Ide tartoznak az ilyen kifeje
zések : Szekrény, kazal, asztag, ház háta mögé bújni. Kocsi hátán hordani valamit. A szekeret háttal betolni a szinbe. Lapát hátával méri a borsót (CzF.). A hátnak a jellemző képzete a testhez viszonyítva a kiterjedtség, azért alkalmazzuk vizek, szárazföldek kiterjedt fölszínére i s : A róna, hol fényes, fehér háttal kóvályog az ér (A ra n y : Kát. 3, 290). . . . hajóban ülni, melyet három erős török úgy visz a habok hátán mint a nyíl (M ikes: T L . X I X . 33 alúl). Tenger háta. Továbbá szárazföldre alkalmazva:
földhát, erdöhát, hegyhát, árokhát, melyek vidékek elnevezésére is szolgálnak, pl. Erdeuhat 1251 ( Wenzel V II . 330). Arukhat 1250 (u. o. V II. 215) és 1394 (Z ich yö. IV . 568), továbbá Tiszahátr Cserhát
g e r in c : hegy-, templom-, háztető-, hajó-, kazalgerinc, derék: Melich szerint szlovénből v. tótból (Szí. jsznk 98.).
Faderék, oszlopderék, ágyderék, kocsi dereka, szekérderék, hajóderék, fegyverderék. A következő példák már távolabb állnak a szemlélet
től: az egyház dereka (VirgC. 63), faludereka, a sereg dereka, míg ebben a példában »A z isten giakorta az nepnek szinet és derekat az fogságra vitette.« (F el: Tan. 460) már egészen megváltozott a szó uralkodó jegye s azt jelenti, hogy java. Még jobban megvál
tozott s már az átvitelekkel érintkezik a derék jelentése ezekben:
Tanachot vehetewnk a zent IrasnaJc derekából (ErdyG. 22).
A z leueleket esmet be kywanya, azoknak az derekát ky yelent- ween (EMNy. II. 151). Tél, nyár dereka már metaforák.
fa r : kocsi, szán, hajó fara. Nem messze az öreg templom faránál öntődött ki (Szál: Krón. 35). A harmadik [piac Kolozs
várott] Tordára megy farral (T haly: Adal. II. 122).
óldal: A hegynek ez a testrésze is megvan, pl. Bebűnám én a hegy oldalába,, hol az aranypor terem (Vör. VI. 367. A kecskebőr).
Kazal, asztag oldala; templom, ház, ágy, ajtó, kályha, hajó, szekér oldala; vendégoldal; hordó, fazék oldala.
borda szavunk jelenti 1. szövőszék bordáját, 2. costa-t, oldal
csontot. A szláv brdo csak szövőszéki bordát jelent s ebből
JEtEJflÉS-TANUUSliNYOK. 11 Halász Ignác azt következteti (Nyr. 2 2 :1 9 4 ), hogy az a jelentés a szlávból való, a ,costa‘ jelentésű pedig egy külön finnugor csontot jelentő szó, mert arra nem igen van eset, hogy élettelen tárgy nevéből legyen testrész, míg fordítva igen gyakori, mint ennél a szónál is a testrész borda révén van a hajónak bordája.
has: Ez ozlopnak kariay ezüstből való hasa es farcoka ércből (BécsiO. 122). Hegedű hasa. Hordó, fazék, korsó, 'palack hasa; csiga hasa.
láb: faláb, azután álló láb és kőláb, amelyek a régi nyelvben oszlopot jelentettek, mert az oszlop a szláv stlp-hól való. Lábas lába, lábatlan pohár PPB1. lábos csésze (M onTM E. V . 240);
hegedűláb, húrláb; asztál, szék, ágy, szekrény, pad s egyéb bútorok lába; harangláb, hídláb, lajtorja lába; hegy, asztag lába. — Azonkívül lábon áll a gabona, a vetés is. A hegylábhoz közel áll az ilyen : Hosszút gyalogolva elértek egy erdő lábához (Ar.
Elv. alk. 4, 24), mert az erdő rendesen a hegy lábán van, de mindinkább elveszti uralmát a támaszték képzete, mikor már sík területek alsó részére alkalmazzuk pl. Földje lábán arab vándor megy át (Tom pa: Héber lég.). Szőlő lábán termett gyümölcs (C zí1.). Medve-talpfü elég terem a szolok lábjában (L ip p : Pkert II. 219). Árva gólya áll magában Egy teleknek a a lábjábán (Ar. A rab gólya). Majd midőn meglátta a telek lábjábán ülni öccsét M iklóst. . . (Ar. Toldi III. 2) Ehhez a helyhez Lehr azt a megjegyzést teszi, hogy a ,j‘ a figurális értelem kifejezője, mert ahol igazi lábról van szó, ott mindig ,lába‘ van.
Mi még itt csak változó uralkodó jegyű jelentésváltozást látunk, amennyiben a láb régi támaszték uralkodó jegye alsó rész-szé változott s a jelentés változását úgy látszik már kezdi követni az alakelkülönülés is.
sarok: Ennek a testrésznek a szerepe az összekötő kapocs jelentésváltozásainál ezekben: ajtó, kapu, ablak sarka, amin fordulnak. Máskor meg az a jellemző képzete, hogy szögletet alkot, irányítja az asszociációt pl. könyv, szelence, szoba sarka.
ta lp : Azon alap, melyen az állati és egyéb testek állanak.
O s z lo p e k e -, ház-, szarutalp (a háztetőzetben falakra fektetett gerendák, melyekbe a szarufákat eresztik CzE,), kerék, szán talpa.
Ez utóbbi a vogulban lábas szán laiUHsun K L . IV . 88. A hajónak is van talpa, az oldalak nélkül való hajót pedig éppenséggel teának hívják.
12 S ZO LÍE FERENC.
boTca: Ez ozlopnac feie aratóból vala bokay kedeg vasak (BécsiO. 122).
k a r: a széle ¡tarja, pad Tcarja, karszék, karosszéle, karos gyertyatartó, csillár; a mérleg karja.
k é z : Sajátságos, hogy kezet nem igen tulajdonítunk élettelen tárgyaknak. Ennek okát abban látom, hogy a kéznek minden testrészek fölött különösen uralkodó jegye a cselekvés, azért inkább az ilyen metaforában szerepel, mint a sors keze. Közeli szemléleten alapuló átvitele a kéznek pl. a vugul /atél-kát nap
sugár, tkp. nap-kéz, (Műnk.: Vog. népk. gyűjt. II. köt, vége).
Egészen ide tartozik a szláv ruöka, mely óramutatót jelent.
u j j : kábát, nadrág, ing u jja , keztyűujj. Rózsaujjú hajnal már metafora s azon a szemléleten alapszik, hogy a sugarak ujjak módjára ágaznak szét.
torok: Szoros torkú korsó, lopó, üveg (Nőm 30). Á gyú torka.
Kürtő, kémény torka (Vö. Yog. kür-tur kemence-kémény [tkp.- torok] Munkácsi: Yog. népk. gyűjt IY . 175). A lepcsötorokban fönnakadtam (Yajda János II. 10). A barlang torkolatja szűk (Yörösm. V X 369. A kecskebőr). Bányatorok. Más-féle embereket látok ott a szoros útszának a torkán (G á l: N U 351). De Imre tovább megy és az utca torkán Úgy rémlik utána lopódzott valaki (A r . Első lopás 3. 349). A magyar hajdú a havas torkokat mind feljárja vala (ErdTörtAd. I. 86). Elküldtem itt a Vadas- ván torkában az ingenirt meglátni (Béres. Lev. 551). Amint van hegytorok és völgytorok, úgy van a folyónak is torka, torko
lata (mert torkollik): Eákóci tábort üt a Qaram-torokban (Eszter
gom megv.). A német most egy vén, kopott békavárban vette magát az D una és Vág torkolatban (Béres. Lev. 504).
gége: érgége: artéria pulsader 0 . A levegő ég a tüdőnek gegetskikbe megyen (A Csere: Enc. 147). A kovácsok munkájokhoz serénységgel fognak, a fúvó gégéje körül szít ez tüzet, pemete bottyával az hint reá vizet (GyöngyD : K J . 425). — Kissé szokatlan jelenségek talán, de megmutatják nekünk, hogy megy az ilyen közeli szemléleten alapuló jelentésváltozás végbe a nyelv
közösség egyes tagjainál. Csak egy tekintet a felhozott példákra s mindjárt érezzük, hogy ezek az elnevezések önkéntelenek.
gyom or: Christus harmad napig marada az földnek gyom
rába (T el: Evang. II. 9). A z földnek gyomrában beenyeszik es szivárkodik (L ép: PTük. II I. 49). A gyomornak uralkodó jegye az üregesség.
JELENTÉS-TANULMÁNYOK. 13 s z ív : harang szíve. A föld szíve már a föld belsejét jelenti.
A vog. sim is legtöbbször belsőt jelent.
bél: gyertyabéi, lámpabél, ahol a bél nem annyira belsőt, mint bélalakú valamit jelent.
é r : levelek, fák e r e i; hegyekben levő erek ; ezüst ér. A fold alatt levő nedves erekből kibuzgó kútfejek. (Gom : Jan. 12.) É r (rivus).
ín : Inaknak nevezzük az uborkafélék indáit, a hüvelyes vetemények kúszó száracskáit s a földbe elültetett magok csíra
szálait is. (Yö. R adv: Csal. III. 53., QzF., A Csere: Enc. 283;
Ball., B o rn : pred. 458.)
b) Tisztán állati testrészek.
búb: A madár fején feldudorodó dísz. Innen van azután az emberi fej búbja, kalap, fok öt 5 búbja, búbos kemence, torony búbja.
taraj, taré: Első sorban a kakasnak, gyíknak van taréja, de van aztán a sarkantyúnak, sisaknak, koronának, várfalnak, hegynek is. Egyes ruhaneműeknek divatos díszét is így nevezték a régiek: A menyecskék akkor is majd így jártak, mint most, de nem vala annyi taré, hanem tisztességes fátyol volt az fejeken.
(Mon. írók X I . 343.) Fekete sereged, ki ül cathedrában, négy tarajú sapkát nyomván homlokában. (Orczy: K öltH . 55.) Rövid rojt volt körül felvarrva rája, Melyben ki volt vonyva inaének tarája. (Gvad: FISTot. 50.)
sza rv: csiga szarva; ágas, kazal szarvai, ekeszarv, szarufa, toll: A n y íl tólla. Röpülő nyila egész tolláig megyen olda
lába. (G yön gyi): Cup. 603.) Hét tollú buzogány, két tollú dárda, aldbárd: bipennis. PPB1. A melly tollas botot kezében hordozott, aval üti főbe Troilust. (H all: HHist. III. 140.) Meghajtani, meg
görbíteni a kulcs tollát. (CzF.)
szá rn y: Uralkodó jegy a nagyobb tömeghez tartozóság.
Köpenyeg, függöny, vitorla szá rn ya; szélmalom, ajtó, ablak, kapu, épület szárnya. A gátnak mindkétszárnya vízbe nyúlik. (Oz. F .) A hadsereg jobb és bal szárnya. Szélszárnyán rohanva, már kép, ahol a cselekvés játssza a főszerepet,
fa r k : sárkány, üstökös fa r k a ; frakk farka. Páw-hosszan ereszteni a ruliafarkot kevélység. (F al: NE. 85 és TÉ. 778.) Szoknya farka. Sok piros viganó mint repíte farkkal. (Ar. Nagyid, cig.) Ezekben a példákban az alak volt az uralkodó, a követke
14 SZOLÁR FERENC.
zőkben inkább a fark hátul való helyzete: szekérfarka; heghfark, beerczfark. (RM Ny. II. 310.) Nyargalva mentem ki a falu farkára. (Gvad: FNot. 3.) Innen aztán az ilyesfajta kifejezések:
Silva, quae Beregfork vocatur 1270 (God. Patr. V I. 171.) Meré
szebb m ár: farsang farka, még merészebb: beszédjének se füle, se farJca. Ez már átvitel.
h ú s: (Ezt is itt hozhatjuk fel, mert mégis inkább állatok húsá
ról szoktunk beszélni, mint emberi húsról.) Jellemzője a csont és bőrrészekkel szemben puhasága és élvezhetősége, ezért aztán egész könnyen változhatott jelentése úgy, hogy gyümölcsök húsát is jelentse, pl. dinnye, barack, szilva, alma, körte húsa; húsos meggy, cseresznye; czitrom, narancs, datolya húsa. A cserfa makkjának húsát hártya fedi be. (A Csere: Enc. 231.)
c) N övényi testrészek.
á g : A fánál nemcsak a törzsnek, hanem a gyökérnek is vannak ágai. A szarvasok szarvai is ágasak. Ágairól kapta nevét az ágas, kútágas, házágas. Beszélünk a kereszt ágairól, háromágú
villáról, kétágú kapáról, gyertyatartóról, korbácsról. A folyók is elágaznak s innen vannak az ilyen elnevezések: Ágduna (1210.
Cod. Dipl. III. 2. 473.) Sebusag (1252 Cod. Patr. Y I. 73.).
Elenag aqua, Megeaq (1270 uo. I. 49.). A nemzetségeknek is vannak ágai, de ezek már csak a családfa rajzán érzékelhetők, azért ezek már a metaforába mennek át.
g yök ér: K egynek gyökere, nyelv, szív, köröm gyökere, bimbó: Olasz: kis gyermek, átv. ért. olyas valami, ami kezdődőben van. N álunk: csomó vagy gombalakú fakadás a növé
nyeken, mely a virágok vagy levelek csíráit rejti magában, s melyből azok kifejlődnek. (OzF.) G-emma 0 . germen, bacca. M A . Van azután szembimbó, csecsbimbó.
alma: paradicsomalma, narancsalma. A Bankó leányának ismeretes két almája már szórványosabb jelenség s tudatos össze
hasonlítást feltételez. (Metafora.)
hagymá-nak különösen a vöröshagymát s annak gumóját hívják a köznyelvben, de van aztán a tulipánnak, jácintnak, liliom
nak is hagymája.
JELENTÉS-TANULMÁNY OK, 15 B) Élettelen tárgyak nevei mennek át más tárgyakra az uralkodó jeg y megváltozása nélkül jelentésváltozás útján.
á g y: A z ágy befoglaló képessége a jegy a következőknél:
ágyú, mozsár, puska, pisztoly ágya v. agya. Folyóknak medre v.
ágya. Jaj, de a forrásnak kiszáradt az ágya. (Toldi.) Inkább a megvetett, elegyengetett ágyra vonatkoznak ezek: Hat, bét kereszt búzából vetett ágy. Egy nap alatt két ágyat elnyomtatni. Ahol is ágy nyomtatás végett szérűre kiteregetett gabona összvege.
(CzF.) Ide sorozhatjuk a kerti-ágyakat v. ágyasokat is.
■ buzogány: A káka buzogánya. Egyes tájszólásokban az egész buzogányos kákát csak buzogánynak hívják. (MTsz.) B u zo
gán yfű vizek körül tenyésző széleslevelű fű, melynek buzogányhoz hasonló bugája van. jBuzogánykörte, nyakas körte, torzsatlan
körte, a Duna mellékén. .
csap: nyelvcsap. .
dob: fü l dobja, dob az órában az a hengeralakii készülék is, amelyben a rugó van. (CzF.)
fa l: gödör, tárna, akna, hordó, edény, üveg, koponya fala.
fészek : kalap, gyű rű fészk e; malomkő fészke. A növény kivájt része, melyben a virágszirmok vannak. A hajósok nyelvé
ben 1. rovátka, kivájt mélyedéss mely a köteleknek irányítóul szolgál, 2. nyom, melyet a megfeneklett hajó hagy maga után.
Bányafészkek azon nagyobb terjedelmű ércvegyületcsomók, melyek a hegységben rendetlenül, elszórva jönnek elő. (Ball.) A tokozódó bőrbetegségek is fészkesek, pl. fészkes fene.
g y ö n g y : Amint török rokonai mutatják, gemma a tulajdon- képeni jelentése, ugyanis: csag. jin $ű , perle; ujg. jin jü , j ö n j ü ; oszm. in'si; kun ingcu gemma. (Kunos ISTyr. 1 3 :3 6 8 ). Jelent aztán fagyöngyöt (viscum) i s : tölgyfa gyöngye, szőlő gyöngye.
A legkönnyebb asszociáció folytán aztán átment még a folyadé
kokban levő levegőbuborékokra is; pl. Fölfelé megy borban a gyöngy, jól teszi. (Fóti dal.)
halom: Általában az egyenes földszinen többé-kevésbbé feldomboruló testtömeg: kő-, pénz-, dinnye-, káposztahalom. (CzF.) Keblének halmai.
h eg y : A z uralkodó jegy a hegy hegyes volta. Fák, torony, kard, esáklya, dárda, szigony, kés, tű, ostor h eg ye; orr, fül, nyelv, ujjak hegye.
bérc: hegycsúcs. Innen aztán: Bérce hathatósan dklel kopjá-
jának. (Thaly Ad. I. 182.) .
16 SZOLÁR FERENC.
hajó: templom hajója, szórványosabb jelenség.
h á z : csigaház, gyöngyház, a gyöngycsigák lakóhelye, tek- nó'je, melynek belseje síma, fényes és különféle színeket játszik.
(CzE.) Gombházról azt is lehetne hinni, hogy a gyöngyház analó
giájára való összetétel, mivel igen sok gomb készül gyöngyházból, pedig az ,nyílással ellátott zsinórmű vagy posztószalag a ruhának egyik oldalára varrva, melybe a túlsó oldalon a megfelelő gom
bot beleillesztik1 (CzE.), amint a következő példákból is kitetszik:
Selyem gombokat, ahoz gombházakat köttetni kár. (OtvMest. 44.
vsz. T örtT 2 II I. 189.) S ha a kis rendszalag nem volna gomb
házában stb. (Eötv. Karth. I I I . 44.) kalap: gomba, lámpa kalapja, kanál: kanalas gém.
lá n c: hegylánc. Inkább a kapcsolatra, mint az alakra vonatkozik.
mennyezet :■ A megfelelő mennyboltozatnél emberi építmény van tulajdonítva a mennynek, más példákban meg ez az optikai dolog tulajdona emberi alkotásoknak: pl. Egyháznak mennyezety (DornC. 227), melyre különösen ráillik, amint a következő példa is mutatja: Sok szép szikrázó csillagokkal ragyog, mint annyi gyémántokkal tőzött mennyezet (Pázm: Préd. 747.). A z ég meny- nyezeti beszéllic ( M A : Bibi. V. 9.), ebből a helyből következtet
hetjük, hogy nem nagyon érezték már benne a m ennyet. Szóba, nyoszolya, ágy, trón m ennyezete; németben is Tronhimmel, Himmelbett, olaszban cielo della bocca száj mennyezet, szájpadlás.
ö r v : Gyűrű vagy karikaféle nyakkerítő (OzE.) Örvös galamb, palumbes torquata (M ajor: Szót. 344), örvös rigó, kígyó. Más ruhadarabbal is felruházzuk a galambot, van t. i. gatyás galamb is.
olló: rák és skorpió ollója, padlás: szájpadlás.
sátor: kémény, kerítés sátora, lombsátor. A mennynek nem
csak boltozata, hanem sátora is van. Z öld az erdők lombja bátor, Eénylik este a mennysátor (A rany: Kies ősz.).
tá n y é r : A nap, hold tá n yérja; a magyar nadrág tányérja, azaz ülepe (OzE.).
teknő: a hajó, béka teknöje. íg y hívják még a folyó medrét is, vadászok pedig a vaddisznónyáj heverő v. fekvőhelyét (CzF.).
tok : elsősorban úgy látszik természetes hüvelyt jelent, innen van eszed tok ja ; aztán mesterséges tok is: nyíl-, óra-, puska-, könyvtok.
JELENTÉS- TANULMÁNYOK. 17 tü kör: drágalcö, víz, szem tükre.
tülök: Eredetileg szarvat jelent, aztán jegyváltozás nélkül kürtöt, amelyen tülkölnek.
*
A tárgyalás folyamán célunknak megfelelően mindig úgy igyekeztünk példáinkat csoportosítani, hogy mintegy érzékeltessük a legegyszerűbb jelentésváltozásoktól a metaforához való átmene
tet. Kezdtük a szemlélet tekintetében legközelebb álló példával s végeztük legtöbbször határozott metaforával. Amint láttuk, közben még elég fokozat volt rendesen, ami legjobban bizonyít amellett, hogy az efajt.a jelentésváltozásokat nem szabad meta
foráknak tartanunk. Am íg érzékelhető az illető dolog és olyan
nak látjuk, mint azt, aminek nevét viseli, addig nem metafora.
A metaforát rendesen emlékezetképekből reflekszió útján alkotja meg a fantázia. A z ilyen jelentésváltozásokat általános lelki okok viszik végbe az egész nyelvközösség minden tagjában szinte észre
vétlenül, míg a metafora az appercepcióknak csak adott alkalom
mal fellépő egyéni, szórványos feltételeiből ered és csak akkor megy át az egyetemes nyelvtudatba, ha nagyon közel álló szem
léleten alapszik s úgyszólván mindenkinek önként kínálkozik.
Ezek lesznek a n y e l v b e l i m e t a f o r á k , míg a merészebbek a k ö l t ő i vagy e g y é n i m e t a f o r á k , melyek közül egyesek bizonyos körülmények között szintén bejuthatnak a nyelv egye
temébe. .
2. Igék jelentésváltozása az uralkodó jegy megmaradásával.
AJ Emberi cselekvéseket és állapotokat kifejező igék.
Rendesen m e g s z e m é l y e s í t é s n e k (perszonifikáció) szok
tuk nevezni azt a jelenséget, mikor emberi cselekvésekkel, álla
potokkal ruházunk fel élettelen tárgyakat. Wundt megkisebbíti a perszonifikációk körét, kiveszi közülök mindazokat a változáso
kat, melyeket a tudat nem érez átvitelnek, melyek mintegy önként kínálkoznak, melyekben tehát a cselekvést valóban ugyan
annak fogjuk fel. Természetesen itt még nehezebb a határt meg
szabni, mint a testrészek jelentésváltozása és a metafora közt, de egy odavetett vonással a példáknál igyekezni fogunk rámutatni legalább.
él: Élő virág. Gazda eresz alól gyönyörködve nézi, hogyan élednek föl ellankadt vetési (Vajda Ján: Béla királyfi. II. 239.).
SZOLÍR F. : JELENTÉS-TANÜLMÁNYOK. 2
18 SZOLÍ.R FERENC.
Élednek az ültetett füzkarók. Esőben hamar élednek a lebujtott virágolc. Ez a fa nem él (OzE.). Elő víz, élő kút.
hal: A fa is meghal, kihal a növényzet. Holt D u n a, eleven-, holt szén ; ez utóbbiak már jegyváltozással.
á ll: Elsősorban tehát az áll, aminek lábat is tulajdonítunk.
Szegletben áll az asztal s emellett állnak a székek. A szobában ágy s több szekrény áll (CzF.). Ez (a ház) . . . . ollian képpen csinálta
tott . . . . amint az külső lábon á lló. . . . tornác vagy torony (M el: Sám. 276.). Lába,kon álló fahidac. (Com: Jan 91.) A z álló képet az oszlopra helyhezteti (168.). A z oszlop is áll. A z épületek pl. a vár áll, a templom nem áll egy sorban a házakkal. (OzE.) Füstös vityilló áll tehát vagy ül, guggol, kuporog. Arany ezzel a fokozással mind jobban belemegy a személyesítésbe. Lábon áll a vetés, gabona. Továbbá a testrészek is állnak: Légenec vezteg álló kezeid, vezteg álló zemekel (YitkC. 66.). Szájjá felett állott hor
gas orra mint bolt (G-vad: Pösty. föröd. 35.). Fejem fen áltáig leszek én veletek (Zrínyi 1.86,). A közép u j kiáll (Com : Ján. 50.). Kiülő, kiálló domborodott szemek (SzD : MVir. 885.). Sírólag áll a szája (PPBL). Görbén áll a lába. A test állású hoz képest a ruha is jól vagy rosszul áll. A természet egyes jelenségei is álln ak: pl. a fák. Szikla, szikla, büszke szikla! Minek állsz te, mire vársz még ? (Yajda J. I. 92.). Itt a költő nem az igével, inkább a megszólítással személyesít. Kewrewl álló hegyek (EhrC. 49.). A következő példák fokozatosan mennek át a személyesítésbe: Egy veszteg álló csen- desz tó (Pázm. Kai. 134.). Megáll a szél. A nap vesztég állott az Jozuénac könyörgésére. Esőre álló ég (PPBL). Megalla az dogh hálál (DebrO. 139.). Megalla az tvezedélem (KeszthO. 289.). A byn- nek zyleteese chak az akaraton aál (ErdyC. 122b. 606b.).
ü l : kiülő gőg (gége) (E a l: NE.). Künn ülő szemek (PPBL).
Künn ülő fogú (PPBL), mélyen benn ülő szemek. Elejét vegye az artzra gyalázó himlőknek, le-igyenítse a ki-ülő fakadekolcat (E a l.:
M A . 155.). Vas por szennye <e hízott pofájokat (Gyöngy:
K I. 50.). A malom kő a tenger feneken űl (M el: SzJán. 456.).
A hajó ül (zátonyba akadt). A hajó leült a víz fenekére. (OzF.) Füstös vityilló áll tehát vagy ül (Arany). Mogorván ül az ősi vár (A r. Kát. 3 :287.). Meli vagion sionnak hegie kőzet, kin wl a Jerusalemnek városa, és az olay hegie kőzet, kin wlh bet- fagie nevű faluivh (YeszprO. 68.). Köd ül a hegyen. Átok ül rajtunk, — már kép.
já r : A vonatok járnak. A garat, a garat üresen já r (Népd.).
JELENTÉS-TANULMÁNYOK. 19 A z asztal fiókja ki-be já r. Jár az óra, vkinek nyelve, szája.
A merre a fényes nap jár, nem lesz olyan boldog egy pár (Népd.).
.Kaszás csillag já r az égen. (Népd.) A z töb planétáknak az óte az főid alat já r (K D ebr. 1619. D.). Szél a sivatagot nem egyedül járja. A z a felleg, mely a mezőt, a völgylapályt egy perc előtt sötét homlokkal járta be (Ar. Kát. 3 :289.). Eossz idők járnak, gonosz hír szárnyon já r ■— már perszonifikációk.
j ö n : Vigyázz, ha jö n a vonat. Jön az árvíz (Pét.). Vándor- felhök jön n ek, mennek (Temérdek: A szökevény.).
m egy: M egy a kocsi, megy a szekér agyagér’ (Népd.). Meqy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára (Népd.). Megy a haja. Elment tőle a gyerek. Tüske ment a lábába (CzE.).
siet: Siet a kocsi; a folyók a tenger felé sietnek. Sebes víz a Garam, siet a Dunába (Esztg. megv.). Siet az óra.
f u t : Megszűnik a hajó futása (Ar. K át. 3 : 296.). F u tó csillag G. Mikor igen futnak az csillagok, szól leszen (CisG.).
A következő példákban már részben megváltozott az uralkodó jegy s annyit jelent az ige, mint »gyorsan ellep«, vagy »olyan, mintha intna. «Magános fa, melyre szőlő, vagy egyéb fel nem fu t (PPBL).
Szélö vesszők futják kívül házokat (B M K . IV . 135.). Bőr alját el-futó senyvedt vízi-kórság anasarca (PBB1.). A z erec, az mellyek- ben az vér futkos (K á r: Bibi. I. 630.) (Zrínyi I. 108. 171.).
Piros zinő vere orczaian ala fu t (VitkC. 81.). Innen egy lépés -a metafora: E lfutja arczát a pir. E lfutja a méreg. H íre futamodik.
szálad: a szán, kocsi, gőzös, hajó, a folyók,
fekszik, fek ü szik : A malomban egymáson feküsznek a .zsákok, könyvek feküsznek az asztalon, fenyőszálak a vízparton;
fekszik a vetés. Tengerre fekvő hegy : promontorium (PPBl.).
E z faliv fekzen wala az hegy oldalban. (ErsO. 78.) Ozoda szép hellyen Eger vara vagyon, az voelgyre fekszic egy hegy orozaton, (Tin: Ének 136.). Előtte fekszik a vidék (Ar. Kát. 3, 293.). Homá
lyos köd fekszi a szép vidékeket (O rczy: K ölt Sz. 185.) Ez már átmenet a trópusba.
fa rol: A testrészek jelentésváltozásánál láttuk, hogy az igé
ben levő testrész tárgyakra is átmegy, ehhez képest aztán: farol
■a kocsi, szekér, szán, hajó.
hajlik, hajladozik: Ezek a fák, melyek itten búsan hajla
doznak (Vajda J. I. 96.). Ez még nem metafora, hanem csak a
»búsan« határozó ad neki olyan színt, mert a fák hajladoznak valóban.
■»Én felém is hajladozott, mosolygott egy rózsa« (Pósa). Ebben is 2*
20 SZOLÁR FERENC,
a rózsa képes használata érezteti velünk a hajladoz-t átvitelnek.
Azonban igenis átvitel már, amikor Arany azt mondja szintén fá ról:
Feketén bólingat az eperfa lombja. V agy: Nagy kölönc köszönget a kút méla gémén — szintén hajladozásról. Különben a hcíjlilc-ra, is hozhatunk még fel példát, ahol már határozottan érzik a személyesítés: A nap kezdett vala lehajlani: declinare (MünchC.
129). A nap nyugovóra hajolt (Szondi két apródja.). A nap fel- Tcel, lenyugszik, vagy ugyanez a moldvai csángók nyelvében: fél- szerked a nop, leszendül (szenderül)J. a nop. A nap elenyészik és úgy, mint el-hunyik (G-Kat: Válts. II. 924). Adjuk hozzá még állconyodik, leáldoz a nap, melyek csak más származékai az alunni igének, s akkor nemcsak határozott személyesítést, hanem Munkácsival együtt (Nyr. 10: 104,105) mitológiai nyomokat is látunk bennök.
Icáról: a borostyán átkarolja a fát.
ölel: süveg öléli fejét. E kies völgyet hegykor Öleli (CzF.).
Egész közeli szemléleten alapuló k é p : Átölelte az eget a szivárvány (Népd.).
könyököl, könyökűk: Ezek a példák részben a k o r r e l a t í v j e l e n t é s v á l t o z á s h o z (1. W u n d t: Vp. I. 2. 452 sköv.) tartoznak, amennyiben az ember többnyire könyököl, élettelen tárgy könyökűk; szóval jelentés- és alakelkülönülés is forog fenn?
de amennyiben emberi cselekvésről van szó, hozzánk is tartozik.
Szellős fokán nagy fekete ágyúk lomhán könyöklenek. (Ar.
Kát. 3., 287). A szt. Gellért hegye a Dunára könyökük.
A Dunára könyöklő vártorony. (CzF.)
eszik : E szi a cséplőgép a gabonát. A savait kieszik a ruhát.
Rozsdaette vas, fegyver (S z D : M Vir. 20). Goromba hevederrel vol
tak által kötve, mely méllen a testbe bé-ette magát (Szeg: A q u 43). Phagedaena: Fekély, vagy kelevény neme, melly a testben magát a csontig béeszi, fene (PPB1.). Orrát, ortzaiát elette a frantzu (Born: Préd. 218). In n en : egye meg a rossz seb, v a g y a fen e. Ezekben szemmel látható az evés eredménye. E szi a szemem a paprika-, itt már érzelmi asszociáció változtatta meg az eszik jelentését; végre esz a méreg már metafora, perszonifikáció.
harap: harapó fogó. A por emelte tekék . . . a falba harap
nak (Vörösm .: Eger II. 369), harapózik a tűz.
rág: Am íg érzékelhető eredménye van a rágásnak, addig az ige használatát nem tartjuk képesnek. A rozsda rágja a vasat, a savak kirágják a ruhát; nyavalya, betegség rágódik a testen ;
JELENTÉS-TANULMÁNYOK. 21 fene rágja meg. — Képesen használja Petőfi, mikor azt mondja:
a búbánat szivet rágó ürgefi.
n y é l: Különösen nyílásokról: Elnyelte a barlang, a sír.
Minekelótte tegedet be nyéllyen a kút, szannyad, bannyad büney- det (L é p : PTük. I. 342). Ilyenformán aztán: elnyel a föld, a víz, a liahok, a tenger. Képes értelemben Elnyelte őket az éj, a köd. A z idő mindent elnyel, a háború sok pénzt elnyel.
iszik : az edény, ha vízbe merítjük. Vizet elivó fa zek a k:
*bibulae ollae (PPL). Itt már annyit jelent azonban, h ogy: felszív, A z első értelemben áll még ebben: Ivott a hajó, repedtek a kötelek, hasadt az árbotzfa (F a l: TE. 644). A másik jelentésben: iszik a föld, a szivacs. Ezek még valójában isznak, de a következő példa már a szórványos változások közé tartozik: De hisz a nap délfelé jár, a harmatot félitta már (Nepd.).
fúl, fullad: A mécsbél sírjába fidlada (Yörösm. Y I. 370).
A tüzes üszög a vízbe fulladt (Hólyag, szalmaszál és a tüzes üszög).
hord: A hajó, a kocsi szenet hord. A szél havat hord az udvarba. A z árvíz behordja iszappal a földeket (CzF.).
hoz: a kocsi szénát hoz. A déli szél esőt hoz. De átvi
tel már: E z az év sok bajt hozott.
ü t: A harang, az óra üt. A rázuhant gerenda a földre ütötte. A forró must kiütötte a hordó fenekét. Leütötte a mennyied.
Ütő ér. Egyik oldalát megütötte a szél, megütötte a guta (CzF.).
Képes ért.: A z ijedtség leütötte a lábáról.
v e r : Ver az óra, ver a szive, alig ver az ere (CzF.). Egész úton vert bennünket az eső. Elverte a jég a vetést, megverte a ragya a gabonát (Embert képi'esen.). A szél elverte a felhőket.
Á tv. ért.: Leverte a fájdalom.
kapál; Lova . . . hortyog, táncol, kapál, nyerít. (C sők : Dór.
9 alul M K .) Kapál a bika az amfitheatrumban (Zrínyi II. 92).
A szórós medve dörömböl és körmével kapál (OomJan. 38).
rá z: Ház a ló, a kocsi. Észrevétlen langy lehellet rázza a faleveleket (Yajda J. I. 150). Rázza a hideg.
remeg, reszket: Remeg a ház, a híd. Suhog a szél, remeg a fa (Népd.), a nyárfalevél, kocsonya.
sikolt: Sikolt a harci síp (Ozuczor), a szél; néha sikít a tűz is a kályhában.
sóhajt: Ez már különösebb cselekvése ugyan az embernek, de néha más is hallat egész olyan hangot, azért, ha metaforának
22 SZOLÁR FERENC.
is vesszük, de mindenesetre nem tartjuk túlmerészeknek az:
ilyeneket: Csak szél sóhajt a fákon át (Eötv.).
tuszkol: Tuszkolt szakadatlantíl, mint az utazó koldus bocskora (Yör. V I. 38,0. A kecskebó'r). *
szól: Ha azt jelenti, hogy emberi hangot adni, akkor ide sorozhatjuk: szól a puska, ágyú, orgona, duda, dob, trombita,, harang, kolomp.
hallgat: Ejten-éjjel, mikor a lövés elhallgat (Thaly: Adal.
II. 119). A muzsika is elhallgat.
á sít: Voltaképen az emberi száj cselekvése, de joggal mond
hatjuk minden nyilasról úgyszólván, annál is inkább, mert az ásít-ban benne is van az *aj tó', amely nyílást jelent. STem tart
juk tehát perszonifikációnak: a barlang, bányabejárás, az ajtó ásít.
alszik: A z ember elalvásánál a legjellemzőbb külső' szem
lélet, hogy a szem fényes része a pillák alatt eltűnik. Ilyesfajta fényesség eltűnésével jár a tűz elalvása, azért mondjuk s egy cseppet sem akadunk fenn rajta: az égő gyertya, lámpa, fáklyar általában a tűz elalszik.
pislog: A jellemző vibrálás, mint uralkodó képzet, meg
marad: a kemencében már alig pislog a tűz. Pislogó gyer
tya, mécs.
n é z : Uralkodó képzet ,bizonyos irányban áll, bizonyos pont felé van fordulva’ : A királyi palota a Dunára néz le. A z én ablakaim az utcára, a tieid az udvarra néznek. Amennyiben pedig, a nap nagy szemhez hasonlít, nem távolodott el az asszociáció ezekben sem: Rá jók néz a nap. Fehéren, mint felhődarab, melyen keresztülnéz a nap (Ar.).
pip á l: Pipál az öreg malom kéménye. Ebben nemcsak az.
eredmény, a füst, hanem a kémény alakja is segíti az átvitelt.
Füstbokor itt és ott tapad az erdőre, Mint mikor a hegyek pipál
nak esőre (Buda H.).
fü ty ö l: a síp, a szél fütyöl. Golyóbisok amint körültem fütyültek, véltem fülem mellett madárkák repültek. (Grvad: Pősty.) A z uralkodó jegy, a hang azonossága, nem változik.
fizet: Ez idei búza jól fizet (A dám i: Spr: 192). Fizet, mint a köles.
JELENTÉS-TANULMÁNYOK. 23
B ) Nem emberi cselekvéseket s állapotokat kifejező igék.
Az ilyen igék egyénibb jellegűek mint az előbbeni csoport igéi, ennélfogva náluk az asszociáció útja nehezebb, úgy hogy nem mennek át oly könnyen más tárgyak tulajdonába, csak akkor, ha uralkodó jegyüket megváltoztatják, vagy ha az eredeti szem
lélet köréből kiesnek; ámde mi itt azokat az igéket tárgyal
juk, melyeknél a változás az uralkodó jegyet nem érinti, csak kevésbé lényeges részletképzetek változásán múlik a jelentés megváltozása, következőleg az idetartozó példák száma az előbbi csoporthoz képest kisebb lesz.
ágazik: első sorban természetesen a fa, de aztán minden, aminek előbbeni tárgyalásunkban ágat tulajdonítottunk. Szarvai ágaztalc szélesen (G yön gy: Cup. 38). Elágazik a villa, a hereszt.
Szétágazik a folyó, az út vége, metaforikusán a nemzetség.
érik : Yoltaképen bármiféle gyümölcsök érnek, ebbe az állapotba jut aztán a seb, leelés. Képiesen az ember is megtérik.
Mikor érik meg az eszed ?
fészkel: G isler a és rablói a felvidéki várakban fészkeltek.
A z agy a koponyában fészkel. Átvive a lélekre: Egy őrült gon
dolat vert fészket agyában.
fo r r : tkp. a leves, a víz, aztán forr a must is. A két szem
lélet körülbelül megegyezik.
gyöngyözik: Gyöngyellenek tavasszal a szőlőtök. Gyöngyö
zik a pezsgőbor. Gyöngyözik a homlok.
gyulád: a seb is valójában, a szív már csak képzeletben.
hasad: Többnyire a szilárd dolgokról mondjuk, de ugyanaz a szemlélet, amikor a villámtól hasadnak a felhők, egek. ÍTap- költekor is hasad az ég a nap sugaraitól s arra mondjuk aztán képiesen, hasad a hajnal.
repü l: Gyors menésről, különösen ha valami szárnyhoz hasonló is segíti a szemléletet. Repül a nyíl (tollával). Repül a hajó, a sajka. Csak úgy repül utána a sok szalag, rongy. Repül
nek a felhők. Azonban legigazabban a sárkány repül.
száll: Hervadt levélek szállonganak (Yajda J. I. 150).
Szállnak a hópélyhek. Száll a hegyre barna felhő (Yajda J. no.).
Latta teuzes vylagossagot ewrya zallanya menbelewl (EhrC. 61).
Hozzád száll sóhajtásom — már metafora.
24 szolíe fekenc.
Pillantsunk kissé vissza ezeknek az igéknek jelentésválto
zására, úgy az emberi, mint egyéb cselekvést, állapotot kifejezőkére.
Előre jeleztük, hogy a perszoniíikációhoz közel állnak s hogy a határt nem lehet egykönnyen megvonni az efajta jelentés
változások és a perszonifikáció között. Itt is igyekeztem, ameny- nyire lehetett, példáimat az egyes igéknél úgy csoportosítani, hogy fokozatosan menjenek át a személyesítésbe. A példák vizs
gálatából a következő derül k i: Am íg az a testrész vagy tárgy nagyjából, szemléletileg megilleti az illető dolgot, addig jelentés
változással van dolgunk (1. áll, faról, Teáról, iszik ; ágaz, fészkel, gyöngyözik).
A m íg a cselekvés eredménye, hatása ugyanaz, addig nem tarthatjuk átvitelnek. (1. eszilc, harap, nyel, rág, kapál, pipál.)
Amíg érzékeinkkel ugyanannak fogjuk fel a cselekvést, ter
mészetesen ugyanannak nevezzük is (fütyül).
Némelyek meg az emberi és más cselekvések között olyan általános jellegűek, hogy élettelen tárgyaknak igen könnyen tulaj
doníthatók anélkül, hogy átvitelnek éreznők őket (pl. fut, jár, jön, megy, ül, hord, hoz, aztán hasad stb.), mert általános az uralkodó jegyük is: pl. megy általában helyváltoztatást jelent, szorosabb tekintet nélkül pl. a lábakra.
Vannak aztán különösebb cselekvések is (repül, száll), de ezeknek élettelen tárgyakra való átruházását rendesen segíti a szemlélet, amennyiben repülő és szálló dolgoknak szárnyhoz hasonló részeik vannak többnyire, vagy pedig nem a speciális uralkodó jegy közvetíti a jelentésváltozást, hanem egy általánosabb, pl.
repül-nél a gyors helyváltoztatás, n éz-nél az arra felé való fordulás.
Ezekből a részletezésekből most már általánosságban ugyan
azt vonhatjuk le, mint a főnevek jegyváltozásnélküli változásánál, t. i. amíg a szemlélet az uralkodó jegy megmaradása mellett ugyanazon a szemléleti téren mozog, amíg tehát nincs átvitel egyik érzékterületről a másikra (pl. látásról hallásra), anyagiról elvontra, vagy testiről lelkire, addig csak jelentésváltozással s nem átvitellel, illetőleg szabályos és nem szórványos jelentés
változással van dolgunk.
JELENTÉS-TANULMÁNYOK. 25 II. VÁLTOZÓ UKALK0DÓ JEGYÍJ ASSZIMILÁCIÓS
JELENTÉSVÁLTOZÁS.
Már az állandó uralkodó jegyű jelentésváltozásoknál is észre
vettük itt-ott, mikor a metaforához átvivő fokozatokat néztük, hogy az uralkodó jegy kezd megváltozni. Pl. a lábnál a támasz
ték képzete volt az uralkodó jegy, de a telek lobjában már ez ,alsó rész‘-szé lett. A néz igénél pedig a szem képzete kiszorult s a ¡valamely irányba való fordultság' foglalta el helyét. A z ural
kodó jegy megváltoztával aztán a bevezetésben bemutatott képlet a következő lesz: n 8 A — n S 1 A v De ha a szavak eredeti és meg
változott jelentését összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy valami közös elemök mindig van, bármennyire megváltozzék is a szónak értelme. Közös elem lehet több-kevesebb, egyszerű vagy összetett képzet. Jelöljük ezeket s-nal. akkor a változó uralkodó jegyű asszimilációs jelentésváltozás képlete ez lesz n 8 e A — n e A-y.
A jelentésváltozások e fajtájánál is természetesen ugyanazok az általános érvényű, mindig ható föltételek uralkodnak mint az első
nél. Ezeket a fölteleket részben a tisztán asszociációval összefüggő változások körébe, részben az érzéki észrevételek körébe soroz
hatjuk, röviden tehát belsőkre és külsőkre oszthatjuk. A z ural
kodó képzet változásának tehát két oka lehet: belső, képzettársu
lási, vagy külső, észrevételi.
1. Az uralkodó jegyek változása asszociáció befolyása alatt.
Ebbe a körbe tartozhatnak olyan szavak, amelyeknek előbbi jelentése elveszett, olyanok, melyeké nem veszett el, de határo
zottan elkülönült más jelentéseitől s végre olyanok, melyeknél határozottabb változás nem történt, de az uralkodó jegyük azon gondolatkapcsolatok szerint, melyekben vannak, mindig más és más. Eejlődés tekintetében ezek állnak legelői, ezekben szinte szemünk előtt folyik le az uralkodó jegy megváltozása, azért ezekből mutatunk be legelőbb néhány példát.
A ) Jelentésárnyalatok.
A z ilyen asszociáció befolyásolta változás legközelebbi esete akkor áll elő, ha egy fogalom uralkodó jegye bizonyos gondolati összefüggésben alkalmi asszociációk folytán változik meg. Pl. az állam és a nép, az állam és az egyház, az állam és az egyes, állam- és világpolgárság. Ezekben a kapcsolatokban az államnak
