A szegedi középkorkutatásról

A szegedi középkorkutatásról

Hagyománnyá vált immár, hogy a szegedi lapok rendszeresen tudósítanak a városban dolgozó tudományos kutatók munkájáról, tájékoztatnak kiadványaikról Aki figyelemmel kíséri e híradásokat, tapasztalhatta, hogy az utóbbi időben mind gyakrabban hallatnak magukról „honi" történészeink, noha

bemutatott és a közönségnek ajánlott műveik bizony nem minden esetben jutnak el könnyen az érdeklődőkhöz. Jellemző példa az Acta Historica című tanulmány/űzet, amelyben ugyan néha kisebb- nagyobb tudományos szenzációk szerénykednek, ám könyvárusi forgalomba gyakorlatilag nem kerül így legföljebb könyvtárban juthat hozzá az az elszánt olvasó, aki a sajtóban megjelent ismertető alapján netán

alaposabban is szemügyre szeretné venni a kiadványt. Ebből a szempontból is tíjdonság hát, ha már nemcsak hírt adhatunk egy frissen megjelent kötetről de azt a könyvesboltok polcain is viszontláthatjuk.

A szóban forgó, ízléses kis könyv már a címében is valami szokatlan olvasmányt kínál Ha ugyanis eddig bárki ág)' gondolta volna, bogy a középkor évszázadaiból fennmaradt oklevelek csak a filológiai aprómunkát végző kutatók számára rejtenek hasznosítható információkat, s pusztán nekik szólalnak meg,

ágy most megtudhatja, hogy valójában töredékadatok mellett teljes históriák is feltáriának belőlük.

A kötetet kézbe véve aztán más meglepetés is várja a kíváncsiskodót. A kiadó ezúttal nem egyike a magyar fülnek idegenül hangzó, gyakran megfejhetetlen nevet viselő cégeknek, hanem a szegedi polgároknak

bizonyára különösen kedvesen csengő Szegedi Középkorász Műhely nevet viseli.

Amikor e Műhelyről és munkájáról s ennek kapcsán a középkorkutatás szegedi és országos helyzetéről készültünk bővebb ismereteket szerezni, nem kellett hosszasan tanakodnunk arról kihez is forduljunk.

A Kristó-Makk szerzőpáros neve valószínűleg még azok előtt sem teljesen ismeretlen, akik a történeti irodalom gazdagodását csak a könyvespolcon sorakozó kötetek számának gyarapodásával mérik, mert

szinte nem telt el év anélkül hogy Kristó Gyula és Makk Ferenc professzor ne szaporította volna azokat egy-két könyvvel Évtizedek óta meghatározó egyéniségei ők nemcsak szegedi de országos viszonylatban

s a történettudománynak, akik pedig közelebbről ismerik őket, tudják, hogy számtalan közös vállalkozásuknak nemcsak azonos tudományos érdeklődésük jelentette szilárd alapját, hanem régi

barátságuk is. A Szegedi Középkorász Műhely mögött nem ok nélkül gyanítottuk az ő munkájukat.

- Professzor Urak, kérem, mutas- sák be röviden a Szegedi Középkorász Műhelyt!

Kristó Gyula: A Szegedi Közép- korász Műhely társadalmi egyesület, amelyet a Csongrád megyei Cég- bíróságnál jegyeztettünk be. 1992 elején alakult. Ekkor tudatosodott bennünk, hogy többé nem elég szel- lemi tennékeket előállítanunk, hanem - legalábbis átmenetileg - magunk- nak kell eladnunk. Erre a tényre iga- zán nem volt nehéz rájönnünk. Kide- rült, hogy közel féltucat kéziratunk - méghozzá elfogadott, kiadásra elké- szített kéziratunk - fekszik rangos, országos kiadóknál (Gondolat, Euró- pa), ahol gyakorlatilag semmi esély nincs többé megjelentetésükre.

Hogy a régi kiadói r e n d s z e r , amelyben az elmúlt é v t i z e d e k b e n t ö b b ü n k n e k , s alkalmanként nagy példányszámban számos kötete jelent meg, összeomlott, a saját bőrünkön éreztük. így hát megalakítottuk a Szegedi Középkorász Műhelyt kife- jezetten azzal a céllal, hogy kiadói fel- adatokat lásson el, bocsássa közre azokat a munkákat, amelyeket a sze- gedi középkorász történészek, vagy a hozzájuk k ö t ő d ő kutatók hoztak- hoznak létre. Az elnevezés persze nem nyerte el mindenki tetszését, nem egy kollégánkat pl. az éhen- kórászra emlékeztette, s ezt szóvá is tették. Erre én azt válaszoltam nekik:

mivel kispénzű bölcsészekről, vé- konyzsebü filoszokról van szó, még vállalni is lehet az éhenkórász-közép- korász asszociációt.

— A Műhely életre hívása tehát l e h e t ő s é g e t é s h i á n y t e g y a r á n t sejtet. Vannak a történettudomány más területein is h a s o n l ó kezde- ményezések?

Makk F e r e n c : T e r m é s z e t e s e n máshol is - Keleten és Nyugaton egyaránt - találkozunk hasonló kiadói kezdeményezésekkel. Budapesten és Szegeden ugyancsak láthatunk ide vonható példákat. Az Akadémia Tör- ténettudományi Intézete már évek óta folytat kiadói tevékenységet. A mi egyetemünkön a „régi magyar iroda- lommal" foglalkozók hasonló kezde- ményezése az Adattár... című kiad- ványsorozat, amely 1965-ben indult.

Az Altajisztikai Tanszék őstörténet- kutatói gondozzák a Magyar Őstör- téneti Könyvtár című s o r o z a t o t , a m e l y n e k l e g f r i s s e b b k ö t e t e k é n t Szádeczky-Kardoss Samu professzor alapműnek számító munkája jelent meg. E t ö r e k v é s e k n e k t ö b b o k u k van. Az egyik az, hogy eredendően a tudományos irodalom, a szakmunkák kiadása sehol sem - így nálunk sem - jövedelmező, ezért az egyes kiadók sehol sem foglalkoztak, foglalkoznak szívesen a szakirodalom megjelente- tésével. A másik probléma az, hogy a volt szocialista világban mindenütt - így nálunk is - a nagy központi, ál- lami kiadók gyakorlatilag összeom- lottak. A napjainkban születő, újon- nan alakuló kiadók egyrészt még nem eléggé tapasztaltak, földrajzilag is szűk a kapacitásuk, most tanulják saját szakmájukat, másrészt pedig - profitra törekedve - ők sem a tu- dományt és kultúrát részesítik előny- ben. Minthogy azonban a kutatás és a publikálás szorosan összefügg, hiszen az elért eredményeket, az új gon- dolatokat a nyilvánosság elé kell tár- ni, hogy azok megmérettessenek és minél hamarabb felhasználásra ke- rüljenek, ezért egyelőre a szakembe- reknek és az intézeteknek kell gon- d o s k o d n i u k műveik megjelenteté-

séről. Más területekhez hasonlóan a történész szakma is kényszerhelyzet- be került. Idő- és energiaigényes te- vékenység ez, s a kutatás és a tudo- mányszervezés rovására megy.

- Azaz n e m lehet hosszú távon kedvező megoldás, ha a tudomány m ű v e l ő i m a g u k b á b á s k o d n a k m ű v e i k f ö l ö t t e g é s z e n a z o k ki- adásáig?

M. F.: Remélhetőleg a jelenlegi helyzet idővel javulni fog, s a szakember legfőbb feladata a kutatás lesz. T e l j e s e n k é s ő b b sem lehet lemondani a kiadói tevékenységről, hiszen a kis példányszámú és egé- szen speciális - de szakmailag értékes - munkák megjelentetése a kutatók és a műhelyek közreműködése nélkül megoldhatatlan lesz. A saját kiadás- nak az az előnye is megvan, hogy munkáinkkal nem kell más kiadóknál éveket várva sorban állni. Ám az is e g é s z e n nyilvánvaló, hogy a gaz- dasági viszonyok javulásával egyenes arányban az államnak a mostaninál sokkal nagyobb szerepet kell majd vállalnia a tudomány és a kultúra e r e d m é n y e i n e k p u b l i k á l á s á b a n . Egyelőre a kiadás terén a szponzorok és az alapítványok mellett a külön- böző pályázatoknak fontos funkció- juk van. De őszintén meg kell mon- dani, hogy az országos pályázatok vonatkozásában az utóbbi időben romlottak a feltételek, mivel elural- kodott a szubjektivizmus és a cso- portérdek. Bizonyos fővárosi körök csaknem teljesen kisajátították ma- guknak e pénzszerzési lehetőségeket, s másokat - főleg a vidéki kutatókat - elzárták ezektől. Szükséges lenne az, hogy a magyar tudomány irányítói végre felfigyeljenek erre a visszás helyzetre, és a pályázatok eldöntésé-

SZEGED 9

TUDOMÁNY

nél egyedüli mércének az eredmé- nyességet és a minőséget tekintsék.

- E s z a v a k b ó l í t é l v e n e m k i s e r ő f e s z í t é s b e kerülhetett, h o g y a M ű h e l y e l k e z d h e t t e kiadói tény- lícc&ését

K. Gy.: Valóban, a Műhely 1992- ben kezdte el munkáját, s ennek első eredményeként a közelmúltban jelent m e g a Szegedi K ö z é p k o r t ö r t é n e t i Könyvtár első kötete. Úgy határoz- tunk ugyanis, hogy írásainkat egy sorozat láncára füzzük fel, s ennek a s o r o z a t n a k a „Szegedi Középkor- történeti Könyvtár" nevet adtuk.

- A vázoit n e h é z s é g e k e t figye- lembe véve n e m túlzott merészség r ö g t ö n „ k ö n y v t á r " - a l a p í t á s b a n gondolkodni?

K. Gy.: Ebben a három tagból álló s o r o z a t c í m b e n m i n d h á r o m e l e m f o n t o s . A Szegedi jelzővel arra utaltunk, hogy mi ennek a városnak a nevét mintegy zászlóként hordozva vállaltuk ide kötődésünket, részint úgy, hogy ma is itt élünk, itt dol- gozunk, részint pedig - mások ese- tében - áttételesen úgy, hogy ők ide kötődnek hozzánk, az egyetemhez, az őket inspiráló műhelyhez. A so- rozat első kötetét pedig kizárólag sze- gedi intézmények (a Szegedért Ala- pítvány, a Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft., a Magyar Külkeres- kedelmi Bank Rt. Szeged, valamint az Országos Takarékpénztár és Kereske- d e l m i Bank Rt. C s o n g r á d Megyei Igazgatósága) támogatásával sikerült m e g j e l e n t e t n ü n k . A Könyvtár szó p e r s z e o p t i m i z m u s t sugall, a z o n b i z a k o d á s u n k a t fejezi ki, h o g y e sorozat tagjai idővel valóban könyv- tárat alkotnak, azaz kezdetben csak n é h á n y centimétert foglalnak el a könyvespolcon, majd egyre gyara- podva könyvespolco(ka)t töltenek meg. Emellett azért is döntöttünk a Könyvtár szó mellett, mert semleges, egyaránt megfér benne az értekező tanulmány és a magyar nyelvű, tehát széles k ö z ö n s é g h e z s z ó l ó f o r r á s - közlés.

M. F.: A cím k ö z é p s ő szavával k a p c s o l a t b a n is é r d e m e s n é h á n y megjegyzést tenni. A középkortörté- neti jelző második része különösebb

KÖZÉPKORI HISTÓRIÁK OKLEVELEKBEN

( 1 0 0 2 - 1 4 1 0 )

indoklást nem igényel, arra utal, hogy a tervezett m u n k á k a k ö z é p k o r - mégpedig elsősorban a magyar kö- zépkor - történetével kívánnak fog- lalkozni k ü l ö n b ö z ő jellegű m e g - közelítésben. Részletesebb magyará- zatot lehet a z o n b a n fűzni a jelzett kifejezés első feléhez. A k ö z é p k o r értelmezése nem teljesen egységes sem a szakirodalomban, sent a köz- g o n d o l k o d á s b a n . Maga a fogalom (medium aevum) a reneszánsz idején keletkezett. A h u m a n i s t a g o n d o l - kodók úgy vélték, hogy saját koruk az emberiség történetében új korszak, a v i l á g t ö r t é n e l e m ú j a r a n y k o r a , amelynek mintája és szellemi előképe a görög-római antikvitás, az ó k o r csodálatos világa volt. A kettó közé eső időszakot köztes, közbülső, azaz k ö z é p k o r n a k nevezték el. Az már más kérdés, hogy - teljesen indoko- latlanul - ezt a 476-tól kezdődő kort mélységesen lenézték és megvetették, ez volt az a barbár, sötét korszak, amelyben tanításuk szerint mindent ellepett a skolasztika leprája. A re- formáció azon megfontolás alapján, hogy ti. a humanizmus időszakában is a nagy ellenfél, a katolicizmus uralkodott, a reneszánsz idejét is a középkorhoz számította. A modern, oknyomozó történettudomány meg- születése nyomán alakult ki az a fel- fogás, amely azután a nyugat-római birodalom bukásától (476) Amerika f e l f e d e z é s é i g (1492) t e r j e d ő e z e r esztendőre vonatkoztatta a középkor megjelölést, s a XV. század végével már az ú j k o r t i n d í t o t t a , a m e l y e t valóban nagy fontosságú, a koráb- biakhoz képest gyökeresen új társa- dalmi, gazdasági és kulturális jelen- ségek és folyamatok határoztak meg.

Egyébként az ókor, a középkor és az újkor terminusok után megszületett a legújabbkor, valamint az utóbbinak mai szakaszát jelölő jelenkor fogalma.

A m a r x i z m u s á t v e t t e a k ö z é p k o r kifejezést, de azt - a társadalmi for- mációk meghatározó jellegét hirdetve - a feudalizmus fogalmával azonosí- totta. Minthogy pedig a világ külön- böző - de még Európa egyes - ré- szein is a feudalizmus eltérő időben ért véget, így például Angliában 1640,

Franciaországban 1789 után, Magyar- országon a XVIII/XIX. század for- dulóján, a cári Oroszországban a XIX.

század m á s o d i k f e l é b e n , ezért az egyes régiók történetében más és más időszakot jelentett a középkor fogal- ma. A világ nagyobbik részében kitar- tottak a középkor hagyományos fel- fogása mellett, amely szerint e kor- szak a 476 és 1492 közötti ezer évet foglalja magában. Ma már a magyar t ö r t é n e t t u d o m á n y is visszatért e klasszikus értelmezéshez, és - figye- l e m b e véve a magyar históriában korszakos jelentőségű mohácsi csatát - a középkor záródátumául 1526-ot tekinti. Ily módon a Szegedi Közép- kortörténeti Könyvtár kötetei a korai magyar történelemnek 1526-ig terjedő időszakán belül maradnak.

- A sorozat e l s ő kötete m i n t h a már c í m é b e n is valami szokatlant kínálna! Valóban históriák bújná- nak m e g a k ö z é p k o r i o k l e v e l e k - ben?

K. Gy.: Az első kötet címe, „Kö- zépkori históriák oklevelekben (1002-1410)", valóban ezt sugallja.

Nem véletlen, hogy elsőként ezt a m u n k á t jelentettük meg, hiszen a kéziratban elfekvők közül több mást is választhattunk volna. Mint ahogy a k ö n y v e k n e k á l t a l á b a n m e g v a n a maguk története, úgy természetesen ez a latin mondás (Habent sua fata libelli) által nyomatékosított alapigaz- ság érvényes erre a munkára is. Az 1980-as évek elsó felében Mályusz Elemér professzorral, a magyar törté- nészek nesztorával az azóta megjelent k é t k ö t e t e s latin nyelvű mű ( k o m - mentárok Thuróczy János króniká- jához) munkálatainak s z ü n e t e i b e n sokat beszélgettünk t u d o m á n y s z a - kunk, a magyar medievisztika hely- zetéről, s akkor vetődött fel Mályusz p r o f e s s z o r részéről az ötlet, hogy készítsük el közösen azon oklevelek m a g y a r f o r d í t á s á t , a m e l y e k b e n - európai kuriózumként - elbeszélő, narratív részek v a n n a k , vagyis az o k l e v é l n e m c s u p á n a jogi a k t u s leírását tartalmazza, azt, hogy valaki birtokot kapott, h a n e m - gyakran igen részletező leírásban - azt is, hogy ezt az adományt mivel érde-

Makk Ferenc

MAGYAR KÜLPOLITIKA

<896-1196)

Kristó (ívnia A KÁRPÁT-MEDENCE ÉS Л MAGYARSÁG RÉGMÚLTJA

(13014g)

SZEGED

_ _ _ _ _ _ — .

«

\

ЩШ

m ^{V M > M} h

W ^í ' j i T i "

m

« М М Ж

W Ж

melte ki, hogyan vitézkedett egyik vagy másik csatában, milyen követ- ségekben képviselte királya érdekeit, stb. Mályusz professzor hajlott kora a z o n b a n nem tette lehetővé, hogy érdemben részt vegyen a munkála- tokban. Az ötlet kivitelezése így rám maradt, bár Mályusz F.lemér - akinek az 1387-1410 közötti időre nézve teljes gyűjtése volt az efféle okleve- lekből - végig nyomon kísérte a kötet alakulását, de megjelenését már nem érte meg. Úgy gondoltam, ezzel a kötettel az ötletet adó Mályusz Elemér emléke előtt tisztelgünk, aki ennek a t á j n a k volt a s z ü l ö t t e . 1898-ban Makón látta meg a napvilágot, iskoláit - beleértve a középiskolás éveket is - Szegeden végezte, amint hosszú esté- ken át tartó beszélgetéseink során kiderült, a mai Mikszáth Kálmán utca elején laktak, majd 1930-1934 között a szegedi egyetem nyilvános rendkí- vüli tanára és Magyar T ö r t é n e l m i Intézetének vezetője volt. Szegedi ta- nársága idején, 32 évesen, 1930-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Csak zárójelben jegy- zem m e g : óriási erőfeszítésembe került, hogy rábírjam, vesse papírra szegedi emlékeit, amelyek az 1910-es évek Szegedjének fontos forrásául szolgáltak volna. Bábáskodtam ate- kintetben is, hogy a felbecsülhetetlen értékű visszaemlékezés a Tiszatájban napvilágot lásson. A Tiszatáj akkori s z e r k e s z t ő j é n e k a z o n b a n a b b a n a formában nem kellett, visszaküldte Mályusznak, s az agg professzor, akit annyi mellőzés és megaláztatás ért az 1940-es éve vége óta, büszkébb volt annál, semmint hogy „kijavítsa" saját anyagát. így Szeged szegényebb lett egy n a g y t ö r t é n é s z k o r t ö r t é n e t i visszaemlékezésével. A Mályusz öt- letéből fogant kötet tehát 1992-ben a Szegedi Középkortörténeti Könyvtár első darabjaként megjelent. A benne szereplő oklevélrészleteket 18 szak- ember fordította magyarra, döntően szegedi kutatók, olyanok, akik maguk is tagjai a Szegedi Középkorász Mű- helynek. S ez a mozzanat volt a má-

sik apropója annak, hogy ezt a művet választottuk induló kötetnek. Doku- mentálni volt hivatott, hogy olyan kutatógárda él és dolgozik Szegeden, amely eredménnyel birkózik meg a több évszázadból való középlatin nyelvű oklevelek magyarra fordításá- nak cseppet sem könnyű feladatával.

A 18 szakemberből 16 szegedi, ami - ezt szerénytelenség nélkül mondom - két-három évtizede még vágyálom- nak is hihetetlen lett volna, az ugyan- is, hogy Szegeden 1990 táján 16 olyan ember él, alkot, aki képes és akar ko- moly latin és görög műveltség bir- tokában partner lenni nemzeti érté- kek felszínre hozásában. Hiszen - s még erról essék e tárgykörben né- hány szó - a kötetben közreadott 172 oklevélrészlet a magyar múlt 400 éves s z e l e t é n e k b á m u l a t o s a n é r d e k e s anyagát képezi, s mivel t ö b b kia- datlan is szerepel köztük, ténylegesen új ismeretekkel gazdagította eddigi tudásunkat. Az oklevelek láncolata mint 172 d a r a b b ó l álló, s a j á t o s , s z u b j e k t í v s z e m p o n t ú sor, szinte ö s s z e f ü g g ő magyar t ö r t é n e t e t ad, mint írásművek pedig egy elsüllyedt középkori magyar irodalom kövületét hordozzák. Jellemző, hogy amikor megjelenése után egy történész aka- d é m i k u s elolvasta, azt írta: olyan lebilincselő olvasmány, hogy éjsza- kája nagy részét rászánta, mert nem tudta letenni. Úgy gondolom, bemu- tatkozásnak nem rossz kötetet válasz- tottunk.

— Ha m á r a b e m u t a t k o z á s r ó l esett s z ó , a K ö n y v t á r k ö v e t k e z ő két kötete az ö n ö k munkája.

M. F.: Saját m ű v é r ő l e g y e t l e n szerző sem beszél szívesen, olvassák el és b e s z é l j e n e k róla mások. De röviden a következőket mondhatom.

A sorozat második kötete lényegesen különbözik az első kiadványtól. Az általam írt m u n k a a „Magyar kül- politika 896-1196" címet viseli. A mű

tudományos értekezés, amely a jelzett tárgykörben végzett alapkutatásaim e r e d m é n y e i t tartalmazza. A könyv eredeti formájában akadémiai doktori

értekezésnek készült. Hasonló jellegű m u n k a 1928-ban jelent m e g Deér József tollából, aki egyébként az 1930-

as é v e k b e n u g y a n c s a k a s z e g e d i egyetem történészprofesszora volt.

Könyvem alapítványoktól és szpon- zoroktól kapott p é n z segítségével kerülhetett kiadásra, s mivel a finan- ciális támogatás eléggé meghatározott volt, ezért a nagydoktori értekezés apparátusanyagát teljes egészében el kellett hagyni. Ugyanakkor e körül- mény talán előnyösen is hatott a kö- tetre, mivel az adott helyzetben érte- lemszerűen olvasmányos stílusban, b i z o n y o s m é r t é k i g t u d o m á n y n é p - szerűsítő formában kellett átírni. A mű a honfoglalástól a XII. század vé- géig tárgyalja a magyar külkapcso- latokat, és a nemzetközi érintkezések tükrében mutatja be azt az utat, ame- lyet a magyarság a kalandozó had- járatoktól az államalapításon át az Európába való integrálódásig megtett.

Ennek során az olvasó bepillantást kap a kontinentális Európa hatalmi viszonyainak alakulásába is.

K. Gy.: A Könyvtár-sorozat harma- dik kötete „A Kárpát-medence és a

magyarság régmúltja (1301-ig)"

címmel írott munkámat tartalmazza.

Ez az írásom e r e d e n d ő e n - még a r e n d s z e r v á l t á s előtt - a t e r v e z e t t kétkötetes ..Magyarország története"

számára felkérésre íródott. A megírás óta eltelt évek nem érintették kon- cepcionálisan a művet, mindössze az ú j s z a k t u d o m á n y o s e r e d m é n y e k e t kellet beledolgoznom, és a bibliog- ráfiát kellett napjainkig elhoznom.

Népszerű f o r m á b a n rajzol képet a magyar őstörténetről, a Kárpát-me- dence régmúltjáról, továbbá arról a 400 évről, amikor Magyarország és a Kárpát-medence históriája egybekap- csolódott, vagyis az Árpád-kor négy évszázadáról. Nagyon remélem, hogy tanárok, egyetemisták és középis- kolások is haszonnal forgathatják.

— S i k e r ü l t t e h á t a k o r á b b a n c s a k k e v e s e k „ c s e m e g é j e k é n t f o g y a s z t o t t " k ö z é p k o r i t á r g y ú

TUDOMÁNY

művek nagyobb ismeretségéhez, népszerűségéhez hozzájárulni?

M. F.: A dolog nem ilyen egyszerű, hisz ehhez a könyveknek ténylegesen el kell jutniuk az olvasókhoz, ami m a n a p s á g n e m m e g y k ö n n y e n . Nemcsak a könyvek magas árainak k é r d é s e v e t ő d i k itt fel, hi-szen valóban drágák a könyvek, hanem a terjesztés problémája is. A mi mun- káink egyébként a körülményekhez képest meglehetősen olcsók, mint- hogy nem nyereségre dolgozunk, sőt m é g az ö n f e n n t a r t á s sem lehet a célunk. Az e l ő b b i e k b e n már emlí- tettem, hogy sajátos helyzet állt elő: a kutató egyúttal kiadó is lett. Ehhez azonban sajnos azt is hozzá kell ten- ni, hogy a s z a k e m b e r n e k ma ter- jesztőnek is kell lennie. A korábbi i d ő s z a k nagy t e r j e s z t ő vállalatai összeomlottak és meg is szűntek. Ez a sors érte az Állami Könyvterjesztő Vállalatot, amely főleg Budapesten terítette a műveket, hasonló sorsra jutott a Művelt Nép Könyvterjesztő, amely vidéken működött. A kutatók, a szerzők teljesen magukra maradtak, s az alkotás, a pubikálás mellett a terjesztés gondjait is lényegében magukra kellett vallaniuk. Rendkívüli terhet okoz ez nekik. Mi magunk is sokat küszködtünk és k ü s z k ö d ü n k ma is e problémával, amely korábban s z e r e n c s é r e i s m e r e t l e n volt szá- munkra. A legkülönbözőbb megol- d á s o k k a l p r ó b á l k o z t u n k : k a p c s o - latban álltunk egy nagyobb fővárosi könyvesbolttal, kísérleteztünk egy új terjesztő társasággal, több városba kézitáskában mi m a g u n k vittük el kiadványainkat afféle haszon nélkül dolgozó könyvügynökként. Egyelőre s z e r é n y e r e d m é n y e k e t é r t ü n k el, noha a terjesztő társaságok már 40 százalék felett részesülnek a könyv árából. Csak megjegyzem, hogy a szerző ennek töredékét kapja meg! A terjesztők e g y é b k é n t jelenleg még nem szívesen vállalják a szakmunkák terítését, ma a krimi, a p o r n ó , a horoszkóp és a szakácskönyv megy i g a z á n . Másra alig á l d o z n a k az emberek. Egy jellemző adat: 1988-ban

„Az Árpád-házi uralkodók" című munkánk, amelyet Kristó professzor- ral k ö z ö s e n írtunk, 50 e z e r pél- dányban kelt el, ma - az első ked- vezőtlen tapasztalatok nyomán - két új könyvünket 1500-1500 példányban mertük csak kiadni. Holott ebben az országban t ö b b mint 3000 helység van, s mindegyikben dolgozik leg- alább egy történelem szakos tanár, más olvasói rétegről most n e m is szólva. Bizonyára érdekli őket e két mű, de ilyen példányszám mellett biztosan nem fog eljutni hozzájuk.

Mindenesetre néhány évet még várni kell arra, hogy a kiadás mellett a ter- jesztés ügye is megoldódjék, hiszen ezt a f e l a d a t o t h o s z s z a b b t á v o n v é g l e g n e m vállalhatják a k u t a t ó szakemberek.

— Amíg e vágyott „ a r a n y k o r " be- k ö s z ö n t , m i v e l k é s z ü l n e k m é g a Műhely tudós-vállalkozó tagjai?

K. G y . : A t o v á b b i tervek első- sorban az anyagiak függvényei, hi- szen a Könyvtár-sorozat n e m tud

önellátó lenni. Az itt említett, már megjelent és közvetlenül megjelenés előtt álló három köteten kívül további bárom kötet áll nyomdakészen, várva a szponzorokat - közülük is főként a szegediek érdeklődésében bízva - , t o v á b b á a l a p í t v á n y o k h o z b e a d o t t pályázataink k e d v e z ő elbírálását.

Érdekes módon mindhárom kötetünk szöveggyűjtemény. Blazovich László s z e r k e s z t é s é b e n „Szent Istvántól Mohácsig (Ahogyan a kortársak látták) " címmel olyan forrásválogatást szeretnénk kiadni, amely egyaránt kézikönyv lehetne a tanárnak az órán és a szakköri foglalkozáson, az egye- temistának pedig a szemináriumon.

Ezt k ö v e t ő e n k e r ü l n e sorra az én v á l o g a t á s o m b a n egy k ö t e t „Kun László emlékezete" címmel. Az Árpá- d o k egyik l e g é r d e k e s e b b s z e m é - lyiségéről középlatin és k ö z é p f e l - német forrásokat fordított le a már említett s z e g e d i „csapat". Bizton állítom, mindenkit, akit az emberi lélek rejtelmei, a hatalom kérdései, a t ö r t é n e l e m b e n c s e l e k v ő és azzal perelő ember dilemmái érdekelnek, ö r ö m é t leli e b b e n a királypálya- k é p b e n . Sz. Galántai Erzsébet és Blazovich László ültette magyarra Rubero Lajos XVI. századi dalmát történetíró korrajzát, amely a Mohács előtti idők M a g y a r o r s z á g á r ó l ad érdekes képet. A Kun László-kötet is döntően magyarul még nem olvas- ható szövegekből állt össze, Tuhero munkáját is szegedi kollégáink for- dították első ízben magyarra. További m u n k á k k é s z ü l n e k , s e g y - k é t év múlva - ismét csak azt kell monda- nom, ha lesz rá pénz - megjelen- h e t n e k . O l y a n r o p p a n t i z g a l m a s témákról van szó, mint a középkori székelység története, az Árpád-kori magyar egyház históriája, összeha- sonlító (főleg dél-alföldi) várostör- ténet, IX. századi magyar történet, magyar ősvallás, stb. Fiatal kutatóink munkakedve, termékenysége a ga- rancia, hogy az a forrás, ahonnan a Szegedi Középkortörténeti Könyvtár éltető vize bugyog elő, sokáig nem fog kiapadni.

- Már a M ű h e l y l é t r e h o z á s a el- á r u l t a , h o g y S z e g e d a m a g y a r k ö z é p k o r k u t a t á s n a k k i e m e l k e d ő k ö z p o n t j a . A K ö n y v t á r s z e r k e s z - t é s é n és szervezésén kívül m i l y e n j e l e n t ő s e b b t u d o m á n y o s v á l l a l - k o z á s o k m u n k á l a t a i k a p c s o l ó d n a k a szegedi k ö z é p k o r á s z o k h o z ?

M. F.: Bátran állíthatjuk, h o g y néhány országos tudományos vállal- kozás nemcsak kapcsolódik szegedi középkorászokhoz, hanem azokban meghatározó szrepet játszanak. Ilyen a „Korai magyar történeti lexikon "

című többkötetes mû, amely hosszú és viszontagságos előélete után végre befejezéséhez közeledik. E munka az 1970-es években nagyszabású nem- zetközi vállalkozásnak indult „Európa népei korai történeti enciklopédiája "

címen a volt szocialista o r s z á g o k tudományos akadémiáinak irányítá- sával. A mintegy másféltucat kötetre tervezett e n c i k l o p é d i a elkészítése rendkívül nehéz helyzetbe hozta a magyar kutatókat, mivel a magyar

nép és föld korai történetét a mos- tani, tehát a trianoni határok szabta keretek között kellett volna meg- írniuk mintegy 600 szócikk formá- jában. Mintha Szent István a trianoni Magyarország uralkodója lett volna! A t ö r t é n e t i múlt v a l ó s á g á n a l a p u l ó összes javaslatunkat a birtokon belül levő utódállamok képviselői termé- szetszerűleg „kapásból" elutasították.

A velünk sok szempontból hasonló feltételek közé kényszeritett kelet- n é m e t e k és l e n g y e l e k k o m p r o - misszumként felvetették azt, hogy az átfedések esetén mindegyik érintett fél készítse el a maga s z ó c i k k é t . Egyetlen példán illusztrálom azt, hogy mit e r e d m é n y e z e t t volna ez a m e g o l d á s . A XII. s z á z a d b a n meg- vakított Álmos hercegről a szlovákok azért írtak volna, mert nyitrai herceg volt, a horvátokat azért illette volna meg az Álmosról egy szócikk, mert a herceg egy időben horvát király volt, mi m a g y a r o k azért k é s z í t h e t t ü n k v o l n a s z ó c i k k e t Álmosról, mert Árpád-házi magyar herceg volt. Ezt a l e h e t e t l e n és s z á m u n k r a e l f o g a d - hatatlan helyzetet gordiuszi csomó- ként úgy oldottuk meg, hogy puccs- szerűen kiugrottunk - jóval a rend- szerváltás előtt - a nemzetközi vállal- kozásból. Ekkor elhatároztuk, hogy a tervezett nemzetközi enciklopédia t u d o m á n y o s e l l e n s ú l y o z á s á r a 5 kötetben 3200 szócikkben kb. 300 szerzővel elkészítjük „A magyar föld és n é p korai t ö r t é n e t é n e enciklo- pédiáját". F.1 is kezdődtek és évekig folytatódtak a munkálatok, de 1992 végén kiderült, hogy szervezési és személyi o k o k miatt a magyar tu- dományosság még nem képes ekkora volumenű vállalkozást eredményesen megvalósítani. Hiányzott a megfelelő anyagi ö s z t ö n z é s is, hiszen amíg nálunk 1 oldal szövegért 3 márkát kitevő forintot fizettek, addig német földön 30 márkát adtak ugyanezért, így teljesen érthető, hogy a magyar szakemberek jelentős része nagyobb jövedelmet ígérő m u n k á k a t része- sítettek előnyben. Ekkor, 1992 végén alakultunk át lexikonná, s egy 3 tagú szerkesztő bizottság (Kristó Gyula, Engel Pál, Makk Ferenc) a T u d o - m á n y o s A k a d é m i a m e g b í z á s á b ó l vállalta, h o g y a m e g l e v ő a n y a g felhasználásával, mintegy 200 szerző közreműködésével, kb. 2000 szócikk révén 3 kötetben „tető alá hozza" a

„Korai magyar történeti lexikont". Ez a IX-XIV. századi magyar históriára vonatkozik, de felöleli a Kárpát-me- d e n c e IX. századi t ö r t é n e l m é t is.

T e r m é s z e t e s e n n é p ü n k és hazánk históriájának ezen 600 évét a történeti M a g y a r o r s z á g keretei között dol- gozzuk fel a történelmi valóságnak megfelelően. Egyéb lényeges alap- elveink közül itt most csak kettőt említek meg. Az egyik az, hogy a magyar n é p saját históriája mellett részletesen tárgyaljuk a magyar- ságnak szűkebb és tágabb környe- zetével, a különböző népekkel fenn- tartott kapcsolatait; a másik pedig az, hogy a tényszerű ismertetés mellett b e m u t a t j u k az e g y m á s t ó l e l t é r ő k u t a t ó i v é l e m é n y e k e t . A m a g y a r

12

TUDOMÁNY történetírás páratlan vállalkozásában

igen szép számmal vesznek részt a szegedi medievisztika, bizantinológia, orientalisztika, régészet és szlavisztika képviselői. A kéziratot 1993 végén adjuk nyomdába, s a mű 1994-ben fog megjelenni. Biztos vagyok abban, hogy a honfoglalás nevezetes év- fordulójára kiadott művek élvonalába fog tartozni, s hosszú évtizedeken keresztül itthon és külföldön nél- külözhetetlen kézikönyvként fogják majd azok forgani, akiket érdekel a magyarság korai története. A lexikont egyébként időszerűvé és szükségessé teszi az is, hogy a szomszédos or- szágokban folynak hasonló munká- latok. Éppen emiatt célszerű lesz a magyar lexikont világnyelven is kiadni. Esetleg é r d e m e s majd egy szegedi könyvbemutatót tartani róla.

Talán Szeged népe is büszke lesz e műre.

K. Gy.: A másik igen jelentős vállalkozás az „Anjou-kori Oklevél- tár". A magyar Anjou-kor ( 1301—

1387) forrásanyagának nagy része levéltárak mélyén lappang, csupán kisebbik részük látott napvilágot, azoknak is nem csekély hányada múlt századi, ma már kifogásolható mi- nőségű kiadásokban. F.gy évtizede a n n a k , hogy nagy fába vágtuk a f e j s z é n k e t , e l h a t á r o z t u k a teljes Anjou-kori, magyarországi vonat- kozású okleveles anyag közzétételét.

Ez kb. 45 ezer oklevelet jelent. Mivel azonban ezek jó része nem maradt ránk e r e d e t i b e n , h a n e m k é s ő b b i átírások, másolatok, kivonatok őrizték meg csupán valójában nem 45 ezer oklevelet kell kézbe venni, hanem ennek a többszörösét. A vállalkozást négytagú szerkesztő bizottság irá- nyítja vezetésemmel, három szerkesz- tője közül ketten (Blazovich László és Makk Ferenc) szegediek. 25 mun- katársa van a vállalkozásnak, ennek közel fele szegedi, a másik fele buda- pesti, miskolci, szombathelyi, pozso- nyi, újvidéki. Természetesen e hatal- mas m é r e t ű vállalkozás nem va- lósulhat meg néhány év alatt - félő,

hogy még néhány évtized is kevés lesz hozzá. Önmagában két-három évet vett i g é n y b e a kataszter el- készítése, azaz amíg kiderítettük, hogy e b b ő l az irdatlan a n y a g b ó l egyáltalán mi van kiadva, és ami ki van adva, honnan, milyen példányról készült, milyen jellegű - szó szerinti, kivonatos, stb. - közlés. Az érdemi munkák 1986-ban indultak, s azóta négy kötetet j e l e n t e t t ü n k meg a Magyar T u d o m á n y o s Akadémia, illetve az O r s z á g o s T u d o m á n y o s Kutatási Alap támogatásával. Ebből két kötetben az 1301-1310 közötti évek anyagát én tettem közzé, összesen 1900 oklevelet, míg az 1323.

év anyagát, 720 oklevelet a Blazovich László-Géczi Lajos szerzőpáros, az 1324. évét pedig önállóan Blazovich László, 620 o k l e v e l e t . Az e l e j é n vagyunk tehát a vállalkozásnak, de több további kötetünk van nyomda- kész állapotban, illetve a készültség valamilyen szintjén. A kötetek magyar nyelven adják a döntően latin (el- vétve német, olasz, szláv) nyelvű oklevelek kivonatát, arra azonban gondosan ügyelünk, hogy minden személy- és helynév, minden vulgáris (azaz nem az oklevél nyelvén leírt, például magyar) szó benne legyen.

Ezáltal vállalkozásunk felbecsülhe- tetlen kincsesbányája lesz a nyelv- történeti kutatásoknak. Egy-egy kö- tetben kb. 9-10 ezer név szerepel, ezek ábécé rendbe szedett listáján a minden kötet végén levő névmutató tartalmazza, ami az okmánykötetek használatát nagyban megkönnyíti. De m i n d e n t e m p l o m o t és t e m p l o m i védőszentet is regisztrálunk, tehát az egyház-, a művelődés-, művészet- történeti kutatások is profitálhatnak köteteinkből. Az oklevéltár ugyanak- kor nemzetközi jelentőséggel is bír, hiszen felbecsülhetetlen segítséget fog nyújtani nemcsak Magyarország, hanem egész Közép- és Kelet-Európa - sőt azon túli régiók - XIV. századi történetének kutatásához is.

- Ezeknek a helyi és országos kiterjedésű kezdeményezéseknek

az alapján nem látszik megala- pozatlannak az a szakmai fóru- mokon mind gyakrabban elhang- zó megjegyzés, mely a magyar középkorkutatók szegedi isko- lájára, illetve szegedi műhelyére utal.

K. Gy.: A minősítés n a g y o n megtisztelő, de ilyen elismeréseket — főleg az iskola esetében - megbíz- ható módon csak az utókor „ado- mányozhat". Mi b e n n e élünk egy folyamatban, tudjuk azt, hogy 30 év alatt szinte a semmiből nőtt ki valami, de hadd ne magunk és valamilyen módon elfogult kortársaink mondják meg, hogy mi is nőtt ki itt. Mi inkább azt hangsúlyoznánk, hogy ez a valami Szegeden eresztett gyökeret, több- szörösen hátrányos helyzetben. Ön- magában hátrányos a vidékiség egy olyan országban, ahol úgyszólván minden a fővárosban összpontosul.

További hátrány, hogy annak a szak- mának a levéltára, amelyet mi mű- velünk, Budapesten van. Nem kis anyagi és erkölcsi e r ő f e s z í t é s b e került, amíg ennek nagy részét mik- rofilmen és xeroxon Szegedre „köl- töztettük". T ö b b s z e m p o n t b ó l is ö z ö n v í z előtti t e c h n i k a i felsze- reltséggel d o l g o z u n k . Ugyancsak k o m o l y g o n d j a i n k v a n n a k a b b ó l adódóan, hogy a medievisztika szem- pontjából igazi nagykönyvtára sincs Szegednek. Mindezzel szemben vi- szont van e g y e t e m , e n n e k révén vannak tehetséges hallgatóink, érez- zük a v á r o s t á m o g a t á s á t , s igazi ö r ö m ü n k van abban, amikor saját tudományos reputációnk gyarapítása mellett a magunk szerény eszközeivel - azzal, hogy müveink kiadási hel- yeként Szeged, vagy Szeged is szere- pel, hogy s o r o z a t u n k a Szegedi Középkortörténeti Könyvtár címet viseli, hogy rangos egyetemek neves kutatói jönnek el szakmai eszme- cserére hozzánk Szegedre - teszünk valamit azért, hogy Szeged tudomá- nyos jóhíre m e s s z e az o r s z á g h a - tárokon túlra is eljusson.

Lele József

Kalmár Márton terve