7. szám
emlékkönyv adataiból visszatükröződni; 1913 június t-től, amikor az első autotaxi megjelent a főváros utcáin, egészen a mai időkig, amikor a nyersanyag- gazdálkodás következtében benzin helyett propán—
bután gázra térnek át lassankint taxijaink ésa modern technika minden lehetőségét felhasználják arra, hogy az autogumiabroncsokat forgalomképes állapotban tarthassák. Az emlékkönyv első része Budapest 1913. évi állapotairól, közlekedési viszo—
nyairól ad képet. Kiderül, hogy 1912—ben a Székes- főváros 880.371 főnyi lakosságának 2.167 járómt'í állott bérkocsizásra rendelkezésére, amely mind ló- fogatú volt. Ma már csak a sziirketaxi vállalatnak a személygépkocsíból 1.000 drb áll rendelkezésére és ezenkívül 100 autotbusz is segédkezik a forga- lom, elsősorban az idegenforgalom lebonyolításánál.
Az elmúlt 30 év alatt több mint 144 millió volt a fuvarok száma, 432'3 millió taxikilométert teljesí- tett a vállalat, s fuvaronkint 2: személyt számítva, 30 év alatt 300 millió ember vette igénybe az auto- taxit. Az 1.000 személygépkocsi és 100 autobusz kezelését ma 2.700 alkalmazott végzi. Az autotaxik mellett túraautók is rendelkezésre állanak. A válla- lat szociális és kulturális intézményei, így a sofőr- otthon, a nyugdíjkiegészítőpénztár munkásságának ismertetése után a könyv toglalkozik az új világ- háborúnak az autotaxi közlekedésére gyakorolt
" G. L. dr.
hatásával is.
Gyula Rézter: Die soziale und Wirtschaft- liche Lage der ungarischen Arbeiterschatt.
1942. 54 (1) l. — pag.
A magyar ipari munkásság is végigjárta azt az utat, melyet nyugati osztályos társai és helyzete javítására munkásmozgalmakban küzdött a tőke túlkapásai ellen; de élvezte és élvezi — jórészben a szociálpolitikai tennivalók álla-mi feladattá mi—
nősülése folytán — társadalmi és gazdasági hely- zetének javulását is, mégpedig majdnem olyan mértékben, mint a nyugati országok munkásai.
Hogy valamivel később jutott_el társadalmi és gazdasági felemelkedéséhez és hogy ez a felemel- kedése még mindíg nem egészen nyugati mértékű, annak az a legfőbb oka, hogy hazánk munkás—
Ungarische Helte. 1. Budapest,
sága kisebb multra tekinthet vissza, mint a nyu-*
gati országoké. A magyar ipar alig száz éves, következésképen a magyar munkásságnak sem nagyobb a multja. Egy század alatt a ma talán már jobb viszonyok közt levő külföldi munkásság sem ért el kedvezőbb eredm-ényeket. Semmi szín alatt sem állják meg tehát a helyüket azok az
—369——— 1943
ellenségeink részéről .gyakran hallatott alaptalan vádak, melyek a magyar munkásság szociális el—
maradottságát hangoztatják. Ezeknek a vádaknak tarthatatlanságát bizonyítja be cáfolthatatlanul Rézler statisztikai alapokon nyugvó könyve is, melynek célja, hogy a külföld számára rövid tájékoztatást adjon —— nem ugyan, mint könyve címében igéri, a magyar munkásság egészének, hanem csupán egy részének —— a gyáripari mun—.
kásságnak társadalmi és gazdasági helyzetéről.
A munkásosztály kialakulása címet viselő [.
fejezetben először történeti visszapillantást ad a magyar gyáripar keletkezéséről és a gyár-ipari munkásság kialakulásáról és vázolja ez utóbbinak gazdasági és társadalmi helyzetét a magyar korai kapitalizmus alatt, majd ismerteti a kiegyezés utáni munkásviszonyokat és ezek megjavítására irányuló munktástörekvéseket és elért eredménye- ket. A fejezet további részében a rendelkezésre álló adatok alapján felvázolja a magyar gyáripari munkásságnak helyzetképét a világháború kitöré- séig és számot ad a trianoni ország gyáripari munkásságának számszerű alakulásáról. A mun- kásság szociális helyzete című 11. fejezetben az utolsó évek rendelkezésre álló adatai alapján be- mutatja előbb a gyáripari munkásság helyzetét a magyar társadalomban, majd a munkásság osztá—
lyon belüli rétegeződését és tagozódását. A Ill fejezetben a gyáripari munkásság szervezeteiről és azok fejlődéséről, erőviszonyairól, továbbá ezek—
mk a szervezeteknek az utolsó években, legfőké- pen a munkásviszonyok törvényes rendezése foly—
tán mutatkozó elerőtlenede'séről számol be. A IV.
fejezet a gyáripari munkaviszonyokról ad számot és ezeknek a viszonyoknak (munkaidő, munka- bér, munkaviszály) az idők folytán történt alaku—
lásával és törvényes szabályotzásásával ismerteti, meg az olvasót. Az V., utolsó fejezet a gyáripari munkásság gazdasági helyzetével foglalkozik és azokat a törvényes intézkedéseket, továbbá hiva- talos és magánvállalati intézményeket tárgyalja, amelyek a gyáripari munkásság anyagi és szellemi színvonalának emelését és jólétének előmozdítását vannak hivatva szolgálni,
'A könyv meggyőzheti olvasóját arról, hogy a—
gyáripari munkásság szociális és gazdasági hely—
zetéért nincs szégyelni valónk nyugat előtt, 5 déli és kelet felé eső országok részére pedig útmuta- tással szolgálhatunk e vonatkozásban, mert ezen a téren a legtöbb tekintetben nagyon előttük,
járunk. G. G. dr.
