Gazdaságosság a gépállomásokon

PELVA ÁGOSTON:

[GAZDASÁGOSSÁG A GÉPÁLLOMÁSOKON

A gépállomások az elmúlt évek során értek el eredményeket a mező—

gazdaság gépesítésében Ezek az eredmények azonban korántsem voltak arányban a befektetett anyagi eszközök mértékével

Ennek oka az, hogy a gépállomások gazdálkodási rendszerében több hiba van. Ezek közül azonban tanulmányomban nem azokat a problémákat kívánom felvetni, amelyek a gépállomások jelenlegi szervezettségéből, a mezőgazdaságban betöltött helyéből származnak. Bár tanulmányom végén utalok arra, hogy a nagyobb termelőszövetkezetek szamara a gépállomá—

sokkal való kapcsolatukban a megoldást olyan átfogó jellegű intézkedések jelentenék (mint kezdetben a gépek bérbeadása a termelőszövetkezetek számára, később esetleg teljes átadásuk), amelyek egészében érintik a gép—

állomások jelenlegi felépítését és szerepét, mégis elsősorban azokkal a hiá—

nyosságokkal kívánok foglalkozni, amelyek a jelenlegi gépállomási rend—

szeren belül is megoldhatók. Annál is inkább ezt kívánom tenni, mivel vé—

leményem szerint a gépállomásokat a kisebb szövetkezetek és az egyéni gazdaságok gépi munkaszükségleteinek kielégítésére mindenképpen fenn kell tartani.

A gépállomások gazdálkodásában mutatkozó hibák közül az egyik leg—

súlyosabb az, hogy nem fordítottak elég gondot a gépallomások gazdaságos működésére. Általában nem is tekintették a gépállomásokat olyan vállala—

toknak, amelyeknek gazdaságosan kell működniök. A gépallomások létesí—

tésének célja mindenekelőtt az volt, hogy minél nagyobb segítséget nyújt- sanak a szövetkezeti parasztságnak. Kevés, s nem egyszer semmi figyelmet sem fordítottak arra, hogy ezeket az eredményeket milyen befektetések és költségek árán érik el, mert ezeket a befektetéseket a mezőgazdaság ——

ezen belül elsősorban a termelőszövetkezetek — fejlesztését szolgáló állami segítségnyújtás különleges formájának tekintették. Úgy vélem, hogy ez a szemlélet nem helyes. Gazdaságpolitikai érdekeink megkövetelik, hogy szakítsunk e szemlélettel, és a jövőben a gépállomások vezetésében, műkö—

désében a gazdaságosságot érvényesítsük. Ez természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a gépállomások révén a parasztságot és különö—

sen a termelőszövetkezeti parasztságot az állam segítse. Nem lehet azonban elfogadni a gazdálkodás olyan rendszerét gépállomásainkon, amely nem választja el az alacsonyabb díjtételekből adódó (az állam által megtérít—

hető) veszteséget a gépállomások nem gazdaságos munkájából származó vesztese gtől .

* 932 PELVA megam: -

A következőkben azokra a főbb hibákra térek ki, melyek Véleményem - szerint a gépállomások gazdaságos működését elsősorban akadályozzák.

1. Mint mondottam, a gépállomásokat kezdettől fogVa nem olyan válla—

latoknak tekintették, amelyeknek gazdaságosan kell működniök. A gép—

állomásoknak adott különböző politikai funkciók ellátását gyakorlatilag a gazdaságos működéssel ellentétesnek tartották. Ez pedig semmi jóra nem vezetett, A gépállomások feladataikat —— politikait és gazdaságit egyaránt

—— akkor tölthették volna be megfelelően, ha jó minőségű munkát végez- nek a termelöszövetkezetekben és az egyéni gazdaságokban. Ezt a munkát pedig kevesebb költséggel is el lehetett volna végezni.

2. A gépállomások vezetőinek nem adtak elegendő hatáskört a vállalat vezetéséhez. A különböző rendeletekkel kezüket megkötötték, és így alig használhatták ki azokat a lehetőségeket, melyeket a gépállomások helyi adottságai biztosítottak.

3. Különösen figyelemreméltó, hogy a gépállomásokon nem használ- ták ki a gazdaságos működésnek azokat a lehetőségeit, melyeket a trakto- rok jobb kihasználása biztosított volna.

Vizsgáljuk meg részletesen ezeket a kérdéseket.

A GAZDASÁGOS MÚKÖDÉST AKADÁLYOZÓ SZERVEZETI HIBÁK

Azáltal, hogy a gépállomásokra a gazdasági feladatok mellett, melyek természetesen minden esetben a falu szocialista átszervezésének elősegíté—

sében egyben politikai feladatot is jelentettek, egyéb politikai funkciókat is róttak, bizonyos mértékig misztifikálták a gépállomások helyzetét a népgazdaságban. Nem tekintették ezeket sem termelő vállalatoknak, de nem lehetett valamilyen kimondott politikai intézménynek sem felfogni, mivel gyakorlati tevékenységük a mezőgazdasági munkák gépesítésére szo—

rítkozott. E szemléletből eredően a gépállomásokat —— mint szolgáltató üze—

meket —— a jellegüktől eltérően költségvetésből gazdálkodó szervekként kezelték. Ezáltal a gazdaságosságra való törekvés nem volt olyan mérték—

ben hangsúlyozott, mint általában a vállalati rendszerben működő üze-—

meknéli

A gépállomások kiadásainak mértéke —— mint a költségvetésből gaz—

dálkodó szerveké általában — teljesen független bevételeitől. Ennek kö—i vetkeztében nincs meg a legalapvetőbb és legtermészetesebb ösztönző erő a bevételek növelésére és a kiadások csökkentésére. Természetesen a gép—

állomások működésének elbírálására rendelkezésre áll egy sor statisztikai és egyéb mutató, melyek a gépállomások gazdasági tevékenységére világi—

tanak rá. Ezek a mutatók azonban csak egy—egy részletkérdésről adnak számot. Átfogóan egyik sem jellemzi a gépállomások gazdálkodását. A ter—

melési terv teljesitésének, a traktorok kihasználásának, az önköltségi terv

teljesitésének stb. mérése nem adhat számot arról, hogy a gépállomás való—

jában gazdaságosan működött—e vagy sem. Ezekből több—kevesebb pontos—

sággal csupánkövetkeztetni lehet a vállalat gazdaságos működésére. Fel lehetne vetni, hogy rendelkezésre állnak a gépállomások önköltségére és teljesítményértékére vonatkozó adatok is, melyek lényegében a gépállo—

mások jövedelmező vagy veszteséges voltát mutatják. Elvileg ez így is van, hiszen a munka elvégzésére történt ráfordítás és ellenértékének (a teljesit—

ményérték'nekl különbözete a jövedelmezőség ,mértékét fejezi ki. A gép- állomások gyakorlatában azonban nem ez a helyzet. Jelenleg olyan rend——

GAZDASAGOSSÁG A GÉPÁLLOMASOKON _ 933

szer van érvényben, amely nem adhat helyes képet a gazdálkodás helyze—

téről.

A gépállomások önköltség'ében jelenleg ugyanis nem tervezik meg és nem is számolják el az állóeszközök amortizációját. Ennek következtében a rá£orditások elszámolásánál a valóságos önköltségnél kisebb összeget mu—

tatnak ki. Az állóeszközök értékcsökkenését a jól—rosszul megállapított le—

irási kulcsokkal kiszámítják ugyan, de ez sem befizetési, sem elszámolási kötelezettséggel nem jár. Az amortizáció ilyen elszámolása hozzájárul az állóeszközökkel való rossz gazdálkodáshoz. A gépállomásokon pedig amúgy is elhanyagolják az állóeszközök megfelelő kezelését és tárolását, ami nagy veszteségekkel jár. 1955. évben például a gépállomásokon a már ténylegesen kiselejtezett állóeszközök értékének könyv szerint mindössze 43,5 százalékát irták csak le. Vagyis az állóeszközök feleannyi idő alatt használódtak el, mint ahogy azt a leírási kulcsok alapján előre feltételez- ték. Az állóeszközök gondatlan kezelésére világít rá az is, hogy 1954—ben a gépállomásokon az állóeszközhiány 5,6 millió forint volt. Ez az összeg '1955—ben további 3,2 millió forinttal növekedett.

Annak következtében, hogy az amortizációt az önköltségben nem szá—

molják'el, irreálissá válnak az önköltségi és jövedelmezőségi számítások is,_

mivel a teljesítmény értékét a valóságosnál kisebb önköltséghez viszo—

nyítják.

Itt emlitem meg, hogy a gépállomások költségeit növelni kell azokkal az összegekkel is, melyeket irányitó szerveik fenntartására fordítanak. Ez—

zel szorosabbá válna a gépállomások és az irányító szervek kapcsolata a költséggazdálkodás terén, mivel érdekeltebbek volnának az irányító szer—

vek az önköltség alakulásában. Ugyanakkor állandóan ellenőrizhető volna az irányító szervek fenntartására fordított összeg is, ami megakadályozná

ezek észrevétlen felduzzasztását. ,

A jövedelmezőségi számításoknak azonban nem ez az egyetlen hibája.

A két tényező (önköltség, teljesítményérték) közül nemcsak az önköltség kisebb a valóságosnál, de a teljesitményérték is. A teljesitményértéket úgy kapjukmeg, hogy az elvégzett munka mennyiségét megszorozzuk az előirt dijtarifával. A dijtarifa azonban nemregyforma a termelőszövetkezetek és az egyéni parasztok részére, mivel az előbbiek jelentős kedvezményeket kapnak. Ennek következtében azok a gépállomások, amelyek túlnyomó részt termelőszövetkezeteknek dolgoznak, azonos teljesítmény mellett ki—

sebb teljesitményértéket érnek el, mint azok, amelyeknek körzetében keve—

sebb a termelőszövetkezet, és munkájuk nagyobb részét végzik az egyéni—

leg gazdálkodó parasztoknak.

Ezeknek a Visszásságoknak a megszüntetése céljából elsősorban az értékcsökkenés elszámolását kellene rendezni éspedig az állami vállalato—

kéhoz hasonló rendszer szerint. Ezzel egyidejűleg felül kellene vizsgálni a jelenlegi leírási kulcsokat is, hogy jobban kifejezzék. a tényleges elhaszná- lódás mértékét. Ily módon egy jelentős költségmennyiséget a felmerülés

—he1yén számolnánk el, és nem tennénk továbbra is zavarossá, áttekinthetet- lenné a költségfelhasználás —— és eredményességének —— vizsgálatát.

A *gepállomások teljesítményének pénzbeli értékelését áttekinthető formában. véleményem szerint, csak úgy lehet megoldani, ha a gépállomá—

sok pénzügyi elszámolásánál valamennyi megrendelő részére egységes díj—

tarifákat alkalmaznak. A termelőszövetkezetek részére végzett munka díja

2 Statisztikai Szemle

934 , PELVA Antos—Toy

csak annyival legyen kevesebb az egyéniek részére teljesített munka dija—

zásánál, amennyivel a nagyüzemi körülmények között (nagy összefüggő táblákon) Végzett gépi munka kisebb költséggel jár. Az egységes díjtarifák rendszere egyáltalán nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az állam a ter- melőszövetkezeteknek kedvezményeket biztosítson, ezt azonban a gépállo—

másoktól függetlenül közvetlenül a termelőszövetkezeteknek nyújtsa. Ezzel elválaszthatnánk a gépállomások pénzgazdálkodásától az állam által a ter- melőszövetkezetek részére nyújtott segítséget. Lehetségesnek tartom, hogy a gépállomások olyan termelőszövetkezeteknek, amelyek gazdálkodásukat

elősegítik, engedményeket adjanak. így például egy bizonyos. nagyobb munkamennyiségen felül állandó üzletfeleinek, a gépállomás kedvezmé—

nyeket biztosíthatná.

*.

Külön kell foglalkozni az érvényben levő dijtarifák helyességével a gazdaságosság szempontjából; Nem ismeretes előttem, hogy a jelenlegi díj—

tarifák megállapítása milyen elvek alapján történt. Véleményem szerint a?

dijtarifák. megszabásánál alapvető kiindulási pontnak az egyes munkák el—

.végzésére történt ráfordításnak kell lennie. Tudomásom szerint a legutóbbi ideig munkafajtánkénti önköltségadatok gépállomásainkon nem álltak ren- delkezésre, így azokat a díjtarifák megállapításánál nem is vehették figye—

lembe. Jelenleg már végeznek ilyen irányú vizsgálatot, tehát a jövőben le—

hetőség lesz a díjtarifák korrigálására.

A díjtarifák megállapításánál az eddigiek során a különböző talaj— és domborzati viszonyokat nem vették figyelembe, holott köztudomású, hogy a mezőgazdaságban az egyes természeti tényezők a ráfordítás összegének kialakításában jelentős szerepet játszanak. A talaj— és domborzati viszo—

nyok különbözősége miatt az ugyanazon munkára eső költségráfordítás igen eltérő lehet. így azután az olyan területeken, amelyeken a talaj— és domborzati viszonyok következtében a gépi munka az átlagosnál kevesebb költséggel járt, a díjtarifát a tényleges önköltség felett állapították meg, míg a rossz talaj- és domborzati viszonyokkal rendelkező gazdaságokban valójában a tényleges önköltségnél kevesebb ellenértéket fizettek a meg—

rendelők a gépállomásoknak. Ez a díjtarifa—rendszer egyes gépállomásokon indokolatlanul javította, más gépállomásokon pedig rontotta a jövedelme—

zőség mutatóit. Abban az esetben viszont, ha a gépállomások a talaj— és domborzati viszonyaiktól függő, tényleges önköltségnek megfelelő munka——

díjat megkapnák, jövedelmezőségük között nem alakulhatna ki ilyen indo-

kolatlan különbség. _

Az egységes díjtarifák alkalmazását korábban azzal indokolták, hogy a különbözö talaj— és domborzati viszonyok nemcsak a gépi munka önkölt—

ségét befolyásolják, hanem a termésátlagokat is. Éspedig éppen ott maga—

sabbak a termésátlagok, ahol a gépi munká önköltsége a föld jobb minö—

sége következtében alacsonyabb. Mivel a gépi munka a jobb minőségű föl—

deken magasabb termelékenységet eredményez, mint a rossz minőségűeken, ' annak ellenére, hogy a gépi munka önköltsége az utóbbinál a nagyobb, in—

dokolt az, hogy az első esetben az önköltség felett, második esetben pedig az önköltség alatt legyen a munkáért járó munkadíj összege. Ezzel az érve—

léssel kapcsolatban megjegyzem, hogy véleményem szerint a díjtarifák megállapításánál — melynél elsősorbanja gépállomások érdekeire, gazda—

(;AZDASAGOSSAG A GEPALLOMASOKON 935

ságos működésük feltételeire kell tekintettel lenni —— nem lehet a gépállo- másokra olyan funkciót róni, mely lényegében a szántóföldek minőségének különbözőségéből—adódó földjáradék elvonását jelenti. Ezt a differenciált

adózás útján kell megoldani. **

Összefoglalva-, a gépállomások munkadíjtarifáit a különböző megren— ' delőkre *vonatkozóan egységesen, de ugyanakkor az egyes gépállomások önköltségét figyelembe véve, külön—külön kellene a gépállornás vezetőinek megállapítaniok. A teljesítményeknek ilyen formában történő pénzbeli ér— * tékelése lényegesen áttekinthetőbbé és világosabbá tenné a gépállomások jövedelmezőségi számításait. '

Felmerül a kérdés, hogy ez a rendszer nem vezetne—e indokolatlanul magas díjtarifákhoz azáltal, hogy ezek megállapítását csupán a gépállomá—

sok vezetőire bizzuk. A díjtarifák* megállapításánál a visszaéléseket két úton lehet megakadályozni. Egyrészt az állam területi kategóriánként maximálhatja a fontosabb munkák elvégzésének díját,_vagy pedig bizonyos haszonkulcsot állapíthat meg, melyet a gépállomások nem léphetnek túl;

Másrészt lehetőséget kell adni a gépállomások közötti versenyre, mely a díjtarifák csökkentéséhez és emellett a jobb minőségű munkához vezet. E verseny kifejlődését jelenleg az akadályozza, hogy a gépállomások nem dolgozhatnak egymás körzetében. Amennyiben nem szabnak mesterséges határokat a gépállomások működésének, úgy ez az egészséges vetélkedés _— mely a jó minőségű és olcsó munkában jutna kifejezésre —— csak elősegí—

tené a gazdaságos üzemeltetést. x

NAGYOBB HATÁSKÖRT A GÉPÁLLOMÁSOK VEZETÖINEK

Számos hiba forrása a gépállomások túlzottan centralizált irányítása.

Ez egyrészt abban mutatkozott meg, hogy a gépállomások vezetőinek nem adtak elegendő hatáskört a gépállomások önálló vezetéséhez, másrészt a centralizált vezetés következtében nem fordítottak elég gondot a gépállo—

mások helyi adottságainak kiaknázására.

Mint ismeretes, a vállalati igazgatóknak a múltban igen szűk intézke- dési jogkörük Volt. Különösen vonatkozik ez a gépállomások vezetőire. A munkaerőgazdálkodásról szólva például nemcsak, hogy munkakörönkénti kötött létszámkerettel kell dolgozniok — az ilyen kötöttség a mezőgazda—

sági munkák idényjellege következtében még nehézkesebb, mint az ipar—

ban —, hanem sok esetben még személy szerint is kijelölték a munkatár—

sakat (és nem is csak a vezetőállásúakat, ami —- bizonyos fokig — még in—

dokolt volna). Megtörtént, hogy a gépállomások felsőbb szerve — az üresen levő létszámkeretek betöltésére ———- az egyik gépállomásra küldött valakit, és az igazgató köteles volt alkalmazni még abban az esetben is, ha ezt fe—

leslegesnek tartotta.

Hasonló a helyzet a gépek elosztása tekintetében is. Az általános gya—

korlat szerint legkevésbé a gépállomások vezetői szólhatnak bele a gépállo—

másokra kerülő gépek kiválasztásába, holott elsősorban ők lennének illeté—

kesek arra, hogy kiválasszák a szükséges gépeket. Célszerű volna, ha a gép—

állomások vezetői közvetlenül a gépeket gyártó vállalattal vagy a gépeket értékesítő szervvel állnának kapcsolatban, és ők választanák ki azt a gépet, mellyel dolgozni akarnak.

2$

PELVA AGOS'mi'x _

ban, amelyeket a helyi ismeretek birtokában sokkal jobban látnak, mint irányító szetveik. A gazdaságos üzemeltetést csakis a helyi adottságok és erőforrások legteljesebb kihasználásával lehet megvalósítani. E helyi adott—

ságok kiaknázására —— éppen azok sokrétűsége és változatossága következ—

, ' tében —— általános formulákat adni nem lehet

A centralizált vezetés másik következménye az, hogy nem fordítottak elég figyelmet azokra az adottságokra, melyek az egyes gépállomások sajá—

tos helyZetéből, környezetéből származnak. A gépállomások gazdálkodását egységesen bírálták el, holott ezt nagymértékben befolyásolja számos olyan tényező, melyek gépállomásonként változnak. Véleményem szerint a jövő—

ben a gépállomások munkájának értékelésénél ezeket is figyelembe kell vennünk, már csak azért is, hogy megállapítsuk azokat a tartalékokat, me- lyek a gépállomások helyi adottságaiból származnak. Nézzük meg, hogy e helyi adottságok az önköltség alakulására milyen hatással vannak, és ezek—- nek az adottságoknak megfelelő kihasználása esetén milyen további tarta—

lékok állnak rendelkezésre.

Vizsgálatunkban az egy normálhold traktor— és motormunka önkölt—

ségének alakulását vegyük alapul. Ez a mutató két tényező változásának együttes hatását fejezi ki, éspedig az elvégzett munka mennyiségének és

összetételének, valamint a munkára fordított költségeknek változását.

A gépállomások helyi adottságai az önköltség alakulását mindenek- előtt az elvégzett munka mennyisége révén befolyásolják. Az adottságok közül kiemeltem az általam legfontosabbnak tartott három tényezőt, ezek:

a) a talaj— és domborzati viszonyok,

b) az erőgépek száma és teljesitőképessége,

c) a termelőszövetkezeti szántóterület nagysága.

Véleményem szerint végső soron e három tényező szabja meg a Vég——

zett vagy elvégzendő munka mennyiségét, és legnagyobb mértékben ezek befolyásolják, a termelési költségek alakulását is.

a) A talaj- és domborzati viszonyok befolyásolják mind az elvégezhető munka mennyiségét, mind pedig a *költségfelhasználást. A kedvezőtlen talaj— és domborzati viszonyok között dolgozó gépállomás lényegesen keve—

sebb munkát képes egy meghatározott időszak alatt elvégezni, mint azonos számú és teljesítményű erőgéppel rendelkező? de jobb körülmények között dolgozó gépállomás. Ugyanakkor az előbbi termelési költségei ugyanezen időszak alatt hasonlóak vagy még jóval magasabbak.

b) Az erőgépek száma és teljesitőképessége a gépállomáson rendelke—

zésre álló gépkapacitás szempontjából szab határt az elvégezhető munka mennyiségének. Ez a tényező közvetve a termelési költségek alakulására, ezen bel-ül főleg az állandó költségek nagyságára is kihatással van. Az erő—

gépek száma (bizonyos mértékig) ugyanis meghatározza a gépállomás nagy—- ságát, ez utóbbitól pedig nagy mértékben függ az állandó költségek alaku—

lása. Az állandó költségek egy jelentős része a gépállomás nagyságától füg—

getlen illetve nem növekszik vagy nem csökken a gépállomás nagyságának változásával azonos mértékben. _Ennek eredményeképpen a nagyobb gép—

állomásokon —- mivel ezeken több az erőgép, és így az elvégzett munka is

A-mondottakon kívül számos más kérdésben is megkötik; a génállomáe 77

GAZDASAGOSSAG A GÉPALLOMASOKON

: 937

nagyobb —- az allando költségek nagyobb mennyiségű munkát terhelnek, és ezért egy normalholdra kevesebb allando költség jut.

e) A' gépállomás a legjobb talaj— és domborzati viszonyok között és megfelelő számú erőgép esetében is csak úgy végezhet sok munkát, ha ren—- delkezése're all a munkalehetőséget elsősorban jelentő termelőszövetkezeti szántóterület. Ez a körülmény tehát a munkaalkalom szempontjából a munka mennyiségének szintén határt szab, és az előbbihez hasonlóan az elvégezhető munkamennyiség révén —— közvetve —— a termelési költségek nagysagat is befolyásolja. Ez azokban az esetekben válik igazán szembe—

tűnővé — amint ezt a későbbiekben látni is fogJuk —, amikor az erőgép- állományt és ezzel a gépállomás nagysagat is a rendelkezésre álló termelő—

szövetkezeti szántóhoz viszonyítva túlméretezték. Ezeknek a gépállomá—

soknak az önköltsége — egyeb adottságaikhoz képest — indokolatlanul magas. A termelőszövetkezeti szántó nagysága egyébként is befolyásolja a költségek alakulását. Mivel a nagyüzemi körülmények között végzett munka kevesebb költségráfordítást igényel, munkájának minél nagyobb részét végzi a termelőszövetkezetekben a gépállomás, annál kisebb az ön—

költsége. (Itt meg kell jegyezni, hogy amennyiben a gépállomások munkája ( más termelőszektorokban növekedni fog, akkor ennél a mutatónál azok területét is figyelembe kell majd venni.)

Nem kétséges, hogy az említett három tényezőn kívül az önköltség alakulását számos egyéb adottság is befolyásolja, de a további elemzés át- tekinthetősége érdekében ezektől eltekintünk.

E három említett helyi adottság hatását külön—külön csak bonyolult számítások segítségével lehetne lemérni. Ehhez járul még az is, hogy a sor—

rendet a tényezők között igen nehéz volna megállapítani. Ezért a termelési adottságok együttes hatásának lemérése céljából —— a fenti három tényező alapján ;— a gépállomásokat öt osztályba soroltam. Az első osztályba azok a nagy gépállomások tartoznak, melyek kedvező talaj— és domborzati viszo—

nyok között dolgoznak, és —— egy traktoregységre számítva —— nagy ter—

melőszövetkezeti szántóval rendelkeznek. Az ötödik, osztályban azok a kis gépállomások vannak, melyek kedvezőtlen talaj- és domborzati viszonyok között dolgoznak, és kevés termelőszövetkezeti szántóval rendelkeznek. A két szélső osztály között még három másik osztályt is képeztem, amelyek a három tényező fokozatainak megfelelően foglalják magukban a gépállo—

másokat.

'

A gépállomások osztályonkéntí megoszlása

A Kedvezőtlen talaj- és Egv góp- Egy traktoregvségre

gépállomások domborzati viszonyok állomásra jutó jutó mezőgazdasági Osztály százalékos között dolgozó gép- traktoregvségek termelőszövetkezeti .

megoszlása, állomások aránya! száma szántóterület

(százalékban) (kat, hold)

I ... ! 6.4 ! — I 6037 1654

II ... 1 163 ; l9,6 ! 5i,7 1305

m ... ] 47.53 26,8 I 34,6 963

IV ... J 265 78,3 ' 293 701)

V ... , 25) 1000 224 5557

l

!

/

* Kedvezőtlen tala—.j- és domborzati viszonyoknak a III. és IV. területi kategóriájú termelek-er számítottuk.

; 938 , , ' PELVA 'Aüosw'os '

.

, A rosszabb helyi adottságok az önköltség alakulásában nagy mérték——

ben éreztetik hatásukat. Minél rosszabbak a gépállomások termelési körül—, ményei, annál magasabb az önköltség Különösen az állandó költség növe—

kedik rohamosan a helyi adottságok romlásával párhuzamosan Amíg az egy normalholdra jutó változó költségeknél mindössze 20 százalékos a kü—

lönbség az I. és az V. osztály között, addig ez a különbség az állandó költ—

ségeknél meghaladja a 80 százalékot.

Egy normálhold traktor- és motormunka önköltsége (Ft)

Ebből

, Osztály Önköltség állandó § változó

költség _

;. §

L ... 9030 54,55 ? 36,35

II. ... 93,l3 § 57,03 § 36,l()

III. ... lO5,94 6834 37,60

IV, .) ... ll9,73 79,74 3939

V. ... 143,06 99,59 . 43,47

V. osztály az I . osztály

[százalékában ... ' 157,0 182,ő . 1]9,6

Az egy normálholdra jutó állandó költségek nagyobb mérvű növeke—

dése elsősorban annak következménye, hogy egy bizonyos mennyiségű gép—

park esetében —— az elvégzett munka mennyiségétől függetlenül —— állandó _ költségtételek jelentkeznek (alkalmazotti, bér, időbér, gépjavítási költség ) stb) Amennyiben a meglevő gépparkot nem használják ki megfelelően ——

a rossz talaj- és domborzati viszonyok vagy a kis termeloszovetkezetr szántóterület miatt ——-, az állandó költségek kevesebb teljesítményt terhel—

nek, és ezért az elvégzett munka egységére több állandó költség jut. A fen—

tiek alapján nyilvánValó hogy az önköltség osztályonkénti növekedése a helyi adottságokból következik. További kérdés, hogy ezt az osztályon—

kénti különbséget mennyiben lehet csökkenteni a rendelkezésre álló ter— ) melőszövetkezeti szántóterületnek és az erőgépek szamanak jobb össze—

hangolásaval.

A gépállomások megoszlása az egy normálholdra Jutó önköltség nagysága szerint

Ebből ,

Gép— . , . *

, ; , x , x ) , Hi) Ft-nál 85 a— 95 9:)-— 115 115 —l30 130— 140 140 Ft-nál

Osztál) áll-313111Kirk alacsonyabb Ft Ft Ft Ft magasabb

§ önköltséggel dolgozó gépállomások száma

I. ... 20 ) § 10 § 5 § ,, % § ,. ,)

II. ... r)] 16 ? m § 21 _ § 3 ': ; § _—

III. ... 149 ' 7 3 20 76 34 § 7 § 5

IV. ... 83 1 * 4 § 26 24 § lo * 18

V. ... 9 - _— —— § l l ' ' 5

Százalékos §

megoszlás ... 100,() 9,3 4 I,3 § IKM) 6,4 g,!)

§ § — ,

% § . a

(;AZDASAGOSSAG A GÉPALLOMASOKON 939

A gépállomások gazdálkodásában meglevő költségtartalékokat azonban, véleményem szerint, elsősorban nem az egyes osztályok különbségeinél kell keresnünk, hanem az azonos osztályba'tartozó —— tehat hasonlo termelési adottságokkal rendelkező — gépállomasok eltérő önköltségi adatainál.

Az azonos osztályba tartozó gépállomások önköltsége között igen nagy eltérések vannak. Ez arra világít rá, hogy a gépállomások nem egyformán használják ki közel azonos termelési adottságaikat, továbbá gazdálkodásuk—

ban a takarékosság elvét nem mindenhol érvényesítik.

Az osztályokon belüli különbség még világosabban mutatkozik meg ak—

kor, ha osztályonként összehasonlítjuk a legalacsonyabb és legmagasabb ön—

költséggel dolgozó gépállomások adatait.

Egy normálhold traktor- és motor—

munkára jutó ráfordítás a

!

i

Osztály [ legalacsonyabb ; legmagasabb önköltséggel dolgozó gépállomásokon

(Ft)

I. ... 78,68 ] 11,59

II. ... 72,66 13922

III. ... 74,7O x 159,92

IV. ... 82,67 178,02

V. ... 108,l() l95,99

Az alacsony önköltséggel dolgozó gépállomások lényegesen jobban hasz—

nálták ki traktoraikat, és így lényegesen több munkát végeztek költségeik- hez viszonyítva, mint a magas önköltséggel dolgozó gépállomások.

A traktoregységre jutó teljesítmény és az állandó költségek összehasonlitása

Legnagyobb ! Legkisebb Legkisebb ; Legnagyobb önköltséggel dolgozó gépállomásokon

OSZt'ál'V egy traktoregységre jutó egy normálhold traktor- és motor- teljesítmény munkára jutó allando költség

százalékban

" , — !

: .

I. ... l()O,U 1373 lO0,0 154,5

II. ... MOM § 1561) lO0,0 2573

III. ... , ll)(),0 3 2073 lO0,0 263,l !

IV. ... * mom ; 1415 mm 261,2r

V. ... 1001) ; 378,4 ]O(),0 , 2025

A rosszul dolgozó gépállomások egy normálhold traktor— és motormun—

kára jutó állandó költsége -— az V. osztály kivételével —— nagyobb mérték—

ben haladja meg a jól dolgozó gépallomások állandó költségét, mint ameny—

nyis'zer a traktorok teljesítménye a jól dolgozó gépállomásokon nagyobb, mint a rosszul dolgozóke'n. Ebből következik, hogy a magas önköltséget a _ rosszabb gépkihasználás csak részben indokolja, emellett jelentős szerepet játszik a rendelkezésre bocsátott hitelkeretekkel történő rossz gazdálkodás.

Az utóbbihoz hozzájárult az is, hogy az állandó költségek tervezéséhez meg—

állapított költségnormatívák lazák. '

940 PELVA Acos'ros

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az azonos körülmények között dolgozó gépállomások gazdálkodásában jelentős különbségek vannak, s ezek jórészt a laza pénzgazdálkodás következményei. Egyes gépállomási vezetők pazarlását nem gátolják, sőt takarják a tervezésnél alkalmazott, rosszul meg—

állapított költségnormativák. Éppen ezért a túlzottan centralizált irányítás helyett nagyobb önállóságot kell adni a gépállomások vezetőinek, érdekeltté kell tenni őket a gazdaságos 'termelésben, és jobban figyelembe kell venni a gépállomások gazdálkodásának értékelésénél azokat a helyi adottságokat, melyek a gazdálkodást jelentős mértékben befolyásolják, és még sok tarta- lékot rejtenek magukban.

A GÉPKIHASZNÁLÁS ÉS A GAZDASÁGOSSÁG KAPCSOLATA

Ez ideig a traktorok kihasználásának vizsgálatát főleg termelési vonat—

kozású kérdésnek tekintették, tehát csak főleg azzal törődtek, hogy a mező—

gazdasági idénymunkák idején megfelelő géppark álljon rendelkezésre a nagytömegű idénymunka elvégzésére. Ez abból a szemléletből fakadt, mely a ,,mindenáron való termelést" szorgalmazta, és háttérbe szorította a gazda—

ságosság követelményeit. A traktorok kihasználásánál pedig a gazdaságos üzemeltetésre ügyelni kell. E két szempontnak az érvényesítése nem áll ellentétben egymással, sőt előnyösen kiegészíti egymást.

A továbbiakban vizsgáljuk meg e két szempont követelményeit és azt, hogy. ezek megvalósításában a gépállomások 1955-ben milyen eredményeket

értek el. *

Amikor a fenti értelemben vett termelési vonatkozásban vizsgáljuk a

" traktorok kihasználását, akkor elsősorban azt tartjuk szem előtt, hogy a traktorokat az; egyes mezőgazdasági munkák elvégzésének időszakában azért kell jól kihasználni, mert *a szóbanforgó mezőgazdasági munka rövid időszakon belül való elvégzése, az agrotechnikai határidő betartása csak:/igy biztosítható. Különösen vonatkozik ez olyan időszakokra, amikor az idő—*

járás az esedékes munka elvégzését erősen gátolja. Például a hosszúra nyúlt tél leszűkíti a tavaszi munkák elvégzésének idejét, az esőzések gátolják az aratás vagy az őszi munkák befejezését. Ilyenkor a munka gyors elvegzesere

úgyszólván minden percet ki kell használni. *

Ugyanakkor a traktorok üzemeltetése úgy válhat gazdaságossá, ha a meglevő traktorállományt az egésziév folyiamán minél többet foglalkoztat—- ják, s ezzel az állandó költségek egy normálholdra jutó összegét mindjobban "

csökkentik. A két követelmény közül elsődleges a termelési vonatkozású;

ami az egyes mezőgazdasági munkák elvégzési idejének lerövidítésére vo— : natkozik. Éppen ezért a traktorállományt —'— egy bizonyos gépkihasználási fok figyelembevételével —— arra az időszakra kell méretezni, amikor a leg- nagyobb munkaszükséglet jelentkezik. Ez az őszi szántás és vetési munkák időszaka. A továbbiakban a gazdaságossági követelmény figyelembevétele azt jelenti, hogy ennek a felduzzasztott traktorállománynak az év többi idő—

szakában is minél nagyobb munkalehetőséget kell biztosítani. E két alap—

vető követelmény kiegészíti egymást. Ugyanis, amikor a traktorok egész évi egyenletes (már amennyire azt 'a mezőgazdasági termelés sajátosságai lehe—

tővé teszik) üzemeltetésének biztosítására törekszünk, egyben a mezőgazda—

sági termelés munkafolyamatainak komplex gépesítését valósítjuk meg.

A gépállomások 1955. évi traktorkihasználási adatait vizsgálva megálla—

píthatjuk, hogy mind termelési, mind pedig gazdaságossági szempontból

(LfAZDASÁGÖSSAG A GÉPALLOMÁSOKON , 94]

nagy tartalékok vannak még a gépállomásokon: a traktorkihasználás foka 3955. évben 25,3, a munkacsúcs időszakában (június 1—től november 30—ig)

pedig 38,1 százalék volt. '

, Először vizsgáljuk meg a traktorkihasználást a munkacsúcs időszakban, amikor az a cél, hogy" az esedékes munkát minél rövidebb idő alatt végez—

zék el.

1955. őszén a gépállomások 32 százalékkal nagyobb traktorállománnyal rendelkeztek, mint egy évvel azelőtt, mégis hosszabb időszak alatt végezték el az őszi vetőszántást, mint az előző évben. (Lásd 1. ábra.)

1. ábra

Az egy—egy 'dekád alatt elvégzett őszi vetőszántás az összes őszi vetőszántásk

" százalékában

% _ %

zo 20

48

45

46 ——-— f§54gu ___16

fűőíeu

44— 14

42

'12

40

X

, 40

s w xx —

.k:

§ xx X 4

2 "e' ' ._ z

§": 1 1 ! 1 r ! IM—

! l !

0

40 117—20121—30 —70l11;20l21-51l 1—10011—20l21 50 7—70 m-za 2107 Szgafe/náef Uktaben 'A/ü vev/War December

* . 4

Mivel az őszi vetőszántás és vetés elhúzódott, a mélyszántás csúcsideje az előző évhez képest mintegy 20 nappal eltolódott. (Lásd 2. ábra.)

Ellenvetésként feltehető, hogy a munkaidőszak elhúzódása a kedvezőt—

len időjárás következménye. Erre azt válaszolhatjuk, hogy részben éppen azért kaptak traktorokat a gépállomások, hogy az időjárás viszontagságait ellensúlyozzák. A hiba az volt, hogy a traktorosokat a megnövekedett trak—

torállomány munkábaállítására és kihasználására nem tudták megfelelően mozgósítani. Ez főleg munkaszervezési hibákra vezethető vissza, melynek egyrészt a kiforratlan traktoros gárda, másrészt a gépállomás és a termelő- szövetkezetek munkájának összehangolatlansága az oka. A későbbiek során ezekre az okokra vissza fogok térni.

Vizsgáljuk meg továbbá a tráktorkihasználás alakulását 1955—ben a

gazdaságos üzemeltetés szempontjából is. Mint már említettem, a gazdasá—

gosság érvényesítése a gépkihasználásban elsősorban azt jelenti, hogy a , traktorállomány részére — a mezőgazdasági termelés keretein belül és' annak sajátosságait figyelembe véve — az év minél nagyobb részében bizto—

9142 " ,; . PELVA ÁGOSTON

sítani kell munkalehetőségeket Ehhez azonban megfelelő munkagépállo—

mányra van szükség

Jelenleg a gépállomások több munkagépből nincsenek kellően ellátva, ami akadályozza a traktorok jobb kihasználását is. A munkagépek hiánya , 1955—ben különösen az universal traktorok kihasználását akadályozta. Pél—

dául még 1955 december 31—én is közel 300 universal traktorhoz nem volt i'üggesztett kultivátor, 1710 Zetor traktorhoz mindössze 493 Zetor függesz—

tett fűkasza, a többi universal traktOrhoz pedig 71 traktoros fűkasza volt a gépállomásokon. Hasonló vagy még súlyosabb a helyzet a kapásnövények betakarításához szükséges gépeknél. 1955 december 31—én a gépállomások—

nak mindössze 188 répakiemelő és 34 burgonyakiszedő gépük volt. Nincs kellő számú gép a kuko'ricaszár gépi betakarításához sem. Ezeknek a gépek—

nek a hiánya a kapásnövények gyors és időbeni betakarítását és ezzel az őszi szántás—vetési munkák elvégzését is nagy mértékben akadályozta.

2. ábra

Az egy-egy dekád alatt elvégzett őszi mélyszántás az öszes őszi mélyszántás százalékában

% %

20 20

——-—-- 1954 év 1955éy

15 45

10 10

f' '-

5 s

o l l l i I I I ! l l l o

10 in zola50 7 mlf1—20I21-37 1—10111-2al24-30 7—10l74-20l21-37 , őzepfembe/v ahá/yer Mara/Mer December/7

' A megfelelő munkagépek hiánya tükröződik a traktorok dekádonkénti kihasználási mutatójában is. Elsősorban azokban az időszakokban alacsony a traktorok teljesítménye, amelyekben nem állnak rendelkezésre munka—, _ gépek a napirenden levő mezőgazdasági munkák elvégzésére. *

A traktorok kihasználása meg a mwacsúcsok idején sem volt meg- .Eelelő. így az őszi idényben —— amikorőá'munkaszükse'glet hosszabb időn ' keresztül. megkövetelte a traktorok teljes és két műszakos üzemeltetését ——

a traktorok átlagos napi teljesítménye csak 3 bormálhold körül ingadozott.

'Az őszi idény több dekádj'ában a kedvező időjárás ellenére sem volt kielé—

gítő a traktorok napi átlagos teljesítménye. Például, szeptember harmadik

GAZDASAGOSSÁG A GÉPÁILOMASOKON ' 943 (

és november első dekádjában meg sem közelítették az augusztusi teljesít- ményt, holott ezekben a dekádokban az időjárás nem akadályozta a mező—

gazdasági munkát.

A traktoregységre jutó napi teljesítmény 1955-ben (normálhold)

Napi teljesítmény az

Hónap 1. I u. III.

dekádban

Március ... 0,1 ' 0,3 2,2

Április ... 2,9 l,6 3,4

Május ... ' 3,6 2,2 l,3

Június ... 0,5 O,5 0,6

Július ... O,9 l,8 ] 3,9

Augusztus ... 5,l 5,9 6.1

Szeptember .— ... 3,2 3,3 ! 4,3

Október . . . ._... 3,6 3,1 2,0

November ... 3,4 2,1 2,6

December ... 3,3 ! l,2 l,?

* - ; I

A gépállomások tehát a traktorkihasználás fokozásában jelentős tarta—

lékokkal rendelkeznek. Ezekre összefoglalóan a következő tábla világít rá.

A traktorok megoszlása a rnűszakriorma teljesitésének foka szerint

100-nál __ _ _. : 221416!

kevesebb 101 140 141 180 181 220 több

Traktor —

műszaknormát teljesítő traktorok az 1955. március 31—én meglevő gépállomásí traktorok százalékában

Szántó ... 24,6 27,7 25,2 , l3,0 9,5

Universal ... l'7.2 ; 2l,() 24,5 ! 19,5 l7,8 Összes : 23,7 % 26,9 1 25,I % l3,8 ' 10,5

! § ! ?

A traktoroknak több mint 75 százaléka még 180 műszaknormát sem tel—

jesített (180 műszaknorma : 180 munkanap, 1 műszakos üzemelés és 100 százalékos normateljesítés mellett).

A traktorok kihasználásánál meglevő tartalékok kiaknázását elősegí—

tené, ha megszilárdítanák a gépállomások munkaerőhelyzetét, és tovább fejlesztenek a termelőszövetkezetek és gépállomások termelési kapcsolatait,, Amikor a gépállomasok munkaeröhelyzetének megszilárdításáról beszélek, elsősorban arra gondolok, hogy meg kell szüntetni a gépállomásokon a traktorosok vándorlását, és'ki kell alakítani egy olyan törzsg'árdát, melyre a legteljesebb mértékben támaszkodni lehet. 1955—ben ez a probléma a gep—

állomásokon meg nem oldódott meg. A traktorvezetőknek 675 százaléka cserélődött ki az év "folyamán (1954—ben 65,3 százalék). Ennek következté—

ben a gépallomások nagy részében számottevő törzsgárda nem alakulhatott ki', az 1955 december 31—i traktoros állománynak csak 216 százaléka dolgo—

zott 3 vagy ennél több éve jelenlegi munkahelyén.

* 944- . ; PELVA ÁGOSTON

A gépállomással munkaviszonyban álló traktorvezetők számának százalékos megoszlása a munkaviszony keletkezésének időpontja szerint "

Időszak Százalék

1952 január ) . elölt ... _ ... 13.41 1952. év ola ... 82

! 1953. év (313. ... 115 1954. év óta ... 22.53 1955. év Óta ...' ..._ A . 42.0

Összesen 100,0

A traktorvezetők nagymértékű fluktuácio'janak legfőbb oka az volt, hogy a helytelen munkaszervezés következtében a traktorosok teljesít—

ménye és átlagkeresete is alacsonyabb volt vagy erősen hullámzott. Anél—

kül, hogy a munkaszervezet korábbi formajat részletezném, megemlítem.

hogy az olyan munkaügyi intézkedések, mint az 1955. évi, amely többek között megszüntette az állandó munkagépkezelők alkalmazásának lehetősé—

gét és helyette segédtraktorosok alkalmazását írta elő, jelentősen hozzár—

járult a traktorosok jobb felhasználásához, a munkateljesítményeknek és a traktorosok átlagkeresetének emelkedéséhez.

A munkateljesitmény és az, átlagos havi kereset alakulása

, Munkások havi Egy termelő mun- ' Összes Ebből:— ,

átlagos állományi kásra jutó traktor munkám]; "aktowezetók

ÉV létszáma és motormunka V a

(fő) _ (normálhold) tlagos rag; keresete

1954 ... , ... 29 395 I 300 835 840

l955 ... 26 512 1 422 A 976 945

1954. év :: 100 902 ] 140,7' , 1165) ! 1125

l !

l

A traktoroknak az előzőkben említett kihasználásához hasonló problé—

mát vet fel a gépállomásokon a traktorvezetők foglalkoztatása. Egyrészt a gépállomásoknak érdeke, hogy a kampánymunkák idején a traktorokat két műszakban üzemeltessék, és ezért minden traktorhoz két vezetőt alkalmaz—

zanak, másrészt viszont nehézséget okoz az, hogy egész éven át két traktor—

vezetőnek munkát adjanak. Egyes gépállomások ——- úgy vélem, helyesen ——

azt a megoldást választják, hogy a traktorokhoz, ha átlagosan nem is kettő, de ehhez közelálló számú traktorvezetőt alkalmaznak. Más gépállomásokon

inkább, azt a megoldást választják, hogy kevesebb traktorvezetővel a kam——

pánymunka idején 10 óránál hosszabb munkaidőt teljesítsenek. Az adatok azt bizonyítják, hogy azok a. gépállomások érnek el kedvezőbb eredményt, amelyek egy traktorhoz több traktorvezetőt alkalmaznak. Ezeken a gép-—

állomásokon nemcsak a traktorok kihasználása kedvező, de a termelékeny—

ség is, ami feltehetően azzal függ össze, hogy a viszonylag magasabb trak—

toroslétszámmal dolgozó gepállomásokon jobb a munkaszervezés, és a mun—

kát egyenletesebben biztosítják.

GAZDASAGOSSAG A GÉPALLOMASOKON * 945

A traktorkilíasználás és a munkatermelékenység alakulása a traktoroslétszám szerint

" !

Egy traktorra Egy traktorosra 10 traktorra jutó Gépállomások jutó teljesitett jutó traktor- traktorvezetők száma megoszlása műszaknormák munka

' száma (normálhold)

15 fő alatt ... 47 135 — _396

15 fő (tervezett átlag) . 50 146 399

16—18 fő ... 143 158 392

18 fő felett ... ,. 72 189 405

A megnövekedett traktorvezetői állomány egész évi foglalkoztatásának problémája hasonló a traktorok kihasználásának kérdéséhez. Ha a gépállo—

mások munkáját sokrétűvé teszik, és a traktorok kihasználását az év minél nagyobb részében biztosítják, akkor foglalkoztatni tudják a traktorvezető—

ket is. A még fennmaradó időben pedig módját lehet találni annak, hogy az átmenetileg szabaddá váló traktorosokat a termelőszövetkezetekben foglal- koztassák, elsősorban az egyre növekvő termelőszövetkezeti gépállomány javításánál és karbantartásánál. Ennek gyakorlati megoldását nagyban elő- segítheti az, ha a traktoros valamelyik termelőszövetkezet tagja.

A traktorállomány növelésének együtt kell járni a traktorosok szakv—

képzettségének emelkedésével. Hogy egész éven át foglalkoztatni lehessen a traktorost, ahhoz a dolgozók sokoldalú képzettségére van szükség, hiszen az egyes speciális mezőgazdasági munkák gépesítése az új gépek hözzáértő kezelését követeli meg. Ezt csak olyan emberek tudják ellátni, akik meg—

felelő képzettséggel rendelkeznek nemcsak a gépek kezelését, hanem azok javítását és karbantartását illetően is.

A traktorok kihasználását mind egész évre vonatkozóan, mind pedig az egyes munkacsúcsok időszakában gátolja az is, hogy a gépállomások és termelőszövetkezetek munkaprogramját nem hangolják megfelelően össze.

A munka megfelelő összehangolását segítik ugyan a szerződések, a gép—

állomási tanács és a kihelyezett agronómusi hálózat, azonban a kívánt ered—

ményt —— kevés kivétellel —— még nem tudták elérni. A zökkenőmentes munka megvalósításához az emberi munkaerő, a fogat— és a gépi erő töké—

letes összehangolása szükséges. Ez igen nehéz üzemszervezési feladat, me—

lyet — véleményem,,szerint —— csak a termelőszövetkezeten belül lehet megoldani. Ez természetesen megköveteli, hogy a termelőszövetkezétek nagyobb hatáskört kapjanak a traktorok munkájának irányításában. A na—

gyobb hatáskör nem csorbíthatná a gépállomás szakembereinek jogait a termelőszövetkezetek munkájának szakirányításában. Ezt a szakirányítást azonban nem szűkítem le az egyes traktorok napi munkájának szervezé—

sére. Ez teljesen a termelőszövetkezet feladata. A gépállomás szakemberei elsősorban az átfogó üzemszervezési programok kidolgozásánál adjanak se—

gítséget a termelőszövetkezeteknek, melyekbe beletartozik az emberi munkaerő, a fogaterő és a gépi erő összehangolása is.

A fentiek gyakorlati megvalósítása céljából a traktorok nagyobb részét

a munkagépekkel együtt — a szükségletnek megfelelően — esetleg egész évre bérbe kell adni az ezeket foglalkoztatni tudó termelőszövetkezeteknek.

A traktorok üzembentartásáról, a traktorosok fizetéséről teljes egészében a gépállomás gondoskodna az eddigi gyakorlatnak megfelelően. A termelő—

, 946 _ , . PELVA: GAZDASÁGOSSAG A GÉPÁLLOMÁSOKON

szövetkezetek azonban nem az elvégzett munka alapján fizetnének a gép— "

állomásoknak, hanem egy bizonyos teljesítményhatárig előre megállapított bérleti díjat —- akár elérte ezt a traktor, akár nem ——-, ezen felül pedig csak a közvetlen termelési költséget (teljesítménybér, üzemanyag) térítenek meg a gépállomásnak

Tegyük fel, hogy 120 vagy 150 műszaknormateljesítménynek meg—

felelően állapítják meg az évi bérleti díjat. A traktorok ilyen fokú kihasz—

nálását feltételező bevétel biztosítja azt, hogy a gépállomás — takarékos gazdálkodás mellett — nem lesz veszteséges. Ugyanakkor a termelőszövet—

kezeteket —— a bérleti díj alapján —— anyagilag érdekeltté tesszük a trakto—

rok minél nagyobb mértékű kihasználásában Amennyiben az előirt 120—

'150 műszaknormát a traktor valamelyik termelőszövetkezetben elérte, akkor a további műszaknormateljesítmény után csak azokat a költségeket kell a gépállomásnak megtéríteni, mely közvetlenül a termeléssel függ össze. A gépállomások állandó költségeinek fedezetét már a bérleti díjnak biztosítani kell annál is inkább, mivel ezen költségek összege nem növek—

szik a traktorok nagyobb teljesítménye esetén.

Természetesen a bérleti díjak esetében is megvan annak a lehetősége, hogy az állam kedvezményeket biztosítson a termelőszövetkezeteknek, de csak azon az alapon, melyet már korábban említettem. A bérleti díjakat szigorúan az önköltség alapján kellene megállapítani.

A traktorok bérbeadási rendszere elősegítené azt is, hogy a termelő- szövetkezetek vezetői gyakorlatot szerezzenek a gépi erővel való, gazdálko—

dás megszervezésében és irányításában. Ez véleményem szerint jó átmene—

tet jelentene arra az időszakra, amikor a kifejlődő gazdasági és egyéb fel—

" tételeknek megfelelően kifizetődővé válik részükre, hogy gépeket Vásárol—

janak, és a bérbe vett gépek helyett azokat üzemeltessék

Azoknak a termelőszövetkezeteknek, melyek —— méretüknél fogva —- nem tudnák biztosítani a traktornak a bérleti díj összegének megfelelő ki- használását, továbbá az egyénileg gazdálkodó parasztok részére továbbra is munkánkénti elszámolással állnának rendelkezésre a gépállomások trak—

torai. Hasonló volna a helyzet azokkal a speciális gépekkel, melyeket egy—

egy termelőszövetkezet keretén belül nem lehet gazdaságosan üzemeltetni.

Véleményem szerint a traktorok üzemeltetésének említett _ rendszere lényegesen elősegítené a traktorok jobb kihasználását, és ösztönzően hatna a gépállomások és a termelőszövetkezetek termelési kapcsolatára.