Retegan,G.: Románia mezőgazdasági statisztikájának története 1860 előtt

784

transzformációt, akkor a célfüggvény a

N 0

Uzoni—2 h h

ha:-1 l '*'Nh mh

alakot ölti, a feltételi egyenlőtlenségek

pedig

L

[l/ 2 ahjahgv] isi, ...,r

hel

l

/2/ ogxhgi—í hal, ...,L

h

Minimalizálandó C, vagy ami ugyanaz

maximalizálandó (D z—C-t-co az /1/ és/2l

megkötések mellett. Az így fellépő konvex programozási feladat megoldására szerző

a próbálgatást ajánlja, ami abból áll:, hogy a célfüggvény az /1/ egyenlőtlensé-

gek közül az egyikkel mint Lagrange

multiplikátorral módosítja s megnézi, hogy az így adódó megoldás eleget tesz-e

a többi feltételi egyenlőtlenségnek, azaz

megvizsgálja, hogy a feltételi egyenlőt—

lenségek közül melyek lényegesek és me- lyek irrelevánsak.

Többlépcsős mintavétel esetén a feladat temészetesen bonyolultabb.

(Ism.: Éltető Ödön)

RETEGAN, G.:

ROMÁNIA MEZÖGAZDASÁGI

STATISZTIKÁJÁNAK TÖRTÉNETE 1860 ELOTT

(Istoria statisticíi agricole a Rominlei ina- inte de 1860. Caracteristlcile statistlcii agricole feudale si izvoarele ei vechi.) — Revista de Statisttca. 1963. 12. sz. 70—79. p.

G. Retegan nem könnyű feladatot tű- zött maga elé, amikor megírta az 1860 előtti román mezőgazdasági statisztika történetét, mert a hazai forrásdokumen—

tumok nagy része megsemmisült a máso- dik világháború alatt. A tanulmány mégis teljes képet nyújt az 1860 előtti mezőgaz- dasági számbavételekről, amelyek össze- fonódnak a román történelemmel és

ugyanakkor jellemzik is azt.

Szerző a legrégebbi időkig ment vissza

kutatásaiban. Ismerteti aTraianus császár korabeli római mezőgazdasági összeírások

lényegét, melyeknek három alapeleme

volt a: humana, terrana és animalium

(ember, föld és állatstatisztika). Ez még

a rabszolgaság korszakának statisztikája.

Ezek a mezőgazdasági számbavételek számszakiak és szövegesek voltak, szabá- lyos időközönként ismétlődtek, a biroda- lom gyengülésével azonban egyre ritkáb-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

bak lettek, majd összeomlásával meg is

szűntek.

A római birodalom mezőgazdasági sta- tisztikájának alapvető elemei meghono- sodtak a feudális utódállamokban és a ,,barbár" országokban is. Szerző megálla—

pitja, hogy a mai romániai területeken

levő feudális államokban nemcsak a ró—

mai hatás érvényesült, hanem a bizánci, a balkáni és a nyugat-európai is.

A feudális társadalomban a mezőgazda- sági statisztika a kizsákmányolás egyik eszközévé lett, nem ismétlődött szabályos időközönként és alapvető feladata a job—

bágyság demográfiai és gazdasági hely—

zetének számbavétele volt. Adatai alap—

ján történt az adókivetés. Lehetett az összeírásnak katonai jellege is, ilyen volt a II. József által 1785 és 1786—ban Er—

délyben elrendelt összeírás.

A lakosság gazdasági erejének számba—

vétele (munkaerő%földterület—Hermelés—t—

4—állattenyésztés) maga után vonta a né-

pességi statisztika fejlődését. Az adóztatá—

kat azonban jobban érdekelték a mező—

gazdaság adatai. Csak amikor a lakosság

annyira elszegényedett, hogy az uralkodó osztályok legfőbb bevételi forrása az em—

ber személyes adóztatása lett, vált újra fontossá a népességi statisztika. Egy

XVIII. századbeli krónikás, Manolache

Dragici szerint . "az országban annyi

felkelés dúlt, hogy az emberek nem tud- tak a birtokokon a földművelés után néz—

ni, mivel a lakosok eszeveszetten egyik helyről a másikra kóboroltak." Ezért sze-

repel a korabeli mezőgazdasági számba—

vételek lapján ilyen rovat: ,,elszökött job—

bágyok száma."

A román fejedelmek, a történelmi kö—

rülmények kényszerítő hatása alatt sűrűn váltogatták egymást. Feltételezhető, hogy

a fejedelmeket kinevező hatalom, megkö—

vetelte a mezőgazdasági összeírást, de erre korabeli bizonyítékok nincsenek. Arra azonban van bizonyíték, hogy némelyik

uralkodó alatt két-három összeírást is vé—

geztek, de ezek nem váltak rendszeressé.

Erdélyben a Habsburgok legnagyobb

erőfeszítései ellenére sem sikerült beve-

zetni a rendszeres mezőgazdasági össze—

írást.

A román területek feudális országaiban a statisztikai jellegű regisztrálásokat a

fejedelem, a földesurak és az egyház vé—

gezték.

A legpontosabb adatokkal a földesurak

és az egyházak rendelkeztek. A számada—

tokat jelentős terjedelmű szövegek egé— '

szítették ki.

Szerző hangsúlyozza a feudális mező—

gazdasági statisztika komplex jellegét.

Nem felelt meg már utóbb az egyszerű

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

(mezőgazdasági összeírás, hanem szükség volt olyan adatokra is, amelyek a társa—

idalmi relációkat jelezték. A földesúr és .a jobbágy viszonyát, a növénytermelés módját, a mezőgazdaság jellegét stb. Sze—

repeltek közigazgatási adatok is az össze-

'íróíveken, sőt be volt jegyezve a közeli

vásárok helye és időpontja is, számba vet—

ték a vizeket és nyilvántartották —— mint említettük — az elszökött jobbágyokat is.

G. Retegan a szakkifejezések elemzé—

sével gazdagon jellemzi a feudális mező—

785

gazdasági statisztika állapotát. Sok szó—

használat elsüllyedt az idők folyamán, két

legjellemzőbb kifejezést azonban megőr—

zött a történelem: a kataszter és az ur- bárium szavakat.

A tanulmány konklúziója: a mai román

területeken 1860 előtt csupán két olyan számbavétel volt (1838—ban és 1857—ben) amelyek jellegükben mai értelemben me—

zőgazdasági összeírásnak tekinthetők.

(Ism.: Cseres Tiborné)

GAZDASÁGSTATISZTI KA

KENDALL, M. G.:

A GAZDASÁGI ELEMZÉS ÚJ KILÁTÁSAI

(New prospects in economic analysis.) Lon—

Adon, 1960. Univ. of London -— The Athlone Press. 26 p.

A szerző a Stamp Memorial Lecture

című előadássorozat keretében 1960 no- vemberében a londoni egyetemen tartott

(előadásában a közgazdasági elemzés mo—

dern aspektusát kívánja megvilágítani.

Az utóbbi évtizedek tapasztalata arra a megállapításra vezeti —— és ezaközponti megállapítása —, hogy a haladás ütemét

nem annyira az inspiráció, mint a tech—

nológia szabja meg. A képzelet és a

meglátások fontossága nem csökken

ugyan, mert ezek nyújtják az indító öt—

leteket és mozgatóerőt, de következmé—

nyeik kidolgozása megfelelő technikai lehetőséget igényel. A közgazdaságtan-—

ban csak az utóbbi évek technológiai

fejlődése nyitotta meg az utat a gazda—

;sági elemzés mennyiségi tudománya szá—

mára. Ez a fejlődés húsz évvel ezelőtt nemcsak lehetetlen volt, de még előre—

látni sem igen lehetett. A közgazdaság—- tan forradalma nem annyira új elgon—

dolásokon, mint a technikai eszközökön nyugszik. Szerző négy területet említ az

elmúlt húsz év fejlődéséből: az adatok megszerzésének és feldolgozásának új

technikája; a mérnöki tudományból vett

modellek bevezetése; a számítógépek fel—

használása e modellek elemzésére és el—

lenőrzésére és hasonló mechanizmusok felhasználása gazdasági kísérletekre.

Ugyanakkor utal a közgazdaságtan spe—

ciális nehézségeire. Ilyenekként említi,

hogy

1. rendkívül komplex rendszerek viselkedé- sével foglalkozik, amelyeken belül óriási számú kölcsönhatás van;

2. a mérés problémája sokkal nehezebb, mint a természettudományokban;

3. a rendszer jó része vagy elvben megfi- 8 Statisztikai Szemle

gyelhetetlen, vagy gyakorlatilag nem esik megfigyelés alá;

4. nehéz a feltevéseket kísérletileg ellen—

őrizni;

5. a rendszer mozgását meghatározó felté- telek az emberi élettartamhoz mérten viszony- lag gyorsan változhatnak;

6. az emberi elmék, amelyek értik, vagy úgy vélik, hogy értik a rendszert, maguk is részei annak és felhasználják tudásukat annak megváltoztatására, ezért magasabb lo- gikai típusú kölcsönhatások állnak fenn.

A tudomány az ilyen rendszerek elem-

zésének még csak a küszöbén áll. Az első

feladat a klasszikus módszernek, amely ak—

sziomatikus jellegű átfogó rendszert ki—

vánt nyújtani magyarázatul, elvetése. A

szintézis majd a későbbi nemzedék fel—

adata, a ma feladata az analízis.

A gazdasági elemzés első problémája a megfigyelés kérdése. A probléma abban

áll, hogy lényegileg nem megfigyelhető

változókat kell megfigyelni, illetőleg eze—

ket gyakorlatilag megfigyelhető mennyi- ségi változók formájában kifejezni. Több mint száz év óta nagy tömegű gazdasági információt gyűjtöttek a fejlett országok, ezek azonban nagyrészt valamilyen admi—

nisztratív szükséglet melléktermékeiként jelentek meg és statisztikai hasznuk bi—

zonytalan. A helyzet gyökeresen megvál—

tozott a második világháború után. Alta—A lánosan elfogadottá vált az a tétel, hogy

statisztikai információt a gazdasági elem- zés sajátos céljára is érdemes biztosítani.

Az ökonometrikus problémája ma már nem annyira az információ megszerzése,

mint inkább az abban való Választás és annak felhasználása. Szerző azonban kü—

lön kiemeli a gazdasági információ egyik

típusát, amely ma is problémákat vet fel,

éspedig a többváltozós komplexumok tí—

pusát, amilyenek az életszínvonal, az ár—

színvonal, a kereslet, a foglalkoztatás, az ipari tevékenység stb.

A társadalomtudós helyzete annyival is nehezebb a természettudósénál, hogy