TÖRTÉNET! DOLGOZATOK
VESZPREM MEGYE TELEPULESHÁLÓZATA ÉS A FALVAK ETNIKAI KEPE"
DR. KOVACSICS JÓZSEF
Veszprém megye hazánk legkorábban benépesült megyéje. Települései kö—
zött szép számmal akadnak Xl—Xll. századi falvak. Ösi Árpád-kori helyneveink —
mint például Tomaj, Fajsz, Jutás, Görbő, Csopak, Szentkirályszabadja, Arács —- őrzik a honalapító törzsek első szálláshelyeinek emlékét.A VÁROS- ÉS KÖZSÉGHÁLÓZAT
Veszprém vármegye városhálózatának és várrendszerének történeti áttekin- tése azt mutatja, hogy az Árpád—korban megindult fejlődés a török megszállásig töretlen volt. A birtokigazgatásban, a védelemben, az igazságszolgáltatásban és az egyházigazgatásban egyaránt fontos szerepet töltöttek be városai. várai.
A megye területi beosztása 1946—ig lényeges változást nem szenvedett. Bár már a török hódoltság korában kialakult területén egy kis önálló vármegye, az úgynevezett Vecse—Szék. forrásaink ezt a területet is Veszprém vármegye határai között tárgyalják. Az egykorú térképek is itt tüntetik fel a Vecse—Székhez tartozó községeket. Mi is volt a Vecse—Szék? Kialakulása úgy kezdődött. hogy a győri püs- pök hat Veszprém vármegye községének (Döbrés, Kisjenő, Mezőszeg, Simaháza, Tapolcafő és Vecse) jobbágy lakosait felszabadította, és nemesi kiváltságokkal ru- házta fel. (Forrásaink közül némelyik ide sorolta Tüskevórt is, amelynek lakossága túlnyomó részben nem egyházi nemesekből, hanem jobbágyokból tevődött össze.) Ezek a községek a győri püspök más vármegyebeli egyházi nemesek lakta közsé- geivel együtt alkották a Vecse—Széket, melynek székhelye Vecsén (mai neve Som—
lóvecse) volt. A vármegyének volt törvényszéke, alispánja, főispánja. Az utolsó tisztújító közgyűlést 1846—ban tartották. Vecse—Szék önállósága a nemesi kiváltsá—
gok megszűnéséVel 1848—ban ért véget.
Ami Veszprém vármegye határait illeti: kisebb módosítások történtek 1836-ban, amikor Somogy vármegyétől kapott egy területrészt, valamint a Bach-korszakban, 1850-ben, amikor 12 községet, és 1854-ben, amikor 6 községet csatoltak át Zala vármegyétől Veszprém vármegyéhez. 1933—ban Enying határából kerültek át kisebb területrészek Somogy vármegyéhez, ugyanakkor Ádánd és Szabadhiclvég községek határából egyes területrészeket Somogy vármegyétől Veszprém vármegyéhez csa- toltak.
* A tanulmányhoz felhasználtuk a Veszprém megye helytörténeti lexikona (Szerk.: Kovacsics József.
Akadémiai Kiadó. Budapest. 1964. 438 old.) c. művet. -
574 ; DR. KOVACSICS JÓZSEF
A vármegye járási beosztására az első forrás az 1488. évi dica-(adó) lajstrom.'—
amely négy járást (processus) sorol fel. Az egyes járásokat az ott illetékes szolga—
biró nevével jelölik. A négy járás megfelelt a XIX. századi veszprém-enyingi. zirci,
pápai és devecseri járás területének. Az 1696. évi adóösszeírásban és a XVI". szá—zadi megyei összeírásokban állandóan és következetesen három járás szerepel.
(Nem szerepel a zirci járás.) Az 1741. évi és a későbbiekben kelt nemesi és más
összeírások. valamint az 1773. évi Lexicon Locorum2 Felső (superior), Középső (me—
dius) és Alsó (inferior) névvel illeti a három járást. Az 1780. évi nemesi összeírás—
ban jelennek meg a járások magyar nevei: pápai, devecseri és veszprémi járás.
A három járásra történt beosztás két és fél század után szűnik meg. és ll. József népszámlálásában visszatér a középkorban ismert négy járás: a pápai, a devecseri.
a veszprémi és a cseszneki járás. Ez utóbbi a pápai járás keleti. kisebb része. Ez a beosztás valamivel jobban megfelelt a közlekedésföldrajzi helyzetnek és a gaz—
dasági vonzás törvényének, ezért megmaradt a XIX. században is.
Ludavicus Nagy is e négy járást említi, melyekhez 170 falu és 276 diverticula
tartozott. Városai közül Veszprémről mint püspöki városról és 9 mezővárosról (De- vecser. Mezőkomárom, Marcaltő. Nagyvázsony, Pápa, Somlóvásárhely, Tüskevár.Várpalota, Zirc) tesz említést, megjegyezve, hogy valamennyi rendelkezik vásár—
joggal.3
Az abszolutizmus idején a veszprémi járásból kiválik az enyingi járás, ettől kezdve 1950-ig a megyének öt járása van. A cseszneki járás székhelye a szabadság—
harc után Zirc lesz, s ezentúl zirci járásnak nevezik. Zirc ugyan még ekkor közi—
gazgatási jellegét tekintve kisközség. népességi fejlődése azonban már megindult,
ellentétben Csesznekkel, amely feudális kiváltságai megszűnésével visszaesik.
Zirc lesz a hazai cisztercita apátság gazdasági. igazgatási, kulturális központja.
Nagyközséggé 1889-ben fejlesztik.
Legkisebb volt a járások között az enyingi járás, a legnagyobb mind a hozzá- tartozó községek számát. mind népességét tekintve a pápai járás.
A járási szervezetről szóló összefoglalónk után szólnunk kell a megye életé—
ben kiemelkedő szerepet játszó városi településekről. Minthogy a megyében talál—
juk meg a honalapító törzsek első szálláshelyeit, érthető . hogy a várossá szervező- dés is igen korán megindult. Legrégibb városaink között tartjuk számon Veszpré—
met, melyet már a Szent Istvánról szóló, 1109 táján írt ,,Legenda" városnak nevez.
Szent István tette püspöki. egyben ispánsági székhellyé. Végvára. melyet 1237-ben említenek először, különösen a XVl. században vált hadászati szempontból is igen fontossá. Az ipar, a bányászat kialakulásával és az egyetem alapításával új sze- repköri tényezők fejlesztették a várost." mely regionális jelentőségét tovább növelte.
Hasonlóképpen Árpád-kori település Tihany is, mely 1055-től központja az
l. András által alapított Tihanyi Apátságnak. 1417—ben Zsigmond király alatt kapott
vásártartási jogot, s ezzel egyidőben vált oppidummá (mezővárossá). Az apátság birtokaihoz 1534—ben már 12 falu tartozott. A török időkben az apátság szerepköre visszaesett. javait a vár kapta meg. 1684-ben a monostort is várrá alakították át.A XlX. század elején a fejlődés az apátság tulajdonában levő füredi gyógyvíz fel—
fedezése folytán egyre inkább Balatonfüredre tevődik át.
1A dicalis összeirásokról lásd: Kovacsícs József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanul- mányozásába (Megjelent: A történeti statisztika forrásai. A Központi Statisztikai Hivatal és az Országos Levéltár kiadványa Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1957. 5—50. old.), továbbá Bakács István e témának szentel! dolgozatát (uo. 51—81. old..)
2Lexicon Lacorum Univ. Regni Hungariae papulosarum (Magyarország helységeinek 1773—ban készült hivatalos összeállítása). Budapest. 1920. 335 old
3Ludovicus Nagy: Notitiae politico — geographico -— statisticae inclyti regni Hungariae. partiumaue eidem adnexarum, Buda. 1828. 429430. old.
VESZPRÉM MEGYE
575
Kiemelkedő védelmi és egyben birtokigazgatási központ jellege miatt emelke- dett a városok sorába Szigliget és Csobánc is. Mindkettő még a XIX. század köze- pén is őrizte városi rangját. A Lexicon Locorumban, Ludavicus Nagy Notitia-já—
ban és Fényes Elek geográfiai szótárában/' egyaránt fel van tüntetve mezővárosi jogállásuk.
Almád, Somlóvásárhely és Tüskevár alapvetően hiteleshelyi szerepének. illet- ve az ide telepített szerzetesrendeknek juttatott kiváltságoknak köszönhették vá- rosi jogállásukat. Az almádi apátságot 1121-ben alapították. több környékbeli falu és más megyebeli birtoktest tartozott az apátsághoz. 1477-ben mondják forrásaink oppidumnak. Országos vásártartási joggal rendelkezett. A török időkben elpusz—
tult. Ma már csak a monostor romjai láthatók. A Monostorapáti és Kapolcs közötti úton tábla jelzi az egykori apátság romjait.
Somlóvásárhely a feudális korban a megye egyik legjelentősebb települése volt. A közép— és újkorban egy ideig a megye székhelye. Itt volt a központja a vá- sárhelyi apácák gazdaságának. Városi jogállása még 1787-ben is megvolt.
Tüskevár (Nagyjenő) az itt épitett pálos monostornak és a monostor körül ki—
épített várnak köszönhette városi rangját. 1773-ban még őrizte városi jogállását.
Van arra is példa. hogy az egyházi központ egy ideig annak ellenére nem került a városok sorába, hogy ott szerzeteseket telepítettek le. Zirc annak ellenére nem kapott városi kiváltságot, hogy 1198-ban ide telepítették a cisztercita rendet.
és a helység a rend egyház- és birtokigazgatási központja lett. A XVI. században még falu, csak a rend XVlll. századi újratelepítése után. a század végén válik mezővárossá. A II. József—féle népszámlálásban és az apátság javainak 1786. évi összeirásában már mezővárosként van feltüntetve.
Tapolca 1241—ben szerepel először mezővárosként. Tapolcakés néven a püs- pöki tizedszedő kerület székhelye. 1331—ben a megye egyik törvényszéke Tapolcán működik.
Pápa városi jogállásában középkori építésű vára, vásártartási joga és bir- tokigazgatási funkciója játszott szerepet. A XVI. századtól emlegetik forrásaink oppidum néven. A vármegye gyűléseit a XVl—XVll. században felváltva tartották Veszprémben és Pápán.
Várpalota úgyszintén a megyei kiváltságos városok közé tartozott. 1476—tól volt vásártartási joga. A XV. században Pápa és Veszprém után a megye harmadik legnagyobb városa volt. Várpalotát is a vár és a birtokigozgatási központ jellege emelte kiemelt szerepkörre. Amikor 1650-ben az Ujlakyak után Zichy János győri kapitányé lett a vár. 35 falu tartozott hozzá.
A jelentősebb települések közé számított már a XV. században Sümeg is.
1490-től mezőváros. ltt laktak a veszprémi püspök egyházi nemesei és jobbágyai.
Városi jellegét birtokigazgatási, bíráskodási, valamint igazságszolgáltatási funk—
ciójának, püspöki székhely jellegének és várának köszönhette. 1715-ig a török időkben egyesitett Somogy és Zala vármegye Sümegexn tartotta gyűléseit.
Devecser az Esterházy uradalom egyik jelentős központja; várának felépítésé—
vel, 1539-ben tett szert kiemelt szerepkörre. Nagyvázsonyt 1580-tól nevezték oppi—
dumnak. 1569—ben kapott ispánsági jogot. Vára és birtokigazgatási szerepköre emelte ki a falvak sorából. A mezővárosok között találjuk Lovászpatonát és Marcal- tőt is. Lovászpatona, a királyi lovászok egykori települése már a XVI. században oppidum. A XIX. század első felének forrásai (Fényes Elek i.m.. 1828. évi összeírásf')
5'Fényes Elek: Magyarország goographiai szótára. mellyben minden város. falu. puszta, betűrendben körülményesen Ieiratik. i—lV. köt. Kozma ny. Pesten. 1851.
lsLásd például Tagányi Károly: Az 1828-iki országos összeírás végleges eredményei. Magyar Gazda- sógtörte'neti Szemle. 1869. "()—206. old.
576 DR. KOVACSICS JÓZSEF
Magda Pálű) is oppidumként tartják számon. Marcaltő várossá fejlődésében az jót-
szott szerepet, hogy az Amadé család itt kastélyt építtetett. és a falut uradalmi központtá fejlesztette. Marcaltő a XVII. század végén még lakatlan volt. 1718—ban telepítettek ide német telepeseket.Más a helyzet Csabrendek és Köveskál esetében. Mindkét településnél iga-
zolni tudjuk forrásaink alapján. hogy hosszabb-rövidebb ideig oppidumként szere—
peltek. lgy Csabrendek már 1589-ben vásártartási joggal rendelkezett. Fennma- radt pecsétje is igazolja városi jogáliását. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy ki-
váltságait megtartani nem tudta, és a XVIII. század végén már a falvak sorában
szerepel. Köveskál — bár kisebb hely volt, mint Csabrendek — még a XlX. század első felében is őrizte mezővárosi jogállását. A többi falutól tulajdonképpen csak abban különbözött. hogy volt vásártartási joga. Ez volt a helyzet Berhida. Kislőd.Peremarton és Szegvár esetében is. Forrásaink már a XV—XVl. században oppi-
dumként emlegetik őket. A mezővárosokban és a falvakban egyaránt a földesúr gyakorolta a jogokat, így az adókivetést és behajtást, de a bíráskodást is.Az emlitett városok mellett a török elleni védelemben igen fontos szerepet ját—
szottak azok a települések. amelyek Ugod kivételével városi rangra nem emelked- tek, de váraik révén kiemelkedő szerepet töltöttek be. Ilyenek voltak: Bátorkő. Ba-
konyújvár, Csesznek, Döbrönte. Esegvár. Hegyesd, Somlóvár, Ugod.
*
A XIX. század második felében az ipar. a bányászat. a kereskedelem fejlődése, valamint a vasúti közlekedés új elemeket hozott a városfejlődésbe. A korábbi funk—
ciók (egyházi, hiteleshelyi, birtokigazgatási. védelmi stb.) egy része megszűnt.
mások átalakultak. Mindez együtt járt a települések szerepkörének jelentős mér—
tékű módosulásával.
A községek szervezetében végbemenő változásokat a helységnévtári irodalom kialakulásával a XlX. század első harmadától tudjuk egyre pontosabban nyomon kísérni. Amint említettük, Ludovicus Nagy 170 faluról és 10 városról tesz említést.
A ll. József-féle népszámlálásban7 175 falu, illetve város szerepel. Mindez rávilágít arra, hogy a kis községek egyesítése, más esetben a községek szétválása meg—
kezdődött. A továbbiakban a közigazgatási változások főbb állomásait kísérjük fi- gyelemmel.
A XlX. század első felében, 1836 és 1863 között több törpe községnek az egye- sítése következett be. Ekkor egyesítették Eplényt Olaszfaluval, Hothalom ekkor ol- vadt be Bakonytamásiba. lváncháza Pápa határába. Kardosrét Nagyesztergárba.
Kisdém a vele összeépült Nagydémmel egyesült, Lőrinte Kolontárral, Nagyberzseny a vele összeépült Kisberzsennyel és Várda Somlójenővel.
A XIX. század második felében tovább folytatódott a törpe községek egyesüé lése, majd az 1871. évi XVIII. t.c. kapcsán. amely a rendezett tanáccsal nem biró mezővárosokot nagyközségekké. a közös jegyzőt tartó falvakat kisközségekké mi- nősítette, változás következett be a közigazgatási szervezet terén is.8 Veszprém és Pápa rendezett tanácsú város maradt. a mezővárosok — Várpalota, Tapolca, Sü—
meg, Zirc stb. —- nagyközségi szervezetet kaptak. A rendezett tanácsú városok
jogállását az 1886. évi XX". t.c. szabályozta.
6 Magda Pál: Magyar Országnak és a határ őrző katonaság vidékinek legújabb statisztikai és geog—
raphiai leírása. Pest. 1819. 586 old.
7Lósd például: Az első magyarországi népszámlálás (1784—87). Központi Statisztikai Hivatal. Buda- pest. 1960. 389 old.
3A XIX. sz. egyik legésszerűbb közigazgatási vonatkozású reformja a helységnevek megállapítása volt az 1698. évi IV. t.c. kapcsán. A Veszprém vármegyei helyneveket véglegesen az 1909 (ll) 25.84.672. BM Tendelettel állapították meg.
VESZPREM MEGYE 577
Ami a községegyesítési folyamatot illeti, a század végén, közelebbről 1892 és 1925 között történik meg Bakonymagyarszentlászlónak és Bakonynémetszentlászló- nak, továbbá Alsó—. Közép- és Felsőbalhásnak Szilasbalhással, Mesterinek Már-
kóval, Németpolánynak Magyarpolánnyal, Pórszalóknak Nemesszalókkal való
egyesítése. 1925-ben egyesítik Magyarszentkirályt és Németszentkirályt, Berhidát Kiskovácsival. 1927-ben Kishidegkutat Nagyhidegkúttal. Két évvel később _rende- lik el Alsó-, Közép- és Felsőiszkáz egyesítését, 1938-ban Berhidába újabb község olvadt be, Peremarton. A községegyesítési folyamatot a felszabadulás előtt két Ganna, Nagy- és Kisganna. továbbá Alsó- és Felsőgörzsöny községek 1939. évi összevonása zárja le.1890 és 1920 között alakul kisközségből nagyközséggé Almádi. Bakonybél, Bakonytamásí, Csetény (utóbbit 1926-ban visszafejlesztették kisközséggé). Mező—
lak, Mihályháza, Nyárád. Súr, Vörösberény, Zirc, 1920 és 1944 között Ajka. Bakony—
jákó, Gecse, Hajmáskér, Homokbödöge, Külsővat. Magyarpolány, Nagygyimót.
Nagytevel, Nagyvázsony, Nemesszalók, Pápasalamon, Pápateszér és Vaszar.
A felszabadulás után több reform szabályozta a közigazgatási szervezetet.
így 1946. január 1-jén a balatonfüredi járást a szentantalfai közjegyzőség kivételé—
vel Zala megyétől Veszprém megyéhez csatolják át (4330/1945. ME és 93.428/1945.
lV. BM). Ugyanezen évben hajtják végre Alsó-. Közép-. és Felsőiszkáz már koráb- ban elrendelt egyesitését. A következő évben Magyar- és Németbarnag egyesül, majd Adorjánháza és Egeralja, Ajka és Bódé, Balatonújhely és Siófok, Várpalota és lnota, Nemesleányfalu és Nagyvázsony, Síómaros és Balatonszabadi. Vanyola
és Pápanyőgér, Tósok és Tósokberénd egyesítése történik meg.
A megye határa és községszervezete módosult az 1950. évi megyerendezés során. A megyei reform során csatolták Veszprém megyéhez Zalából a keszthelyi, (: sümegi és a tapolcai járásokat, ezenkívül Vas megyéből a celldömölki járásból Kemeneshőgyész, Kemenesszentpéter. Magyargencs. Egyházaskesző és Várkesző községeket. Ugyanakkor elcsatolta a reform a zirci járásban fekvő Ácsteszér, Aka, Bakonybánk, Bakonyszombathely, Bársonyos, Csatka, Hánta. Kerékteleki, Réde és Súr községeket Komárom megyéhez, az enyingi járásból Mezőkomárom, Lajos—
komárom, Mezőszilas, Mezőszentgyörgy, Lepsény. Bolatonbozsok, Enying és Dég községeket Fejér megyéhez, Siófok, Balatonszabadi és Siómams községeket pedig Somogy megyéhez. 1954-ben Csikvánd, Gyarmat. Szerecseny, Malomsok községe—
ket csatolták át Győr—Sopron megyétől. Bakonycsernye község 1958-ban Fejér megyéhez került.
A felszabadulás előtti két várossal szemben (Pápa. Veszprém) ma nyolc város van a megyében, Ajka 1959. november 1-jén lett várossá. 1950-ben Bódé községet csatolták hozzá és 1953-ban Csékúttól 550 holdat és 580 lakost a Jókai-bányával és az ún. Kincses házakkal. majd 1959-ben Tósokberéndet egyesítették vele. Vár- palota 1951. október 21-én alakult várossá. Az utóbbi város területéhez kapcsol—
ták hozzá Fejér megyétől lnota községet is. Balatonfüred 1971. április 25—én, Ta- polca 1966. április 1-jén, Zirc. valamint Sümeg 1984. január 1-jei hatállyal alakult várossá.
1978—ban újabb változás következett be a megye területében. A Miniszterta—
nács az 1034/1978 (X. 6.) Mt. h. sz. határozatában Keszthely város és a keszthelyi járás Zala megyéhez történő átcsatolását rendelte el. A szervezeti változás végre- hajtásának az időpontja 1978. december 31. volt. 1984. január 1—jei hatállyal meg—
szűntek a járások (NET 23/1983. sz. határozata). Az említett reformok eredménye-
ként a megye nyolc városból és kilenc városkörnyéki. illetve nagyközségkörnyéki igazgatási egységből áll. Balatonalmádi városi jogú nagyközség lett.6 Statisztikai Szemle
578 DR. KOVACSICS JÓZSEF
ELPUSZTULT FALVAK, TELEPULESEK.—A FALVAK ETNIKAI KÉPE
A megye középkori településeinek a számát Csánki Dezső 375-re tette.g Mint—
hogy ezekből 96 puszta volt, melyek a dikalajstromokban nem szerepelnek, 1488—
ban 279—re tehetjük a lakott települések számát. A mohácsi vész után már meg—
kezdődik a falvak pusztulása, 1531-ben csupán 254 lakott település volt a törté—
neti Vészprém vármegyében. Az 1950-ben hozzácsatolt területrészen a XVl. század—
ban 352 település volt, ezekből 81 a keszthelyi járás területére esik. A legnagyobb falupusztulás a tizenötéves háború után következett be: 1609-ben mindössze 79 volt a lakott település — 249 az elpusztult —, tehát a települések háromnegyed ré—
sze elpusztult vagy lakatlanná vált.
A falvak számának alakulása és a népességszám korrelációs kapcsolatban van. mindkettő a termelési és társadalmi viszonyok jellemzője, azok alakulásának érzékeny mutatója.
1609 és 1696 között jelentékeny számban tűntek fel új puszták. összesen 22.
1696-ban 105. 1720-ban 120 volt a lakott települések száma, 1768-ban 165. Az 1720.
és 1768. évi számok összevetése igazolja, hogy e két időpont közé esik az új fal- vak építése. a puszták betelepítése. Mig 1696 és 1720 között csupán 15-tel szapo-
rodott a lakotthelyek száma, addig 1720 és 1768 között, mégegyszer annyi idő
alatt 45-tel, azaz háromszor annyival. mint az előző korszakban. Ez volt a telepi- tések, a falvak újranépesítésének a kora. Veszprém vármegye név szerint összeírt egykori településeinek nagyobbik része 1768—ban is puszta, elhagyott faluhely, szóm szerint 232. Ezt úgy kell magyarázni, hogy ahány régi pusztát benépesítették. ugyan—annyi új praedium (puszta) tűnt fel a forrásokban. Ilyenek: Aliga. Almádi. Baláca.
Bánto, Buzádfölde, Csabberek, Csehbánya, Esegvár, Füzfő, Németbánya. Pille.
Vasbánya stb. Az új puszták nevei a nagy birtokrendezések során jelentek meg, többet közülük már korábban is önálló határokkal használtak. azaz egyik-másik 1720—nál sokkal korábbi lehet. csak nem tudjuk megállapítani, mert a XVII. század—
ra hiányzanak a források. Az új puszták másik része azokból a külterületi lakotthe—' lyekből keletkezett, melyekben műhelyeket, kis ipari üzemeket szerveztek, mint Ném'etbányán, Csehbányán és Vasbányán.
Igy is tömegesen maradtak régi faluhelyek, melyek az évszázados pusztaság után többé nem népesültek be. Egyszerűen azért, mert nem találtak megtelepi- tésükre népességet. Máig meglevő jelentékeny puszták ezek, egyik—másik jelentős külterületi lakotthely. Nagyobb számmal a Tapolca-patak völgyében. Pápa kör—
nyékén és tőle északra, a Komárom megyével határos részeken s a megye déli ré- szein fekszenek.
Néhány adattal szemléltetjük azt a falupusztulást. amely a XVII. sz. végén köl—
vetkezett be a megyében. 1696-ban a dikátor -— az egytelkes nemesi helyekkel együtt -— 105 helységet talált lakottan, a többi 245 hosszabb vagy rövidebb idő óta puszta.
A 105 lakotthely így oszlik meg:
prezidium (vár). . . . . . . . 5
kuriális (kisnemesi, nem adózó népességű) falu . . . . . 24
kuriális és paraszti falu . . . 1
paraszti falu . . . 75
A tisztán parasztok által lakott 75 helyen összeírtak 1485 különböző nagyságú telken élő jobbágycsaládot, ugyanakkor 406 egész. fél stb. telket lakatlannak je—
9Csánkí Dezső: Magyarország történelmi földrajza o Hunyadiak korában lll. köt. Magyar Tudomá-
nyos Akadémia. Budapest. 1897. 201. old. "
VÉSZPRÉM MEGYE
579
gyeztek fel. Ha a kettő összege (1891) alapul vételével százalékarányt számítunk
a 75 helység telekállomónyának 21, 5 százaléka állt lakatlanul Ha ehhez hozzá- vesszük, hogy 1696— ban a településeknek kereken 70 százaléka puszta, akkor vi—lágosan áll előttünk a XVl—XVll. század mérlege és a XVIII. századra szállt örökség.
Semmivel sem volt jobb a helyzet a kuriális falvakban, amint az a pápai ke—
rület 1698. évi vizitációs jegyzőkönyvéből kitűnik.
Az egyes települések lakatlanságának a tartama átlagosan 150—200 év is volt. (Például Ako, Ácsteszér, Bakonybánk, Bakonygyepes, Bakonyjákó, Bakonypö—
löske, Bakonyság. Bakonyszentiván, Csékút. Döbrönte. Fenyőfő, Hánta, Herend.
Kisganna.)
Ami a volt balatonfüredi, tapolcai és sümegi járás területére eső falupusztulást illeti: itt 50 falu és város és 87 lakotthely pusztult el. A legnagyobb falupusztulás a Tapolca—Kapolcs—Balatoncsicsó—Dörgicse—Balatonfüred irányában fekvő falvak
környékén történt.
Diska és Bodon elpusztult falu Tapolca területébe olvadt: Dobos Sáskáéba:
Bécs Hegyesd községbe; Almád, Attak és Győr Monostorapátiba; Szentlélekuzsa, Nemesuzsa, Lesenceistvándba; Köbölkút Nemesgulácsba; Csergő. Szentmárton- földe Kapolcsba; Pataháza Győrhegye Diszelbe; Ráskó Taliándörögdbe; Szent—
balázs, Ság. Herend Balatoncsicsó határába; Szentbereckfa Szentantalfába: Sástó Köveskálba; Ecsér Kővágóörsbe; Ábrahám Salföldbe: Kisörs Balatonrendesbe:
Szarkadörgicse Dörgicsébe; Magyare, Kék Balatonfüredbe; Apáti Tihanyba; Kö—
vesd Aszófőbe.
Jelentős volt a falupusztulás Sümeg. Csabrendek. Zalaszegvár környékén is.
Ezen a területen állott egykor Püspökuzsa, Árokfő, Erek, Nívegy, amelyek Sümegbe;
Csab, Szentistváncsab. amelyek Csabrende'kbe; Dergecs és Ötvös, amelyek Dab—
rancba; Hobaj, Szentkirálykeszi, Kiskeszi. amelyek Gyepükajónba; Máh, amely Gógántába. Sárosdfő, amely Káptalanfába; Csépfalva, amely Zalaszegvárba ol- vadt. Emléküket alig egy-két faluban őrzik külterületi elnevezések.
Az elpusztult lakotthelyek közül kiemeljük Bablonka bencés birtokot (Szent István oklevelében 1034-ben említik), mely Tihany környékén feküdt. A Bács nevű praedium (: Gyulaffyak tulajdonát képezte, s Káptalantóti határában feküdt. 1260—
ban már említik létezését. Monostorapáti határában pusztult el Csekőháza és Faty—
tyash'áza praedium, Kiskál, Kislakos, Csompkeszi várföldet Tapolca környékére te- hetjük. Kereki 1292—ben tűnik fel Mindszentkálla határában. Papját 1333—ban em—
líti a pápai tizedjegyzék.
A puszták újratelepítése, az elhagyott faluhelyek benépesítése a XVIII. szá—
zadi birtokszervezés egyik leglényegesebb része volt A telepítő akció a történeti megyében 67 helyet. az 1950— ben hozzácsatolt területen a XVIII. században 31 hely- séget; összesen 98 települést érintett.
Megyénk bírtokmegoszlásának megfelelően a telepítésben a nagybirtokosok, itt is az Esterházyak és Zichyek, az egyháziak közül a veszprémi püspökség és a zirci apátság vezetett. A telepítések mindjárt a század elején megindultak. és az úrbérr'endezés idejére, 1768—ra túlnyomórészt be is fejeződtek. Először az elpusz- tult faluk helyei kerültek sorra, ezek alkotják a telepítések teljes számának 82 szó- zalékát, tehát több mint négyötödrészét, és csak egy tizedrész esik az új telepíté- sek're: A legnagyobb pusztásodás a Bakony falvait, az Esterházyak pápai és csesz—
neki uradalmát érte, ide esik e család telepítő tevékenységének legnagyobb része.
A régi puszta faluhelyek megtelepítése után került sor a két új bakonyi telep.:
Borzavőr és Lókút megépítésére. Már az úrbérrendezés idején és utána telepitet- tekÚSzentkirály, Szentlászló és Szombathely Csesznekhez tartozó, magyar'okáltal
óet
580 DR. KOVACSICS JÓZSEF
lakott falvak egy részébe németeket. miáltal megalapították Németszentkirályt,
Németszentlászlót és Németszombathelyt. Az Esterházyak öt új telepe mellett a zirci apátság épitett még egy új falut, Polány egy részében Németpolányt és a veszprémi káptalan Márkót.A volt balatonfüredi, tapolcai és sümegi járás területén harmincegyre te—
hető azoknak a falvaknak a száma, amelyeket a XVII. század végén, illetve a XVlll.
század folyamán újra telepítettek. Ezenkívül jelentős azoknak a településeknek a száma, amelyek a XVl. század folyamán hosszabb—rövidebb időre elnéptelenedtek.
de a békésebb idők beköszöntésével lakói visszatértek. Ilyen helyzet volt Tapolcán, amely 1566-ban már lakatlan. és csak 1572 után népesült be. Alsóörs. Bodorfa, Lesencefalu, Ötvös, Sümegprága, Szentantalfa. Vigánt és több más falu időleges lakatlansága forrásaink alapján ugyancsak megállapítható.
Ami a telepített községeket illeti: a legnagyobb telepítési akciót az 1950—ben hozzácsatolt és ma is a megyéhez tartozó községek között a XVI". században az egyház végezte; ez a telepített községek egyharmadát érintette. A balatonparti községek közül Aszófő, Balatonarács. Balatonakali, Balatonudvari, Balatonrendes.
Balatoncsicsó. Bazsi, Örvényes. Vászoly telepítésében a veszprémi püspökség, il—
letve a tihanyi apátság, Hetyefő telepítésében a türjei prépostság működött közre.
A XVI. század második felében lakatlanná vált Apáti mezőváros telepítését a ti- hanyi apátság 1647-ben rendelte el. a telepítés azonban nem járt sikerrel, Apáti többé nem szerepel a lakotthelyek között.
Az egyházi telepítésekhez hasonló arányban részesedtek a főnemesi uradal—
mak, köztük is kiemelkednek az Esterházyak, akik Hegyesd. Lesenceistvánd. Pe- tend, Pula, Sáska. Szőc, Zánka telepítésében voltak érdekeltek.
A telepítések kétharmada 1720 után történt; 1721 és 1750 között 31, 1751
után 9 község települt. A XVII. században két községet, 1700 és 1720 között 7 köz—
séget telepítettek. Néhány községnél többszöri telepítés történt. lgy például Ór—
vényest kétszer is telepítette a tihanyi apátság. Először 1662-ben magyarokkal, de mivel 1670 táján a falu lakói fosztogató csapatok miatt elmenekültek. másodszor 1773—ban történt a telepítés. ezúttal német telepesekkel.
Forrásaink lehetőséget adnak a telepített községek nemzetiségi megoszlásá—
nak a vizsgálatára is. Jelentékeny számú német érkezett Pápára és Várpalotára.
A telepített lakosok magyarok, németek és szlovákok. Míg azonban a törté- neti megyében a magyarok aránya alig több egyötödnél, a németeké lényegesen felülmúlja a háromötödöt, s csak a maradvány jelenti a szlovákokat, addig az 1945 után a megyéhez csatolt területen a XVIII. században telepitett 31 község megosz- lása a következő: 14 faluba németeket, 8 faluba magyarokat, 4 faluba vegyesen németeket és magyarokat. 1 faluba szlovákokat, 1 faluba vegyesen magyarokat.
németeket és szlovákokat telepítettek. Három falu esetében pedig nem volt megál- lapítható a telepesek nemzetiségi megoszlása.
A magyar telepesek Balatonudvari kivételével elsősorban a megye területén élő népességből kerültek ki. lde Pákozdrál jöttek a telepesek.
A magyar és az idegen telepesek arányából joggal következtethető, hogy a nagybirtokosok politikájának nem is felelt meg magyarok telepítése. sokkal inkább idegenek behívására fektették a súlyt. Az Esterházyak például bakonyi falvaikba kizárólag németeket hozattak, a veszprémi püspök Balatonrendesre. Bazsiba, Ba—
latoncsicsóba, Kislődbe és Városlődbe. valamint a hozzájuk tartozó kisüzemekbe németeket hivott. Ugyancsak németekkel népesítette be Ajkarendek és Szentjakab—
fa nevű faluját is. Az Esterházy család Hegyesdre, Pulára. Petendre. Sáskára né- meteket telepitett. Ha ehhez hozzátesszük. hogy a betelepülők túlnyomó részben
VESZPRÉM MEGYE 581
római katolikus vallásúak voltak, világosan látható a nagybirtokosok politikája.
Nem egy telepítőlevélben olvasható az a feltétel, hogy a vendégek, a telepesek csak római katolikus vallásúak lehetnek. A Somlóvecsén lakó jobbágyokat is az- zal ajánlják a Zichyeknek, hogy pápista hitűek. Ez a szempont általában az egész telepítő akció keretében uralkodó jellegű volt, bár a telepesek nem tanúsítottak jobbágyi engedelmességet uraikkal szemben. Márkó német telepesei például ke—
mény úrbéri harcba keveredtek urukkal, a veszprémi püspökkel.
A telepítések után 1768—ban, az úrbérrenclezés idejében a történeti Veszprém megye községei - a bennük beszélt nyelv alapján -— így oszlanak meg.
1. tábla
A Veszprém megyei községek megoszlása anyanyelv szerint
Aközségek
Beszélt nyelv , aránya
"a "W ' (százalék)
Magyar. . . 115 69.70
Német . . . 35 21.21
Szlovák . . . . . . . . . . . 7 4.24
Magyar—német . . . 7 4.24
Magyar—német—szvlovák . . . 1 0.61
Osszesen ' 165 ' 1oo,oo
Ami a telepes falvak földrajzi elhelyezkedését illeti, igen figyelemre méltó.
hogy a német és a szlovák helységek csaknem kivétel nélkül erdős és hegyes vi—
déken találhatók; a Bakonyban. Nagyvázsony és Várpalota környékén. Nincsenek
telepes falvak a Bittvapataktól nyugatra. Pápától északra és észak-keletre. A be-költöző németek és szlovákok korábbi miliőjüknek inkább megfelelő erdős vidékek
puszta faluhelyeire települtek.Végül arra a kérdésre kell válaszolni. honnan jöttek a vendégeknek (hospes) nevezett telepesek?
A telepesek korábbi lakóhelyeiről pontos adatok maradtak ránk. lgy Ajkaren- dekre a Győr megyei Gyarmatról érkeztek a németek, Bakonyoszlopra sziléziaiak és osztrákok, Kíspécselybe és Örvényesre Rajna—Pfalzból, Márkóra a mainzi her- cegségből és Regensburg környékéről németek. Nagytevelre sziléziai, frank, morva telepesek jöttek. A németek tehát birodalmuk legkülönbözőbb részeiből valók. ki- sebb részben az osztrák örökös tartományokból. Tekintélyesebb részük mégis sváb.
A szlovákokat Bársonyosra Nyitra, Ósküre Nyitra és Pozsony megyékből. valamint Besztercebánya környékéről telepítették, Szápórra pedig a megyebeli Akáról. a többi faluba Árva, Trencsén, Turóc és Hant megyékből.
Petrov az általunk említett 7 szlovák település mellett még kettőt jelez (Nagy-
esztergárt és Olaszfalut) szlovákokkal települt faluként.10 A telepesek az új hazá—
ban is megtartották kapcsolatukat a szülőfölddel (Márkó), kezdetben onnan nő—
sültek, és újabb telepeseket is hívtak. Részben ezzel magyarázható, hogy mind a németeknél, mind a szlovákoknál megmaradt az eredeti nyelvük és szokásaik is.
Ennek másik és fontosabb magyarázata természetesen az, hogy keveredés nélkül éltek egy faluban, és az. hogy településeík egymás szomszédságában feküdtek.
10 Petrov, A(lexei): Prispevky k historické demografii Slovenska v 18—19. stoleti. Akad. Ved. Umeni.
Praha. 1928. 330 old.
582 DR. KOVACSiGS mas—er
A települések nemzetiségi képének alakulását a továbbiakban nem a——'falvak- ban beszélt nyelv szerinti minősítés. hanem az össznépesség nemzetiség szerinti megoszlásának figyelembevételével kísérjük nyomon. A kérdés tanulmányozásához már pontosabb információkkal rendelkezünk. Kiindulóslként a XVI". század:.má—e sodik évtizedét. az 1720—as évet választjuk. majd a hivatalos népszámlálások ada- tait állítjuk idősorba. Ugyanis a községszám alapulvételével végzett becslés egya—
ránt egynek veszi a kis népességű községeket és a jelentős népességszámmal ren—
delkező nagyközségeket. sőt a városokat is. - ' '
2. tábla
Veszprém vármegye népességének megoszlása nemzetiségek szerint
1720, [ im. l 19003] mari 1941. % 1930.
Nemzetiség
évben (százalék)
l l
Magyar. . . . . . 94. 9 l 80.9l 343 9045; 94.1 l ! -99,8
Német . . . . . . 3.2 182 14,6 9.0É 5.4 § O,l
Szlovák (tót) . . . . 1,7l 0.9 0.8 0.2 0.1 ; 01
Egyéb . . . . . . 0.2 0.0! 0.3. 0.2 o.4**_ '
Összesen
100,
0! mao! menj 100,o §1oo,o ] 100,0
: i
' Anyanyelv szerint.
** A cigányok aránya 0.3 százalék.
Megjegyzés. Az adatok a számlálások időpontjában fennálló területre vonatkoznak.
Forrás: Hollós István: A vóndormozgalom hatása Veszprém vármegye népességének fejlődésére.
Magyar Statisztikai Szemle. 1936. évi 5. sz. 397—411. old.. valamint a hivatalos népszámlálások anyagai.
Az 1720. évi nemzetiségi adatokat Hollós István becsülte meg. Annak oka, hogy mindössze 3.2 százalékra —- véleményünk szerint túl alacsonyan — becsülte a németek arányát. abban keresendő. hogy az az adatforrás. amelyre becslése épült (az 1715—20. évi adóösszeírás) mindössze 35 999 főre teszi a megye népessé-
gét.11 Történeti demográfiai vizsgálatokból tudjuk, hogy Acsády feldolgozásából
kimaradtak jelentős számú nem adózó rétegek. Másik, és talán ez a jelentősebb hibaforrás: a nemzetiségi besorolás az adózók nevei alapján aszerint történt, hogy a név magyar, német vagy szláv hangzású volt—e. A 150 éves létbizonytalanságalatt a falvak népe állandó vándorlásban. mozgásban volt, a támadásoknak job—
ban kitett helyekről védettebb településekre húzódtak. Egyáltalán nem a nemzeti—
ségi lét megőrzése. hanem pusztán az élet mentése volt a cél.
Hollós szerint az egykor színtiszta magyar vármegye a reformáció előtt tiszta katolikus 5 a török előtt színmagyar volt. (Lm. 399. old.) Ehhez csupán azt tesszük hozzá, hogy a honfoglalás előtt a megyében jelentős szláv népesség élt. lévén a terület a Frank Birodalom része. Szent István alatt megkezdődik a német lovagok betelepítése, hittérítők, szerzetesek költöztek a megyébe. A folyamat folytatódik az Árpádok alatt is. Végül figyelemre méltó az a körülmény is. hogy a török idők-
ben a császári katonákból is telítődik (: német nemzetiségűek szóma. Viszont két—
ségtelen tény. hogy a legnagyobb változást a nemzetiségi összetételben a XVIII.
századi telepítések jelentették, amint ezt megfelelően dokumentálva magunk is alátámasztottuk. A változás mértékét egzaktabb módon a Lexicon Locorum adatai
alapján tudjuk bemutatni. Amint erre már utaltunk, ez a forrás feltünteti, hogy a
"Acsády Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában, 1720—21. Magyar Statisz- tikai Közlemények. Uj folyam. Xll. 1. Országos Statisztikai Hivatal. Budapest. 1896. 288 old.
VESZPRÉM MEGYE
583 faluban melyik nyelv volt a leggyakrabban használt nyelv. Ha különvélasztjuk a
magyar, a német és a szláv nyelvet beszélő községeket. és ezekhez egyenként hoz—
zórendeljük az 1785. évi népességet. úgy becsülhetjük. hogy a megye népességé-
nek a 83 százaléka a magyar. 13 százaléka a német és 4 százaléka a szlovák nyel—
vet beszélte.
' A XVI". században németekkel telepítették be.
3. tábla
W Községek jelentősebb számú német anyanyelvű lakossal, 1941
Ebből a német
Köz;ég . Népesség ' anyanyelvűek
magyar es nemet összesen '
neve [szóma , mán"
— (százalék)
Aka*—Acker . 762 415 545
Acsteszér* . . . . . 1031 191 18,5
Ba'kony—gyiróV—Gerisdorf 567 457 80,6
Balkanyjówkót—Jlalkob 1777 1578 88,8
Baikanynónwa * 1204 720 59.8
Ba'konykoppónf 477 327 68,6
Bazkonyoszl—op* 1056 831 78.7
Bakonypétmw . . . 522 373 71,5
Bawkounypölöská' . . . . . 773 666 862
Bakonyszentívón*——Sanktíva.n 569 275 48.13
Bakonyszűcf 871 567 65,1
Bónd*—Band . 705 616 87,4
Béb*-—Wip 491 299 609
Döbrönte* . . . 549 485 88,3
Fáa—rkasgyepűLWirtsháusel 627 355 56.6
Feunyőlfő* . . . 504 294 58,3
Gun na * . . . 876 849 96.9
Herend" . . . . . . . . 1478 1087 735
lharkútH—Ahombrunnen 171 88 51,5
Kislőd* . . 1652 1368 82,8
Kolworvtóf . . . 769 156 20.3
Csehbc'mya***—Bőhmíschütten . 402 299 74.11
Lókú1t****—Rossbrunun . . 2217 1610 72,6
Magyar és N—émetpolóny* . 1856 1418 76.4
Márkó*—Matrk . . 801 703 87,8
Nagyeszter—góP' . . . . 1241 600 48.3
Nagytevel*—-Deutschdörfl 909 718 79.0
N ém etbamag * . . . . 284 55 19,4
NémetbóunyaüDeu—tschüwtt 428 361 84.3
Pápaenyőgéű' . 233 173 74,2
Form" . . . 892 619 69,4
Ola szfal u *——Wallzlendo rf 1659 650 39,2
Romó.nd* . . . . . . 545 311 57.1
Szenotgósl**—Saínktg—alllen , 4579 641 14.0
Úrkút*——Urbrulnun 1683 1176 69,9
Zirc* . . . 3062 158 5,2
Városllőd* . 1885 1614 85,6
Vöröstó* 318 57 17.9
** Magyarokkal és németekkel települt községek (Szentga'lra a XVIII.
németek).
*** Csehekkel és szlovákokkal !elepült község.
**" Németekkel és szlovákokkal települt község.
sz. végén vándoroltak be a
A német nyelvű falvak a történeti megyében: Aka. Bánd, Béb, Berénd. Csé'kút.
Ganna, Kisganna, Bakonygyirót. Jakó. Hidegkut, Kislőd, Kolontár. Koppány, Márkó.
584 DR. KOV'ACSlCS JÓZSEF
Marcaltő, Nóna. iNémetbarnag, Németpolóny. Németszentlószló, Nyőge'r. Nagy—
tevel. Olaszfalu, Oszlop, Péterd, Porva, Romónd. Szentiván, Szűcs (Bakony). Város
lőd, Vöröstó, Zirc (összesen 31 község); az 1950-ben; hozzácsatolt területen Bazsi.Gyepü. Hegyesd, Hosztót. Örvényes. Pula, Sáska, Szentjakabfa, Zalagalsa, Zánka.
összesen 10 község. Ha a mai területre visszaszómítjuk az adatokat. 1773-ban 215
magyar, 41 német és 7 szlovák talut találunk. Utóbbiak: Bársonyos. Bakonycsernye.Jósd, Lókút, Súr, Szópór, Uskü.
A német és a szlovák települések a XVIII. század végén Veszprém megyében
0014:er
mul-wo O A za
u'm'rfwúrO rám záró;
Mira .. ..
mm mim ami , GW
OO ' Con/Apró
;rmo'ro Army/%p omám'r
O ll'éme/ föl:/ak
A Szlovák falvak
! Megjegyzés: Aka, Bársonyos és Súr Komárom megyéhez, Bakonycsernye Fejér megyéhez lett átcsa—
to va.
A nemzetiségek 1869—ben a megyében közel a lakosság egyötödét tették ki.
A magyar nyelvű oktatás szervezetté tételével és az asszimilációval a századfor- dulóra 16 százalék alá, 1930—ra pedig 10 százalék alá csökkent a német nemzeti—
ségűek aranya.
Ebben a folyamatban nagymértékben jatszott közre a vándorlás. A német la- kossag körében különösen nagy volt az Észak—Amerikaba és Kanadába irányuló
vándorlás. A kivándorolt lakosok helyére magyarok települtek, ezáltal a korábban
egységes etnikumú falu vegyes összetételűvé vélt, ami elősegítette az asszimilációt.Az asszimiláció mértékét különösen a magyar nyelv használatának terjedésével mérhetjük le.
1880-ban a 33 356 német közül csupán 439 százalék beszélt magyarul, 1930- ban a 22 024 főből már 80 százalék. A szlovákok a magyar nyelvet nagyobb há- nyadban beszélték, minta németek. 1880-ban 727, 1930—ban 94,9 százalék. Ter—
VESZPREM MEGYE 585
mészetesen utóbbiak abszolút számban kisebb tömeget képviseltek. 1880—ban 1717,
1930—ban 512 szlovákot írtak össze a megyében.1941—ben a megye lakosságának 98,1 százaléka tudott magyarul.
Újabb változást hozott a nemzetiségek számában a második világháború után a kitelepítés. de a vándorlások is érintették a népesség nemzetiségi összetételét.
Az előző. 3. táblában azokat a falvakat tüntettük fel, amelyekben jelentősebb számban éltek német anyanyelvű lakosok, és amelyeket a népességcserék a leg- jobban érintettek.
A felsorolt községek közül Bakonypölöske, Csehbánya, Döbrönte. Farkasgyepű.
Herend. lharkűt. Németbánya és Úrkút azért nem szerepeltek a németekkel tele—
pített községek 1773. évi jegyzékében (Lexicon Locorum). mert ebben az időben még puszták. 1828-ban is csupán a külterületi lakotthelyek között találjuk őket.
Ácsteszért 1772-ben telepítették be, tehát nem kerülhetett még bele az 1772—ben készült községjegyzékbe. Nagyesztergárt magyar településnek tüntette fel a Lexi—
con, bár 1751 és 1761 között német telepesekkel telepítették be. Az 1737—ben telepí—
tett Fenyőfő pedig nem található a lexikonban.
A 3. táblában felsorolt községekben lakott a német anyanyelvű lakosságnak 87.3 százaléka. Különösen jelentősen érintette a kitelepítés Bánd, Bakonyjákó. Döb—
rönte, Farkasgyepű. Fenyőfő, lharkút, Kislőd, Nagytevel és Úrkút községeket.
A kitelepítések miatt és egyéb pszichológiai okok következtében az 1949—es
népszámlálás nem adhatott reális képet a nemzetiségi megoszlásban bekövetke-
zett változásról. Az ezt követő két legutóbbi népszámlálás közül az 1970. évi az anyanyelvi, az 1980. évi a nemzetiségi adatokat közli.4. tábla
Veszprém megye lakosságának megoszlása anyanyelv, illetve nemzetiség szerint
6970-ben 1980-ban
Megnevezés anyanyelv nemzetiség
szerint (százalék)
Magyar . . . l 99,5 99,8
Német . . . 0.1 0.1
Cigány . . . , 0,3 ! 0.1
Egyéb . o,1 ,..
Összesen ] 100,0 ! 100,0
Az 1980—as népszámlálás szerint a megye területén 238 német nemzetiségű lakos élt. A többi nemzetiségekhez tartozók száma egyenként még a félszázat sem érte el.
A közölt 1970. évi, illetve 1980. évi népszámlálási arányszámoknál lényegesen magasabb a nemzetiségek aránya egy 1980—ban végzett adatgyűjtés szerint. Ek- kor olyan községekben végeztek a helyi viszonyokkal ismerős községi (városi) ta—
nácsok útján összeírást, ahol az előző népszámlálások szerint említésre méltó számban éltek német, szlovák, román. délszláv vagy más nemzetiségűek. Az alkal—
mazott módszer az volt . hogy azokat a családokat tekintették valamely nemzeti- séghez tartozónak, amelyek származásuk miatt vagy a velük együtt lakó családta—
gokkal való vérségi kapcsolat következtében beszélték a nemzetiség nyelvét.
A tanácsi minősítés szerint a megye lakosságának a német nemzetiségűek 10,6, a szlovákok 1.7, a románok és a délszlávok 1.1 százalékát tették ki.
586 DR. KOVACSICS: VESZPRÉM MEGYE
Adataink tükrében úgy tűnik, hogy a tanácsi adatgyűjtés a korábbi adatgyűj;
tésekhez képest magasabbra becsülte a megyében a nemzetiségek arányát. Nem valószínű azonban. hogy az 1941. évi népszámlálás során megállapított aranyok- nól magasabb lett volna a nemzetiségek aranya.
TÁRGVSZÓ: Település. Etnikum.
PE3iOME
B CBoeM ouepne anrop paccmarpu'aaer paaaurue n crauosnenue cem noCenenuü : KOMHTaTe BecnpeM, u raxme sosunknoaenne nauuouanwoü c'rpym—ypu, xapamep " mac- urraő saceneuuü npocnemuaax ux nameuenm Ha nparmneuuu ucrexumx 450ne1'.
OH ananusupyer nocraanennue uonpocsr : nenemm na ne rnaw, : nepaoi ucc—
neayer paaaurue cem ropvoa " een, a no napon paaopennue Aepeanu " aran—ceann oópas cen. l'loxaauaaer ranme uc'ropmrecnun cpon gaumeuun Haceneunn no smuueckuM rpynnaM.
BUMMARY
The author describes in his study the development of the settlement netWOrk in coun- ty Veszprém as well as zthe development of the ethsnic structure, the characteristics, size and changes in settling, strictly following up the changes during the last 450 years.
The topic is dealt with in itwo Chapters. The first Chapter ran—alzyzes the development of town and commune network while the second on-e deals with the deserted virllages and with the e'ehnical features of villages. The historical background of the changes in the population by ethnical groups is also give—n.
