912 STA'l'ilSZTlKAl IRODALMI FIGYELÓ
évesek akkorcsoparhjváiban, azoiknóll, Oklllk vá- laszút előttit ál'lnalk, akiknek társadalmi se- gítségre, az idősebbek tapasztalatára van szükségük. A teljes megelégedetbség. illetve elég-edemlenség azoknál a személyeknél a legmagasabb. ahol a szülők magasabb is- kolai végzettséggel rendelkeznek. A mutn- kóscsalá—dból származók 52 százalékának realizálódott az elkepzelese; aki olyan csa- lódiból származott. ahol a szülő maga'saibb iskolai végzettségű. ott csak 36 százalék- ban nyilallkozralk úgy, hogy teljes miértek- ben elégedethek; csaknem 12 százalékuk azt állítja, hogy munkája és korábbi elké—ple- lései között semmi közös nincs; csaknem 5 százaléka pedig meg szeretné vó'litozfraihnii munlkójóit.
Érdekesek a munkával való megelégedett- ség és elégedetlenség motiváció—i: a meg- kérdezettek több mint 60 százaléka a mű- vészi munka jellegéről mint a tevékenyeég vonzó oldaláról beszélt, több mint 60 szó- zallélk tevékenységén—ek társadalmi haszná- ról, és hogy ez a munka megfelel képes- ség-einek. Az elégedetllenbég tényezői kö—
zött első helyre került a munkaszervezéssel va'ló elégedetlenség (iszínlházii lkol'lekltívákbain), a közösségben a művészi kapcsolataik hiá- nya. a lakádkőrüilményeldkel való elégedet- lenség és az alacsony bérek. A megxklérdie- zetteknek azonban csak 30 százaléka akar- ta áutlkiépezni magát és szakmát vázlfroztavtni.
A megkérdezettek többsége nem korlátozza tevékenységét SZűlk szakmai terü—letre, ez mu- tatja a többség társaidallmi—palimilkai aktivi—
táisánialk szinvonalát. (A megkérdezettek 70 százaléka végez rendszeresen társadalmi munkák.)
A megkérdezettek rendszeresen olvasnak, nagyobb ré'szülk rendszeresen jár színházba, moziba, múzeumba, kiállításra. 77 százalé—
ku—knalk saját könyvtárra van. több mint 60 százalék politikai jellegű szemináriumon ta- null.
A megkérdezettek nagy részének jók az élet- és munkakörülményei. 63 százalékuk önálló —- 20 százalékuk 3—4iszobálsu 33 százza- léikuk kétszobás, 10 százalékuk egyszobás - lakasban el. Több mint 77 százalékuk-nak havi keresete meghaladja a 90 rubelt.
A kutatás eredményei arról tanúskodnak, hogy a művészértelmiség társadalmilag Ork- tiv csoport. Nem termeli magárt újra az alapvető szakmai csoportokban. bővülése széles társadalmi alapokon nyugszik. A volt munkások és kolihozxparasztak. valamint gyer- mekeik aránya nő a fiatalabb korosztályok- ban, bár egyes szellemi csoportok (zené- izeik, zeneszerzők) társadalmi bázisa szű-
ül.
A miwniszmériumaknak és hatóságoknak na—
gyofbb ügyel—met kell foirdíhaniiiulk a főiskoilára jelentkező munkás. és ipwairaiszhszáirmazázsú
Elarulok felkészítésére és a bekerülési esé- lyek ki'egyenlirbésére. Ugyancsak törődniük kell az öntevékeny körök. stúdiók munkájá—
yail, ahol :: munlkás- és pam—sztszőrmazá-sú fianaldk kiegészitő művészeti feliké'sziréeben részesü-lnek. A művészérreltmii—ség egysége egyáltalában nem zárja ki azt. hogy szó—
molnii kell egyes csoportok érdekeivel és speci á lis szükségleteivel.
(ism.: Matoricz Anna)
USE-EM, M. —- MlLLER, 5. M,:
PRllMllLEGllUM ES DOMlNAlNCLlA:
A FELSÓ OSZTÁLY SZEREPE AZ AMERIKA" FiE—LSÓOKTAMSBNN
(Privilege and daminatiion: the role af the upper class in American higher education. — Social Science Information. 1905. 6. sz. "PS-41145. p.
A Social Science Information c. folyóirat sziiimfpozion—t tartott R. Boudon párizsi szocio- lógus ,.A mobilitási esélyek egyenlőtlensé- g'e" (L'inégaliiré des chances) c. munkájá- val kapcsola—tban. Boudon e műveiben a társadalmi mobilitás és az okramási rendszer közötti összefüggéseket elemezte modellek segítségével. Alapvető megállapítása az, hogy a közokiratósi rendszer nagyfokú széle- sedése, az oktatás ,,demakrartizálódúrsa" el- lenére a társadalmi mobilitás esélye—ivben meglevő egyenlőtlenség—ek alig változtak.
Más szóval: a fejlett kapitalista társadal- makban a magasabb társadalmi kategóriák- ból származók esélyei viálrtoz—amlavnul lényege- sen nagyobbak a kedvező társadalmi pozi- aiák'ba jutásra. mint a munkás- és paraszt- szá'rmazá'sú fia-'bcrlaké, noha ez urtólbbiialk kö- zül lényegében többen szereznek magasabb iskolai végzettséget. mint egy-két évüizveddel korábban.
IBouidion ennek a jelenségnek a magyaró—
zafcára bilpofcebilkus modelleket használ fel.
Ezekbe olyan társadalmi mobilitási arany- szc'rmolkiat vesz fel, amelyek többé-kevésbé megfelelnek a tőkés társadalmakban meg- figyelt adatolknzaik. Model'lijeiben á'l'razlc'rban lineáris összefüggéseket tételez fel a társa- dalmi származás és az iskolai iavábbmnm- lás, az iskolai végzemtség és a karrier kö- zöm. Ez azt jelenti, hogy a magasabb tár- sadalmi rétegből való származással maga- sabb iskolai végzettség jár együtt. illetve a magasabb iskolai végzettséggel arányo- san kedvezőbbek a karrier esélyek.
A szerzők különböző amerikai adatfelvé- telek alapján azt bizonyítják, hogy az Egye—
sült Államokban a Boudon által megálla- pított összefüggések nem lineáribaik. hanem exponenciális jellegűek, mert a társadalmi hierarchia csúcsán levőlk gyermekei különö- sen nagy arányban jutnak be az egyete- msekre. Más szóval a h—ierarahisa alacsonyabb
STATlSZTlKAl IRO DALMI FlGYELÖ
913
fokán elhelyezkedő társadalmi kategóriák között nem olyan nagy a különbség, mint a legmagasabb társadalmi kategória (vál—
lalati vezetők, tulajdonosok, a legjobban kereső ént-elmiségieik) és az utána következő kategória (alsóbb szintű szellemi foglalko—
zásúaik) között.
A felsőoktatási intézményekben való to- vábbtanulás alakulását a társadalmi szár- mazás függvényében két adatfelvétel alap- ján elemzik. Ezek: 1. az 1960—ban közép- iskolát végzettek továbbtanulásónaik orszá—
gos vizsgálata: 2. az 1957—ben Wisconsin államban a középiskola utolsó osztályába jtó—rák longitudinális vizsgálata. M'indikiétvizs- gálatban mérték a diákok szellemi képes- ségeit (matematika, logikus gondolkodás stb.), illetve intelligenciaszintjét.
Az eredmények azt mutatják., hogy a leg- jobb képességű tanulókat kivéve, alkiknielk továbbtanulását a társadalmi származás li- neárisan befolyásolta (a magasabb társra- dalzmi rétegből származók arányosan na- gyobb arányban tanultok tovább), a tovább- tanulási arányok a lineárisnvál nagyobb mértékben nőnek a társadalmi hierarchia csúcsa felé közeledve. Más szóval: a leg—
magasabb társadalmi kategóriába tartozók gyenge képességű gyermekei is nagy arány- ban jutna—k beafelsőolkitalási intézményekbe, mig az alacsonyabb származásúak közül csak a legjobb képességűek tanultalk tovább (de azok is kisebb arányban, mint ked- vezőbb társadalmi származású és hasonló
képesség ű iskolatá rsaiik) .
ismeretes, hogy a felsőoktatási intézmé- nyek szinvonala eltérő az Egyesült Államok- ban. A szerzők 1966—ban felvett 180 első—
éves egyetemi hallgató adatai alapján ta- nulmányozták, hogy a társadalmi származás hogyan befolyásolta az egyetem kiválasz- tását. A vizsgálatban a diákok képességeit is figyelembe vették.
A szerzők vizsgálatának adatai az előbb említett ősszvefüxggiésekne'k lényegében fordi—
tottjáit murtattálk. Ezek szerint a gyenge kié- pesrségű fiataloknál a társadalmi számma- zás nem befolyásolja erősen az egyetem megválasztását, (: jó képességűek esetében azonban a társadalmi származás hatása igen erős: a társadalmi hierarchia csucsón levő családokból származók sokkal nagyobb arányban jutnak be az ,,elit" egyetemek- re, mint alacsonyabb társadalmi szárma- zású, de azonos képességű társaik. Más szóval a legjobb egyetemekre való bejutás a felső osztály legjobb képességű gyerme—
ikeinek monopóliuma.
Az említett wisconsini logitudinrális vizs—
gálat alapján azt is elemezték, hogy milyen tényezők befolyásolták az egyetem elvégzé- sét. Itt ismét a társadalmi származás erős hatása mutatkozott meg: az azonos intel-
140 Statisztikai Szemle
dalmi
arányban végzik el sikeresen az egyetemet, lig-enciájú hallgatók közül a magas társa- származvá'súaik lényegesen nagyobb mint alacsonyabb származású társaik.
Tehát a felsőfokú oktatás egész folyama—
tában —- az egyetemi felvételtől annak be- fejezéséig — előnyben vannak a magasabb társadalmi osztályból származók, és külö- nösen nagy előnyeik vannak a társadalmi—
hiierarahia csúcsán levő családok gyermekei- nek. Ezt a következők érzékeltetik össze- foglalóan: ha az amerikai társadalmat a jövedelemnagysóg szerint öt kvinitilisire oszt- juik akkor a legmagasabb és legalacsonyabb k—vintilis része az egyetemet elvégző férfiak között 39, illetve 7 százalék, a nők között 48, illetve 4 százalék. Összehaisionlltáslkiép- pen a szerzők idézik (: jövedelmi adatokat is: a felső kvinitilis kapja az összes jön/ede- lem 42 százalékát, a legalsó kivinitilis pe- dig 5 százalékot (az 1960-as években). A szerzők szerint ez világosan kifie—jiezi, hogy milyen osztályha'talom érvényesül a felsőfo—
kú iskolai végzettség megszerzésének terü—
letén. Ebben szerepet játszik az állami is- koláik finanszírozási rendszere, az ösztön- díjak és tanulási költségek együttese, az egyetemi felvételi követelmények jellege, a sikeres egyetemi karrierhiez szükség—es szemé—
lyiségjegyek jellege, amelyek mind a maga- sabb társadalmi származásúakat részesítik előnyben.
A felső kvintilis azonban, a szerzők sze-
rint, semmiképpen sem azonosítható Ame—ri—
ka felső osztályán/al. Az utóbbi azokból te- vődik össze, (Jikllk tulajdon, munikalkör vagy rokoni kapcsolat révén a kapitalista vál—
lalartok vezetői—nek körébe tartoznak, miázs szó- val a felső osztály tagjait a termelőeszkö—
zők igazgatóinak és vállalati vezetőinek foglalkozás—i csoportjában kell keresni. A szerzők ezért elemeznek néhány újabb aime- rikai adatfelvételt, amelyek az ilyen pozi—
ciókat betöltők társadalmi jellemzőit mutat- ják ki. Az adatok szerint, az ilyen pozíció- kat betőltőknek kb. kétharmada olyan csa- ládból származik, ahol az apa is hasonló pozícióba-n volt. A fennmaradó egyharmad- rész is többségében a hierarchia csúcsá- hoz közel álló társadalmi csoportokból szár- mozik.
A felső osztályba való jutás'bon a tőke öröklése, illetve a családi vállalatba való elhelyezés mellett növekvő szerepet játszik a "megfelelő" iskolai végzettség biztosítása a felső rétegek gyermekei számára. Az egye- temi végzettség majdnem teljesen általános követelmény az ilyen pozíoiákba való beju-
táshoz, jelentősége van azonban annaík is,
hogy melyik egyetemen szerezték végzettsé- gü—ket. Az üzleti ,.ielit" vizsgálatokban meg—
kérdezette'knek k'b. egyharmada a három ve—
zető egyetemen (Harvard, Princeton, Yale),
914 STATISZTllKAl lRODAlLMl FIGYELÓ
több mint fele a tizenkét vezető egyetem—en szerezte végzettségét.
A tanulmány utolsó részében a szerzők azt vizsgálják. milyen szerepe van az egye- temi oktatásnak a felső osztály kialakításá- ban. Úgy látják, hogy nem annyira az is- meretek átadása a lényeges, mint inkább bizonyos viselkedési stílusok 'miegtanírtása.
továbbá a felső osztály által eltogadott ér- tékek átültetése az egyetemi hal—lgotólklba.
Lényegesek azok a személyes kapcsolatok is, amelyek a felső osztály jövendő tagjai között az egyetemeken kiolalkulnlalk. Mivel az egyetemi ismeretségek sok esetben há- zassághoz vezetnek. az ,.ellit" egyetemek hozzájárulnak a felső osztály endogámiájá- nank biztosításához is.
A szerzők megállapításailkot abban foglal—
jálk össze. hogy a felső osztályokból szár- mazó fiatalok túlsúlya az egyetemeken mintegy kizárja az alsóbb társadalmi kate- góriáikrból származók egy részét a felsőok- tatásból és ezáltal a társadalmi felem—elke-
désből. E túllsú'ly következtében a felső osz- tály jóval nagyobb mértékben részesül az oktatási szolgáltatásakból, amelyeket jelen- tős részben közpénzekből fedeznek, mint amilyen mértékben adófizetéssel hozzájárul .az ország felsőoktatási intézményeinek fenn-
tartásához.
A szerzők elfogadják Boudonnolk azt a kö- vetkeztetését, hogya mobilitási eséllyeklegyen- lőtlenségé't (: l'egereclmrény-esebtben az anya- ai (jövedelmi) egyenlőtlenségek csökkenté—
sén keresztül lehetne mérsékelni, de meg.
jegyzik, hogy az oktatási rendszeren belül is megfelelő lépéseket kellene tenni annak * érdekében, hogy az alsó tásrrado'limii kate- góriák—ból származók nagyobb arányban jus—
sanak be a felsőoktatási intézményekbe. . Ezt vagy az egyetemi létszámuk nagyfokú emelésével, vagy a felső osztályból szár- mazók arányának határozott csökkentésé—
vel lehet elémi.
(llsm. : Andorka Rudolf)
lPARST'ATl—SZTllKA
LITVAK, C.:
AZ 1975. ÉVI
FOTOALNYAiG—BNER—GETHKAI MÉRLEGBESZAMOLÓ
(Omsebnxij toplivno-ener etiaseszlkij ballalnesz zsa 1975.) — Vesztník Snatisztl i. 1975. M. sz. 40-47. p.
A Szovjetunió Központi Statisztikai Hiva- talán—alk egyik legfontosabb feladata 1976- bain az, hogy biztosítsa az 1975. évre vonatko- zó összesített fűtőt]nyug-energetikai mérleg 'ki- dolgozó-sát az egész Szavietunióra. a szov—
jet szövetséges köztársaságokra és az auto- nóm szovjet köztáensauságdkna vonatkozóan, területenként és körzetenként.
Ennek érdekében az 1965—1970. évekhez hasonlóan valamennyi naponként 2 tonna (illetve ennél több) vagy 15.106 kilogramm- kollória hőenergia (illetve ennél több) fűtő- anyagot felhasználó és 100 kilowatt (vagy ennél több) elektromos teljesítménnyel ren- delkező fűztőanyag— és energlalfelh-asználó egységmérleget állít össze. A termelő, ér- tékesítő és szállítási vállalatok — függetle-nül napi fűtőanyag- és energiotogya'sztásulktól -—
ugyanigy mérlegbeszámolót készítenek. Azok az állami vállalatok és szervezetek. amelyek- nek nopi fűtőanyagáelhalsználása nem éri el a 2 tonnát (hőenergia esetén a 15.106 killxogmalmlmlkalóriát), és elektromos teljesít- ménye kisebb, mint 100 kilowatt. továbbá a szovhozok és kol'hozok, a több népglaz- dasági ágat érintő vállalatok, az egyesülé- sek, az össuszövetségi vállalatok és szer- vezet—ek a fűtőanyug—energetikai mérlegbe- számoló hxelyett rövid jelentést terjesztenek
elő a fűitőanya-g- és energiakészlet—élkül. -be- szerzésról, -felih—atsználáxsról és átadásról.
Az 1975. évi eredményeket tükröző ener- gliamérleg lonrásoldolánrazk mutatói nem vál- toztalk lényeges—en az 1970. évre készített mérleghez képest, csak az egyes mutatókat határozták meg pontosabban.
A mérleg felhasználás oldala viszont je- lentősen megváltozott a korábbiakhoz ké- pest. Például az új mérlegben a fűtőanyag- nak nyersanyagként történő felhasználását (egyéb fűtőanyagtajtáikra történő átalakítá- sát s az ezzel együtt járó melléktermékek keletkezését) nem az összes fűtőanyagliel- dolgozó váll latok-ra fogják kimutatni. ha- nem küllöln-lkulön a kőolajfeldolgozó válla—
latoknál, a gáz— és kokszkémiai gyáraiknál stb. MóleSíltOmtólk a nem fűtőa—nyagjelllegű termékek előállítására nyersanyagként fel- haszn—ált fűtőanyagak számbavételét is.
Ez a mutató nemcsak a vegyi termékek előállítására fordított fűtőanyag—xelhasznállást tükrözi majd, hanem például a keksz és kakszdora felhasználását elektród- vagy kdkszgáztermielésre, a szén—felhasználást aoe- tilén. kal-alumkarlbid, sziliaiurrlkairtbiid előállí- tására stb. is. A tárolási és szállítási vesz- teségek miutatószámába — az 1970. évre vo- natkozó mérlegitól eltérően - bell—eszá—mítjáuk a kőolajfeldolgozó vállalataik gázveszfceyé- geit tükröző adatokat is. valamint a kohá—
szati és kakszkémiai vállalatoknál kimutatt- hortó kakszgláz veszteségeket is. Nem veszik azonban figyelembe az olyan termelési-tech—
nológiái veszteségek—et, amelyek a fűtőanyag
