STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1058
A statisztikusképzésnek nehézségekkel is szem- be kellett néznie. A rendelkezésre álló pénzeszközök sokszor elégtelenek voltak. A statisztikai hivatalok- ban szervezett tanfolyamokon részt vevők eredmé- nyek tanulását nehezítette a napi munkával kapcsola- tos elfoglaltságuk. A képzésben kevés nő vett részt.
A számítástechnikai infrastruktúra hiányos volt. A külföldi támogatók közreműködése nemegyszer hosszabb-rövidebb időre megszakadt. Az angol, francia és portugál nyelven folyó képzés nem volt egyformán sikeres, különösen az utóbbi akadozott.
A külső segítség ugyanakkor nagyban hozzájá- rult ahhoz, hogy a programban részt vevő országok statisztikai hivatalaiban folyó munka színvonala kö- zeledjen egymáshoz, és megfeleljen a nemzetközi elvárásoknak. Mindezt az egységes tantervek és mi- nősítési rendszer révén tudták elérni. A statisztikus- képzés ismertetett rendszere harmincéves múltra te- kinthet vissza, és az 1990-es években szervezeti vál- toztatásokkal kívánják a fejlődését biztosítani.
(Ism.: Szász Kálmán)
SMEETON, N.:
A STATISZTIKA OKTATÁSA AZ ÁLTALÁNOS ORVOSI ÉS FOGORVOSI KÉPZÉSBEN (Statistical education in medicine and dentistry.) – The Statistician. 1997/4. sz. 521–527. p.
Az orvoslás és adatgyűjtés kapcsolata nem új keletű, Dániel Könyvének első fejezetében találunk már utalást az étkezési szokások és az egészség kö- zötti összefüggésre. Éppen ezért meglepő, hogy a statisztika és a biometria oktatása az egészségügyi képzésben nem tekint vissza jelentős múltra Nagy- Britanniában. Első alkalommal 1967-ben jelent meg az Általános Egészségügyi Tanács „Ajánlások az Egészségügyi Oktatáshoz” című állásfoglalásában az a gondolat, hogy az orvosképzésben ki kell térni a statisztika és a biometria módszerének tanítására is.
Az első ilyen jellegű kurzusokat az 1970-es évek első felében tartották, és 1975-ben már minden londoni egészségügyi oktatási intézményben a tan- terv része volt e tudományág oktatása.
Az egyesített Általános Orvosi és Fogorvosi Is- kolában (United Medical and Dental Schools) a Népegészségügyi Tanszéken belül működő Statisz- tikai Csoport munkatársai látják el az ide vonatkozó oktatási feladatokat. Ezekre az első év első félév- ében kerül sor, és hét előadásból és tíz gyakorlati foglalkozásból áll. A kurzus célja, hogy a hallgatók felismerjék a statisztika szerepét az orvoslásban és képesek legyenek megérteni és alkalmazni az alap- vető statisztikai módszereket. Az oktatásban hangsú- lyosan kap szerepet az az elgondolás, hogy sokkal fontosabb a statisztika és alkalmazási lehetőségeinek megértése, mint a statisztikai formulák megtanulása.
A részleteknek mindig utána lehet nézni a szakiroda- lomban, vagy lehet konzultálni a szakemberekkel.
A diákok jól fogadták ezen új tantárgy felvételét a tanrendbe. Általában, előnyben részesítették a gya- korlati foglalkozásokat az előadásokkal szemben. Az 1994–1995. évi oktatási évben vizsgázók 67 száza- léka „nagyon hasznos”-nak vagy „meglehetősen hasznos”-nak minősítette a gyakorlati foglalkozáso- kat, s a kedvező véleményt nyilvánítók aránya azóta is emelkedett.
Az oktatás további fejlesztésében szerepel a gyakorlati foglalkozások arányának növelése, ez azonban igényt jelent az oktatókkal szemben, ez a meglévő létszámmal nehezen valósítható meg. Az Egyesített Általános Orvosi és Fogorvosi Iskolában a kedvező számítástechnikai feltételek mellett a hallgatók önállóan sajátíthatják el egy oktatóprog- ram segítségével a statisztikai elemzési módszereket.
A diszciplína fokozatos elismerését jelzi, hogy 1989-től több londoni felsőfokú egészségügyi okta- tási intézményben epidemiológiából és statisztikában
„Bachelor of Science” tudományos fokozatot is lehet szerezni.
(Ism.: Mészáros Árpád)
GAZDASÁGSTATISZTIKA
PHELPS, E. S. – ZOEGA G.:
A „TERMÉSZETES RÁTA” ELMÉLETE ÉS AZ OECD-ORSZÁGOK MUNKANÉLKÜLISÉGE
(Natural-rate theory and OECD unemployment) – The Economic Journal. 1998. 448. sz. 782–801. p.
A tanulmány célja az OECD-országok munka- nélküliségi mutatóinak vizsgálata a munkanélküliség
„természetes ráta” elmélete alapján. Az 1970-es és az 1990-es évek között a munkanélküliségi ráta je- lentősen nőtt az Egyesült Államokban 5,5-ről 7, Ka- nadában 6-ról 10,5, Japánban 1,3-ről 2,3, Olaszor- szágban 3,5-ről 7,3-ra, az Egyesült Királyságban 3,8-ről 9, Franciaországban 2,8-ről 10, Nyugat- Németországban 0,8-ról 5,8 százalékra. Az egyes or- szágokban a munkanélküliség növekedését a fo-
