STE IN AURÉL KÜLSŐ TAO

• • • • • •

M

o

S T E IN AURÉL

KÜLSŐ TAO

AZ

IND0-PKRZ8A HATÁRVIDÉK OSI TÖRTÉNETE A FÖLDRAJZ ÉS ÚJABB KUTATÓ-UTAZÁSOK

VILÁGÁBAN

A M. TUD. AKADÉMIA 1934. OKTÓBER 11-ÉN TARTOTT ÖSSZES ÜLÉSÉN VETÍTETT KÉPEKKEL BEMUTATOTT ELŐADÁS

B E R Z E V 1 C Z Y A L B E R T

IO. ÉS T. TAO, ELNÖ K

M E G N Y I T Ó B E S Z É D É V E L

B U D A P E S T

KIADJA A MAGV*AR TUDOM ÁNYOS AK ADÉM IA 1935

S TE IN AURÉL

KÜLSŐ TAG

AZ

INDO-PERZSA HATÁRVIDÉK ŐSI TÖRTÉNETE A FÖLDRAJZ ÉS ÜJABB KUTATÓ-UTAZÁSOK

VILÁGÁBAN

A M. TUD. AKADÉMIA 1934. OKTÓBER 11-ÉN TARTOTT ÖSSZES ÜLÉSÉN VETÍTETT KÉPEKKEL BEMUTATOTT ELŐADÁS

B E R Z E V I C Z Y A L B E R T

IG. ÉS T. TAG, ELNÖK

M E G N Y I T Ó B E S Z É D É V E L

B U D A P E S T

KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1935

m

Soos SZÉülá'ÜKiiWVíiR

.ÁA9M.p.P&.

LELTÁRI SZÁM

FRANKUN-TÁRSULAT NYOMOÁJA

BERZEVICZY ALBERT

MEGNYITÓ BESZÉDE.

Akadémiánk tagjai és az érdeklődő közönség is em lékez­

nek rá, hogy Stein Aurél k. tag urat, Akadémiánknak régi jótevőjét már két ízben üdvözölhettük felolvasó asztalunk­

nál, éspedig 1925. januárban, amikor «Legbelsőbb Ázsia fö ld ­ rajzának hatása a történelemben» cím alatt és 1929-ben.

amidőn «N a gy Sándor nyomdokain az Indushoz» cím alatt tartott Akadémiánk összes ülésén tanulságos és nagyérdekű

előadást. . . . . «

Világhírű barátunknak 1933-ban Londonban angol n yel­

ven megjelent legújabb terjedelm es művéből, am elyet a kitűnő szerző engedélyével Akadémiánk «Ősi ösvényeken Azsiában» cím alatt a folyó év tavaszán m agyar fordításban gazdagon illusztrálva közzétehetett, közönségünk széles ré­

tegei előtt is ismeretes, hogy Stein Aurél úr 1901 óta folyta tott régészeti és földrajzi kutatásait foglalta össze ebben a hatal­

mas műben, am ely három tudományos kutató utazás ered­

ményeit tartalm azza. Ezek közül az első utazást 1900— 1901- ben Kínai Turkesztánban, a másodikat 1906— 1908 között harminc hónapig távolabb K eleten , végül a harmadikat 1913— 1916-ig még messzebb K e le t felé, K ín a belsejében tette meg. Ez a hét évre terjedő, 40,000 kilométeren keresztül a Tárim-medencében és a Takla-m akan-sivatag déli, valam int északi részén végzett három kutató utazás úttörő, nagyértékű felfedezésekkel gazdagította a Belső-Ázsiában vé g ze tt tudo­

mányos vizsgálódásoknak eddigi eredm ényeit.

A mai felolvasásában az illusztris szerző a legutolsó években az előbb em lített területtől tá v o l nyugatra eső

1*

4

(egyenes vonalban 2000 kilom éter hosszúságú) úton végzett kutatásainak eredm ényeivel lesz szíves bennünket m eg­

ism ertetni.

Már Stein Aurél barátom előbbi előadásai alkalmával m egemlékeztem a nagyszerű ajándékokról, melyekben ő Akadém iánk könyvtárát részesítette s m elyekkel épp úgy.

m int körünkben ism ételve tartott előadásaival ő újra meg újra bizonyította azt a példás, törhetetlen hőséget, m ely- lyel ő m agyar hazájához és Akadém iánkhoz ragaszkodik s m elyért mi annál hálásabbak vagyunk, minél magasabbra em elik őt tudományos érdem ei a m űvelt v ilá g közvélem é­

nyében.

De hálásan akarunk megemlékezni ezúttal is arról a bő­

kezűségről. m ellyel a nagy angol nemzet kitűnő hazánkfiának az ő szolgálatában évek során át fáradhatatlanul tett vilá gra ­ szóló utazásait s azok eredményeinek közlését lehetővé tette.

Ez az áldozatkészség kötelezett arra is. hogy mai előadására N agybritannia m agyarországi hivatalos képviseletét m egh ív­

juk és örömmel üdvözöljük. Mr. Eg. R edw ard urat, a K ö ­ vetség sajtótudósítóját.

Tekintettel arra a támogatásra, amelyben kitűnő társunk kutatásait az amerikai Harvard-egyetem is részesítette, az Egyesült-Állam ok itteni képviseletét is m eghívni bátorkod­

tunk.

K öszönettel kell még megemlékeznünk arról is, hogy a kiváló szerző úrnak 1932 óta Perzsiábán tett három kutató utazását a perzsa kormány m indig engedélyével és segítségé­

ve l tám ogatta, m inthogy azonban Budapesten nincs perzsa követség, az előadásról csak utólag küldhetünk Róm ába a perzsa követséghez értesítést.

Id. W einwurm Antal Budapest, IV., Kam arm ayer K iro ly-u tc a 5

AZ INDOPERZSA HATÁRVIDÉK ŐSI TÖRTÉNETE A FÖLDRAJZ ÉS ÚJABB KUTATÓ-UTAZÁSOK VILÁGÁBAN

Jó szerencsém úgy akarta, hogy kutatómunkám az utóbbi öt év folyam án olyan tájakra vezérelt, am elyek régé­

szeti tekintetben eddigelé úgyszólván teljesen érintetlenek maradtak s különben is csak kevéssé voltak nyugaton ism e­

retesek.

Ez a föld a vele kapcsolatos etnológiai és történelm i kérdések révén mindig különösképpen von zott és érdekelt.

Arra a nagykiterjedésű s jórészt sivatagi jellegű övre gondo­

lok, am ely India északnyugati határszéle és az ősi Irán között terül el.

A z Indiai Régészeti In tézet megbízásából, majd pedig a H arvard-Egyetem és a British Museum tám ogatásával vé g ­ zett kutatásaim a khalkolit, vagyis kő- és rézkorszakbeli ős­

kor sok-sok m aradványát tárták fel azon a vidéken. Olyan emlékek ezek, amelyeknek félreismerhetetlen kapcsolata a legkorábbi ismert civilizációkkal — úgy, amint ezeket e g y ­ részt Mezopotámiában és Elamban, másrészt az Indus v ö l­

gyében ismerjük — rendkívül érdekelheti az őskor ku­

tatóját.

B árm ily irányban kutatjuk az ember viselt dolgait, kiváló figyelem m el kell lennünk a földrajzra, mert a földrajzi tényezők mindenkor a leglényegesebb befolyást gyakorolták minden emberi tevékenységre. E zért elsősorban is vessünk pillantást a szóbanforgó terület fizikai jellemvonásaira.

E z az Indiát Perzsiától elválasztó óriási terület egyenes vonalban m integy 2000 kilom éter hosszúságban vonul észak­

kelettől délnyugatnak. E föld sokféle művelődési és törté­

nelmi érdekessége ifjúkorom óta lebilincselő erővel vonzott

6

magához. A z indiai korm ány szolgálatában tö ltö tt hosszú évtizedek alatt jó sorsom megengedte, hogy megismerked­

jem e terület fizikai sajátságaival, a Hindukus nagy hegybás­

ty á já tó l le egészen az Indiai-óceán partján elterülő Makrán- sivatag vidékéig.

A z indo-iráni határszél öve alkalmasan osztható három zónára. A legészakibbat nagyjában úgy írhatjuk le, hogy magában foglalja a Hindukus, azaz a legnyugatibb Him álaya láncából délnek alászálló magas hegységeket és a közbeeső tágas völgyeket. E területek vizét a K á b u l-folvó gyű jti össze és szállítja az Indusba.

Ez a zóna újabbkori fa ji és nyelvi képe tekintetében m eg­

közelítően egybeesik azzal a területtel, am elynek lakói maig- lan — va g y legalább is a legújabb időkig — még dard n yel­

vűek voltak. A z itt elterülő völgyek, magának a Kábul folyó- nak kivételével, sohasem lehettek országútjai valam i nagyobb népmozgalomnak nyugat és kelet között. Magas hegységek választják el őket egym ástól, és keletre tőlük az Indus szur­

dokai és Kasm ír hófedte hegyei ugyancsak hatalmas gátat emelnek. E nehezen hozzáférhető völgyekben bizony kevés a m űvelhető föld. A term észet is mintha arra rendelte volna e völgyeket, hogy menedékei legyenek azoknak a törzseknek, am elyeket erősebb néptörzsek kiszorítottak a termékenyebb földekről. Teljes összhangzásban e tájak földrajzával azt találjuk, hogy a dard nyelvű homo alpinus jellegű népesség egykor jelentékenyen délebbre terjedt ebben a zónában, mint f manapság. A visszavonulásnak ez a folyam ata máig is tart.

A dard nyelven beszélő régibb lakosság a Kábul folyótól északra mindenütt visszaszorul az életrevaló pathán törzsek elől. Ezek a pathánok az Industól nyugatra elterülő vid ék ­ nek legutóbbi hódítói Irán felől.

Más szerepet szánt a földrajz a Kábul fo lyó völgyének.

E z t a nagy völgyet, term ékeny, tágas tá ja iva l a természet is arra jelö lte ki, hogy fő országútul szolgáljon Észak-Indiába.

N em ok nélkül nevezték el a híres Khaibar-szorost «India kapujá»-nak. A történelm i idők óta mindenkor arra hatoltak be a K elet-Irá n felföld jeiről leszálló hadak In dia időleges va g y tartós meghódítására, De nem ez az egyetlen kapuja

7

Indiának, s ha a nagy népi megmozdulásokat tekintjük, nem szabad túlbecsülnünk jelentőségét.

De ilyen nagyarányú mozgalmakra, mint egész népek vándorlása, sokkal tágabb tér kínálkozott az indo-iráni határ- tájak második zónájában. E zt nagyjában íg y határozhatnók meg : a Kábul fo lyó völgyének legalsó szakaszaira letekintő Szafíd-kóh lánctól délfelé húzódik ez a terület addig a másik régi útvonalig, am ely Kandahártól a Khódzsak és Bolán- hágókon át vezet le Szindbe az Alsó-Indus mellé. I t t lég­

vonalban m integy 500 km-nyi távolságra északtól délnek az Indus vö lgyét Vazírisztán hegyláncai és a Takht-i-Szulejmán lánca szegélyezik nyugat felől. Tú l ezen tágas felföldek nyú l­

nak le egészen Kandahárig. Ebben a széles övben minden korszakban csak olyasféle szívós nomád és félnom ád népek élhettek, mint az indo-afghán határszél mentén ma élő vazírok, ghilzaik és más pastu-nyelvű törzsek. E hegyek és fennsíkok éghajlata ugyanis — habár a földm ívelést nagyon szűkre szabja — legeltetésre meglehetősen kedvező lehetőségeket nyújt. Vannak jelek, am elyek arra mutatnak, hogy nomád török elemek is beáramlottak e vidék hegyi törzseinek nép­

keveredésébe a középkor idején.

Ezekről a felföldekről több jó l ismert útvonalon el lehet érni az Indus m elletti term ékeny síkságot, így pl. a Kurram , Tócsi, Gumal és más völgyek mentén. Mégsem vo lt soha fontos szerepük katonai m űveletek va g y kereskedelmi fo r­

galom tekintetében. Ennek oka jórészt abban rejlik, hogy gazdaságilag nagyon szegény ez a táj, és hogy fosztogató nép lakja, amint hogy ennek a vidéknek ilyenné kellett nevelnie lakóit. A történelem le egészen napjainkig sokat jeg y zett fel azokról a portyázásokról, m elyekkel a rablásra kész vazírok és egyéb törzsek szomszédsága fenyegetni szokta az Indus jobbpartján lakó békés népeket.

Á tszelve a Kandahárt, az egykori Arakhóziát Szinddel összekötő régi útvonalat, az indo-iráni határszél harmadik zónájába érünk. Politik ailag ez a terület ma egybeesik a K a lá t állam területével. Elsőbb is kopár hegyvidékre jutunk. J ó­

kora magasságú hegyei párhuzamos láncokban m integy 300 km-re nyúlnak északtól délnek. K eleten az- Indus síkja ha­

8

tárolja. A hol az öntözés el nem éri, merő sivatag ez a sík­

ság, itt-ott cserjékkel borítva. N yugaton a Helm and és Khárán lefolyástalan medencéinek homok-sivataga terül el.

A közbeeső hegyvidéken csak itt-ott van egy-egy kisebb oázis. A fölötte gy ér félnomád lakosság a bráhui törzshöz tartozik. Erre a dravida nyelvű és alighanem dravida ere­

detű érdekes törzsre még m ajd visszatérek.

Azután körülbelül a Khozdár-oázis földrajzi szélességé­

vel jelö lt vonaltól ívalakban terjednek szét a hegyláncok m integy 560 km-re Perzsia délkeleti határa felé. A z t a n agy­

kiterjedésű területet, m ely magába foglalja e fölötte kopár hegyláncokat és a közbeeső csaknem ugyanannyira sivár, száraz völgyeket, ma Makrán néven ismerjük. Ősi görög neve Gedrózia. A z Achemenidák birodalmának legszegényebb és legkevésbbé ism ert tartom ánya volt. Csaknem néptelen ez a vidék. O ly szélsőségesen száraz az éghajlata, hogy két négyzetkilom éterenként eqy ember sem él meg rajta. A n y- nyira ritka lakosság ez, mintha a mai Magyarországon 70,000 em ber élne. A víz- és az élelem hiány okozta N a g y Sándor seregének iszonyú szenvedéseit, mikor indiai hadjáratából Gedrózián át vonult vissza Perzsia felé. Csak ily ínséggel küzdött hajóhada is, amikor ez az Ikhtyophágok, vagyis a hírhedt «halevők» elriasztó tengerpartja m ellett hajózott a perzsa öböl felé. Lá tn i fogjuk, hogy a száraz éghajlat m ennyire elősegítette a történelem előtti civilizáció emlékeinek fenn­

maradását Makrán meglepően nagyszámú romhelyein.

Futtában vázoltam az indo-iráni határszél három zóná­

já t. A három közül a két utolsóban kutattam fel azokat a kő- és rézkorszakbeli rom helyeket, am elyekről szólni fogok.

A Sir John Marshall barátom vezetésével tizenkét évvel ezelőtt az alsó Indus völgyében megindult nagy kiterjedésű ásatások terelték rá figyelm em et erre az éppenséggel nem kjes vidékre. Ezen az In diai Archaeológiai In tézet költségén v é g ­ z e tt ásatások a khalkolitikus művelődés nevezetes rom ­ városát : Mohendzsodarót tárták fel. Ennek a nagy, tö rté­

nelem előtti városnak a rom jai közül napvilágra került kera­

mikus és egyéb m aradványok félreismerhetetlen rokonságra vallanak azokkal a régiségekkel, m elyeket elébb Szúzában

9

és más délnyugati-perzsiai khalkolitikus romhelyeken, ú gy­

szintén Anauban, Irán északkeleti határán fedeztek fel a leg ­ ősibb rétegekben. Szúzában bizonyos mezopotámiai eredetű leletek a Krisztus előtti harmadik évezred kezdetére utalták e rétegeket. Már 1915-ben, harmadik belsőázsiai kutató-utam végén, magam is sok ilyen kő- és rézkorszakbeli festett csere­

pet gyű jtöttem a Szisztáni sivatag szélvájta romhelyein.

N agyon hasonlítottak ezek a Mohendzsodaróban találtakhoz.

N y ilv á n va ló volt, hogy a legrégibb ismert indiai m űveltséget az elámi és mezopotámiai ősi m űveltséggel összekötő lánc­

szemeknek a nyomozása nagy érdekességű és hálás feladat lesz.

Ennek a feladatnak a megoldását tűztem ki célomul, amikor 1927. és 1928. hideg évszakaiban az indiai kormány megbízásából expedíciókat vezettem Balucsisztán egész hosz- szán át le a brit Makrán partvidékére. Nehány évre rá, az indiai régészeti szolgálatból való visszavonulásom után. 1932.

és 1933-ban újabb két utazást tettem a H arvard-Egyetem és a British Museum tám ogatásával, hogy kutatásaimat a perasa kormány engedélyével kiterjesszem a perzsa Makránba és végig a Perzsa-öböl tengerpartján. Legnagyobbrészt víz- telen és néptelen sivár tájak ezek. A beutazott területek nagyságáról fogalm at ad, ha m egemlítem, hogy egyedül az 1927— 28-i évben te tt utazásomon a K a lá t államban és Makránban keletről-nyugatra m integy 500 km hosszú és északtól délnek körülbelül 430 km széles területet kutat­

tam át.

Kutatásaim ra a közvetetlen serkentő okot — mint már em lítettem — a kő- és rézkorszak fejlett m űveltségét feltáró fontos mohendzsodarói felfedezések szolgáltatták. A z ugyan­

ekkor Harappában végzett ásatásokból kiderült, hogy In d iá ­ ban ez a műveltség a Krisztus előtti harmadik évezredben kiterjedt messze fel a Pandzsáb területére. Sir John Marshall Mohendzsodaro című nagyszabású műve révén ma már általánosan hozzáférhetőkké váltak az úgynevezett

«Indus c iv iliz á c ió it jellegző felfedezések. Örömömre szol­

gált, hogy dr. Fábri K á roly, lelkes m agyar útitársam az 1932-i expedíciómon, múlt évi, a K örösi Csoma-Társaságban ta rtott előadásában beszámolt a mohendzsodarói leletekről.

Célom az volt, hogy a mohendzsodarói ú. n. «Indus c iv i­

lizációdnak, és a K ö ze l-K e le t ősi romhelyein egykor virá gzott khalkolitikus kultúrának összefüggését kinyomozzam a köz­

beeső óriási területnek régészeti felderítése útján. Ennek eredm ényeit ez alkalom mal csak futólag vázolhatom . Nem ismertethetem részletesen mind a kinyom ozott érdekes tö r­

ténelem előtti rom helyeket és meg sem kísérelhetem az ott napvilágra került m aradványok rendszeres tárgyalását. M ind­

össze rámutatni kívánok a bejárt egyes területeknek azon fontos romhelyeire, amelyek különösen alkalmasak világot vetn i az ott egykor uralkodó történelem előtti életviszo­

nyokra, és az azóta végbem ent változásokra.

A z Industól nyugatra ott ismerkedtem meg először tö r­

ténelem elő tti telepekkel, ahol nagy romhalmok vonala nyúlik el a dél-vazirisztáni hegyek kopár lába mentén, az indiai határszéli tartom ány Déra Iszm ail Khán kerülete felett.

Erősen kim art kopár lejtőik et sűrűn borítják a cseréptörme­

lékek. A közöttük talált sok festett darabot többnyire geo­

metrikus va g y levélszerű rajzok ékesítik, feketével vörös alapon. Cáfolhatatlan bizonyságai ezek annak, hogy a khal­

kolitikus időben lakott telepek voltak itt. A halmok n agy­

sága (némelyiknek hossza v o lt va g y egy kilométer, magas­

sága 30 méter) szembeszökő ellentétben van az alattuk el­

terülő köves lejtő kopárságával. A vidék fö lötte gyér esőzése s a hegyekről öntözésre kapható víz elégtelensége manapság a környéknek csak igen kis részén teszi lehetővé a földm űve­

lést. I ly nagykiterjedésű történelem előtti telepek m aradvá­

nyai határozottan arra vallanak, hogy e vidéken valam ikor kedvezőbb éghajlati viszonyok uralkodtak.

Másrészt nincs semmi ok arra a feltevésre, hogy maguk­

ban a vazírisztáni hegyekben lényegesen különböztek a viszo­

nyok a maitól. A szántás-vetésre alkalmas föld Vazírisztán szűk völgyeiben igen korlátozott. B árm ily törzsek éltek is itt, főként csak legeltetésre lehettek utalva — no meg pótlé­

kul a portyázás útján szerzett zsákmányra. A vazírok ily en ­ féle betörései ellen a brit hadvezetőség újabban a határ- védelem nek ugyanazt a Limes-rendszerét alkalmazza, mint a régi római császárság a skót határtól egészen a szíriai és 10

arabs végekig. A helyett, hogy költséges m egtorló expedíció­

kat indítson a hegyek közé, az indiai katonai parancsnokság valóságos modern limes-e két terem tett errefelé. A legutóbbi afghán háború óta kitűnő auto-utak hálózata, néhány nagyobb castrum és számos őrhely által védve, épült ennek a kényes határvidéknek ellenőrzésére és a fokozatos pacifikáció érde­

kében.

A Gumal folyótól, a R igvedá ősi himnuszaiban m egneve­

zett Gomatí-tói, délre nyíltabb térszínre lépünk. Ahol a pum ái fő m ellékfolyójának, a Zhób folvónak a vö lgy e teknővé széle­

sedik, a mai Sandeman-erőd m ellett jelentékeny romhalmok csoportja tanúskodik arról, hogy a történelem előtti korokban hosszúidon át elég nagyszámú lakosság élt itt. A legnagyobb romhelyen, a Périáno-ghundai-n — ((boszorkányok dom b­

já é n — végzett próbaásatásaim a mohendzsodaróival rokon khalkolitikus civilizáció maradványait tárták fel. V á lyo gtég ­ lákból épült szállások rom jaiból bőségben kerültek nap­

fényre vörös va g y terrakotta-színű, változatos form ájú cserép­

edények. gondosan díszítve, többnyire geometrikus alakú r a j­

zokkal.

A szállások alatt vagy közelükben elh elyezett halotti urnákban egyebek közt ugyanilyen típusú apró korsókat és csészéket találtam . Kovakőpengék és nyílhegyek, alabástrom- csészék és csontszerszámok, mind kőkorbeli hagyaték; közötte elv étve kisebb rézből készült holmik is akadtak.

A z anya-istennő terrakotta szobrocskái, púpos bikák s a tisztára indiai kultusz más tárgyai — így például a Linga és Joni ábrázolatai — az «Indus c iv iliz á c ió iv a l való közeli rokonságot bizonyítják. A ((boszorkányok dombjá»-ban talált valamennyi keramika egységes jellege bizonyítja, hogy ez a civilizáció hosszú időn keresztül nyilván nem ment át semmi lényeges változáson.

Ily nagy kiterjedésű telep hosszú ideig tartó lakottsága különös ellentétben van azzal a ténnyel, hogy manapság az öntözővíz hiánya m ily szűk korlátok közé szorítja a fö ld ­ művelést ezen a vidéken. Különös az is, hogy a Périáno- ghundai elnéptelenedése óta lepergett öt évezred — mert körülbelül ennyi ideje lehet, hogy ezt a helyet elhagyta a

12

lakosság — úgyszólván semmi felism erhető nyom ot nem ha­

g y o tt hátra.

Mindössze kis sírhalmok sorai tanúskodnak róla, hogy azóta is éltek emberek ezen a tájon. Ezek a sírhalmok köves domboldalban vannak egy kisebb khalkolitikus rom hely közelében, feljebb a völgyben. I t t alacsony és nagyjában kerek kőrakások alatt rendesen embercsontok némi töredékeit találtam . A madaraknak és vadállatoknak k itett holttestek m aradványai ezek. A tetem ek mellé helyezett cserépedények a halottnak szánt élelm et tartalm azták. N ém elyik kőrakás­

ban vas nyílhegyek és apró vastárgyak voltak. Világosan kitűnt ezekből, hogy e tem etői m aradványok sokkal későb­

biek. mint a romhalmok. E g y szerencsés lelet lehetővé tette e kőrakások korának m egközelítő meghatározását. Időszám í­

tásunk első századaiból valók. Ilyen leletek közt vo lt egy korsó, hellénisztikus m otívum ot gyarlón utánzó dom bor­

művű díszítéssel és egy vésett bronz-pecsétgyűrű. Pontosan hasonló kőrakásokat találtam sokhelyütt Makránban és távolabb nyugatra perzsa területen. Ezek sem sokkal régebbi korból valóknak bizonyultak.

M integy 130 km-re nyugatnak. Lóralai vidékén, ugyan­

csak történelem előtti telepek rom helyeit nyom oztam ki.

Rána-ghundai romhalmában, melynek fö ld jét jórészben trá ­ gyázás céljára kivájták és elhordták, és egyebütt talá lt színes cserepek bizonyságot szolgáltattak arról, hogy az itt létező khalkolitikus telepek később néptelenedtek el, mint a Zhób völgyében. Még sokkal nyilvánvalóbban m utatkozott ez Dabarkót nagy romhalmánál, a ma Thal néven ism ert v id é ­ ken. Ez a 34 méter magas, természetes dombhoz hasonló halom tágas, nyílt síkság közepén emelkedik. A halom lábá­

nak kerülete m egközelíti a két kilom étert. Próbaásatásokat végeztem itt a domb különböző magasságában. A kultúr- rétegek felhalmozódása -r- am ely mai magasságáig növelte a dombot — kétségtelenül arra vall, hogy történelem előtti kor­

ban, hosszú időn át éltek itt emberek egyfolytában, s időről- időre valószínűleg később is, egészen időszámításunk korai századáiig. A z itt talá lt halotti urnák, terrakotta szobrocskák és egyéb leletek teljesen megerősítették a nagyszámban

talált festett cserepek tanúbizonyságát a romhalom kő- és rézkor beli eredetéről. A Mohendzsodaróban feltárt fe jle tt mű­

veltséggel való közeli rokonságra va llott még egy felfedezés, A halom tetejének szintjétől mindössze hat méterre, kemen­

cében égetett nagyméretű téglákból gondosan m egépített n yílt vízvezető-csatornát fedeztem fel.

E vidék számos más történelem előtti telepe közül csak Szúr-dzsangal különös kis dom bját em lítem meg, feljebb a völgyben. A próbaásatások töm egével vetették felszínre itt a finom festett cserepeket. Többn yire többszínűek voltak.

Díszítésük rajza gondos, készítésük módja különb a többinél.

F elötlő vo lt a m indenfajta megmunkált kovakő nagy soka­

sága. A pró pengék és egyéb kőeszközök m ellett a puszta szilánkok és kovatöm bök sokasága arról tanúskodott, hogy ez a hely hivatásos kőeszköz-gyártók tanyája lehetett nemze­

dékeken keresztül. K özvetlen közelében v o lt ez a hely egy ma száraz folyómedernek. Hordalékában sok szerszámnak való kemény követ találtam . Ez is, meg egy rendes forgalmú út m elletti fekvése is különöskép alkalmassá tette ezt a helyet a nyersanyag beszerzésére és a kész áruk eladására.

N yu gat felé haladva tovább — apróbb lelőhelyekről nem szólva — Pisin vidékére jutunk. Erre visz el a nagy útvonal Kandahárból, a görögök A rakhóziájából az Indus folyóhoz.

Ezen a vidéken a m űvelhető föld aránya jóval nagyobb*

mint Balucsisztán bárm ely más vidékén. Éghajlata kevésbbé száraz s ezért népessége — négyzetkilom éterenként hat lélek—

sűrűbb, mint a tartom ány bárm elyik más kerületében. Ennek a kedvező földrajzi helyzetnek tulajdonítható, hogy sok régi rom hely van ezen a vidéken. Pisínnek csaknem valam ennyi romhalmában találhatók kő- és rézkorbeli festett cserépmarad­

ványok. De m ellettük olyanok is, m elyek bizonyságot szol­

gáltatnak arról, hogy e telepek gyakran a történelm i korokig lakottak maradtak, sőt egyik-m ásik a középkorig.

E ttő l az ősi országúttól, m elyet Pisíntől fel Quetta nagy helyőrségi állomásáig régi romhalmok szegélyeznek, a k ö vet­

kező év decemberében délnek indultam K a lá t államba, az indo- iráni határszél harmadik zónájába. Masztung oázisa — K a lá t állam legjobban m egm űvelt tája — Quettától m integy 50

13

14

kilométerre, első tekintetre régészeti rejtélynek m utatkozott.

K é t igen nagy halom a m űvelt terület alsó széle közelében — Szampur-damb és Szpét-bulandi a nevük — már puszta magasságával is felk elti figyelm ünket. De mind a kettőben csak történelm i korú m aradványokra akadtam, m egközelítő­

leg a Part husi és Szaszanida-korból.

Ennek m agyarázata — a zt hiszem — abban keresendő, hogy a Masztung-oázisban a földm ívelést tisztára a kárézek, vagyis földalatti öntözőcsatornák teszik lehetővé. Ezek fe l­

fogjá k a rendkívül kopár hegyek aljában összegyűlő ta la j­

vizek et és a felszín a latt elvezetik az alacsonyabban fekvő m űvelhető földekre. Polybius görög történetíró egyik fontos jegyzetéből tudjuk, hogy az öntözésnek ezt az Iránban szerte elterjedt érdekes rendszerét a népszerű hagyom ány annak a kornak tulajdonította, amikor először honosodott m eg a perzsa uralom a K özel-K eleten . Bizonyos, hogy tö rté­

nelmi időben honosították meg ezt a rendszert, s ha ezt figyelem be vesszük, a történelem előtti m aradványok hiánya Masztungban csöppet sem meglepő. A z uralkodó éghajlati viszonyok m ellett e vidéken a földinívelés kárézek nélkül csak igen-igen ritka félnom ád népséget tarthatott el a történelem elő tti időkben.

Ugyanez a m agyarázat érvényes K alátra, az állam fő ­ helyére. O tt is csaknem teljességgel a kárézekre támaszkodik a földm ívelés és sem az oázisban, sem környékén nyom a sincsen történelem előtti romhalmoknak. Annál több van azonban Dzshalaván völgyeiben, a K a lá ttól délre fekvő hegyvidéken.

A m i ritka földinívelés most o tt található, az teljesen fü gget­

len a kárézektől.

De m ielőtt Dzshalavánról szólanék, vessünk futó pillan­

tást Kháránra. A külön hűbéri főnök uralma alatt álló Khárán területe eg y kelettől nyugatig 400 km hosszú lefolyás­

talan medence. Jobbára futóhom ok-sivatag ez. A földm ívelés a ritka eső hirtelen lefutó vizétől függ, s annyira szegényes, hogy állandó falu itt úgyszólván nincs is. De a medencét körülzáró hegyeknek ma roppant sivár völgyeiben számos szi­

lárd kőgátat — gabar-band-ot — találunk. Céljuk az volt, hogy összegyüjtsék az esővizet és táplálják az egykor tera­

1

szos szántóföldeket. Ezek a vízgyű jtők arra vallanak, hogy Kháránnak valam ikor sokkal nagyobb vo lt a népessége. Ma egy lélek sem esik átlagosan egy négyzetkilom éterre, s ez a ritka lakosság sem él letelepült életet. Ezek a «gabar-band»-ok alighanem mind történelem előtti korból valók. E m ellett tanúskodik az. hogy Tódzsi rom hely közelében, magasan fenn a Badó folyónak rendesen száraz medre m ellett is ta lá l­

tam ilyen vízgyűjtő-gátakat. Már pedig az a rom hely a cserép­

m aradványokból ítélve bizonyosan kő- és rézkorbeli te le ­ pülés.

Sokkal több ilyen telep nyomára bukkantam Dzshalaván völgyeiben. Sok bizonyság szól a m ellett, hogy a történelem előtti idők óta szárazabb lett az éghajlat. A m i kevés v íz e völgyekben öntözésre kapható, az a m ívelhető földnek csak igen-igen kis részét szolgálja annyira-amennyire. A többi a fö lötte ritka esőzésre van utalva. Ezért a gyérszámú bráhui lakosság úgyszólván teljesen a vándor pásztorkodásra kény­

szerül.

Ennek ellenére kő- és rézkorbeli rom helyeket Dzshala­

ván valam ennyi völgyében találtam . N a g y számuk — és gyakran a telepek nagysága is — szembeszökő ellentétben van a vidék mai állapotával. Sokhelyütt feltűnően töm ör falakkal m egépített «gabar-band»-okat fedeztem fel. Céljuk az volt, hogy tartalékolják a vizet s így biztosítsák az ön tö­

zést a manapság teljesen sivatagos völgyekben.

E gátak tervezése és gondos megépítése fe jle tt m űvelt­

ségű népre vall. És bizonyos, hogy sokkal nagyobbszámú lakosságnak kellett élnie ezekben a völgyekben, mint amennyi a történelm i korban megélhetést találhatott itt. Másfelől pedig elképzelhetetlen, hogy ekkora munkára fecsérelje ere­

jé t a gyér nép, ha a medencék rendes megtelésére elégséges esőre oly csekély remény lett volna, mint manapság.

A H ingol felső völgyében, Nál-ban kerültek napfényre elsőízben khalkolitikus m aradványok a több mint 30 év ve l ezelő tt amúgy «felelőtlenül» történt ásatás révén. Azután itt 1925-ben Mr. Hargreaves rendszeres ásatásokat végeztetett Szohr-damb nagy halmánál és egy nagyon érdekes kis tem ető gondos feltárásakor sok-sok finom festett cserépedényt han­

15

to lt ki a sírokból. A holttesteket egészben va gy részben tem et­

ték el ide. A z itt talált keramikát jellem zi a gondosan készült sokszögű va g y kacskaringós rajz világos alapon, és a gyakori égetés-utáni polichrom díszítés. A z ilyen egészen különleges jellegű keramika Makránnak csak kevés lelőhelyén került felszínre. H ogy kor tekintetében újabb, mint a Balucsisztán és Makrán fő khalkolitikus telepeinek keram ikája. ennek sztratigrafiai bizonyítékát szolgáltatták a Sáhi-tump halom ­ nál végzett ásatásaim Kédzsben, melyekre még rátérek.

A N áltól délre m integy 160 km-re felfedezett Nundara romhelyen próbaásatások folyam án kiderült, hogy az egész magas halom durván faragott kőből épült házak törm eléké­

ből származott. Bőségben leltünk itt e romváros omladékai közt Nál-i jellegű és többnyire sokszínű festett cserepeket.

Világos bizonysága ez annak, hogy ezek az edények, égetés utáni színezésük ellenére is, mindennapos használatra készül­

tek és nem csupán tem etési célra.

Tekin tve az egész környék mostani sivatagos jellegét, nehéz elképzelni, hogyan épülhetett ide akkora kőváros, ha­

csak nem vá ltozo tt azóta az éghajlat. U gyanilyen gondolato­

kat ébresztett a nem messzire innét valam ivel lejjebb kin yo­

m ozott dzsau-i romhalmok csoportja. A fél kilométernél hosz- szabb és nagymagasságú középső halmon tekintélyes n agy­

ságú kőépületek falm aradványai ütköznek ki a törm elék­

borította felszínből. Mind a festett cserepek, mind a kőeszkö­

zök sokasága bizonyítják e romok khalkolitikus eredetét.

I t t is csak úgy, mint a Mehí és K u lli romhalmokon, am elyek­

ről m indjárt szólani fogok, olyan terrakotta figurák kerültek napvilágra, am elyek határozottan bizonyítják az Induson túlról eredő vallási kultusz befolyását.

M ielőtt elhagvnók Dzshalavánt, hogy Makrán felé fo ly ­ tassuk útunkat. röviden meg kell emlékeznem a Maskai v ö lg y ie n található sok gabar-band-ról és egy különösen érde­

kes rom helyről. Ez a Mehí néven ismeretes nagy halom a kis Dzsebri falu öntözött földje közelében van. A z itt talált temérdek festett cserépedényt vörös va g y terrakotta alapra feketével festett rajzok díszítik, köztük gyakoriak az állat- és növény motívumok. E g y itt feltárt tem etkezőhelyen érdé-

10

17

kés tárgyak kerültek felszínre, am elyek az élők használatából a helyszínén elham vasztott tetem ek mellé va g y magukba a ham vvedrekbe voltak letéve.

Próbaásatásaink tucatjával tárták itt fel mindenütt az anya-istennőnek és a púpos bikának, Siva jelképének terra­

kotta figuráit. Véglegesen bizonyítják ezek az Indus v ö lg y é ­ ben élő, árja-kor előtti nép körében uralkodó kultusznak nyu­

gat felé való terjeszkedését. A nnál is inkább érdekes a csere­

pek díszítő mintáinak határozott rokonsága a Szúza és D él­

nyugat-Irán más romhelyein talált kő- és rézkorbeli kerami- kának jó l ism ert m otívum aival.

A Maskai vö lgyb ől könnyűszerrel jutunk el K olvá b a , Makránnak történelem előtti telepekben gazdag és épp ezért különösen tanulságos vidékére. Jórészt lefolyástalan, széles, n y itott teknő terül el itt. Hossza m egvan va g y 130 km. E medence köti össze a Maskai v ö lg y e t a Kédzs vö lgyével, Makránnak azzal a részével, am ely kedvező földrajzi fekvése és term ékei révén bizonyos jelentőségre tesz szert. A széles teknőfenék alluviális talaja ugyan magában véve nagyobb­

részt term ékeny, de a folyók teljes hiánya, az iv ó v íz elég­

telensége és a gyér esőzés bizonytalansága következtében e nagy területnek csak kis része kerül évről-évre művelés alá.

A lakosság nagyon ritka és ez is félig nomád életet él. Annál figyelem rem éltóbb az a tény, hogy 17 rom halm ot kutattam fel e vidéken — közülük több igen tekintélyes kiterjedésűt — s valam ennyiben hosszú ideig fennállt történelem előtti tele­

pek nyom ait fedeztem fel.

Legnagyobb közülük a Kulli-halom . A felszínét borító temérdek szétm állott kőfal-törm elékek első tekintetre szinte m egtévesztettek ; úgy látszott, mintha természetes dombbal álltam volna szemben. A próbaásatások valóságos kis város rom jait tárták fel. Véges-végig a halmon jelentékeny nagyságú építm ények kőfalait nyom oztuk ki. A házak falai szabályos alakra faragott és gondosan fe k tetett homokkő lapokból épültek. A lakások belső berendezése bizonyos tervszerűségről tanúskodik.

A z utolsó lakók által hátrahagyott háztartási eszközök és díszítm ények — m int például egy agát- és lapislazuli-

Veszprémi liörzeti könyvtár [

...r . í

18

gyöngyökből való finomművű nyaklánc, berakott üveg kar- perecek stb. — viszonylag igen fejlett kényelmű élet emlékei.

Csupa egyszínű, vörös va gy terrakotta alapra festett kerami- kát találtam itt. A keramikák díszítésében feltűnők a gyakori állatm otívum ok, mint pl. a hegyi juhok sorban egymás mellé festett alakjai, am ilyenek Százából is ismeretesek.

A nyugat-iráni díszítőstílussal való rokonság jele ez, másfelől azonban az istennő-anya és a brahmán bika terra­

kotta figurái itt is az Indiából eredő vallási kultusz uralmára vallanak. A Nál-típusú cserépdíszítés teljes hiánya igazolja azt a következtetést, hogy K u lli hamarább néptelenedett el, mint sem e kerámika használatba került. Egyáltalán a K o lva rom jainak vizsgálatából m erített régészeti bizonyítékok nem hagynak kétséget a felől az itt észlelt kiszáradás felől. Biztos, hogy a vidék éghajlata az itt egykor fennálló civilizáció v irá g ­ kora óta, azaz va g y 5000 é v óta sokkal szárazabbra vált.

Hiába keresnénk ilyen bizonyságot a Kédzs völgyében — a Kolva-teknő természetes folytatásában nyugat felé — k i­

nyom ozható történelem előtti telep ek en : a kédzsi romhelyek ugyanis mind folyóm eder mentén vannak, s ez a folyó ren­

desen ma is szállít még v iz e t; itt-ott ma is öntöznek belőle.

K édzs hosszan elnyúló völgye szükségszerűen mindenkor fő ­ ütőere vo lt a népvándorlásoknak, úgyszintén a kereskedelmi forgalomnak a legdélibb Irán és az Indus völgye között. Erre utalta ezt a vö lgy e t nyitottsága, iránya és viszonylagos te r­

mékenysége.

Nem kell részletesen felsorolnom a K édzs folyó és nyu­

gati m ellékfolyója, a N ihing mentén fel, egészen a Mánd- erődön túl a perzsa határig mindenütt kinyom ozott tö rté ­ nelem előtti romhelyeket. De meg kell emlékeznem egy érdekes helyről Turbat m ellett. Ennek feltárása tanulságos eredményekkel járt.

A megmunkált föld szélén az oázis közepetáján em elke­

dik a Sáhi-tump, vagyis «királyi halom» nevű kis romhalom.

Magassága mindössze nyolc méter körül van, s így rendszeres próbaásatással közepétől le a környező talaj szintjéig á tv á g ­ hattuk. A különböző szintmagasságban talált durva kőfalak és vályogfalak mutatták, hogyan nőtt fokról-fokra a domb

19

magassága a lakóházak egym ást követő pusztulásával. A cse­

repek — festetlenek és színesek — valam ennyi alsó rétegben nagyjából egyform a jellegűek voltak. A festett edények geo­

metrikus díszítései nagyon em lékeztettek az Észak-Balucsisz- tán khalkolit romhelyein talált cserepekre. A púpos bika terrakotta szobrocskáinak nagy számából pedig kétségtelenül kitűnik a lényegében indiai kultusz idáig való terjeszkedése.

De fontosabb volt egy khalkolitikus tem etkezőhely fe l­

fedezése a halom legtetején. A z egészükben elhantolt tetem e­

ket sírtárgyakkal bőven körülrakták itt az őslakók. A tucat­

já va l talált különféle alakú festett cserépedények a halottnak szánt eledelek elhelyezésére szolgáltak. V o lt azután számos alabástromkehely és némelyik tetem m ellett bronztárgyak, így pl. bélyegzőpecsétek, egy dárdacsúcs és egy bronz fejsze.

N éhány apró kovakő-penge is v o lt mellettük, m integy jelképi ragaszkodásul egy letűnt kor ősi szokásához.

Bizonyára a hagyományos szokásnak tulajdonítható a halottak mellé elhelyezett cserépedények feltűnő egyform a­

sága, anyag, készítésmód és díszítés dolgában. E gy-kettő kivételével valam ennyi pohár, katlan, korsó, csésze és kehely csak tem etkezési célra készült, nem az élők használatára. K i ­ tűnt ez most véglegesen abból, hogy mindezen edények anyaga igen vékony, törékeny és máskülönben is tökéletlen.

Láthatólag sebtében gyártották őket. F igyelem rem éltó ugyan­

annak a díszítő mintának állandó ismétlődése az eg y fa jta edényeken.

A m otívumoknak bizonyos különleges alakokhoz k ö tö tt­

sége feltűnően megkülönbözteti valam ennyi ilyen sírtárgy­

nak szánt készítm ényt a Sáhi-tump-ban és Makrán többi khalkolitikus romhelyén talált, háztartásra szánt rendes fes­

te tt cserépedényektől.

Zangiánban, elriasztóan kietlen tájon, a Turbat-oázistól délre, m ajd pedig az arabs-tenger partján, százával akadtam oly kőrakásokkal jelö lt régi tem etkezőhelyre, m int am ilyene­

ket már Zhóbban vo lt alkalmam kikutatni. A z ily sírokban talá lt kevés csonttöredék o ly tetem ektől származott, am elye­

ket előbb a madaraknak és vadaknak tettek ki a későbbi zoroasztrikus szokásnak m egfelelőleg. A csontok mellé helye-

á*

zett sírtárgyak tanúsága szerint e tem etkezési mód időszám í­

tásunk kezdete körüli időkben dívott.

De sokkal korábbi a Szutkagén-dór nevű rom hely azon útvonal mentén, m ely a K édzs folyó balpartján levisz a ten ­ gerhez. A z általa elfoglalt kis fennsík úgy keletkezett, hogy lakói az alluviális síkból kiütköző alacsony sziklagerinceket durva, de igen erős kőfalakkal összekötötték, s így szabály­

talan négyszöget alakítottak védelm i célból. A tala jt a fala­

kon kívül is, belül is borító, jó l kiégetett vörös cserepek — anyag, egyszerű geometrikus díszítm ény és alak dolgában — olyannyira em lékeztetnek az északi Belucsisztán ősi rom ­ helyein talált cserepekre, hogy első tekintetre felismerhető v o lt e telep khalkolitikus eredete.

A különböző pontokon végzett próbaásatások teljesen m egerősítették ezt a feltevést. Pontosan ugyanolyan jellegű urnákat hántoltunk itt ki, mint azokon a romhelyeken.

E gyéb leletek is erre az eredetre vallottak.

Szutkagén-dór rom jai körül mindenütt meglepő vo lt a kőszerszámok nagy sokasága, úgyszintén felötlő volt, hogy a finom, festetlen cserepek nagy számához képest milyen ritka a festett cserép. Em lítésre méltó, hogy a makráni romhelyeken o ly gyakori terrakotta figurák itt teljesen hiányoznak és e helyen túl sem találhatók. Ü g y látszik, itt a mai indiai-perzsa határszél közelében véget ért az Indus felől beáramló kultusz befolyása.

Csak egész röviden emlékezhetem meg a R akhsán-völgy­

ben és a Paróm-medencében, Makrán északi részében kin yo­

m ozott történelem előtti településekről. A Rakhsánban ma uralkodó fizikai viszonyokat jellem zi az a tény, hogy a Pan- dzsgur oázis felett m integy 200 km-re víz és állandó emberi lakás csak egyetlen egy ponton található : N ág falucskában.

N á g kis patakjától körülbelül 20 km-re manapság teljességgel víztelen területen em elkedik a nagy Karguski domb. K ö rü ­ lötte m integy 800 m éter hosszú és 500 méter széles területet borít a khalkolitikus cserepek törmeléke.

N agyon hasonló viszonyokat figyelhetünk meg Paróm lefolyástalan medencéjében. Ennek a közepén nagy szikes terület van. Manapság Parómban nincs letelepült lakosság 80

s csak kis foltokon művelik időszakosan a földet. Mindam ellett a makráni helyi védőcsapat apró őrállomásait, am elyek itt és egyebütt a római limes módjára őrzik a brit határt, rendesen történelem előtti halmok tetején találjuk. A z őrállomások mai őreinek itt majdan hátrahagyott furcsa emlékei alighanem némi fejtörést fognak okozni a jö v ő régészeinek néhány é v ­ ezred múlva.

Makrán sivár tengerparti övéből 1932. januárjában, a perzsa kormány engedélyével és védelm e alatt, Perzsiának abba a legszélsőbb délkeleti részébe hatoltunk be. am ely a legújabb évekig többé-kevésbbé független maradt. It t jár- tomban dr. Fábri K á ro ly lelkes m agyar tudós utitársamnak erélyes segédkezését élveztem . Dastiári deltaszerű lapos vid é ­ kén a határ közelében Damba-kóh-nál több ezer kőrakásos sírt találtunk, pontosan hasonlót a Kédzs-ben em lítettekhez.

Megvizsgálásuk m egerősítette az ilyen tem etkezőhelyeknek keltezését a part husi uralomnak m egfelelő korszakból. A tö r­

ténelem előtti telepeknek nyomára nem akadtunk sem ezen a fö lötte sivár vidéken, sem pedig tovább nyugaton a ten ­ gerparton.

Ilyen emlékek hiánya furcsa ellentétben van azzal a ténnyel, hogy érdekes ős mohamedán időből való romokat nyom oztunk ki Gíti hegyi erődjénél a dastiári síkság nyugati vége felett, úgyszintén később T íz elh agyott kikötőjénél, nem messze a mai Csáhbártól. Fontos tengeri kikötő volt T íz az ős mohamedán időkben. Sok-sok szép cserép és egyéb m aradvány mutatta itt, milyen kiterjedt vo lt a tengeri fo r­

galom abban az időben a Perzsa-öbölből Indiába és a T á v o l K eletre. Annál feltűnőbb, hogy sem itt, sem semmi más helyen, ahova későbbi kutatásaim során a Perzsa-öböl partja mentén eljutottam , nem sikerült kinyomoznom történelem elő tti telepeknek legcsekélyebb bizonyságát sem.

Ennek a negatív ténynek m egvan a maga jelentősége, ha meggondoljuk, m ily bőséges bizonyítékokat hagyott hátra e kopár partok mentén a tengeri kereskedelem az iszlámnak hódítása és az arabs hajózási vállalkozásnak fellendülése óta.

Tekintve, hogy még N a g y Sándor hajóinak útja is az ikhtyo- phágok va g y «halevők» tengerpartja mentén nagy kaland­

21

22

számba ment, bajos túlságosan komolyan venni azt az elm é­

letet, am ely az Indus-völgy és Szumér között élénk tengeri érintkezést tételez fel a kő- és rézkorszakban.

A történelem elő tti maradványoknak ugyanezt a teljes hiányát figyeltük meg a T íztő l a Perzsa-Makrán meredek, kopár dombláncain keresztül északnyugatnak v iv ő útunkban.

M ielőtt útra keltünk ezen a csak nemrégiben lecsendesített területen át, 80 teveháton nyargaló lovas tekintélyes csapatja csatlakozott hozzánk. Erről a védkíséretről a perzsái katonai parancsnokság annak rendje szerint gondoskodott. Kédzs- től nyugatra Makrán, úgy látszik, teljesen kívül van a nyu ­ gati mondszun-szelek hozta esőzés zónáján, am ely valam i szerény nedvességet biztosít Brit-Makránnak. E z a különb­

ség magyarázza meg, miért nem akadt semmi határozott bizonysága a történelem előtti műveltségnek Perzsa-Makrán szomszédos részében. De m ihelyt elértük a nagy teknő szélét, amelyen keresztül a magas hegyek között eredő Bampur folyó höm pölyög a lefolyástalan Dzsáz-murián mocsarak felé, egyre-másra fedeztünk fel kő- és rézkorszakbeli rom helyeket és emlékeket. A folyóm eder mentén húzódó keskeny, ön tö­

zéssel úgy ahogy m egm űvelhető földszalag közelében voltak ezek a m aradványok, Bampur falu felett és alatt.

Bampur rom badőlt erődje jelzi a perzsa Gedrózia hagyo­

mányos főhelyét. A közeli nagy kiterjedésű romhalmokban próbaásatásunk bőséges eredm énnyel járt. F estett agyag- edények, alabástrom csészék, kőszerszámok, apró réztárgyak kerültek ki minden rétegből, úgyszólván már a felszíntől kezdve, le egészen a környező talaj szintjéig. A színes cserép­

edények form ái meg díszítőrajzai — köztük a Szúzában g y a ­ kori hegyi-juh ábrákkal — nagyon em lékeztettek a B rit- Makrán khalkolitikus telepein talált s a Nál-típust megelőző keramikára.

Ott, ahol a fo ly ó elh agyja a dombokat, khalkolitikus tem etők bőségesen szolgáltattak érdekes leleteket, különösen finom, festett cserépedényeket. A helyi kultusz túlélésének b i­

zonyságául szolgál, hogy évezredekkel később ugyanitt tem et­

ték el halottaikat a helybeli mohamedán lakók. De még fon­

tosabb v o lt egy kő- és rézkorszakbeli telep tem etőjének fe l­

23

fedezése Khurábnál, a fo ly ó balpartja m ellett. Bam pur fölött.

Gondosan készült sírletétek hosszú sora került itt napvilágra : m indegyikben tucatszámra különféle form ájú festett fazekas­

munkák. napi használatra szánt kő- és réztárgyak. Jószeren­

csére épségben maradtak e letétek, senki sem bolygatta meg őket, pedig alig egy méter mélységben rejtőztek a föld alatt.

A festett cserepek díszítőm otívum ai itt is nagyon hasonlók voltak az egyrészt Szúzában, másrészt Sáhi-tuinp-ban talált edényekhez. Ü g y látszik, a részleges tem etkezés vo lt a tá jt szokásban, va gyis hogy a tetem eket előbb kitették a m a­

daraknak és vadaknak, és csak azt tem ették el, am i kevés csontjaikból megmaradt.

A zon a ponton túl, am eddig a Bampur fo ly ó vize mostanában még rendesen eljut, nagykiterjedésű romhalom em elkedik a homokbuckák között, Csáh-Huszainí legelői közelében. A halom felszínéről felszedett, jól kidolgozott kovakőszerszámok sokasága, meg a próbaásatásaink során napvilágra került egyéb leletek is arra vallottak, hogy ez a történelem elő tti telep — a legalsó a Bampur fo lyó m ellékiek között — a khalkolitikus kultúra korábbi idejéből való.

Ennek bizonyítékai közül itt csali azt em líthetem , hogy a többi makráni lelőhelyeken ol\T gyakori stilizált állat m otívum ok itt nem voltak találhatók a festett cserépedényeken, míg az ezeket díszítő geometrikus minták különösen finom rajzot és m eglepő változatosságot mutatnak.

Sem m iféle történelem előtti m aradványra nem találtunk azon a sivatagi területen, am elyet ezu tán szeltünk át m integy 250 kilométeres útunkban, innen kezdve addig a helyig, ahol a K erm án hegyei közül alászálló H a líl Rúd belevész a Dzsáz- murián mocsarakba. H elyenként nagyritkán találtunk egy- egy kutat s ugyanott apró rom halmokat. E gy től-eg y ig oly történelm i korú telepektől származtak, m elyek csak a káréz- öntözésnek köszönhették létüket. Ezen öntözőcsatornák pedig később legnagyobbrészt elpusztultak. I t t is világosan látható vo lt, hogy a káréz-öntözés meghonosítása a kő és rézkor utáni időből való.

Rudbárban, a H a líl Rú d fo ly ó végső szakasza mentén elterülő vidéken, már K erm án tartom ány területén jártunk.

E z a föld már jó v a l túl van az indo-iráni határszélen, és így kívül esik a bennünket ezúttal érdeklő területen. Ezért éppen csak futólag em lítem meg. hogy a H alíl Rúd felé v iv ő utun­

kon. mostanában sivatagos földön, megint csak mutatkozni kezdtek a történelem előtti telepek nyomai, a khalkolitikus korú festett cseréptörmelékekkel borított térségek. U gya n ­ abból a korai időből eredő tekintélyes romhalmokat nyom oz­

tunk ki feljebb a fo lyó mentén Dzsíruft term ékeny teknőjé- ben. K övetk ező utazásomban is, 1932 őszén, a khalkolitikus műveltség em lékeivel találkoztam a Kerm ántól délre és dél­

keletre levő völgyekben.

Már csak rövid idő marad, hogy érintsem azt a k é rd é s t:

m elyik a valószínű vonala a védai szanszkrit n yelvet beszélő árja-törzsek vándorlásának, am ely törzsek a K r. e. második évezredben m eghódították a Pandzsábot és onnan elterjesz­

tették indo-árja nyelvüket Észak-Indiában és műveltségi be­

folyásukat az egész indiai félszigeten. Azokra a védai isten­

ségeknek hódoló és nyilván valam iféle szanszkrit nyelvet beszélő törzsekre gondolok, am elyekről a K r. e. X IV . szá­

zadból származó hittita ékírások nyomán tudjuk, hogy pásztor életet éltek a Mitanni területen — valahol a mostani Kur- disztánban.

A z árja hódítás nagy népmozgalmáról teljesen hiányoz­

nak a történelm i feljegyzések. Csak feltevés ez idő szerint, hogy ez a népvándorlás a K ö zel-K elet ama vidékét is érin­

tette. A régészeti tudom ány nem derített még világot erre a kérdésre. Bizonyos azonban, hogy a magukat árjáknak nevező indo-iráni törzsek — amelyeknek körében az indo-európai nyelvek legrégibb irodalma, a Rigvéda himnuszai megszület­

tek — hódító útjukban nyugatról ju tottak el az Indushoz és az «öt fo lyó földjére». Végleges bizonyság erre a nyelv. A z Indus-völgy közvetlen szomszédságában nyugat felé a tö r­

ténelem hajnala óta olyan kelet-iráni n yelvet beszélő népes­

ség élt, am ely nyelvnek legrégibb alakja, amiként az avesztai Gáthákban, Zoroaszter szent himnuszaiban fennmaradt, a védai szanszkrit nyelvnek csaknem dialektusául tekinthető.

Földrajzi megfontolások valószínűvé teszik azt a fe l­

tevést, hogy, ha az a népvándorlás, am ely a hódító véda-tör-

t 25

zseket végül az Indus völgyébe vezette, valóságban va la ­ honnan A natólia felől indult ki, alighanem a közép-perzsa sivatagok széles zónájától délnek haladva ju tott el Perzsa- Balucsisztán és a Helmand-medence északi részébe. Főként e medence legfelsőbb részéből — am ely Arachóziának felel meg — és a szomszédos indo-iráni határszélen át terjeszked­

hetett az árja hódítás az Indus völgyébe. A Rigvéda bizonyos himnuszaiban em lített s a térképen könnyűszerrel azonosít­

ható egyes folyónevek határozottan arra vallanak, hogy Vazírisztán és a szomszédos völgyek, le az Arghand-áb fo ly ó ­ hoz, az ősi Harahvatí-hoz — a görögök Arachótosz-ához — nagyon is ismeretes tájak voltak e himnuszok költői előtt.

E határvidékkel kapcsolatos még két másik érdekes dolgot kívánok néhány szóval érinteni, m ielőtt bevégzem m ondanivalómat. Mint már em lítettem , régészeti bizonyíté­

kunk van rá. hogy ez a határvidék 4— 5 évezreddel ezelőtt kevésbbé volt száraz, mint ma. Ez talán hozzásegít, hogy m egmagyarázzuk azt a határozott különbséget, am ely a nyu­

gati Pandzsáb és az Indus völgyének jelenlegi éghajlati viszonyai és a R igvéda énekeiben folyton tárgyalt és rege­

szer űen kifestett atmoszferikus tünemények között m utatko­

zik. H elybeli klimatikus változásra, vagyis kiszáradásra utal e különbség. Fölm erül a k érdés: vájjon nem az esőhordozó délnyugati monszun-szél irányának és kiterjedésének va la ­ m ely változásával járt-e e kiszáradás az utolsó 3— 4 évezred folyam án?

Másik érdekes kérdést vet fel az a tény, hogy az Alsó- Industól nyugatra talált kisszámú, kezdetleges bráhui nép dravida nyelvet beszél. Pedig ez a kopár hegyvidék óriási távolságra van D él-India rokon dravida-nyelvű népeinek ha­

zájától. Ez a. zavarbaejtő m egfigyelés talán m agyarázatra lel, ha a ma még meg nem fe jte tt mohendzsodarói és harappai pecsétlenyom atokról bebizonyul, — ami eddig csak feltevés — hogy a dravida nyelvnek egyik ősi alakját őrzik. Ebben az esetben a bráhuikat bízvást olyanform án tekinthetjük, mint a széleken megmaradt szegény, félbarbár, nomád atyafiságát annak az Indus-völgyi ősi árja-kor elő tti népnek, am ely m eg­

hódolt az indo-iráni határszélről betörő kevésbbé m űvelt, de

életrevalóbb árja hódítóknak. Említesreméltó, hogy e n y e lv ­ ről az első alapos tanulm ányt m agyar tudós írta. dr. Duka Tivadar, az Akadém ia tagja, Görgei tábornoknak egykori hadsegéde, brit-indiai szolgálata letelte után.

A vedák-utáni szanszkrit irodalom s az indo-árja kultúra és vallásos gondolat fejlődése bőségesen igazolja, hogy az árja hódítók ugyanakkor, amikor uralmukat és nyelvüket rákényszerítették a belföldi, sokkal haladottabb népre, e g y ­ úttal igen-igen hamar sokat át is vettek ennek felsőbbséges

# műveltségéből és vallási kultuszából. Ősrégi illusztrációját látjuk ebben annak a rendkívüli képességnek, am ely mindig m egvolt a hinduizmusban ősi idők óta, hogy tudniillik magába olvassza és megeméssze az idegen hódítókat.

Befejezésül fűzzük hozzá ehhez, hogy ilyesféle képesség­

ről — bár jelentékenyen módosított ^értelemben — ismét és ismét tanúságot tettek Ázsia és Európa történetében a török faj kicsiny, de szívós erejű néptörzsei. Hiszem, hogy ezek közé sorolhatjuk törzsökös részét azoknak is, akik Árpáddal együtt jöttek be ide m agyar földre. Ahol csak fejlettebb mű­

veltséggel érintkezésbe jutottak a m eghódított tájakon, azt készséggel átvették. De azért értettek ahhoz is, hogy ma­

gukba olvasszák e föld korábbi lakóit és beléjük csepegtetvén öröklött politikai szervező érzéküket, új nemzeti egységet tudtak teremteni s megőrizni immár egy évezreden át.

2G

FKANKLIN-TÁ RSULAT NYOMDÁJA