STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 719
aggályok merültek fel. Ugyanis nem tesztelt rend- szerrel foglalkoztak, amit rövid idő alatt fejlesztettek ki. Mégis az a döntés született, hogy némileg korlá-
tozott keretek között bevezetik a web-bázisú adat- gyűjtést a 2000. évi és tízévenkénti összeírásoknál.
(Ism.: Korda Ádám)
GAZDASÁGSTATISZTIKA ABDEL-GHANY, M. – THOMA, J. S.:
AZ AMERIAKI HÁZTARTÁSI JÖVEDELMEK EGYENLŐTLENSÉGEI
(Distribution of household income in America: Effects of source of income, inflation, and cost of living differentials.) – Social Indicators Research, 2002. 1–3. sz.
281–298. p.
Az Egyesült Államokban hosszú ideje vita fo- lyik az államok közötti jövedelmi különbségek kon- vergenciájáról, illetve divergenciájáról. Ez a vita fo- lyamatos kihívás a döntéshozók számára, mivel ne- kik kell a gazdaság-, illetve társadalompolitikát úgy alakítani, hogy az egyenlőtlenségek csökkenjenek.
Egyes vélemények szerint az 1970-es években a déli és a nyugati államokban (az északkeleti és a közép- nyugatiakkal szemben) megfigyelt gyorsabb jövede- lemnövekedési ütem részben a szövetségi kormány forrásainak megváltozott allokációjával volt össze- függésben. Ezek a tanulmányok arra is felhívják a figyelmet, hogy az 1930-as évek kezdetétől mintegy öt évtizeden át az államok között mért háztartási jö- vedelmek különbségei jelentősen csökkentek. 1978- ra az egyenlőtlenség mértéke kevesebb, mint egy- harmada volt az 1932. évinek. 1978 után a konver- genciát mutató trend megfordult, a különbségek nö- vekedésbe csaptak át.
Számos korábbi kutatás kísérletet tett az álla- mok közötti jövedelemegyenlőtlenségek mérésére. E tanulmányokban azt feltételezték, hogy a megélheté- si költségek és az infláció térbeli és időbeli eltérései az egyes államok között elhanyagolhatók. Mindezek miatt korábban csak a nominális jövedelem eltéréseit tanulmányozták, mivel a megélhetési költségek kü- lönbségei az összes államra vonatkozóan nem álltak rendelkezésre. Az újabb munkák már éltek az árkü- lönbségek kiigazításának módszerével, ily módon már sokkal kevesebb bizonyítékot találtak az álla- mok közötti jövedelem-divergenciára.
E tanulmány adatainak forrása a Woods&Poole Economics Inc., melyben 1969-től minden évről rendelkezésre állnak a jövedelmi adatok nemcsak a régiókra és a nagyvárosi területekre, hanem az egyes államokra és a megyékre is. Az ismertetett dolgozat csak az 1979 és 1990 közötti időszakot vizsgálta. A megélhetési költségeket és az inflációt az Egyesült
Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatalától (Bureau of Labor Statistics) vették át. A szerzők megemlítik, hogy még nincsenek minden részletre kiterjedő ada- tok az egyes államok inflációs különbségeiről.
A jövedelem-összetevőket négy csoportba osz- tották. Az első csoportba a keresetek kerültek, a má- sodikba az egyéb munkajövedelmek, a harmadikba az osztalékok, a kamatok és a bérleti díjak, míg a negyedikbe a transzferek (például társadalombiztosí- tási kifizetések, munkanélküli segély stb.).
Az 50 állam és Washington D.C. háztartási jö- vedelmének összetételét vizsgálva megállapítható, hogy a keresetek aránya legkisebb Montana állam- ban (56,3%), míg a legmagasabb az amerikai fővá- rosban (85,5%). A második csoportba tartozó egyéb munkajövedelmek 3,8 százalék (Washington D.C.) és 6,5 százalék (Michigan) között szóródnak. A harmadik csoport jövedelemaránya szintén a fővá- rosban volt a legkisebb (5,0%) és Floridában (25,7%) a legmagasabb. A transzferek terén a legki- sebb arányú kifizetést – nem meglepő módon – is- mét Washington D.C. kapta (5,8%), míg a legtöbbet Nyugat-Virginia (22,4%).
A szerzők táblába foglalták mindkét évre (1979 és 1990) vonatkozóan államonként a nominális jö- vedelmeket, a megélhetési költségekkel korrigált jö- vedelmeket, majd a megélhetési költségek plusz az inflációval kiigazított értékeket. Az államokat asze- rint csoportosították, hogy a háztartási jövedelmek változása 11 év alatt felülről vagy alulról került kö- zelebb a nemzeti átlaghoz. Ezen államokat felülről, illetve alulról konvergálóknak nevezték el. Ugyan- így, azon államok, ahol a jövedelemértékek felfelé, illetve lefelé távolodtak az országos átlagtól, felfelé, illetve lefelé divergáló megnevezést kaptak. Az ötö- dik csoportba azokat az államokat sorolták be, ahol 11 év alatt az országos átlaghoz viszonyított változás mértéke nem haladta meg az öt százalékot.
A nominális jövedelmek változásában a lefelé konvergáló államokat Alaszka, Colorado, Michigan, Nevada és Wyoming alkotja. A felfelé konvergálók közé tartozik Maryland, New Hampshire és Virgi- nia, mivel jövedelemnövekedésük révén sokkal kö- zelebb kerültek az országos átlaghoz. A lefelé diver- gáló államok (Arizona, Idaho, Indiana, Iowa, Kentucky, Lousiana, Mississippi, Montana, Új-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 720
Mexikó, Észak-Dakota, Ohio, Oklahoma, Oregon, Texas, Utah, Nyugat-Virginia és Wisconsin) távo- labb kerültek az országos átlagtól, mint ahol 1979- ben voltak. Ugyancsak távolodtak az országos átlag- tól (de a másik irányba) a felfelé divergálók (Kali- fornia, Connecticut, Massachusetts, New Jersey, New York és Washington D.C.). Az eddig fel nem sorolt államokban a jövedelemnövekedés többé- kevésbé megegyezett az országos átlaggal, közöttük is leginkább Minnesotában, ahol mindössze 0,2 szá- zalékkal mértek 11 év alatt nagyobb jövedelemvál- tozást, mint országosan.
Az országos átlaggal majdnem azonos még Michigan és Pennsylvania háztartásainak jövede- lemnagysága. A leggazdagabb államokat a főváros- on kívül Alaszka, Hawai, New York, Connecticut és Massachusetts képviseli. A legszegényebb amerikai állam Mississippi, és nem sokkal jobb a helyzete Nyugat-Virginiának és Arkansasnak.
A tanulmány további részében a szerzők a ki- igazítás utáni állapotot, azaz a háztartási reáljövede- lem változásait vizsgálják. A korábbi lefelé konver- gálók csoportjába további két állam került: Kalifor- nia és Delaware. Érdekes megjegyezni, hogy jövede- lemváltozásai miatt Kalifornia a felfelé divergálóktól a lefelé konvergálókhoz csatlakozott. A felfelé kon- vergáló államok száma (3) a konvertálás után sem változott, ahol New Hampshire változatlansága mel- lett Georgia és Vermont lépett Maryland és Virginia helyére. A lefelé divergálók száma 23-ról 12-re esett vissza a térbeli és időbeli árkülönbségek kiigazítása után. Arizona, Idaho, Indiana, Új-Mexikó, Ohio, Oregon, Utah és Wisconsin a lefelé divergálók cso- portjából odakerült, ahol az eltelt idő alatt az orszá- goshoz viszonyítva nem volt lényeges jövedelemvál- tozás. Virginia esete szintén nem mindennapos, mi- vel a konvertálás után a felfelé konvergáló csoport helyett a lefelé divergáló csoportba tartozók számát gyarapítja.
A nominálisjövedelem-változásnál még a felfelé divergálók csoportjába tartozó, Connecticut, Massachusetts és New Jersey a konvertálás után át- került a szignifikáns változást nem mutatók csoport- jába, míg Kalifornia a korrekció után a lefelé kon- vergálókhoz tartozik. Az országoshoz viszonyítva jelentős jövedelemváltozást nem mutató államok száma 29, jóval több, mint ami a nominális jövedel- meknél kimutatható volt (20). Az eddigiekből is kö- vetkezik, hogy a háztartási jövedelmeknek a megél- hetési költségekkel és az inflációval való kiigazítása után az Egyesült Államok államai között mérhető jövedelemegyenlőtlenségek csökkennek. A reáljö- vedelem összetevőire számított relatív szórások is érdekes képet mutatnak a jövedelemegyenlőtlensé-
gek alakulásáról. A keresetek államok közötti relatív szórása 0,598, amelyhez ha hozzávesszük a más munkajövedelmeket, az érték 0,571-re csökken (4,5 százalékos csökkenés). A relatív szórás további 6 százalékkal esik (0,535-re), ha az osztalékkal, ka- mattal, bérleti díjjal bővítjük a jövedelem fogalmát.
A jövedelemegyenlőtlenségekre a legnagyobb csök- kenést a transzferek gyakorolják, amelyeknek jöve- delmekbe való bevonása után a relatív szórás továb- bi 19,9 százalékkal mérséklődik. (A csökkenés mér- téke így összesen 30,4 százalék.)
Manapság még hiányoznak a minden részletre kiterjedő árindexek, amelyeket a kutatók rendelke- zésére lehetne bocsátani. Az ilyen adatok publikálá- sa döntő mértékben járulhat hozzá az államok közöt- ti jövedelemeloszlások kutatásának folytatásához.
(Ism.: Hajnal Béla)
DJANKOV, S. – FREUND, C.:
A NEMZETKÖZI KERESKEDELEM ALAKULÁSA A SZOVJETUNIÓ UTÓDÁLLAMAIBAN (New borders: evidence from the former Soviet Union.) – Weltwirtschaftliches Archiv, 2002. 3. sz. 493–
507. p.
A nemzetközi kereskedelem alakulását az or- szághatárok jelentősen befolyásolják, azonban ennek hatásmechanizmusa kevéssé ismert. Az egykori szovjet gazdaság belföldinek minősülő áruforgalmát az új független államok közötti külkereskedelem váltotta fel a kilencvenes évektől, és a tanulmány ennek az új kapcsolatrendszernek a mennyiségi és minőségi hatásait elemzi. Oroszország összesen ki- lenc régiójára, valamint a Szovjetunió tizennégy utódállamára vonatkoznak a kétoldalú áruforgalom vizsgálatai, egyrészt a Szovjetunió felbomlását meg- előző, másrészt az azt követő évek adatainak össze- vetésével.
A szerzők a piacgazdaság és a korábbi központi tervgazdaság eltérő külkereskedelmi hatásait is vizs- gálják. A széles körben alkalmazott gravitációs egyenletek alapján mutatják be a kereskedelemnek a jövedelmek és a földrajzi távolság szerinti rugalmas- ságát. Bár a nemzetközi kereskedelem korlátozásai befolyásolták a forgalom országok szerinti összeté- telét, a korábbi integrációs kapcsolatok átalakulása viszonylag lassú, ehhez képest gyengébb az igények, illetve a komparatív előnyök által kiváltott változta- tási készség.
A cikk összehasonlításként a kanadai tartomá- nyok egymás közötti, illetve az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmének intenzitását vizsgálja.
