WESSELÉNYI, A HELYTÁLLÁS HŐSE
Szobrot a v a t t u n k Zilahon, a T ö h ö t ö m - h á g t a h e g y e k alján, a Szilágy- s á g n a g y fiának, W e s s e l é n y i Mik'.ós b á r ó n a k a s z o b r á t . N e m ú j s z o b o r ez,
m á r 40 éve, h o g y o d a á l l í t o t t a kegyeletből, az ország t á m o g a t á s á v a l , Szilágyság népe. A r o m á n türelmetlenség a z o n b a n 1936-ban csúful ledön- t ö t t e a n a g y m a g y a r é r c a l a k j á t , s vele azt a m a g y a r népi alakot is, akit m a g á h o z emel, t e s t v é r k é n t becsül meg és életküzdelmében, hitében, gazda- sági e r e j é b e n is megerősít ez a „ l e g m a g y a r a b b m a g y a r " , a h o g y a n k o r a elnevezte. T u d t á k talán a r o m á n o k , h o g y W e s s e l é n y i a m a g y a r felemelke- d é s ú t j á t m u t a t j a és azért hurcolták férgek és penész k ö z é . . . D e az idők viharát, az igazság e r e j é t n e m lehet megállítani. A hősi m a g y a r lélek m a g á r a é b r e d t a d e r m e d t s é g b ő l , meglelte ö n m a g á t s az összetartás ú t j á t é s elindult, hogy „visszavegye, a m i a m i e n k " t ö b b m i n t ezer éve. És a be- v o n u l á s n y o m á n azonnal felszakadt a k ö z ó h a j , h o g y állítsuk vissza helyére W e s s e l é n y i szobrát, h a d d hirdesse a jövőt, h a d d sugalmazza az igazságot:
•egymásra találnak a m e g t é p e t t m a g y a r lelkek és n e m lehet t ö b b é idegen z s á k m á n y a m a g y a r vérrel megszentelt, m a g y a r erővel m e g t e r m é k e n y í t e t t , m a g y a r a l k o t á s o k k a l felmagasztalt m a g y a r föld, a T ö h ö t ö m f ö l d j e , a W e s s e l é n y i e k földje, a z A d y E n d r é k földje, a m e g b ű n h ő d ö t t , dc egy- m á s r a talált m a g y a r n é p földje.
Z s i b ó n s z ü l e t e t t W e s s e l é n y i Miklós, a v a d e r e j ű „sibói b ö l é n y n e k " és a finom m a g y a r lelkű n a g y a s s z o n y n a k , C s e r e y Ilonának fia, 1796-ban.
Kicsi k o r á b a n m e g i s m e r t e a r e t t e n h é t e t l e n bátorságot, a f a j t á j á é r t m i n d e n á l d o z a t r a kész elszántságot és féktelenséget a p j a , a lelki é r t é k e k m e g b e c s ü - lését, a tervszerű kiművelést a n y j a és nevelője révén, ö r ö k k é e végletek k ö z t élt, közel a t e r m é s z e t h e z , a földhöz, a néphez, a f a j i súrlódásokhoz, a „keleti m a g y a r " élethez, — de becsülve a lelki é r t é k e k e t , a szellemi mű- v e l t s é g e t és a n y u g a t értékeit is. V a d ló megfékezésében, a p j á r a r o h a n ó
felbőszült t ö m e g elhárításában tanulja meg a helytállást. A z i f j ú tizenöt- é v e s fejjel lovascsapatot vezényel. A férfi szembeszáll társai önzésével,
M e t t e r n i c h m e g b é n í t ó rendszerével, e m b e r e k k e l és elemekkel, a p e s t i árvízzel, a kufsteini börtönnel, ellenségeivel és barátaival is, ha eszménye, meggyőződése, hite, f a j t á j a szolgálata úgy kívánja. D e n e m ez a s z e m b e - szállás a vágya, h a n e m az alkotás, a izolgálat. Ezért j á r j a az o r s z á g o t („vándor patrióta"), ezért j á r j a a külföldet, ezért szónokol, ír, s a j t ó t
•csinál, iskolákat t á m o g a t , ó v o d á k a t állít, m i n t a g a z d a s á g o t ' szervez. E z é r t törekszik a n e m z e t i ö n t u d a t emelésére, életképességünk fokozására, a m a g y a r nyelv t á m o g a t á s á r a , a m a g y a r n é p fölemelésére.
Wesselényi Miklós p a r t i u m i1 férfiú; telve m i n d e n erényével és a d o t t - ságával a p a r t i u m i s z á r m a z á s ú a k n a k : nyugtalan, lendületes, ú t t ö r ő , elszánt, erőfeszítésre kész, t e s t b e n és lélekben is k ü z d e n i vágyó, dacos, a k a r a t o s . M i n d e n j ó ügy t á m o g a t ó j a . H e l y é t m i n d e n k o r és m i n d e n ü t t megállja.
Elvei mellett k i t a r t . M e g é r t ő m á s o k iránt és kész m i n d e n áldozatra. D e a maga igazát és f a j t á j a é r d e k é t n e m h a g y j a . Keleti m a g y a r . N y u g t a l a n fürkészéssel s a j á t í t el m i n d e n t , ámi n y u g a t r ó l jön. D e n y u g o d t lélekkel és ösztönnel b o n c o l g a t j a részeire, hogy kiválassza belőle azt, ami megfelel a mi viszonyainknak, ami a l k a l m a s a magyarság és E r d é l y fölemelésére.
1 Partium (ejtsd: parcium): a XVI. és XVII. században az erdélyi fejedelem alá tartozó nem-erdélyi vidékek. '
36*
Bécs ellen harcol félelmetes tűzzel és eréllyel, mert Bécs nem igazi b a r á t j a a magyarságnak, nem ha!ad a korral és nem képes t e r m é k e n y í t ő eszmében összefogni, nem a k a r j a alkotmányosan kormányozni a n e m - zetiségeket.
Széchenyi mellé szegődik külföldi útjaiban és együtt keresik az esz- mei és gyakorlati segítséget. Meghallgatja Széchenyit, sokat tanul tőle, sokat fáradozik vele. R a j o n g ó j a a nagy ismeretekkel rendelkező grófnak.
Hajlandó érte koplalni, noha testi ereje miatt bővebb táplálkozásra volna utalva. (Egy alkalommal egy kolostorba is követi Széchenyit és r e f o r m á t u s létére vállalja a kétnapi teljes böjtöt.)
Felvetődik a kérdés: mit tanult a nyugati m a g y a r t ó l ? Ismereti szélessé- get, rendszerességre való hajlamot, a világban való jártasságot és azt, hogy rajongását tettekbe vigye át. Hát a nyugati magyar mit tanulhatott a kele- titől? Múlhatatlan szeretetet és bizalmat a magyarság iránt. Vállalkozási merészséget. Tanulékonyságot. Ismereteket a magyar és az erdélyi viszo- nyokban. És még egyet, amit kevésbbé szoktak emlegetni, de ami nagyon jelentős szolgálat: Széchenyi tőle tanulta meg a magyar nyelvet ízesen, keleti szépségében, fordulataival, férfias erejével és költői hajlékonyságá- val beszé.ni. A bécsi születésű magyar számlakövetelését tehát bőségesen rendezte a szilágysági magyar. Kár, hogy szétváltak útjaik, mert Kölcsey szerint együtt megváltoztathatták volna a magyar viszonyokat, olyan m é l y lélekkel, olyan széles távlattal és annyi elszántsággal rendelkeztek együtt.
K e m é n y Zsigmond egyéniségükben keresi a meghasonlás okát. Én azt találom, hogy nemcsak külön egyéniség volt mindegyik, de megtestesítője egyik a nyugati, beilleszkedő, kormányképes, használni törekvő, keveset kockáztató magyarnak, — a másik a keleti, kurucos, faltörő, szenve- délyes, küzdő magyarnak. A z egyik a gyakorlati alkotások embere, akinek a „legnagyobb m a g y a r " és a „leghívebb magyar", sőt a „ p r ó f é t a " név j u t o t t osztályrészül az észszerű, a meggondolt utókortól és felnőttektől.
A másik férfias jelenségként hódította meg k o r á t és szenvedélyes harcai- val nevelt ifjúságot, ú j nemzedéket a reformok megvalósítására, a magyar ügy szolgálatára. Széchenyi a művelt és meggondolt magyarokhoz talált utat. D e „hasznossági elmélete" több gúnyt aratott, mint sikert. Milyen kevesen voltak igazában azok, akik meggondolt emberek és megértők vol- tak a nyugati gondolatok iránt! De mennyien lehettek azok is, akik a hasznossági elméletet magukévá t e h e t t é k ? Hiszen már háromszáz év óta sohasem volt hasznos és érdemes a köz szolgálata nálunk. És a Kölcsey- cknek, Wesselénvieknek, Deákoknak és az egész birtokos nemességnek nem annyira hasznos, mint áldozatos volt az ú t j a . . . S valóban, ezekben és az ifjúságban az áldozatosság szellemét kellett inkább felgyújtani, amiben Wesselényi lelles lendülete volt a n a g y o b b erő. Széchenyi inkább példájával, az A k a d é m i á n a k felajánlott összeggel h a t o t t rájuk. A z ifjúság- nak azonban a keleti magyar lett a vezére, aki nem mindig latolgatta, hogy mi milyen haszonnal jár, de mindig ott állt, ahol kellett az ember a gátra.
Eszméit átvette és szinte magasztosan szövegezte meg leghívebb b a r á t j a , Kölcsey Ferenc; tőle viszont Kossuth és az ifjúság vette át a zászlót, amely
1848-hoz vezetett, a magyar nemzet egyik legnagyobb eseményéhez, a magyar áldozatkészség csodálatos kivirágzásához.
Erdély és a szabadság r a j o n g ó j a . E r d é l y é r t él-hal. Jól ismeri E r d é l y t , k é n y e s kérdéseivel együtt. T u d j a , hogy E r d é l y b e n olyan s z ö v e v é n y e s é r d e - k e k ü t k ö z n e k össze, a H a b s b u r g - u r a l o m pedig valósággal e z e k r e az ellen- t é t e k r e van felépítve („divide et impera"),2 hogy azzal a rendszerrel, azzal a gépezettel nem é r h e t ő el a cél. A h o g y K e m é n y Z s i g m o n d m o n d j a : E r d é l y b e n az i n t é z m é n y e k teszik t ö r p é v é a szellemet! W e s s e l é n y i t e h á t ezt a gépezetet, ezeket az i n t é z m é n y e k e t a k a r t a megváltoztatni, m e r t így v é ' t e m e g v á l t o z t a t h a t ó n a k a szellemet és a viszonyokat. E b b e n az ellen- zékiségben tért el az ú t j a a Széchenyiétől teljesen. Szabadságot követelt, az erők s z a b a d a b b játékát, az értékek s z a b a d a b b érvényesülését, hogy e r e d m é n y e s e b b e n és az é r d e k e k szövevényétől m e n t e s e b b e n v í v h a s s a ki j ö v ő j é t Erdély, a m a g y a r E r d é l y . Ezért harcolt P o z s o n y b a n is legeiszán t a b b a n , de ezért k ü z d ö t t az erdélyi országgyűlésen is legelkeseredettebben.
P o z s o n y b a n k i v e r e k e d e t t egy k ö z v é l e m é n y t Erdély, de legalább a P a r t i u m visszacsatolása mellett. Innen v i t t magával egy i f j ú g á r d á t Erdélybe, h o g y itt is k ö z v é l e m é n y t szerezzen terveinek. Itt azonban h a m a r á b b b e s z ü n t e t - t é k ö n k é n y e s e n m e g i n d í t o t t l a p j á t és h a m a r á b b b e z á r t á k az országgyűlést, s e m h o g y megvalósulhatott volna a szándéka. Ezért az „izgató" t e v é k e n y - ségért került b ö r t ö n b e Budán, m a j d G r á f e n b e r g b e n , a h o n n a n v a k o n került haza.
H i á b a m e n t e t t meg s z á z a k a t igazi h ő s k é n t a pesti árvíz alkalmával, 1838-ban. H i á b a volt vele a n e m z e t i közvélemény. A rendszerrel n e m bírt.
W e s s e l é n y i volt az első n a g y szónok, aki a r e f o r m k o r előkészítéséért a f ő r e n d i h á z b a n , a k ö v e t e k k ö z t és az i f j ú s á g közt is m e g i n d í t ó erővel k ü z d ö t t . T e s t i alkata, széles vállai, d o m b o r ú melle, b i k a n y a k a , n a g y kar- jai, plátói homloka, a k a r a t o s álla, figyelő, éles s z e m e és d ö r g ő h a n g j a a d t á k az erőt szónoklataihoz. D e az eszmék és a lélek tüze volt az igazi feszítő és lenyűgöző erő. N y i l v á n o s s á g o t követelt a szónak, s z a b a d s á g o t az é r t é k e s emberi a k a r a t n a k és fölemelkedést a n é p n e k : ezért izgatott, , ezért kovácsolt össze p á r t o t , ezért vállalt m i n d e n áldozatot.
A gazdasági j a v a k b a n való részeltetés mellé politikai jogokat is adni kívánt a népnek, hogy ezzel erkölcsileg is a n e m z e t tagjaivá és s o r s á n a k felelős hordozóivá váljanak- I z g a t o t t m i n d e n ellen, ami ennek a k a d á l y a : e n n y i b e n vo't kérlelhetetlen a bécsi és erdélyi bürokráciával s z e m b e n . A h a r m i n c a s években alakulóban voltak a dolgok a m a g y a r s á g életében.
A felvetődő dolgokról s z é t f o l y ó v é l e m é n y e k e t a l k o t t a k és h a n g o z t a t t a k a k ö v e t e k is. K ö z t ü k eszmei rendet Kölcsey, összetartó erőt W e s s e l é n y i jelentett. A figyelmet ő i r á n y í t o t t a a k o r m á n y hívei ellen, m e r t a z o k a t
„osztrák képviselet"-nek t e k i n t e t t e . A z abszolutizmus ellen a m e g y é k e t izgatta. A szövevényességet m i n d e n ü t t t á m a d t a . A z elágazó v é l e m é n y e k e t egy szintre t ö r e k e d e t t hozni és a k ü z d e l e m b e n mindig azt h a n g o z t a t t a , hogy egyszerűbbé és t e r m é s z e t e s e b b é kell tenni a m a g y a r élet k o r m á n y - zását, ügyvitelét. M i n t h a csak m a v a g y a mai m a g y a r n a k m o n d a n á ezeket!
Életének egyik f ő m ű v e : Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében.
A m í g fogságban volt, addig é r e t t meg ez a régi gondolata, amellyel meg- előzte korát, utat m u t a t o t t a j ö v ő r e és f e l a d a t u n k k á teszi n e k ü n k , h o g y végre k o m o l y a n nézzünk s z e m b e ezzel a kérdéssel. A k i a nemzetiségi kér- désben véleményt akar alkotni, az n e m nélkülözheti ezt a m u n k á t m a sem.
3 „Ossz meg és úgy uralkodjál!"
Százéves szózata úgy foglalja össze az ezeréves pert, hogy mi kelet é s nyugat határán, szlávok és germánok közé ékelve, csak úgy m a r a d h a t u n k meg, ha ismerjük a veszedelmeket, számolunk velük és törekszünk meg- oldani a nehézségeket. „Magyarországon a civilizáció sorsa n a g y világ- csaták és népmozgalmak közt fog e l d ö n t e t n i ! . . . J a j és f á j d a l o m ! a fenye- gető veszély már csaknem elkövetkezett és bajosan kikerülhető. Bent "az országban is érezhető már a szláv propaganda, pmely minden szlávok összefogására törekszik és az orosz főhatalom irányítása alatt nemcsak a magyarságot fenyegeti temetséggel, h a n e m Ausztria sorsát is ezék a keleti ügyek döntik e l . . . Az oroszokkal kerülhetetlen az összeütközés!" .
Csak egy óvszer kínálkozik: az alkotmányosság! A németség szava döntő lehet keleten a civilizációban. Igyekezzék tehát Ausztria, hogy e z t a lépést ne Poroszország tegye meg, mert akkor csak másodrendű h a t a l o m - ként tengődhetik már egy ideig . . . színtelenül, míg szét nem esik . . . Kísérteties szavak! A z alkotmányos uralom azonban megadná m i n d e n népnek, azaz nemzetiségnek egy föderációban a nyelvi és kulturális ön- állóságot, kielégítené áldozatosan a nemzetiségi igényeket s ezzel m a g á h o z fűzné őket, akik nem ú j járomba akarják hajtani a fejüket, hanem s a j á - tosságaik kibontakozását akarják biztosítani.
Wesselényi szavait agyrémnek tartották. Mi azonban halálos k o m o l y - sággal fogadjuk intelmeit, m e r t az apokaliptikus idők a nyakunkon v a n n a k . Ha nem a k a r j u k egymást felfalni, meg kell találnunk az emberi m ó d o t arra, hogy m e g f é r j ü n k egymással vagy megegyezzünk, akár kölcsönös tele- pítésben is. A z idegen erők nyomása pedig arra figyelmeztet m i n d n y á j u n - kat, hogy mi magyarok értsük meg egymást, f é r j ü n k meg egymással, szövődjünk tömör, megbonthatatlan erővé, hogy ne legyen hiábavaló a vér- áldozat, az erőfeszítés, amelyet 1914 óta szakadatlanul és Wesselényihez méltó helytállással hozunk meg f a j t á n k é r t .
Ez a nagy ember mindig szakított időt arra is, hogy a f a j t á j á t é s szűkebb hazáját támogassa. Üldözik, o t t h o n á t és hazáját is el kell hagy- nia, de a kisdedóvás érdekében és a kollégium érdekében megtesz min- dent, amit bír. Kincs Gyula könyve (A nagy Wesselényi és a zilahi gymnasium) ad számot erről a munkájáról.
„ ö n k é n y és az üldözés fúriája pokolgyujtotta fáklyáikkal ostoroznak vissza csendes lakomtól, ki vagyok küszöbölve örökömből, távol attól kell menedéket keresnem. A z országban, melyért annyit verejtékeztem, melyért oly m u n k á s buzgóság hevített s melynek boldogsága bálványa volt lelkem- nek, — nevem a vétek és gyalázat fiai sorába tétetett, személyem, m i n t az erdő kergetett vadja, a közüldözésnek a d a t o t t által. N e m ád ott nekem egy bokor is enyhelyet, nem bátorságot és menedéket egy szeglet is.
feí van ott hatalmazva a leggyávább is ellenem s az önkény parancsa kény- szerít mindenkit, hogy engem elfogjon, börtönbe h u r c o l j o n . . . " Ezt í r j a Wesselényi a naplójában. D e a zilahiakhoz írt leveleiben ekkor is é r d e m e s tudósítást kér a kollégiumról: „Ha én el is vagyok zárva az azérti m u n - kálkodástól, legalább hadd tudhassam annak mibenlétét s örülhessek elő- menetelének." Alapítványokat tett, évi a d o m á n y t adott állandóan, szerzett azt rokonságától is. A kollégium főgondnoki teendőit m i n d e n ü t t igyekszik ellátni. Bécsben is vállalkozik közbelépésre. A l a p í t v á n y t tesz egy Zilahon fe'állítandó kisdedóvóintézetbeli tanító számára. Gráfenbergből írja elvi jelentőségű levelében Közép-Szolnok megye rendjeihez: „Minden n e m z e t r e
nézve elkerülhetetlenül szükséges a nevelés: mert csak ezáltal tehet értel- miségében előlépéseket, csak ezáltal távoztathatja a tudatlanságot, a téve- dést, ezen veszélyes táplálóit a békétlenségnek s helytelen vágyaknak . . . Kettőztetni, sőt sokszorozni csekély s z á m u k a t . . . egyedüli mód a nép- nevelés . . . Nevelés által egyrészről hasznos és szükséges tudást alapos módon terjeszteni, minden nemzeti érzelmiség öregbedését eszközölni, másrészről a népnek erkölcsi javítása mellett a nemzetiséget s így nemze- tünket terjeszteni, nagyítani: a teendőknek legelsőbbike... Mind egyes személy, mind törvényhatóság haza iránti kötelességét leginkább úgy tel- jesíti, hogyha egész buzgósággal tesz mindent, mit csak tennie módjában van, mind neve!ő-intézetek javítása s öregbítése, mind népiskolák s kisded- óvó intézetek létesítése k ö r ü l . . . " Emellett igyekezett személyesen érint- kezni a tanárokkal is. Szakadatlanul küzdött az iskoláért, a nevelésért, a nemzeti fölemelkedésért. Megérdemelten viseli nevét a kollégium!
A szobor visszaállításánál mondotta Szinyei Merse Jenő, a magyar közművelődés minisztere, hogy készséggel lép ennek a „kóborgó patriótá- nak", az örök magyar igazságok országotjáró hirdetőjének nyomdokaiba.
„Lélekben és amennyire lehetséges, valóságban is be kell járnom az orszá- got és mint hűséges kóborló patriótának mindenfelé el kell ültetnem az örök magyarságnak, kultúrának és géniuszunknak a palántáit. Jelen óhaj- tok lenni minden iskolában, kultúregyesületben, kultúrintézményben, min- den magyar lélekben, mint a magyar géniusz és a magyar lélek hűséges sáfára. Wesselényi tanít arra, hogy önzetlenül, törhetetlen szenvedéllyel, s ha kell, áldozatokkal járjuk ezt az örök u t a t . . . Wesselényinek élnie kell, mint a bennünk folytatódó mult nagy, igaz fiának, ha nem akarunk el- tévedni a mai válságok és viharok közepette. És élnie, virulnia kell annak a népnek, amelyet magához emelt."
Élnie kell Wesselényi példájának és ennek a nemzetnek, mert ahogy a Szilágyság másik nagy fiá mondja:
„Az Élet cl és élni akar.
Nem azért adott annyi szépet.
Hogy átvádoljanak most rajta Véres, ostoba fencségek."3
Kincs Elek
A szerkesztő nem küldheti útjára ezt a számot anélkül, hogy minden munkatársának és minden olvasójának boldog és bensősé' ges ünnepeket és újesztendőt ne kívánjon. Szeretne odamenni mind«
egyik kartársához; az ünnepek alatt vele örülni és imádkozni, vele festeni reményeket a téli hó felhőkre s vele beszélgetni ki magunk, ból mindazt, ami szívünkre nehezedik. A létéért és a szebb jövőért küzdő magyar nép nevelői most „vizsgáznak" hós fiaik tetteiben.
Legyen ez a vizsga megérdemelten dicsőséges s ragyogja be a Karácsonyt a hívó munkára áldását adó Úr jászolának fénye!
