N É M E T H S Á M U E L Három emberöltőt egészségben leélni nem
elegendő érdem a nyilvános ünneplésre. Hogy a közelmúltban M É M E T H S Á M U E L , a soproni ev. líceum/gimnázium egykori igazgatója testi- lelki-szellemi frisseségben tölthette be 90. évét, örömünnepe volt tanítványai, kollégái és tisztelői népes seregének, de nevét azzal az igénnyel visszük a nyilvánosság elé, hogy egy pedagógus pályájának rövidre fogott vázlatá- ból egy példa-élet vonalai rajzolódjanak ki, egy olyan férfiúé, aki pályája minden szaka- szában megtalálta a vezetésére bizott közössé- get szolgáló feladatokat és hűséggel, felelős- ségérzettel, szívósan küzdött megvalósítá- sukért.
N É M E T H S Á M U E L egyéniségét két hagyo- mány fórmálta: a kispéci tanítói ház levegője és a soproni líceumnak a múlt század kilencvenes éveiben az önképzőköröktől pezsgő élete.
A soproni akadémián és a greifswaldi egyete- men folytatott tanulmányai végén — nem használt — lelkészi oklevelet nyert, az utóbbi hely egyúttal Európára való kitekintést is jelentett. A budapesti és a kolozsvári egyete- men magyar-latin szakon szerzett tanári ok- levelet, melyet később göröggel egészített ki.
Alig kezdte megtanári működését a ma Ausztri- ához tartozó felsőlövői gimnáziumban, amikor tóOö^ban felsőbbsége bizalmából 28 éves korá- ban átvette az intézet vezetését. Fáradságot nem ismerő utánjárásának volt köszönhető, hogy a gimnázium a régi szűk épületből az állam által emelt új épületbe költözhetett 1911-ben. „Hálából" 1922-ben az iskola új osztrák hatósága ,az igazgatóság alól felmen- tette és elbocsátotta. 1922-ben a soproni lí- ceumban lett tanár, egyúttal a híres könyvtár őre, 1931-től nyugalombavonulásáig, 1939-ig igazgatója. Kezdeményezésére helyezték el az iskola homlokzatán a B E R Z S E N Y I D Á N I E L és Kiss J Á N O S emlékét őrző táblákat. Az iskola öregdiákjainak támogatásával — az első világ- háború végén elértéktelenedett alapítványok pótlására — megszervezte a szegény diákok segélyezését, néhány évvel később e mozgalom Falusi Tehetségméntés néven fejlődött orszá- gossá. Az említetteknél nem csekélyebb igaz- gatói érdeme nehezen mérhető: bölcs és derűs kormányzásának évtizedében az iskola nevelési -oktatási szintje emelkedett, a tanárok és diákok munkáját az igazgató egyéniségének harmóniája fogta össze. (A véletlenek is le- hetnek néha jelképesek: nyugalombavonulá- sának napján tört ki a'második világháború.)
Soproni igazgatói működése idején fogott hozzá az iskola történetének tanulmányozásá- hoz. Szerencsés kézzel talált rá a könyvtárban rejlő kincsekre (MELANOHTHON-kézirat, BÉR-
z S E i n n D Á N I E L hegyeskissomlyói bizonyít- ványa stb.), és azokból értékes kiállítást ren- dezett.- Hangyaszorgalommal gyűjtötte a helyi
és budapesti levéltárakban az iskola történe- tének különösen a soproni országgyűlés és a Türelmi Rendelet közé eső szakaszára vonat- kozó dokumentumait. Nyugdíjas évei érlelték ki több mint 300 sűrűn gépelt oldalt kitevő
m ű v é t : A soproni evangélikus líceum történeté- nek egy százada, 1681—1781. F ő b b fejezetei:
Az iskola fenntartása, felügyelete. Az iskola belső élete; tantervek, utasítások, órarendek.
A tanulók. A tanárok. Az okmánytárban össze- gyűjtve a tantervek (a latinnyelvűek fordítás- sal). A gondos forrástanulmányra módszere- sen épülő mű eleven képét nyújtja az iskola 18. századbéli életének és anyaga bőségével és megbízhatóságával bizonyára nélkülözhetetlen alkotórésze lesz a hazai iskolázás megírandó történetének. Mikor ma tizedennyi anyag- gyűjtés sem folyik a nyomdai ívek és tisztelet- díjak számbavétele nélkül, csak elismeréssel vehetjük kézbe e művet, melynek két példánya (egy Sopronban, egy Budapesten) — a szak- körök előtt is ismeretlenül — jóformán el van ásva.
A Soproni Szemle 1940 körüli évfolyamai- ban a nagy m ű forgácsaiként jelentek meg
N É M E T H S Á M U E L tollából az iskola régi nagy- jairól nagy alapossággal megírt életrajzok.
Nem maradhat említés nélkül, hogy az iskola későbbi történetéből jellemző módon emelt ki és vizsgált meg néhány fontos mozzanatot:
A soproni diákforradalom 1848-ban (Soproni Szemle, 1943.) és A soproni ev. b'ceum küzdel- me a nyilvánossági jogért, ill. a magyar tan- nyelvért a BACH-korszakban[(Évkönyv 1938/39, ill. 1939/40.). A helyi események bekapcsolása az országos történelem folyamatába, a pontos, sokrétű adatgyűjtés és színes megformálás mintaszerűvé, a címekben is jelzett tárgy érdek- feszítő olvasmánnyá teszi e tanulmányokat.
M É M E T H S Á M U E L nyugalombavonulása u- tán is sokáig dolgozott társadalmi és iskolai funkciókban, valamint a Soproni Szemle mun- katársaként, mindig hűséges kötelésségtelje- sítéssel, emberi ellentéteket kiegyenlítő hajlé- konysággal.
Élete sok kézzelfogható eredményével ke- gyetlenül bánt el az idő. A felsőlövői épület tíz év múlva az osztrák kultúráé lett (á har- mincas években pedig a nácizmus fészkévé), soproni iskolájának és könyvtárának sok kincse a második világháborúnak esett áldoza- t u l / m i n t már tanár-fia is), nagy iskolatörté- neti műve megvan, de úgy elrejtve, mintha nem is volna.
Sikertelenségbe fulladt élet? Korántsem.
Verba doceni, exempla trahunt . . . S k i á l l í t -
hatná jó szívvel, hogy a N É M E T H SÁMUELchoz hasonló példa-életek vonzóerejére napjaink- ban kevésbé volna szükség, mint bármikor eddig? •
: • P R Ő H L E J E N Ő
275'
